Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-09-19 / 164. szám
Madarász L. Én számot vetettem a körülményekkel , s azt hiszem, mint Batthyány Lajos, hogy e nemzetnek respiriumra van szüksége. Véleményemben senki előtt meg nem hajolok, azonban azt most háttérbe szoritva, megvárom, hogy gróf Battyány Lajos érezze a hazafiság azon kötelességét, hogy e ház felhívására foglalja el állását. Én és elvtársaim is, úgy hiszem, a grófot támogatni fogjuk (felkiáltás a baloldalon : mindnyájan) támogatni fogjuk abban, hogy az ország alkotmányos szabadságát a törvényesség ösvényén védje. Alakítson tehát jelen perczben mindjárt ministériumot, midőn őt erre a nemzet akarata hívja fel. Ha ezen felhívást a gróf elfogadja, akkor megmanulhatunk azon ösvényen , mellynek elhagyását szemünkre hántjuk. Tegye meg ezt a gróf még akkor is, ha saját véleményét alárendelni kellene, mert a hazafiság becse abban is áll, ha valaki jobban szereti hazáját mint önmagát stb. Kim mindig számíthat a gróf, hogy tehetségem szerint istápolni fogom. Kossuth: Tájékozzuk magunkat állásunkra nézve. Valameddig Olaszországban a koczka jóra nem fordult, ad-dig mindig habozott a reactió, amint egyszer elég erősnek is kezdé magát érezni : letette az addig viselt álarctot. Azonban Magyarország törvényes állása isten és világ előtt még akkor olly sulylyal bírt, hogy ürügyet kellett bejs venni, miként a megtámadást szép színbe állíthassák. Keresték az ürügyet a személyekben. Szóljunk nyíltan, '■ mert e perczben hallgatni szerénységből is bűnnek tartanám. Én nem igénylem egyedül magamnak azon dicsőséget , —• mert dicsőségnek tartom, — hogy bizonyos helyeken ki- mondhatatlanul gyűlölt ember vagyok, mert e dicsőségben ve- t lem többen is osztoznak ; de minden esetre egyike vagyok ; azoknak , kiket igen gyűlölnek. — Midőn Jarlachich átjön a Dráva hidján , egy őrmester kiáll a sorból, s megszólítja a fővezért: „Uram! — úgymond — minek megyünk mi a ma- gyarok ellen, hiszen szók minket nem bántottak, — én barjfszoltam velök együtt Olaszországban, egy tálból ettemve-;lök , szókt nekünk nem ellenségeink.“ Akkor Jellschich elő is mutatván az ismeretes kéziratot : „Én nem is bántom — ■ úgymond ■— a magyarokat, hanem egypár minister van ott Pesten, kik ő felsége jogait nyirbálják, — elmegyünk Pestre, azokat letesszük , azután visszajövünk/1 — No ha igy van, az más, csak menjünk,“ mondá megnyugodva az őrmester (nevetés.) Nem hasonló történik-e uraim ! Bécsben ? Midőn a mi- nisterelnök, kinek férfiasságáért ezer bála — feltételül— szabja, hogy az invázió szüntettessék meg: azt felelik „Hja! Ide volt önnek egy két collegája, én nem tudom , nem azo- - kat fogja e ön felterjeszteni; annál fogva ön az ön kivána- taira, s jól megyjegyezzük : nem mrr mondani, hogy nem ; igazságosak, — nem teljesítem. — Tehát uraim! mert Jelachich az én ellenségem , odafenn azért tagadtatik meg a fi sanctió; egyes ember személye ürügyül használtatik egy nem- fizet szabadságának elnyomására. Szüntessük meg tehát ezen ürügyet. Ki most jót akar, két teendője van. 1-ső : Odavinni a dolgot, hogy az ármány vagy kénytelen legyen lemondani feltett czéljáról, vagy nyíltan kimondani: én reactió vagyok. Másik: hogy míg a nemzet elegendő eszközökkel nem bír , addig készüljön. Egy pár szót magamról is mondanom kell. Nehéz per- ezekben a ház bizalma csekély személyem körül látszott öszpontosulni. De midőn látom , hogy ezen bizalom mellett, nevem ürügyül használtatik azon eszközök akadályozására, melylyeket a nemzetnek teremteni kell, akkor számot kelle magammal vetnem, hogy illy körülmények közt használnék-e a hazának, vagy ártanék? Én azt hiszem, hogy ártanék. Mert azt mondanák odafenn: „hiszen épen kelmed azon individuum, ki úgy kezelte tárczáját, a mint megírtam úsat. Most csak azt várják, hogy azt mondhassák, ha a ház gróf Batthyány ministériumát el nem fogadná, hogy a ház ellen- s tótba helyezte magát a királylyal. Mi lehetne ennek első kövvetkezése az, hogy elvesztenék azon constitutionális erőt, melly a nádor fővezérségében van. Én tehát azokhoz csatlakozom , kik gróf Batthyányi Lajost kérik: hozza meg a hazának ez áldozatot. Én azt gondolom, s a gróf maga is érezni fogja, miként arról, hogy a nemzet nem vesz el, legbecsületesebb törekvés mellett sem állhat jót,“ de arról igenis jótállhat, hogy mindent el fog követni, mi e haza megmentésére szükséges. Ha nekünk kellepezét akartak vetni az által, hogy a legalitás terét hagyjuk el, azt mondjuk : csak szórt sem! (tetszés.) Felszólítom tehát a grófot: alakítsa meg azon ministériumok Gr. Batthyány Lajos: Ezennel kijelentem, hogy » én kötelességemnek tartom e felhívásnak engedelmeskedni. ) (hosszas taps) s ministériumot alakítani fogok. Egyébiránt is a szükségesnek látom politikám egy részét mindjárt kitárni a 11 ház előtt. (halljuk.) Én mindent el fogok követni, hogy Jellachich többé hazánk földéből egy tapodtat se nyerjen; ha azonban nem lennék szerencsés őt visszavonulásra kényszeríteni, akkor kényszeríteni fogom, hogy ontsa a magyar vért, s én I Pestet védeni fogom. Kossuth: Én ma reggel ugyan úgy nyilatkoztam, hogy nem tartanám jónak ha maga a testvérfőváros tétetnék ki ostromnak; azonban, ha a ministerelnök azt mondja, hogy az ő egy talpalatnyi földet sem enged többé Jellachichnak, tehát a minden kitelhető módon összeszedi Magyarország védelmi erejét, én a fővárosra nézve is alárendelem nézetemet, s kiis jelentem, hogy én itt fogok maradni, s csekély tehetségem szerint igyekszem Budapest lakosaiban olly lelkesedést idézni elő, melly a miniszerelnök szándéka teljesülésére szükséges (él►tjan.) Parancsoljon a ministerelnök, várjuk rendeletét, hol ~kell sánczot ásni? — magam is ásni fogok (tetszés.) Várjuk a rendeletét, hogy a nap munkái után , hol parancsolja viselni a fegyvert?— viselni fogom. És ez nem magamnak lelkesedése Csupán. Nekem örömömre válik egy aláírási ívet bemutathatni , melly most e perczben adatott kezemhez, s mellyen tudományosan mivelt, hazafiuilag elhatározott egyének nem kérnek egyebet, mint oktatást a tüzérségben, hogy a fővárost védhessék. Védeni fogjuk tehát, ha kell barikádokat állítunk most az ellenség, ha kell a reactiós önkény ellen. Nőink szinte tudni fogják, hogy kell bánni a forró vízzel és olajjal (taps a karzaton).Csak hadd jöjjön hát az a Jellachich. (tetszés.) Az ház elnöke kimondván végzésül, hogy a ministerelnöktől elvárja a hír, hogy holnap az új ministerek jegyzékét elébe terjessze, az ülés eloszlott. Képviselőház ülése sept. 17-k én d. e. 11 órakor. A ministerelnök felolvassa az általa kijelölt új ministerek neveit, olly megjegyzéssel, hogy a tárczák még felosztva nincsenek, a némellyek személyesen távol lévén, megjegyezéseket még nem tudhatni. Ezek : Ghiszi Kálmán, Szentkirályi Móricz, Erdődi Sándor, b. Vay Miklós, b. Kemény Dénes, b. Eötvös József és Mészáros Lázár. Madarász Lokat kérdezvén, miért nincs bejelentve a 8 ik minister is ? — : a ministerelnök, mint kivehetők, azt válaszolá, hogy 8-dikat is fog felterjeszteni, de a személy iránt nincsen tisztában. Nagy figyelmet gerjesztett Komárom város következő levele: A magyar képviselőháznak, Komárom vára, mind a mellett, hogy benne Majtényi alezredes úrral 240 önkányzas van, a hazaáruló Merez kezében van, hazaáruló, mert tagadja, hogy a ministerelnöknek becsületszóval engedelmességet igére volna , több napok óta alattomos fortétylyal, rendelet magyarázgatása ürügye alatt, csukva tartja a vár kapuit, a citrooi- védő helyzetben van. Ma a gőzösön érkezett Vilmos ezred zászlóaljja tiszteivel hosszasan beszélgetve , nappal mindnyájunk szeme láttára gőzösen Gönyőre küldötte, s ugyanazt éjjelre, titkon a komáromi várba visszarendelte. Jóllehet Majthényi alezredesnek becsületszóval fogadá, hogy tudta nélkül a várba semmi katonát nem bocsátana, és nála nélkül semmi nemű intézkedéseket nem teend. Hitelesen értesütetvén este e felől, a tanács rögtön közgyűlést hívott össze, s Majthényi alezredes, Besze János őrnagy, Csépi János és Csubzi Ján. őrnagyokkal egyetemben, elhatároztuk, a dolgok mibenlétét a várparancsnoktól küldöttség által kitudni , tudatván vele egyszersmind gyűlésünk azon határozatát is, melly szerint tettleges bejövetelüket tettleg meggátolandjuk. Ennek következtében a parancsnok nyíltan bevallá, hogy e katonaság rendeletére lő vissza, s minthogy a hídon, melly úgy is kinyittaték , at nem jöhet, a túlparton levő s e napokban tálgyuval megerősítette Szőny feletti erőségben helyhezé el őket további rendelkezéséig. Árulás az egész. A parancsnok senkit, sőt a köztünk létező Majthényi alezredest sem bocsátá be eddig a várba. Schaurott mérnök alezredes rendelkezik rész akaratával. A vár, ha rögtön nádori aláírással s miniszeri ellenjegyzéssel ellátott szigorú parancs Mercz hez nem érkezik, részünkről veszve van, mert nemzetőri erő a vár ellen sohasem győzhet, csak nádor és nemzeti parancs nyitandja meg a kapukat; de ez is csak úgy, ha egy órát sem mulaszt el a nemzet. Ezen aggodalom szülte levelünket mind ő fönségének a nádornak, mind a ministerelnökház fatár által megküldeni hazafiui szent kötelességünknek tartottuk. Kelt Komáromban sept. 15-kén 1848. éjfélkor tartott közgyűlésünkből, (aláírva: Komáromváros közönsége). Madarász L. Megütközik azon, hogy a parancsnok az alkotmányra még esküt nem tett le, s kivánja a várat biztosabb kezekbe adatni. A háztól pedig kivánja, hogy támogatván a miniszérium eljárását, határozza el, miként Merez parancsnok törvényes formák közt hadi törvényszék elébe állíttassák. Gr. Batthyány L. ministerelnök. A ház támogatását akkorra kivánja halasztani, midőn szóló által fel fog szólittatni. Mint szóló értesítve van, a szóban forgó parancsnok azzal menti magát, hogy midőn a Turszki-katonaság oda ment a várba, azon hír terjedt el, mintha ezek megbízva volnának a tiszteket leölni, tehát rémülésében kívánta magát a parancsnok biztosítani. Ez ugyan exoasátiónak is gyönge, de be kell várni, míg a felelet megérkezik tőle, a nádori aláírással hozzá küldött rendeletre. Egy képviselő gr. Teleki Ádám javait azonnal zár alá vétetni, s a biztosokat oda utasíttatni kivánja, hogy személye fölött haditörvényszék tartassák. Ebbe a ház nem akar ezúttal beavatkozni. Ezután napirendre tért az ülés, a Kossuth javaslatában, az úrbéri kármentesítést illetőleg, a 2-ik §. b. pontjáig haladt. Karika, Nyári s többek indítványára azon elvet, hogy az a) pont rendelete alá essenek , a magukat ezelőtt megváltott községek és egyesek is, kik a megváltási összeget még le nem fizették, a többség elfogadta ugyan, de hogy ennek alkalmazásával az urbór behozataláig , vagy még felebb, — vagy pedig 1832-ig, mint némellyek, vagy 1836-ig, vagy 1840-ig, vagy 1844-ig, kelljen-e felmenni , mint mások akarták; továbbá , hogy illy esetekben a státus a becsárt vegye e által, vagy a szerződési összeget ? ezen kérdésekre nézve a ház tisztába nem jöhetett, s az ülés zajongás közt eloszlott. Előleges közlér. Sept. 18 án a képviselőhöz folytatta a napirenden levő kármentesítési törvényjavaslat tárgyalását, s csekély módosítással végig elfogadtatott. — A többség elvetette azon módosítványt is, hogy a takarákpénz- 1 *) Ez a név Magyarhonban az alföldön rablót jelent. Járak azon hitelezők sorából, kik a státus által kiadandó kamatozó jegyeket elfogadni tartoznak, kivétessenek. Végül még azon kérdés, hogy a jelen törvény felfüggeszteesék-e, míg a ministérium részletes tervet mutatand be — eldöntetlen maradt, mivel a ház tagjai megszámláltatván, a teljes számú ki nem telt. Hazai mozgalmak: A szenttamási rácz tábor bevétele sept. 17-ére volt elrendelve. A győzelmet bizonyosnak mondhatni, a futárok jóslata után, kik az ottani körülményeket ismerik. — Eszék , sept. 8. Báró Blagoevich Imre tábornagy és szlavóniai főhadi parancsnok, titkos tanácsi czimet kapott dij nélkül. Hentzi Henrik ekhurmi nemes, vezérőrnagy és dandárnok, péterváradi várparancsnokká neveztetett. — Az eszéki parancsnok, b. Jovich, mond a pécsi német újság tudósítója, épen e perezben, sept. 6-án, közlötte velem, hogy verőczei főispán , Jankovich László az összes megyei pecséteket, a Verőczéban Jarlachich által tartott tisztujitás következtében, néki gondviselés végett átadta. —A várparancsnok úr még mindig késznek nyilatkozik a várat minden ellenség ellen, jöjjön az kívül- vagy belülről, megvédelmezni. — Sokan az idevaló ilkrek közül, kik a fekete-sárga osztrák pártnak szintolly buzgó pártolói, mint Jellachichnak, egy új tisztújítást szeretnének keresztülvinni, és ez ügyben Neimeier ügyvéd vezetése mellett el is mentek Verőczéba Jellachichoz. — Miglen Eszék sárczai árgyukkal megrakva kendnek, aligha leend kedve Jallachich bárónak erősségünk köréhez közeledni. — A Jallachich által Verődében tartott törvénytelen tisztujitáson, főispánul neki bizonyos Jankovich János at átitatott, s megígérte, hogy őt, mint ilyet, ő fekegének szentesítés végett felterjeszteni fogja Első alispánná lön: Jankovich József. Másodaljapán Dollimanich László. A tisztviselők mind a legtulzóbb iikekből neveztettek. Ezek közt különösen emlité a többször nevezett lap, bizonyos Visztai Györgynek első biztossá lett kineveztetését. Ez, úgymond, egy született cseh, a legfőbb mértékben gyáva lény , ki a Jellschichcal sympathirozó herczeg Lippe uradaloánál mint írnok volt alkalmazva, és most a Magyarhonban ismeretes biztos Knezevich helyébe megválasztatott.—Theresovaczot, sept. 6-án délután, báni biztos Bunyik serezsán-öltözetben , mint erdei rabló öltözve, 150 ember kíséretében, megjelent, és szemtelen merészséggel Horvátország királya (?) nevében adóhivatalt, egy magyar kir. állodalmi jószágot, lefoglalta, az összes hivatalnokok általa előidéztetvén, tőle ezen szavakkal bocsáttattak el hivatalaikból: „Menjetek a ti magyar gazfickótokhoz, Kossuthhoz , adjon az nektek kenyeret.“ (Bizony csak gyönyörű egy madár lehet ez a Banyik *)!) Miután 1200 pftot és 16,000 mázsa sót elfoglalt, gőgösen mosolygó képpel igy szólott: mindazok ő kegyelmességének a bán urnák szolgálatában megmaradhatnak, kik őt Horvát-, Tót-, Dalmátországok, Istria, Iliria és Krain törvényes urának elismerni akarják. Nagyon természetes, hogy a magyar egcisztek közül, mindegyik készebb lett volna magát inkább elevenen megnyutatni, mint Horvátország bánjának szolgálni. (Éljenek!) — Déva, aug. 30. Egészségem helyreállithatása végett a gyógyfördőbe menvén, ott egy pár Disznód helységbeli szász családdal összejöttem. Beszéd közben kérdezvén tőlök, miután t.i. a beszéd a szerb háborúra jött, hogy hát ők kivel tartanak ? Felelek: a császárra, ki őket mindig pártfogolta. Tovább kérdezvén tőlök: Valljon a haza védelmi szükségeire, a ministérium felszólítására, adtak e valamit ? felelek— semmit, mert a császárt segítjük, hogy tovább folytathassa a szerbek által megkezdett háborút; erre ezután is segélni fogjuk, mert mi, miként fel is szólíttatunk, a császárhoz hívek akarunk maradni! Ezért tűztük ki is a császári zászlót. — Kérdem végre, hát ha a magyarok találnak győztesek lenni, mit teendnek akkor ? Akkor sem lesz, mondák, késő a győzedelmeshez simulni. Most pedig, mi nem kezdvén a háborút, verekedjenek és költsenek a magyarok, ha nekik tetszik. — így beszélnek a circumspectus ezász urak. Valljon nem lenne-e jó őket hivatalosan felhívni, hogy nyilatkozzanak, kivel tartanak ? és ha azt mondják: a magyarokkal — ekkor szólíttassanak fel őrseregeiknek a mieinkkel együtt a csatatérre küldésére. Ha pedig ellenkezőleg nyilatkoznak, akkor fegyvereztessenek le , — hogy igy tudhassa meg a magyar, milly ellenséget táplál kebelében. Egyébiránt a szászok „ad retinendam coronam“ hivatván ide, minthogy most épen a korona forog veszélyben , ha eme kötelességüknek megfelelni nem akarnak , utaltassanak vissza oda, honnan kiindultak. A szászok egyébiránt még most sem szűntek meg bujtogatni. Bizonyos kútfőből mondhatni, hogy az aug. 19 -én Medgyesen keresztülment lső székely ezredbeli katonákat ottan azzal akarták leverni a Szeged alá menetelről, hogy egész szemtelenséggel állították előttük, mikép többi székely testvéreik már mind elhullottak a csatában, mert a magyarok, kik a császár akarata ellen harczolnak, ez erdélyieket mind kiirtani akarják. Hanem derék ssekalyeink nem hittek ez álnokoknak. A básznai fürdő szomszédságában eső Bajomban , még a szisz nők is bujtogatni akarták székely vitézeinket, étt ezek sem boldogulhattak. — A hátszegi oláh zászlóallj is 18-kán indult ki a Vaskapu felé. Tiszteik, különösen egy ösik kapitányuk, hasonlóan izgatják őket a magyarok ellen, mint a naszódi zászlóalljal történt. — Ne tartsanak, mondják, a magyarokkal, mert ezek árulók, s a császár iránt hüségtelenek (?!) — F. J. — Debreczen, sept. 13. A ministiri rendelet következtében elkezdetett nálunk még a fentebbi napokban ez önkénytesek toborzása; de, mint állítják, több balfogások és ingatag eljárás miatt, nóta kielégítő sikerrel. Erre a közgyül