Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-21 / 166. szám

888 Nyilatkozata a gr. Teleki vezérőralatt álló Félreértések és a jelen zavaros időkben annyira napirenden levő, egyáltalában nem alapos gyanúsítások megelőzése végett, mi, a gr. Teleki vezérőrnagy főparancsnoksága alatt álló tisztek, szükségesnek találjuk, az ő eddigi állása és eljárása felett, a nyilvános lapokban következő nyilatkozatot közzétenni: Vezérőrnagy gr. Teleki úr főhadiszállására, Budapestről nagyszerű republicánusi mozgalmak és minden törvényes rend megszüntérőli hírek érkeztek. A dolgok ezen állapotában, egy haditanács képződött, melly oda nyilatkozott, hogy egy ideig a horvátokkal semminemű harczba ne bocsátkozzanak, mert különösebben a trón jogait kell szemök előtt tartaniok. Ennek következtében Keszthelyig visszavonulás határoztatott. Itt az összes tisztikar összegyülekezett, s ezek azt határozták, hogy miután az ország törvényes állapota még mindig fen van, ők, letett esküjükhöz hiven, a horvátokkali minden harczot elfogadni, és a trón s magyar királyság jogaiért épen olly hősileg harczolni akarnak, mint ezt társaik Olaszhonban megmutatták. — Ez alkalommal, minthogy a jelen zavaros időkben talán némellyek a kötelesség útját nehezebben ismerik ki, mindenkinek szabadon hagyatott, az illetőre nézve talán nem kellemes helyzetből magát visszavonhatni, mert ezen határozat pillanatától kezdve, a legcsekélyebb ingadozás, a király, haza és a bajtársaság ellen elkövetett árulásnak fog tekintetni. Előbb azonban, az összes tiszti testület megbízásából, őrnagy gr. Bubna, százados Bár ez a j s kapitány b. Wiedersperg, ő excell. b. Jellachich tábornagy úrhoz küldettek, előtte azt nyilatkoztatni, hogy ha ő, Ő felségének határozott, világos parancsolatát a Magyarhonbai beütésre elő nem mutathatja, minden ellene felállított csapatok el vannak határozva, magukat a leghősiesebben védelmezni. Jellachich b. ez alkalommal egyúttal felhivatott: meggondolni és figyelembe venni a következményeket , mik ezen összeütközésből a hadsereget illetőleg eredhetnek, ő excell. ezen nyilatkozatot, melly írásban is, a tisztektől aláírva, áthozatott, figyelembe nem vette — és igy mi készen állunk a király és törvényes szabadságérti harczra. Miután a jun. 10-ki manifestumot közöltük, ime közöljük mi is ellentétül a sept. 4-ki legfelsőbb kéziratot, melly a fejedelem betegségével gyalázatosan visszaélő camarinla mivel ítéljen fölötte a história. Báró Jellachich József, horvátországi bánhoz: „Kedves báró Jellachich! — Azon dynastiámhozi és az öszves monarchia érdekeihezi hűség és ragaszkodás kétségtelen bizonyítékai , mellyeket ön Horvátország bánjává lett kineveztetése óta ismételve tanúsított, valamint azon készség, mellyel ön a magyar ministériummali kölcsönös értekezésnél fogva kibocsátott rendeleteimnek engedelmeskedni igyekezett, azon meggyőződésre hoztak engem, hogy ennek soha szándékában nem lehetett, legmagasabb parancsomnak ellene szegülni, vagy azon kötelék felbontására működni, melly Magyarország társországait századok óta magyar koronámhoz csatolja, s mellynek tovább is a közös jólét szilárdabbitásául és elősegítéséül szolgálnia kell. Ugyanazért atyai szivemnek különös megnyugtatására szolgál, hogy eltérhetek azon nyilatkozatomtól, mellynek f. é. június 10-ki manifestumom által az ön ellen megindítandó vizsgálat és önnek a báni méltóságtól és minden katonai hivatalaitól tett ideiglenes felmentetését illetőleg, álvádak alapján kimondására vádirattam, mellyek önnek tettleg kimutatott hit engedelmességében a legteljesebb cáfolatot találják. Midőn e tekintetben az illető rendeletet a főherczeg Magyarország nádorához unokaöcsémhez leküldöm, önnek kötelességérzetétől és legális gondolkozásmódjától tovább is elvárom , hogy ön azon állásban, mellyre önt bizalmam emelé, mindig az összes monarchia javán, Magyarország koronája épségének fentartásán és a társországok viszonyainak sikeres kifejtésén fog munkálni. Schönbrunn, sept. 4. 1848. Ferdinánd, s. k. dziónak,melly, hatalmát kivéve, semmivel sem gondol, __ ________________ feláldozta nemzetiségét, hogy önállását és hatalmát len- »nagy főparancsnoksága tarthassa a frankfurti parlament ellenében. Természetes,a tisztikarnak, miszerint, hogy a frigykötést a kormánynyal könnyítsék, í Q Pfl KzPlpmnk trawaqoi ** a szlávok és szellemek részesei követeléseikből szintét engednek, melly után ugyanazon országgyűlés, melly minden census nélkül alakult, mellyben alig láthatni egy pár aristokratát, mellytől tehát az egész világ mindent inkább várt, mint meghunyászkodást, a reactionális szellemű ministériumnak mindenben hódol; és hogy még a szabadságot annyira szerető lengyel is borzadván Frankfurttól, inkább szít a csehhez, mint a némethez. Ezekhez járul a politikai fejletlenség , miszerint a bécsi kamrának a gyakorlati téren fejletlen tagjait szép szóval is iszonyú tapsokra lehet indítani, valamint más részről bizonyos , hogy még a kamra kitűnőbb egyénei sem bírnak azon gyorsan felfogó belátással, miszerint a falában járó phrasist, ha tudományos külszíne van, meg tudnák különböztetni a gyakorlati értelemmel bíró beszédtől. Ennek világos tanúságául idézhetni azon nagy hatást, mellyel Doblhoff ministernek üres phrasisa a világ szelleméről és Bach ministernek állítása, miszerint a parlamentáris vitatkozás hatalma mindent tehet, a bécsi kamarára gyakorlott. A bécsi baloldal tehát sokkal lassabban értette meg azt, mit kell ministériumáról tartani, mint akármelly más constitutionális nemzet ellenzéke megértette volna, és míg e baloldal eszére tért, akkorra a szláv párt, nemzetisége féltezésének ösztönéből kijelölte magának biztosan azon utat, mellyen a német ellen törnie kell. Ezen ösztön Magyarországot prédaként engedi át a bécsi ministériumnak és camarillának, mégpedig annál inkább , mivel a szláv párt nemcsak a tótot és horvátot, hanem még a szerbet is természetes frigyesének tekinti a német és magyar ellen, s így azon sem botránkozik meg , ha Latour hadügyminiszer a rabló és gyújtogató szerb csapatokat fegyveres társainak nevezi, és sajnálkozását jelenti ki az iránt, hogy a császári királyi hadsereg tisztei kénytelenek e fegyvertársai ellen harczolni. Innen magyarázható azon körülmény, miszerint a magyar szabadságnak és nemzetnek legjobb barátai, a baloldali német követek s azok közt Löhner, Brestl, Pollacsek, Zimmer és többen, támaszkodva a legvilágosabb s biztosabb adatokra, a bécsi ministériumnak szemére lobbantják azon árulást, mellyet Magyarország ellenében elkövetnek. A szláv többség kivétel nélkül pártolja az ügyetlenül kibujkáló feleleteket, és eddig még sohasem engedte meg, miszerint a baloldal követei tiszta és egyenes feleletre kényszeríthessék az általános phrasisokból kibontakozni nem akaró minister urakat. Más részről a bécsi kamara tudós rendszerű 96 szakasza Geschaftsordnungjával maga köté meg kezét annyira, miszerint az interpelláló csak kétszer szólhat, akár kap kéielégítő feleletet , akár nem; és ez irányban nem is tartották nevetségesnek minap, midőn az elnök kijelenté, hogy őrködnie kell, nehogy az interpelláció vitatkozássá fajuljon (ausarten). És mégis eddig Ausztriának külpolitikájáról a bécsi országgyűlés csak az interpellációk útján szólott, mert a trónbeszédre nem készített felelő adresset, és külön indítvány útján szinte nem történt semmi, sőt hihető, hogy ha az aluszékony bécsi kamara illy külön indítvány felett tanácskozni akarna, a ministérium azzal lépene elő, hogy feladata nem illy tanácskozás, hanem egyedül az új alkotmány készítése, és az eddigi eljárásból valószínű, mikép a többség akkor is fogja támogatni a ministériumot, kivált ha a külpolitikai kérdés Magyarországot illetné , mert ha a szláv párt annyira merészel menni, mikép Rieger prágai követnek abbeli kijelentését, hogy a monarchia csak addig létezik, míg a szlávok akarják, tetszéssel fogadhatja, természetes az is, miszerint a szláv pártnak nagyon ínyére volna, ha Magyarországot a horvátok és szerbek legyőznék. Fejezzük ki már most számokban a pártok állását Bécsben. Az utosó elnöki választásnál, melly múlt héten ment végbe, tetemes szótöbbséggel kamara-elnökül választatott a cseh szellemű Strobach, első helyettes elnökül a lengyel Smolka és második helyettes elnökül, melly tisztség, mivel a második helyettes elnök eddig még soha sem elnökölt, a nem épen a baloldalhoz szótó Lasser, a szabadelvű Brestel ellenében. Lassernek volt kétszázhúsz és néhány szavazata, Brestelnek 140. A baloldal legnagyobb megerőtetéssel sem keríthet több állandó és biztos szavazatot e 140-nél, míg a szláv párt 220 szavazattal minden kérdésben könnyen győzedelmeskedik. Nem várhatunk tehát mi, kereken kimondván véleményünket, a bécsi kamarától semmit, nem várhatunk pedig azért, mert a bécsi ministériumnak csaknem minden kérdésben roppant többsége van. Nem várhatunk, mert e többség vagy szlávokból áll, vagy ollyanokból, kik nemzetiségük érdekében jobbat tehetni nem vélnek, mint, ha a szlávval együtt a német ellenőrnek. Nem várhatunk végre azért, mert e többség olly hatalomnak és olly ministériumnak hódol, melly önállásunkat vagy csak a papiron, vagy mint nádorunkhoz küldött Staatscchriftje mutatja, ott sem akarja elismerni, hanem minden szabad és tiltott utón módon oda törekszik, hogy Bécsből kormányozhasson bennünket, mint valaha a czopfnak fénykorában. Azért tartsuk magunkat erélylyel a közmondáshoz: Segíts magadon, s isten is megsegít. —H. ORSZÁGGYŰLÉS. Folytatása a képviselőház septemb. 19-k i ülésének. Az elnöki jelentések közt nevezetesebbek közé tartozott Sillye Gábor engedelem-kérése távozásra , minthogy ő a ministérium által meg van bízva, Bocskai nevét viselő ezred kiállításával, mi a ház által tetszéssel fogadtatott. Haffer Sándor képviselő a bihari nemzetőrség egy részének mozgóvá tételére, s egy másik képviselő szinte hasonló ok miatt engedelmet nyertek. A román ajkúaknak temesvári gyűlésükből kell egyházi, iskolai és hivataloskodási állapotokat illető kérvénye, az elnöknek, Kossuth Lajos által is támogatott kijelentése szerint, rögtön kinyomatni rendeltetett. Drágos Jánosnak ugyancsak a román ajkúakra vonatkozó javaslatával sürgetőleg tanácskozás alá veendő. Napirendre térvén a ház , mindenekelőtt a volt Erdélyt illetőleg elfogadott törvényjavaslatok , mielőtt a főrendekhez átküldetnének, meghitelesíttettek, Kossuth indítványára hozzátétetvén az is, melly a Kolozsvár felé vezetendő vasútról szól. Egy képviselő kívánja, hogy a határőrvidéki székely katonaságot illető törvény minél előbb vétessék foganatba a ministérium által. Kossuth megjegyzi, nősként ezt a ministtu mni teheti, mert e törvény sérelmet sz intet meg, mihez sanctio nem szükséges, s mert az erdélyi határőrség nem úgy telepíttetett mostani lakhelyére , mint a magyarországi, hanem mit azelőtt is saját földjén lakott. Szinte így fel van hatalmazva a ministérium mindazon akadályokat elmozdítani, mellyek a parlamentáris kormányformával össze nem férnek. Egy képviselő úgy találja, hogy az úrbéri kármentesítésről szóló javaslatban nincsenek eléggé képviselve a kereskedők érdekei, kiknek kezére kerülnek végre is a státuspapírok, azért szavazást kér azon eldöntetlen maradt indítványra, hogy míg a ministérium a kamatfizetésre s törlesztésre nézve részletes tervet adand be, addig ezen törvény végrehajtása felfüggesztessék, s a státus-kötelezvények ki ne adassanak. Kossuth: Attól tartok, hogy ha a ház tagjai az általam is óhajtott igazság szempontjából indulva ki, arra méltóztatnak intézni gondoskodásukat, hogy ezen intézkedés senkinek se fájjon, majd igen sok embernek fog fánni. Az előttem szóló által említett indítvány nem mást foglal magában , mint azt, majd határoz a jövő országgyűlés. Azt hiszik önök, hogy illy határozat által meg fogják nyerni azon nemességet , mellyben mégis igen sok nemzeti elem van ? — Mi a capitalistákat illeti: én azt mondom: ők ezen javaslat által nem szenvednek, sőt ez az egyetlen mód , hogy pénzüket el ne veszítsék. Azt hiszik önök, hogy azon törvény, melly az adósság felmondását felfüggeszti, meg lesz szüntetve mindaddig, míg a státus eszközt nem ad a birtokosnak, hogy fizethessen? Sőt a tapasztalás azt mutatja, hogy a hitelező idestova kamatot sem kap , mert a birtokos azt mondja: nem fizethetek. A javaslat szerint ellenben , a hitelezők húzzák a kamatot, s a fizetésről is biztosítva vannak. Mire való tehát ezt felfüggeszteni részletes amortizationális tervtől ? Elég, hogy ki van benne téve a fizetésre nézve határidőül, hogy mihelyt a státus kölcsönt bír eszközölni, vagy aranyéa ezüst termelése alapján jegybankot állíthat. Ott van a másik mód is: az évenkénti 50/C kamat és 1 percent törlesztés. A háznak tehát nem kell egyebet mondani, mint, hogy a ministérium az erre fordított költséget is vezesse a budgetbe , s az évenkénti hiányt a státus fedezze. A ház bemutathatja ugyan magának az egész részletes tervet, de ez csak gátolja az eljárást. — Én akarom kármentesíteni a nemességet , de egyszersmind akarom biztosítani azt is, hogy a robot, még a reactió diadalmaskodása esetére is, vissza ne hozathassék többé. Mert meglehet, hogy a visszatérő absolutizmus inkább az idegen adósságok fizetésére venné igénybe az ország erejét, s azt mondaná : vissza a robottal! Azt mondja valaki: jaj de vannak középértékű capitalisták, ezek szenvedni fognak. Nem látom át, mert hiszen a felmondás ezekre nézve is fel van függesztve. Azonban ám legyen, emeljük a 2000 forint maximumot , melly készpénzben kifizetendő, 3000-re; vagy minthogy megtörténhetik, hogy azon capitalista , ki pénzét fel nem mondhatja, más ollyannak adós, ki neki felmondja a kölcsönt, mondják ki, hogy egy ideig minden adósságok ezen státus-kötelezvényekben elfogadandók. Sebestyén visszaveszi szóban forgó indítványát, és így a szavazás szükségtelenné válik. Egyébiránt Kossuth újóbbi előterjesztésére nézve megjegyzi az elnök, hogy az már nem jöhet a bevégzett javaslatba, hacsak más parlamentek szokása szerint, utósó szavazáskor az elfogadott javaslat el nem vettetik , s azután más valaki által felvétetvén, bele nem hozatik. Kossuth ezen hosszas mód helyett indítványát holnapra inkább külön igéri beadni. Olvastatik a még fenlevő hűbéri viszonyok eltörléséről szóló javaslata a volt igazságügyi miniszernek, ugyszinte a központi bizottmánynak arra tett észrevételei. Az általános tárgyalás megkezdetik. Halász B. A kérdés a körül forog , hogy az eltörlött hűbéri maradványokat a státus váltsa-e meg, vagy az egyesek? Némellyek azt hiszik, hogy e részben a mostani törvényhozás nem indulhat más után, mint az utósé pozsonyi. Mások a státus általi megváltást csak azokra kivánják kiterjeszteni , kik szőlőiket tulajdon körökkel mivelik. Mások végre, mint a volt igazságügyi minister azt mondják: váltsa meg hűbéri terheit kiki maga. — Szóló az első véleményhez tartozik, mert permissiv törvénynyel többé czélt nem érünk. A volt igazságügyi miniszer javaslata szerint csak névváltozás történnék: földesúr helyett lenne hitelező. Szóló megbotránkozik azon állításon, mintha Magyarország nem bízná meg a kárpótlást. Másképen áll most a dolog, midőn összeforrt 15 millióról van szó. Szóló nem kíván különbséget tenni a megváltandók között, mert ez olly hangulatot idézne elő, mellynek csak a reactió örülne. Ghiczi Kálmán ministerjelölt: közönséges időkben a megváltás módját eldönteni könnyű, mert csupán azon elveket kell tekintetbe venni, mellyeket a financzia, státusgazdaság s igazság javasolnak. De jelen esetben nehezítik a dolgot azon igények, mellyeket a politika is megkíván. Szóló a miniszerelnök megbízásából, röviden csak arra kívánja figyelmeztetni a házat, hogy a státus terhei jövőre nézve ismét nevezetesen öregbedvén , mivel országok és nemzetek hitelének is megvannak a maguk határai, oda vezéreljék a dolgot, hogy a státus terheit meggyőzze. Annál fogva a miniszerelnök legcélszerűbbnek vélné, ha legalább a főelveket illetőleg Deák javaslata fogadtatnék el. Egyébiránt e kérdés eldöntését a ház bölcsesegére bizza. B. Luzsénszki János pártolja Deákot, s a megváltást nemcsak a föld minőségéhez, hanem a becsárhoz is kivánja méretni. Nyári Pál: Reformokban mindig a kiinduló pontot [ !