Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-18 / 190. szám

koronát; annyi igaz, hogy a hozzá legközelebb állók, különösen egy nő, kit az újabbkor Lady Machbethjének lehetne nevezni,­­ mindent elkövetnek, hogy neki lehe­tetlenné tegyék az uralkodást, ésannyira, hogy a legjobb tulajdonok mellett, ha rendkívüli tehetséggel nem bírja visszaállítni a széttépett birodalmat, aligha nyugodt időket várhatunk. S ez épen a megbukott rendszer embereinek leggo­noszabb fogása. „U­tánam vízözön“ mondá mindig hg Met­ternich. S tanítványai most az absolut rendszernek justi­­ficatióját mutatják fel a kifejlett zavarokban, s mindig azt szeretnék a dynastiával elhitetni, miszerint e polyglott monarchiát csak absolutismus tarthatja fenn*). Meglehet, nem ostromlom. De tettek-e kísérletet, vagy csak akarták-e őszintén megkísérleni, a birodalmat szabadság alapján egybefűzni? Avagy nem követtek-e mindent el, hogy Magyarország­ban a törvényes formák lehetlenné tétessenek; nem ezen az uton járnak-e most Bécsben ? Nem törtek-e meg min­den hitet a királyi szó szentsége iránt ? Nem mindent tet­tek-e, hogy a népek nyugalma feldulassék, s a dynastia maradása Bécsben lehetlenné váljék ? így könnyű jövendölni. Azonban a népek mozgalma annyira terjedt már a birodalomban , hogy nem kell hoz­zá semmi jóstehetség megjövendölni, hogy e tusában, ha soká tart még, az absolutismus ugyan soha, de soha lábra nem kap többé, de igenis elmerülhet a dynastia, s felbomolhat annak birodalma. —..— Oct. 17-én délután rövid, de nevezetes ülés volt. Igen fontos hirekről értesültünk. Mindenekelőtt a horvát hadjáratról. A Rott elfogott horvátait Batthyány Kázmér, miután az alkotmányra feleskető, hazabocsátotta. Jellachich, mint tudják olvasóink, Bécshez közel tá­boroz. Mondják , hogy maga Schönbrunnban, Zsófia fő­­herczegnő hálószobája mellett ott szállásol, hol egykor Napoleon. Milly gúny a sorstól. Az ausztriai országyűlésnek a mi levelünkre egy válasza érkezett. Csak annyi van benne, hogy a hohe Versammlung nagy örömmel halla sorainkat. Később azonban szóbeli fölhívás jött táborunkba, mellynek kö­vetkeztében seregünk a Lajtán már átkelt, s értekezés­ben áll a bécsiek fővezérével, Böhmmel. Fővezérünk azonban vigyázatra van utasítva, hogy a már Ausztriával közös ellenség megsemmisítése derék hadseregünk vakmerő veszélyeztetése nélkül eszközöl­tessék. Minő hatással lesznek e hírek az Agramer Zeitung hősére, képzelhető. Már­is beszélik , hogy Bécs alól el­vonult, merre , még nem tudni. Munkás honvédelmi bizottmányunk seregünk erősíté­séről is gondoskodott. Ma 24 álgyu indult a táborba, s ezek között több 12 fontos. Nádasi ezredes és Lukács tüzérkapitány, ez álgyuk fölszerelését, mi egy heti mun­kának tetszett, a bizottmány erélyes rendeletére tegnap este óta eszközölték. Mindezekhez még csak azt tesszük, hogy Kossuth maga is holnap indul a táborba. Elmenetelét azon dolgok intézése teszi szükségessé, mellyeket távolról vezetni le­hetetlen. S azon vidéken, merre útja viszen , mindenütt erőt gyűjt, s egy újabb táborral siet erősitni hadainkat. Ennyit Jellachichról. Most egy pár szót a felső vidékről. Úgy hallottuk, hogy azon rablók , kik Galliczia felől fenyegettek , még nem jöttek be. S derék biztosaink, Irányi Dániel, Jeszenák és Szintay János, már gondoskodtak, hogy a megtámadás azon vidékeken meghiusíttassék. A felsővidéki ösvények részint elállva fegyveresekkel, részint járhatlanokká téve. E fölött Szintay Munkács várát nemzetőrökkel elfoglalá, mig Jeszenák Leopold várát biztositá a nemzet részére. Végül tudatjuk, hogy azon nyomoru bujtogatók, kik nem úgy támadtak meg bennünket, mint ellenség, ha­nem rabló­ módon keltek ellenünk, száműzettek kormá­nyunk által, s fejökre jutalomdij tűzetett.Illyenek Urbán Erdélyben , Hurbán a felvidéken stb. Az olly hazaárulók, mint Blomberg, Berger stb. szintén a választmány azon rendelése alá esnek, mellyet lapunk oct. 10-ki számában közöltünk. De mindezekről majdan részletesben. Képviselők házában oct. 14-k én d. u. 5-k­or hitelesítés végett ülés tartatott. Ennek bevégeztével Selevér Elek előterjesztvén, mi­szerint Orbán rész szelleme Máramarosba is beszivárogván, ott az oláh népség egy része tettlegesen fellázadt, ennek foly­tán kéri a házát, utasítaná oda a honvédelmi bizottmányt, hogy annak rögtöni elnyomására erélyesen intézkedjék, főkép azon okból, mert ott az országnak igen nagy érdekű kincsei, a só­­aknák vannak veszélyeztetve. R­i­s­k­ó Ignácz pártolja. Az alelnök biztosította a házat, mikép a bizottmány mindent tesz az ország biztosítására, mit csak emberi erő tehet. Ezután felolvastatott a következő b.­e­­hozott határozat:­­ Határozat:­­ A J­ellachich elleni hadsereg alkal­mazása iránt. A magyar nemzet legszívesebb hálával méltányolván Bécs városának azon hősies rokon­szenvét, mellyet Magyarország szent és igazságos ügye iránt tanúsított, s érezvén azon köte-­j ■--------------------------------------- aj Úgy csak bomoljék fel mielőbb a pmnarchia. — Szerk. 1­ 976 hogy midőn a közös ellenség vitéz seregeink által ü­ldöztetve, Bécs ellen fordul, ezen hősies várost baráti segély nélkül hagynia nem szabad , semmit sem késett megparan­csolni a győztes magyar hadseregnek, hogy az ellenséget Aus­­tria földén is üldözze, a Bécsnek segítségére siessen. A magyar nemzetet ezen határozatnál azon biztos hiede­lem vezette , hogy a segédkéz, mellyet vele a hálának s kö­zös veszélynek érzete nyujtat, barátilag fog fogadtatni, mert a magyar hadsereg nem ellenség , hanem hű testvér gyanánt utasitatott a Lajtha túllépésére. A magyar nemzet ezen baráti érzelemnél fogva köteles­ségének ismeri, magát az osztrák nemzet kivánataihoz alkal­mazni, seregeink a Lajthán átléptek, s ezzel határozott kész­ségüket a közös ellenség ellen Bécs uralmára sietni, tettleg tanúsították. De miután a magyar nemzet hivatalos közleménye foly­tán is, sem a bécsi hatóság legkisebb olly nyilatkozatot nem adott, mellyből következtetni lehetne, hogy a magyar sereg­nek segélyző közelgése invásióra nem magyaráztatik, sőt az e részbeni nyilatkozat gondosan kikerültetik. Jellachichnak lég­lé­gy vérzésére semmi felhívás nem létetik, az austriai nép vé­delmi felkelése el nem rendeltetik, sőt Jellachichnak Ausztriá­ba beütése mind ekkorig még csak ellenséges lépésnek sem nyilvánitatik ; a magyar nemzet azon véleményre van kényseze­­ritve, hogy az osztrák nemzet seregeink segélyével élni nem akar.­­ Minek következtében a magyar országgyűlés mind jog­szerű kötelességének, mind ausztriai szomszédunk iránti barát­ságos érzelmeink szoros tartozásának ismeri, a magyar had­seregnek megparancsolni, hogy saját hazánk uralmára szo­­rítkozzék , és semmi olly lépést ne tegyen , mellyel osztrák szomszédaink, különösen Bécs kedvetlenül fogadhatna. Kijelentvén azonban ünnepélyesen, hogy, ha Ausztria s kü­lönösen Bécs részéről szomszédaink szabadságának megvédésé­re a magyar nemzet segédközremunkálása igénybe fogna vé­hetni, az illy felhívásnak nemzetünk egész erejével eleget ten­ni a legszivesb kötelességnek ismerendő. Kelt a magyar országgyűlés 1848. oct. 14 én tartott ülé­séből. Ezzel — az elnök kijelentvén, mikép a ház hitelesitett határozatai a felsőházzal közöltetni fognak — az ülés elosz­latott. Ülés a képviselőházban oct. 15-ken dél­előtti 9 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után. Elnök: Jelentem a t. háznak, miszerint legelábbi tu­dósítások szerint egy Simonits nevezetű ember, ki a Feldmar­­schallieutenant főtiszti czimet bitorolja, mint rabló Lengyel­­országból, beütött és Bártfához közelgőt három zászlóaljj gya­logsággal és egy csapat lovassággal, a azt mondja, hogy ő a király nevében jött e hazába az alkotmányos rendet fentar­­tani. Azt hiszem, a honvédelmi bizottmány tudni fogja köte­lességét, miként kell az illy rablók ellen eljárni. Jelentem továbbá, miszerint lajtai táborunkból az ottani királybiztosok, azon felszólítást intézték a honvédelmi bizott­mányhoz , hogy miután a háznak nyílt parancsa következté­ben , seregeink hihetőleg egy ideig nyugodni fognak, azon időt múlhatlanul fel kell használni a hadse­­reg reorganizátiójára, s erre legszükségesebb­nek tartja a tisztektől kezdve a közemberekig le a m­a­gyar színeket rögtön felvenni. Ez iránt tehát szükséges lenne határozatot hozni, hogy ez tüstént megtör­ténhessék ; azon nyilvános hozzátétellel, miszerint a tisztek is köteleztessenek arra, hogy a magyar színeket és jeleket hordják; kik ezt tenni nem akarják , adják be az elmehetés iránti kérelmüket. Szükséges továbbá az is , hogy az országgyűlése szólítsa fel a hadsereget az iránt, hogy a ház mindennemű határoza­tának elsőtől utósáig engedelmeskedni tartozik, és hogy azt, ki ezt nem teszi, a törvények szigorú értelmében fogja a büntetés sújtani. Ez egy­részt az, mit kötelességemnek tartottam a t. ház­nak határozat­hozatal végett bejelenteni. A másik az , hogy miután a nagyobb pénzjegyek sajtója is elkészült, méltóztassanak határozatot hozni , hogy a na­gyobb bankjegyek is forgásba jöjjenek (elfogadják), kik elfo­gadják, méltóztassanak felállani (mindnyájan felállnak). Te­hát az általam elmondottakat, határozatkép kimondom. Aidinger Pál: Az előbbeni előadás kapcsában, azon észrevételem van, hogy Pécs városában számtalan tisztek van­nak nyugalmazva, kik az alkotmányra nem tették le hitöket, tehát méltóztassék a ház intézkedni az iránt is, hogy ezek megeskedtessenek, mert különben mindig swarzgelbek ma­radnak. Elnök: Ez iránt a bizottmány fog intézkedni. Kubinyi Ferenc*: Azon hozzáadással, hogy kik az esküt le nem teszik, nyugpénzöket elvesztik (közfelkiáltás nemcsak Pécs városában , hanem az egész hazában). Folytatólagos közlése a Jellachich táborából kézrekerült leveleknek. — (Kivonat.) Szálláshely kinti, sept. 23-án. Kedves Zsófia! Ma nyugnapunk van, mellyet elátkoztunk, mivel táborunk finom sövényével hordja be a szél folyvást szemeinket. Sokan szemgyuladást, és sokan mellbetegséget kaptak. Bort és húst mi tisztek s a legénység is naponként kapunk, kenyér sokszor hiányzik, a fát sarczolják katonáink, mert ritkán lehet kiállítani. — Bánunk mindig jókedvű — tegnapelőtt, midőn őrhelyen valók, embereimhez így szólt: Innazi! Kakoje várni, dobiteli vina, Mesa, kruha, Derva i Slame. És midőn némellyek zsi­­ó­t kiáltanak utána „nem hiányzik semmijök — mondá — de e£ nekem nem elég, meg kell nektek Pestet mutat­nom. E napokban, remélem , semmivé teendjük az ellensé­get.“ — Én pedig azt gondolom magamban, hogy nem kell megvetn­i a legcsekélyebb ellenséget sem, mert ki tudja, nem készakarva vonultak-e vissza a magyarok, hogy bennünket az ország belsejébe csaljanak , s ott minden részről megtámad­janak. — Előfogatos parasztaink , kik néha 4—5 állomást is kénytelenek tenni, nyíltan bevallók , hogy a ministériumtól parancsot kaptak, minket, ha a magyar seregek ütközetet kezdenek, hátulról támadni meg. Mi nem félünk ugyan ezen szeméttől (!), mert arra nem is mutatnak nagy kedvet; de ha meggondoljuk, mikép a mi erőnknek is nagyobb része pa­rasztokból áll,­­ akkor némi aggodalmunk lehet, hogy a megvetett, de önhazájában harczoló ellenség is győzhetend. Szeretjük azonban hinni, hogy az nem fog megtörténni, de ha valósul — visszahúzódásunk borzasztó teend, mert nekünk nincsenek semmi rendes csapataink. A velünk jövő serezsánok és a felső határ­vidék mezei osztályai rettentő gazdálkodást visznek véghez. A bán halált rendelt ugyan minden rablásra, de hasztalan— ők csapatonként hajtják táborukba a juhokat. A mit meg nem foghatnak, le­lövik. A szőlőhegyeket ellepik, és nemcsak leszüretelik, hanem több évekre el is pusztítják. Ők a tábor­ban már is csak Skakawzi — vagy koblicze — sás­­áknak — neveztetnek. Egy tisztnek n­ej­éhez irt leveléből. Sept. kél. 10 órakor értünk Kotoriba, egy nagy helységbe Mura partjaittr.Kotoriban reggeltől most esti 8 óráig folyvást kel­lett jvni-menni a teendők végett. Én igen szerencsétlen va­gyok , mert seregeink élelmezését sarc­­­olás­sal kell behajtanunk. A lakosok istálóiból kelle a marhákat kihajtatnom, és levágatnom 24 ökröt — katonai hatalommal szedetik be a bor s egyéb szerek is. — Majd hogy meg nem reped szi­vem. Ezen aggály s kellemetlenségeket le nem lehet írni. — Mi Horváth uraságnál vagyunk beszállásolva , legalább szin­­teg barátságosan fogadtattunk, és jól vendégeltettünk. Nem tudom, fogok-e ez éjjel aludni, — már negyedik éj, mióta alig alhatom egy pár órát. 16-án szombaton reggel. Ismét félig álmatlan éj. Kedélyem komor. Én már azért is szerencsétlen vagyok, mert tőled mindig távolabb kell húzódnom, — szerencsétlen, mert rablófőnökként tűnök fel önmagam előtt, kinek a lakóktól minden szükségeseket csor­dál a számára — mert majdnem csak az — erőhatalommal kell beszerezni. Majd megszakad szívem. Borzasztó egy hadjárat. Ez zsarnok­sággal bemázolt emberiség, már nem is kívánok élni. Egye­dül gondolatim te reád — és szerelmedre szereznek némi szórakozást. A határvidékiek a legdurvább kihágáso­kat követik el. Hasonlók a vadállatokhoz, kiket minden katonai fegyelem és szigor sem képes rendben tartani. Rablás és lopás az ő foglalkozásuk. Én nem értem a bűnt, miért hozta el ezen szemetet, melly jól fel sincs fegyverezve Ez nem szolgál becsületére. Nem lehet fogalmad gorombaságuk­ és vadságukról. 20-án reggeli 7-kor utaztam Bökörnyére, Festetich kas­télyába.­­ A lakosok mindent tettek, mi tőlök ki­telt ; de azért csordáink mégis meglopták és kifosztották őket. A szölöket mind leszedték. És Lea­­tert nehány lopáson kapott egyént megbüntettetvén — a tá­borban , midőn lovagolt, egy ember reá lőtt, s a golyó feje mellett süvöltött el. Gyalázatos söpredék, melly a bánt és Croatia jó hírét megbélyegezi. Én a kétségbeesésig vagyok. A sok munkával épen nem gondol­nék , csak rendes katonasággal lenne dolgom. Ezen szolgálat, isten büntetése rajtam — és ha bármilly nagy bűneim van­nak is, azokat most mind lerovom. — Szálláshely Fejérvár előtti tá­borból Siimichnek (Kadet-Feldrebel) Linz­ben. Mi e hó 1-én indultunk el, s eddig minden akadály nélkül jutottunk el. Az ellenfél folyvást hátrál, de hír szerint Fejérvárnál akar megtámadni. Különben mi gyöngék vagyunk őket megtámadni, azért egy órányira táborozunk a nevezett várostól, és bevárjuk Hartlieb és Kempen seregeit. Igy a bán az egész erővel, mintegy 69,000-el egész Br­­dáig gondol haladhatni. A nádor a Balatonon élénkbe jött, de nem akart kiszállani, a bánt pedig tisztei nem eresztették a hajóra A Magyarországban létező cs. kir. sorkatonaság jelenleg nagyobb részint ellenünk van. A Hardegg ezred, egy osztály Kress és Wrbna csatlakoztak hozzánk. Elleneink­nek 800 álgya és az egész 5 ez. tüzér­ezred áll rendelkezések alatt. Fegyvereik mind újak , piemonti mintára. Hír szerint Buda­pesten a katonaság felzendül a magyar ministérium­ot érdeklő ügyben, minthogy az császári akar maradni. (?) Adja az ég, hogy győzzünk. 20-án a 4-ik zászlóalljak betöltetnek. — Mindenki előléptettetik, csak te nem, barátom. De a kitürő Szimics mindent legyőzend, és nem olly gyerkőezék közt, mint én, hanem férfiak közt leend tiszt. Vv— Kiliti Balatonnál sept 24. Kedves bará­tom é­ppen most vettem 16-ról irt soraidat, stb. Még csak Rott osztályát várjuk, mellyben van Philippovics is. 27-én meg fog érkezni. A huszárok ma éjjel megkezdők csatát, egy vasas őrcsapatainkat megtámadván — két ember sebesült meg. Nyugtalanul várjuk Rottot, hogy működésein­­ket teljes nyomatékkal elkezdhessük. Azt vélem, Fejérvárt nem támadjuk meg homlokzatban, hanem egy sebes kanya­rulattal, Palotán át oldalt és hátban, rohanjuk meg az ellent. Ez sok népet erődített össze Fejérvárnál — de mi erősebbek vagyun­k, és a legjobban lelkesülvék. Meg kell várnunk Rőt-

Next