Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-19 / 191. szám

által a bácsi nép tömeges csatlakozásáról s részvétéről, vagy számunkra nem marad más hátra, mint védelme saját határunknak, így, meglehet, a fatum súlya alatt roskadhatunk össze; amúgy magunk vetnők könnyelmü­­leg koczkára j­övőnket. « A nép folyvást harczias vágyakat táplál, de ha tettle­ges kiindulásra kerülne a dolog, mennyi szállna táborba, a száma kétséges, miután már a Gemeinde-Rath egyik be­folyásos tagja, a radicalpárt képviselője, nyilván tiltako­zik a nép kivitele ellen, mert az csak bizonyos mészár­lásra vitetnék. A dynastia folyvást hallgat. Ez sokakat aggaszt. Be­szélik mindinkább a császár lemondását. A birodalmi gyű­lés a dolgok kiegyenlítésére kérte fel az uralkodót. Erre vezető mód gyanánt ajánlja az olasz, magyar, horvát s többi népek küldötteiből egy bizottmányt, melly minden létező bonyodalmakat rendezzen. Én sokkal czélravezetőbb módnak találnám a franczia­­angol interventiót, a birodalom többi bonyodalmaira is felhívni. Ideje volna, hogy a szerencse ellen belháborúnak vége vettessék. És ha azon hatalmasságok érdekében áll, hogy keleten létezzék ellensúly az éjszaki hatalom ter­jedése ellen, úgy utóló ideje, hogy beavatkozzanak, mig a választó fal áthághatlanná nem emelkedett a népek és dynastia közt. —x.— Gróf Batthyány Lajos levele *). Volt ministerelnök Batthyány Lajos Hegyfaluból (Vas­megyében), hol eltört karja betegágynak szegezé, Pestre, egyik, mind tiszta jelleme, mind hazafisága miatt régóta tiszteletben álló képviselőhöz a következő bizodalmas le­velet intézte, mellyet örömmel közlünk, mert kétes dol­gokat világosit és gyanúkat hárit el, mellyek a honnak e vészes napjaiban , midőn minden embert ingerlékenynyé tesz a haza miatti aggodalom, olly gyakoriak , de egy­szersmind olly természetesek is. A levél szavai itt követ­keznek : Tisztelt barátom ! Hat nehéz hónapon át küzdöttem a kormány gondjaival, s midőn a körülmények kényszerű­ségénél fogva visszalépek, teendő mindent, mit a hon tő­lem mint ha közpolgárától igényelhet, az első, mit ízlel­nem kell, keserűség. Mert mi lehet keserűbb a tiszta­­keblű hazafira nézve, mint midőn az úgyis annyi cselszö­­vénynyel körülhálózott s ocsmány árulással veszélyezte­tett hazában rejtélyességgel vádoltatik? ! Ha valaki eddig követett politikámat egyenesen kárhoztatja, ezen nem üt­közöm meg, de arról nem gyanúsíthat, arról nem szabad senkinek gyanúsítani engem, mintha titkos működésekre, hazám függetlenségét veszélyeztetőkre, használtam volna befolyásomat , mert ezt egész múltam , nyilvános térrel föllépésem óta a mai napig, melly nyitott könyv gyanánt fekszik a nemzet előtt, tökéletesen megc­áfolja. Sokan leginkább azon akadnak fenn, mit csináltam s mért vol­tam annyi ideig Bécsben ? Hogy e tekintetben is meg­nyugtassam a kétkedőket, száraz röviden tényeket fogok elsorolni; szóljanak azok. Ön tisztelt barátom tudja, miként a honvédelmi bi­zottmány s több nálam összegyűlt képviselők megegyezé­sével mentem a táborba, ott Lamberggel találkozandó s­őt, a­mennyire tőlem függ, a törvényes térem­ maradásra kényszerítendő. Ott azonban nem találtam , s azt hittem, tán Jellachieh táborában lesz, s azért Moga fővezér meg­egyezésével Bubna őrnagyot oda küldöttem olly utasítás­sal , miszerint még azon éjjel Lamberg vezért nevemben egy találkozóra kérje meg, ha pedig még nem volna ott, ittlétemről említést se tegyen. Bubna őrnagy Lamberget természetesen ott nem lelvén, azon reményben, miszerint Lamberg ez alatt megérkezendik, eszközlötte ki minden előleges tudomásom és befolyásom nélkül a fegyverszü­netet. Ezt csak azért említem meg, mert e fegyverszünet létrehozását is, mintegy gyanusítólag, némellyek nekem tulajdoníták. Ekkor hozták a táborba küldött képviselők a háznak azon végzését, melly nemcsak ellenerői bizalmatlan­ságon alapult, hanem hitem szerint hadi seregünkre nézve is veszélyes leendett. Ezt kijelentettem az oda érkezett képvi­selőknek azon tanács­sal, miszerint ezen tárgyat minden beleavatkozásom nélkül terjesztenék a tisztikar elé, mi meg­történvén , veszélyességéről ők is meggyőződtek, s azért a végzés kihirdetésétől el is állottak, miután az összes tisztikar megígérte és kinyilatkoztatta, hogy ők, ha Jel­­lachich a manifestumnak nem hódol,s őket megtámadand­­ja, fegyvereiket addigra nem teszik, mig seregei közül csak egy is e haza földét tapodja. Innen Pestre indulván, útközben egy futár által Lamberg kimultáról tudósittat­­tam, s egyszersmind ő felségének hozzám intézett három rendbeli kézirata kezemhez szolgáltatott. Fölszólittattam, t. i. hogy Lambergnek, mint meghatalmazott kir. biztos­nak s Majláth Györgynek, mint helytartónak kinevezé­sét s az országgyűlés elhalasztását tárgyazó okleveleket ellenjegyezzem. Rögtön visszasiettem a táborba, hogy, miután Lamberg már az élők között nem volt, magam szólván Jellachichh­al s a kir. kézirat által igazolván Lamberg kineveztetését — mert Jellachich ezt, a mani­­festummal együtt csak koholmánynak állitá — őt arra birjam, hogy seregével együtt az országból kitakarodjék. Ez nem sikerült. Ekkor indultam Bécsbe, s pedig két ok­ból ; először , hogy a kapott kir. kéziratok törvénytelen­ségét kifejtsem; másodszor, hogy Lamberg szomorú ha­lálára nézve a dolgot kiegyenlítsem, nehogy önkény és rosz akarat ezen esetet egy státuscsapás merényletére föl­használja. És sejtvén már ekkor, miszerint ügyeink leg­­­közelebbi fordulata Bécsben fog eldőlni, azért is mentem­­ oda, hogy törekvéseim által a fenyegető veszélyt ott há­rítsam el, honnan az hazánkra nézve leginkább szárma­zott. Szóltam Wessenberggel, mint a­kihez mindig uta­­sítottak, s mondom neki, miszerint helytartót a törvény nem ismer, az országgyűlést pedig elhalasztani vagy be­rekeszteni a törvények értelme szerint addig nem lehet, míg a budget tárgyalva és befejezve nincsen, s ezért az e tárgyban kiadott okleveleket ellenjegyezni nem fogom. Lamberg ügyében pedig mondom, hogy a­mint e szo­morú esetet illetőleg a törvényes nyomozás szükséges, úgy azt politikailag egy coup d’ état végbevitelére ki­zsákmányolni annál kevésbbé lehet, miután ezt a képvi­selőház is általánosan rászalta. Arra is figyelmeztettem őt, miszerint e szomorú esetnek közvetett okai ők is, mert ez a törvényes formák mellőzésének gyászos követ­kezménye, s nehogy effélékre újólag okot szolgáltassa­nak, küldjék hozzám báró Vay ministerelnök kinevezé­sét , mit ellenjegyezni kötelességemnek ismerek. Ezen értekezésnek eredményeként a következő napon megkap­tam ő felségének azon kéziratát, melly­ben hivatalróli le­mondásom elfogadtatik , s egyszersmind megküldetett b. Vay ministerelnökké neveztetése egy más irattal meg­toldva, mellyben fölkérettem, hogy b. Récsey Ádámnak kinevezését hg Eszterházy helyébe, ellen jegyezzem, mit természetesen nem tettem , miután a lelépő ministerelnök törvényesen csak utódát ellenjegyezheti, ennek lévén hatal­mában miniszertársait megválasztani s megerősítés végett fölterjeszteni. Erről Wessenberget egy irat által tudósítot­tam , egyszersmind figyelmeztettem b. Récseyt, hogy ne hagyja magát eszközül felhasználni egy készülendő státus­­csapásra, mit ő nekem egyelőre meg is ígért. Nem so­kára azonban tudósításomra jött ama híres manifestum, melly ellen­jegyezve van b. Récseytől, s a melly Magyarország függetlenségét sem­mivé tenné; fölkerestem tehát őt, s miután talál­koztunk , tanuk előtt szemére vetettem ingatagságát és törvénytelen lépését, a manifestumról pedig kinyilatkoz­­tatom , miszerint az olly megvetése minden törvényszerűségnek s önké­nyes hadüzenet a magyarok ellen, melly után Magyarországnak nem marad más hátra, mint önvédelmé­ről gondoskodni. És ezzel többé dolgom nem lévén, tüstént odahagytam Bécset, és Sopronon keresz­tül jószágomra mentem, hol felszerelvén magamat, s fegy­vereimből ellátva tiszteim s volt jobbágyaim közül is töb­beket, csatasikra indulék, hogy mint hű fia szeretett ha­zámnak, nemcsak tanácscsal, hanem életemmel és vérem­mel is őszinte szolgálatomat bebizonyítsam. Azonban a gondviselésnek máskép tettszett rólam rendelkezni, s egy szerencsétlen esés következtében jelenleg ágyhoz sze­gezve tétlenül vesztegelnem kell, de hiszem, miként rö­vid idő alatt ismét gyülekezik roncsolt karomba annyi erő, hogy a hazát dúló ellenséggel szembe szállhassak, s a győzelem dicsőségében, vagy ha lenni kell, a gyászos, de nagyszerű temetkezésben részt vehessek. Ezekben van Pestről eltávoztom óta napjaim rövid vázlata. A­mi pedig a számtalan pletykákat illeti: sokkal többre becsülöm magamat, semhogy azok mindegyikére válaszolgassak, mellyek úgy is már olly szemtelenekké fajultak , miszerint még az Augsburgi Allgemeine szer­kesztőjét is mardosta a lelkiismeret, és kénytelennek érez­te magát egy csillag alatt od­. 7. 281. számában védel­memre szállani. Azt sem hittem, hogy illyen védelmezőre szoruljak ! . . . Egyébiránt csak záradékul jegyzem meg, hogy én soha semmit miniszertársaim beleegyezése nél­kül nem tettem, ollyanokról pedig hallani sem akartam, mik által az 1848-as törvények megcsonkíttattak volna; ezt nemcsak soha nem változott jellemem , hanem mind privát nyilatkozataim , mind nyilvános és hivatalos előa­dásaim eléggé bizonyítják. — Gr. Batthyány L. Hazai mozgalmak: Aldunai határszél. Oct. 11-kén. Egy orosz gőzös jött. Írják az Om­. Z.-nak, Giurgevóba, mellynek ren­deltetése, a Bukarestben elnyomott szabad román alkotmány elfogott vezetőit Oroszországba elhurczolni , hogy őket, mi természetesen magában értetik, Szibériában meglakoltassák azért, hogy nemes hazafi­águk és bátorságuk volt, kedves hazájukat a sokévi z­sarnokságtól megszabadítani. A brailai alkotmányos kormányzó Golescu, a török táborba csalogatta­tok, s ott elfogatva, azonnal gyalog, mert vonogatta ma­gát egy felnyergeletlen lóra ülni, Fomailba kísértetett. Mit eddig jósoltak, hogy az oroszok majdan és egész bizonyos­sággal a napokban , Oláhországba benyomulandnak, úgy látszik, meg fog bizonyosodni. Mi fog akkor történni? — Épén most érkezett ide a hír, hogy már útban is vannak. Galáczba már belőlük érkeztek is, és naponként jőnek 4000 főnyi csapatok minden szükséges hadi készletekkel. Jól érte­sültek állítják , hogy Oláhország nem végc­élja az orosz hó­dításnak, hanem az oroszoknak czélja, Magyar- és Osztrákhonba benyomulni, és a rácz rablók­kal , az osztrák reactionáriusokkal, Magyar- és Osztrákhonban az ifjú szabadság megsem­misítésére egyesülni! És illy népigázást eltárnak egész Európában ? Hát Oláhország szomorú sorsa sehol sem talál rokonszenvre és segélyre? Az orosz despotismus tovább harapózásnak semmi gátat nem vetenének?—Ismét érkezett 6 nagy hajó török csapatokkal Húszévi basa vezérlete alatt Kala­­fátba, hol további rendeletig, kívül a városon táborba szállottak. A konstantinápolyi orosz követ Tittov, a szultánnal egy értekezletet tartott, s minthogy ezen értekezlet igen szá­razon ütött ki, tartanak egy a porta és Oroszország közt ki­ütendő szakadástól. Tittov nyilatkozatai után, neki a szul­tánnál ő lett volna utósó kihallgattatása. „A következménye­ket a porta maga magának tulajdonítja, ezek voltak, mond­ják, Tittovnak végszavai. — Aradról, oct. 11-ről írják a budai német lapnak, hogy ottan hadseregünk Jidlachich elleni győzelmének és Latour bécsi volt hadügyminiszer megérdemlett szomorú végű bukásának híre igen nagy örömet okozott. A gyorskocsi, melly ez utóbbi hirt meghozta, egész ostromot kénytelen volt kiállani, mivel épen egy zászlóaljj nemzetőrség felváltás végett a vendégfogadó előtt volt felállítva. Ezerszeres „éljen“ hangzott a hős aulának és a szabadelmü bécsiek üdvözletére. Nehány óra alatt magyar és német nyelven szerkesztett fal­ragaszokban részletesen lehetett olvasni a bécsi cet. 6­dikai eseményeket. Latour várunkban tanyázó czimboráinak külde­tett szinte nehány ezen falragaszokból, miknek olvasása alkal­masint bombázási vágyukat lehangolandja. — Nemzetőreink el­keseredése következtében, minthogy az előőri állomások né­­mellyikére puskákból lövöldözni kezdettek, a visszatüzelést szóróban meg kelle nekik tiltni, hogy minden további meg­­támadtatási alkalom kikerülte­s­sük, s valóban nagyon kell a napsngerültség folytán óvakodnunk, hogy egynémelyeken Lamberg-féle executió ne vitessék véghez. — A szombati ál­­gyazás alkalmával, mint mondják, a várbeli fareccziek szer­­zetebeli gvárdián , egy horvát, sütötte el az első álgyat, és Blomberget elntik , mint legszorgalmasbat a parancsnoksági hadi tanácsban. Azon árgyúzás alkalmával két debreczeni ec­­besittelett meg, de nem veszélyesen; a harmadiknak puskája tubáját lőtték el, mire Iaconice ezt monda: „jól van , csak­hogy a kakast nem találták, mert különben még szerencsét­lenség történhetett volna.“ — Ez alkalommal még, a meg­erőltetés és meghűlésnek egyik vitéz századosaink közül Tr­ner is áldozata lén; holnap fog, embereitől sajnálva, elte­­mettetni. A szabadság elnyomóinak fejére mennyi áld­ozat­érti felelősség fog még hárulni ? — Késmárk, cet. 15. Az egész felvidék fel van ver­ve álmából. Úgy látszik, hogy a császári soldatesca s a pán­­szlávok egyetértve akartak berontani a felső megyékbe. A ha­tárvadászok ketteje elhagyta helyét, s feltárta nekünk az elle­nünk forralt ezudor összeesküvést; a gallicziai „Kr­e i­s a m t“­­ok mind a gallicziai népet lázítják ellenünk, mind a Gal­­licziában megforduló szepesi tót népet, sőt a határva­dászoknak kiadott parancs és utasítás azon ugatást kö­telességükké teszi.­­ A népnek azonban nincs kedve hazánkba betörni, a a szepesi tótok is eddig jó érzel­­mű­ek és békében élők , s nem akarnak amollyan gallicziai mészárlást elkövetni az­­ urakon.“ — Azt hallván és mogdat­­ván, a bizottmány és bátorsági választmány határozatából od­. 11-én 400 nemzetőr mozgóvá tétetett a mniseki és ófalvi hegyszoros megőrzésére, s Bélán tábor üt­tetett. Minthogy a tótok Szur alatt újra betörtek Trencsénbe, Árvába is­mert 200 szepesi nemzetőr. — Íg­y vártuk a történendőket. Csak­hamar tudóst láttunk, hogy Sárosmegyébe is szándékozik egy­ külföldi ezred berontani, majd arról, hogy azon ezred átlépte­ már a határt, s Birtfát elfoglalta (?), elterjedt egyszersmind a­ hir, hogy a sárosiak nem is nagyon ellenzik, s hogy Eper­­j­e­sváros elhatározta az idegen katonaság szives elfogadását.. . Tegnap este pedig rendelet küldetett az összes szepesi nem­zetőrséghez , hogy minél előbb gyűljön egybe a bólai táborba, mivel az idegen katonaság már uton van határunk fe­lé. Nagy rémülés szállt meg, mert nem vagyunk még ugy­ felfegyverkezve, hogy nagyobb rendes haderőnek ellenáll-] hassunk, a városi nemzetőrök nagy része is még vadászpus­­­kákkal sincs ellátva, falun legfelebb kasza és lándzsa var* Különösen egyetlenegy álgyunk sincs, pedig jó volna a ha­­tárvárosokat legalább egy két álgyuval ellátni, mindenütt ta­­lálkoznának nemzetőrök, kik a tüzérséghez állanának. Ma nagy buzgalommal gyűjtötik pénz és szükséges éreznemük ál­gyük számára, de mig azok elkészülnek s használhatókká tüt­tetnek, addig elfoglalhatják egész Szepest. Szuronyos­­­uskát sehol sem lehet kapni, Késmárk küldött Pestre pénzt, a me­gye nagy nehezen összeszerzett pár ezer forintot, s Bécaba küldte fegyververésre, de mindeddig onnan sem érkezett meg semmi. Az első szállítmányt a minap akarták küldeni, s al­kalmasint az volt azon szállítmány, mellyet Pesten mint H. „Kassára a tótoknak“ küldetett volna, lefoglaltak. — Kövec­senel el ott Pesten mindent, hogy fegyvert kaphassunk, , nélkül nem védhetjük magunkat. — Ma reggel érkezett szö­göny a sárosi alispántól, mellyben azt tudatja velünk, hosy a katonaság nem rontott be Sárosba, s hőse visszavonul, vagy mivel ellenparancsot kapott, vagy pech másutt akarja hazánk határait átlépni. — Ez némileg istin megnyugtatta a kedélyeket, de a késmárki összes mozsi nemzetőrök mégis elindultak Bélára. — Egész Szepesben a szellem, sőt nagy lelkesedés van , csak az a baj, hogy czs szerű s elegendő fegyverünk és hogy pénzünk nincs. Mi­den közpénztár ki van ürítve, sem a megye, sem a várost nem kaphatnak kölcsönt, mivel az egyeseknél is rendkívü pénzszűke van. A megye kiállította már újonczilletőségét, a városokat illetőségnél többet is állítottak ki. Ha azokat gyorsabban n letne organizálni s ki fegyverezni, egy-két hét alatt volna­i ellenség ellen alkalmazhatók. A késmárkiak különösen,­­ igen jól vannak begyakorolva. — Most az ujonczok fejélte művek­ ellátására gyűjtenek vásznat és pénzt, igen szép s kerrel. Itt Késmárkon több mint 200 ujoncs számára fog­­ szegyülni, s úgyszólván az egész nőnem el van foglalva , rással, tépetek s kötékek készítésével. Valóban nagy !! *) K. lapja után. USO

Next