Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-19 / 191. szám
által a bácsi nép tömeges csatlakozásáról s részvétéről, vagy számunkra nem marad más hátra, mint védelme saját határunknak, így, meglehet, a fatum súlya alatt roskadhatunk össze; amúgy magunk vetnők könnyelmüleg koczkára jövőnket. « A nép folyvást harczias vágyakat táplál, de ha tettleges kiindulásra kerülne a dolog, mennyi szállna táborba, a száma kétséges, miután már a Gemeinde-Rath egyik befolyásos tagja, a radicalpárt képviselője, nyilván tiltakozik a nép kivitele ellen, mert az csak bizonyos mészárlásra vitetnék. A dynastia folyvást hallgat. Ez sokakat aggaszt. Beszélik mindinkább a császár lemondását. A birodalmi gyűlés a dolgok kiegyenlítésére kérte fel az uralkodót. Erre vezető mód gyanánt ajánlja az olasz, magyar, horvát s többi népek küldötteiből egy bizottmányt, melly minden létező bonyodalmakat rendezzen. Én sokkal czélravezetőbb módnak találnám a francziaangol interventiót, a birodalom többi bonyodalmaira is felhívni. Ideje volna, hogy a szerencse ellen belháborúnak vége vettessék. És ha azon hatalmasságok érdekében áll, hogy keleten létezzék ellensúly az éjszaki hatalom terjedése ellen, úgy utóló ideje, hogy beavatkozzanak, mig a választó fal áthághatlanná nem emelkedett a népek és dynastia közt. —x.— Gróf Batthyány Lajos levele *). Volt ministerelnök Batthyány Lajos Hegyfaluból (Vasmegyében), hol eltört karja betegágynak szegezé, Pestre, egyik, mind tiszta jelleme, mind hazafisága miatt régóta tiszteletben álló képviselőhöz a következő bizodalmas levelet intézte, mellyet örömmel közlünk, mert kétes dolgokat világosit és gyanúkat hárit el, mellyek a honnak e vészes napjaiban , midőn minden embert ingerlékenynyé tesz a haza miatti aggodalom, olly gyakoriak , de egyszersmind olly természetesek is. A levél szavai itt következnek : Tisztelt barátom ! Hat nehéz hónapon át küzdöttem a kormány gondjaival, s midőn a körülmények kényszerűségénél fogva visszalépek, teendő mindent, mit a hon tőlem mint ha közpolgárától igényelhet, az első, mit ízlelnem kell, keserűség. Mert mi lehet keserűbb a tisztakeblű hazafira nézve, mint midőn az úgyis annyi cselszövénynyel körülhálózott s ocsmány árulással veszélyeztetett hazában rejtélyességgel vádoltatik? ! Ha valaki eddig követett politikámat egyenesen kárhoztatja, ezen nem ütközöm meg, de arról nem gyanúsíthat, arról nem szabad senkinek gyanúsítani engem, mintha titkos működésekre, hazám függetlenségét veszélyeztetőkre, használtam volna befolyásomat , mert ezt egész múltam , nyilvános térrel föllépésem óta a mai napig, melly nyitott könyv gyanánt fekszik a nemzet előtt, tökéletesen megcáfolja. Sokan leginkább azon akadnak fenn, mit csináltam s mért voltam annyi ideig Bécsben ? Hogy e tekintetben is megnyugtassam a kétkedőket, száraz röviden tényeket fogok elsorolni; szóljanak azok. Ön tisztelt barátom tudja, miként a honvédelmi bizottmány s több nálam összegyűlt képviselők megegyezésével mentem a táborba, ott Lamberggel találkozandó sőt, amennyire tőlem függ, a törvényes térem maradásra kényszerítendő. Ott azonban nem találtam , s azt hittem, tán Jellachieh táborában lesz, s azért Moga fővezér megegyezésével Bubna őrnagyot oda küldöttem olly utasítással , miszerint még azon éjjel Lamberg vezért nevemben egy találkozóra kérje meg, ha pedig még nem volna ott, ittlétemről említést se tegyen. Bubna őrnagy Lamberget természetesen ott nem lelvén, azon reményben, miszerint Lamberg ez alatt megérkezendik, eszközlötte ki minden előleges tudomásom és befolyásom nélkül a fegyverszünetet. Ezt csak azért említem meg, mert e fegyverszünet létrehozását is, mintegy gyanusítólag, némellyek nekem tulajdoníták. Ekkor hozták a táborba küldött képviselők a háznak azon végzését, melly nemcsak ellenerői bizalmatlanságon alapult, hanem hitem szerint hadi seregünkre nézve is veszélyes leendett. Ezt kijelentettem az oda érkezett képviselőknek azon tanácssal, miszerint ezen tárgyat minden beleavatkozásom nélkül terjesztenék a tisztikar elé, mi megtörténvén , veszélyességéről ők is meggyőződtek, s azért a végzés kihirdetésétől el is állottak, miután az összes tisztikar megígérte és kinyilatkoztatta, hogy ők, ha Jellachich a manifestumnak nem hódol,s őket megtámadandja, fegyvereiket addigra nem teszik, mig seregei közül csak egy is e haza földét tapodja. Innen Pestre indulván, útközben egy futár által Lamberg kimultáról tudósittattam, s egyszersmind ő felségének hozzám intézett három rendbeli kézirata kezemhez szolgáltatott. Fölszólittattam, t. i. hogy Lambergnek, mint meghatalmazott kir. biztosnak s Majláth Györgynek, mint helytartónak kinevezését s az országgyűlés elhalasztását tárgyazó okleveleket ellenjegyezzem. Rögtön visszasiettem a táborba, hogy, miután Lamberg már az élők között nem volt, magam szólván Jellachichhal s a kir. kézirat által igazolván Lamberg kineveztetését — mert Jellachich ezt, a manifestummal együtt csak koholmánynak állitá — őt arra birjam, hogy seregével együtt az országból kitakarodjék. Ez nem sikerült. Ekkor indultam Bécsbe, s pedig két okból ; először , hogy a kapott kir. kéziratok törvénytelenségét kifejtsem; másodszor, hogy Lamberg szomorú halálára nézve a dolgot kiegyenlítsem, nehogy önkény és rosz akarat ezen esetet egy státuscsapás merényletére fölhasználja. És sejtvén már ekkor, miszerint ügyeink legközelebbi fordulata Bécsben fog eldőlni, azért is mentem oda, hogy törekvéseim által a fenyegető veszélyt ott hárítsam el, honnan az hazánkra nézve leginkább származott. Szóltam Wessenberggel, mint akihez mindig utasítottak, s mondom neki, miszerint helytartót a törvény nem ismer, az országgyűlést pedig elhalasztani vagy berekeszteni a törvények értelme szerint addig nem lehet, míg a budget tárgyalva és befejezve nincsen, s ezért az e tárgyban kiadott okleveleket ellenjegyezni nem fogom. Lamberg ügyében pedig mondom, hogy amint e szomorú esetet illetőleg a törvényes nyomozás szükséges, úgy azt politikailag egy coup d’ état végbevitelére kizsákmányolni annál kevésbbé lehet, miután ezt a képviselőház is általánosan rászalta. Arra is figyelmeztettem őt, miszerint e szomorú esetnek közvetett okai ők is, mert ez a törvényes formák mellőzésének gyászos következménye, s nehogy effélékre újólag okot szolgáltassanak, küldjék hozzám báró Vay ministerelnök kinevezését , mit ellenjegyezni kötelességemnek ismerek. Ezen értekezésnek eredményeként a következő napon megkaptam ő felségének azon kéziratát, mellyben hivatalróli lemondásom elfogadtatik , s egyszersmind megküldetett b. Vay ministerelnökké neveztetése egy más irattal megtoldva, mellyben fölkérettem, hogy b. Récsey Ádámnak kinevezését hg Eszterházy helyébe, ellen jegyezzem, mit természetesen nem tettem , miután a lelépő ministerelnök törvényesen csak utódát ellenjegyezheti, ennek lévén hatalmában miniszertársait megválasztani s megerősítés végett fölterjeszteni. Erről Wessenberget egy irat által tudósítottam , egyszersmind figyelmeztettem b. Récseyt, hogy ne hagyja magát eszközül felhasználni egy készülendő státuscsapásra, mit ő nekem egyelőre meg is ígért. Nem sokára azonban tudósításomra jött ama híres manifestum, melly ellenjegyezve van b. Récseytől, s a melly Magyarország függetlenségét semmivé tenné; fölkerestem tehát őt, s miután találkoztunk , tanuk előtt szemére vetettem ingatagságát és törvénytelen lépését, a manifestumról pedig kinyilatkoztatom , miszerint az olly megvetése minden törvényszerűségnek s önkényes hadüzenet a magyarok ellen, melly után Magyarországnak nem marad más hátra, mint önvédelméről gondoskodni. És ezzel többé dolgom nem lévén, tüstént odahagytam Bécset, és Sopronon keresztül jószágomra mentem, hol felszerelvén magamat, s fegyvereimből ellátva tiszteim s volt jobbágyaim közül is többeket, csatasikra indulék, hogy mint hű fia szeretett hazámnak, nemcsak tanácscsal, hanem életemmel és véremmel is őszinte szolgálatomat bebizonyítsam. Azonban a gondviselésnek máskép tettszett rólam rendelkezni, s egy szerencsétlen esés következtében jelenleg ágyhoz szegezve tétlenül vesztegelnem kell, de hiszem, miként rövid idő alatt ismét gyülekezik roncsolt karomba annyi erő, hogy a hazát dúló ellenséggel szembe szállhassak, s a győzelem dicsőségében, vagy ha lenni kell, a gyászos, de nagyszerű temetkezésben részt vehessek. Ezekben van Pestről eltávoztom óta napjaim rövid vázlata. Ami pedig a számtalan pletykákat illeti: sokkal többre becsülöm magamat, semhogy azok mindegyikére válaszolgassak, mellyek úgy is már olly szemtelenekké fajultak , miszerint még az Augsburgi Allgemeine szerkesztőjét is mardosta a lelkiismeret, és kénytelennek érezte magát egy csillag alatt od. 7. 281. számában védelmemre szállani. Azt sem hittem, hogy illyen védelmezőre szoruljak ! . . . Egyébiránt csak záradékul jegyzem meg, hogy én soha semmit miniszertársaim beleegyezése nélkül nem tettem, ollyanokról pedig hallani sem akartam, mik által az 1848-as törvények megcsonkíttattak volna; ezt nemcsak soha nem változott jellemem , hanem mind privát nyilatkozataim , mind nyilvános és hivatalos előadásaim eléggé bizonyítják. — Gr. Batthyány L. Hazai mozgalmak: Aldunai határszél. Oct. 11-kén. Egy orosz gőzös jött. Írják az Om. Z.-nak, Giurgevóba, mellynek rendeltetése, a Bukarestben elnyomott szabad román alkotmány elfogott vezetőit Oroszországba elhurczolni , hogy őket, mi természetesen magában értetik, Szibériában meglakoltassák azért, hogy nemes hazafiáguk és bátorságuk volt, kedves hazájukat a sokévi zsarnokságtól megszabadítani. A brailai alkotmányos kormányzó Golescu, a török táborba csalogattatok, s ott elfogatva, azonnal gyalog, mert vonogatta magát egy felnyergeletlen lóra ülni, Fomailba kísértetett. Mit eddig jósoltak, hogy az oroszok majdan és egész bizonyossággal a napokban , Oláhországba benyomulandnak, úgy látszik, meg fog bizonyosodni. Mi fog akkor történni? — Épén most érkezett ide a hír, hogy már útban is vannak. Galáczba már belőlük érkeztek is, és naponként jőnek 4000 főnyi csapatok minden szükséges hadi készletekkel. Jól értesültek állítják , hogy Oláhország nem végcélja az orosz hódításnak, hanem az oroszoknak czélja, Magyar- és Osztrákhonba benyomulni, és a rácz rablókkal , az osztrák reactionáriusokkal, Magyar- és Osztrákhonban az ifjú szabadság megsemmisítésére egyesülni! És illy népigázást eltárnak egész Európában ? Hát Oláhország szomorú sorsa sehol sem talál rokonszenvre és segélyre? Az orosz despotismus tovább harapózásnak semmi gátat nem vetenének?—Ismét érkezett 6 nagy hajó török csapatokkal Húszévi basa vezérlete alatt Kalafátba, hol további rendeletig, kívül a városon táborba szállottak. A konstantinápolyi orosz követ Tittov, a szultánnal egy értekezletet tartott, s minthogy ezen értekezlet igen szárazon ütött ki, tartanak egy a porta és Oroszország közt kiütendő szakadástól. Tittov nyilatkozatai után, neki a szultánnál ő lett volna utósó kihallgattatása. „A következményeket a porta maga magának tulajdonítja, ezek voltak, mondják, Tittovnak végszavai. — Aradról, oct. 11-ről írják a budai német lapnak, hogy ottan hadseregünk Jidlachich elleni győzelmének és Latour bécsi volt hadügyminiszer megérdemlett szomorú végű bukásának híre igen nagy örömet okozott. A gyorskocsi, melly ez utóbbi hirt meghozta, egész ostromot kénytelen volt kiállani, mivel épen egy zászlóaljj nemzetőrség felváltás végett a vendégfogadó előtt volt felállítva. Ezerszeres „éljen“ hangzott a hős aulának és a szabadelmü bécsiek üdvözletére. Nehány óra alatt magyar és német nyelven szerkesztett falragaszokban részletesen lehetett olvasni a bécsi cet. 6dikai eseményeket. Latour várunkban tanyázó czimboráinak küldetett szinte nehány ezen falragaszokból, miknek olvasása alkalmasint bombázási vágyukat lehangolandja. — Nemzetőreink elkeseredése következtében, minthogy az előőri állomások némellyikére puskákból lövöldözni kezdettek, a visszatüzelést szóróban meg kelle nekik tiltni, hogy minden további megtámadtatási alkalom kikerültessük, s valóban nagyon kell a napsngerültség folytán óvakodnunk, hogy egynémelyeken Lamberg-féle executió ne vitessék véghez. — A szombati álgyazás alkalmával, mint mondják, a várbeli fareccziek szerzetebeli gvárdián , egy horvát, sütötte el az első álgyat, és Blomberget elntik , mint legszorgalmasbat a parancsnoksági hadi tanácsban. Azon árgyúzás alkalmával két debreczeni ecbesittelett meg, de nem veszélyesen; a harmadiknak puskája tubáját lőtték el, mire Iaconice ezt monda: „jól van , csakhogy a kakast nem találták, mert különben még szerencsétlenség történhetett volna.“ — Ez alkalommal még, a megerőltetés és meghűlésnek egyik vitéz századosaink közül Trner is áldozata lén; holnap fog, embereitől sajnálva, eltemettetni. A szabadság elnyomóinak fejére mennyi áldozatérti felelősség fog még hárulni ? — Késmárk, cet. 15. Az egész felvidék fel van verve álmából. Úgy látszik, hogy a császári soldatesca s a pánszlávok egyetértve akartak berontani a felső megyékbe. A határvadászok ketteje elhagyta helyét, s feltárta nekünk az ellenünk forralt ezudor összeesküvést; a gallicziai „Kre is a m t“ok mind a gallicziai népet lázítják ellenünk, mind a Gallicziában megforduló szepesi tót népet, sőt a határvadászoknak kiadott parancs és utasítás azon ugatást kötelességükké teszi. A népnek azonban nincs kedve hazánkba betörni, a a szepesi tótok is eddig jó érzelműek és békében élők , s nem akarnak amollyan gallicziai mészárlást elkövetni az urakon.“ — Azt hallván és mogdatván, a bizottmány és bátorsági választmány határozatából od. 11-én 400 nemzetőr mozgóvá tétetett a mniseki és ófalvi hegyszoros megőrzésére, s Bélán tábor üttetett. Minthogy a tótok Szur alatt újra betörtek Trencsénbe, Árvába ismert 200 szepesi nemzetőr. — Így vártuk a történendőket. Csakhamar tudóst láttunk, hogy Sárosmegyébe is szándékozik egy külföldi ezred berontani, majd arról, hogy azon ezred átlépte már a határt, s Birtfát elfoglalta (?), elterjedt egyszersmind a hir, hogy a sárosiak nem is nagyon ellenzik, s hogy Eperjesváros elhatározta az idegen katonaság szives elfogadását.. . Tegnap este pedig rendelet küldetett az összes szepesi nemzetőrséghez , hogy minél előbb gyűljön egybe a bólai táborba, mivel az idegen katonaság már uton van határunk felé. Nagy rémülés szállt meg, mert nem vagyunk még ugy felfegyverkezve, hogy nagyobb rendes haderőnek ellenáll-] hassunk, a városi nemzetőrök nagy része is még vadászpuskákkal sincs ellátva, falun legfelebb kasza és lándzsa var* Különösen egyetlenegy álgyunk sincs, pedig jó volna a határvárosokat legalább egy két álgyuval ellátni, mindenütt találkoznának nemzetőrök, kik a tüzérséghez állanának. Ma nagy buzgalommal gyűjtötik pénz és szükséges éreznemük álgyük számára, de mig azok elkészülnek s használhatókká tüttetnek, addig elfoglalhatják egész Szepest. Szuronyosuskát sehol sem lehet kapni, Késmárk küldött Pestre pénzt, a megye nagy nehezen összeszerzett pár ezer forintot, s Bécaba küldte fegyververésre, de mindeddig onnan sem érkezett meg semmi. Az első szállítmányt a minap akarták küldeni, s alkalmasint az volt azon szállítmány, mellyet Pesten mint H. „Kassára a tótoknak“ küldetett volna, lefoglaltak. — Kövecsenel el ott Pesten mindent, hogy fegyvert kaphassunk, , nélkül nem védhetjük magunkat. — Ma reggel érkezett szögöny a sárosi alispántól, mellyben azt tudatja velünk, hosy a katonaság nem rontott be Sárosba, s hőse visszavonul, vagy mivel ellenparancsot kapott, vagy pech másutt akarja hazánk határait átlépni. — Ez némileg istin megnyugtatta a kedélyeket, de a késmárki összes mozsi nemzetőrök mégis elindultak Bélára. — Egész Szepesben a szellem, sőt nagy lelkesedés van , csak az a baj, hogy czs szerű s elegendő fegyverünk és hogy pénzünk nincs. Miden közpénztár ki van ürítve, sem a megye, sem a várost nem kaphatnak kölcsönt, mivel az egyeseknél is rendkívü pénzszűke van. A megye kiállította már újonczilletőségét, a városokat illetőségnél többet is állítottak ki. Ha azokat gyorsabban n letne organizálni s ki fegyverezni, egy-két hét alatt volnai ellenség ellen alkalmazhatók. A késmárkiak különösen, igen jól vannak begyakorolva. — Most az ujonczok fejélte művek ellátására gyűjtenek vásznat és pénzt, igen szép s kerrel. Itt Késmárkon több mint 200 ujoncs számára fog szegyülni, s úgyszólván az egész nőnem el van foglalva , rással, tépetek s kötékek készítésével. Valóban nagy !! *) K. lapja után. USO