Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-22 / 194. szám

születendő 14 n­ap alatt a réginek helyt csináland. Teg­nap Herrmannról volt szó , bajor ministériális tanácsos, belügyministernek, Porosz alezredes Fischer (a ravasz Kamphausen melletti tanácsos) hadügyministernek. A hangulat megfontoltabb, csak 12-én kerülend­ő fegyver­szüneti kérdés ismét tanácskozás alá , addig bizonyára Poroszkon új, kielégítő nyilatkozatokról fog gondolkodni. A birodalmi hadügyi ministériumhoz érkező iratok most Puff százados által nyittatnak fel, mert ő a legfőbb személy, minthogy Prés ezredes is a ministérium vissza­­léptével visszavonult, és a régi M. C.-ből csupán 2 tag lépett be. Folytonosan ministeri tanács tartatott, a 20 kormá­nyt meghatalmazottak köre és állása felett, kiknek hatása meg nem zsibbasztva, miután a kormányok az itteni ta­nácskozások körén kivül esnek. A központi hatalom Párisba és Londonba küldött kö­vetei, megbízó leveleiket még zsebekben tartják ; ellen­ben tábornok Drachenfels Brüsselben fényesen fogadta­tott, mi Oroszország ügyviselőjének nem tetszik. Tegnap szerződés köttetett egy villanyos telegráfnak innen Berlinig leendő felállítása iránt, hova a tél elején 3—4 percz alatt tudósitást lehet venni — Bécsbe 3—4 nap alatt. — Nmlgu gróf, hadügyminister ur! Habár én excád­­nak ezen sorokkal — mellyek a folyó hó 6­kán nmlgod ál­tal képviselt hadügyministeri elnökségnek előterjesztett ajánlat gyámolitására , némi szükséges felvilágosítást nyújtanának — egy pár perezre terhelendem, s excádat sok és terhes hivatalos dolgaitól talán elvonom , számo­lok mégis különösen excádnak irántam általánosan kimu­tatott jó akaratára, hogy azokat méltányolandja — noha én nem örömest alkalmatlankodom személyiségemmel s saját ügyeimmel a magas helyeken s azok elnökségénél. Hogy nekem nehezemre esik Budáról Lembergbe mint osztályos tábornoknak lett áttételem módja , — bár olly kivánatos lett légyen is nekem, a kétalaku állás­­n­á­l fogva, mellyben­ a tábornokok csapataikkal együtt Magyarhonban a magyar separatismus óta vannak , az ezen állomásróli elmozdítás, mindamellett egész bizalom­mal legyen excád előtt kijelentve, hogy, miután a cs. k. hadügyi ministérium részérről, az olly nehéz állomáson, mint időközileges fő magyarországi hadi parancsnok tá­bornok által tett szolgálatimért legkisebb elismerés sem nyilváníttatott , sőt még a főparancsnokság vezetésétőli felmentetésem és Lembergbe tett áttételem is nem az által adatott tudtomra, hanem a tudtuladás a k. magyar mini­­stérium részéről ollly módon történt, mikép az annyit je­lentett, hogy tudtomra adatik, miszerint, mihelyt lehet­séges, eltávolítandó, s az én , ő felségétől helybehagyott új szolgálati állomásomra áttétetendő vagyok. A­z utóbbi kitüntetett forma azt mu­tatja, hogy a főhadi parancsnokság­nak általam lett vezetése a cs.k. had­ügyi ministérium szellemében tör­tén, de azért egyáltalában nem nehezteltem érette, an­nál kevesbbé a cs. k. hadügyi ministérium hallgatásáért. Excádtól függ azért kérelmemet, a magas ellnökség­­hez intézett méltányos kívánatomat kegyesen figyelembe venni , ő felsége magas véleménye szerint az előterjesz­tést rám nézve kedvezőleg tenni , engem ifjú társaim irányábani hátravettetésemet illetőleg kártalanítani, s megsértett becsületérzetemet megnyugtatni. Excllád előadandó alkalomkor — a hadi parancsnokságok meg­­ürülése esetében — különösebben a troppaui és linczi állomásokat értem — engem figyelembe venni s jegyzék­be tenni kegyesen méltóztatand. Reméltem , hogy szó­val is lehetek szerencsés ezen ügyeimben excáddal szól­hatni , kértem azért, hogy egy erre alkalmas órát hatá­rozna, s ezért lakási jegyemet excád segédének át is adám, de ehhez mégis szerencsém nem lehetett—én mél­­tánylom nagyon jól, excád terhes hivatalát, s azért csak Lembergbei elutazásom utósó perezében fogtam tollat, de szenvedő egészségi állapotom is , itteni tartózkodásom alatt nagyobb részt a szobához lánczolt. Excád magas tiszteletem iránti biztosításomat elfogadni kegyeskedend, mellyel én magamat excád egészen alázatos szolgájának, Boyneburg tábornoknak nevezem. Bécsben sept. 10. 1848. — Pozsony, sept. 10-én 5 órakor reggel. —Excád ! Mikép tegnap jelenteni szerencsém volt, a Vilmos zászlóaljj már Gönyőre elindult és hihetőleg Bu­dára is, s azért fájdalom, ezen olly szükséges rendsza­bály kivihetetlen , de mégis maradt egy reményem, teg­nap estve 4 század Ceccopieri volt még Komáromban, és én Merczel biztos alkalom által értesítettem, és vele Excod akaratát tudattam; egyébiránt Komárom már hosszabb idő óta nemzetőrök által, csakhogy csekély számban, megszállva van. Tegnap éjjel 11 órakor jött Batthyány minister hozzám, és nekem azon rendeletet adta , hogy minden rendelkeztetés alatt álló zászlóall­­jakat, az erdélyi oláh zászlóalljon kivül, Pest vagy Budára rendelek. Az oláhok mindazáltal, kik különben is nem olly gyorsan mehetnének, itten lesznek megtar­­tandók, de mégis azon leghatározottabb parancs mellett, hogy Komáromba senki se küldessék! A küldöttség egy része a leglázitóbb beszédeket tar­totta, bárha németül beszéltek, mindazáltal bizonyos osz­tálynál hatásukat nem vesztették el. Batthyány hiszi, hogy a republicánus mozgal­makon uralkodhatik. Uj ministériumról beszélnek, melly­nek Nyári tagja lehed, Kossuth pedig belőle kilépend. L a m b e r g. — Excád! Az oláhokat Komáromba küldeni, mikép előbb véltem, a nélkül, hogy tudná az ember, Pesten mi történend, nem lenne tanácsos. A zászlóaljj, a szerbek­kel és Jellachichd­ali egyetértése következtében, törvé­nyes vizsgálat alatt áll, s itt is a hangulat ellenök van. Tegnapelőtt, az ide egy állomásra eső Szenczen (Wart­berg) egy őrmesterre, ki egy szállítmányt vezetett, rá­lőttek. Egyébiránt örülök, hogy legroszabb esetben ők itt vannak, mert minden a Pesteni legközelebbi esemé­nyektől függ. Pozsony sept. 10. 7 órakor reggel Lam­­berg. Épen most indult el a 4 század, s nekem egy kikötve levő hajót, noha Batthyánytól egy parancs volt kezeim­ben, s azt elő is mutattam, mégis katonai erővel kellett lefoglalnom és indulásra kényszeritnem, csupán a pesti véres tollas párttóli félelem miatt. — Excád! Szerencsém van Mercz tábornok iratát felterjeszteni. Pestről még semmi tudósitás, itt a hangu­lat tegnap nagyon ingerült volt, még pedig a polgárság­nál, melly különben jól volt hangolva, Pestről sok emis­­sárius van itten. Pozsony, sept. 11-én 1848. Lamb­er­g.­y— A budai magas főparancsnoksági elnökséghez. *) Egy várparancsnok sokszor jő azon helyzetbe, hogy neki nem lehet és nem szabad magát mindig a fennálló pa­rancsok és rendeletekhez szabnia, hanem saját meg­győződése és a pillanatonként fejlődő viszonyokhoz képest kell cselekednie, hogy aztán meglepetve mondania ne kellessék: „már késő.“ Oly értelemben, a körülmények által szorongatva , olly lépéshez is nyúlni kénytelenittet­­tem, melly nem csupán jó indulatu elnézést, hanem hely­­behagyást is követelhet. Ministerelnök gr. Batthyány ur azt méltóztatott 3598. n. v. ministeri parancsban rendelni, hogy az igen népes sz. k. város katonasággal elegendőleg láttassák el, s azért 6 század Turszky ide rendeltetett, ellenben a 4 század Ceccopieri Pozsonyba visszamenni fog. A Turszki zászlóaljj, melly ide beszállt, egyáltalában nem felel meg ezen czélnak, mert elsőben is 350 újoncz­­ból áll, kik többnyire fegyverben gyakorlatlanok, de a­mi még roszabb, rosz, a biztosságot veszélyeztető szel­lemtől vannak áthatva, és a tiszturaknak egyhangú nyi­latkozata szerint, egyáltalában nem lehet rájuk támasz­kodni, mivel, a­mint tudva van, azon kevés napok alatt, míg Pesten voltak, soraikból 80 embert vesztettek el, és rosz emberek rábeszéléseik által szinte felhivattak, hogy ha tiszteikkel megelégedve nincsenek , üssék agyon őket. A 4 század Ceccopieri, kiknek ma elindulniok kellett volna, szinte részkedvűek, a várbani tartózkodásuk és az ezred többi részeitőli elszakasztásuk miatt, s nagyon elégedetlenek, még pedig annyira, hogy köztök a csendet és rendet csak nagy fáradsággal lehet fentartani, s semmi biztosságot nem nyújtanak. Aztán az esztergomi nemzet­őrség parancsnoka nyilvánosan nyilatkozatokat tett,mely­­lyek nemcsak lázitók, hanem a helyőrségre nézve fenye­­getőleg és a hely biztosságára nézve veszélyezőleg hang­zanak, miért is, hogy semmi összeütközés ne történhessék, a városnak­ szükséges szabad közlekedést vakitás és idő­szakonkénti bezárása által a kapuknak, eszközölhettem. Minthogy ekkor a helyőrség a helyet épen nem biz­tosítja, sőt inkább veszélylyel fenyegeti, még pedig any­­nyival inkább, mert a várban 240 elitéltek is vannak, en­nélfogva azon perezben, hogy a 4 század Ceccopieri és a Vilmos zászlóallj gőzösön a vár mellett elmen­ve, egy perczig horgonyt vetettek, felébredt bennem a gondolat, hogy a Vilmos zászlóalljtól lehet remélem­, miszerint benne egy fegyelmezett — előttem, mint tulajdonos előtt igen jól ismert csapat hozatnék a várba, s igy készen lenne az ember bármilly veszélylyeli találkozásra; hogy tehát miu­tán sehol másonnan segítséget várni nem lehet, ez itten letartóztassák, hogy legalább pillanatra a bajon segítve legyen, mit is én több törzs-és főtiszt urakkal azonnal ta­nácskozás alá vettem. De mégis a gőzös menetét akadá­lyozni nem akartam, részint minden lárma és feltűnés ki­kerüléséül, részint, hogy a 4 század Ceccopierit, kik szinte a gőzösön voltak, mentőkben fel ne tartóztassam. Én azu­tán a Vilmos zászlóaljj parancsnoka után egy parancsot küldtem Gönyőre, hogy, ha szárazra kiszállottak, vissza­induljanak Komáromba, mi felett felsőbb helyen jelentés létetendik. A dolgot telj­esen kivinni nem lehetett, mert Komárom város azt ki­tudván, elővigyázati szabályokhoz nyúlt; mi midőn tudtomra esett, azonnal rendelést tettem, hogy a zászlóallj a Dunán át a hidfőhöz menjen, és ott egész csendesen tartózkodjék további parancsig, melly a magas miniszeri elnökségtől fog kéretni, hogy valljon a zászló­allj­nak rendeltetése leend-e a várba be- vagy nem menni? Épén most jön az alispán, polgármester és Majthényi alezredes úr , és nekem sürgetőleg előterjesztik, hogy még ma a zászlóalljat indítsam útnak , mert különben általános veszély fenyeget. Hogy ez kikerültessék, és ösz­­szeütközésre semmi ok ne adassék, még ma a zászlóalljat Ács felé megindíttattam, s így azon sürgetős veszély áll elő, hogy a vár csak 350 Turszki ezredbelire bizatik, azért egy vagy két zászlóallj ide küldése sürgetőleg kivá­­natos volna. ■S— Hadügyminiszer úr! Talán amirgod előtt nincs tudva, hogy sept. 12 én a szabadelmü egylet esti gyűlé­sében, az ifj. Sín­ai, a bécsi, berlini, frankfurti és párisi ministériumok megugratását nagy tetszés közt indit­ványba hozta, és azokat hűtleneknek és roszaknak nevei!** te. Pa Stiszt nem hazug, úgy maga fogja ezt megbizo­­nyitan­i, vagy hallgatói által fog kimutattatni. Ez igaz­ság. Egy barátja a szabadság és rendnek. — Cs.k. alezredes Colo úrnak. Sietve tudósítom­ Önt, hogy épen most az Aulában a ministériumnak megbukta­­­tása, torlaszok építése, a munkások segítségül hívásával, elhatároztatott. Kalke tanuló azon indítványt teszi, hogy május 26 át tökéletesen kell ismételni. Azt hiszem, hogy a legerélyesebb szabályokra van szükség. Ránk (a városra) Ön teljesen számolhat. Teljes tisztelettel (A név innen ki van törölve.) — Igen tisztelt ezredes úr! Herczeg Eszterházy csu­pán a Vasa­­g, varasdi, szent-györgyi és ottoh­áni ezre­­dekbeni ezredesi állomásokra nézve tett előterjesztést, mik egyébiránt általam egyszerre sürgettettek—a Schwar­­czenberg , porosz herczeg, és Jőn­g Károly ezredekben levő állomásokra nézve még eddig, a magyar ministéri­­umtól semmi ajánlat nem érkezett. Az alkalmat használva , jelentem, hogy azon ügyet, mit ő exclja a hadügyminister, ma nálam egy kegyes le­vélkéjében sürgetett , már 3 nappal előbb elvégeztem. További mozgatását azonban b.Wessemberg urnási kérel­memmel kell eszközölnöm. Bécs , sept. 16. 1848. Leg­nagyobb tisztelettel P­­ p i c­z.­­ — Bemut. 366. sz. melléklet. Ő exclja a hadügymini­sternek gr. Baillet-Latour urnak. Bécs sept. 29-én 1848. Bemut. oct. 2-án 1848. A többnemű sajnálatraméltó nyughatlanságok , az utóbbi időkben, szükségessé tevék, hogy a lázadásnak bármelly perezbeni teljes erővel­ el­­nyomhatására, a helyőrség legénysége, különösen a leg­­utóbbi időben csaknem minden héten egy napon a lakta­nyákban consignáltassék, és illy­formán teljes készségben tartassák. A katona , kinek a nélkül is, a parancs kiadása után csak néhány délutáni órákban van szabad kimenetele, ha őrségen vagy laktanyai szolgálaton nincs, ezen maga ké­­szentartása miatt, azon kevés pihenési időtől is megfosz­­tatik. Noha ez még ekkorig a legénységben csak a bujto­­gatók s rendzavarók elleni elkeseredést szülte , de mégis tartani lehet tőle, hogy utoljára levertség és elkedvetle­­nedés leend következménye. Hanem nemcsak a pihenési idő elvesztéséért panaszkodhatik a legénység , de többé nem képes, némi csekély mellékes szolgálatok általi kere­setszerzésre sem stb. Mindezeknek tekintetbevételével, de figyelve a czél­nak elérésére is, a katonának gondoskodás általi stb. (mint az előadott esetben) megnyerésére, szabadságot veszek magamnak, indítványba hozni, hogy a jelenlevő katonaságnak, együtt a helyőrségi szolgálatba állókkal, a helyőrség mindannyiszori con­signálása vagy úgyne­vezett készen tartása alkalmával, a naponkénti zsoldhoz rendkívüli pótlékul még fejenként 3 pkr adassék; excád­nak alárendeltjei iránti ismeretes jó indulata és atyai gon­doskodása folytán ismételve szabadságot veszek magam­nak , ezen tárgyat kegyes figyelembevételére tisztelettel ajánlani. Auersperg Nro 5548 K. H. M. — Legalázatosb előterjesztésére a hadügyminister­nek , a bécsi helyőrség bármilly perezben rendkivülileg készenálló legénysége számára megadott fejenkénti 3 pkr pótlék fedezése tárgyában. Benyujtatott oct. 4-én 5558 sz. a. H. M. —Felség! A legalázatosabban ide mellékelt f. évi sept. 28-én 366 sz. a. bemutatott felterjesztésében alsó Osztrákhon főparancsnoka gr. Auersperg, a bécsi helyőrség legénysége részére, őr- és tüzérmesterektől lefelé, a helyőrségi szolgálatban levő katonaság befoglalá­sával, a helyőrség mindannyiszori consignálása vagy úgy­nevezett teljes készségben tartása alkalmával, a napon­kénti zsoldhoz fejenként 3 pernyi rendkívüli pótlék elren­deléséért esedezik. Ezen esedezését azon alapítja, hogy az illy készségbeni tartásnak esetei a legutóbbi nyughatlan időkben, csaknem minden héten pár nap előfordulnak, hogy a legénység a miatt nemcsak néhány pihenési óráitól s mellékes kereseté­től megfosztatik, hanem e mellett még kénytetik is, az éle­lemszereket s italokat a markotányosnál drágábban vásá­rolni, s hogy ebből utóljára levertség s elkedvetlenedés­­nek kell származni, mit csak az által lehetne eltávoztatni, ha a legénység, előgondoskodás, sorsa méltánylása és ja­vítása által, az elöljárói iránti szeretetben és a szolgálat­ra­ készségben megerősíttetnék. A hadügyminiszérium ezen okok fontosságát elismeri, s szabadságot vesz magá­nak egyúttal, ezen kért rendkívüli pótlékot, hanem csak mindannyi rendkívüli készségbeni tartásra szorítással, elő­­legesen megadni; de egyszersmind felségednél a legalá­zatosabban is esedezik ezen rendelkezés legkegyesb fede­zése iránt. Bécs, oct. 3-án 1848. L­a­t­o­u­r. — Cs. k. őrnagy Schönberger János urnak. 3631. B. , M. Miután ő felsége f. hó 1-rőli legkegyesb határozatánál­­ fogva Önt alezredessé kinevezni méltóztatott, egyúttal­­ ő felsége ajánlatomra megengedni méltóztatott, hogy ön­t azon időpontig, mellyben, egy az országgyűléstől készí­ - tendő nemzetőrségi törvényben, a nemzetőrség vezérlői orgánumai kinevezése vagy választását illetőleg, egy­ maradandó törvényes norma megállapíttatnék, az alsó­­ausztriai tartományi nemzetőrségnék­ szolgálat-teljesítést,­ még­pedig mint vezérkarának főnöke, katonai characteren megtartásával és az önt illető illetménynyel, azon külö­­­nösebb rendeltetéssel vegye át, hogy a tartományi váro­­­sokban és a sík földön levő nemzetőrséget rendezendi és réti felügyelend, miről én önt azon felhívással értesítem, hog­­y ezen szolgálati állomását mielőbb foglalja el. I­ n­ Merztől. — S­z­e­r­k. 192

Next