Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-12-03 / 230. szám

*­­ 1136 köpönyegének —* honnan fejti meg a Wiener Zeitung, hogy a porosz király annyi barrk­áddal küzdött, ollyan szellem ellen panaszkodott, olly utakon akarta vissza­vonni a márcziusi eredményeket, s akkora kétségbeesésre kényszeritette birodalmát, mint az osztrák császár? Tán Berlinben is Batthyány gróf izgatta föl és vesztegette meg a köznépet ? Tán a Spree mellett is a magyar udvari canczellária aristocratái szövetkeztek a demagógokkal, tettették magokat túlzó szabadelvűeknek, democraták­­nak, communistáknak s más efféléknek ? Bizony, különös kosztosai vannak az istennek í­gy. A nemzet képviselői s az ország főrendei Magyarország népeihez. (Vége). A nemzet képviselői, ismervén hazafiai kötelességü­ket , országunk védelmére a legnagyobb készséggel aján­lottak pénzt és haderőt; de nyilván kimondták, hogy a honban a törvényes rendnek és békének teljes helyreállí­­tása után, a magyar sereg idegen nemzetek leigázására soha ne fordittathassék. És ez nem tetszett a királyi környezetnek, s még in­kább szitogatta a horvát és rácz lázadást, s megengedte, hogy Bécsben felső tótvidéki gaz pártütők zsoldosokat toborzanak, a magyarországi tótajkú megyék fellázítására. E­közben a külföldön letartóztatott magyar seregek segítségével az olasz nép legyőzetett, és ekkor már a ki­rályi udvar levetette az álarczot, és szerencséjében elbi­zakodva , a bécsi ministérium által nyíltan megh­atott országgyűlésünknek ,­ hogy a király nem fogja törvé­nyeinket megtartani, mellyekre esküdött, hanem kívánja, hogy a magyar katonasággal, a magyar pénzzel, a ma­gyar nép adójával és a határvámok rendezésével tovább is nem magyar felelős miniszerek, hanem a bécsi kormány rendelkezzék. Szóval, kívánta, hogy Magyarország töröltessék ki az önálló nemzetek sorából, veszítse el függetlenségét, s olvadjon bele az ausztriai birodalomba, és legyen egy nyo­­nyomorult szolganéppé; mert hiszen azt tudjátok atyánk­fiai , hogy ha vérünkkel és pénzünkkel idegen kormány rendelkezhetik, úgy mi azon idegen kormánynak rabszol­gái vagyunk. De még ezen hitszegésnél az udvar meg nem állapo­dott ; a hazaáruló Jellachichot, kit a király, míg szorult­ságban volt, maga is pártütőnek nevezett, most már ked­ves hivének nevező, kegyelmekkel halmozó , és nyiltan felhívta, hogy elkezdett pályáján, azaz: a pártütésnek pályáján, tovább is megmaradjon. Erre a pártütő Jellachich hazánkba fegyveres kézzel beütött, s minthogy , a királyi eskü szentségében bízva, hazánk védelmére készületlenek valánk , könnyű szerrel gondolta hazánkat elfoglalhatni, szabadságunkat eltörül­hetni, s nemzetünket szolgaság jármába verhetni. Mi gyűjtők rögtön a seregeket, de némelly vezérek s némelly istentelen magyarok árulása következtében, a pártütő ellenség pusztítva, rabolva nyomult Fejérvárig, s már a főváros bevételével kecsegtetők magokat hitszegő ellenségeink. A nádor és királyi helytartó, a királynak öcscse, fel­­szólittatott az országgyűlés által, menjen el kötelessége szerint seregünket vezérleni. Ő­­­zép szavakkal szent, ígé­retet­len , és elment a táborba , de a veszély perczében, nádori kötelességét megszegvén, helyét elhagyta, és az or­szágból el­ávozott. A király nevében pedig az udvari árulók azon szem­telenségre ve­temed­ek, miszerint az országnak meg akar­nák til­ani, hogy magát védelmezze, meg akarnak paran­csolni, hogy az egész nemzet gyáván nyújtsa oda nyakát a mészárlásra. Soha történetekben ennyi gonoszságot még nem lá­tott az emberiség. Ámde számításukban gyalázatosan megcsalatkoztak. Magyarország népe , mellyről azt hitték , hogy már meg van ölve, felriadt álmából, s a hazaszeretet szent in­dulatától hevítve , sietett megvédeni a szegény elárult hazát. Az igazságnak istene győzelemmel áldotta meg a né­pet. Vitéz hadseregünk s a kaszákkal, vasvillákkal fegy­verzett nép karjai előtt porba hullott az ellenség egyik tábora, 10,000-ből álló, elfogatott, s maga Jallachich fő­táborával Sukorónál megverettetve, fegyvernyugvást kért, de a fegyvernyugvás alatt kiteregően megszökött, s bo­­szankodó seregeink által űzetve futott léleket akadva ki az országból egész Bécs alá. De mielőtt megverettetett volna, a bizonyosnak vélt győzelem reményében leküldötték Bécsből gróf Lamber­­get, hogy mint teljes hatalmú kir. biztos uralkodjék a nemzet felett, mellynek alkotmánya , függetlensége, egy tollvonással eltöröltetett. Ezen Lamberg a kétségbeesett nép dühének esett ál­dozatul. De ennek következtében s mielőtt még nemzetünk su­­korói győzelme a bécsi udvarnak tudtára jutott volna, annyira vitték az istentelenséget, hogy azon király nevé­ben, ki az örök istenre megesküdött, hogy az országot minden ellenségtől védeni fogja, magát a pártütő Jellachi­chot, a rácz rablóknak s a horvát pártütőknek istentelen vezérét, kit mint pártütőt előbb honárulási perbe fogatni rendelt, neveznék ki az ország teljhatalmú kir. helytartó­jának, s minden törvényt, minden polgári hatóságot el­törölve, a rabló ellenség vezérét élet k és halál korlátlan urává akarnák tenni Magyarországon. Ámde istennek igazságos ítélete s a nép ereje előtt ezen pártütő zsarnok az országból kifutamodván, a kirá­lyi környezet istentelensége annyira ment, hogy a Ma­gyarországgal határos minden tartományok katonai pa­rancsnokainak meghagynák: üssenek be minden oldalról fegyveres kézzel Magyarországba, és segítsék a pártütő Jellachichot; megparancsolnák a magyarországi várpa­rancsnokoknak, hogy adják át a várakat az ellenségnek, vagy segítsék őt Magyarország elpusztításában. Ezen istentelen parancs következtében lődözik az aradi várból Arad városát, ennek következtében lázadt fel Temesvár vára az ország ellen, ennek következtében lázította fel az erdélyi oláhokat az erdélyi főhadi kor­mányzó , ki a magyar alkotmányra megesküdött, s most mégis irtó háborút visel az erdélyi magyarok ellen; ennek következtében tört be Simunich rabló­csordájával az or­szágba, maga Jellachich pedig, miután hazánkból kiű­­zetve , a Bécs alatt összegyűlt császári seregek szárnyai alá menekült, a császár fővezérei által nemcsak le nem fegyvereztetett, sőt inkább Bécsnek ostromára felhasznál­tatva , miután a szerencsétlen Bécs elesett és felprédálta­­tott, most a kegyetlen Windiechgracz parancsnoksága alatt újra be akar törni, szegény elárult hazánk elnyomására. Atyánkfiái! ez rövid befoglalt hű képe a magyar nem­zet ellen elkövetett gonoszságoknak._ Isten sok bajjal kisértette meg ez országot. Úgy lát­szik , örök bölcsessége szerint hazánk, boldogsága végett szükségesnek látta ezen sok veszélyt, hogy országunk összes népét erejének érzetére felébressze. Isten úgy akarta, hogy hazánk szabadságát munká­val, áldozattal érdemeljük meg, mert a nemzetek nem tudják becsülni azon kincset, mit alamizsna gyanánt kap­tak ajándékul, s csak azon szabadság tartós, mellyet fá­radtsággal érdemeltünk meg. És most halljátok meg atyánkfiát a legközelebbi me­rényt , melly a sokat szenvedett nép elzsibbasztására ki­­koholtatott. A királyt környező gonosz tanácsnokok, az ő nevét felhasználva , néha-néha egy szózatot intéznek a népek­hez, hogy a királyi tekintélylyel megfélemlítsék, s a nép elcsábításával vigyék ki azt, mit erővel nem bírnak kivinni, tudniillik Magyarország elnyomását, törvényes szabadságunk eltiprását, önállásunk megsemmisítését s a régi kényuraságnak helyreállítását. Ilyen százat intéztetett most is Olmütz városából a király nevében a magyar néphez. Ezen tettét a gonosz tanácsnokoknak isten sohasem fogja megbocsátani, mert ez iratban a tömérdek istente­­lenség, mit ekkorig szenvednünk kellett, még gunynyal, rágalommal tetéztetik , s olly igazságtalan vádak szárat­­nak az országgyűlésre s egyes hazafiakra , kik a nemzet parancsának engedelmeskedve , hazafias kötelességüket teljesítik , hogy e vádak méltatlansága felett elborzad az emberi szív, lealacsonyíttatik a királyi méltóság, s lehetet­len , hogy meg ne gyöngíttessék az annyi vérrel, annyi hűséggel tanúsított ragaszkodásnak érzete. Az van ugyanis az említett szózatban , hazánkfiai­ mintha mi lázadtunk volna fel a király ellen , mi kezd­tük volna a háborút, mi borítanók vérbe és lángba az or­szágot ! A ki a fentebbi történeteket olvassa, a ki meggon­dolja, mikép­p mennyi oldalról tárpadtatott meg szegény nemzetünk árulók, rablók, pártütők által; a ki úgy tudja, mint ti. hazánkfiai, hogy a magyar nemzet békét, nyu­galmat óhajtva, csak kényszerítve nyúlt önélete fentartá­­sának védelméhez , az szive mélyének legtisztább meg­győződéséből kénytelen felkiáltani, hogy azon vád, mint­ha a magyarok lázadtak volna fel, nem egyéb, mint sértő rágalom és valóságos istenkáromlás. Ennyi szerencsétlenséget árasztani egy nemzetre , illy istentelenül megszegni törvényt, esküt és mindent, a mi szent,é­s még aztán az ü­ldözöttet, a védelemre kényszeri­­tettet vádolni lázadással, olly bűn, mellyre az emberi nyelvnek még szava nincs. De hiszen maga ezen mesterséges koholmány biztos zálogul szolgálhat nektek, hazánkfiai, hogy Magyarország igaz ügyének győznie kell. Országunk népe nem lesz sem olly oktalan , sem olly gyáva, hogy barátjának higyje a pártütő ellenséget, s ma­ga magát martalékul feladja. A nemzet eddig készületlen volt , s még sem bírta őt leverni a sok ellenség ; most vannak vitéz seregei, kik­ért állanak szabadságáért. A nép pedig, valamint ed­dig tévé , úgy ezentúl is lelkesült készséggel sietend a haz­a szent szabadságának védelmére és szaporítandja azon vitéz zászlóalljakat, melly­eknek kétszázezer főre nö­­veltetése a nemzet által egyhangúlag el van határozva, s mellyek bajnoki kitartásából rövid idő alatt nemzetünk biztosított szabadsága s örök dicsősége viruland fel két­ségtelenül. A haza szent nevében szólítjuk fel a népet, hogy az országgyűlésnek a hon megmentésére intézett gondjaiban tántoríthatlan hazai szeretettel segítségére legyen.. . Az­ országgyűlés, az Olmützben e hónap 6-án és 7-én kelt fennemlített irományokat, mint különben is ministeri ellenjegyzés nélkül kelteket és általában isten és ember igazságával ellenkezőket, törvényteleneknek és érvényte­leneknek nyilatkoztatja. Az országgyűlés kijelenti, hogy ha Windischgrätz, vagy akármelly más ellenség, hazánkat és ennek 1848-ik évi törvények által biztosított szabadságát, függetlensé­gét s önállását megtámadni merészli, vele a nemzet mint jogtalan ellenséggel fog bánni. Az országgyűlés kinyilatkoztatja, hogy a ki ezen el­lenségnek legyőzésében a kormány és hat­eregeink intéz­kedéseit elősegíteni elmulasztaná, vagy épen azokat aka­dályozná, honárulási vétket követ el. Az országgyűlés megvárja a haza népétől, hogy a hon megmentésére semmi áldozatot nem kimélend, s vi­szont ígéri a népnek , hogy a helyen, mellyre a nép bi­zalma és a törvény által állitva van, tántorithatlanul meg­­maradand, miglen a haza megmentve s a nemzet szabad­sága biztosítva lesz. Atyánkfiái­ ott állunk, hogy élet és halál, szabadság és szolgaság között van a választás. Mit késünk, ha kell, meg is halni most még úgy, mint szabad emberek ? A szolgaság váltságdíján megtartott vagy visszavásárlott élet gyalázatos. Egyetértésre, erős kitartásra, kölcsönös bizodalomra van szüksége hazánknak. Isten az igaz ügyet és az ártat­lanokat soha el nem hagyja: bízzatok ő benne ; a kitű­­rendő szenvedés és fájdalmak között is nemzetünknek azon fővalóság lesz mindene: a törvényesség, az igazság és szabadság istene. Kelt Budapesten november 29-én 1848. V . Nagybányai táborunknak visszahúzódásáról tudósí­tanak. Nem lehet e máskép. Ez a tábor , úgy­szólván, szatmári nemzetőrökből alakítva, szemtanuk bizonysága szrint, sokat ígért. Rop­pant lelkesedéssel indult útjára, Kővárvidéket kitiszti­totta; a bujtogatókat elítéltette; a bünfészkeket elpusz­titotta; a­ lázadást leszegte. E részben kegyetlenséggel is vádolják őket; s külö­nösen a sváb lovasokról mondják, kik a tábor előcsapat­ját képezték , hogy az égetéstől, Katona őrnagy minden erős parancsolatai daczára, ritkán tartóztathatták magokat Azonban csak a helyzetbe kell gondolni magunkat mellyben valának. Gaurára érvén, hol a kormány biztosaira lőttek, Kis nyiresre, Belsőszolnok szélén, hol a magyar embernek nyakát fürjézszel vágták el a lázadók, vagy Szőcsre, de a középszolnoki orvossal s még egy pár magyarral sin álattak Urbán Waffenbrüderei, s aztán annak szélén fel­áldozták őket, a megtorolásnak ki szabott volna illy he­lyeken határt, nem rendezett seregben ? Iszonyú dolog vala nézni , mondják, midőn Gaur az utósó födelig leégettetett; lakosai már ott hagyták csak elbújt aggok és gyermekek maradtak, kiket, midő­­sirások felhangzott az égő kazalok között, nemzetőrein szabadítottak ki , s még öleikből is mindig visszaszaladi akartak, rettegvén az ítélet napján. S nekünk, a mieinknek fogja e ezt az igazságos vitát vélemény felróvni; s nem inkább azokat fogja-e kárhoz­tatni, kik lázadásra, öldöklésre és rablásra szabaditván ösztönözvén és tettleg segitvén s most már nyiltan ve­zérelvén is ellenünk minden fajokat, a magyar nemzete melly hü és nyugodt vala, végharczra provocálták. Nincs mesterség, mellyel a világot f elámitani lehet, hogy e tekintetben csalatkozzék ítéletében. Különben Katona Miklósnak szemtanuk azon nag érdemet tulajdonítják, hogy nem rendes csapatait, ren­des és öszhangzó menetben vitte Dézsig. Itt már el volt veszve lábai előtt a tér. Dézs viseletén , Urbán seregén, az egész Erdély foel adásán át nem törhetett egymaga, rendes csapatok h­i­nyában. Megfordítá álgyúütegeit, nemzetőreinek egy rés­zán még előbb megfordult és vissza is húzódott, a haj­dan kiindult, minden veszteség nélkül. Úgy kellé lennie. Elvérezhetett volna egész seregét, dicsőségesen, de haszontalanul, miután nem olly készüld­tel ment, hogy Erdélyt meghódítsa, hanem, hol az erdélyi erőt támogassa. De Erdélyt már akkor azon átok fogta meg, mellyé mint legiszonyatosbat, ad Shakspeare Coriolan ajkán Róma ellen, midőn számkivető, hogy legyen szólg a munkák által» a mennyiben hanyagul szoktak telj« j s annak, ki egy kardcsapás nélkül hódította meg. — ... Képviselőház ülése, december 2-a Tegnapi ülésben a kormányterv tárgyalása befejeztet. Hanem az osztályok ahhoz még egy külön fejezetet a­doztak a közmunkákról, mellyekről a kormányjavaslat bevezetés 4. §-ban csak mellékesen emlékezik, azt jós­solván : ,,hogy a közmunka az országos adó arányátt községenként vettessék ki.“ A központi választmány véleménye abban térti amattól, mert azt javalta, hogy a közmunkák ne az i­s így a birtok és jövedelem, hanem a munkaerő szer­veztessenek ki. Alapjául tehát a fogatok 6és munkaképes száma szolgálnának. És­pedig a számításba vitetnék in­den a területen létező fogat és minden 18 évtől 60­0 munkaképes férfi.­­ Ezen javaslat indokául leginkább szolgált, hogy az urbériséget­ vesztett birtokosok kinn­­essenek — és hogy nagyobb arányosság legyen a feli­rásban. Mert, kinek több fogatai vannak, az utakat többet használja. Halász azonban elvetni kívánván mind a két j­vaslat alapelvét, azt indítványozta, hogy a közműt töröltessenek el. Ezt számosan pártolták. Véleményt mindnyájan leginkább arra alapították, miszerint a 1

Next