Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-10 / 183. szám

legeik maradtak, kiknek fegyvereik némi ellenállás után a a.­laniziaiak által elszedettek. — Birtokába jutottunk sok liszt, bab, katonai öltöny­ök, kenyér és szalonnának. A kór­házban beszéltem több foglyokkal—szinte útközben is Hid­­végen és Egerszegen. Mindnyájan Jellachichot átkozzák, ki őket felakasztás fenyegetésével kényszerité az idejövetelre.— Ők — mor dák—a magyarokkal mint katonák s amúgy is mindig jó barátok voltak. — Ma az ellen­ség ellen indult 2 vasi zászlóaljj. Azt érték, hogy már haza ért a főtáborezó, a Kis Kanizsánál megvert részből mintegy 150 fő elvonult távol tőlünk. Most mi történend, nem tudom. Legnagyobb kár, hogy megyénkben levő egy osztály Miklós huszárok meg nem érkeztek. Felsjázsd elvette volna a t­álgyát és egy rakéta-röpítőt, és a főerő hollétéről tudósított volna bennün­ket , a így talán Nugent is elfoghatták volna 1500 főnyi csa­patával. Azt beszélik, hogy Nugenthez levél érkezett, melly­­ben arról értesittetik, hogy Ceaktorni­áról 8000 gyalog és egy csapat lovasságot fog kapni segélyül. — Palinban fogva vannak egy verasdi postamester, vagy bíró és Safaris nevű kanizsai uradalom mérnöke, Jellachichc­al való viszonyuk miatt. Ezt itt Kanizsán hallom most, nem tudom igaz-e? — Tőlünk egy halott sincs, sebesült kettő. — Cseh Sán­dor, hadnagy a vasi őrseregnél. — Verbász, cet. 5. Tegnap éjjel futár érkezett itt levő főispánunkhoz azt hírül hozó , hogy a lázongó ráczok e hó 3­kán délutáni 4 óra tájvn Dulm­áról megyénk nyugoti ré­szén Karavakeva felé betörni akartak; — az innenső partra számos ágyulövéseket tettek,s őreinket és ágyúinkat hátrálásra kényszerítők. — Mintegy 14 algyujok vad D­dya körül, hir sze­rint egyik 32 fontos, több 24 fontos ; — tehát a Karloviczon 68 v dákéin feláll­tra volt álgyuk , mivel a Dunát s Karlovicz vid kétjcost félteni nem lehet, — Dálya és Erdőd fele dia­dalmasan előbbre hozattak. — Jól van vajdaság alapitók ! Nem sokára körülczirkalmazzuk az uj vajdaság határait, — mivel a camarilla bőkezűségéből tán valamicskét nyerni sze­rencsések voltatok, — a holdvilágban. — Hogy valamifeépen ne jöjjön kedvük a hódítóknak megyénk nyogoti részén is egy S­erbogradot alapítani, — mint a keleti részen már tették a Bök szép fehér zászló daczár­a, — katonaság és álgyuk kül­dettek ma üdvözletökre. Hogy a sept. 21-ki szent-tamási csatára visszatérjünk, meg kell jegyeznünk, hogy 29 emberünkbe került, s 65 sebesültünk még van; hanem hallomás szerint a sánczok kö­zött a ráczoknak 500 halottjok volt, s ez könnyen hihető annyi álgyuzás után, — mert mikor például egy hús égett, — ágyúgolyóink öldökölve dúltak az oltók tömegében. — A szent-tamási lakosok szívesen menekülnének a graniczároktól és szerviánoktól, de piaszenniök sem szabad, mert akasztófa és golyó vár a panaszkodóra, aki szántani s vetni akar. Nem kellett volna a drága vendégeket befogadni, szegény nép! — Az ostrom alatt jött fejér zászló a sánczok között Be­regiünk felé, de egy szerb letérhette a zászlóvivőt. A f­ekete sárgaság e vidékén otthonosan érzi magát. — e napokban mintegy 80 illy egyén tanácsbotr­ányt tartott a felett: kinek engedelmeskedjék most, miután rádí­r ö­felsége hazánkban, a miniszerelnök Budapesten nincs, s honvédelmi b­iottmány intézi ügyeinket. — Folytonos feszültség és ingerültség van — mint hitelt érdemlő kútfőkből tudjuk , — táborunkban, — az ügyünk iránti ellenszenv inkább terjesz­tetik, — mint irtatnék. Sam országos biztosunk Beöthy, sem hadügyministerünk nincs Verbászon, — az első Becakereken, az utóbbi odafenn van, s igy nincs lelkentő, — összetartó erő, — pedig — vigyázzunk — ebből még rövid idő alatt baj fog keletkezni. *) — A tétlenség elkorcsitja lelkeseinket, — legalább öl; a lelkesedést. — Szegény Lenkeynk minő só­várogva várja a pillanatot vitézeivel, hogy tegyen e hazáért, — legfelebb eddig az volt teendője, hogy álgyuk között fedezetül tétlenül állott. — A per most is függőben van ellene, — egy ttisztet csak e napokban kapott, maga egyedül volt Brózadá­­tnál. Úgy tekintetik, mint egy mostoha fia, — pedig kevés Ivan a honban e honszerető vitéznek párja. — Bár figyelmet tébresztenének e sorok, hogy e részbe döntött haza i így fér­­­fiakat tüntetne ki, — ösztönt nyújtana sokaknak a tettleges ihowszeretetre. — Itt vesztegel nálunk Far­­ikas kapitány a János dragonyosoktól, ----nem ka­p alkalmazást, pedig roppant sok állomás üres. • — Láttuk, hogy Echwarz-gelbek előléptettek, s illy ledkesek imehőztetnek. — Sok mondanivalónk van, —sok megfog­­ihatlan és szomorú dolgok szemi an­i vagyunk ; ki az, a ki­­mindenekan segíthetne, s nem segit ? **) — K. — Zágrábból Írják, hogy Suplikácz Fiuméban »van, előbb a horvát-szavon, azután a Szerb táborba menendő. lEz utósót megláthatja még; de a horvát-szlavon tábor nitCs atöbbé. Bécsből ugyan, sept. 24 - kén azt írták az Agramer Santungnak , hogy az ő bánjukat úgy fogadták itt, mint sza­­ffrikdítót, s hogy István herczeg elutazása után nemzetőreink iseregestől elhagyták a tábort. No hiszen azt Jellachich mondja­­majd meg, hogyan fogadták, és ki hagyta el a tábort, még­­pedig hogy ! Ad vocem Bécs : ott a mi jóakaróink már nagy falraga­szokon hirdették, hogy Jellachich elfoglalta Budát. Csakhogy : triumphális foglalását épen azon napra tették, a mellyen ki­­tésül megszökött, nem gondolván vele, hogy seregének el­szakadt ezrei itten fogságra jutnak. Ezeknek átka nem fogja­­ őt nyugodni hagyni, s elérik ezek , ha seregeink el nem ér­­­hetnék. Nagy-Várad, oct. 4-én. Tegnap a Kress német lovas ezredből mintegy 60 legény érkezett városunkba, mind­egyik két három lovat vezetve kantárszáron. Jövetelek okát senki sem tudta, s ez még növelte az ingerültséget, mellynek azon körülmény volt lzülő oka, miszerint a kérdéses katonák épen azon ezredhez tartoznak, melly az áruló Jelkchichhoz csatlakozott. Többen felszóliták alispán Turzót, hogy a kér­déses katonák kinek parancsából utaznak , mit felelt reá az alispán, nem tudom ; az eredmény azonban az jön, hogy alis­­páni rendeletnél fogva fősz­ bíró Csanádi Sándor a kirendelt Nemzetőrök segedelmével, s a helybenlakó generál Giezerhez tett előleges bejelentés nyomán, a nevezett generál segéde közbejöttével, a kérdéses katonákat lefegy­verezte, a letartóz­tatott lovakra nézve gondviselőket rendelt. Az alispán pedig, mint hallom, mai napon tudósítja a végrehajtó hatalmat a le­tartóztatott katonák és lovak iránt teendő intézkedések te­kintetéből. Folyó hó 2-án 30. mázsa puskaport foglaltunk le, melly c. váradi kereskedő Henri.ehhez s állíttatott azon utasitással, hogy azt a várbeli fenerverkernek tdja által. Urak ! kik a megyékben a végrehajtó hatalmat kezelitek, gondosan ügyeljetek a szállítmányokra ; gyakran kincset ta­lálhattok, mit aranynyal sem tudnátok megvásárlani. A toborzás folytonosan tart. Naponként jőnek az ujon­­czok besorozás végett. A várban maradt kevés ka­tonaság, a honvédekhez általállott. — Zi­lahi Lajos. U. I. Tegnap népgyülés tartatott, s mindenki fegyverre szólutatott , hogy a felhívás első pereseben készen lépjen a haza védelmének dicső mezejére. — Erdőd, oct. 1. Kővárvidékén keresztül akartam kiküldetésem helyére, a Székely­földre utazni, s Nagy-Bá­nyáról kénytelen valók Visszafordulni. Ott találkoztam Teleki Sándorral, Kővárvidéke főispánjával és Jolibá­­i Gábor kor­mánybiztossal. Tolok tudom a következendőket. Az egész krasznamegyei és kővárvidéki oláhság föl van lázadva. A lá­zadás középpontja Naszód , hol valami Jovics ezredes és Ur­­bán alezredes fegyvereket és pénzt osztogat az oláhok között, kik hozzájok csatlakoznak. Már mintegy tízezeren vannak talpon; a kővárvidéki megyei pénztárt (mintegy 18.000 pen­gőt) elrabolták, s egy házat felgyújtottak. A magyar urak azon helyekről már mind Nagy­bányán vannak , minthogy életök nem biztos többé. Maga Teleki és a kormánybiztos majd el­fogatod, csak csellel sikerült elállaniok, s midőn kocsira ültek s elvágtattak, két puskát sütöttek rajok az oláhok , de szerencsére egyik sem talált. Több megyei tisztviselőt vasra verve vittek Naszódra , mi sorsra jutottak ott, nem tudni. Szatmár megye már teszi a szükséges lépéseket, a mennyire tőle telik; egy pár állya és néhány száz nemzetőr van ittban. Én is velük megyek. Tegnap szólítottam föl levélben az alis­pánt, hogy általános népfelkelést hirdessen a megyében, miu­tán a megindult sereg igen csekély az ellen erejéhez képest. Remélem, az alispán meg fogja azt tenni, s nem vár minis­­teri rendeletet rá. Hát Pesten mi történik ? hol van már Jel­lachich ? hátrál­-e*) vagy előbb jött? Semmit nem tudunk. Irtóztató körülmények , de bátorság, nemzetem, bátorság és ismét bátorság, ha haza mentve lesz ! Petőfi Sándor. — Kővár vidéke. Folytatólag értesítem önt a kővárvidéki lázongásról. Előbbi közlésemben hibásan állott, hogy a gróf főispán, sőt inkább a rabló s lázongó csapat lőtt a grófra. Sept. 28 án esti 10 órakor futár érkezett kir. biztos úrtól, melly­ben a vidéki népet inti, hogy lakhelyeikre térjenek vissza, a király hűségére, engedelmességre tisztviselőik iránt, biztosítván őzet arról is , hogy ez esetben reájok katonaságot nem hoznak. Ezen rendeleteket főügyész Pap József 11 óra­kor, a lázongóktól a postahivatalnál levő kom. topliczai Szabó­ Ilk­a által másolatban kiküldötte , olly utasítással, hogy ezek­­ szerint nincs okuk nyughatatlankodásra, miután már az is meg van ígérve , hogy mindaddig utol­czokat nem kötelesek adni, míg a törvény szentesítve nem leend. Maga ezen kém, tulajdon állítása szerint, azért jött a csapattól, hogy nektek hírt vigyen, kinyilatkoztatta azt is , hogy ők Ferdinand c­á­­szérral a nem a királylyal tartanak.**) Ezen levelet magához vévén, eltávozott 12 óra tájban, mondván, hogy nem taná­csolja Bexmi nadrágos embernek, hogy a csapathoz menjen, mert azonnal fogolylyá teszik. Ezután értésemre esett még mások által, hogy fősz.biró Botka Lászlót és tiszt, esküt Fim­­boros Istvánt is elfogták. — Sept. 29 én már N.-Somkuton nem tolongott a nép; u­tzáin inkább járhatott az ember. —­­ Ekkor magam is egy jelkü hazafi barátságából tulajdon­­ kocsija által, mint inas elindultam N. Banya felé. Megállítot­tak ugyan az utón , de inasi álruhában lévén , s a kocsist jól ismervén , szerencsésen megszabadultam azon szobából, hová sept. 27-kén 8 órakor menekülhettem. A foglyokkal mi fog történni, nem tudom. N. Bánya sept. 29. d. u. 6 óra 1848. — Kiss János m.k. — H­o 1­i­c­s, oct. 2-án. A sept. 29-én Csehországból hazatért 8 nádorezredi huszárok , B­o­rt­a András vezérlete alatt, ma délutáni 4 óra tájon mentek itt keresztül , útjukat Pest felé folytatandók. Ők visszasiettek hazájukba, hogy ezen kedves honokat az akadiitismus és reactió kötelékeiből kisza­badítani segítsék . — Biettek, Jellachichot nemcsak kiűzni, hanem egyúttal meg is semmisíteni. Mikor ezen a huszárnak Gödingnél a morva határokon át kellett jöni, láthatták már, hogy ők szöknek , mert mikor az őrparancsnok megszólná őket, hogy hova mennek és honnan jőnek , megmondák neki egyenesen, hogy ők Csehországból jőnek, és Magyarhonba menni akarnak. Mikor azonban az őket feltartóztatni s úrrukat elzárni akarta, és egy Wallmoden vasas kapitány egy angol lón odaugratott, ekkor Bolla András kiálta,,fél jobb“ és a százados megszégyenítve álla meg. A honérti harczolhatás iránti lelke­sedés lángjaitól elragadtatva, mint villám tűntek el a százados elől, és a városocskát hátuk mögött hagyák. Ezen magyarok becsületességét és nagylelkűségét tanúsítja az is, hogy óráikat útközben eladták, hogy magukat Cseh- és Morvaországon ke­resztül vághassak. Mikor a magyar földre átléptek, hango­san ekkér kiáltanak fel: „Most az istentől nem félünk már a magyar földön !“ Mondák továbbá, hogy utánok még két divisió jövend, s hogy ők mint szálláscsinálók jöttek előre. (Pr. Zeit.) *) A honvédelmi bizottmány, mint tudjuk , már intéz­kedett, hogy rendbehozassanak a dolgok az alsó tábor­ban is. — S z e r k. *#) A közelebbi napokban és órákban sok ollyal történt, mi remélnünk hagyja , hogy mindezen dolgokon rövid időn segitve lesz. — S z e r k. 949 *) Hátrált-e ?— de sőt futott tüskén-bokron keresztül, el­hagyva maga után seregének egy részét, kik nem győz­­ték a gyors futást. Azonban reméljük, mindamellett tb utóléri vitéz seregünk , s megtanítja emberségre e nyo­mor kalandort. S aztán majd végezünk a Királyhágón túl is Urbán urammal, ki Hóra, Klocka dicsősége után látszik törekedni. — S z e r­k. ) Ki nem látja itt Urbán lázitását ! — S­z­e r­k. Külföldi hírek. AUSZTRIA. A Wiener Zeitungban Lamberg-Hoyos Karolina grófné, hét neveletlen gyermek anyja , keseredéssel panaszolja férjének Páston orgyilkolással kimultát. Mi tisz­teljük a hitves fájdalmait, de megnyugszunk abban, hogy in­kább haljon meg egy apa, s maradjon egy özvegy hét gyer­mekkel, mint százak sőt ezrek maradjanak özvegyen és árván, mert a szerencsétlenül kimúlt gróf Lamberg Ferencz olly ör­dögi tervnek adá magát eszközül, hogy működése után nem csak özvegyek és árvák fogtak volna sírni, hanem egy egész haza kényezne fiainak, eltemetett szabadságának, törvényeinek sírja fölett. Legyen szent kinek-kinek fájdalma, de maradjon az igazság, a példa pedig szolgáljon tanulságul jövendőre is. Ez a­z isten keze bujtott. NÉMETORSZÁG. Az augsburgi újságnak van egy XXX jegyű levelezője Bécsből , ki annyira elmaradt a jelenkor eseményei mögött, hogy Jellachich Józsefről, keleti Európa főrablójáról azt mondja elég szemtelenül: a szabadságnak e pillanatban nincs nemesebb bajnoka, tisztább védője.“ Mint érzik e czikken a Kulmer- Latour-ház, a camarillai patschull, az erkölcsi dögszag! Jellachich sem több, nem kevesebb, mint alávaló banszolga, ki fölvette a vérnek árát, a tudás­­pénzt, s nem tudott megszolgálni érte gyávaságában. Go­noszban gyáva, gyávában gonosz; ime jelleme . — Frankfurt, sept. 29. Heckscher ma utazott el Tarinba, hol az olasz ügyek körül lesz tennivalója , mivel a középponti hatalom fentartá magának, ha lesz reá szükség, a közbenjárást. Hír szerint Poroszország mint nagy hatalom akar föllépni, mi ha megtörténik, a birodalmi ministérium sem fogja hagyni magát.­­ A rögtönbiróság nyomozásaiból kiviláglik, hogy a torlaszok építésének terve a kitörés előtt már nyolcz nappal készen volt, s így a nemzeti gyűlést már a schleswig-holsteini fegyverszünet feletti vita előtt el akarták szalasztani. OLASZORSZÁG: A „Risorgimenae“ közli az olasz nem­zeti társulat emlékiratát a franczia néphez. Az emlékirat szerzi­­ ) Gioberti, azt igyekszik megmutatni, hogy az osztrá­kok elűzetése és az olasz tartományoknak szövetkezése képes csak a békét helyreállítani. Mazzini szinte szerkesztő egy emlékiratot a franczia köztársasághoz. Az olasz kérdés­­ sze­rint­e nem belpolitikai kérdés, hanem nemzeti és függetlenségi, s minden közbenjárás, ha függetlenségre nem visz, hasztalan.­­ A messinai nép a „Tempó“ szerint az ostrom alatt egész reménységgel hordozá a „Madonna dalia lettera“ ké­pet,­­ látván, hogy rajta nem segít a szent kép, fegyvert for­dítottak ellene. FRANCZIAORSZÁG, Paris, sept. 29. Nemzeti gyűlés. Az egész vita a körül forgott: valljon a községi főhe­lyen, vagy a kerületi fővárosban tartassanak-e a választások. Marrasz elnök néhány nyomatékos szava elvégre eldöntő a felek s vélemények különbségét. 528 szó 271 ellen a kerület fővárosát fogadá el választóhelyül. — P­á r i­s, sept. 29. A még májusban tett indítványt,­­hogy a nép képviselői ne viselhesse­nek fizetéssel járó más hivatalt, újra elővették. Az indítvány kiveszi e törvény alól a katonákat, a végrehajtó hatalom tagjait , a miniszereket és állodalmi titká­rokat. Dacoux ezt illy szerkezetű törvényben akarja kimon­dani, a fizetéses hivatalok nem férnek össze a képviseléssel. A választási törvény határozza meg a kivételeket. — A National, a mi barátunk , újra megmutató , hogy ismeri hazánk bonyodalmas viszonyait, mondván: Magyar és Horvátország között minden nemzetiségi kérdés el van döntve. A magyarok elismerik Horvátország jogát a belső igazgatás­ban tetszés szerinti nyelven, s a horvátok elfogadák , hogy magyarul beszélő követeket küldenek a magyar országgyű­lésre. Nemzetiségi kérdés nincs , hanem van reactionárius igyekezet. A magyar had és pénzügynek egyesítése az osztrák I. pénz és hadügygyel, ennyi az, miért Jellachich fárad. Van-s nak leveleink horvát polgároktól, mellyek egyaránt óvást tesznek a bán osztrák politicája ellen.­­. Mi ezeket nem közölhetjük hely szűke miatt, de elég legyen is mondani, hogy igazolvák általok, mit eddig állitánk. — (Ima­­ valahára mégis egy lap a külföldön, melly bennünket ismer! " A németországi lapok évek óta nem mehettek annyira, hogy

Next