Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-08-04 / 125. szám

Péntek Megjelenik e' lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a'két fővárosban házhozhor­­dással barit. «éH.k. 6 frt 30 kr., a' kiadóhi­vatalból elhordva 0 ft, postán borítékban es­­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pes­ten. szab­adsajte-utczai szabadsajtaudvarttan 585. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min­ 125. PESTI HÍRLAP Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Augustus 4. 1848.. . ♦én k postahivatalnál. — Aj antr. biroal*­lomba 's egyéb kirll. tartományokba küldetni kívánt pé­ld. iránt a' megrendelés csak a' bé­csi es. fénosta-hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy­ 4-szer hasáhúzott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr.. *' kellős bz­­sáhu sorért pedig 10 ptttf ki­sxáostutik. /s X *41 Pest, jun. 3-án. Míg mi polgárháború közben, saját ügyeinket sóvár­­gunk itt minél előbb elrendezni, addig ama két hatalmas tényező, melly Európa sorsa fölött emelve tartja pallosát, nemhogy csökkent volna törekedésében, sőt hálóit mindig összébb vonja, s irányzatai mindig élesebben tűnnek elő. Gyakrabban mint valaha olvasunk illy kitételeket: szláv elem, német elem, román nemzetisé­gek. — Ezen összetömegülések eszméjében nagy csaló­dás van; ellenben egy igenis való s mindig izmosuló ve­szélyes irány, melly európai conflagrátió magvát hordja méhében. Illy összetömegülések a világtörténetekben nem újak, s következései csalhatlanul mindig ugyanazok voltak, t. i. előbb vagy utóbbi — feloszlás vagy szétdarabolás. — Ré­gibb időkben ez, erőszak s felülkerekedés műve volt, a mi természetes, mert a­mit most, hosszú évek során át, a politika s az állományok féltékenységei a­míg csak lehet, a vitatkozás s őrködés terén érlelnek ki, azt a régiek több­nyire a csata terén, gordiusi gömbként, karddal oldották meg. Ha már most párvonalt huzunk a régi s a mostani közt, a szembetűnő különbség, melly élénkbe tünteti ma­gát az , a­mikép jelenben, ha a papiroson s kamrákban vitatott kérdések kenyértörésre jőnek, sokkal veszélyeseb­bek, — mivel hosszas taglalgatás utján sokkal több meg­győződéssel vannak saturálva, minthogy azoknak felol­dását, mint hajdan, egyedül az erő és számnak túlsúlya végrehajthatná. A fanatizálás emeltyűje is sokat vesztett régi erejé­­ből, s hol kisebb-nagyobb erők s tágabb-szűkebb aggre­­gátiók, olly aránytalanul állnak szemközt, ott a fanatizá­lás nem lehet többé azon compact mozditó, a minő, pél­dául, a régi vallási kérdésekben volt. Most, ha valami nagy igazságról, vagy rögeszmévé vált fallad­áról akarjuk a világot meggyőzni, okvetetlen az értelemnek kell az initiativát megtenni. S a meggyő­ződés, a tömegbe magába lassan szivárog át — de annál mélyebb gyökeret ver. Mind a mellett vannak olly inveterált balfogalmak, mellyeknek alaptalanságáról annál nehezebb az érdeklet­teket meggyőzni, minél több szenvedélyesség s monda­nék előszeretet kiséri azon egyhangú álmokat, mellyeknek világát, mint a lepke a gyertyáét , büntetlenül egyes és egész nemzetek ritkán, vagy sohasem közelitették meg. Visszatérve előzményünkhöz, illy balfogalomnak s il­­lusiónak tartjuk a nemzetiségi egységnek azon széles esz­méjét, melly most olly gyakran és olly egyoldalú felfo­gásban van szőnyegen. A pánszlávok — mert ezeknek tág talapra helyzett nemzeti egysége, a jelenkor egyik legnagyobb kérdése — illy összetömerítését a szláv elemnek tervezgetik. — Számukat maguk mintegy 80 millióra teszik ; a külön elágazások rokonszenvéről, mint megalapított tényről szól­nak. Lépjünk közelebb e nyolc­van millióhoz; ne ijedjünk meg tőle olly igen nagyon, hiszen Dávid király, egy pa­rittyával kezében nézett Góliáthnak szeme közé, de ne is vegyük a dolgot kényelmüen. A nagy tömegekben r­e­­­á t i­v erő létezik , s hogy összes erőt fejleszthessenek ki, érdekegység feltételezendő. Kérdjük már most, mi azon összes erő, melly el még mindig szétvált s különböző érdekekkel biró, roppant tö­meget a tett azon egységére fanatizálhatná , melly abból idővel, egy nagy összesített állományt érlelhetne ki? A nemzetiség , hol nyelv , helyzet, viszonyok any­­nyira különbözők, a fájdalom igen is alkal­mas arra, hogy európai harczot idéz­zen elő, de sohasem arra, hogy valaha egy nyolc­van millióból álló népességű S­z­­­á­v­­­a consolidáltassék. E coloss, mint a régibb kor illy összetömegülései, bel­­viszályok s belféltékenységek vérrel táplált egybeütkö­­zései alatt roskadna össze. Ne csalja meg magát senki avval, hogy ugyanazon gyöknek külön szétfajulásai , saját egyéni érdekeiket s néha hiúságaikat , egymásnak fel tudnák áldozni. Sőt az emberismeret arra vezet, mikép az illy szétfajulások közt, a rara concordia fratrum igen is igazolja magát. Mondják meg nekünk őszintén a pánszlávok: e nagy Szlavóniában, vagy Iliriában, nem fognak-e ama századok óta különvált szláv fajok már az első közvetlen teendők fölött összeveszni ? Mellyik teend például ama hetvenhét dialectus közt Szlávia diplomaticai nyelve? — Fel­fogja-e a cseh — a tulajdonképi szláv, — vagy lengyel — nyelve felsőségét áldozni ? — nemzetiségi kérdésekben pedig a nyelv, fő­tényező. Mennyire hisszük, — mikép , ha nem szláv dialectu­­sok, hanem különböző nyelvek közt lenne a kérdés, akkor az álmodott Szlavóniában a szláv nyelvé lenne a belsőség, annyira meg vagyunk győződve , hogy a nagy Szlávia megalapítói már ezen első, szükséges kérdés megoldása fölött összevesznének egymással. A prágai szláv gyűlésben láttuk , mikép a külön fal­­ágozatok küldöttei, egymást meg nem érthetvén, végre németül kezdettek tanácskozni. — Tegyük fel már, hogy e közvetlen szükség födözésén túlleendnek, és sikerül a pánszláv képviselőknek e chaoticus nyelvzavarból— bölcs eredményhez jutni: — nem állnak-e akkor ama törté­neti visszaemlékezéseikben méltán büszke cseh és lengyel fajok egyes institutióinak összeegyenlítési kérdései elé? S lehet-e remélni, hogy olly különböző felsőségek alatt kiérlelt megszokások és nézetek, valaha , békés összeol­vadásra kitisztuljanak, s orosz, cseh, lengyel s azon számtalan szláv fajok, mellyek szerte szigetelve élnek, mind ezen életkérdések fölött össze ne vesszenek ? s akkor ne lépjen inter ditos litigantes ama — bizonyos harmadik föl, kinek titkos terveit és vágyait, olly vak­sággal mozdították elő a pánszláv tendentiák. A mit pedig felőbb mondtunk, föltételezi, hogy e szláv összetömegülés már bevégzett munka legyen ! — föltételezi, hogy Oroszország — s az osztrák birodalom szláv fajai — elválva régi dynásta házaiktól, egy új ural­kodó alatt már az összetömegülés európai csatáját kivívták legyen — , de többet föltételez az, t. i. hogy egy colos­­sális territoriális csere következtében — e tömeg nem el­szórva , hanem együtt legyen. Hány évet szántak a pánszlávok e kis commassatióra s cambiumra, nem tudjuk, de annyit apodicticus bizonyos­sággal jósolhatunk nekik , — hogy egy európai háború előidézése kártékony ábrándok által korán sem lehetlen, — ellenben, ha mindent elérnek — egyet soha sem fog­nak elérni, t. i. a vérfolyamokba — s milliók oda fecsérelt életébe kerülő áldozatok után — a czélt­ — egy nagy szláv birodalom megalapítását — tehát mindent, csak azt nem, a mit akarnak. Aligha — ha a czél, mellyet magoknak kitűztek, nem épen olly sebetlenség, mint azoknak álma volna, kik a román fajok valahai összetömegítését tűzték volna ki föladatul. De legyen szabad itt — egy nagyobb bajítékú kér­dést tennünk: megállhatnak-e e roppant összetömegülé­sek, szemközt a kisebb terjedésű nemzetiségekkel, s van-e igazságos mérleg — hol — az erők illy aránytalan kü­lönbsége zavarja meg az egyensúlyt, s tartja folytonos védelmi állapotban — s folytonos elnyomatási félelemben azokat, kiknek száma kisebb, s kik helyzetüknél fogva — túlnyomó erők közé szorittattak ? S nincs meg ezen egyensúlyozási vágy sőt fen­­maradási- s nemzetjogi tekintetben— ezen egyen­súlyozási jog— minden népfajok s állományok közt? Lehet-e tehát egyébnek, mint a legeszeveszettebb számí­tásnak azt hinni , hogy a legnagyobb összetömegülések idők folytával , meg ne történjenek, e természetes viszo­nyosság­i egyensúlyozás vágyának nyilvánulásai és szük­séges fellépései által ? Valamint szép , tengerövedzett lába Európának — a kies Itália — egygyé nem olvad soha, mikép egy roppant német s­z­övet­s­ég lehető ugyan, de egy kormány alatti összetömegülése a német elemnek sohasem tör­­ténend , úgy a nagy szláv elem 80 milliója egy állo­mányt, ama fanaticus pánszláv nézetek sze­rint, sohasem képezend:­­ki felel róla, ha a szláv elem, ezen ábrándos kilátások közben, nem leend­ e egy kedves rokonának áldozata, s nem fogják-e elámított fiai egykor felső Ázsiát Peter­ Paulovszkig megnépesíteni?) Végre, ha vértenger közepéből valaha e Szlávi­a mint sziget kiemelkedne , s előállna a túlnyomó barbaries és civilisátió közt a kérdés: hiszik-e a pánszláv irányok bujtói, mikép azon nagyobbrészt miveletlen s a szolgaság járma alatt elfajult tömegeknek , mellyekkel az oroszok által számuk betöltené ama milliókat: lenne-e annyi ere­­jök, a civilizált nemzetek szükséges föllépését legyőzni ? — Mi ezt sohasem hisszük, sőt minél nagyobb le­end ama tömegben a szám , annál bizonyosabb, hogy e csatát ki nem állja. Vívjanak ki magoknak a szláv fajok szabad Institutió­­kat, s hol azok, mint nálunk, már kivivattak, istenért — szűnjenek meg azon rabszolgaság felé gravitálni, — melly okvetetlen következése leend, — roszul számított összetömegülési terveiknek. Gondolják meg, hogy kárt iszonyút, de hasznot sem­mit sem tehetnek, maguknak pedig mindenesetre a leg­kevesebbet. — Jósika Miklós, ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőház ülése augusztus 3 - á­n d. e. 10 ó­r­a­k­o­r. Napirend előtt szokás szerint az elnök ten jelentést azokról, mik hozzá beadattak, így bejelentő a királyhágón túli némelly ezász képviselők megválasztásán kí­vül Antal Mihálynak Verőcze egyik kerületéből lett megválasztatását, mit a ház szives éljenzéssel fogadott. To­vábbá jelenti az elnök, miként Szidor Ferencz választása tár­gyában a ház által kirendelt vizsgálat eredménye hozzá beada­tott , s hogy a verificáló választmány az érvényesség iránt íté­letet mondhasson, ahhoz fog utasutazni. Végre több folyamod­­ványokat is bemutatott a háznak, u. m. zemplénmegyei közsé­gek részéről az úrbéri viszonyokat illetőleg. — Erdélyből több folyamodványt, mellyekben a legelőre nézve történt sé­relmek miatt a régi állapot visszaállítása kéretik; — Maros-Vá­­sárhelyét, melly az erdélyi kir. táblának tovább is e városkebe­­lébeni megtartását tárgyazza (zugós); — Krasznamegye em­lékiratát, mellyben sérelmét jelenti ugyan ki a fölött, hogy Zilahvárossal egy választókerületté alakíttatott, de mégis ki­jelenti a ház határozata iránti hódolatát. — Végre Besze János esztergomi képviselő folyamodványát, mellyben mint őrnagy a béke helyreállításáig a fenyegetett vidékek védel­mére eltávozhatni szabadságot kér (helyes, éljen). Napirendre az elemi oktatásról beadott miniszeri javaslat s reá keletkezett bizottmányi munkálat volt kitűzve, ezt meg­előzőleg azonban következő nevezetes indítvány került sző­nyegre : Gorove István: Tisztelt ház ! Tudva van, hogy a ministériumnak , mihelyt a kormányt átvette , első lépése volt, Frankfurtba, az egyesült német nemzeti gyűléshez köve­teket küldeni, hogy köztünk s a német nemzet között közös érdekeink alapján szoros alliance-ot hozzon létre. Nem hiszem , hogy volna e házban tag, vagy az országban olly lakos , ki e lépést örömmel ne fogadta volna. Az én véleményem legalább az, hogy köztünk s a Német, birodalom között, tekintve a múltat, jelent s különösen a jövőt, olly érdekek fejlődtek ki , mellyek a két nemzet kifejlődésére nézve egymással találkoznak. Németország két­ségkívül hivatva van a civilisátiónak kelet felé terjesztésére, mig Magyarországnak feladata sem lehet más,mint,hogy ezen civilisátiót activ életbeléptesse. Magyarország múltja már ki­jelölő ezen irányt, melly nem annyira nyűgöt, mint keletfelé tartott; jövője pedig különösen az aldunai tartományok azon részében nyilatkozik , mellynek népességét vérrokonság köti hozzánk, — értem a román fajt. — És ezért örökké vétke maradt a megbukott Metternichféle gyalázatos politicának, hogy a midőn nyugoton, Portugallia és Spanyolországban a szabadság ellen terjesztő ki ármányait, akkor az aldunai tar­tományokban is mindent elkövetett, hogy az emlitett népfajt függetlenség felé törekvésében akadályozza, s nem hogy sym­­pathiát és tért nyert volna keleten, de egyenesen ellenkezőleg segélyt nyújtott olly hatalomnak, melly hazánk kereskedési ka­pujáig terjeszkedett. Most Némethont és bennünket illet ezen vétkes mulasztást helyrehozni. Németország lesz az európai ci­vilisátió szövetneke keleten, a­mi pedig hordozói. Ha Franczia­­országban a democratai elem állandóbb lesz , mint a júliusi forradalom után tapasztaltuk , akkor ez országnak nyugoton Spanyol- és Olaszországban nyiland terrénuma. A franczia újabb mozgalmak iránya: sociális democrátia, — s azon nyugati országokban szinte arra van szükség. Nekünk az abso­­lutismus ellen kell küzdeni, s szabadságot alapitni. — Ennél­fogva,hiszem,miként a ház nem késik helyeslésével annak, hogy a ministérium számunkra e pályát előkészité. Nem akarja szóló hosszasan fejtegetni az eredményeket, mellyek az önálló függet­­len Magyarország s az önálló Német birodalom közötti sympathi­­ából következnek, — nem akarja hosszasan fejtegetni a közös érdekeket, a kereskedés előnyeit és azon támaszt, mellyet a Duna hatalmas ellensége ellen illy szövetségtől várhatunk,— mellőzi a szellemi hasznok elősorolását; csupán felszólítja a h­itat egyszerűn, hogy helyeselve a ministérium eljárását, nyi­latkozzék ünnepélyesen a Németországgal közös érdekeink alapján kötendő alliance mellett (helyeslés). Teleki L. kívánom, hogy valamint a nagy Német hon képviselői Frankfurtban felállással egyértelműig nyilván­ták iránt­un ki rokonszenvüket, úgy e ház is hasonló ünnepélyes­séggel nyilatkozzék e fontos tárgyban (a ház tagjai egyszerre felállanak); kívánom pedig azért,mert meg vagyok győződve, hogy e szövetség nem egyéb, mint a Szabadság­­ civilisátió biztosítéka. És meg vagyok győződve , hogy Bécsnek is első nagy napja, mert kell, hogy eljöjjön, midőn Németországgal ő is egyesülni fog, midőn a német nemzet sziveit felveszi. S en­nek meg kell történni azért , mert a civilisátió , mert Ausztria saját érdeke követeli. Tudom , hogy van ott egy ministérium , melly ezen érdeket nem tudta fel­fogni , melly ellenkező irányban hagyta magát vezettetni nem tudom ki által,­­ melly lemondással is fenyegetőd­­zött, de azért le nem mondott, melly coquettirozni kez­dett azokkal is, kiknek még a mi szabadságunk is sok volt. Da mindennek végének kell lenni, s át kell végre látni Ausz­triában, hogy a ki a német egység ellen izgat, áruló saját vére ellen. Mert Németországot tovább is 30-féle fejedelem érdekei között felosztva látni akarni: épen ollyan, mint a cen­­tralisátió ellen izgatni a megyék souverainitásával, ezen mac­­chiavelli princípiummal, melly szerint egyik megye fölemész­ti a másik erejét. Lejárt az idő , midőn a souverainek juho­kul tekintvén a népet, nyájakra oszták fel, hogy rajta köny­­nyebben zsarnokoskodhassanak. És épen szórt megfoghatat­lan szemtelenség egy német hazafitól, midőn az az egyesülés és egység ellen izgat. Mi az az ausztriai patriotismus ? melly or­szág részei minden közös érdek nélkül csak úgy vannak egy­más mellett, mint egy família birtokai, nem ollyan-e az csak, mintha valaki p. Eszterházi hg részjószágai iránt nyilvánitná

Next