Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-27 / 198. szám

Péntek M«fj»Ustik •' ha minden nap, hítfít kivív«. Filért előfizeti« a* két fővárosban házhozhor­­dával borit. nélk. 6 frt 30 kr, a’ kiaddhi­­vitalbál elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtdudvarban 515. u. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min-PESTI HÍRLAP Oetober 2184. áeo k. postahivatalt iL — Ás­i Mity. Urode­­lemba ’a egyéb külf. történ ínyekbe küldetni kívánt péld. iránt a' megrendelés­esek a’ bé­csi cs. főposta - hivatal Díján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy■ 4-szer hasábezett apró betttett serért, vagy ennek helyéért A pezigé kr, a’ kattla ha­­nába serért pedig 10 pengő kr­asietttetik. Hivatalos rovat. Miután a komáromi várőrség részint már eddig is ele­gendő eleséggel vagyon ellátva, részint a további beszer­zés iránt a kellő intézkedések megtétettek , az országos honvédelmi bizottmány által ezennel közhírré tétetik , hogy a Dunán felfelé vonuló hajókban levő gabona többé letartóztattatni nem fog. Kelt Budapesten, oct. 25. 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Nyári Pál, elnök. — Tolna megyében Szegszárdon most alakult és 41-ik számmal megjegyzett honvédi zászlóal­jhoz következő­leg kinevezett tisztek szoros kötelességöknek tartják tüstént Szegszárdra menni, és állomásukat ottan azonnal elfoglalni, úgymint: Századosokul: Auerham­­mer Alajos, 52. sorezredbeli főhadnagy. Petrovich Imre, 16. sorezredbeli főhadnagy. Perczel Pál, 6-dik honvéd zászlóalljbeli főhadnagy. Latkóczy Rezső , 8-ik honvéd zászlóalljbeli főhadnagy stb. — A honvédelmi bizottmány elnöke, mostani útjában kellemetlenül tapasztalá, hogy a honvéd zászlóalljak fő­tisztei még most sincsenek rendeltetések helyén. Ezen­nel mindazok, kik még tova vannak, szigorúan felszólittat­­nak, hogy zászlóalljaikhoz legnagyobb sietséggel utazza­nak , ki ezt elmulasztja , mint engedetlen , tisztségétől elmozdittatik, helyébe más ollyan neveztetik ki, ki a ha­za mostani perczeiben, a harcztéren keresi élvezetét. Pes­ten , oct. 25. 1848. Nádosy Sándor: Nem hivatalos rész. Pest, oct. 26-kán. Bécsi testvéreink egész szívből nehezteltek ránk, mi­dőn seregeink, mellyek elébb a Lajtán átvonultak, vis­­­szafordulának ismét. De legyenek igazságosak. Valljon nem tölthető-e minket aggodalommal annak szemlélete, hogy sehonnan határozott meghívást nem vevénk. A bécsi mozgalmaknak az a baja, hogy egy hatóság­ban sem gyökereznek isten igazában. Egyik sem áll elle­ne , de el sem fogadja egészen. Bármilly épen gondolkoznak, bármilly világosan lát­nak a szabadság barátai, kik örökkévaló elszántsággal küzdenek a reactió ellen, zsibbasztva van minden törek­vésük, míg az országgyűlés még mindig a békés kiegyen­lítéshez csinál terveket. Isten bizonyságunk, mennyire kívántuk mi ezt. De te kelle mondanunk róla! A camarilla nem is azon után indult, hogy vele tran­­sigálni lehetne. Az ő hadakozásának czélja, sanctionált törvé­­nyek megsemmisítése volt. Ez olly istentelen, h­ogy be nem vallható nyíltan, tehát minden mestersége­sen kikerekített ürügyek alatt, minden feltett pontok nélkül kezdte a harczot. És azóta sem mutatott legkisebb hajlamot a kiegyen­­lítésre, sőt minden lépéssel tetézi a keserítést. Szóval uralkodni akar. A camarillának minden ármánya dugába dőlt még. Nem volt olly it és mód, mellyet már meg nem kisértett; el­vett minden gyalázatot, elkövetett minden erkölcste­lenséget , s megbukott vele még, a­hova ember nem hat­­hatott, a gondviselés jött közbe, és megbuktatta. És megnyugodt-e azért csatavesztésén ? vagy annyi előzmények után tett-e még csak egy lépést, melly ki­­­gesztelésre vezetne ? Sőt mindig tovább mennek! Bécsnek úgy kell meggyőződve lenni, miként mi va­gyunk egy idő óta meggyőződve, hogy ezt a harczot, amellyel az absolutismus ellenünk kezdett, s minden né­­pek ellen számított, meg kell harczolni. Sokkal tovább mentek a dolgok, hogy sem a harcz­­iak megharczolása előtt kiegyenlítésről lehetne gondol­kozni. A mi ellenségeink igen értenek a cselfogásokhoz, mellyek által elámítsanak bennünket; de eszközeiket min­dig a legszerencsétlenebbül választják. Minket egészen helybe tett Jellachichnak kinevezte­­ese; igy teszi, reméljük, Bécset helybe Windischgrätz e­asága. Köszönjük a camarillának. Mi izmosodtunk, erősödtünk és összetartóbbak let­ünk azóta. Ausztria roszul fogná fel helyzetét, ha ná­­nk is ezen eredmény nem mutatkoznék. Talán a hohe Versammlung is elhatározza magát. Jobb is az úgy. Mig az ember még transigálni remél, nem tud úgy felszülni, nem tud úgy kiállani, mintha már nem remél. Ez természetében rejlik az embernek—mint Washing­­an mondd —s nem lehet máskép. Ők is egykor, szent­­­rczukban, csak akkor erősödtek meg, mikor meg-­l­­­őződtek, hogy Britanniából igazságot nem várhatnak. Míg a gyülödelem tagjai s egész tartományok kép­viselői a kibékülés mézes madzagával táplálták magukat, tetterejük el volt gyöngítve. A­kinek reménye van, hogy a küzdést alkudozás ál­tal hamar és szerencsésen mellőzheti, sohasem fog az , a gonosz sors kikerülésére a nagy veszélyekkel annyira daczolni, mint a­ki meg van győződve , hogy vagy győ­zelmet kell kivívnia , vagy élethalálra megadni magát. És úgy vagyunk mi, s csak higyjük el, egy cseppet sem különben. És azt is higyyék el a népek, hogy sorsunk össze van kötve. Majd bizony az uralkodásra vágyók azért vívnak élet­­halál-harczot egyik nép ellen , hogy annak elnyomásával tegyék szabaddá a másikat. Mindnyájunkra volna nekik szükségük. Az absolut uralkodásról ép olly nehéz nekik lemon­dani , mint nekünk a szabadságról. Azon függnek most szemeink: mit fog a bécsi ország­gyűlés mondani a Windischgrätzféle manifestumokhoz; mit mondana hozzá Frankfurt, mellyet már az eddigi események is mozgásba hoztak, hogy a németség érde­kében lépjen egyet. Nem is kellene több egy lépésnél, csak lépne igazán. Ez a lépés a mi érdekünkre is hatna , melly egy a né­metség érdekével. Mégis érdemelnünk Frankfurttól, mert a dynastia egyik bűnünkül épen azt róvja fel, hogy Frankfurthoz nyilatkozunk. Ja.— Hazai mozgalmak : Beregszáz. Eddig csendes megyénk a mun­kácsi események következtében, a gyalázatos katonai ösz­­szeesküvés egyik színhelyévé vált. Nem lesz érdektelen, ha a napokban történtekről tudósítom. Folyó hó 15-ről érkezett hozzánk Máramarosmegye sürgönye, mellyben tudatja velünk , hogy az ellenséges indulatu Hartmann ezred Gallicziából 160,000 kemény töltéssel láttatott el, és ezen ezred Máramarosban levő csapatai Munkácsra, alkalmasint a várat elfoglalni készülnek. Ezen tudósítás vétele nagy aggodalomba ejthetett némellyeket, mert a bi­zottmány néhány tagjai, köztök Eötvös őrnagy , azonnal összeültek, és elhatározók a már előbb hozott határozat ellenére, hogy a munkácsi vár védelmére szolgálandó ön­­kénytes és nemzetőri csapatok ne Munkácsra , de az or­­szág­uttól is félre fekvő Derczen helységébe rendeltesse­nek.­­ Azonban másnap, midőn a nagyobb számú bizott­mány ülésében ezen határozat iránti jegyzőkönyv hitelesí­tetett, ezen határozat általánosan rászaltatván, megsem­­misíttetett. Hogy aztán minden intézkedés személyes fe­lelősség terhével járjon, 3 erélyes tagból álló bizottmány választatott, — hasonló alakíttatott Munkácson Balogh Ferencz elnöklete alatt. Szabolcs, Ugocsa és Szathmár­­megyék segély küldésére felszólittattak. Mig ezen határo­zatok hozattak, érkezett k. biztos Szintay János levele, mellyben keserűen kikel az előbbi nap határozata ellen, és szokott erélyességével nyilvánítja, hogy akár félelem­ből,akár más czélból tesznek illy lépéseket, azokat semmit­­évőknek tekintendi, illy lépések által magát tevékenysé­gében akadályoztatni nem engedi; tudatja továbbá, hogy a városban szállásoló katonaság nagy fenyegetőzések közt kivonult. A bizottmány erre a kormánybiztosnak válaszolt, tudósítván őt, hogy a tegnapi határozat — melly érvény­telenül hozatott — megsemmisittetett, és a kívánt intéz­kedések megtétettek. Leginkább Knoreck nevű hadnagy működik, mint lá­zitó, — pedig pesti születés. Ő megküldé a 3-ki mani­­festumot minden orosz papnak , kemény büntetés terhe alatt megparancsolván, hogy a szószékről hirdessék ki, minden helységet, melly­el nem fogadná, s nektek szoro­san nem engedelmeskednek, felgyujtással fenyegettek. Szerencsére a papság igen jó szellemű, mindenütt félre­tették ezen gyalázatos rendeleteket, mit nagy részint Hajdú Jerem munkácsi esperes lelkes föllépésének lehet köszönni, azon férfiúnak, ki megyénkben éveken át mint tiszta hazafi , derék magyar és erélyes lelkipásztor tün­­teté ki magát. Popovics püspök is tanussta hazafiai alkot­mányos érzelmeit. Hogy az orosz papságnak nagy az ér­deme, az onnan is bizonyos, mert a népnél sok ál-hiedel­met, mellyet a katonák jóideje a császár nevében terjeszt­­gettek, képesek voltak eloszlatni. Nemzetőrségünknek, különösen a városbelieknek nagy hasznát vehetjük, még nagyobbat vehetnek , ha élég katonai jártassággal bíró harczias jellemű egyén állana. Szintai kormánybiztos, ki nem szokott sokáig habozgatni és felhatalmazásokat kéregetni, a nevezetes vereczkei ösvényt erélyes intézkedései által olly védelmi állapotba tette, melly képes a netán beütni szándékozó nagyobb erőt is fentartóztatni. Adja az isten, hogy a Kárpátok allján legnevezetesebb erősséget, hazánknak bármilly vész közepett is megőriz­hessük , mi nem olly nehéz feladat, csak legyen elég bá­torság s erély a vezérben­­). — Arad, oct. 21-én. Arad várkormányzója kitűzte a zászlót. Két öl magasságban lobog a vár fala fölött. A honvédelmi bizottmány rendelete és Berger úr ténye kö­zött e szerint csak az a kis különbség van , hogy a kitű­zött zászlón nem a szabad magyar zöld-fej­ér-vörös színe leng, hanem a gyűlölt sárga-fekete mázolat. E tény nyilt hadüzenetnek tekintetett általunk. Tegnap Lippa és Pécska felől megkezdetett a Maroson átkelés , elzáran­­dók a várat minden közlekedéstől. Pécska felől Máriássi János, a tiszántúli mozgó nemzetőrség parancsnoka ve­zérlő táborunk balszárnyát, a jobbszárnyat pedig Zurics debreczeni százados. Ma délben 12 és 1 óra között süni álgyulövések hallatszottak Kisfalud (Engelsbrunne) felől. Táborunk e helyig vonult. Az álgyulövések 1 óra tájban megszűntek. Futárunk érkezését aggodalommal vártuk. Megérkezett 3 órakor azon örvendetes hirrel, hogy a mi seregünk az előnyomult dzsidásokat és Rukavina gyalo­got visszaverték. Egy tiszt és 17 dzsidás esettel, a Rukavina ezredből négy közember. A mi seregünkből két debreczeni és két békési nemzetőr sebesíttetett meg. Egy azonnal meghalt. Az ellenségnek négy álgyuja volt. A mieinknek csak egy. Lovaink sem voltak, de már délután két ukrán ló volt elébe fogva. Álgyut uraim i­s mi szembe szállunk ez ördögök nagyapjával is. Ma estve még egy álgyu és lőszerek küldettek. Máriássi Zádorlakig nyomult. Ő is elejtett néhány ukránt. Holnap el lesz zárva Arad vára minden közlekedéstől. Tegnap előőreinkre álgyukkal lövöldöztek. Tüzéreik ügyetlenek , a mieink fölségesen viselik magukat. Berger megtisztel majd mindennap grá­nátokkal és kartácscsal. Föl sem vesszük. Az boszantotta őket, midőn a fütyülő golyót kalappal hajigálták őreink. A Békés-, Csanád-, csongrádi népfelkelés következté­ben, mintegy 20.000 emberünk van. Puskás talán 1500. Sorkatonánk egy sincs. Pedig nekünk várral és sorkato­nasággal kell küzdenünk. Holnap talán többet. Oct. 22-­ én d. e. 10 ó­r­a­k­o­r. Fel kellett tör­nöm levelemet. Ma 6 órától fogva 9 óráig szünetlenül bombáztatott városunk. Házainkban tömérdek kár van. A bombák, hol gyújtottak, azonnal elaltatott. Többnyire azonban levegőben pattantak szét. Nem tudom, emberek estek-e el, mivel most jöhetek egy pillanatig el legna­gyobb tűzben állott századomtól. Két ló agyon lövetett. Egyik a főtéren, másik saját udvaromon, Máriássi bevette Uj-aradot. A dzsidások Temesvár felé vonultak. A szakadatlan lövések golyózápora közt meny­­nyei érzés lepett meg bennünket, midőn az új-aradi to­ronyban nemzeti zászlónkat megpillantunk. Ha Temes népfelkelést rendez, most egy ukrán sem látja a napot. Ir­tózatos helyzetünk van. Mi tétlenül állunk a golyók özö­nében, és a városunkat fenyegető berohanást visszaver­nünk. A császár rablói pedig berohanni nem mernek, ne­kik kényelmesb a várból nézni azon szerencsétlenséget, mellyet golyóik okoznak. Egyébiránt közlekedése el van zárva a rabló­­fészeknek. Algyukat urak t­árgyukat ! Önöknek elég van, nekünk­ alig egy-kettő. Nagy Sán­dor. — N­a­g­y-B­ány­a, oct. 19-én. A mai napon tar­tott közgyűlésben egy képviselő kérdést ten: valljon a kir. bányászi tisztek felsőbb parancs nyomán esküttek-e fel az alkotmányra vagy nem? — felelet: nem. Újabb rendele­tek nyomán tehát, a bányászati elnök hivatalosan felszó­­líttatni rendeltetett, miszerint az alatta levő tisztekkel együtt haladéktalanul eskettessenek fel a magyar alkot­mányra. Hogy ezen határozat jegyzőkönyvbe igtattas­­sék-e vagy nem , felette vita támadt, és a Jellachichféle párt nem­et, a másik igent mondott, s végre is ez utóbbi nyert többséget. — De kérdem a bányász tiszturakat í velők elnök urat is: miért nem tették mindeddig le az esküt, talán Jellachich győzelmére várakoztak ? Elnök úr hasonlított és most is hasonlít a magyarországi főpászto­rokhoz , mert valamint azok átalakulásunk kezdete óta a hon érdekében, úgyszólván, mitsem tenek , úgy ő is ed­dig semminemű szabad szellemű tanácskozásokban részt nem ven. Vagy talán tettei által magát nevezetessé tenni nem akarta, — dicsvágy nem volt benne ? Ezt épen nem hisszük .... Sok reactionárius ember van még nálunk, de mutatkozni nem mernek. Itt-ott ugyan , Jellachich beütése után, mint gomba meleg eső múltán, kiüték fejü­ket, de a rablófőnök veszteségét megtudva, azokat ismét visszahúzók. A környékben levő oláhok közt azon hir terjedt el, hogy az oláhok antikrisztusát, Urbánt, Naszódon fel­akasztották. Erre több község Naszódra, a helyszínére követeket küldött, s ezek azzal jöttek vissza, hogy O­r­­bán még él! A küldöttek többek közt onnan azon parancsot is verek, hogy minden nadrágos embert fogja­nak meg, s aztán akasszák fel. A lázongók, ezen paran­csot, Somkuton tartott ülésekben, csakugyan tettleg fo­­ganatosíták is. A gyűlésben részt veendő megyei tisztek­nek salvus conductus-t ígértek, s megtarták-e ígéretüket? Meg, mert senki sem jelent meg.Mert jól tudják, hogy rab­lók adott szavában,mennyit bízhatnak. Tanúsítja a legfőbb rabló— Jellachich. — Az oláhok, nem a megyeházában, hanem a közel levő erdőben tartanak ülést, hova, a netalán megjelenendő tisztek illő fogadására, minden oláh tarisz- *) Tisztelt tudósítónk közléseit továbbra is kikérjük. — S z­e r­k.

Next