Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-05-26 / 299. szám
mely az európai népereszsilolási agárc, különösen a magyar nemzet legdrágább kincseit fenyegeti. 4) Hogy minden polgárra nézve a f. é. június 6-ikára a böjtölés kötelezőleg mondassák ki. 5) Hogy a 2-ik pontban meghatározott napokon, napjában kétszer, minden templomban, minden harangok meghuzattassanak. 6) Hogy annak idejében a püspöki kar és papság, papi öltözetében a fölkelő néppel együtt jelenjen meg, s a népet az emberi nem szabadságáért halált szenvedett megváltó nevében hősi harczra buzdítsa. 7) Hogy intézkedés történjék, miképen a határszéleken a beavatkozó muszka sereg elől minden élelmiszerek és szükségletek egész mérföldekre elháríttassanak, az álladalom tökéletes kárpótlást ígérvén azoknak, kiknek ez által kár okoztatik. Mindennek végrehajtásával a közoktatási és a polgáriakra nézve, illetőleg, a belügyminister bízatnék meg. E hallatlan, zsarnoki, jogellenes beütés illy rendkivüli módokra kényszeríti a kormányt, azon kormányt, melly a nemzet által megállapított népfelség elvét, a nemzeti jogok szentségét és a magyar név becsületét minden áron épségben meg akarja őrizni. S a ministeri tanács óhajtja ennek megegyezését és nevét itt is szemlélni s szemléltetni, miután a nemzet megszokta annak sikeres vezérlete és elővilágitása mellett vivni és kivívni a szabadság diadalát. Debreczen, május 18. 1849. Ministerelnök Szemere Bertalan. Külügyminister gr. Batthyány Kázmér. Vallás és közoktatási minister Horváth Mihály. Pénzügyminister Duschek Ferencz. Közlekedési minister Csányi László. Igazságügyminister Vukovich Sebők. A ministeri tanács fönkrt előterjesztését az igazságos isten segedelmébe vetett bizodalommal, sikerének teljes reményében helyeslem, jóváhagyom , megerősítem, annak végrehajtásával a belügyi, vallás és közoktatási miniszerek azon meggyőződésem kijelentésével bízatván meg, hogy a nemzet e rendelet felhívásának vallásos ihlettséggel fog megfelelni, és le ezen országos tételünknek s vallási és polgári szabadságunknak dönthetlen oszlopa, mert istennek, vallásnak s a hazaszeretetnek paizsa alatt egy lelkesült nemzet győzhetetlen. Kelt Debreczenben, május 18-kán 1849. Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, kormányzó, belügyminister. A magyar nemzet ünnepélyes óvása az orosz avatkozás ellen. A magyar nemzet országos életének velejében megtámadtatva, az igazságos isten segedelmével lehóditotta a pártütést, mellyel törvény és alkotmány ellen, maga a hitszegő uralkodó ház a legirtózatosbormány és erőszak által felbujtogatott. És az ország határszéléig visszakergette a nemzet szabadságának s önállásának meggyilkolására törő ausztriai hadseregeket. S az egész nemzetnek egyhangú lelkesedésével, s közmegegyezésével, elidegenithetlen nemzeti jogánál, s az önfentartás szent kötelességénél fogva kimondotta örökre való száműzetését a habsburg-lotharingiai háznak, melly magát a legirtózatosb bűnökkel, és hitszegésekkel megfertőztette. Soha nemzet igazságosabb harczot nem vívott. Soha uralkodóház igazságosabban nem büntettetett. Soha nemzet méltóbb várakozással nem remélhető, hogy közmegállapodással alakított nemzeti kormányának a béke, s nyugalom ölén azon sebek gyógyítására lehetene fordítani gondjait, mikkel a trónvesztett zsarnok e nemzet keblét elárasztotta. És íme minden hadüzenet nélkül orosz fegyveres tömegek mutatkoznak a szomszéd Galliczia és Krakkó területén, Magyarországot az istentelen Habsburgház fölhívására betöréssel fenyegetők. Minden készületek, minden tudósítások arra mutatnak, hogy a szintolly zsarnok, mint saját bűnei miatt erőtlen habsburg-lotharingiai ház, az orosz hatalommali szövetkezés által igyekszik a sokat szenvedett magyar nemzet sírján emelni fel újra zsarnok hatalmának trónusát. A magyar nemzet el van határozva, e megtámadásnak is ellentállani. El van határozva inkább utolsó emberig elvérezni, mintsem hogy gyilkosát urának fogadja el valaha. De midőn e komoly és rendithetlen határozatában ájtatos reménynyel hiszi, igazságos fegyvereinek győzelmét, egyszersmind az engesztelhetlen elkeseredés érzetével kiált fel isten, s a miveit világ népei előtt, és ünnepélyes óvást teszen az orosz hatalmasság igazságtalan avatkozása ellen, melly egy hitszegő zsarnok kedvéért minden emberi és nemzeti közjogot szentségtelen lábbal készül tiporni. Teszi ezen óvást, a kényszeritett önvédelem kétségbe vonhatlan kötelességének érzetében. Teszi azon köz népjog nevében, melly az álladalmak kölcsönös viszonyainak fölszentelt alapját képezi. Teszi azon szerződések, nyilatkozatok, és óvások nyomán, mellyek a nemzetek életét a bitorlás tulhatalmaskodásai ellen, minden más népek jogérzetének közös oltalma alá helyezik. Teszi a szabadság, az európai egyensúly s a civilisatio nevében. Teszi az emberiség, s azon ártatlan vér tevében, melly illy háborúban kiontva, boszuért kiáltárdl fel az igazságos istenhez. A magyar nemzet biztosan számit reá, hogy ezen óvására minden jogot tisztelő és szabadságot szerető nép, meleg rokonszenve felelend. De bár az egész világ által elhagyatnék is, határozott öntudattal jelenti ki, isten és világ előtt, hogy a zsarnok erőszaknak meghajolni nem fog, hanem önvédelmének igazságos harczát utolsó csep vérig megvívandja. Isten, s a mivelt világ legyen bíró közöttünk és zsarnok megtámadóink között. Kelt Debreczenben, május 18. 1849. Kossuth Lajos, Gr. Batthyány Kázmér, kormányzó, külügyminister. A Pesten levő kormányt hivatalnokoknak! Figyelemből azon hivatalnokok iránt, kik januárban a kormányt nem követék Debreczenbe, hanem az ostromállapot ideje alatt Pesten maradtak vissza, és még azon okból is, mivel tudom, hogy nyílt levelekre a ministerelnök sem válaszolni, sem intézkedni nem fog, mert illyesmi e tárgyban már rég történt, közlöm a ministeri tanács május 2-diki ülésének ide vonatkozó határozatát, mit szerintem a hivatalos lapban közzétenni nem ártott volna, s melly következőleg szól: „A ministérium köréhez tartozó hivatalok betöltésénél a kormány azon elvet követendi, miszerint a hon ügyének kezeléséhez csak olly egyének alkalmaztassanak, kik szolgálatukat kétes időben sem tagadták meg; minélfogva a régi hivatalnokok közül csak azokat tekinti alkalmazhatóknak, kik a nemzeti kormányt nem hagyták el, midőn székhelyét megváltoztatta, s azt Debreczenbe követték. És ehez képest a később jelentkező hivatalnokok magukat arra nézve igazolni kötelesek, hogy az ellenség által megszállott helyeken önkényt nem maradtak.“ Tehát miként e határozat mutatja, a miniszeri tanács azon elvből indult ki, hogy ki kormányához hű volt, parancs nélkül is követnie kellett volna, s ki nem volt erőszakolva a Pesten maradásra, az önkényt maradt ott, miután akár hányszor volt alkalom az ostromállapot ideje alatt is, midőn életveszély nélkül ki lehete lőni. És részemről a ministérium eljárása helyes. Mert jaj annak a hajó-kormányosnak, kinek emberei csak úgy állanak körülé a zivatar idején, ha parancsolja nekik! Megvárhatta volna a kormány mindazon hivatalnokaitól , kiket családi kapcsok nem tartottak a fővároshoz, hogy ide követték volna, mert azt csak gondolhatták, hogy ha eljőnek, itt fizetni fogták volna őket, miként fizették is azokat, kit Debreczenbe jöttek. Tehát mi tartóztatta őket Pesten ? Veszélylyel járt a kijövetel ? Nem olly veszélyben voltak-e az ellenség keze között Pesten is . S különös, hogy némelly embereknek még roszul esik, ha a k. biztos minden igazolás nélkül ki nem fizette őket, de egyenesen Debreczenbe utasította. Aztán olly nagy baj az a Debreczenbe jövés fizetés nélkül ? Én jan. 5-én délben, egy felső kabátban indultam ki Pestről és jöttem Czinkotáig gyalog, azontúl pedig Debreczenig többe került utazásom 50 pftnál, — és mégsem jutott eszembe: zúgolódni , hogy a kormányt követem, mert örömestebb jöttem ide, mint maradtam volna az ellenség közt; pedig úti költségemet is kis erszényem viselé, nem, (mint az előbb kijöttekét) a kormány pénztára. Ha én kötelességemnek éreztem januárban parancs nélkül is követni a kormányt, kötelességemnek éreztem volna azon esetben , ha Pesten kellett volna maradnom, az ellenség kitakarodtával azonnal Dereczenbe sietni. — nemhogy most nehezen esnék, miszerint a kormánybiztos nem azért hivat, hogy pénzt adjon, hanem Debreczenbe küld! A forradalmi kormánynak nemcsak kétes jellemű hivatalnokokra nincs szüksége, de nincs szüksége, a határozat szavai szerint ollyanokra is, a kik szolgálatukat részidőben megtagadták, elhagyták őt,midőn székhelyét megváltoztatta, s Debreczenbe nem követték.“ — Debreczen, május 22. 1849. — Apafi Károly. Nem hivatalos rész. Pest, ostromállapotjában. 1849. jan. 5. — ápr. 24. V. (Folytatás.) Milly istentelenségek történtek pedig a kórházak körül, azt az ember, vére fölforrása nélkül nem láthatta, nem hallhatja. A dicső magyar ifjak, kiket minél iszonyúbbak voltak azok, annál ragyogóbban ékesítettek; kik ennélfogva nemcsak gondos és gyöngéd ápolást érdemeltek s szükségeltek, de tiszteletünket, hálánkat vehették igénybe; a magyar harerfiak saját hazájokban, saját véreik láttára egy bitor hatalom durvasága által, vérlázitó élet-élő bánásmódnak lőnek martalékivá. A magyar kormány és hadsereg fővárosunkból lett távoztával csak azon sebesülteket hagyá hátra, kiket életveszély nélkül kimozditni lehetlen volt; s igy a legvadabb ellenségről is föltette, hogy ezekben, ha nem is a magyar havczsit, de az embert utalma és gondja alá fogja venni. Csalatkozott. Számításából kifeledte, hogy az osztrák császár bérenczeivel, s ott is Windischgrätz szörnynyel kellendett találkoznia. És fájdalom! hogy itt is, a bekövetkezett barbárságban akadtak szörnyek, kik a magyar kormány bizalmát megcsalva, nemcsak kezet nyújtottak a bitorlóknak, de azoknak mestereikké is lettek. Bee, a kórházi főfelügyelő, mivé őt a magyar kormány tette, és Terczi városi kapitány voltak a leggazabbak. Azon maró hidegben, mi január elején uralkodott, tátongó sebeikkel, ruha és eleség nélkül hányattak ki a kórházi szobákból a magyar betegek. — Beenek válasza a magyar betegek sorsa iránt kérdezősködőhez ez volt: „ha mindjárt az ablakon hányják is ki őket, mégis ki kell a kórháznak tőlök délig ürülnie.“ Terézi pedig, daczára annak, hogy a magyar kormány dicső harczfiainak gondosabb ápolhatására húszezer pártot küldött kezeihez, nemcsak nem gondoskodott egy fillérnyit is róluk; sőt vannak példák, a többek közt Kozák nevű sebesültben, hogy akiket tetemes sérülésük miatt még a barbár ellenség is el illetőleg szüleik kezébe visszabocsátott, azokat — a lélekben testben összeroncsoltakat — a legalsóbb, legrondább börtönbe gonosztevők közé hét számra elzáratta; s itt is, szüleiktől küldött eleség helyett, 24 órában egyszer adatott száraz darab kenyérrel s pohár vizzel sanyargatta. De, hála az égnek! köszönet a derék pesti nőknek ! — épen ezen kebelrázó iszonyuságok voltak azok, mik a legszebb érzelmeket, a legnemesb lelkesülést idézték elő. — Mint vihar után a kitisztult jég, mint tél után a tavasz zsenge virága, olly édes élvezet volt tanúja lenni a női kebelek ezen ihletének. Pedig, — fájdalom! — leginkább csak titokban kellett működniük; a leggyönyörűbb női erény, a könyörület munkája is bűnnek tartaték a vandálok által; társaságokban gunyczélul tüzeték ki az illyen nő; mindenesetre pedig megbélyegzettnek tekintetett. Annál virítóbb koszorút fűztek maguknak Pest lelkes hölgyei. Károlyiné, Lászlóné, Manóné, Privoszkiné, Fuchsbergerné, Garainé, Dőringné, ez utolsó különösen, ki magyar lelkesedése miatt rokonaival, leginkább pedig azok közt Rebly vászonkereskedővel, a magyarfalóval, ellenségeskedésbe is jött, .. . mit tettek részint mások által, részint saját személyökben is, midőn a hideg és éhség által halálnak vált nyomorultakat fekhelyöknél fölkeresték, saját kezeikkel adták nekik a meleg ételt, mit némellyek már elvenni is alig birtak, vagy mohón kapva, szájokat a szokatlan hév összeégette, stb. stb. . . . azt csak önkeblök s az ápolt haverfiak mondhatnák el. Midőn pedig ezen szegény betegek a verőfény által is csalogatva, éhségtől s hidegtől is kényszerülve ki vánszoroghattak már gyötrelem-helyökből: nem kellett ezeknek kérniök, nem járniok alamizsna végett. — Néhány percz alatt, s néhány szép kezekből — egy álló helyükben — annyit kaptak ők, hogy hét számra volt biztosítva gyógyruhatásuk. Volt nő, ki simonként vitette maga után az apró pénzt, s számolatlanul adott minden eléje jövő magyar harezfinak, s aztán eltűnt, félve a megismeréstől mind a nevét kikürtölni akarók, mind az undok barbárok részéről. Isten áldjon meg nemes hölgy s akárki voltál. Én láttalak, látott a meggazdagitott harezfi, s látott a magyarok istene. — Nekem könyüket csaltál szememre, ki csak filléreket adhattam ama szegény betegnek; annak balzsamos irt adtál sebére és lelkére; mi ketten imádkozunk éretted, és a magyarok istene megáld tégedet. Volt eset, hogy egy megcsonkult tüzér bejött udvarunkba , s földszint egy ajtónál néhány krajczárt kapván, el akart már menni. — Az adakozó emlékeztette, hogy menjen föl az emeletekbe, vannak itt jó magyar lakosok. A tüzér szólt: „szégyenlek kérni, s most már nem is halok meg éhen.“ — Ezt meghallottuk, megtudta minden lakó.— Néhány percz alatt annyi vizetett, hogy létszámra vendégelhette magát a tüzér. A szolgáló kölcsön kért, s mégis vitt az is pár garast neki. És ezen tüzér máshová nem ment, és hazánk se jött többé. Gyönyörű magyar jellem tüzérünktől. — Ezt nevezem én igazi szerénységnek és szeméremnek. Voltak nők, kik.Péntekre, magyar szokás szerint, több mázsányi lisztből csináltattak tésztáé ételt, Húsvétre pedig kalácsot a beteges és fogoly harerfiaknak; voltak, kik saját tehetségükön túl, házankint kéregettek, minden jó érzésűt fölszólítottak, s úgy áldoztak keblük istenének és a hazának. Mint érezték, mennyi ruhanemüeket, tépetet, stb. szereztek pedig össze mások alattomban, csöndes magányukban, mutassa az ide mellékelt következő névjegyzék : Névjegyzéke azon nemes keblű emberbarátoknak, kik Pestnek ostromállapotjában a magyar hadseregbeli sebesült haverfiak számára lassankint gyűjtögetett fejér ruha nemű és tépetkészleteiket. Dr. Hrabovszkinak a hadsereg nevében tett egyszeri felszólítására, olly mennyiségben küldték a radikál-kör épületébe, hogy a helybeli kórházak szükségeinek kielégítésén kívül, a komáromi várban fekvő sebesültek számára is szép mennyiséget lehetett már ebből átküldeni. — Nemes tettek öntudatán fölül, a haza elismerésébe s a közönség figyelmébe ajánljuk 86