Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-06-01 / 303. szám
Nézik nem jön e még a fehér kezbenő Sokat néznek hátra Kegyelemre várva ," Mind hiába onnan a kegyelem nem jő, A fegyver elpattan, A hős eldúl holtan. Miért nem lehetett harczban meghalnia ? A törvény betöltve, a szív is betöltve, Tele fájdalommal, Tele szánalommal, Maga a vezér is ágyára ledőlve Zokog, mint a gyermek. Legjobbik hősének, Illy gyászhalállal mért kellett meghalnia ? Drouyn de Lhuys felelete a franczia képviselőházban a magyar ügyeket illető interpellatiora. Példányul állhat e felelet minden deus ex machina minister számára, aki inopportunus interpellatioktól zaklattatva, a régi Pythiák ibis redibis, vagy honi példával élve, az egykori érsek reginam occidere-féle válaszokhoz kénytelen folyamodni. Hasonlít e felelet azon ráczoktól elfogott zászlóhoz, mellyben a szerb nemzeti színek is a sárga-fekete szín is, — a szél forgásához képest, — alkalmazhatók voltak. Képzeljük, minő különböző hatást gyakorolt azon fülekre, mellyek Drouyn de Lhuys urat közelről hallani szerencsések valának. Hozzá gondolva mimikát, mellyel e szavak kisérve lehettek,, — valóban irigylésre méltó szerencse ! Akik e nagy szavakat csak hírlapokból olvashatják, azok, persze nem foghatják fel kellőleg azoknak mély értelmét. De hiszen az a dicső, az a magasztos, a mit a mi véges elménk fel nem érhet. Azt mondani, hogy a franczia nép, a 1848-diki respublica, a rebellis magyarokkal nem tarthat, hanem kötelességének érzi az osztrák dynastia jogait minden módon istápolni, — ahaz nem megy. Azt mondani, hogy a franczia nép, mellynek már az 1781-diki alkotmányban kimondott elve volt: „hatalmát soha más nép szabadsága ellen nem használni“ el van határozva, Magyarország igazságos harczát tőle kitelhetőleg előraozditni s. a. t. — Ez igen kényes dolog. Mit tett tehát ? Olly választ adott, mellynek sorai közt, a minő szemüvegen át olvassa valaki, annyi félét találhat fel. „Mihelyt a kormány, úgymond, hivatalos tudósításokat kapott az orosz beavatkozási szándéklatokról ( — szándéklatokról ? lám az orosz nem kapott bele vaktába, — mert beavatkozási szándéka a franczia ministernek is tudtul adatott, mielőtt a berontás Erdélybe megtörtént volna —) sietett ezen ügy nagy fontosságának érzetében a pétervári, londoni, bécsi és berlini kormányokat azonnal értesíteni, miszerint — az illy komoly bonyodalom a figyelmet nagy mértékben igénybe veszi. (Hogy ne venné ezen bonyodalom? — Detronizálni egy dynastiát. — Megzavarni Európa súlyegyenét. — Győzelmet szerezni utóbb a respublicai elvnek a continensen. — Komoly bonyodalom! — Azért irtunk a czárnak, a porosz kartácskirálynak, és az ollmüczi udvarnak, hogy vigyázzanak, mert — mert a bonyodalom igen komoly.) „Diplomaticai utón (melly, mint ezt, noha egészen ellenkező ügyben, a Schweiczi bonyodalom példája legújabban igazolta, a legczélszerübb mód addig hozni halasztani a dolgot, míg az alatt hatalmasabb tényezők egy fait-accompli-t csinálnak, mit azután szépségesen elfogadunk— tehát: diplomaticai utón törekszik Francziaország olly bonyodalomnak elejét venni, melly a legkomolyabb következményeket vonhatná maga után keleten, (p. o. Lengyelország visszaállítását, egy keleti népszövetséget stb.) Némethonban (p. o. a német nép egygyéforradását s respublikái elem tulnyomóságát) s Európa minden részeiben (még Francziaországban is, a mostani praesidens megbukását stb.) — A kormány minden lehetőt megtett, hogy veszélyes lépteket elhárítson. (Mire elég adat a római interventió is.) Ez ösvényen akar maradni. (Isten éltesse!) ha azonban a diplomatikai értekezletek hasztalanoknak mutatkoznának, (t. i. ha az alatt nem sikerülne az osztrák orosz seregnek Magyarország ellen az, ami sikerült Schweicznak a Sonderbund ellen) akkor másra határozandja magát, minek kivitelére a nemzetgyűlés segélyét fölkérendi. (Kétségkívül arra, hogy miután Rómában a rend helyre lesz állítva, Oudinot, híres bajtársával, Radeczkyvel egyesüljön stb. stb.) így mutatja a feleletet a sárgás pápaszem. A szabadság optimistái, lehet, máskép olvassák azt. — Ez épen a szép benne. Suum puique. Megadja mindenkinek a magáét. Forduljatok meg sírotokban, ti a szabadságért elveszett francziák ! mert — haszon nélkül omlott el véretek. Jó éjszakát! Óhatom meg, hogy épen az igazság érdekében s a tévútra téríttetni szándéklott olvasó közönség iránti tiszteletből, rájuk, jó lelkiisméretű tudomásom szerint, néhány szóval ne válaszoljak. Azon aggatódzik elsőben is Tövis úr: „hogy a megyei tisztválasztás in mássá megtörténvén, az, az egyenlőség alapjáni figyelmet sem érdemlő (?) kivétellel, volt nemes emberekkel töltetett be.“ — Bizony furcsa fogalma lehet annak a jó urnak az egyenlőségről! . . Én, a mint a tisztikart futólag végig néztem, körülbelől 50-et láttam közöttök volt nemes embert, s 60-nan felül ollyakat, kik nem a volt nemesi kasztból valók. Ugyan már ítélje meg a részrehajlatlan olvasó: valljon itt a nemesség felé nehezedik-e a mérleg? De ha ellenkező arányban állana is az, vagy talán egészen fellebbezne is a nem-nemesekkel: ugyan a kormánybiztos volna e annak oka ? ki csak a folyamodók vagy ajánlottak közül felölhetett s a választásban tökéletes szabadságot engedett, mint erre kezdetben mindjárt példát adott, midőn a viczeiispánságot a polgári állású Bakos és a nemesi rendhez tartozott Szeles urak között, a többséget kivenni nem tudván, szavazatra bocsátotta, mit későbben is cselekedett. Azonban mit tehet arról ismét a kormánybiztos, ha a nem-nemes szavazók, kik, az ő hazafiai s az idő lelkéhez illő józan rendelkezése következtében, négyfelerte nagyobb számmal voltak, mint a nemesek: szavazatukat — Tövis urnák talán nem ínye szerint — épen nemes egyénre adták. Tövis urnák másik szándékolt karczolása, hogy t. i. B. S. ur,táblabirói modorban kezdé meg a gyűlést, mondván : „az én órámon meg van 9 óra, én ekkorra tettem a terminust, hát önökén megvan ?“ — szót sem érdemel. Mert én valóban nem látom által, hogy mi kárhoztatható volna e kérdésben ? akkor, midőn a tisztválasztás a város végén eső lovardában tartatván , óvakodnia kellett a kormánybiztosnak, hogy előbb ne kezdessék a választás a kirendelt időnél, mert uton-útfélen hevernek azok nélkül is aggatódzó tövisek. Harmadik karczolása Tövis urnak, már nem karczolás, hanem becsületsértő rágalom, mellyet, hiszem, hogy undorral utasitnak vissza, minden a választáson jelen volt igazságszerető emberek. Tövis úr ezt mondja : „midőn az első szolgabiró megválasztatott s a régi jó szokás szerint megéljeneztetett, a teljhatalmú kormánybiztos ur imigyen szóla elnökileg, beszédét a benlevő hallgatósághoz intézve : „szép számmal jöttek ide pipázni, lármázni, hanem tudják meg, hogy nekem katonai erő van rendelkezésem alatt, majd kivezetem innen.“ — Ezen szavak alatt kétszeres hazugság rejlik. Hazugság , hogy a kormánybiztos felszólalása akkor történt volna, mikor a szolgabírót megéljenezték, ha nem történt akkor, mikor a szavazatszedő küldöttség felszólította a benlevőket, hogy menjenek szavazatra, mert a szavazás be fog fejeztetni,és midőn senki sem ment, hanem folytonos lárma és a füsthöz nem szokottakra nézve bódító füstölés volna a zöldasztal körül , ekkor szólalt fel. De hazugság másodszor , hogy katonai erővel leendő rendelkezés felől szólott volna, hanem szólott ilyen formán: „minthogy senki sem megy szavazni, úgy hiszem , hogy az itt körül állók szavazati joggal nem is bírnak, s látom, hogy cselédek, inasok is nagy számmal vagynak itt, kik pipázni és lármázni jöttek ide, ezeket tehát felszólitom, hogy menjenek innét, s ne foglalják el azoknak helyeiket, kik szavazati joggal bírnak.“ — Bizony, bizony Tövis ura nem titkolhatja a karczolásra való természeti hajlamát, — melly, — ha módjában volna, — talán döfésre is fajulna. Negyedik karczolása szinte becsületben járó dolog, hogy t. i. a teljhatalmú úr — mint ő nevezi — azt felelte volna „egy igen becsületes nemnemes ifjú embernek: most nem érek reá, sok dolgaim vannak, bizony Kecskeméten minden kanászi fia tisztviselő akar lenni ! — Ez, ha megesett volna, négyszemközt fogott volna történni, — és így apodicticus igazsággal meg nem cáfolható, de a kormánybiztosnak több becsületes emberek előtt ismeretes jelleme, nem hogy legkevésbbé is kételkedni a felől, hogy ez is rágalom. Fel merem szólítani, mind azon nemnemes folyamodókat, kik a kormánybiztos úrtól hivatalt kértek, nyilvánítsák, ha a mondotthoz hasonló választ nyertek-e? Annyit tudok, hogy a tisztválasztás reggelén hét óra tájban, a titoknok szobájában lévén magam is, több — vagyis sok — mert én nem folyamodtam, folyamodók voltak szinte ottan jelen, kikhez vagyis mindnyájunkhoz, így szólott a kormánybiztos úr: „Kérem az urakat, s akik tegnap már beszéltek velem, ha most ismét azon tárgyról kívánnának szólani, ne rabolják az időt tőlem, mert töméntelen sok a dolgom.“ S kérdek minden elfogulatlant, nem helyén volt e ezen felszólítás ? s van e ebben csak árnyéka is ama feljebbi kanászos feleletnek ? Ezeket akartam a tisztelt olvasó közönség, s egyszersmind ön becses lapjának is érdekében, — nehogy az, egyoldalusággal, vagy részre hajlással vádoltassék — közlem. ------------- Igaz mondó. *) A dicső magyar nemzet által vitézül kivívott önállóság és a zsarnok kormánytól felszabaditás kihirdetése minő behatást tett minden igaz hazafi szivébe, azt előszámlálni és eléggé kifejezni nem elégséges gyenge tollam 111 Mert megtöretvén az esmnok hatalom, szabadságunk és önállóságunk édes mézét élvezni, a valódi boldogság reményének lépünk elibe. Azonban nem öröm, hanem rettegés, nem édes méz, hanem keserű üröm élvezésének látunk elibe! 11 Hazánk megváltói kiűzték a dúló zsarnok zsoldosait, kik vas kezeikkel minden legkisebb kihágásokat kegyetlenül büntették, azok ámbár ellenségek, őrködtek az erőszakos volt jobbágyok kihágásaik ellen; azonban alig hogy kivezettek, a volt jobbágyok kezdék meg folytatólag a már megkezdett dúlásaikat és volt földesuraik javaiban való bitorlásukat. Veszprém, Somogy, Tolna és Vasmegyékben majd általánosan: az uradalmaknak minden legelőit, rétjeit és erdeit bitorolják ; földesuraknak és haszonbérlőknek marháit az úri tulajdon birtokukról leparancsolják, kihajtják, vagy erővel kiverik, helyökben magok marháikkal együtt bemenve, ott minden haszonvehetőségeket megsemmisitnek; erdei vágásokban a kisded plántákat leetetik és összetipratják; sőt ha a tulajdonosok részéről valaki bátorkodnék illy erőszakos tények ellen kikelni, vagy csak tanácscsal is őket hátráltatni, azt vagy agyonveréssel fenyegetik, vagy irgalmatlanul meg is verik, de a verésnek már halál is jön következése. Legirtózatosabban bánnak Tolna, Somogy és Vasmegyékben; Tolnamegyében Uzorán herczeg Eszterházynak úgyszólván mindenét felbitorolták : f.nyékiek herczeg Batthyánynak nemcsak legelőit, rétjeit, de vetéseit képtelenül bitorolják, lelegeltetik, lekaszálják, kiknek példáját követik több szomszéd helységbeliek és más földesuraknak volt jobbágyai és pedig minden kivétel nélkül, mert a kik hasonlót tenni, mint jobb érzésű polgárok nem hajlandók, azokat pecsovics és áruló névvel nevezvén, hasonló tényre erőszakkal erőltetnek. Somogy megyében is csak néhány helységet kívánok megnevezni, mint a megye határán fekvőket, kiknek példájára indulva majd az egész megyében a rémülés még mindig inkább terjesztetik, u. m. Sió partja körül fekvő kinti, adándi és vithi úgy város és falu-hidvégiek, ezek nemcsak, hogy volt földesuraiknak legelőit, rétjeit egészen megsemmisíteni törekesznek marháik belehajtása által, de nádasaikat és nagy részben erdeiket, mint akaratjuk szerint bitor alá tartozandókat kíméletlenül pusztítják, az erdőben új és fiatal vágásban a gyenge plántákat megsemmisítik, az uradalmi felesküdt csőszöket agyonveréssel fenyegetik és minden más méltatlanságokat nem iszonyodnak elkövetni. Sió keleti oldalán fekvő és Veszprém megyéhez tartozó siófoki, fok-szabadi, marosi, Mező-Komárom helységek lakosi hasonló dühöngéssel minden úri jogokat bitorolnak, kiknek példáját követték az enyényi és lajoskomáromi lakosok, ezen utolsók, mint utólszor feltámadottak mindeddig csak a legelő és rétbitorlásában vettek általánosan részt, az enyéngiek azonban a borárulási jogot is folytatólag kivánnák. Vasmegyében leginkább a henczek Stájerben határszéleken leginkább az uradalmi erdőkben tesznek sok ezerekre menő bitorlásokat és pedig olly megátalkodottsággal, hogy közben véres verekedéseket is visznek véghez. ■ Szomorú jövendőnek látunk elbe, vérzik szívünk akkor, midőn a haza megváltásának végnélküli örömünnepét kellene ünnepelnünk, óhajtva vártuk honunk felszabadítását, és most midőn magunkat szabadoknak, egyenlőknek, testvéreknek kellene éreznünk , a szabadságban legnagyobb résztvevő, és általunk úrrá tett,volt jobbágy tömege által, tulajdon megmaradott vagyonunk és személyünk van veszélyeztetve. Segítségért ha akárhányszor folyamodik a megsértett földesúr a megyei tisztviselők által, vagy város, vagy tűrés ajánltatik, vagy mi több a bűnös helységek elöljáróinak adatik parancsolat a bűnösnek megbüntetésére. Isten! ki az igazaknak pártolást, és jutalmat nyujtani szent fiad által ígérted, isten ! ki a megátolkodott gőgöst lealázni tudod, és a hűtelent akarod legyaláztatni ! miért nem adsz választott, és annyi kegyedből részesített magyar nemzetednek 300 éves szenvedései és ezer küzdései után már egyszer olly alkotmányt, melly a megnyugvás édességét adná? Magyar, kedves magyar honunk alkotmánya szép szabadalmas, de mindég ármánynyal teljes vala, minek a főoka a kezelés, és pedig egyedül a megyei kezelés volt 11 kitagadhatja azt, hogy századok óta a magyar megyék a népen a legnagyobb szuverenitást gyakorolták ? kitagadhatja azt, hogy a megye neve alatt nem a legiszonyatosabb önkények vitettek véghez, melly önkények annyival rettenetesebbek valának az orosz és chinai önkénynél, hogy ott a személyt kitől ered ismerik, magyar honunkban pedig fájdalom ismeretlen ! — Megyéink gyűléseikben a legpompásabb határozatokat teremtik, de az ajtó küszöbén túl, ha még olly üdvösségesek is elenyésznek. Folyamodjék bár akárki a mostani siralmas állapotban a járásbeli szolgabiróhoz, ki mint első fórum tartoznék, akár maga akár felett bejelentéssel az orvoslást teljesitni, — az (szabad legyen mondani talán kivétel nélkül) a sértett részéről nem idegen a tiszteletdíjt elfogadni, de vagy hozzá hallassza,vagy épen mit sem teszen a sértett megnyugtatására, annál kevebbé végrehajtással tudja az orvoslást teljesítni. Most leginkább ismerhetni a megyei tisztviselőket, és azoknak hivatalokbani eljárását, egyik igen szívesen hivataloskodott az ellenség absolutisticus parancsára, és annak megszűnte után ellantott, a másik nyúl szivü. Nyilt levél a „Pesti Hírlap“ szerkesztőjéhez. Tisztelt polgártárs szerkesztő! Önnek e folyó májushó 24-ről szóló lapjában, több érdekes tudósítások között, egy kecskeméti Tövisnek sértő aggatódzásai is vagynak iktatva, mellyeket, minthogy az igazsággal teljesen ellenkezésben lenni látok, nem áll.) Hisszük , hogy e czikk csak locális érdekeket tárgyal, de bár népünk általánosságban ment a communismus vágyaitól , azért hol illy hajlamok mutatkoznak, azokat maga a nép és a szabadság érdekében, mint veszélyes kór symptomáit orvoslandóknak tartjuk. — Sze rk. 103