Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-06-01 / 303. szám

Nézik nem jön e még a fehér kezbenő Sokat néznek hátra Kegyelemre várva ,"­ Mind hiába onnan a kegyelem nem jő, A fegyver elpattan, A hős eldúl holtan. Miért nem lehetett harczban meghalnia ? A törvény betöltve, a szív is betöltve, Tele fájdalommal, Tele szánalommal, Maga a vezér is ágyára ledőlve Zokog, mint a gyermek. Legjobbik hősének, Illy gyász­halállal mért kellett meghalnia ? Drouyn de Lhuys felelete a franczia képviselőházban a magyar ügye­­ket illető interpellatiora. Példányul állhat e felelet minden deus ex machina minister számára, a­ki inopportunus interpellatioktól zak­­lattatva, a régi Pythiák ibis­ redibis, vagy honi példával élve, az egykori érsek reginam occidere-féle válaszokhoz kénytelen folyamodni. Hasonlít e felelet azon ráczoktól elfogott zászlóhoz, mellyben a szerb nemzeti színek is a sárga-fekete szín is, — a szél forgásához képest, — alkalmazhatók voltak. Képzeljük, minő különböző hatást gyakorolt azon fü­lekre, melly­ek Drouyn de Lhuys urat közelről hallani szerencsések valának. Hozzá gondolva mimikát, mellyel e szavak kisérve lehettek,, — valóban irigylésre méltó szerencse ! A­kik e nagy szavakat csak hírlapokból olvashatják, azok, persze nem foghatják fel kellőleg azoknak mély értelmét.­­ De hiszen az a dicső, az a magasztos, a mit a mi véges elménk fel nem érhet. Azt mondani, hogy a franczia nép, a 1848-diki res­­publica, a rebellis magyarokkal nem tarthat, hanem kö­telességének érzi az osztrák dynastia jogait minden mó­don istápolni, — ah­­­az nem megy. Azt mondani, hogy a franczia nép, mellynek már az 1781-diki alkotmányban kimondott elve volt: „hatalmát soha más nép szabadsága ellen nem használni“ el van ha­tározva, Magyarország igazságos harczát tőle kitelhetőleg előraozditni s. a. t. — Ez­­ igen kényes dolog. Mit tett tehát ? Olly választ adott, mellynek sorai közt, a minő szemü­vegen át olvassa valaki, annyi félét találhat fel. „Mihelyt a kormány, úgymond, hivatalos tudósításo­kat kapott az orosz beavatkozási szándéklatokról ( — szándéklatokról ? lám az orosz nem kapott bele vaktába, — mert beavatkozási szándéka a franczia ministernek is tudtul adatott, mielőtt a berontás Erdélybe megtörtént volna —) sietett ezen ügy nagy fontosságának érzetében a pétervári, londoni, bécsi és berlini kormányokat azonnal értesíteni, miszerint — az illy komoly bonyodalom a figyelmet nagy mértékben igénybe veszi. (Hogy ne venné ezen bonyodalom? — Detronizálni egy dynastiát. — Megzavarni Európa súlyegyenét. — Győzelmet szerezni utóbb a respublicai elvnek a continensen. — Komoly bo­nyodalom! — Azért irtunk a czárnak, a porosz kartács­királynak, és az ollmüczi udvarnak, hogy vigyázzanak, mert — mert a bonyodalom igen komoly.) „Diplomaticai utón (melly, mint ezt, noha egészen ellenkező ügyben, a Schweiczi bonyodalom példája leg­újabban igazolta, a legczélszerübb mód addig hozni ha­lasztani a dolgot, míg az alatt hatalmasabb tényezők egy fait-accompli-t csinálnak, mit azután szépségesen elfoga­dunk—­ tehát: diplomaticai utón törekszik Francziaor­­szág olly bonyodalomnak elejét venni, melly a legkomo­lyabb következményeket vonhatná maga után keleten, (p. o. Lengyelország visszaállítását, egy keleti népszövet­séget stb.) Némethonban (p. o. a német nép egygyéforra­­dását s respublikái elem tulnyomóságát) s Európa minden részeiben (még Francziaországban is, a mostani praesi­­dens megbukását stb.) — A kormány minden lehetőt megtett, hogy veszélyes lépteket elhárítson. (Mire elég adat a római interventió is.) Ez ösvényen akar maradni. (Isten éltesse!) ha azonban a diplomatikai értekezletek hasztalanoknak mutatkoznának, (t. i. ha az alatt nem si­kerülne az osztrák orosz seregnek Magyarország ellen az, a­mi sikerült Schweicznak a Sonderbund ellen) akkor másra határozandja magát, minek kivitelére a nemzetgyű­lés segélyét fölkérendi. (Kétségkívül arra, hogy miután Rómában a rend helyre lesz állítva, Oudinot, híres baj­társával, Radeczkyvel egyesüljön stb. stb.) így mutatja a feleletet a sárgás pápaszem. A szabadság optimistái, lehet, máskép olvassák azt. — Ez épen a szép benne. Suum puique. Megadja mindenkinek a magáét. Forduljatok meg sírotokban, ti a szabadságért elve­szett francziák ! mert — haszon nélkül om­lott el véretek. Jó éjszakát! Ó­­hatom meg, hogy épen az igazság érdekében s a tévútra téríttetni szándéklott olvasó közönség iránti tiszteletből, rájuk, jó lelkiisméretű tudomásom szerint, néhány szó­val ne válaszoljak. Azon aggatódzik elsőben is Tövis úr: „hogy a me­gyei tisztválasztás in mássá megtörténvén, az, az egyen­lőség alapjáni figyelmet sem érdemlő (?) kivétellel, volt nemes emberekkel töltetett be.“ — Bizony furcsa fogalma lehet annak a jó urnak az egyenlőségről! . . Én, a mint a tisztikart futólag végig néztem, körül­belől 50-et láttam közöttök volt nemes embert, s 60-nan felül ollyakat, kik nem a volt nemesi kasztból valók. Ugyan már ítélje meg a részrehajlatlan olvasó: valljon itt a nemesség felé ne­hezedik-e a mérleg? De ha ellenkező arányban állana is az, vagy talán egészen fellebbezne is a nem-nemesekkel: ugyan a kormánybiztos volna e annak oka ? ki csak a fo­lyamodók vagy ajánlottak közül felölhetett s a választás­ban tökéletes szabadságot engedett, mint erre kezdetben mindjárt példát adott, midőn a viczeiispánságot a pol­gári állású Bakos és a nemesi rendhez tartozott Szeles urak között, a többséget kivenni nem tudván, szavazatra bocsátotta, mit későbben is cselekedett. Azonban mit te­het arról ismét a kormánybiztos, ha a nem-nemes szava­zók, kik, az ő hazafiai s az idő lelkéhez illő józan rendel­kezése következtében, négyfelerte nagyobb számmal vol­tak, mint a nemesek: szavazatukat — Tövis urnák talán nem ínye szerint — épen nemes egyénre adták. Tövis urnák másik szándékolt karczolása, hogy t. i. B. S. ur,táblabirói modorban kezdé meg a gyűlést, mond­ván : „az én órámon meg van 9 óra, én ekkorra tettem a terminust, hát önökén megvan ?“ — szót sem érdemel. Mert én valóban nem látom által, hogy mi kárhoztatható volna e kérdésben ? akkor, midőn a tisztválasztás a vá­ros végén eső lovardában tartatván , óvakodnia kellett a kormánybiztosnak, hogy előbb ne kezdessék a választás a kirendelt időnél, mert uton-útfélen hevernek azok nél­kül is aggatódzó tövisek. Harmadik karczolása Tövis urnak, már nem karczo­­lás, hanem becsületsértő rágalom, mellyet, hiszem, hogy undorral utasitnak vissza, minden a választáson jelen volt igazságszerető emberek. Tövis úr ezt mondja : „mi­dőn az első szolgabiró megválasztatott s a régi jó szokás szerint megéljeneztetett, a teljhatalmú kormánybiztos ur imigyen szóla elnökileg, beszédét a benlevő hallgatóság­hoz intézve : „szép számmal jöttek ide pipázni, lármázni, hanem tudják meg, hogy nekem katonai erő van rendel­kezésem alatt, majd kivezetem innen.“ — Ezen szavak alatt kétszeres hazugság rejlik. Hazugság , hogy a kor­mánybiztos felszólalása akkor történt volna, mikor a szol­­gabírót megéljenezték, ha nem történt akkor, mikor a sza­vazatszedő küldöttség felszólította a benlevőket, hogy menjenek szavazatra, mert a szavazás be fog fejeztetni,é­s midőn senki sem ment, hanem folytonos lárma és a füsthöz nem szokottakra nézve bódító füstölés volna a zöldasztal körül , ekkor szólalt fel. De hazugság má­sodszor , hogy katonai erővel leendő rendelkezés felől szólott volna, hanem szólott i­lyen formán: „mint­hogy senki sem megy szavazni, úgy hiszem , hogy az itt körül állók szavazati joggal nem is bírnak, s látom, hogy cselédek, inasok is nagy számmal vagynak itt, kik pipázni és lármázni jöttek ide, ezeket tehát felszólitom, hogy menjenek innét, s ne foglalják el azoknak helyeiket, kik szavazati joggal bírnak.“ — Bizony, bizony Tövis ur­a nem titkolhatja a karczolásra való természeti hajlamát, — melly, — ha módjában volna, — talán döfésre is fajulna. Negyedik karczolása szinte becsületben járó dolog, hogy t. i. a teljhatalmú úr — mint ő nevezi — azt felelte volna „egy igen becsületes nemnemes ifjú embernek: most nem érek reá, sok dolgaim vannak, bizony Kecske­méten minden kanászi fia tisztviselő akar lenni ! — Ez, ha megesett volna, négy­szem­közt fogott volna történni, — és így apodicticus igazsággal meg nem c­áfolható, de a kormánybiztosnak több becsületes emberek előtt isme­retes jelleme, nem hogy legkevésbbé is kételkedni a felől, hogy ez is rágalom. Fel merem szólítani, mind azon nem­nemes folyamodókat, kik a kormánybiztos úrtól hivatalt kértek, nyilvánítsák, ha a mondotthoz hasonló választ nyertek-e? Annyit tudok, hogy a tisztválasztás reggelén hét óra tájban, a titoknok szobájában lévén magam is, több — vagyis sok — mert én nem folyamodtam, folya­modók voltak szinte ottan jelen, kikhez vagyis mindnyá­junkhoz, így szólott a kormánybiztos úr: „Kérem az ura­kat, s a­kik tegnap már beszéltek velem, ha most ismét azon tárgyról kívánnának szólani, ne rabolják az időt tő­lem, mert töméntelen sok a dolgom.“ S kérdek minden elfogulatlant, nem helyén volt e ezen felszólítás ? s van e ebben csak árnyéka is ama felj­ebbi kanászos feleletnek ? Ezeket akartam a tisztelt olvasó közönség, s egyszers­mind ön becses lapjának is érdekében, — nehogy az, egy­oldalusággal, vagy részre hajlással vádoltassék — közlem­. ------------- Igaz mondó. *) A dicső magyar nemzet által vitézül kivívott ön­áll­óság és a zsarn­ok kormány­tól­ felszabaditás kihirdetése minő behatást tett minden igaz hazafi szivébe, azt előszámlálni és eléggé ki­fejezni nem elégséges gyenge tollam 111 Mert megtöretvén az esmnok hatalom, szabadságunk és önállóságunk édes mézét élvezni,­­ a valódi boldogság re­ményének lépünk elibe. Azonban nem öröm, hanem rettegés, nem édes méz, hanem keserű üröm élvezésének látunk elibe! 11 Hazánk megváltói kiűzték a dúló zsarnok zsoldosait, kik vas kezeikkel minden legkisebb kihágásokat kegyet­lenül büntették, azok ámbár ellenségek, őrködtek az erő­szakos volt jobbágyok kihágásaik ellen; azonban alig hogy kivezettek, a volt jobbágyok kezdék meg folytatólag a már megkezdett dúlásaikat és volt földesuraik javaiban való bitorlásukat. Veszprém, Somogy, Tolna és Vasmegyékben majd ál­talánosan: az uradalmaknak minden legelőit, rétjeit és erdeit bitorolják ; földesuraknak és haszonbérlőknek mar­háit az úri tulajdon birtokukról leparancsolják, kihajtják, vagy erővel kiverik, helyökben magok marháikkal együtt bemenve, ott minden haszonvehetőségeket megsemmi­­sitnek; erdei vágásokban a kisded plántákat leetetik és összetipratják; sőt ha a tulajdonosok részéről valaki bá­torkodnék illy erőszakos tények ellen kikelni, vagy csak tanácscsal is őket hátráltatni, azt vagy agyonveréssel fenye­getik, vagy irgalmatlanul meg is verik, de a verésnek már halál is jön következése. Legirtózatosabban bánnak Tolna, Somogy és Vasme­gyékben; Tolnamegyében Uzorán herczeg Eszterházy­­nak úgyszólván mindenét felbitorolták : f.­nyékiek her­czeg Batthyánynak nemcsak legelőit, rétjeit, de vetéseit képtelenül bitorolják, lelegeltetik, lekaszálják, kiknek pél­dáját követik több szomszéd helységbeliek és más földes­uraknak volt jobbágyai és pedig minden kivétel nélkül, mert a kik hasonlót tenni, mint jobb érzésű polgárok nem hajlandók, azokat pecsovics és áruló névvel nevezvén, ha­sonló tényre erőszakkal erőltetnek. Somogy megyében is csak néhány helységet kívánok megnevezni, mint a me­gye határán fekvőket, kiknek példájára indulva majd az egész megyében a rémülés még mindig inkább terjeszte­tik, u. m. Sió partja körül fekvő kinti, adándi és vithi úgy város és falu-hidvégiek, ezek nemcsak, hogy volt földesuraiknak legelőit, rétjeit egész­en megsemmisíteni törekesznek marháik belehajtása által, de nádasaikat és nagy részben erdeiket, mint akaratjuk szerint bitor alá tartozandókat kíméletlenül pusztítják, az erdőben új és fiatal vágásban a gyenge plántákat megsemmisítik, az uradalmi felesküdt csőszöket agyonveréssel fenyegetik és minden más méltatlanságokat nem iszonyodnak elkövet­ni. Sió keleti oldalán fekvő és Veszprém megyéhez tar­tozó siófoki, fok-szabadi, marosi, Mező-Komárom helységek lakosi hasonló dühöngéssel minden úri jogokat bitorolnak, kiknek példáját követték az enyényi és lajos­­komáromi lakosok, ezen utolsók, mint utólszor feltáma­­dottak mindeddig csak a legelő és rétbitorlásában vettek általánosan részt, az enyéngiek azonban a bor­árulási jo­got is folytatólag kivánnák. Vasmegyében leginkább a henczek Stájerben határ­széleken leginkább az uradalmi erdőkben tesznek sok ezerekre menő bitorlásokat és pedig olly megátalkodott­­sággal, hogy közben véres verekedéseket is visznek véghez. ■ Szomorú jövendőnek látunk el­be, vérzik szívünk ak­kor, midőn a haza megváltásának végnélküli örömünne­pét kellene ünnepelnünk, óhajtva vártuk honunk felsza­badítását, és most midőn magunkat szabadoknak, egyen­lőknek, testvéreknek kellene éreznünk , a szabadságban legnagyobb résztvevő, és általunk úrrá tett,volt jobbágy tömege által, tulajdon megmaradott vagyonunk és szemé­lyünk van veszélyeztetve. Segítségért ha akár­hányszor folyamodik a megsér­tett földesúr a megyei tisztviselők által, vagy város, vagy tűrés ajánltatik, vagy mi több a bűnös helységek elöljá­róinak adatik parancsolat a bűnösnek megbüntetésére. Isten! ki az igazaknak pártolást, és jutalmat nyujtani szent fiad által ígérted, isten ! ki a megátolkodott gőgöst lealázni tudod, és a hűtelent akarod legyaláztatni ! miért nem adsz választott, és annyi kegyedből részesített ma­gyar nemzetednek 300 éves szenvedései és ezer küzdései után már egyszer olly alkotmányt, melly a megnyugvás édességét adná? Magyar, kedves magyar honunk alkotmánya szép sza­badalmas, de mindég ármánynyal teljes vala, minek a fő­oka a kezelés, és pedig egyedül a megyei kezelés volt 11 kitagadhatja azt, hogy századok óta a magyar megyék a népen a legnagyobb szuverenitást gyakorolták ? kita­gadhatja azt, hogy a megye neve alatt nem a legiszonya­tosabb önkények vitettek véghez, melly önkények annyi­val rettenetesebbek valának az orosz és chinai önkénynél, hogy ott a személyt kitől ered ismerik, magyar honunk­ban pedig fájdalom ismeretlen ! — Megyéink gyűléseik­ben a legpompásabb határozatokat teremtik, de az ajtó küszöbén túl, ha még olly üdvösségesek is elenyésznek. Folyamodjék bár akárki a mostani siralmas állapot­ban a járásbeli szolgabiróhoz, ki mint első fórum tartoz­nék, akár maga akár felett bejelentéssel az orvoslást tel­­jesitni, — az (szabad legyen mondani talán kivétel nél­kül) a sértett részéről nem idegen a tiszteletdíjt elfogadni, de vagy hozzá hallassza,vagy épen mit sem teszen a sértett megnyugtatására, annál kev­ebbé végrehajtással tudja az orvoslást teljesítni. Most leginkább ismerhetni a megyei tisztviselőket, és azoknak hivatalokbani eljárását,­­ egyik igen szívesen hivataloskodott az ellenség absolutisticus parancsára, és annak megszűnte után el­lantott, a másik nyúl szivü. Nyilt levél a „Pesti Hírlap“ szerkesztőjéhez. Tisztelt polgártárs szerkesztő! Önnek e folyó májushó 24-ről szóló lapjában, több ér­dekes tudósítások között, egy kecskeméti Tövisnek sértő aggatódzásai is vagynak iktatva, mellyeket, minthogy az igazsággal teljesen ellenkezésben lenni látok, nem áll­.) Hisszük , hogy e czikk csak locális érdekeket tárgyal, de bár népünk általánosságban ment a communismus vá­gyaitól , azért hol illy hajlamok mutatkoznak, azokat maga a nép és a szabadság érdekében, mint veszélyes kór sympto­­máit orvoslandóknak tartjuk. — S­z­e r­k. 103

Next