Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-01-14 / 263. szám

Vasárnap Megjelenik e lap mindennap, Mlfít kivivé. Félmvi előfizetés a két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk. fi ft 30 kr, a kiadóhi­­vatalból elhordva fi ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 ft, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten , hatvani utcza Horváth-ház 583. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden cs. 364. PESTI HÍRLAP Januar 14. 1849. k. postahivatalnál. — Az aasstr. biroda­lomba 's egyéb külf. tartványokba küldetni kivánt péld. iránt a’ megrendelés csak a' bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­a egy■ 4-szer hasábezett apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a­ kettős ha­­sábu sorért pedig 10 pengő kr számittatik Jfpjg. Előfizetési felhívás. Ezen év kezdetével tisztelettel figyelmeztetjük a t. ez. közönséget, miszerint a „Pesti Hírlap“ 1349-iki első félévi folyamára az eddigi feltételek szerint előfizethetni. Megjelennek ugyanis e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 6 ft 39 kr, a kiadó­hivatalból elhordva 6 ft, postán hetenként hatszor küldve 3 ft, kevesebbszer küldve 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten a „Pesti Hírlap kiadó-hivatalában“ (Hatvani-utcza , Horváth-ház 583. sz.) és minden posta-hivatalnál. Länderer és Heckenast, a „Pesti Hírlap“ kiadói. Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Budapest, jan. 12. Hír szerint a közigazgatásnak újabb rendezése már folyamatban van, hogy a működést mielőbb ismét meg lehessen kezdeni, és minden kártékony fenakadás mellőz­ve legyen. Eddig csak annyit mondhatunk e tekintetben, hogy hivatalos nyelvnek ezen túlra is meghagyatott a törvényes nemzeti nyelv, melly intézkedés alkalmas leend sok ag­gályt eloszlatni. Szinte megnyugtatóig kezd a kedélyekre hatni, hogy a bankjegyek minden külömbség nélkül elfogadtatnak, minek következtében a váltás most már valamivel kön­nyebben eszközölhető. Vidékről kezdenek már levelek szállongni a fővárosba, de még ezek mind vagy teljesen közérdek nélküli családi, s egyéb magánhíreket tartalmaznak, vagy pedig olly köz­leményeket, mellyek a mostani viszonyok ellenében már elkéstek, következéskép közönség­e elé többé nem juttat­hatók. Ez oka, hogy a megjelenő két hírlap ezideig levelezé­seket még nem közölhet, mellyek által érdekét emelni lehetne. Úgy látszik , mintha a vidéken vagy nem tudnák, vagy nem akarnák tudni, hogy mennyiben változtak meg a viszonyok és körülmények. Azonban reméljük, hogy a hírlapi levelezések rövid idő múlva ismét meg fognak élénkülni, és több változatos­ságra nyújtanának alkalmat. Addig pedig méltóztassanak­­. olvasóink türelemmel lenni, s meggondolni, hogy illy állapotban csupán ez lehet a feladatunk : nemzetisé­günk érdekében minden áron azon lenni, hogy hazánk fővárosában, a magyar idősza­ki sajtópillanatig se maradjon képviselet­­lenül. Azok közül, kik még múlt septemberben Pozsonyba, vagy külföldre menekültek, többen már visszaérkeztek. Naponként újabb arc­okat láthatni, csak csodálni le­het, hogy hány olly ember is szükségesnek tartá a légvál­toztatást, kik legnagyobb bártorságban itt maradhattak volna. Félni mindig hasznos ugyan, de azért megijedni nem szükséges. Párisban közbocsánatot hirdető Napóleon Lajos min­den politikai vétségre, Spanyolországban ellenben ugyan­ekkor határoztatok, hogy minden ötödik vádlott agyon­lövessék. Eddig csak tizedelés volt divatban, s most már min­den ötödikre kerül halál Spanyolországban. A törököknek egy közmondása szerint, egyetlen ka­nál mézzel több legyet fog hatni, mint egy akó eczettel. Ezen közmondást ide is alkalmazhatni, és Napóleon alkalmasint inkább fog czélt érni, mint Spanyolország. Nemcsak a környéken, hanem a fővárosban is, sáfrány gyanánt kezdik ismét latolgatni a sőt némelly nyerész­kedő magánárusok, daczára a többszöri szigorú tilalomnak. Hitelesen mondhatjuk, mikép e tekintetben épen sem­mi aggályra nincs ok, és minden házban ezentúl is bátran elsózhatják a levest. Csak minden nyerészkedni akarót be kell jelenteni az illető hatóságnál, és bizonyára nem lesz hiány a sóban. A felvidékről már rendes áruszállitmányok is kezde­nek érkezni, mi egy részről a drágaságot meg fogja szün­tetni, másodszor pedig a munkát szaporitandja, mellynek hiánya darab idő óta már nyomasztó hatást kezde gyakor­­lani. Tegnap óta a hideg is annyira enyhülni kezd, hogy a munkát lehetőbbé teendi. A kézművesek most s­e panaszkodhatnak munkahi­ány miatt, sőt inkább azt hallhatni, hogy nem is képesek minden megrendelésnek pontosan megfelelni, miután ele­­gendő számú segédeket nem kaphatnak. E bajt is az okozá, hogy minden szemre, főre való le­gény távozni iparkodott Budapestről, a híresztelt ujon­­czozás elől. Csekély véleményünk szerint a visszatérést lehetősé­gig könnyíteni kellene. És pedig annyival is inkább, mert sokan azon véle­ményben vannak, miszerint a visszatérni kívánók vagy be sem bocsáttatnak többé a fővárosba, vagy szigorú bünte­tésben részes­ülenének eltávozásukért. Ha ezen aggály mielőbb hivatalos uton megszüntetnék, sok megszaggatott családi kötél­ük ismét összekapcsoltat­nék, és sok veszendőnek indult magánvagyont meg lehet­ne még menteni. Mondják, mikép­p megváltoztatott iskolai tanrend­szerben ismét lényeges változások fognak történni. Milly irányban és kiterjedésben, azt természetesen még nem tudhatni, és így tüzetesen hozzá­szólani nem is lehet. Nem tagadhatni, hogy a korábbi rendszer tökéletlen vala, eléggé tanusítja azt azon félszeg műveltség , s ké­­szü­letlenség a valódi élethez, mellyel iskoláinkból rende­sen kiléptünk. Mindennapiságból a középszerűségből kilépni akarók, mindenkor csak akkor kényszerültek még igazán tanulni, midőn a tanító­intézeteket már elhagyák. A hiba okait ne fürkészszük, elég, hogy az elmondott tényt tagadni senki nem fogja, ki csak futólag elmélke­dett is a hazánkban uralkodott tanrendszer s annak ered­ménye fölött. Nem tagadhatni azonban azt sem, hogy a folyamatba hozott változtatásokban szinte igen sok még a fogyatkozás. És ez igen természetes, mert egész régi rendszert rögtön egy csapással megdönteni lehet ugyan, de helyére szinte oly gyorsan valami tökéletest állítani, vajmi bajos!. Annyival is inkább, mert a külföldiek valamelly leg­­tökéletesb rendszerét sem lehet rögtö­n földünkbe átültetni, miután más viszonyok és érdekek előmozdítása, más esz­közöket kíván mindenütt. Ennél fogva tehát igen természetes, mikép a rögtön­zött változtatásokban is sok még a javítani való. Egész általánosságban csak azt óhajtjuk ezen szándé­kolt változtatá­skra nézve, hogy nemzetiségünk fejlődé­sére jó tekintettel legyenek, mert ez életünkkel olly szo­ros kapcsolatban áll, hogy mellőzése múlhatlanul erköl­csi halált vonna maga után, illy esetben pedig aztán csak hideg czafrang maradna maga a legkiműveltebb tudomá­nyosság is. Különben is a legjobb tanrendszer sem eredményez­het valami fényes sikert, ha a tanítókban is van némi fogyatkozás. Ezeket pedig szinte bajos rögtön előteremteni, mert a legjobb elméleti erők is gyakran nem felelhetnek meg a táplált várakozásnak, a gyakorlat sikamlós terén. Meg kell még említenünk, mikép alig múlik el egyet­len nap, hogy árgyúzást ne lehetne hallani, legalább a távolabb külvárosokban lakók ezt folyvást erősen állítják. Állításukat bizonyítani látszik az is , hogy még foly­vást szállítanak foglyokat és sebesülteket a fővárosba. Részleteket azonban mind­ezekről nem tudhatni, s azért mi sem mondhatunk ezúttal többet, addig, míg hi­vatalos jelentések nem fognak e tekintetben kibocsáttatni. A falragaszokat már alig olvassák az emberek, s álta­lában mondhatni, hogy az anyagi mindennapi érdekek előmozdításán kívül, mindenütt csak legnagyobb közö­­nösséget láthatni. Minden ember úgy meg van nyugodva a maga néze­tében és várakozásában, hogy mások véleményét s nyi­latkozatait figyelembe sem veszi. Utó- vagy előérzetnek kell-e ezt tartani ? Ki tudná teljes bizonyossággal meghatározni. Mint jellemző vonást, megemlítendőnek véljük egy vidéki atyánkfiának furcsa válaszát, ki sertéshúst árult ma reggel a pesti piaczon. Egy ur ugyanis kérdé­st: ,Hát atyafi, van é a maguk vidékén még sok honvéd, meg huszár ?‘ Az atyafi egyet rázott havas gubáján, és a sertéshúsra mutatva, igy válaszolt: ,,A vastagabb szalonájának fontja kilencz garas, a so­ványabbé egy garassal olcsóbb.“ Ezután sem többet, sem kevesebbet nem monda, ha­nem teljes nyugalommal folytatá a dohányzást. Csoda-e aztán, ha az újságírót kétségbeesés kezdi környékezni ? — N. I. Hazai mozgalmak. S z e b e n, dec. 14-ki tudósítások szerint a székelyek a Hétfaluból kivonultak, a az Oltón át, hónukba tértek. Brassóban ennek okát nem tudták, hihetőleg ab. Heydte operatióji következtében történt. — AS. Bote, melly a fennebbi hirt közli, csudálko­­zik, hogy a kolozsvári szászok az Ellenőrben kiadott nyi­latkozatokat, még nem vonták vissza. — Ugyan e lap, egy szebeni nyugd­jas tisztet erősen korhol, hogy ez a hozzá beszállásolt tisztnek annyira megtagadott minden kényelmet, hogy az máshová kény­­tetett költözni. — Csik, Gyergyó­s Kászon-székek a general coman­­­dónak már meghódoltak, csak az egyet kérték, hogy fegyveröket megtarthassák. — S. B. Brassó, dec. 25. Per varios Casus et tot discri­­mina­rorum két Siebenbürger Wochenblat érkezett ke­zünkbe. E lapokból több egyet s mást tudunk, mi eddig az el­zárt közlekedés miatt előttünk titok vala. Egyik szól dec. 14-ről. A f. h. 8-iki allarme­nta, mind a többi közt e város lakói, több nyugtalanitásnak kitéve nem voltak. Tegnap s tegnapelőtt Erdővidéke felől hatalmas ágyu­­dörgéseket lehete hallani, de e felöl még mit sem tudhatni. Védiateszmégeink olly derekasok, hogy csak bátor­ság kell minden ellenséges megtámadást visszaverni. Az országból anyit tudhatni, hogy a székelyek gyilko­lásaikat folytatják. A magát dec. 6-án feladni kénytetett Marienburg, két­harmad része semmivé van téve, férfiúit sánczásásra kény­szerítik Hid­végnél. Daczára a Sombori fenyegetéseinek,Brenndorf, Peters­­berg, Honigberg ki van rabolva, bizonysága, mondja a nevezett lap, hogy az ellenséges csapatok menyire szavatar­­tók. Ugyan e szám melléklete legújabb czím alatt követ­kezőket hozza: Dec 5-én 2000 székely lándzsáé az Ürmös és Ágos­­tonfalva közt az oláh határőröket megtámadta, s a hidat elfoglalta s a fegyvereseket szétveré. De­j­án Haidte túlnyomó fegyveres erővel ellenök ment, s heves megtámadás után csatát nyert. őrnagy Pap, Botár és nagy századosok elfogattak. Haidte csapatából is elhullott tiszt. Ezután Köpecz, Ürmös és Apácza falvak felégettettek. — Csikből 36 falu letette a hitet, mig Hidvég erősen sánczoltatja magát. — A másik dec. 25-iki szám. Ez dec 23 áról írja, hogy az azelőtti nap mintegy 14 álgyüdörgés volt Marienburg felől hallható, mellynek eredménye a székelység legyőzése volt, kik sánczaikból kicsalatva , szétszórattak. A hídvégi sánczokat a foglyok által betöltették, s az utóbbiakat Fogarasba vitték. — A bianchiak s oláh határőrök Pürkez, Bodola s Tart­aunál a székelyeket meg akarták rohanni, de a he­lyet üresen találták. — A pürkezeczi székely sánczok is fölégetvék. — Hétfalunál ez nap ismét csata volt, mellynek kö­vetkeztében a császáriak 30 sebesültet számlálnak. Szászsebesből épen e lapnak írják, hogy a szé­kelyek Csik és Udvarhelyből e várost ismét megtámad­ták, de mindennemű gabnával elláttatván, ismét elvo­nultak. Viseletök annyira kétértelmű, hogy viszont erőt kelle ellenök küldeni. Ez erő 500 emberből álló népföl­kelés. — A brassói tanács kérést adott be, hogy a kormány­szék Szebenbe tétessék át. Ausztria, Bé­c­s. A Wiener Zeitung dec. 27-iki száma a múlt év octoberi költségeit mutatj­a ki. Bevétel volt 6,490,273 ft. Költség az olasz s magyar hadon kívül 11,376,923 ft. A magyar földön operáló császári hadsereg mellé, egy egészségi osztály rendeltetett. Bécsben a W. Z. szerint ismét több katonák ítéltettek el, s bocsátottak szabadon. Kremzier, jan. 4-én 12 órakor. Belügyminister épen most szállt le a tribunról. A ministeriumnak erélyes protestatióját olvasó az 1. § ellen, „minden státushatalom a népből folyik ki.“ Szerinte adott ugyan a császár alkot­mányt , de az­ért a monarchiai elvet perczig sem tette a háztól függővé.

Next