Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-26 / 25. szám

Budapest, 1879. 25. szám. Vasárnap, jan. 26. Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évre 14 frt — kr. a kiadhivatalban vétetiiak fat Budapest, násor-ntoia 7. aa, minden közlemény tetszendő. . . J \ Bérmentetlen lev.kk csak ia-POLITIKAI NAPILAP#^/ lam!aul& uitérendük. \ ^ / \-KüH i II I | T u II 1 I lí lí d. a. az ásványgyüjtemény; vasárnapon Om.képtönvészeti társulat tárlata. (Sn megtekinthető: Közvágóhíd »Soroksár I L* i « i i»L»a d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gázát, saját ház.) Magyar tudományos « végén» vám mellett. Városházak: a Vasárnap: katholikus: Polikárp pk. Nemzeti muzeum. (Múzeum-körnt.) valamelyike, a könyvtár pedig 9—1-ig akadémia. (Ferenc-József-térsaját-ház.) régi a városház -téren, az új a Lipótprotestáns: Polikárp. i Nyitva: hétfőn d. e. 9—1-ig a képtár , mindennapon. Országos képtár (i’szter- Iparmuzeum. (Sugárút,a képzísművészeti utcában 24. sz. a.Városi vígadó (redoute) ” „ d. u. a régiségek, kedden,csütörtökön ház,-féle) az akadémia palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város»» görögorosz: aaabbasi. J 3 szombaton a természettá r és a néprajz,_____Nyitva: van&m., szerd. és pont. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. T. olvasóinkhoz. A „Pesti Hírlap ”-ra február elsejétől uj előfizetést nyitunk. A t. olvasó közönség rövid egy hó alatt is meggyőződhetett, hogy a „Pesti Hírlap“-nak megállapított iránya van, pártállást kizáró tárgyilagossággal bírál mindent, mi a hazában történik, feltétlenül helyeselve a jót, és mindig elitélve a rosszat, de mindig a szenvedély érdessége nélkül s azon hittel, hogy ezáltal nem csak előfizetői rokonszenvét sikerülene megőriznie és fokoznia, de azt is bebizonyítja, hogy a „Pesti Hírlap“ versenytársai mellett nemcsak hasznos, de hézagot betöltő vállalat, mert hamisítatlan tükre a nap eseményeinek. Egy híres államférfi mondá: Nem érek rá rövid levelet írni, s hogy ez nehezebb is, mindnyájan tapasztalhattuk akárhányszor. A nagy lapokkal szemben a „rövid“ levélírás nehézségeit bátran alkalmazhatjuk a mi lapunkra is, s ha mégis a legjobbat ígérjük, ez nem saját erőnk túlbecsülése, hanem azon tudat kifolyása, hogy jeles belmunkatársainkon kívül oly írók, mint Csepreghy Ferenc, b. Kaas Ivor, Rákossi Jenő, Toldy István stb. rendes munkatársaink. Bizonyára oly nevek, milyeket egyetlen versenytársunk sem mutathat fel, s melyek együttvéve a legbiztosabb kezesség a „Pesti Hírlap“ jövőjére nézve. Azt hisszük ez előzmények után, fölösleges lapunkat bővebben ajánlanunk; elég, ha egyszerűen annyit mondunk, hogy az előfizetési föltételek: Egy hóra . . . 1 frt 20 kr Negyedévre . . . í£ „ 50 „ Félévre . . . . 7 „ — „ A .PESTI HÍRLAP* 1 TÁRCÁJA. Fény- és árnyképek a fővárosból. Irta Kákai Aranka. KAMERMAYER KÁROLY, kir. tanácsos és polgármester. Motto: Und die Treue, sie ist doch kein leerer Wahn. Schiller. Biz azt nem tudom bizton, van-e neki kutyabőre, — de annyi áll, hogy nemes ember, még pedig a szó legdemokratikusabb értelmében. Esze és szive helyén, vére pedig piros. Ha olykor meg is kékül, az csak az epétől van. A szavazók és irányadók kegyeit nem hajhászsza; se sáp, se ordó alakjában nem kereskedik kitüntetés után; vagy 20 év óta szolgálja már a főváros hol egyik, hol másik felét, s még sincs háromemeletes háza a sugárúton. Megelégszik a becsülettel végzett kötelesség öntudatával, s ha maholnap feláll a polgármesteri székéből „pihenni“, csak az a szegény, jámbor, kinek se vétő polgárember marad, ki azelőtt volt, mikor még nem fogott a mai mesterségébe. Egyre azonban akkor is rátartós lesz, aminthogy ma is büszke reá: ez királyi tanácsosi címe. Ő felségének ugyan még nem igen adott tanácsokat. A címet csupán azért háromoltatták reá, hogy megkülönböztessék vele a többi alatta álló tekintetes úrtól. No meg hogy a főpolgármester méltóságos úr maradjon, a rangfokozat kedvéért. E nélkül a nagyságos urat alig olvasná le valaki arcáról. Olyan nyílt, kedélyes bakaőrmesteri arc ez, mint csak a régi jó kapitulációs világban termett. Szénfekete bajusza gondosan kikefélve simul a két ellenkező világtáj felé s alatta jóságos sögletekbe homorúl a vámházi extraszivarok füstös csókjához szokott száj. Tekintete őszinte, olykor szigorú, mit napbarnított arcszine még sötétebbé árnyal. Tartása kemény, karnás,mozdulatai kimértek. Mikor hallgat, az ember egy civilbe öltözött vitéz Hári Jánost gyanít benne s szinte várja ajkairól a commandó szót: „Lubi, ájjik kee hátrább, disznózom adta, és most Transzbort doppelrelé rexum, Mars !“ Mikor aztán megszólal és kenetteljes orgánummal adja ki magából,hogy: „tisztelt közgyűlés, a közraktárak az elevátor-rendszer szerint lesznek épitendők!“ akkor ismerünk csak rá, aki benne lakik. Ez Kamerager Károly. Mint már mondok, közel húsz év óta tisztviselője a fővárosnak. Tiszteletbeli segédjegyzőségen kezdte, más verszió szerint napdíjas gyakornok volt ő Buda városában. S felvitte szorgalommal, szívós kitartással tanácsjegyzőségig, ami akkoriban, mikor egy hatoson a Politischer Greizlernél rostélyost lehetett vacsorálni, szörnyű nagy hivatal volt Bezzeg nem álmodták volna a jó budaiak, hogy az ő örök városuk (horrendum dictu !) beleolvasztódik az ifjú Pestbe s lesz belőle egyszerűen Duna jobbpartja, vitézlő kupaktanácsuk ősi sasfészkéből pedig holmi „első kerületi elöljáróság.“ Hát azt álmodták volna, hogy ugyanaz a Kamermayer, kit ők nagy kegyesen a zöld asztalhoz ültettek — legelni, ott hagyja azt a veres bort és keserű vizet termő bérces várost, átmegy a Szentkirályi Mór idegenébe, itt megteszik tanácsnoknak, utóbb tanácsosnak, és lesz belőle hatalmas ura, illetve alázatos szolgája nagy Budapestnek. Sic fata tulere . . . A tisztujitás alatt sok embernek fájt foga a polgármesteri állásra, az övé legkevésbé. A szavazó urak aztán szivükre tették kezüket s igy gondolkoztak: Az egyesített főváros közigazgatásának élére egy olyan Generális politika. Kalapján kakastoll, aranygallér nyakán, képében bajusz, kiírd az oldalán, gőgös köszöntés, szótalan beszéd: így tűnik fel az osztrák generális. Egy külön typus, nem hasonlítható más hadseregek tábornokaihoz, mert az osztrák generálisnak nincs hazája, se nemzete , patriotizmusa az uralkodó iránti hódolat, hona a kaszárnya, népe a hadsereg, alkotmánya a reglement, ambíciója az előléptetés, célja a nyugdíj. Többnyire katonaszülőktől született, katonaintézetben neveltetett, az ezrednél töltötte ifjúságát, a forradalom elleni harcokban kapta az első érdemjelt, lassan, tour szerint avancehrozott, vesztett csatákban lett hadvezér és nem hiszi magáról, hogy valaha ő fog vezetni nagy ütközetet s aratni diadalt. Régen volt közöttük katonai genie, ha akad tehetség, kis tere nyílik, mert ki nem főherceg, annak alárendelt kommandó jut, melyben a Bécsben készült hadi tervet tartozik keresztülvinni, akárha magyar miniszterelnök volna. Szűk látkör és korlátolt szellem mellett, szolgálati szigor és pontos végrehajtás jellemzik az osztrák törzstiszteket, miért is amilyen gyarló stratégák, rendszerint jó taktikusok; ugyanis taktikát a sok hadi gyakorlaton, hol mindennek jól kell menni, s a harctér ösmeretét megtanulták. Durva bánásmód az alattasokkal s aprólékosság a szolgálaton, épugy ismeretes tulajdonok a közös hadseregben, mint fegyelem és kasztszellem, mely a polgárt sérti, az alkotmányt gúnyolja s a magyart szidja. Nincs is a hadseregben magyar tábornok, csak hírmondónak. Mégis ők csinálják a politikát és nem mi. A miniszterek tanácskozhatnak, a képviselők beszélhetnek, a skriblerek írhatnak, a nép demonstrálhat, kinek hogy tetszik, mégis csak az történik, mit a generálisok akarnak. Kezökben a kard, náluk a hatalom. S az ő politikájuk az abszolutizmus, alkotmányos formában vagy a nélkül, s erről azt vallják, hogy az dynasztikus politika. Ámbár ez nem igaz, az udvar elhiszi nekik s ezért oly befolyásosak a döntő körökben a magasrangú katonák. Háború és béke felett ők határoznak. A védtörvényt ők szabják meg. Kedvükért alkotott a kiegyezés közös kormányt a közös hadseregnek. Nekik szavazták meg a delegációk a mennyit kívántak, évről-évre többet. Számokra tartatott fenn mostanáig a horvát gránic. Miattuk nem kapott tüzérséget a honvéd hadsereg. Miattuk fizetjük a nagy adót s csináljuk a rengeteg adósságot. Maguknak foglalták el Boszniát pénzünkön, vérünkön. Ebből világos, hogy a generális politika nem puszta katona dolog, hanem valóságos belpolitika. Nem is háború kérdés, sok mai számunk 12 oldalt tartalmaz.