Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-07 / 6. szám

Budapest, 1879. 6. szám. Kedd, jan. 7. Előfizetési árak: • Hirdetések: Egész évre 14 frt — kr. HB& HI H * * kiadóhivatalban vétóinak fal. filli Or AVI UI E n I ID ' ---* H if Wjk­­ i.1 1 B 1 II B Mm If II. em., 15. ajtó. Kiadó hivatal: H HB B B IeII Tíi'.I §Hf IIH fill ll^llllll nliiina H hóra a lap szellemi részét illeti : Budapest, nádor-utcza 7. minden közlem.­nJr impends. Z Bérmentetlen level k csak is-POLITIKAI NAPILAPJA-; \ tamlások intézendők. V * * ,II m­iiMiiwif «ni1 n -f»'IMmii min uh ,111,11 ■■ '1 ■ n a p t A l látnivalók az ^s^ysyAjtemény, vasárnap d. e. Orsz. képzőművészeti társulat tárlata Su- nyitva. Közvágóhid a soroksári ut ele­n A r­é• St A * 10— 1-ig felváltva a gyűjtemény vala- garat, saját házában. Magyar tudomán­son, a vám mellett. Városházak: a rég Kedd: katholikus: Bálint. Nemzeti muzeum (országúton). Nyitva, melyike. A könyvtár 9—1 óráig minden nyos akadémia (Ferencz­ József téren), a városháztéren, az új a Lipót-utazó­protestáns : Izidor, hétfőn d. e. 9—1-ig a képtár, d. n. a nap. Országos képtár (Eszterházy-féle) Iparmúzeum. Sugárút, a képző­művészeti ban 24. sz. a. Városi vigadó (redoute) * V „ ’ ’ régiségek, kedden, csütörtökön és az akadémia palotájában. Nyitra va- társulat házában- Királyi vár és várkert a dunasoron. Állatkert : a városliget , görögorosz. Egyptomi futás- szombat-én az állattan és néprajz, d. n.­sárnap, szerdán és pénteken 9­1-ig. a­mikor az udvar nincs Budán, mindig-­ben. Két cikk kormányunk utolsó pénzügyi kimutatásáról. is. Ha a küszöbön álló magyar kölcsön csak akkor lesz némileg elfogadható föltéte­lek alatt megköthető, ha mi államjavakban nagy tényleges érték­et fogunk alaposan kimutathatni, akkor legyünk a leg­­terhesebb föltételekre elké­szülve. Mert mi napjainkban már nemcsak mint „egyesek“ vagyunk szegények, hanem mint ,állam“ is csak oly kis tényleges vagyonnal bírunk, hogy olyféle állami deficitek, aminek például a tavalyi volt és aminőre az idei elő­irányozva van, épen két év alatt tel­jesen fölemésztendik azon államvagyonunkat, amely tényleges és nemcsak képze­leti. Névleg, de csakis névleg, államjavaink még mindig 117.259.278 forintnyi meglevő vagyont képviselnek ; ezen rózsás kimutatás azonban azáltal származik, hogy az állam te­vőleges vagyonmérlege 852.674.619 forinttal van a szenvedőleges vagyonmérleg ellenébe állítva, amely 735.415.341 forintot mutat ki. A különbözet ezen két szám között nyúj­taná azután ama 117 milliónyi tényleges vagyont, amelyre a jelenlegi magyar kor­mány legújabb pénzügyi­ műveletét, helyeseb­ben mondva kölcsönkérését akarja alapítani. Ámde lássuk csak ezen vagyonmérlege­ket. Előrebocsátjuk itt, hogy a kormánynak újból kedvezni akarunk, mert összes ki­mutatási tételeit helyeseknek, alapo­saknak és igazoltaknak kívánjuk tekinte­i. A kormány által összeállított, tevőleges állam vagyonkimutatás a következő tételeket títrt&lmsizzSi * 1. ingatlan fekvőségek 447,903.885 frt. 2. termények, anyagok és gyárak . . . 79,578.368 „ 3. értékpapírok . . 16,669.632 „ 4. készpénz .... 27,006.900 „ 5. az állam követelései 127,367 175 ,, 6. tevőleges hátralékok 154,148.659 „ vagyis összesen: 852,674,619 „ Ezen tevőleges mérleg ellen a követ­kező, szenvedőleges állam vagyon-kimu­tatás szerepel: 1. államadósságok . 665,582.265 frt 2. szenvedőleges hát­ralékok .... 69,833.076 „ vagyis összesen: 735,415.341 ,, 1. tevőleges főösszeg: 852,674,619 frt II szenvedőleges fő­összeg :... 735,415.341 „ marad tényleges vagyonúr: 117,259,278 fo­rintnyi érték. Nincs ezen kimutatásban számolási hiba és mégis a 117 milliónyi tényleges vagyonúi kimutatott érték csakis névleges és kép­zeleti. A berlini értéktőzsde azonban mesz­­szebb ment, mert ő a parlamenti kifejezések: „névleges“ és „képzeleti“ helyett, szerfölött éles tőzsdei kifejezéseket használt, amelyek­nek betűi ezen kellemetlen hangzású szavakká válnak az elolvasásnál : „H­umbugt Und „Schwinde­­“. Bizony a „jobberek“ és a „fikszerek“ nem válogatósok kifejezéseikben. Ámde miért csakis névleges és képze­leti a kimutatott 117 milliónyi érték ? Azért, mert az 1877-es év vé­géi, az állami­­ kamatbizto­sí­t­á­s­t élvező vaspályák a ma­gyar államnak máris kilenc­­venhétmillió írttal tartoztak, no persze ezen adósságok összege azóta még nagyobb számot mutat ki. Nem gondolnék, hogy legyen hazánkban értelmes ember, aki ne tudná, miszerint az említett vaspályatársulatok semmikép sincse­nek és fájdalom még szabadalmuk lejárta nap­ján sem lesznek azon helyzetben, hogy az ál­­lam által nyújtott pénzelőlegeket annak visz­­szafizethessék. Angliában (nem az egész Nagybrittaniát értjük) és Belgiumban, ahol pedig a vaspályák bevételei a legnagyobbak, egyre másra 51/1 százalékot jövedelmeznek azok, ezen ered­mény nálunk természetesen még akkorra sem lesz elérhető, midőn azok már átmennek az ál­lam birtokába. Tehát az 1877-es év végéig kimutatott 97 millió forintnyi, a vaspályáknak adott előleg tényleg elveszett­nek tekinthető az államra nézve. Ha tehát ezen 97 millió forintot a kimu­tatott 117 millió forintból levonjuk, amit, ha­csak nem akarjuk saját magunkat megcsalni, okvetetlenül kell tennünk, akkor azt látjuk, hogy egy év előtt a magyar államnak már csakis 40 millió forintot érő tényleges vagyona volt. Vájjon megvan-e még ma is ezen vagyon, azt fájda­lom jelenleg csakis Tiszáék tudják. Előrebocsátottuk, hogy teljes megbíz­hatóságot kívánunk a kormány kimutatásai­nak tulajdonítani és még így is csak 40 millió forintnyi tényleges ál­lamvagyont tudunk fölfedezni, hát még minő eredményt értünk volna el akkor, ha ezen kimutatás­o­n­kat érdemlegesen leszállí­tottuk volna azon értékre, amelyet azok ma képvisel­nek. Az államvagyon mérlegében a következő tételek is (midiókban kifejezve) szerepelnek: állambirtokok....................................45­2 államerdők.........................................269 állambányák és pénzverdék. . . 210­8 államménesek.......................................56 államvaspályák műhelyeikkel . 113.­ budapesti lánchíd............................8­3 budapesti margithid......................... 514 Mi azonban nem a Plevna eleste előtti A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA, EGY FŐVÁROSI KÜLÖNC. — Raics Pepi. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. Az ötvenes és hatvanas évek egy typi­­kus alakja, a „Tigris“ szálloda ötödbirto­­kosa, a kedélyes, különcködő Raics Pepi tegnapelőtt meghalt. Valahányszor a fővárosi vagy vidéki élet egy-egy különös, feltűnő alakja vándorol ki e földi életből, mindany­­nyiszor a „régi jó idők“ magasztalása jut eszünkbe,­­ mert bizony a jelenkor jóformán lehetetlenné teszi az ily különc természetek kifejlődését, napról-napra elveszti minden, mindenki egyéniségét, hogy a társadalom nagy gépezetében mint engedelmes, szabály­szerűen működő gépkerék szolgálja az embe­riség ügyét. Napjaink kalmárzatában csak az óriási nagy tehetség válhatik ki egyénisé­gével s lesz a nagy gépezetet mozgató, irányzó gondolkodó fő. A k­ilenc egyéniség pedig épen nevetségessé lesz minden téren. Pedig mennyi kedély, mennyi őshumor, mennyi romlatlan szeretet­ é m­éltóság nyilatko­zik a múlt idők mindig keveskedő alak­jaiban ! Ezek közé tartozott Raics Pepi is, ki­nek nevét az új nemz­dékben kevesen isme­rik, annál többen a „régi derék gárda“ élő tagjai közül. Magas, szikár alakja, monoklis szeme, szürke haja és körszakálla, a­mint végig barangolt szürke ponyján a főváros utcáin keresztül, méltó megbámultatás tárgya volt tizenöt hosszú esztendőn át. A legvigabb, legkedélyesebb ember volt e mellett, a­mi­lyet csak egy társaság fölvidítására kép­zelhetünk. Körü­lbelől tíz éve elvonultan él a világ zajától. Ez idő alatt sohasem mozdult ki többé „Tigris“ szállodai szobájából a har­madik emeletről. De sem betegség, sem em­­bergyűlölet nem volt oka e visszavonultságá­­nak, egyszerűen azon körülmény, hogy a kedvenc pony épen tiz éve, hogy jobblétre szenderült s ez idő óta semmiképen sem le­hetett a jó öreget rábirni, hogy elhagyja szobáját. Veszélyesnek tartotta az utcára csak ki is lépni attól való féltében, hogy valamely tetőről téglada­­b szakadhat a fe­jére s ez megölhetné. Mikor még ponyán szokott lovagol­­gatni, akkor is igen Szsak és rövid volt napi sétája s a mint rende­en a percközre ért, leszállott lovacskájára], mely ma.­a tért aztán Mai számunk 8 oldalt tartalmaz­ vissza a „Tigrisébe. A pony annyira hozzá­szokott már rendes sétájához, hogy midőn Raics Pepi egyszer a városligetbe akart rajta ellovagolni, a lövöldénél megágasko­dott s nem akart tovább menni. Raics meg­ütötte, mire a pony leveté gazdáját és meg­fordult. Raics megnyugvó türelemmel ván­dorösztöne boszólójának tekinté az esetet, lovára ült s visszalovakolt a . . „Tigris“-be. Számos szinte hihetetlen dolgokat be­szélnek róla régibb ismerősei és kortársai, így sohasem látott vasutat, nem is szólva arról, hogy valaha utazott volna rajta. Sohasem ment keresztül a lánchídon. Egész életében összes olvasmánya a „Hans Jörger“, majd később a „Borsszem Jankó“ volt. A világ folyásától azért nem egyszer meglehetősen elmaradt. A porosz-francia há­borúról alig tudott valamit s évek múlva nagyon csodálkozott, midőn egyik barátja a szudáni katasztrófáról, III. Napóleon trónvesz­téséről és haláláról szólott előtt­­. Öltözetében ép oly különc volt, mint minden egyéb dolgában. A divatot nem sze­rette, örökösen a negyvenes évek viselete sze­rint öltözködött. Mindezen különcködés­e mel­lett, dacára hogy nem volt művelt ember bizonyos veleszületett érzéke volt a társadalmi

Next