Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-07 / 6. szám
Budapest, 1879. 6. szám. Kedd, jan. 7. Előfizetési árak: • Hirdetések: Egész évre 14 frt — kr. HB& HI H * * kiadóhivatalban vétóinak fal. filli Or AVI UI E n I ID ' ---* H if Wjk i.1 1 B 1 II B Mm If II. em., 15. ajtó. Kiadó hivatal: H HB B B IeII Tíi'.I §Hf IIH fill ll^llllll nliiina H hóra a lap szellemi részét illeti : Budapest, nádor-utcza 7. minden közlem.nJr impends. Z Bérmentetlen level k csak is-POLITIKAI NAPILAPJA-; \ tamlások intézendők. V * * ,II miiMiiwif «ni1 n -f»'IMmii min uh ,111,11 ■■ '1 ■ n a p t A l látnivalók az ^s^ysyAjtemény, vasárnap d. e. Orsz. képzőművészeti társulat tárlata Su- nyitva. Közvágóhid a soroksári ut elen A ré• St A * 10— 1-ig felváltva a gyűjtemény vala- garat, saját házában. Magyar tudománson, a vám mellett. Városházak: a rég Kedd: katholikus: Bálint. Nemzeti muzeum (országúton). Nyitva, melyike. A könyvtár 9—1 óráig minden nyos akadémia (Ferencz József téren), a városháztéren, az új a Lipót-utazóprotestáns : Izidor, hétfőn d. e. 9—1-ig a képtár, d. n. a nap. Országos képtár (Eszterházy-féle) Iparmúzeum. Sugárút, a képzőművészeti ban 24. sz. a. Városi vigadó (redoute) * V „ ’ ’ régiségek, kedden, csütörtökön és az akadémia palotájában. Nyitra va- társulat házában- Királyi vár és várkert a dunasoron. Állatkert : a városliget , görögorosz. Egyptomi futás- szombat-én az állattan és néprajz, d. n.sárnap, szerdán és pénteken 91-ig. amikor az udvar nincs Budán, mindig-ben. Két cikk kormányunk utolsó pénzügyi kimutatásáról. is. Ha a küszöbön álló magyar kölcsön csak akkor lesz némileg elfogadható föltételek alatt megköthető, ha mi államjavakban nagy tényleges értéket fogunk alaposan kimutathatni, akkor legyünk a legterhesebb föltételekre elkészülve. Mert mi napjainkban már nemcsak mint „egyesek“ vagyunk szegények, hanem mint ,állam“ is csak oly kis tényleges vagyonnal bírunk, hogy olyféle állami deficitek, aminek például a tavalyi volt és aminőre az idei előirányozva van, épen két év alatt teljesen fölemésztendik azon államvagyonunkat, amely tényleges és nemcsak képzeleti. Névleg, de csakis névleg, államjavaink még mindig 117.259.278 forintnyi meglevő vagyont képviselnek ; ezen rózsás kimutatás azonban azáltal származik, hogy az állam tevőleges vagyonmérlege 852.674.619 forinttal van a szenvedőleges vagyonmérleg ellenébe állítva, amely 735.415.341 forintot mutat ki. A különbözet ezen két szám között nyújtaná azután ama 117 milliónyi tényleges vagyont, amelyre a jelenlegi magyar kormány legújabb pénzügyi műveletét, helyesebben mondva kölcsönkérését akarja alapítani. Ámde lássuk csak ezen vagyonmérlegeket. Előrebocsátjuk itt, hogy a kormánynak újból kedvezni akarunk, mert összes kimutatási tételeit helyeseknek, alaposaknak és igazoltaknak kívánjuk tekintei. A kormány által összeállított, tevőleges állam vagyonkimutatás a következő tételeket títrt&lmsizzSi * 1. ingatlan fekvőségek 447,903.885 frt. 2. termények, anyagok és gyárak . . . 79,578.368 „ 3. értékpapírok . . 16,669.632 „ 4. készpénz .... 27,006.900 „ 5. az állam követelései 127,367 175 ,, 6. tevőleges hátralékok 154,148.659 „ vagyis összesen: 852,674,619 „ Ezen tevőleges mérleg ellen a következő, szenvedőleges állam vagyon-kimutatás szerepel: 1. államadósságok . 665,582.265 frt 2. szenvedőleges hátralékok .... 69,833.076 „ vagyis összesen: 735,415.341 ,, 1. tevőleges főösszeg: 852,674,619 frt II szenvedőleges főösszeg :... 735,415.341 „ marad tényleges vagyonúr: 117,259,278 forintnyi érték. Nincs ezen kimutatásban számolási hiba és mégis a 117 milliónyi tényleges vagyonúi kimutatott érték csakis névleges és képzeleti. A berlini értéktőzsde azonban meszszebb ment, mert ő a parlamenti kifejezések: „névleges“ és „képzeleti“ helyett, szerfölött éles tőzsdei kifejezéseket használt, amelyeknek betűi ezen kellemetlen hangzású szavakká válnak az elolvasásnál : „Humbugt Und „Schwinde“. Bizony a „jobberek“ és a „fikszerek“ nem válogatósok kifejezéseikben. Ámde miért csakis névleges és képzeleti a kimutatott 117 milliónyi érték ? Azért, mert az 1877-es év végéi, az állami kamatbiztosítást élvező vaspályák a magyar államnak máris kilencvenhétmillió írttal tartoztak, no persze ezen adósságok összege azóta még nagyobb számot mutat ki. Nem gondolnék, hogy legyen hazánkban értelmes ember, aki ne tudná, miszerint az említett vaspályatársulatok semmikép sincsenek és fájdalom még szabadalmuk lejárta napján sem lesznek azon helyzetben, hogy az állam által nyújtott pénzelőlegeket annak viszszafizethessék. Angliában (nem az egész Nagybrittaniát értjük) és Belgiumban, ahol pedig a vaspályák bevételei a legnagyobbak, egyre másra 51/1 százalékot jövedelmeznek azok, ezen eredmény nálunk természetesen még akkorra sem lesz elérhető, midőn azok már átmennek az állam birtokába. Tehát az 1877-es év végéig kimutatott 97 millió forintnyi, a vaspályáknak adott előleg tényleg elveszettnek tekinthető az államra nézve. Ha tehát ezen 97 millió forintot a kimutatott 117 millió forintból levonjuk, amit, hacsak nem akarjuk saját magunkat megcsalni, okvetetlenül kell tennünk, akkor azt látjuk, hogy egy év előtt a magyar államnak már csakis 40 millió forintot érő tényleges vagyona volt. Vájjon megvan-e még ma is ezen vagyon, azt fájdalom jelenleg csakis Tiszáék tudják. Előrebocsátottuk, hogy teljes megbízhatóságot kívánunk a kormány kimutatásainak tulajdonítani és még így is csak 40 millió forintnyi tényleges államvagyont tudunk fölfedezni, hát még minő eredményt értünk volna el akkor, ha ezen kimutatásonkat érdemlegesen leszállítottuk volna azon értékre, amelyet azok ma képviselnek. Az államvagyon mérlegében a következő tételek is (midiókban kifejezve) szerepelnek: állambirtokok....................................452 államerdők.........................................269 állambányák és pénzverdék. . . 2108 államménesek.......................................56 államvaspályák műhelyeikkel . 113. budapesti lánchíd............................83 budapesti margithid......................... 514 Mi azonban nem a Plevna eleste előtti A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA, EGY FŐVÁROSI KÜLÖNC. — Raics Pepi. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. Az ötvenes és hatvanas évek egy typikus alakja, a „Tigris“ szálloda ötödbirtokosa, a kedélyes, különcködő Raics Pepi tegnapelőtt meghalt. Valahányszor a fővárosi vagy vidéki élet egy-egy különös, feltűnő alakja vándorol ki e földi életből, mindanynyiszor a „régi jó idők“ magasztalása jut eszünkbe, mert bizony a jelenkor jóformán lehetetlenné teszi az ily különc természetek kifejlődését, napról-napra elveszti minden, mindenki egyéniségét, hogy a társadalom nagy gépezetében mint engedelmes, szabályszerűen működő gépkerék szolgálja az emberiség ügyét. Napjaink kalmárzatában csak az óriási nagy tehetség válhatik ki egyéniségével s lesz a nagy gépezetet mozgató, irányzó gondolkodó fő. A kilenc egyéniség pedig épen nevetségessé lesz minden téren. Pedig mennyi kedély, mennyi őshumor, mennyi romlatlan szeretet é méltóság nyilatkozik a múlt idők mindig keveskedő alakjaiban ! Ezek közé tartozott Raics Pepi is, kinek nevét az új nemzdékben kevesen ismerik, annál többen a „régi derék gárda“ élő tagjai közül. Magas, szikár alakja, monoklis szeme, szürke haja és körszakálla, amint végig barangolt szürke ponyján a főváros utcáin keresztül, méltó megbámultatás tárgya volt tizenöt hosszú esztendőn át. A legvigabb, legkedélyesebb ember volt e mellett, amilyet csak egy társaság fölvidítására képzelhetünk. Körülbelől tíz éve elvonultan él a világ zajától. Ez idő alatt sohasem mozdult ki többé „Tigris“ szállodai szobájából a harmadik emeletről. De sem betegség, sem embergyűlölet nem volt oka e visszavonultságának, egyszerűen azon körülmény, hogy a kedvenc pony épen tiz éve, hogy jobblétre szenderült s ez idő óta semmiképen sem lehetett a jó öreget rábirni, hogy elhagyja szobáját. Veszélyesnek tartotta az utcára csak ki is lépni attól való féltében, hogy valamely tetőről tégladab szakadhat a fejére s ez megölhetné. Mikor még ponyán szokott lovagolgatni, akkor is igen Szsak és rövid volt napi sétája s a mint rendeen a percközre ért, leszállott lovacskájára], mely ma.a tért aztán Mai számunk 8 oldalt tartalmaz vissza a „Tigrisébe. A pony annyira hozzászokott már rendes sétájához, hogy midőn Raics Pepi egyszer a városligetbe akart rajta ellovagolni, a lövöldénél megágaskodott s nem akart tovább menni. Raics megütötte, mire a pony leveté gazdáját és megfordult. Raics megnyugvó türelemmel vándorösztöne boszólójának tekinté az esetet, lovára ült s visszalovakolt a . . „Tigris“-be. Számos szinte hihetetlen dolgokat beszélnek róla régibb ismerősei és kortársai, így sohasem látott vasutat, nem is szólva arról, hogy valaha utazott volna rajta. Sohasem ment keresztül a lánchídon. Egész életében összes olvasmánya a „Hans Jörger“, majd később a „Borsszem Jankó“ volt. A világ folyásától azért nem egyszer meglehetősen elmaradt. A porosz-francia háborúról alig tudott valamit s évek múlva nagyon csodálkozott, midőn egyik barátja a szudáni katasztrófáról, III. Napóleon trónvesztéséről és haláláról szólott előtt. Öltözetében ép oly különc volt, mint minden egyéb dolgában. A divatot nem szerette, örökösen a negyvenes évek viselete szerint öltözködött. Mindezen különcködése mellett, dacára hogy nem volt művelt ember bizonyos veleszületett érzéke volt a társadalmi