Pesti Hírlap, 1879. február (1. évfolyam, 31-58. szám)

1879-02-14 / 44. szám

tené hosszú időre lehetetlenné tételét minden önálló, magyar érdekeket szolgáló forgalmpolitikának. S vájjon oly lehetetlen volna e dolog ? Intő például áll előttünk az orsovai csatlakozás története. Hála Kerkápoly úr gazdálkodásának, pénz kellett az országnak minden áron. Ghyczy Kálmán megkötötte a kölcsönt, lealázólag súlyos feltételek alatt, s ezekre még ráadásul odaajándékozta az orsovai csatlakozást az osztrák államvasutnak. S vájjon oly lehetetlen volna-e az, hogy az a konzorcium, mely 1874-ben Ghyczy mellének szegezve a bankári pisztolyt, kikényszerítette tőle az orsovai csatlakozást, most ismét elővegye fegyverét, hogy a száz milliós „kölcsön ára fejében“ a magyar vasutakat megszerezze ? A kísérletet nem tartjuk lehetetlennek, de sőt még valószínűtlennek sem. Az orsovai csatlakozás értéke elenyészőig csekély ahoz képest, melyet a keleti, tiszai s esetleg budapest-zimonyi vasutak magyar kézben, a magyar államra nézve képviselnek. Annak elajándékozása még menthető volt; ezt már nem menthetné semmi; még az sem, ha megtagadása által a kölcsön létrejövetele meghiúsulna. Mert a kár, melyet Magyarország ezáltal szenvedne, aránytalanul nagyobb volna annál, mely a tervezett kölcsönüzlet meghiúsulása által érhetné. De a precedensek olyanok, hogy a közönség még ily, az ország vitális érdekeit feláldozó üzletek lehetőségét elhiszi. A kormány dolga megnyugtatni az aggódó közvéleményt. » Ha nem teszi, ám lássa. Mi, midőn értesítettük a forgalomban levő hírekről, s óvtuk a netalán létező szándék végrehajtásától, eleget tettünk hírlapírói kötelességünknek. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén Trefort miniszter bejelenti, hogy a miniszterelnök a legközelebbi értekezletek egyikén fogja megtenni előterjesztését a berlini szerződés tárgyában. Ezután tárgyaltatott az 1879-iki költségvetés. A pénzügyminszter részletes indokolása után, kifejlődött vitában Baross Gábor, Grünwald Béla, Korizmics László, Tisza László és Forgách Antal gr. s még többen vettek részt. Az értekezlet a költségvetést átalánosságban egyhangúlag elfogadta Végül a közlekedési miniszter György Endre kérdésére válaszolva kijelenti, hogy a tiszai vasút részvényeinek eladása iránt felmerült hírek teljesen alaptalanok. Az egyesült ellenzék folyó hó 15-én (szombaton) d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy : az 1879-iki költségvetés. A képviselőház közlekedési bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében Korizmics elnök az ülést megnyitván, megköszöni a benne helyezett bizalmat, midőn a bizottság elnökévé választotta; de egyszersmind kéri a bizottságot, hogy miután szembaja súlyosbodott, őt az elnöklés alól mentse fel. A bizottság az elnök lemondását nem fogadja el, hanem abban állapodik meg, hogy míg az elnök szombaja megjavul, ideiglenesen az elnökségre Forgách Antal grófot kéri fel. Forgách gróf az elnöki széket elfoglalván, Péchy miniszter mindenekelőtt a sorrend megállapítására kéri fel a bizottságot. A bizottság a miniszter javaslata nyomán a sorrendet úgy állapítja meg, hogy elsősorban a dálya vinkovcei vasútról, azután a Lujza-út megváltásáról, később az utakról s végül a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalni. Ezután megkezdetett a dálya-vinkovcei vasútról szóló javaslat tárgyalása, melyet a bizottság némi kevésbé lényeges s inkább csak irályi módosításokkal elfogadott. E törvényjavaslat tárgyalása folytán György Endre kérdésére előadja a miniszter a költségekre vonatkozólag, hogy e vasút a Mollináry-féle tervezetnél 170.000 forinttal olcsóbban és államilag építtetik ki. Ivánka Imre pedig bejelentő, hogy interpellálni szándékozik a házban a bród-szerajevói vonal iránt. Ezzel az ülés véget ért, a holnap d. e. 11 órakor tartandó ülésre a Lujza-vasútról szóló törvényjavaslat tűzetvén ki. A belügyminisztérium tapasztalván azt, hogy a bagatell-bíráskodással felruházott közigazgatási közegek hatáskörükbe nem tartozó ügyekbe is beleavatkozva, azokban érdemleg határoznak, anélkül, hogy az alsó rétegű nép a szükséges jogorvoslat tekintetében kitaníttatnék, s így az ily közegek határozata jogérvényessé is válik — szabályrendeletet szándékszik kibocsátani, hogy a bíráskodást gyakorló közigazgatási közegek ne téveszszék szem elől az 1877-iki XXII. t. c. 11. szakaszát, mely taxatíve elősorolja azon eseteket, melyekben a bagatell-biró eljárhat. A zágrábi bankfiók tárgyában Budapesten járt küldöttség sokkal nagyobb sikert mutathat fel, mint amennyi a magyar vidéki városok hasonló küldöttségeinek osztályrészéül jutott. A zágrábi bankfiók ugyanis 212 millió dotációt nyer, 2 milliót a leszámítolásra, 112 milliót a lombard üzletre, Kályos bondokba lépünk, mely épen nem árulja el, hogy itt politizálni is szoktak. A falak kék selyemszövettel vannak bevonva, a bútorok, függönyök, a tető, mind egyszínű kék díszítésűek. Öntudatlanul nőt keresünk benne Gambetta kissé durva megjelenése helyett. Nagyszerű képtára van e palotának s mindez azon Gambetta rendelkezése alatt áll, ki egyedül szelleme, ügyessége, erélye s lelkesedése által vitte föl latini szerény szobáiból a Bourbon-palota remek lakásáig. Gambetta miatt e napokban egy mészároslegényt ítélt el a párisi törvényszék egy hónapi fogság és ötszáz frank pénzbírságra. Az élelmes legény Lille-ből régebben levelet intézett Gambettához, melyben halállal fenyegeti, ha neki bizonyos összeget nem küld Lillébe. Gambetta nem vette tudomásul az ügyet, barátai azonban följelentették a nagyra törő legénykét, aki most talán legdühösebb ellensége a kamara új elnökének. Néha-néha azután egy-egy feltűnőbb napi esemény elragadja a politikai személyek aprólékos viszonyai elől a közbeszéd olcsó pálmáját. Ezt tette a „Le mari de la débutante“ Meilhac és Halevy legújabb be- s hózata, melyről sokáig azt hitték, hogy Még régi lakásának szalonjában volt, midőn Dufaure lépett be hozzá ugyancsak gratulálni. Majdnem kenyezve üdvözölte a tiszteletteljes aggot s midőn szemrehányásokat tett neki, mert házitá el magától férje javára az elnökséget, Dufaure mosolyogva felelte: „Szokásommal, hogy 7 órakor már ágyban fekszem, csak nem képviselhettem volna a francia köztársaságot . . . .“ Pedig már reggeli 4 órakor frakkban, fekete nyakkendőben ül s dolgozik íróasztalánál. Neje egy éve, hogy meghalt, reggeli 6 órakor. Dufaure már 8 órakor dagadt, kisírt szemekkel dolgozott a Vendőme téren az igazságügyi minisztériumban. Gambetta is változtatja lakását. Mint a kamara elnöke a Bourbon-palotában fog lakni, melynek lakosztályai végtelen pompával és pazar fénynyel vannak kiállítva és bebútorozva. Hajdan Moray herceg lakott itt, ki Daudet Alphonse „Nábob“jában Moras herceggel azonos. A nagy lépcsőházból váróterembe lépünk, melyben száz személyre van kényelmes ülőhely a hat aranyozott kariyatid között. Oudry két remek festménye disziti e termet. Több termen áthaladva, az utolsóból egy fölötte díszes, la- A főváros képviseletéről ismét egy elismerésre méltó tényt jegyezhetünk fel. A pestis veszély ellen saját hatáskörében erélyesen és elismerésre méltólag intézkedett, nem várván be a kormány utasításait, melyeknek a gyorsaság és a célszerűség anélkül se szokott kiváló tulajdonságaik közé tartozni. Jekelfalussy minisztertanácsos nagy buzgalommal játszotta ugyan a „Beschwichtigungs-Hofrath“ szerepét, hanem a főváros közgyűlése úgy látszik nem nagyon bízik a kormányközegek és főleg a legelsősorban érdekelt közegészségügyi tanács erélyében és önfeláldozásában, ami pedig ily esetekben a fődolog. És nagyon helyesen teszi, ha nem hiszik, mert e nagycímű és nagyképű tanács épen a közelgő pestisveszély ügyében kimutatta, hogy létezése teljesen felesleges, sőt még ennél is többet tett: kompromittálta magát a művelt világ előtt. Míg más államok legkitűnőbb orvosi, kapacitásaikat küldték el a ragály szinte-Patti Adelina, Nicolini és Marquis de Caux hírhedt szerelmi történetét fogja színpadra vinni. Elképzelhető, mily lázas érdeklődésjárta át e hírre a párisiakat a színre kerülendő darab iránt, mely oly fölséges és pikáns élvezetben fogja majd részesíteni a közönséget. Az élvezet el sem maradt, de annál inkább a várva várt Patti-történet,, melylyel minél kevesebb köze van Meilhac és Halévy darabjának. A közönségen eleinte a csalódás érzete vett erőt, midőn azonban, a színházat elhagyta, be kellett ismernie,, hogy a várt pikantériák sem mulattathatták volna jobban, mint aLe mai de la débutante“ meséje és kitűnő alakjai, melyek a francia s különösen Meilhac és Halévy könnyed, sziporkázó szellemének egész tárházával vannak fölruházva. A közönség ritkát nevetett többet és jobbizűen mint ez este. Az álnevek és tetemesen elváltoztatott cselekmény dacára, a nézők nagy része azon, rendületlen meggyőződéssel távozott, hogy Lamberthier a vígjáték egyik legmulatságosabb alakja mégsem más, mint a híres novébankár, ki miután Pattit nőül vette, „le mari, de Patti“-vá degradáltatott. A Meilhac és Halévy cég egy régibb, PESTIHTRT AP. 189 °. február 14. Bécsből távirják a „Fester Lloyd“-nak, hogy az osztrák kabinetalakítás előmeneteleket tesz. úgy látszik, hogy Taaffet tegnap reábírták a belépésre; ha ez megtörténik, ő kapja a belügyi tárcát, Stremayr pedig a közoktatásügyit tartja meg. Miután Glasert is rábírták a maradásra, a további kiegészítés szüksége elenyészik. — A tábornoki tanácskozás a délelőtt 11 órakor ismét egybegyült Albrecht főherceg elnöklete alatt. Ő felsége a király ma fogadta a tíz. tagból álló román küldöttséget, mely Román, Miron metropolita vezetése alatt tisztelgett. Szerdai számunkban tárgyaltuk az orosztörök békét. A kormánypárti lapok nagy lármája ellenére örömmel hivatkozunk a „Morning Postra“, amely ugyanoly nézetnek ad kifejezést, amely a mienkkel tökéletesen megegyezik. A fő ok, mely miatt Oroszországnak csapatait visszavonni kell — aminthogy nem lényegtelenül hozzá is járult a szerződés megkötéséhez — abban az állásban rejlik, melyet Ausztria-Magyarország és Németország Oroszországgal való kereskedelmi viszonyaik ellenőrzésére az asztraháni pestis folytán, elfoglaltak, a minél valószínűleg szóba került Oroszország ama jogának elvesztése is, mely szerint csapatait Románián keresztül vonhatja vissza. A pestis kitörése a Volga partján többet tett a Berlin és Szt- Pétervár közötti szövetség meglazítására, mint amennyit tenni az összes európai kabinetek képesek lettek volna , és miután ismeretes volt, hogy Ausztria-Magyarország és Németország egészen komolyan veszik a dolgot, a cárnak nem volt mit egyebet tennie, mint csapatait lehetőleg gyorsan visszavonni. Az új békeszerződés, amelyre Oroszország oly nagy súlyt látszott fektetni, kétségkívül nem nem egyéb jelentőség nélküli papírdarabnál — csupán formalitás. Ha Oroszország a jövőben viszályt akar kezdeni Törökországgal, végre nem hajtott szerződésekben bizonyosan mm lesz hiány. Ha pedig fenn akarja tartani a békét, akkor a konstantinápolyi békeszerződést az orosz külügyi hivatal levéltárában fogja nyugodni hagyni.________________ Orvosaink és a fekete halál.