Pesti Hírlap, 1879. február (1. évfolyam, 31-58. szám)

1879-02-14 / 44. szám

tené hosszú időre lehetetlenné tételét minden önálló, magyar érdekeket szolgáló forgalm­politikának. S vájjon oly lehetetlen volna e dolog ? Intő például áll előttünk az orsovai csatlakozás története. Hála Kerkápoly úr gazdálkodásának, pénz kellett az országnak minden áron. Ghy­­czy Kálmán megkötötte a kölcsönt, lealázó­­lag súlyos feltételek alatt, s ezekre még rá­adásul odaajándékozta az orsovai csatlako­zást az osztrák államvasutnak. S vájjon oly lehetetlen volna-e az, hogy az a konzorcium, mely 1874-ben Ghyczy mel­lének szegezve a bankári pisztolyt, kikény­­szerítette tőle az orsovai csatlakozást, most ismét elővegye fegyverét, hogy a száz milliós „kölcsön ára fejében“ a magyar vasutakat megszerezze ? A kísérletet nem tartjuk lehetetlen­nek, de sőt még valószínűtlennek sem. Az orsovai csatlakozás értéke elenyésző­ig csekély ahoz képest, melyet a keleti, ti­szai s esetleg budapest-zimonyi vasutak ma­gyar kézben, a magyar államra nézve kép­viselnek. Annak elajándékozása még menthető volt; ezt már nem menthetné semmi; még az sem, ha megtagadása által a kölcsön létrejövetele meghiúsulna. Mert a kár, melyet Magyarország ezáltal szenvedne, aránytalanul nagyobb volna annál, mely a tervezett köl­­csönüzlet meghiúsulása által érhetné. De a precedensek olyanok, hogy a kö­zönség még ily, az ország vitális érdekeit feláldozó üzletek lehetőségét elhiszi. A kor­mány dolga megnyugtatni az aggódó közvé­leményt. » Ha nem teszi, ám lássa. Mi, midőn ér­tesítettük a forgalomban levő hírekről, s óvtuk a netalán létező szándék végrehajtá­sától,­­ eleget tettünk hírlapírói kötelessé­günknek. Az országgyűlési szabadelvű­ párt mai ér­tekezletén Trefort miniszter bejelenti, hogy a miniszterelnök a legközelebbi értekezletek egyikén fogja megtenni előterjesztését a ber­lini szerződés tárgyában. Ezután tárgyaltatott az 1879-iki költségvetés. A pénzügymin­szter részletes indokolása után, kifejlődött vitában Baross Gábor, Grünwald Béla, Korizmics László, Tisza László és Forgách Antal gr. s még többen vettek részt. Az értekezlet a költségvetést átalánosságban egyhangúlag el­fogadta Végül a közlekedési miniszter György Endre kérdésére válaszolva kijelenti, hogy a tiszai vasút részvényeinek eladása iránt felmerült hírek teljesen alaptalanok. Az egyesült ellenzék folyó hó 15-én (szombaton) d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy : az 1879-iki költségvetés. A képviselő­ház közlekedési bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében Korizmics elnök az ülést megnyitván, megköszöni a benne helyezett bizalmat, midőn a bizottság elnökévé választotta; de egyszersmind kéri a bizottságot, hogy miután szembaja súlyosbo­dott, őt az elnöklés alól mentse fel. A bizottság az elnök lemondását nem fogadja el, hanem abban állapodik meg, hogy míg az elnök szombaja megjavul, ideiglene­sen az elnökségre Forgách Antal grófot kéri fel. Forgách gróf az elnöki széket elfoglal­ván, Péchy miniszter mindenekelőtt a sorrend megállapítására kéri fel a bizottságot. A bi­zottság a miniszter javaslata nyomán a sor­­­­rendet úgy állapítja meg, hogy első­sorban­­ a dálya vinkovcei vasútról, azután a Lujza-út megváltásáról, később az utakról s végül a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek ren­dezéséről szóló törvényjavaslatot fogja tár­gyalni. Ezután megkezdetett a dálya-vinkovcei vasútról szóló javaslat tárgyalása, melyet a bizottság némi kevésbé lényeges s inkább csak irályi módosításokkal elfogadott. E törvényjavaslat tárgyalása folytán György Endre kérdésére előadja a miniszter a költségekre vonatkozólag, hogy e vasút a Mollináry-féle tervezetnél 170.000 forinttal olcsóbban és államilag építtetik ki. Ivánka Imre pedig bejelentő, hogy interpellálni szán­dékozik a házban a bród-szerajevói vonal iránt. Ezzel az ülés véget ért, a holnap d. e. 11 órakor tartandó ülésre a Lujza-vasútról szóló törvényjavaslat tűzetvén ki. A belügyminisztérium tapasztalván azt, hogy a bagatell-bíráskodással felruházott köz­­igazgatási közegek hatáskörükbe nem tartozó ügyekbe is beleavatkozva, azokban érdemleg határoznak, anélkül, hogy az alsó rétegű nép a szükséges jogorvoslat tekintetében kitanít­­tatnék, s így az ily közegek határozata jog­érvényessé is válik — szabályrendeletet szán­dékszik kibocsátani, hogy a bíráskodást gya­korló közigazgatási közegek ne téveszszék szem elől az 1877-iki XXII. t. c. 11. szaka­szát, mely taxatíve elősorolja azon eseteket, melyekben a bagatell-biró eljárhat. A zágrábi bankfiók tárgyában Budapes­ten járt küldöttség sokkal nagyobb sikert mutathat fel, mint a­mennyi a magyar vi­déki városok hasonló küldöttségeinek osz­tályrészéül jutott. A zágrábi bank­­­fiók ugyanis 21­2 millió dotációt nyer, 2 mil­liót a leszámítolásra, 112 milliót a lombard üzletre, Kályos bondok­ba lépünk, mely épen nem árulja el, hogy itt politizálni is szoktak. A falak kék selyemszövettel vannak bevonva, a bútorok, függönyök, a tető, mind egyszínű kék díszítésűek. Öntudatlanul nőt keresünk benne Gambetta kissé durva megjelenése he­lyett. Nagyszerű képtára van e palotának s mindez azon Gambetta rendelkezése alatt áll, ki egyedül szelleme, ügyessége, erélye s lel­kesedése által vitte föl latini szerény szo­báiból a Bourbon-palota remek lakásáig. Gambetta miatt e napokban egy mé­szároslegényt ítélt el a párisi törvényszék egy hónapi fogság és ötszáz frank pénzbír­ságra. Az élelmes legény Lille-ből régebben levelet intézett Gambettához, melyben halál­lal fenyegeti, ha neki bizonyos összeget nem küld Lillébe. Gambetta nem vette tudomásul az ügyet, barátai azonban följelentették a nagyra törő legénykét, aki most talán leg­dühösebb ellensége a kamara új elnökének. Néha-néha azután egy-egy feltűnőbb napi esemény elragadja a politikai szemé­lyek aprólékos viszonyai elől a közbeszéd olcsó pálmáját. Ezt tette a „Le mari de la débutante“ Meilhac és Halevy legújabb be- s hózata, melyről sokáig azt hitték, hogy Még régi lakásának szalonjában volt, midőn D­ufaure lépett be hozzá ugyancsak gratulálni. Majdnem kenyezve üdvözölte a tiszteletteljes aggot s midőn szemrehányáso­kat tett neki, mert házitá el magától férje javára az elnökséget, Dufaure mosolyogva felelte: „Szokásommal, hogy 7 órakor már ágyban fekszem, csak nem képviselhettem volna a francia köztársaságot . . . .“ Pedig már reggeli 4 órakor frakkban, fekete nyak­kendőben ül s dolgozik íróasztalánál. Neje egy éve, hogy meghalt, reggeli 6 órakor. Dufaure már 8 órakor dagadt, kisírt szemek­kel dolgozott a Vendőme téren az igazságügyi minisztériumban. Gambetta is változtatja lakását. Mint a kamara elnöke a B­o­u­r­b­o­n-p­a­­l­o­t­á­b­a­n fog lakni, melynek lakosztályai végtelen pompával és pazar fénynyel vannak kiállítva és bebútorozva. Hajdan Moray her­­ceg lakott itt, ki Daudet Alphonse „Nábob“­­jában Moras herceggel azonos. A nagy lép­csőházból váróterembe lépünk, melyben száz személyre van kényelmes ülőhely a hat ara­nyozott kariyatid között. Oudry két remek festménye disziti e termet. Több termen át­haladva, az utolsóból egy fölötte díszes, la- A főváros képviseletéről ismét egy elismerésre méltó tényt jegyezhetünk fel. A pestis veszély ellen saját hatáskörében eré­lyesen és elismerésre méltólag intézkedett, nem várván be a kormány utasításait, melyeknek a gyorsaság és a célszerűség anélkül se szo­­kott kiváló tulajdonságaik közé tartozni. Jekelfalussy minisztertanácsos nagy buz­galommal játszotta ugyan a „Beschwichti­gungs-Hofrath“ szerepét, hanem a főváros közgyűlése úgy látszik nem nagyon bízik a kormányközegek és főleg a legelső­sorban érdekelt közegészségügyi tanács erélyében és önfeláldozásában, ami pedig ily esetekben a fődolog. És nagyon helyesen teszi, ha nem his­­zik, mert e nagycímű és nagyképű tanács épen a közelgő pestisveszély ügyében kimu­tatta, hogy létezése teljesen felesleges, sőt még ennél is többet tett: kompromittálta ma­gát a művelt világ előtt. Míg más államok legkitűnőbb orvosi, kapacitásaikat küldték el a ragály szinte-Patti Adelina, Nicolini és Marquis de Caux hírhedt szerelmi történetét fogja színpadra vinni. Elképzelhető, mily lázas érdeklődés­­járta át e hírre a párisiakat a színre kerü­lendő darab iránt, mely oly fölséges és pi­káns élvezetben fogja majd részesíteni a közönséget. Az élvezet el sem maradt, de annál inkább a várva várt Patti-történet,, melylyel minél kevesebb köze van Meilhac és Halévy darabjának. A közönségen eleinte a csalódás érzete vett erőt, midőn azonban­, a színházat elhagyta, be kellett ismernie,, hogy a várt pikantériák sem mulattathatták volna jobban, mint a­­Le mai­ de la débu­tante“ meséje és kitűnő alakjai, melyek a francia s különösen Meilhac és Halévy kön­nyed, sziporkázó szellemének egész tárházá­val vannak fölruházva. A közönség ritkát nevetett többet és jobbizűen mint ez este.­­ Az álnevek és tetemesen elváltoztatott cse­lekmény dacára, a nézők nagy része azon, rendületlen meggyőződéssel távozott, hogy Lamberthier a vígjáték egyik legmulatságo­­sabb alakja mégsem más, mint a híres nové­­bankár, ki miután Pattit nőül vette, „le mari, de Patti“-vá degradáltatott. A M­eilhac és Halévy­ cég egy régibb,­ PESTIHTRT AP. 189 °. február 14. Bécsből távirják a „Fester Lloyd“-nak, hogy az osztrák kabinetalakítás előmenetele­ket tesz. úgy látszik, hogy Ta­affet teg­nap reábírták a belépésre; ha ez megtörté­nik, ő kapja a belügyi tárcát, Stremayr pedig a közoktatásügyit tartja meg. Miután Glas­ert is rábírták a maradásra, a további kiegészítés szüksége elenyészik. — A tábor­noki tanácskozás­­ a délelőtt 11 órakor is­mét egybegyült Albrecht főherceg elnöklete alatt. Ő felsége a király ma fogadta a tíz. tagból álló román küldöttséget, mely Román, Miron metropolita vezetése alatt tisztelgett. Szerdai számunkban tárgyaltuk az orosz­török békét. A kormánypárti lapok nagy lár­mája ellenére örömmel hivatkozunk a „Mor­ning Postra“, amely ugyanoly nézetnek ad kifejezést, amely a mienkkel tökéletesen meg­egyezik. A fő ok, mely miatt Oroszországnak csapatait visszavonni kell — aminthogy nem lényegtelenül hozzá is járult a szerződés megkötéséhez — abban az állásban rejlik, melyet Ausztria-Magyarország és Németország Oroszországgal való kereskedelmi vi­szonyaik ellenőrzésére az asztrah­áni pestis folytán, elfoglaltak, a minél valószínűleg szóba került Orosz­ország ama jogának elvesztése is, mely szerint csa­patait Románián keresztül vonhatja vissza. A pestis kitörése a Volga partján többet tett a Berlin és Szt- Pétervár közötti szövetség meglazítására, mint a­mennyit tenni az összes európai kabinetek képesek lettek volna , és miután ismeretes volt, hogy Auszt­­ria-Magyarország és Németország egészen komolyan veszik a dolgot, a cárnak nem volt mit egyebet ten­nie, mint csapatait lehetőleg gyorsan visszavonni. Az új békeszerződés, a­melyre Oroszország oly nagy súlyt látszott fektetni, kétségkívül nem nem egyéb jelentőség nélküli papírdarabnál — csu­pán formalitás. Ha Oroszország a jövőben viszályt akar kezdeni Törökországgal, végre nem hajtott szerződésekben bizonyosan mm lesz hiány. Ha pe­dig fenn akarja tartani a békét, akkor a konstanti­nápolyi békeszerződést az orosz külügyi hivatal le­véltárában fogja nyugodni hagyni.________________ Orvosaink és a fekete halál.

Next