Pesti Hírlap, 1879. február (1. évfolyam, 31-58. szám)
1879-02-23 / 53. szám
2 őszre kis kedden, vagy borsonyozó pénteken. Erre az ellenzék kommiszsziót kér, mely a kormánynak magyarázza meg, hogy mit tevő legyen. A kormánypárt visszavág, hogy neki nem kell kommiszszió, elég, hogy a kormánynak nincsen sütnivalója, a kommiszsziónak sem lesz. Ott vagyunk a hol voltunk, vitatkoznak, de nem segítenek a bajon semmit. Ki segítsen? Ez a budgetvita sarkpontja az idén. Minden józan politikus azt mondja, hogy az első sorban a kormány kötelessége , ha nem tud segíteni, mondjon le. A világért se — kiáltja a kormánypárt — lássuk mit tud az ellenzék javasolni? Hát a kormánypárt mit tud ? Az ellenzék akkor köteles tervet adni, mikor kormányra hívják, a többségnek programmal bírni kell. Az az igazság, hogy egyik pártnak sincs pozitív pénzügyi javaslata, mert volna programm, ha lenne pénz, de mivel az országnak pénze nincs, mit ér a programm. A különbség csak az, hogy a kormány hibás és felelős, nem az ellenzék, mely a bosnyák politikát és a kiegyezést eleget ostromolta hiába. Az ellenzéknek tehát joga van rekriminálni és igazsága van kritizálni, a kormánypártnak pedig nincs igazsága, de pénzügyileg az is egyre megy, mivelhogy ez se pénz, itt pedig az kell. Egy hét óta ily meddő szóvásárban alkusznak a pártok a budgeten s nem tudnak megállapodni semmiben. A vita üres. Számok, érvek, élcek és sértések repdesnek a teremben, hanem aranybányát fel nem fedeztek. Kiválóbb beszéd az, mely tett jelentőségével bir. Ilyent nem hallottunk. Unalmas okoskodást annál többet. Szakértelemmel beszéltek : Hegedűs, Szapáry, Lukács Béla, Simonyi Lajos báró, Lichtensten, Simonyi Ernő. — Ilyenkor a tisztelt követ urak a folyosókon pipáztak. Mulatságos volt Jókai beszéde, de egyéb semmi." Szomorú alakok a fiatal mamelukok. Mintha az előszobában állnának, úgy fontoskodnak s olyan kihívó magaviseletet tanúsítanak uraik a miniszterek érdekében az ellenzékkel szemben. Nem tűrhetik a lelki függetlenséget. Ilyen beszédeket mondottak Máriássy Sándor és Láng Lajos. Nagyszabású beszédet Grünwald mondott , de nem a pénzügyekről, hanem a nemzetiségi kérdésről s a rész közigazgatásról. A beszéd nem volt a maga helyén s a szónok még kevésbé. Ennek az ellenzéken van helye, amannak a belügyi tárca körül. Hogy lehet ily nézetekkel Tiszát követni, kérdezte mindenki és méltán. Hiába, sok dolog van a világon mit megmagyarázni nem lehet logikával. Apponyi Albert feleletét Grünwald úr meg is kapta mint érdemelte. De Grünwald beszéde is époly keveset használt a közigazgatásnak, mint Szapáryé vagy Lukács Béláé a budgetnek. Akkor őröl jó lisztet a malom, ha tiszta búzát őröl. Mikor nincs felöntve a garatra semmi, akkor csak zakatol, csörög, a kő romlik, de sütet nem lesz belőle. Úgy jó a költségvetés tárgyalása, ha van rá költség, mikor az nincs, mit ér róla beszélni. Pro és contra Tisza, ezt nevezik most budgettárgyalásnak. Ez nem változtat semmit s nem javít az ország során, csak gátolja, hogy radikális módon helyreállíttassék az egyensúly. E közben, míg a képviselőház idejét tölti, jobban elvégzik a budgetet az adóvégrehajtók. Ezek munkáját értjük: kivetik a felügyelő urak az adót tetszés szerinti magas összegben, a reklamáló hatóságok megerősítik végzését, az adóhivatalok beszedik, a végrehajtók megexequálják, a miniszter pedig diszekszik a házban, hogy a direkt adók jól jövedelmeznek s több jött be, mint tavaly. Esztendőre pedig több ember mond csődöt, mint ez idén. S mégis az állam deficite is nagyobb. Igen, mert még az állam nem mondott csődöt, majd ha az is fizetésképtelen lesz, az egyensúly egyszerre helyreállt. A delegációk üléseire gróf Andrássy Gyula külügyminiszteren kívül, a külügyminisztérium osztályfőnöke, az elnöki iroda, a közös pénzügyminiszter és irodája s a hadügyminiszter az illető előadók kíséretében fognak Budapestre jönni. Csak Frith osztályfőnök utóda Bibra altábornagy marad Bécsben s ezúttal a számadási tervekre nézve Lambert főhadbiztos fogja a hadügyminisztériumot képviselni. Hogy vajon a delegációk munkáikat — mint ezt általánosan hiszik — 12—14 nap alatt be fogják-e végezhetni, még kérdéses. Román Miron érsek-metropolita, egyházhíveihez körlevelet szándékszik intézni, válaszul a hozzá több oldalról intézett felterjesztésekre, mely körlevél által az érsek megnyugtatni kívánná a felizgatott kedélyeket. Ezen értesülésre a „Hon“ azon helyes megjegyzést teszi, hogy az érsek úr úgy a haza, mint saját hitfelei és népfaja érdekében is helyesen cselekszik, ha a mesterségesen fölingerlett kedélyeket lecsillapitni s a tapintatlanul nagyra fölfujt ügyet a maga valódi minőségére és jelentőségére redukálni igyekszik. Leszámolás Horvát Szlavonországgal. A számszék által bemutatott újabb, adatok szerint , Magyarország Horvátoszágra felülezetett . Pauler igazságügyminiszter a képviselőház mai ülésén nyújtotta be a polgári törvénykezési rendtartásról szóló törvényjavaslatot. A javaslat rendszere azonos a jelenleg érvényben levő törvényével. Elvi reform csak a jogorvoslatokra nézve vétetett fel, minthogy a létező semmitőszék megszüntetése s ezzel a jogorvoslatok gyökeres megváltoztatása terveztetik. Különben a javaslat szorosan követi a mostani rendtartás nyomdokait, de az eddig tapasztalt hibák orvoslására számos változtatást tartalmaz e részletekben. Továbbá új fejezetek vetettek fel a váltóperekben, kereskedelmi perekben és gyámság megszüntetési ügyekben követendő eljárásról. A végrehajtási eljárás az uj javaslatban teljesen átalakíttatott s e részben a jelenleg fennálló törvény rendszere is mellőztetett. Szende Béla honvédelmi miniszter közelebb fog a törvényhozásnak egy 50 nyomtatott ivre terjedő jelentést: „A m. kir. honvédelmi minisztérium működése 1873—1877-ig“ czimmel beterjeszteni. — Ezen, a miniszter megbízásából hivatalos adatok alapján Bárczy miniszteri titkár által nagy szorgalommal, szakismerettel s kiváló megfigyelő tehetséggel összeállított terjedelmes munka két főrészből és egy függelékből áll. Az első rész „a magyar királyi honvédségből tesz beható jelentést, a második rész „a védügyek végrehajtása terén és a véderő érdekében tett 1873- ban . . 4.668.823 frt 58 kr. 1874- ben . . 4.741,246 frt 151/* kr. 1875- ben . . 4.523,902 frt 82 -/3 kr. 3 év alatt összesen : 13.933,972 frt 56 kr. Mikor a mandátum lefelé, a kortesborban a gyöngy pedig fölfelé kezdett járni, akkor Patrubany rendes vacsora-tanyául az arany sast választá, s ott kezdett érdeklődni a főváros közügye iránt. Érdeklődése szemet szúrt, felgerjeszté az asztaltársak figyelmét s miután néhány rostélyost, meg néhány kvaterkát velük elfogyasztott, megtekinték a kedvéért a főváros szervezési listáját, van e még fenn dispozícióban egy kis „fő“-tresedés. Patrubany — mint mondók — sine curat keresett ranggal és a rang sallangjaival. Első intrádára főügyész vagy főmérnök szeretett volna lenni, feltéve persze, ha szakértő adlatásokat adnak melléje. De mikor megtudta, hogy a fővárosnak mennyi pőre van , a mérnöki hivatalban mennyi a restancia, a szent borzadály lepte el és a tűzoltói főparancsnokságról álmodozott. Végre megkínálták a főorvosi állomással s neki szerencsésen eszébe jutott, hogy valaha ez volt légyen az ő szakmája, ennek a tudománynak vala ő a mendikása s azért nem lehetetlen, hogy a medikusból phizikus legyen, aminthogy a mendikásból medikus jön. Dictum factum, úgy is esett. S a főorvosi állomás mai napság csakugyan sine cura. Az orvos-rendőri felügyeletet elvégzik a kerületi és járás-orvosok, a kórházakat az illető igazgatók ellátják szakértelemmel, a központi intézkedések az adlatusok tollából kerülnek ki, kiket a ,fő maga mellé kívánt kezekkl és lábakal. Patrubány pedig szépen oda írja a nevét az akták alá és nyugodtan olvassa a hírlapokat tovább, vagy elmegy sétálni a sugárútra. Persze a szervezés óta a főváros atyáinak egyéb dolguk van, mint a közegészségügy érdekében hathatós intézkedéseket tenni, törvényeket végrehajtani, a köztisztaságra felügyelni s szükség esetén radikális eszközöket alkalmazni. Erre ezúttal nincs idő. A mai deficites költségvetés napjaiban a közegészségügy kérdése nincs napirenden s e korszakban a folyó napi ügyek végzésére elég jó Patrubány is. De majd ha az égető pénzkérdéseken túlesik a főváros, majd ha a szükséges utak, csatornák, utcák, iskolák, közraktárak kiépültek legyen s addigran a lakosság néhány százaléka kihal, másik néhány százaléka pedig elsatnyul és a tisztelt közgyűlés belátja végre, hogy erélyes cselekvésre ütött a tizenegyedik óra, akkor a főorvosi állomás bizonyára megszűnik sine cura lenni s Patrubány elmegy a tűzoltók főparancsnokának. Addig pedig az enyhe éghajlat, a hegyvidék, parkok, keserű és sósvizek, egészséges ital, artézi kút és tucat fürdő dacára Budapest beteg város marad s a „halálozási szaporulat“ — ahogy ezt az izét hivatalos nyelven hívják — egyre amaz ijesztő mérven marad, melyen csak a csehek Prágája és béke hóba Chicago tesz túl. Hanem azért Patrubány jó ember, his főtisztviselő és víg vacsoráló. Igazán megérdemlette, hogy beteljesedjék azok jóslata, kik gyermekkorában püspököt néztek ki belőle. Fájdalom, nem a lelki bajok, csupán a testi kórságok gyógyítására képezték, s így a jóslat teljesülésére ma már nincs remény. A pestis-bizottságban — ha hívják — pontosan megjelenő kész tudomásul veszi az asztraháni táviratokat, aztán pedig siet a terített asztalhoz kipihenni a nagy munka nagy fáradalmait. Olykor ellátogat egyik-másik kórházba s megkóstolja a konyhán, mit a betegeknek készítenek. Persze van gondja rá a szakácsnak, hogy neki adja a legjobb falatot s ő a hivatalos kötelesség teljesítése érzetében eszi el a betegek elől kóstolóra és kifejezi főorvosi megelégedését. Mondják, hogy az új restauráció idején nem fog kandidálódni s ismét a praxisra adja magát odahaza valahol. Tartok tőle, hogy az „odahazai“ választókerületben a páciensek megint megválasztják országgyűlési képviselőnek. Ezt pedig most már van oka nem óhajtani.? Egyébként mostani 1800 fitos állásával maga sincs valami nagyon megelégedve, mert egynapi jövedelme ez állásban csak annyira megy, mennyit kereskedő őse „ama“ boltban keresett: négy írtra, patru hangra. Ennél pedig ő többet igényel. PESTI HÍRLAP,? 1879. február 23.