Pesti Hírlap, 1879. február (1. évfolyam, 31-58. szám)

1879-02-23 / 53. szám

2 őszre kis kedden, vagy borsonyozó pénte­ken. Erre az ellenzék kommiszsziót kér, mely a kormánynak magyarázza meg, hogy mit tevő legyen. A kormánypárt visszavág, hogy neki nem kell kommiszszió, elég, hogy a kormány­nak nincsen sütnivalója, a kommiszsziónak sem lesz. Ott vagyunk a hol voltunk, vitat­koznak, de nem segítenek a bajon semmit. Ki segítsen? Ez a budgetvita sarkpontja az idén. Minden józan politikus azt mondja, hogy az első sorban a kormány kötelessége , ha nem tud segíteni, mondjon le. A vilá­gért se­­ — kiáltja a kormánypárt — lássuk mit tud az ellenzék javasolni? Hát a kor­mánypárt mit tud ? Az ellenzék akkor köte­les tervet adni, mikor kormányra hívják, a többségnek programmal bírni kell. Az az igazság, hogy egyik pártnak sincs pozitív pénzügyi javaslata, mert volna programm, ha lenne pénz, de mivel az országnak pénze nincs, mit ér a programm. A különbség csak az, hogy a kormány hibás és felelős, nem az ellenzék, mely a bosnyák politikát és a kiegyezést eleget ostromolta hiába. Az ellenzéknek tehát joga van rekriminálni és igazsága van kritizálni, a kormánypártnak pedig nincs igazsága, de pénzügyileg az is egyre megy, mivelhogy ez se pénz, itt pedig az kell. Egy hét óta ily meddő szóvásárban alkusznak a pártok a budgeten s nem tud­nak megállapodni semmiben. A vita üres. Számok, érvek, élcek és sértések repdesnek a teremben, hanem aranybányát fel nem fe­deztek. Kiválóbb beszéd az, mely tett jelentő­ségével bir. Ilyent nem hallottunk. Unalmas okoskodást annál többet. Szakértelemmel beszéltek : Hegedűs, Szapáry, Lukács Béla, Simonyi Lajos báró, Lichtensten, Simonyi Ernő. — Ilyenkor a tisztelt követ urak a folyosókon pipáztak. Mulatságos volt Jókai beszéde, de egyéb semmi." Szomorú alakok a fiatal mamelukok. Mintha az előszobában állnának, úgy fontos­kodnak s olyan kihívó magaviseletet tanúsíta­nak uraik a miniszterek érdekében az ellen­zékkel szemben. Nem tűrhetik a lelki függet­lenséget. Ilyen beszédeket mondottak Máriássy Sándor és Láng Lajos. Nagyszabású beszédet Grü­nwald mon­dott , de nem a pénzügyekről, hanem a nem­zetiségi kérdésről s a rész közigazgatásról. A beszéd nem volt a maga helyén s a szónok még kevésbé. Ennek az ellenzéken van he­lye, amannak a belügyi tárca körül. Hogy lehet ily nézetekkel Tiszát követni, kérdezte mindenki és méltán. Hiába, sok dolog van a világon mit megmagyarázni nem lehet lo­gikával. Apponyi Albert feleletét Grünwald úr meg is kapta mint érdemelte. De Grün­wald beszéde is époly keveset használt a közigazgatásnak, mint Szapáryé vagy Lukács Béláé a budgetnek. Akkor őröl jó lisztet a malom, ha tisz­ta búzát őröl. Mikor nincs felöntve a garatra semmi, akkor csak zakatol, csörög, a kő romlik, de sütet nem lesz belőle. Úgy jó a költségvetés tárgyalása, ha van rá költség, mikor az nincs, mit ér róla beszélni. Pro és contra Tisza, ezt nevezik most budgettárgyalásnak. Ez nem változtat semmit s nem javít az ország során, csak gátolja, hogy radikális módon helyreállíttassék az egyensúly. E közben, míg a képviselőház idejét tölti, jobban elvégzik a budgetet az adóvég­rehajtók. Ezek munkáját értjük: kivetik a felügyelő urak az adót tetszés szerinti magas összegben, a reklamáló hatóságok megerősí­tik végzését, az adóhivatalok beszedik, a végrehajtók megexequálják, a miniszter pedig diszekszik a házban, hogy a direkt adók jól jövedelmeznek s több jött be, mint tavaly. Esztendőre pedig több ember mond cső­döt, mint ez idén. S mégis az állam deficite is nagyobb. Igen, mert még az állam nem mondott cső­döt, majd ha az is fizetésképtelen lesz, az egyensúly egyszerre helyreállt. A delegációk üléseire gróf Andrássy Gyula külügyminiszteren kívül, a külügymi­nisztérium osztályfőnöke, az elnöki iroda, a közös pénzügyminiszter és irodája s a had­ügyminiszter az illető előadók kíséretében fognak Budapestre jönni. Csak Frith osztály­főnök utóda Bibra altábornagy marad Bécs­­ben s ezúttal a számadási tervekre nézve Lambert főhadbiztos fogja a hadügyminiszté­riumot képviselni. Hogy vajon a delegációk munkáikat — mint ezt általánosan hiszik — 12—14 nap alatt be fogják-e végezhetni, még kérdéses. Román Miron érsek-metropolita, egyház­­híveihez körlevelet szándékszik intézni, vála­szul a hozzá több oldalról intézett felterjesz­tésekre, mely körlevél által az érsek meg­nyugtatni kívánná a felizgatott kedélyeket. Ezen értesülésre a „Hon“ azon helyes megjegyzést teszi, hogy az érsek úr úgy a haza, mint saját hitfelei és népfaja érdekében is helyesen cselekszik, ha a mesterségesen fölinger­lett kedélyeket lecsillapitni s a ta­­pintatlanul nagyra fölfujt ügyet a maga valódi minőségére és jelentőségére redukálni igyekszik. Leszámolás Horvát Szlavonországgal. A számszék által bemutatott újabb, adatok sze­rint , Magyarország Horvátoszágra felüle­­zetett . Pauler igazságügyminiszter a képviselő­­ház mai ülésén nyújtotta be a polgári tör­vénykezési rendtartásról szóló törvényjavasla­tot. A javaslat rendszere azonos a jelenleg érvényben levő törvényével. Elvi reform csak a jogorvoslatokra nézve vétetett fel, minthogy a létező semmitőszék megszüntetése s ezzel a jogorvoslatok gyökeres megváltoztatása ter­veztetik. Különben a javaslat szorosan követi a mostani rendtartás nyomdokait, de az eddig tapasztalt hibák orvoslására számos változtatást tartalmaz e részletekben. Továbbá új fejezetek vetettek fel a váltóperekben, kereskedelmi perekben és gyámság megszün­tetési ügyekben követendő eljárásról. A vég­rehajtási eljárás az uj javaslatban teljesen átalakíttatott s e részben a jelenleg fennálló törvény rendszere is mellőztetett. Szende Béla honvédelmi miniszter köze­­lebb fog a törvényhozásnak egy 50 nyomta­tott ivre terjedő jelentést: „A m. kir. honvé­delmi minisztérium működése 1873—1877-ig“ czimmel beterjeszteni. — Ezen, a miniszter megbízásából hivatalos adatok alapján Bárczy miniszteri titkár által nagy szorgalommal, szakismerettel s kiváló megfigyelő tehetséggel összeállított terjedelmes munka két főrészből és egy függelékből áll. Az első rész „a ma­gyar királyi honvédségb­ől tesz beható je­lentést, a második rész „a védügyek végre­­hajtása terén és a véderő érdekében tett 1873- ban . . 4.668.823 frt 58 kr. 1874- ben . . 4.741,246 frt 151/* kr. 1875- ben . . 4.523,902 frt 82 -/3 kr. 3 év alatt összesen : 13.933,972 frt 56 kr. Mikor a mandátum lefelé, a kortesbor­ban a gyöngy pedig fölfelé kezdett járni, ak­kor Patrubany rendes vacsora-tanyául az arany sast választá, s ott kezdett érdeklődni a főváros közügye iránt. Érdeklődése szemet szúrt, felgerjeszté az asztaltársak figyelmét s miután néhány rostélyost, meg néhány kvater­­kát velük elfogyasztott, megtekinték a ked­véért a főváros szervezési listáját, van e még fenn dispozícióban egy kis „fő“-t­resedés. Patrubany — mint mondók — sine curat keresett ranggal és a rang sallangjai­val. Első intrádára főügyész vagy főmérnök szeretett volna lenni, feltéve persze, ha szak­értő adlatásokat adnak melléje. De mikor megtudta, hogy a fővárosnak mennyi pőre van , a mérnöki hivatalban mennyi a res­tancia, a szent borzadály lepte el és a tűz­oltói főparancsnokságról álmodozott. Végre megkínálták a főorvosi állomással s neki szerencsésen eszébe jutott, hogy valaha ez volt légyen az ő szakmája, ennek a tudo­mánynak vala ő a mendikása s azért nem lehetetlen, hogy a medikusból phizikus legyen, aminthogy a mendikásból medikus jön. Dictum factum, úgy is esett. S a főorvosi állomás mai napság csak­ugyan sine cura. Az orvos-rendőri felügyeletet elvégzik a kerületi és járás-orvosok, a kórházakat az illető igazgatók ellátják szakértelemmel, a központi intézkedések az adlatusok tollából kerülnek ki, kiket a ,fő­ maga mellé kívánt kezekk­l és lábakal. Patrubány pedig szépen oda írja a nevét az akták alá és nyugodtan olvassa a hírlapokat tovább, vagy elmegy sétálni a sugárútra. Persze a szervezés óta a főváros atyái­nak egyéb dolguk van, mint a közegészség­ügy érdekében hathatós intézkedéseket tenni, törvényeket végrehajtani, a köztisztaságra felügyelni s szükség esetén radikális eszkö­zöket alkalmazni. Erre ezúttal nincs idő. A mai deficites költségvetés napjaiban a köz­­egészségügy kérdése nincs napirenden s e korszakban a folyó napi ügyek végzésére elég jó Patrubány is. De majd ha az égető pénzkérdéseken túlesik a főváros, majd ha a szükséges utak, csatornák, utcák, iskolák, közraktárak ki­épültek legyen s addigran a lakosság néhány százaléka kihal, másik néhány százaléka pe­dig elsatnyul és a tisztelt közgyűlés belátja végre, hogy erélyes cselekvésre ütött a tizenegyedik óra, akkor a főorvosi állomás bizonyára megszűnik sine cura lenni s Patru­bány elmegy a tűzoltók főparancsnokának. Addig pedig az enyhe éghajlat, a hegyvidék, parkok, keserű és sósvizek, egészséges ital, artézi kút és tucat fürdő da­cára Budapest beteg város marad s a „ha­lálozási szaporulat“ — ahogy ezt az izét hivatalos nyelven hívják — egyre amaz ijesztő mérven marad, melyen csak a cse­hek Prágája és béke hóba Chicago tesz túl. Hanem azért Patrubány jó ember, his főtiszt­viselő és víg vacsoráló. Igazán megérdemlette, hogy beteljesedjék azok jóslata, kik gyer­mekkorában­­ püspököt néztek ki belőle. Fájdalom, nem a lelki bajok, csupán a testi kórságok gyógyítására képezték, s így a jós­lat teljesülésére ma már nincs remény. A pestis-bizottságban — ha hívják — pontosan megjelen­ő kész tudomásul veszi az asztraháni táviratokat, aztán pedig siet a te­rített asztalhoz kipihenni a nagy munka nagy fáradalmait. Olykor ellátogat egyik-másik kórházba s megkóstolja a konyhán, mit a betegeknek készítenek. Persze van gondja rá a szakács­nak, hogy neki adja a legjobb falatot s ő a hivatalos kötelesség teljesítése érzetében eszi el a betegek elől kóstolóra és kifejezi főor­vosi megelégedését. Mondják, hogy az új restauráció idején nem fog kandidálódni s ismét a praxisra adja magát odahaza valahol. Tartok tőle, hogy az „odahazai“ választó­kerületben a páciensek megint megválasztják országgyűlési képvise­lőnek. Ezt pedig most már van oka nem óhajtani.? Egyébként mostani 1800 fitos állásával maga sincs valami nagyon megelégedve, mert egynapi jövedelme ez állásban csak annyira megy, mennyit kereskedő őse „ama“ boltban keresett: négy írtra, patru hangra. Ennél pedig ő többet igényel. PESTI HÍRLAP,? 1879. február 23.

Next