Pesti Hírlap, 1879. március (1. évfolyam, 59-89. szám)

1879-03-01 / 59. szám

Budapest, 1879. 51­. szám. Szombat, márc. 7. Előfizetési árak: Hirdetések: Félé82 brt -­kr. * kiadohi^ ^ feL Budapest, nádor-nteza 7. az., unT/'T'X minden közlemény intézendő, hova aa elüfiaetések ét a lap Bérmentetlen levele­k csak is-Ezttküldésére vonatkozó felszó- I A T* 1^" A | | A Tj^" *J mert kezektől fogadtatnak el. laral­ások intézendő V. v'lJlll.Llill 11 a JL Kéz-rátok vissza nem adatnak. . . f ATwiWAi h u ta BZam0atJU a kuptar . vasárnapokon ~ Orsz.képzőművészi társulás tarlata. (cu­ megtekimneto. KozvagCAia a sexek sári NArlAn | lAiímival.uk. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját-ház.) Magyar tudományos ut végén a vám mellett. Városházad. Szomb.: katholikus:­­ Albin püspök. ( Nemzeti M­uzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját-ház.) régi a városház-téren, az uj a Lipót­protestáns : Albin.­­ Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a. Vár­osi vigadó (redo­ute) . . . csütörtökön a természet-és néprajzi­ tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. Állatiért a város­ M .görögorosz: sfn­ek lódor. n­ye­rd. és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra: vasáru., szerd. és pént. 9­1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. _______________ A mai szám tartalma: Fő cikk : A mai szavazás. — Politikai hlikk. — Jókai Mórhoz. — A bolgár al­kotmány. — Országgyűlés. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. — Napi hírek. — Táv­iratok. — Irodalom-művészeti ebéd gr. Zichy Gézánál. — Bécsi levél. — Schuk Náthán. — A vadászmenet az ezüstme­­nyegzőn. — Közgazdasági hirek. — Szín­házak és mulatságok . — Szinlapok. — Vonatok indulása. — Vízállás. — Tárca: A wielickai sóbányák. — Hirdetések. — A mellékleten : A bulgár alkotmány. — A szajkó mint felségáruló. — Regény . A kisértetes palota. (Folytatás.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. A mai szavazás. Nagy az öröm Izraelban. Tizennégy szavazattöbbség és ötvenhárom szavazattöbb­ség közt, harminckilenc a különbség Riese Adám és Maróthy szerint — ezt fogják hol­nap reggel hajtogatni az összes kormánypárti lapok — következőleg a kormánypárt össze­szedte, megemberelte magát, most már tehát csak előre azon az útón, amely Isten segít­ségével eljuttatott ide és eljuttathat még tudja Isten hova. Csakhogy ezúttal a kormánypárti két­szerkettő se négy és a mameluk arithmetika se csalhatatlan, amennyiben az ötvenhárom szavazat közt ott van mint főtényező harminc szál horvát, nyolc szál miniszter, három szál államtitkár és a jelen kormány egypár lel­tári szavazata, így a valóságos magyar par­lamenti többség alig üti meg a tizet, hanem hát ezzel is el lehet kormányozni addig a­meddig. A budget általánosságban tehát el van fogadva a részletes vita alapjául és a mi fő, ki van köszörülve a 100 milliós kölcsön-tör­­vényjavaslat csorbája. Következhetik a rész­letes tárgyalás és a mi fő, egész lelki nyu­galommal megszavazhatja a delegáció a nya­kunkra az újabb terheket, melyek Andrássy gróf bosnyák politikájának folytathatására szükségesek. Nagyon kevesen törődnek azzal, mi lesz a mulatság ára A bosnyák kontó kiszámítta­tott tegnap e helyen. Lássuk most már a mai szavazás magyar kontóját. Tulajdonképen horvát kontót kellene mondanunk, mert hiszen ezen érdekes nemzet delegátusainak jutott az oroszlánrész a Tisza-kabinet meg­mentésében és a horvát testvérek ily baráti szolgálatra nem szoktak ingyen vállalkozni. A számla, melynek kifizetése a horvá­­toknak kormánymentő közreműködésükért meg­ígérhetett, kétféle természetű lesz : politikai és pénzügyi. A pénzügyi­ megújítása az 1868-iki „fehér lap“-ra irt horvát kiegyezésnek, mind­azon terhekkel egyetemben, melyeket akkor elvállaltunk és azóta hűségesen fizetünk. Ma­gunknak nem telik, hanem a szomszéd bel­­igazgatási költségeire adózunk bőven, s sze­rencséről fogunk beszélhetni, ha a mai szí­­vesség következtében nem leszünk kénytelenek még egypár százezer forinttal megtoldani az eddigi szubzidiumot. A politikai­­ bizonyos koncessziókat fog marad. A föld mélyében egyszer csak föl­pattan az emésztő örök tüzek egy-egy szik­rája s a tárnákat lángba bontva, a vakmerő kalandoroknak életét veszi. Egy-egy vigyá­zatlan csákányütésre egyszerre egy vékony vizsugár szökik fel, mely csakhamar pa­takká, majd folyóvá, végse tengerré növek­szik és visszafoglalja az ember által már­­már uralt tért. A harc, mely ekkor keletke­zik, érdekes : a természet durva őserejével az ember lángszelleme áll szemben, és több­nyire győzedelmeskedik. A jelenleg folyó harc alkalmából a teplic-duxi sóbányák körül, korszerűnek ta­láljuk Európa legnagyobb sóbányájának, a wielickainak rövid ismertetését adni Hrdina, Hamm és mások nyomán. Ennél a küzdelem az elemek győzedelmével végződött az ember egyelőre visszavonult és átengedte az annyi ideig uralt tért. Az elemek harca az 1644-iki bánya­égéssel kezdődött, mely a tárnákban nyolc hónapig dühöngött. 1696, s 1772-ben újra tá­, 1698-ban és 1744-ben földbeomlások ellen kellett küzdeni, bár győzedelmesen. A Legfélelmesebb ellenség azonban a víz volt, mely a három évszázad alatt ötször nyomult be a bányákba. Végre legutóbb teljesen el­önte a földalatti tárnákat s hol azelőtt az ipar bámulatos ereje ezernyi munkást vett igénybe, most a habok hömpölyögnek. — A tartalmazni a horvát politika irányában, tehát azon irányban, mely a horvát tartománygyü­­lés feliratában nyilvánult, melyet Tisza Kálmán úr ellenzéki korában mindig elkár­hoztatott és mely Magyarország és a magyar államiság iránt mindörökké ellenséges indu­­latú lesz. Mindössze csak ennyibe fog kerülni Magyarországnak azon szerencse, hogy tör­vényhozási többsége még egy kis időre ten­getni akarta a Tisza-kormány életét. Az országgyűlési szabadelvű­ párt mai ér­tekezletét Szontagh Pál elnök megnyit­ván, a napirend előtt Szapáry Gyula gróf pénzügyminisz­ter előadta azon válaszok tartalmát, melye­ket Hoffmann Pálnak a fővárosi adókive­tés és R­á­t­h Károlynak a kassai és zágrábi bankfiókok iránt hozzáintézett interpellá­cióikra a holnapi ülésben adni szándé­kozik. Az értekezlet e válaszokat tudomásul A .PESTI HlRÜÄI^fARCÄjr . a wielickai sóbányák. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az anyatermészet, midőn az embert szülte, aligha gondolta meg, hogy fiában urat nyert egyúttal, zsarnok és önző urat, ki lángeszének hatalmával leigázva előbb az őt környező más teremtményeket, végre Saját maga a természet ellen fordult és saját lété­nek, kényelmének szolgálójává tette azt. — Hogy az nem szívesen tűrte zsarnokának vasigáját, az igen természetes, hogy fellá­zadva ellene, a harc még most is folyik, de hogy az az ember győzelmével fog végződni, nem szenved kétséget. A leghatalmasabb ele­meket már is csaknem teljesen uralja, tű­z, víz, föld, levegő, már már meghódolnak, a természet leghatalmasabb fegyvereit már az ember is használja a küzdelemben, a vilany, gőz, delej, mechanikai erő hatalmában van­nak. A föld felszíne már nem volt elég neki, most a jégbe készül emelkedni tőle megtaga­dott szárnyakon, leszáll a föld legmélyére, a tengerek fenekére, s túl azon határon, hol a természet tiltó vétóját kiáltja eléje, az ember­ létezhetésének határvonalán jóval túl kacagva mutogatja búvárharangját és légve­­zető csöveit, melyek segélyével oda elért. De a vakmerőség haszulatlanul nem vette. Következett a napirend, a költségvetés részletes tárgyalása. Elfogadtattak: a kir. udvartartás, kabi­neti iroda, országgyűlés, közösügyi kiadás, központi nyugdijak, nyugdijak, államadóssá­­g­ , vasúti kam. bizt. előlegek, Horvátország ben­g. szükséglete, Fiume, állami számvevő­­szék, miniszterelnökség, ő felsége személye körüli miniszter, horvát minisztérium és a belügyminisztérium költségvetése. A költség­­vetés tárgyalásának folytatása a legközelebbi értekezletre halasztatott. A holnap tárgyalandó kérvényekre ne­vezetesen a székely vidékekről a kis üstök tárgyában beadott kérvényekre nézve az ér­tekezlet a háznak e tárgyban már hozott ha­bányák, melyek évenkint egymillió négyszáz­­ezer mázsa sót termeltek, most el vannak öntve a víz által. Mily élet, mily pezsgés volt azelőtt itt ! A bányákat látogató vendégek, ha a három óráig tartó „vendég-körut­­at megtették, he­tekig tudtak mesélni a földalatti csodákról. A vendégek rendes bejárata a Danie­­lovice aknán történt. A 6­8 személyre szá­mított, kényelmesen berendezett szállitó­kosár pár perc alatt a 210 láb mélységbe száll alá s a vendégek egy tágas, félsötét bolto­zatban találják magokat, mely mintegy elő­­terme a tárnáknak. Ebből közvetleül a hires Szent-Antal kápolnába nyílik bejárás, melyben oltárok, szószékek, imazsámolyok és a szentek óriás szobrai mind kősóból faragvak, s egy egy­szerű bányásznak munkája, ki azt 1698-ban fejezte be. E kápolnában minden ünnepen isteni tisztelet tartatott, még korábban minden nap. Az út innen különböző irányokban ve­zet, mindenfelé egyenesen, tiszta, egészséges levegőben. Elől a munkások mennek egyszerű­ mécse­kkel, melyek bél- és fagyuból állanak, minden más óvszerek nélkül, mert a sóvá­­nyában nem lehet tartani a veszedelmes bá­­nyajégtől. Egyes helyeken elszűkül az út, a boltozat alacsony lesz s a vezető, „Nisko, nisko!“ szavára meghajolva mennek át a keskeny átjáráson az elámult vendégek, hogy fiai szám­unk 1ó o­riait tarttamaz.

Next