Pesti Hírlap, 1879. március (1. évfolyam, 59-89. szám)
1879-03-01 / 59. szám
Budapest, 1879. 51. szám. Szombat, márc. 7. Előfizetési árak: Hirdetések: Félé82 brt -kr. * kiadohi^ ^ feL Budapest, nádor-nteza 7. az., unT/'T'X minden közlemény intézendő, hova aa elüfiaetések ét a lap Bérmentetlen levelek csak is-Ezttküldésére vonatkozó felszó- I A T* 1^" A | | A Tj^" *J mert kezektől fogadtatnak el. laralások intézendő V. v'lJlll.Llill 11 a JL Kéz-rátok vissza nem adatnak. . . f ATwiWAi h u ta BZam0atJU a kuptar . vasárnapokon ~ Orsz.képzőművészi társulás tarlata. (cu megtekimneto. KozvagCAia a sexek sári NArlAn | lAiímival.uk. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját-ház.) Magyar tudományos ut végén a vám mellett. Városházad. Szomb.: katholikus: Albin püspök. ( Nemzeti Muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját-ház.) régi a városház-téren, az uj a Lipótprotestáns : Albin. Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a. Városi vigadó (redoute) . . . csütörtökön a természet-és néprajzi tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. Állatiért a város M .görögorosz: sfnek lódor. nyerd. és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra: vasáru., szerd. és pént. 91-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. _______________ A mai szám tartalma: Fő cikk : A mai szavazás. — Politikai hlikk. — Jókai Mórhoz. — A bolgár alkotmány. — Országgyűlés. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. — Napi hírek. — Táviratok. — Irodalom-művészeti ebéd gr. Zichy Gézánál. — Bécsi levél. — Schuk Náthán. — A vadászmenet az ezüstmenyegzőn. — Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok . — Szinlapok. — Vonatok indulása. — Vízállás. — Tárca: A wielickai sóbányák. — Hirdetések. — A mellékleten : A bulgár alkotmány. — A szajkó mint felségáruló. — Regény . A kisértetes palota. (Folytatás.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. A mai szavazás. Nagy az öröm Izraelban. Tizennégy szavazattöbbség és ötvenhárom szavazattöbbség közt, harminckilenc a különbség Riese Adám és Maróthy szerint — ezt fogják holnap reggel hajtogatni az összes kormánypárti lapok — következőleg a kormánypárt összeszedte, megemberelte magát, most már tehát csak előre azon az útón, amely Isten segítségével eljuttatott ide és eljuttathat még tudja Isten hova. Csakhogy ezúttal a kormánypárti kétszerkettő se négy és a mameluk arithmetika se csalhatatlan, amennyiben az ötvenhárom szavazat közt ott van mint főtényező harminc szál horvát, nyolc szál miniszter, három szál államtitkár és a jelen kormány egypár leltári szavazata, így a valóságos magyar parlamenti többség alig üti meg a tizet, hanem hát ezzel is el lehet kormányozni addig ameddig. A budget általánosságban tehát el van fogadva a részletes vita alapjául és a mi fő, ki van köszörülve a 100 milliós kölcsön-törvényjavaslat csorbája. Következhetik a részletes tárgyalás és a mi fő, egész lelki nyugalommal megszavazhatja a delegáció a nyakunkra az újabb terheket, melyek Andrássy gróf bosnyák politikájának folytathatására szükségesek. Nagyon kevesen törődnek azzal, mi lesz a mulatság ára A bosnyák kontó kiszámíttatott tegnap e helyen. Lássuk most már a mai szavazás magyar kontóját. Tulajdonképen horvát kontót kellene mondanunk, mert hiszen ezen érdekes nemzet delegátusainak jutott az oroszlánrész a Tisza-kabinet megmentésében és a horvát testvérek ily baráti szolgálatra nem szoktak ingyen vállalkozni. A számla, melynek kifizetése a horvátoknak kormánymentő közreműködésükért megígérhetett, kétféle természetű lesz : politikai és pénzügyi. A pénzügyi megújítása az 1868-iki „fehér lap“-ra irt horvát kiegyezésnek, mindazon terhekkel egyetemben, melyeket akkor elvállaltunk és azóta hűségesen fizetünk. Magunknak nem telik, hanem a szomszéd beligazgatási költségeire adózunk bőven, s szerencséről fogunk beszélhetni, ha a mai szívesség következtében nem leszünk kénytelenek még egypár százezer forinttal megtoldani az eddigi szubzidiumot. A politikai bizonyos koncessziókat fog marad. A föld mélyében egyszer csak fölpattan az emésztő örök tüzek egy-egy szikrája s a tárnákat lángba bontva, a vakmerő kalandoroknak életét veszi. Egy-egy vigyázatlan csákányütésre egyszerre egy vékony vizsugár szökik fel, mely csakhamar patakká, majd folyóvá, végse tengerré növekszik és visszafoglalja az ember által mármár uralt tért. A harc, mely ekkor keletkezik, érdekes : a természet durva őserejével az ember lángszelleme áll szemben, és többnyire győzedelmeskedik. A jelenleg folyó harc alkalmából a teplic-duxi sóbányák körül, korszerűnek találjuk Európa legnagyobb sóbányájának, a wielickainak rövid ismertetését adni Hrdina, Hamm és mások nyomán. Ennél a küzdelem az elemek győzedelmével végződött az ember egyelőre visszavonult és átengedte az annyi ideig uralt tért. Az elemek harca az 1644-iki bányaégéssel kezdődött, mely a tárnákban nyolc hónapig dühöngött. 1696, s 1772-ben újra tá, 1698-ban és 1744-ben földbeomlások ellen kellett küzdeni, bár győzedelmesen. A Legfélelmesebb ellenség azonban a víz volt, mely a három évszázad alatt ötször nyomult be a bányákba. Végre legutóbb teljesen elönte a földalatti tárnákat s hol azelőtt az ipar bámulatos ereje ezernyi munkást vett igénybe, most a habok hömpölyögnek. — A tartalmazni a horvát politika irányában, tehát azon irányban, mely a horvát tartománygyülés feliratában nyilvánult, melyet Tisza Kálmán úr ellenzéki korában mindig elkárhoztatott és mely Magyarország és a magyar államiság iránt mindörökké ellenséges indulatú lesz. Mindössze csak ennyibe fog kerülni Magyarországnak azon szerencse, hogy törvényhozási többsége még egy kis időre tengetni akarta a Tisza-kormány életét. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Szontagh Pál elnök megnyitván, a napirend előtt Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter előadta azon válaszok tartalmát, melyeket Hoffmann Pálnak a fővárosi adókivetés és Ráth Károlynak a kassai és zágrábi bankfiókok iránt hozzáintézett interpellációikra a holnapi ülésben adni szándékozik. Az értekezlet e válaszokat tudomásul A .PESTI HlRÜÄI^fARCÄjr . a wielickai sóbányák. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az anyatermészet, midőn az embert szülte, aligha gondolta meg, hogy fiában urat nyert egyúttal, zsarnok és önző urat, ki lángeszének hatalmával leigázva előbb az őt környező más teremtményeket, végre Saját maga a természet ellen fordult és saját létének, kényelmének szolgálójává tette azt. — Hogy az nem szívesen tűrte zsarnokának vasigáját, az igen természetes, hogy fellázadva ellene, a harc még most is folyik, de hogy az az ember győzelmével fog végződni, nem szenved kétséget. A leghatalmasabb elemeket már is csaknem teljesen uralja, tűz, víz, föld, levegő, már már meghódolnak, a természet leghatalmasabb fegyvereit már az ember is használja a küzdelemben, a vilany, gőz, delej, mechanikai erő hatalmában vannak. A föld felszíne már nem volt elég neki, most a jégbe készül emelkedni tőle megtagadott szárnyakon, leszáll a föld legmélyére, a tengerek fenekére, s túl azon határon, hol a természet tiltó vétóját kiáltja eléje, az ember létezhetésének határvonalán jóval túl kacagva mutogatja búvárharangját és légvezető csöveit, melyek segélyével oda elért. De a vakmerőség haszulatlanul nem vette. Következett a napirend, a költségvetés részletes tárgyalása. Elfogadtattak: a kir. udvartartás, kabineti iroda, országgyűlés, közösügyi kiadás, központi nyugdijak, nyugdijak, államadósság , vasúti kam. bizt. előlegek, Horvátország beng. szükséglete, Fiume, állami számvevőszék, miniszterelnökség, ő felsége személye körüli miniszter, horvát minisztérium és a belügyminisztérium költségvetése. A költségvetés tárgyalásának folytatása a legközelebbi értekezletre halasztatott. A holnap tárgyalandó kérvényekre nevezetesen a székely vidékekről a kis üstök tárgyában beadott kérvényekre nézve az értekezlet a háznak e tárgyban már hozott habányák, melyek évenkint egymillió négyszázezer mázsa sót termeltek, most el vannak öntve a víz által. Mily élet, mily pezsgés volt azelőtt itt ! A bányákat látogató vendégek, ha a három óráig tartó „vendég-körutat megtették, hetekig tudtak mesélni a földalatti csodákról. A vendégek rendes bejárata a Danielovice aknán történt. A 68 személyre számított, kényelmesen berendezett szállitókosár pár perc alatt a 210 láb mélységbe száll alá s a vendégek egy tágas, félsötét boltozatban találják magokat, mely mintegy előterme a tárnáknak. Ebből közvetleül a hires Szent-Antal kápolnába nyílik bejárás, melyben oltárok, szószékek, imazsámolyok és a szentek óriás szobrai mind kősóból faragvak, s egy egyszerű bányásznak munkája, ki azt 1698-ban fejezte be. E kápolnában minden ünnepen isteni tisztelet tartatott, még korábban minden nap. Az út innen különböző irányokban vezet, mindenfelé egyenesen, tiszta, egészséges levegőben. Elől a munkások mennek egyszerű mécsekkel, melyek bél- és fagyuból állanak, minden más óvszerek nélkül, mert a sóványában nem lehet tartani a veszedelmes bányajégtől. Egyes helyeken elszűkül az út, a boltozat alacsony lesz s a vezető, „Nisko, nisko!“ szavára meghajolva mennek át a keskeny átjáráson az elámult vendégek, hogy fiai számunk 1ó oriait tarttamaz.