Pesti Hírlap, 1879. április (1. évfolyam, 90-118. szám)
1879-04-20 / 108. szám
Budapest, 1879. _____ _____ 708. név, _______________ Vasárnap, ápri/ 20. Előfizetési árak: Hirdetések: hOT» »! előfizetések é« » l»p t^AT T rr t TZ" L T AT A TI TV A T eV ■*» J mert kezektől fogadtatnak el. ezetkfildésére vonatkoző felszó* POLITIKAI N AJPILA Kéziratok W.eza nem zdztnzk. tamlánok intézendő«. K raeglekininete. Kozv&giaiA u. Soroksár NAPTÁR LÁTNIVALÓK. d. e. 10—-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, Baját-ház.) Magyar tudományo3 ut végén a vára mellett, városnak&k Voer m . b.tTinkilinz • Fehér vasárn Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-téraaját-ház.) régi a városház-téren, az uj a kipoasárn.. katholikus. Fehér vasam. Nemzeti mu . és hét hBnapon g-l-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. az. a.Városi vigdó (redoutan protestáns: Quasim. csütörtökön a természet-és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. Állatkert a város . görögorosz: G. Husvét ut. kedd. és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra: vasárn., szerd. és pént. 9—1-ig._____Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. _________ A mai szám tartalma: Gyöngyélet Oroszországban. — Politikai HÍREK. --- Az ÜLÉSEK ELŐTT. — TETEMRE hívás. III. — Politikai szemle. — Tudomány ÉS IRODALOM. — SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. — Színházi csevegés. — Táviratok. — Ezüst menyegző Bécsben. — Napi hírek. — Vidék. — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok . Szinlapok. — Vonatok indulása. — Vízállás. — Nyilttér. — Tárca : Fény- és árnyképek a fővárosból XIV. Tavaszi András. — Regény: Két férj neje. (Folytatás). — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. — A mellékleten : Az ezüst-menyegző ünnepélyek színtere Bécsben. — Sok semmi. — Párisi levél. — Munkácsy otthona Párisban. — Hirdetések. Gyöngyélet Oroszországban. Tőr és kard, golyó és korbács osztoznak az uralomban a világ legnagyobb birodalma felett. Angyali állapotok: törvényes és törvénytelen gyilkosságok váltják fel egymást; kétféle bíróság mond halálítéletet, a forradalmi végrehajtó bizottság és a katonai törvényszék ; kétféle szabadság van, szabad mindenkinek merényletet elkövetni és szabad mindenkit felakasztatni; az árulás is kétféle, a hivatalnokok elárulják a cárt és spionok elárulják az összeesküvést. A múlt hét története ebből áll: Szent- Pétervárott lőttek a cárra és valamelyik tábornokára, Archangelszkben meggyilkolták a rendőrfőnököt, Charkovban megszöktették a kormányzót, Moszkvában megöltek egy fiatal embert, Kazánban három rendőrtisztet. Pár száz ember elfogatott s börtönbe vettetett. A forradalmi végrehajtó bizottság száznyolcvankét embert ítélt halálra, többnyire magas államhivatalnokot és tábornokot. Több kormányzó és öt miniszter beadta lemondását. A fejedelmi család tagjai katonai őrizet nélkül nem mernek kimenni az utcára s a rendőrfőnököket is két kozák kiséri. A cár ukázt bocsátott ki, melyben az ostromállapotot kihirdette s az egész országot katonai kormányzat, haditörvényszék s a tábornokok tetszés szerinti eljárása alá veti. A sajtóra visszaállittatik az előleges cenzúra. Az egyetemek és iskolák katonai felügyelet alá helyeztettek s a tanulók száma korlátoltatik. A forradalmi bizottság új proklamációt bocsátott ki s Bertalan éjjel fenyegeti az államkormányt. Az államkormány külön rendőrséget szervez a külföldre menekült orosz forradalmárok kikémlésére. Szent Pétervár ki volt világítva, az összes templomokban hála istentisztelet tartatott a cár életének csodás megmentéséért, a külföldi fejedelmek gratuláltak, a helyőrségek szaporittattak. Most már elutazhatik a cár Livádiába. Solowieff nem tudott lőni s a négy golyó, mely közül egyik sem talált, hány száz embernek kerül életébe ? Ama merénylet oly zsarnokságot szült, mint még Oroszországban is hallatlan eset. Pár hét múlva az orosz absolutizmusról amilyen eddig volt, úgy fognak beszélni az emberek, mint az orosz szabadságról, mely eltűnt. Az orosz polgári hivatalnok, kit a nép gyűlölt, szentnek fog feltűnni az orosz katonai hivatalnok mellett, kinek teljhatalom adatott korlátlanul uralkodni s ki természetes brutalitását fokozni fogja, hogy zsarnokságával érdemeket szerezzen. Elfogathatja a kit akar, tehát be fog csukatni minden embert, kire ráfoghatja, vagy kire mások ráfogják, hogy forradalmár. Számkivetésbe küldheti a kit tetszik, tehát el fogja űzni Szibériába, kinek arca nem tetszik. Minden orosz katona szereti a pénzt és szereti a pazarlást. Most egyszerre minden kormányzóságba prokonzulok kellenek, lesz ott gazdálkodás. A megbolondult absolutizmust csak nézi Európa és bámulja. Lesi, hogy ugyan mi lesz ebből? Mert amit a cár ukára parancsol, az képtelenség. Ami pedig képtelenség, az meg nem állhat. Képtelenség, hogy a mai világban akármilyen polgári társadadalomban a törvény felfüggesztessék s a katonai hatóságok diktátori hatalommal kormányozzanak. Képtelenség, hogy a serdülő fiatalság ne neveltessék. Ki ilyen rendszabályokat bocsát ki, az nincs eszénél. Hogy lehessen az államnak polgárháborút folytatni saját népével? Ilyet csak a kétségbeesés tehet, s ha megkísérti, rövid időn kivül, hogy ezen kísérlet is meghiúsult. Feltűnő gyorsan fejlődnek a dolgok Oroszországban. Az ellentétek összeütközése heves és mindennapos. Mindig többen vannak a nihilisták, s nagyobb elismeréssel találkoznak. Azelőtt egy kis szekta valának, pár hóbortos egyén kalandos társulata, ma egy nagy tek után várható „örvendetes eseményeket , segítettek neki választói is. Várták a madarat, nem jött, a házasság áldatlan maradt, (nem tudni, ki hibája miatt) s így természetesen felbomlott. Róla mondok mesét. Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, mindazonáltal a soroksári tengeren innen volt. Vala egyszer egy hosszú szürke kenderszín szakáll, alatta egy szürke magyar nadrág s egy pár csikorgó csizma, felette pedig egy kicsiny sárga és hajas fej. Ez Tavaszi András. Olykor a szakálla a felső vége alatt vízirányosan kétfele nyílik: akkor tudja meg az ember, hogy Tavaszinak szája is van. Ha pedig e nyíláson át a hangját kiereszti, akkor arról győződik meg az ember, hogy e nyílás nem a szája volt neki, hanem az o orra. Egyébiránt olykor a szakáldnak nemcsak felső vége működik, az alsót is mozgalomba hozza, előrántván alóla két hosszúságos lőcskart és hadonászván velük irgalmatlanul. Ez azonban csak akkor történik, mikor szónokol. Egyéb alkalommal csupán mély jelentőségű fejrázásai és csizmáinak herosztrateszi ropogása gyaníttatják, hogy a hosszú szakáll alatt, fölött és mögött nem mindennapi szellem lakik. Ismétlem, ez Tavaszi András. De hogy meseszóban folytassam, ő volt a régi Pestnek és az uj Budapestnek egyik „ . .ii , • /*. i___ut____ \ Att A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Fény- és árny képek a fővárosból. Irta: Kákai Aranka. XIV. Tavaszi András. Motto: „Egyszer volt egy ember. Szakálla volt kender.“ Brr, de csúnya áprilisi idő van odakinn ! Olyan erős szél fúj, hogy elsodorja a fényképelő masinát három lába dacára, öszszetöri az üveget képestül, aztán meg olyan hideg is van, hogy belé merevszik a rajzoló ujja s a tusfesték tőle az ecsetvonás szerint szabálytalan szarkaláb-nyomokat hagy hátra arckép helyett. Ma nem fotografirozunk, tisztelt közönség, a műterem ajtaját bezárom. Ha azonban a budoáromban meglátogatnak, oda a kandalló mellett egy kis csevegésre vagy mesemondásra, szívesen látom önöket. Igen, mesélni fogok ! ez épen ilyen zimankóhoz való. De várjon miről meséljek? Hisz mióta Andersen a kötőtűről egy egész rikató históriát bírt pöndöríteni, tárgy annyi van, hogy sok. — Elmondjam a Fekete Lajos kalandját, ki egy magyar nemzeti rablóbanda népszerű kapitánya volt a Szepességben két évszázad előtt, beleszeretett a beányagróf szép nejébe, elrabolta s hogy a férjet kárpótolja, összefogatott száz szép leányt a vidéken, fegyvereseivel elvitte éjnek idején a leányagróf lakásába az egész leánytranszportot s aztán udvariasan rájuk zárta az ajtót: tessék választani! — Vagy elmondjam a Don Flamingo lovaglását, ki a harmincéves háborúban esküt tett szent Frusinára, hogy kikémli az istentelen Gusztáv Adolf táborát, ennek okáért rákötöztette magát egy griffmadár hátára s aztán ott is veszett éhen, mert a griff a magas sziklabércek közé szállott vele. — Avagy elregéljem a 65 esztendős Luca kisasszony házasságának történetét, ki rettenetes gazdag volt s temérdek kérőnek kosarat osztott, végül ráncos arccal belebondult egy fodrászlegénybe, nőül ment hozzá és isteni félelemmel várta karosszékében naponkint azt, ami tudomása szerint a házasság után következni szokott s a mit úgy hivnak, hogy „örvendetes esemény.“ Vagy várjunk csak jut eszembe egy férfiú története, mely majdnem analóg a Luca kisasszonyéval. Ez a férfiú ugyanis oly körülmények közt lépett „polgári“ házasságra a ferencvárosi választók ifjú s szép, bár nem hajadon Bizalmával, mint Luca kisasszony a fodrászlegénynyel. Különbség a két eset közt csak annyi, hogy Luca kisasszony a házasság után busmagában várta karosszékébe azt a nem tudom mit. — Tavaszi pedig . ... . Ejnye, korábban kiszalasztottam a nevét, mint eleve szándékozom , no semmi — tehát Tavaszi András nem egyedül várta a mézes he- Mttí »jciUMUUl* «a olfjaíl lartaliua*,