Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)
1879-05-05 / 123. szám
1879. május 5. Szent-Pétervár, máj. 4. Az orenburgi tüzet sikerült eloltani. A hajléktalanokat a mentő- és segélyző-bizottság már felhelyezte. Szent-Pétervár, máj. 4. (A „P. H.“ magántávirata.) Zágrábból jelentik ide, hogy több délszláv pártvezető (szerbek, horvátok, tótok és bolgárok) egy nemzeti egyház-kongresszust akar össze-huvni, hogy az egyházi dologban a délszlávok közt közeledést hozzon létre és egy nemzeti egyházat állítson, melyben a szertarásos egyházi nyelv szláv (melyik ? — A szerk.) legyen. Ez a nemzeti egyház hit szerint független lesz a pápától s a görög patriarchától. A kongresszus s az egyház tervén most több katholikus és óhitü praelatus dolgozik. Szent-Pétervár, máj. 4. (Hivatalos.) A tűz eloltatott Orenburgban, kivéve néhány pontot, hol a faanyagok még egyre táplálják a lángokat. Az oltásnál erélyes rendszabályokat alkalmaztak. Kenyeret ingyen osztanak ki. A segélyző bizottság a párost öt kerületre osztás kerületenként kutatja fel az ínséget szenvedőket a romok közt. Néhány bank már megkezdő tevékenységét ismét. A birodalmi bank pénztáraiban 300,000 papír rubel elhamvadt, mig az ezüst és aranypénzek, valamint a többi értékpapírok sértetlenül maradtak. Legújabb, k (A ó- és fiatal csehek) mindinkább több jelét adják, hogy elégedetlenek mostani meddő magatartásukkal s szeretnének valami tűrhető címet találni arra, hogy bemenjenek a birodalmi tanácsba. A fiatal csehek egyik vezére Szladkovszky az ezüstmenyegzős ünnepélyek alkalmából Bécsben volt s az osztrák belügyminiszterrel értekezett aziránt, hogy micsoda koncessziókat kapnának, ha bemennek a Reichsrathba ? Taaffe gróf azonban kijelentette, hogy a kormány nem tehet ez ügyben semmit, mert az egészen a birodalmi tanács elé tartozik. — (Odesszából) jelentik folyó hó 1-i kelettel. Az Odesszába Burgasból érkezett orosz okkupáló csapatok hazaszállítása a kormányzóságok belsejébe múlt hó 27-én befejeztetett. A szárazföldi mars a Galac-benyeri vonalon ellenben csak f. hó 8-án ért véget. Ez idő alatt négy doni ezred (a 12, 31, 35 és 40 számú) s a 78 számú tábori kórház szállíttatnak el. Az őrségi szolgálatokat Ismailban s Remiben a 22 és 24 sz. tartalék zászlóaljak végzik a csapatszállítások körül. A 12 ik hadtest hazamenesztése iránt a rendelet már szintén kiadatott, bár az indulás napja még nincs megállapítva. Három gyalog és két lovas hadosztály legközelebb szintén útnak indul. PESTI HÍRLAP. 5 A tavaszi versenyek Budapesten. — Első nap, máj. 4. — Már akárhogyan okoskodjunk is, de azon idől, mely a bécsi „Praterfahrt“-nak „kedvezett“, hasonlíthatlanul jobb volt mint az, mely tönkretette azon parádét, mely a mi idényünket szokta megnyitni. Soha ilyen gonoszságot nem tételeztem volna fel a menyei hatalmasról; okulva a bécsi tanúságokon, vígan keltem fel 11 óra felé, dacára, hogy erősen be volt borulva ? Eh !mit, így vigasztaltam magamat, ha a nap május 1-én megtudta emberelni magát, úgy csak ma sem fog túlságba menni a rosz tréfával. Türelmesen bámultam a „Korona“ kávéház ablakaiból a lomha fellegeket, de azok bírón sehogy sem akartak szakadozni; kitartásom két óra felé lankadni kezdett, s már-már ingadoztam, hogy kimenjek-e a versenyre? De egy pillantás a programmra, oly pompás lovak voltak nevezve, melyek már egész Európát betöltők diadalaik hírével, azonnal meggyőzött arról, hogy bűn volna elmaradni. Beültem tehát kocsimba, s kihajtattam a gyepre, melyhez annyi diadal, oly sok szép nap emléke fűződik. Még korán volt, a kocsik csak gyéren robogtak el mellettem ; nyugodtan fontolgathattam tehát, hogy mely paripák fognak nyerni, melyek vesztemi s igy melyekre leszcélszerű fogadni. Napokig vitatkozunk mindig ezen fontos kérdés felett a kaszinóban, de véglegesen határozni csak az utolsó pillanatban szoktam. A valószínűség s a tapasztalt sportférfiak véleménye szerint Altona (Sztáray János gróf), Amaranthus , (Hannu Móric), Kincsem (Blaskovics) és Nihi-lisz biztos lovak, melyekben bízni lehet; sokat ígért a Bolygó és a Wild Youh is. Kincsemre nem fogadok, nevetséges is lenne fogadni olyan lóra, melyről egész Európa bizonyos, hogy mindig győz ; nagyobb összegben nem is merné senki tartani az ellenfelét a „NilDesperandum“-ot, mely szintén sokat ígérő ló, de hát a „Kincsem“-mel szemben ez nem elég. Midőn kiértem a versenytérre, az eső sűrűen permetezett, úgy, hogy kénytelen voltam felhúzni water-proof köpönyegemet; a sportsmanek nagyrészt künn voltak már, a Jockey club derék titkára Sár-kány, buzgón dolgozott a „mázsáló“-ban, de mindenkinek arcán a bosszúság kifejezése ült, mert vízben mégis csak nem nagyon kellemes futtatni. A kocsik lassan kint kezdtek felvonulni, fogatok felül- i nőén csekély számmal jelentek meg, s a bérkocsik ■ túlnyomóan többségbenvoltak. A rosz idő miatt persze nem lehetett nyílt kocsiban indulni a hosszú útra és igy a sok szép hölgyet, kik az udvar kijövetele biztos kilátásban állván, semmiesetre sem maradhattak el, csak a gyepről, a páholyokban csodálhattam. Képviselve voltak a Pejacsevics, Fesztetics, Zichy, Pálfy, Mailáth, Inkey, Andrássy, Karacsay, Wenckheim stb. stb. családok. Ott voltak Nopcsa , báró a királyné főudvarmestere, Thurn-Taxis herceg, a tábornoki kar több tagja, számos közös hadseregbeli és honvédtiszt, nagyrészt lóháton, a miniszterek közül többen, velük Tisza Kálmán is, Ráth Károly főpolgármester és még számosan a kis- és nagy emberek, a mágnások és a petit crévéek közül. Publikum, a kerítésen kívülit értem, nagy tömegben jelent meg s képezett egy olyan esernyőtengert, melyet érdemes lett volna akárkinek is megnézni; nem törődtek azok az esővel, hanem hallgatták nagy élvezettel a katonazenét, sóskiflit ettek, érdekkel kisérték a futásokat s legnagyobb érdekkel bámulták meg ; azon boldogokat, kik a verseny végeztével a kék- stésen belülről jöttek ki, hogy kényelmes, zárt kocsik-ban hajtsanak vissza bizonyára szintén kényelmes lakásaikra. A páholyok, zártszékek s karzatok mind egészen megteltek, amit őszintén megvallva pusztán csak az udvarnak köszönhetünk, mert ha a legmagasabb uraságok nem ígérték volna meg kijövetelüket, úgy bizonyára legalább fele elmarad az elegáns és előkelő közönségnek. Pont 3 órakor megszólalt az indító (Festetics Pál úr és Inkey István) csengője kezdődött a verseny. Első futás a Széchenyi-díj 100 arany, távolság 3000 méter. Indul három ló Szélvész (Széchenyi Kálmán gróf,) Üchtritz 3 éves csikója a Ketteldrumtól az Imperatriceből, és a híres Altona (Sztáray János gróf). Alig lehetett kételkedni, hogy az utolsó győz, aminthogy csakugyan elsőnek is érkezett be, minden erősebb tusa nélkül. A futás után megrendült az osztrák Hymnus, a közönség nagy mozgásba jött, az udvar érkezett meg. A királyné Gizela felegnővel zárt, a király Lajos herceggel nyitott kocsiban , József félig szintén zárt kocsiban ; a legmagasabb uraságok azonnal felmentek saját páholyukba. A királyné fekete ruhába a nyaknál fehér csipkefodorral s fekete felöltőbe tolldiszitéssel volt öltözve, fején barna kalapot viselt tollal. Fenséges leányán elől drapirozott Tegethoff-szinünhát, zsemlyeszinű rojtozott Maintenon felöltőt s Rembrandt kalapot nagy tollal, láttunk. A király tábornoki egyenruhát viselt, mi fölé természetesen köpönyeget öltött. Hogy ha már az öltödéiről szólok, hát egyúttal elmondom azt a keveset is, amit a hölgyek toilettejeiről lehet megjegyezni. Itt természetesen a szépségkirálynőkkel kell kezdenem, mert ott voltak mindketten: Andrássy Ilona és Pejácsevics Jolán grófnők. Andrássy grófnő kihajtott gallérú, kávészinti, egészen testhez álló kabátban jelent meg ; az egész díszitést két sor gomb képezte; ruhája écharpeszerüleg rendezve, Tegetthoftzinn volt. Fején hátraálló kalapot viselt. A Pejácsevics grófnőn kékszinü, egész nyakig gomboló, testhez álló egysoros kabát, fején fekete szalmakalap világoskék szalagokkal, és zsemlyeszinü ruha, széles fodrokkal, volt. Külügyminiszterünk neje, a híres szépségű Katinka grófné is künn volt, bordeaux-szinü princesse szabású ruhában, mely elől két sor tollal volt díszítve, középen pedig egy sorosan végig volt gombolva; fején ugyancsak bordeaux szinü kalapot viselt. Páholya mellett ült az érdekes Edesheim-Gyulai báróné,fekete lovaglóruhában, fekete szőrből font féligléderrel fején. Igéző jelenséget képezett a fiatal Cziráky grófné, majdnem egészen fehér Maintenon szabású felöltőjében, melyet drága csipkék díszítettek. Andrássy Manó két leánya szürke, csíkozott jaguetot viselt. Két Inkey bárónő hamuszin ruhában, melyeknek dereka frakkszerüleg volt kivágva, hogy a hasonló színű mellények láthatók legyenek, jelent meg; fejükön csupán egy széles szalaggal díszített, barna, magas formiájú kalapot viseltek. Egészen egyenlően volt öltözve két Zichy grófkisasszony vörös, sárga és kék toll díszítésű kalapokkal, fekete testhez álló ruhában. Zichy Lívia csipkével díszített, polonaise szabású indigokék ruhában jelent meg. Karacsay grófnén nagyszerű palotát láttam pompás marabout tolldisztéssel; fején fekete csipke kalapot viselt. Mailáth grófné a baloldalon ült leányával, mindketten fekete bársonyban és selyemben. A második verseny különösen érdekes volt , erősen tusakodott Springer Hanája és Hannu Móric Amaranthusa, ez utóbbira sok fogadás történt, én is beugrottam Mindenki azt hitte, hogy Amaranthusnak győznie kell. Darabig vezetett is, majd előre került Ilona, lázas izgatottsággal gukkeroztuk a futókat. Amaranthus megint utolérte Ilonát , együtt repülnek. Vajon ki fog győzni ? Ekkor az Ilona összeszedi magát, előre száguld és több lóhoszszal nyer. Volt nagy riadalom. Wenckheim báró érkezett be elsőnek, ki hatalosan konstatálta az Ilona győzelmét. Tessék azután fogadni. Biztosra vettem az Amaranthot és így cserbehagyott! No se baj, majd kárpótol Tallós. De mi az? Az örömzaj elmúlik, a bírálók érvénytelennek nyilvánítják a versenyt, mert az indulás helytelenül történt. Tehát az Amaranthus becsülete mégis meg van mentve ! A mezei gazdák versenye a szokott érdekeltség közt folyt le, tizenhárman indultak. Néhányan lebuktak, egy kirúgott s heten érkeztek be. A nyerő lovat Batthyányi gróf azonnal megvette 500 forintért. Az asszonyságok dijára négyen indultak : Baltazzi Tallósa, Hopetick, Szivárványa, Festetics Wild Roverja és Blaskovics Bolygója. Ez utolsóra sokan fogadtunk, majdnem bizonyos volt ennek győzelme. Kezdetben vezetett is, de azután beérte a Tallós és könnyen leverte a Bolygót. A Károlyi díjra nevezve volt Kincsem, ki is állott a síkra, a többi nevezettek mind visszaléptek, csak Baltazzi Nil Desperanduma keltett re- iményeket. Hittük, hogy legalább ez síkra fog szállni, még az utolsó percben is mindenfelé kerestük; hol a Nil Desperandum ? Sehol! Ki is merne síkra szállni az európai turfok championjával, a legyőzhetlen bajnokkal. A stakes imigyen walk overral végződött. Kincsem kezdetben büszkén lépegetett, de azután nagy gyönyörűségünkre futni kezdett, s galoppal érkezett be. Zuhogó záporban folyt le az akkadályverseny, futottak négyen. Szapáry Zsibója folytonosan több lóhosszal hátul ballagott, Schavel Az e en- Bessének veresége felől sem lehetett kételkedni. Annál erősebben küzdött Esterházy, Nihilistája és Beniczky Wild Youtsa. Nagy összegekben fogadtunk proés contra ezen két lóra , az első zűrben Nihilista határozottan elől járt, de azon pillanatban midőn másodszor érnek a vizes árokhoz, Wild Youth utóléri a Nihilistát, együtt ugranak gyönyörűen. Mindenki mintha tűkön állna. Összevissza kiabálnak, bátorítják a jockeyt, a lovat, és saját magukat. A második gátnál még együtt ugranak ugyan, de a Wild Yout már lankad, s a gát mögött el is marad. A Nihilista vezet s övé a diadal. Éljen. Ezzel vége volt a tavaszi versenyek első napjának. A király dörgő éljenek között távozik, hogy hazakocsizzék , végig a soroksári után, mely virágfüzérekkel, zászlókkal és szőnyegekkel pompásan fel volt díszítve. Almaviva. NAPI HÍREK. — (A király) ma reggel 8 órakor a várkápolnában csöndes misét hallgatott; a királyasszony pedig ugyanott 11 órakor. A királyné kíséretében voltak: Gizella főhercegnő és Lajos bajor herceg a királyné bátyja. — (Személyi hírek.) Koburg herceg s neje, Hohenlohe herceg és gróf Andrássy Gyuláné a tegnap esti bécsi gyorsvonattal megérkeztek. — (Sina báró hagyatéka.) Sina Simon b. hagyatéka — mint bécsi lapok illetékes helyről értesülni akarnak — következő összegeket képvisel. Az aktív vagyon Ausztriában értékpapírok és ingókban 6,102.230 frt 52 kr. realitásokban 10,033.117 frt 99 kr. Magyarországon ingókban 728.508 frt 52, realitásokban 18,880.614 frt 50 kr. Külföldön realitásokban 868,754 frt 50 kr. összes aktíva 36,614.325 forint, mely összeggel szemben 15.581.344 frt 87 kr passiva áll. Az örökösök 800.000 frt hagyatéki illetményt fizettek. — („Egy öngyilkos utolsó gondolatai“) oly tárgy, mivel a tragikai múzsa számtalanszor megbirkózott, gyakran a lélektani valószínűség rovására, mert az, aki negyedórákat eltölt magánbeszédekben, ritkán végezi öngyilkossággal. A valóság azonban gyakran mutat fel oly képeket, melyek sajátszerűségeikben minden képzeleten felül állanak, így a legközelebb Münchenben előfordult eset, melyben jegyzeteket találtak egy öngyilkossá lett egyénnél, egész a halál percéig folytatva, s legteljesebb eszméletnél beteg kedélyt mutatva. Egy alsó-bajorországi nem rég nősült fiatal építész volt az, ki már egy idő óta mélakórban szenvedett. Jegyzeteiben fájdalommal vesz végbucsut az élettől, kijelenti, hogy nehezére esik kezét magára venni, de szívesebben teszi ezt, „mint tovább is kőművesek és ácsok közt éljen.“ Megjegyzi, hogy már az ajtóra felakaszta magát, s elvesztéi eszméletét, azonban egyszerre ismét a földön találta magát felocsúdva. Szerencsére (!) volt nála egy revolver s tükör elé ülvén pontosan kikereste halántéka legkényesebb pontját. E helyzetben találták meg a hullát. Végül még a zenére gondol, mely az alsó vendégszobában víg dalokat játszik, s felhangozván hozzá, végpillanatát megszépíti.