Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)

1879-05-09 / 127. szám

4 * (Schnitzer J.) német fordításában s a Franklin-társulat igazán pompás kiállításában vettük Szigligeti „Fenn az ernyő, nincsen kas“ című vígjátékát és Jókai „Hős Pálffy“-ját. Szigligeti ezen egyik legjobb vígjátékénak lefordításáért, mely­nek címe németben: „Rauschgold,“ a legteljesebb elismerés illeti a nemes buzgalmú és tehetséges mű­fordítót. A fordítás félig-meddig átdolgozás, amennyi­ben Schnitzer a magyar színhelynek németre való áttételével kapcsolatban a szereplő személyek magya­ros ruháján is változtatott egyet-mást. E feladatát — bízvást mondhatjuk — a jeles vígjáték becsének és szellemének jelentősebb csorbítása nélkül sikerült megoldania. Jambusai könnyen folynak, a társalgás humoros fordulatait híven és biztosan követik. A „Rauschgold“ megérdemli, hogy hivatott tolmácsává legyen a magyar vígjáték örök érdemű jelesének. — A „Hős Pálffy“ fordítása ez alkalmi mű legelőnyö­sebb tulajdonságának, az emelkedett, költői dikciónak hű visszaadásával eleget tett feladatának. * (,,A népszínház műsor­a'1) cím alatt ifj. Nagel Ottó könyvkereskedő vállalatot indít meg, melyben minden a népszínházban előadott és előadandó darab meg fog jelenni. Már sajtó alatt vannak : a „Ve r e s ha j u“, „K o k o“, „Ágnes asszony“, és „Kósza Jutka“ címü darabok, melyek a jövő héten megjelennek. Egy-egy füzetnek ára 50 kr. lesz. ♦(Jókai Mór) a „Látható Isten“ címü beszélyét, —­mint a „Gyf.“ értesül Budapesten is fel fogja olvasni. * (A hírhedt Straussberg) könyvet írt, melyben az európai kormányformákat hasonlítja össze. Az Oroszországról írott rész állítólag nagyon érdekes. A mű Berlinben Guttentag kiadásában jele­nik meg. A német színház. Budapest, május 8. Tisztelt szerkesztő úr! Egyik hazai lapunkban olvastam egy bécsi lap abbeli panaszát, hogy a fővá­rosi magyar sajtó agyonhallgatja Laube úrnak a gyapjú­ utcai német színházban ez idő szerint magát mutogató társaságát. Nem azért veszem kezembe a tollat, hogy a magyar sajtó e hazafias mulasztását helyre hozzam. A kérdéses bécsi lap úgyis azzal dicsekszik, hogy e társaság mindazonáltal jó üzletet csinál s eszerint Laube­­r nem csalatkozik abbeli számításában, hogy a pesti közönségből kisajtolja tisztán az idevaló német sajtó segítségével azt a pénzt, amelyre a bécsi hiány fedezése céljából szük­sége van. Én csupán egy kis üzleti kérdést pendítek meg. Szeretném a magyar fővárosnak megmondani, hogy mily kincset bír az ő német színházában a­­ külföld, s mije a fővárosnak ez a színház. Az elmúlt évadban, szeptembertől mostig va­lami Blau nevű vállalkozó állt a gyapju-utcai intézet élén ; tartott magának egy szedett-vedett társaságot s elhozta vendégszerepre Meyerhoff, Link, Olga, Szvobodáné, Gallmeyer, Geistinger, Rainer, Hart­­manné, Zampa, stb. stb. asszonyokat, Sziha, Rüdinger, Tewele, Matras, Blasel, Szvoboda, Sonnenthal stb. stb. urakat, részint egyenként, részint többet egy­szerre. Bevett összesen a­lig játszott 105,000 frtot, o. é.-ben. Ebből vendégei elvittek 60,000 frtot, itthon maradt a társaság költségeinek fedezésére 45,000. Egy ízben tudvalevőleg a népszínháznak sike­rült a bécsi Kari színháznak tömegesen itt szereplő korifeusait megugratni. E vándorművészek vezére ak­kor az idevaló hírlapokban azzal fenyegetőzött, hogy a népszínház igazgatója ellen 50,000 írzig fog kárté­rítésre perelni. Ez a­­dolog csak fenyegetés maradt ugyan, de a fenyegetésből némileg taksálható, hogy mily összeget mentett­ meg akkor a népszínház igaz­gatója a hazai forgalomnak. Ha csak 20,000 frt lett volna is, ez már a fentebbi 60,000-t 80,000-re rugtatta volna fel. Most Laube­­r kezében van a csap, ő csapolja meg a jólétben és gazdagságban úszó főváros pénz­forrásait. Tegyük fel, hogy kicsapol belőle 20,000 frtot, akkor már helyre van ütve a kár, melyet Bécs szenvedett annak idején Tevele futása által. Íme 80,000 frt, mely a gyapjú utcai színház révén 8 hónap alatt kivezetett a fővárosi forgalomból, de nem csak a fővárosiból, hanem a hazaiból. Ez az összeg el van veszve, ez az országból kiment. Mije tehát a gyapjú-utcai színház a főváros­nak? felelet: nyílt gazdasági sebe. Egy pénzsemmisítő intézet. Egy csatorna, mely a vért a testből el és kivezeti. Egy pióca, mely kiszívja és megsemmisíti a forgalom nedveit. Ez intézetben minden évben tönkre megy egy igazgató szerződött színészeivel együtt; az igazgató elveszti pénzét, állandó tagjai nem kapják meg szerződött bérüket, a külföldi „művészek“ pedig a rab madarak, melyek ide szállnak a nyitott sebre táplálkozni) duskálkodnak mindnyájunk szégyenére és senkinek sem a hasznára. Tessék megkeresni a művészi élvezetet, melyért a budapesti közönség 80.000 frtot külföldre fizetett. De távol van tőlem, soraim élét a külföldi harácsolók ellen fordítani. Jó isten, hiszen bolondok volnának, ha nem jönnének, mikor a jó alkalom csá­bítja őket. Ha azonban a rendőrség és az adóhivatal a tisztességes kereskedések üzleti érdekeinek megvé­dése céljából ráfordította figyelmét azokra az árve­­rező szédelgőkre, a­kik egy-egy csomó portékával letelepesznek ideig-óráig ott ahol egy üresen álló bolthelyiséget találnak alkalmas helyen ; jó lenne szemet nem hunyni az oly művészi vállalatok felett is, melyek esztendőn át mint üres boltok állanak, magukban értéktelenek, s csak ideig-óráig telepíte­nek le dobszóval kelendőbb portékát és saját sanyarú exisztenciájukat üggyel-bajjal tovább tengetendők, idegen jövevényeknek állandó alkalom gyanánt kínál­koznak a közönség megzsarolására. Egy tisztesség­i PESTI HÍRLAP. ges színházban tisztességes vendég semmi megrovás alá nem esik. De egy színházban, mely maga semmi, csak időnként zsákmányoló stációja pénzre éhes vagy megszorult társaságoknak, sem a vendég nem tisztességes, sem a gazda. Laube­­r pedig köszönje meg, ha a magyar hírlapok hallgatnak róla. Ő pénzért jött, s az itt van elég, még olyan áruért is, a­mely Bécsben nem kell. A szerkesztő úr alázatos szolgája x . 7. színházas~művészete~ Matinéé Liszt Ferencnél. W­e­i­m­a­r­t, az irodalom és művészet e kedé­lyes városkáját e hó 4-én, vasárnap érdekes esemény hozta forrongásba. Matinéé Liszt Ferencnél. A „Hof­gartnerei“ lakása, melyet barátságos zöldjükkel vesz­nek körül a park fái és illatozó cserjéi, s mely a maestro rendes weimari tuszkuluma, délelőtti 11 óra­kor válogatott, tarka vendégsereggel telt meg. A nagyherceg családjának és környezetének számos tagja, Lóé, az udvari színház intendánsa, Lassen karmester, weimari művészek és művésznők, az udvar urai és hölgyei sereglettek össze a maestro lakásán. Ott volt Goldschmidt Albert, a hannoveri zene­szerző fiatal nejével, Liszt egy berlini bankár barátja, ki egy új szerzeményét játszotta el a mesternek, a hatvanötéves széphangu Viardot-Garcia asszony Párisból kevésbé szép és fiatal, mint tehetséges leá­nyával. Viardot dalokat énekelt, melyeket leánya szerzett s a maestro igen megkedvelt, ezenkívül Lassentől egy-két kompozíciót. Majd Liszt quartettet játszott művész-barátaival. A matinéé rendkívül élénk és minden tekintetben érdekes volt. Este a társaság nagy része az udvari színház termeiben találkozott, ahol „Faust“ második része került színre. Legna­gyobb sikert Holzhaus aratott Mephistójával, melyet a kritika Devrient alkotása fölé helyez. A művészet élvezeteinek áldozó társaság központja, alig kell mondanunk, itt is Liszt Ferenc, az örökifjú maestro volt. *(A népszínházban) holnap, pénteken „Nini i­s“-t adják elő, a címszerepben G­e­r­ő­f­fy­n­é­­vel„ aki mint szerződött tag e szerepet először fogja játszani. A szombati „Sárga csikó“ előadásra a jegyek holnap, pénteken d. e. adatnak ki a rendes pénztárnál. Az előadás bérleten kívüli lesz, * (Soldosné asszonyról) az „Extra­blatt“ ismét azt újságolja, hogy a bécsi Karl-színház­­ban vendégszerepelni fog. A műsort is említi, benne a „Boccacio“, „Fatinitza“, „Angol“ és egy magyar népszínmű előadását. Ismételve és egész határozott­sággal kijelentjük, hogy a kedvelt művésznőnek esze ágában sincs Bécsben vendégszerepelni s ez ügy­ben közte s a Karl-szinház igazgatósága között semmi­féle megbeszélés vagy megállapodás nem történt. * (Brüll Ignác) az „arany kereszt“ opera szerzője „B­i­a­n­c­a“ című új operáját átnyújtotta már a bécsi operaház igazgatójának, mely azt decem­berben fogja színre hozni s a címszerepet Bianca B­i­a­n­c­h­i fogja játszani. TÁVIRATOK: Bécs, május 8. A „P. C.“ jelenti mai kelettel Konstantinápolyból, hogy Obrucsev töb Filipopoliszba érkezett. A cár kiáltványa lesújtotta a bolgárokat, de remélhető, hogy hallgatni fognak az orosz uralkodó intésére és legalább egyelőre békében maradnak. A porta hír szerint el fogna állni Burgasz és Iktiman megszállási jogától. Bécs, május 8. A „P. C.“ jelenti mai kelettel Tirnovából. Az orosz oktatótisztek parancsot kaptak, hogy haladéktalanul jelent­kezzenek illető csapataiknál; azoknak ki kell lépniök az orosz hadseregből, akik ál­landóan a bolgár nemzetőrségnél akarnak maradni. Bécs, május 8. A képviselőház elfogadta montfalconei öntözésről és a dunaparti pálya kiépítéséről szóló javaslatokat. Bécs, máj. 8. Az osztrák-magyar bank főta­nácsa elhatározta, hogy holnaptól fogva 1/5 százalékkal leszállítja a kamatlábat, tehát váltóelszámolásnál 4, kölcsönöknél eg%-ot fog számítani. Darmstadt, május 8. Battenberg hg. ma elutazott Livádiába. Paris, május 8. (A „P. H.“ ere­deti távirata.) A szenátus balpártjának fejei elhatározták egy tegnap megtar­tott értekezletben, hogy a kamráknak Pakisba visszatértére fognak szavazni. A szenátus elnöksége a kormánnyal egyetértőleg állapítandja meg a kérdés tárgyalásának idejét. A kamrák vissza­térte azonban szükséges helyreállítások miatt csak a jövő évben történhetnek meg. Magán pénzügyi jelentések szerint Anglia a török pénzügyek rendezésére biztosokat nevezett ki. Versailles, máj. 8. Grévy 440 kommunard megkegyelmező okmányát írta alá. London, május 8. A „Times“ mai kelet­­i fel jelenti Gundamukból, hogy Jakub Khan , több kitűnőséggel és családja néhány tagjá­­i­val, az angol táborba érkezett. Róma, május 8. (A. „P. H“ ere­deti távirata.) Az „Italia“ mai számá­ban Döllinger egy nyilt levelet intéz Nervinhez, az itteni Pál-templom rek­torához, melyben mindazon kósza híre­ket valótlanoknak nyilvánitja, mik az ő várható önalávetésére a Vatikánnak vonatkoznak s a vatikáni zsinat hatá­­rozványait ismét elfogadhatlan tév­­tanoknak nyilvánitja. Nándorfehérvár, május 8. Az angol, leg­inkább kedvezményezett, szerződés alapján ma ideiglenes kereskedelmi egyezmény kötte­tett Olaszországgal. Philippopolis, máj. 7. (A „P. H.“ eredeti távirata.) Obrucsev tábor­­nok a bolgár templomban ma felol­vasta a cár ukázját, melyben a kelet­­ruméliai bolgárokkal tudatja, miszerint el van tökélve a berlini szerződés fen­­tartására, s mert azon meggyőződésben van, hogy az orosz fegyverek által kivívott eredményt csak e szerződés biztosítja, azért megparancsolta az orosz csapatoknak a tartomány kiüríté­sét. Az ukáz további része a tarto­mány szervezéséről szól ; a cár re­ménye, hogy az új szervezet a hozzá kötött várakozásoknak meg fog felelni s hogy nem ad alkalmat a béke meg­zavarására, miután a lakosságnak a békére nagy szüksége van. Az ukáz utal a szervezetben biztosított magán­jogra, autonómiára s azzal végződik, hogy a lakosság üdve saját kezébe van letéve. A cár nem helyesli azok törek­vését, kik a berlini szerződés adta helyzettel nem lévén megelégedve, ezt törvényellenes módon erőszakosan meg­kerülni igyekeznek s inti a lakosságot, ne ellenkezzenek a nagyhatalmakkal, mert ez után újabb bajokat hívnak az országra; élvezzék a jövőben vetett bizalommal s félelem nélkül azon jo­gokat, melyeket nekik a jelen helyzet ad s melyekkel azelőtt nem bírtak. Az ukáz felolvasása után Obrucsev be­szédet tartott a néphez, s hangsúlyozta hogy a szultán a Balkán-vonal katonai megszállását török részéről nem tartja szüksé­gesnek és csupán a bolgárok maga­tartásától függ, hogy ez utóbb ne vál­jék politikailag szükségessé. Pét­er­vár, máj. 8. A külföldi hírlaptudó­­sítások ellenében tudomásul juttatott, hogy a Péter-Pál fogházban nem fér el 4700, de még 400 fogoly sem. Az erődben levők közül egy sem vitetett Szibériába; február óta csak 3 tisztet fogtak el, egész családok elfogatása sohasem fordult elő. Azon hir, hogy a cár a trónörökös javára leköszön, teljesen valótlan. Legújabb, — (Az aegyptomi alkirály) — mint a Fidbl, jelenti — megkü­ldő Talaat pasának másolatát azon határozatnak, melyet az ulemák hozzá terjesztettek, melyben tilta­koznak olyan államtanács alakítása ellen, hol európaiak is helyet foglalnának, egyide­jűleg visszautasítják Anglia és Franciaország ultimátumát, s követelik az európai és ame­rikai tisztek elbocsátását. Talaat pasa ez okmányt a porta elé terjeszti. Hasonló másolatokat fognak kapni az alexandriai fő­konzulok is. — (Prágából) jelentik, hogy a né­met kiegyezési bizottságnak a cseh bizottság 1879. május 9.

Next