Pesti Hírlap, 1879. június (1. évfolyam, 150-178. szám)

1879-06-20 / 168. szám

1879. t­nilis 20. (jobboldali) a javaslatot az osztályokhoz kéri előbb utasittatni. T­e­s t­e­­­i­n (baloldali) indít­ványozza, hogy az osztályok titkos szavazással egy 15 tagú bizottságot válaszszanak. Ez in­dítvány elfogadtatott, mire az osztályokba sor­solás kezdetét vette. Ezzel az ü­lés bezáratott. — Az osztályok délután 2 órakor alakultak meg. 3­. órakor az ülés folytattatok. Versailles, jun. 19. A kongresszus folytat­ván félbeszakított ülését, az elnök kijelenti, hogy a bizottsági tagok csupa köztársasági pártbeliek- A jobboldalról ez ellen több szónok protestált. Baudry Asson legitimista azon javaslata, hogy ez eljárás megrovassék, f­elvettetett, és az ülés berekesztetett. M­iután ismét folytattatok Simon a bizottság jelentésének elfogadását aján­lotta, Brun legitimista ellenzé, minthogy zavar­gásoktól fél. Cassagnac a Párisba való vissza­térés mellett szól, s kifejezést ad azon remé­nyének, hogy ez a köztársaság bukásához vezet. Ezután az alkotmány IX. cik­kelye 519 szóval 862 ellen fölfüg­gesztetik, és a kongresszus bere­­kesztetik. Kairó, jún. 19. Vivian főkonzul és angol diplomáciai ügyvivő elutazott. A Margithidi összekötő vonal megnyitása. A Duna jobb és balparti közúti vasútvonalak egybekapcsolására épített Margithidi összekötő vonalon a hivatalos próbamentt ma délelőtt tartott meg, kellő ünnepélyességgel. A vaspályaigazgatóság ez alkalomra mintegy 65—70 városi notabilitást hívott meg délelőtti 10 órára a Károlykaszárnya elé, honnan az indulás öt, sárgára festett, négyfogatú csengős bongós kocsin történt. A szokatlan látványra jelentékeny számú néptö­meg gyűlt össze, kik nem annyira a kocsikban helyet foglaló városatyák és egyéb belső emberek, mint in­kább a díszruhába bujtatott kocsisok és tekintélyes ar­cokat vágó konduktor urak iránt érdeklődtek, s kiknek az egész látványban a társaság valóban megnézésre­­méltó paripái látszottak leginkább tetszeni. A próbamenet ünnepélye szorosan hivatalos jellegű volt, hölgyek tehát nem vettek részt benn­e, őszinte sajnálatára sok fiatalabb meghívottnak, kik kö­zött jelentékeny számot tettek a hírlapírók. Néhány a leplezetlen szavakban kifejezést is adott e sajnálkozásnak, és Franciaországot emlegette, hol ilyesmi nem eshetnék meg hölgyek részvétele nélkül, azonban szava elhangzó szó lett az­­ ostorpattogásban és konduktori sípok fütyülésében, mely hangok azt jelenték, hogy a próba­menet kezdődik, s a kocsik indulnak. S aztán neki iramodott az első fogat, gyorsan mint a villám. Utána csekély körökkel a többi négy, s csakhamar egymásután maradtak el mögöttünk a deák­­téri zöld kápolna, a lipóttemplom, a Páris vendéglő, az angol gépgyárak telepei, s az osztrák államvaspálya indóháza. Itt a pálya merész fordulattal bekanyarodva elha­lad az Új­ Világ előtt, s csakhamar kivezet a Margit­­hídra néhány perc még s a Margitsziget előtt robogunk el, majd végét érjük a hídnak, s a dunaparton emelt töltések vágányain folytatva utunkat, rájutunk a Zug­­ligetbe vezető régi vonalra. Eddig tart az új pálya. Megállnak a kocsik, a lovakat átfogják, s mint Ráth Károly úr megjegyzé: „az elsőkből utolsók lesznek,“ — értvén azon kocsit, melyen ő is ült, s mely jövet első lévén, visszatéréskor utolsónak maradt. Ismét fütyült a konduktor, a kocsis kibonta su­­hogóját (szerencsésen le is ütötte egy kocsiban ülő vendég cilinderét a csapójával), s kik előbb jöttünk, most menőben voltunk a Török utcán át vissza a Mar­­githitra, és azontúl az Új­világ elé, mely most Carlos­­Orpheum nevet visel, s valaha igen hires helyiség volt. Itt a vaspályaigazgatóság villásreggelit rendelt ven­dégei számára, s a bevonulás és helyfoglalás azonnal meg is történt. Terítve a tágas és gyönyörűen parkírozott kert­ben volt, magas fák árnyában, mintegy 70 személyre. Ott láttuk köztük Ráth főpolgármestert, Gerlóczyt, Thaisz Eleket, Ország A. a közmunkatanácstól, a közle­kedési minisztérium egy tanácsosát, a fővárosi hatóság több küldöttjét, s a társulat igazgatóját Jelinek Mórt, valamint több társ­­hivatalnokot. Természetesen beszé­deknek is kellett mondatniok : ezek sorát Ráth Ká­roly kezdte meg, ürítvén poharát a társulat elnökségé­re, mire J­e­lí­­­n­e­k Mór felett (fájdalom német nyel­ven) felköszöntvén a hatóságot. Szóltak még G­e­r­l­ó­­czy, közkívánatra Ország, és Cséry Lajos, ki a sajtó férfiairól emlékezett meg. Utóbbi szavaira dr. Günther válaszolt, igen szellemes szavakkal emlé­kezvén, meg a derék igazgatóságról, mely lehetővé tette, hogy Ó-Buda, „a világ legmegközelíthetetlenebb pontja“ direkt összeköttetésbe jött a nemzetközi forgalommal. Ezután még egy 7 és fél láb magas kínai űr mutatta be magát a társaságnak, mire ezt jól megszem­lélvén, ismét kocsira ültünk, és szétoszlottunk a város­ban, ki szép emlékkel, ki óriási bokrétával, melyekkel a társaság kedveskedett, de hogy mi célból, azt azok sem sejthették, akik szerencsések voltak valamelyiknek birtokába juthatni. Az ünnepély egy órakor ért véget. NAPI HÍREK.­­ — (Sz­e­mé­ly hi­r­e­k.) József fő­herceg ki a napokban tért vissza szemleútjából, megérkezése utáni napon­­. Nyári ezredes kí­séretében Alcsuthra utazott és ott tölti az egész nyarat családjával együtt. — G­r­a­e­f altábor­nagy a Margitszigeten vett lakást és ott fog lakni egész nyáron.­— Coburg hrg. és családja egy hónapot fognak Sz.-Antalon tölteni és azután a fővárosba térnek vissza. — Bonis Sámuel legfőbb itélőszéki tanácselnök, egész­sége helyreállítása szempontjából három havi szabadsággal tegnap Karlsbadba utazott. — (Balos t­áv ir­a­t.) A népszínház tagjai ál­tal tegnap rendezett rákospalotai mulatság védnöknője tudvalevőleg Soldosné volt. A társaság kivonult az erdőbe, megkezde a társas játékokat. Vígan folyt az ünnepély, csak koronája Soldosné hiányzott még. Várták, fönntartották számára a díszhelyet, a neki kötött bokré­tát. Elkövetkezett az est, az éj, a Soldosné nem jött. Küldöttek lakására s a posta azt a hirt hozta, hogy a kedves művésznő a vaspályán a nap folytában nem érke­zett meg vidéki vendégszerepléséből. Ma reggel a népszín­ház gazdája s a mulatság egyik rendezője Nagy Vince úr Debreczenből táviratot kapott, melyben a művésznő nó­tái­zva mentegeti magát a következőleg: „N­é­z­z­é­t­e­k el, ha hibáztam. Tudom is én, mit csináltam. — S­o­l­d­o­s­n­é.is A népszínház tagjai közt kézről-kézre járt e távirat ma dél­előtt s mindenki ezt gondolta magában: „Lehet is rád haragudni !‘‘ — (A nemzeti kaszinóból.) Nem­rég egy orsz. képviselő s egy „foglalkozására nézve“ kaszinótag közt párbaj-eset adta elő magát. A párbaj akkor egy furcsa aggodalmon rekedt meg : az volt ugyanis a kérdés — írja a F. H. — várjon az érdeklett kaszinó­tag gen­tleman-e vagy sem ? E kérdést legközelebb a kaszinóban egy becsületbiróság fogja eldönteni . (Az új összekötő lóvonatú pá­lyán) a viteldijak a következők: A Ludoviceumtól O-Budáig hidvámmal együtt 18 kr. A Károly kaszárnyá­tól O-Budáig hidvámmal együtt (I.) 17, (II.) 15 kr. A Ludoviceumtól a Császárfürdőig hidvámmal együtt 14 kr. A Károly­kaszzárnyától a császárfürdőig hidvámmal együtt 12 kr. A Károlyi­aszárnyától a Zugligetbe hid­vámmal együtt 27 kr. A Károlykaszárnyától az élelm,­térig hidvámmal együtt 12 kr. A Károlykaszárnyától a fogask. vasútig hidvámmal együtt 18 kr. A fogask. vasúttól a Zugligetig hidvámmal együtt 15 kr. A pá­lya f. hó 21-én fog a közforgalomnak átadatni. — (Ritka hűség). Tegnap a Teréz­városban rendkívüli lakodalom volt. A vőlegény egy csonka Este baka, ki mind a két kezét ott hagyta Boszniában, s úgy került vissza szülei­hez. A menyasszony egy csinos, jómódú polgár­leány volt, ki a szerencsétlenül járt ifjút már Boszniába mente előtt is szerette és bucsuzáskor szivét és kezét kedvesének ígérte, s amit az ép déli legénynek megígért, megtartotta a csonka hőssel. Az egybekelésnél sokan voltak jelen, mély megindulás látszott minden arcon és ne­héz lett volna elhatározni, várjon a béna harcfit, avagy ha menyasszonyát illetik-e a részvét könnyei.­­ (Egy osztrák főur a szegediek­nek.) Schwartzenberg herceg a vízkárosultak segélyezésére a palotájában rendezett ünnepély jövedel­mét 12 ezer forintot leküldte Csekonics Já­nos gróf nejének, ki levéllel azonnal fölkereste Dani Ferenc főispánt, melyben kijelenti, hogy a segélyösszeg­ből 8 ezer frtot Szegedre fog küldeni; a segélykiosz­tásra nézve a nemeslelkü grófnőnek az az óhajtása, hogy a küldendő 8 ezer frtnak fele 4 ezer frt, 80 oly iparos közt osztassák ki, kik az árvíz miatt teljesen tönkrejutottak. A második 4 ezer frtot pedig oly sze­­génysorsú háztulajdonosok közt óhajtaná kiosztani, kik­nek házait a víz elpusztította. A főispán hivatalosan még a múlt héten megkereste már a segélykiosztás tárgyában az ipartársulat elnökét, s a segélyezendő ipa­rosok névsorának összeállitása végett a társulat ma nagy gyűlést fog tartani. A szegényebb sorsú volt ház­tulajdonosok névsorának megállapítása is folyamat­ban van.­ (Kedves emlékül Szegedre.) Az Almásy Tasziló gróf által festett „vadászati jelenet“ című és a szegediek javára felajánlott festmény kisorsolása hatósági bizott­ság jelenlétében e hó 15 én történt meg. A 147-ik szám huzatott ki, s igy a nyertes Fiat Alice bárónő lett, kinek részére a kép már el is kül­detett.­­ (Egy altábornagy halála.) Bibra Vilmos báró altábornagy, osztályfőnök a közös hadügy­minisztériumban, tegnap Szolnokra érkezett, az ebéd után azonban a guta ütötte meg, minek folytán azonnal meghalt.— (A Kincsem jubilaeuraán). Blaskovich Ernő hires lova, a világhírű Kincsem a napokban vívta ki magának a berlini gyepen az ötvenedik nagy dijat! Verseny után az ottani jockey club tagjai a ju­­bilaeum örömére lakomát adtak — Blaskovich úr tiszteletére. Kincsem most öt éves: 1876-ban Sopronban futott s győzött először és nyert 4300 frtot. Ugyanez évben megnyerte Budapesten a kétévesek kancadiját, a bécsi Kladruberdijat s a kritériumot (13.050 frt.) 1877-ben tizenegy­szer, 1878-ban tízszer futott s győzött; e három év alatt 54.722,5 30872 és 19.525 frtot nyert,­­ mely összegből 122.370 frt a monarchia gyep­jeire esik. Németországban Kincsem összesen 100.000 márkát nyert. Angliában kétszer nyerte meg a Derbyt s Parisban egyszer a grand prix-t. A Kincsem öszszes nyeresége tehát meg­haladja a 200.000 frtot. — A N. Fr. Pr. ün­nepli ez alkalommal az „osztrák“ ló diadalát. Nem adjuk oda a sógornak, a Kincsem már csak a mi kincsünk marad. — (Az összekötő lóvasú­t)amely­­nek ma történt megnyitásáról külön cikkben emlékezünk meg, 7 és a/10 kilométer, azaz majd­nem egy mértföld hosza. Kiépítésében Lebenstein D. pályafenntartó, és M­itterdorfer mérnök sze­reztek kiváló érdemeket. Lebenstein a sínek fektetésénél eltért az eddigi rendszertől, s azok alá nem keresztben fekvő talpfákat, hanem nyúltirányú gerendákat alkalmazott, melyektől kiindulva harántvasak kötik össze az átellenes síntalpakat. Ez azon előnyt nyújtja, hogy a nyomtávolság nem szenvedhet változást, s így eleje vézetik annak, hogy hosszas használat után kisiklások történhessenek. A zugligetbe ve­zető régi vágányokat is ugyan ily szerkezetűvé fogják átalakítani, s ha e munkálat elkészül, a társaság a Margit-hídtól a zugligetig vezető vo­nalán nem ló, hanem gőzerőt fog alkalmazni a kocsik vontatására. —­ (Régi ágyú.) Gyika Szilárd Krassó megye alispánja a nemzeti múzeumot a megye nevében egy körülbelül nyolcvan kilogramm súlyú régi érc ágyával ajándékozta meg, melyet e hó 10-én Kis- Koszely község határán belül, a Temes folyó med­rében találtak.­­ (H­orvát fészkelődések.) Említettük pár nap előtt, hogy a zágrábi egye­temi diákok mily skandalumot csináltak egy vendéglőben a német Sängerek ellen. Pár nap előtt a katonai zenekar a sétatéren hang­versenyt adott , többek közt egy „csárdást“ is játszott. A zágrábi „Obzor“ másnap egy újdon­ságban közölte a műsort s a csárdás után ilyes jelt: „?!“ használt. Van még a délszláv mániá­ban szenvedő zágrábiakban egy csepp józan­­s­ág — „ ? !“ — (Az orosz cár ifjú korából). Ritka uralkodó, kinek gyermek vagy ifjúkorá­ból adomák ne szállongnának a nép száján. A mostani muszka cárról többek között azt beszé­lik, hogy midőn fiatal korában utazott, azon udvar, melynél vendégül időzött, az ifjú főherceg kedvéért kirándulást rendezett egy nevezetes csatatérre. Jelen volt egy, a magas vendéggel egykorú fiatal főhercege is az illető udvarnak, és nagy áhítattal hallgatták a mérnöki tanár magyarázatát, ki szód­rendben elmondotta, hol állottak Napóleon seregei, hol volt a lovasság, hol a tüzérség, hol kezdődött a csata, melyik szárnyon mikép harcoltak stb. Egyszer azonban a tudós előadás közben,­ nem messze fölugrik egy nyúl, s a két főherceg mintha összebeszéltek volna, ki a sikla anyui után. Beszélhetett aztán a tudós profeszor ur a tábornok uraknak, a két ifjú főherceg nagyobb kedvét lelte hirtelenében egy kis hevenyészett vadászatban, mint az 5 tu­dós előadásában.­­ (Rémségek rovata.) Kapnyik­­bányán a 250 db szarvasmarhából álló csorda átbolygott a szurdokkápolnoki határra. Korpodeány Simon segédszolgabiró és A­n­k­a Sándor csendőrökkel körülfogták a csor­dát. Néhány kapnyiki lakos észrevette, hogy a vitéz urak és csendőrök behajtják a jámbor te­heneket és ellenszegültek. M­ire a fegyveres vité­zek Gladics János kapnyiki családos bá­nyászt meglőtték, más hármat meg szuronnyal megsebesítettek. A vizsgálat megindittatott.­­ (Csoda­bogárkák.) Az lenne csak a kész csoda, ha olyan nagy tömegű kiállításban, milyen a székesfehérvári, az ilyen bogárka hiányzanék. De nem hiányzik ám ! Az élclapok már följegyezték három kis­lány kézimunkájának ilyes feliratát: „Eladó — Frey Mari.“ „Már eladatott — Jób Lujza“ „Le van foglalva — Szűcs Erzsi.“ — Pár nap előtt még egy ismerősünk jegyezte föl magának két kis iskolásgyer­mek következő betűrajzait. „Házadnak rendületlenül Légy hive ob. Weisz Mór“, — és „Szilágyi Erzsébet Levelét megírta Szerelmes könyvével Azt is tele sírta Groszmann Mari.“ Talán nem haragszik meg ránk az iparos-köz­­vádló Ráth Károly, amiért e bogárkákat gombostűre szúrjuk s kitűzzük a napi hirek rovatába! PESTI HÍRLAP

Next