Pesti Hírlap, 1879. június (1. évfolyam, 150-178. szám)
1879-06-20 / 168. szám
1879. tnilis 20. (jobboldali) a javaslatot az osztályokhoz kéri előbb utasittatni. Tes tein (baloldali) indítványozza, hogy az osztályok titkos szavazással egy 15 tagú bizottságot válaszszanak. Ez indítvány elfogadtatott, mire az osztályokba sorsolás kezdetét vette. Ezzel az ülés bezáratott. — Az osztályok délután 2 órakor alakultak meg. 3. órakor az ülés folytattatok. Versailles, jun. 19. A kongresszus folytatván félbeszakított ülését, az elnök kijelenti, hogy a bizottsági tagok csupa köztársasági pártbeliek- A jobboldalról ez ellen több szónok protestált. Baudry Asson legitimista azon javaslata, hogy ez eljárás megrovassék, felvettetett, és az ülés berekesztetett. Miután ismét folytattatok Simon a bizottság jelentésének elfogadását ajánlotta, Brun legitimista ellenzé, minthogy zavargásoktól fél. Cassagnac a Párisba való visszatérés mellett szól, s kifejezést ad azon reményének, hogy ez a köztársaság bukásához vezet. Ezután az alkotmány IX. cikkelye 519 szóval 862 ellen fölfüggesztetik, és a kongresszus berekesztetik. Kairó, jún. 19. Vivian főkonzul és angol diplomáciai ügyvivő elutazott. A Margithidi összekötő vonal megnyitása. A Duna jobb és balparti közúti vasútvonalak egybekapcsolására épített Margithidi összekötő vonalon a hivatalos próbamentt ma délelőtt tartott meg, kellő ünnepélyességgel. A vaspályaigazgatóság ez alkalomra mintegy 65—70 városi notabilitást hívott meg délelőtti 10 órára a Károlykaszárnya elé, honnan az indulás öt, sárgára festett, négyfogatú csengős bongós kocsin történt. A szokatlan látványra jelentékeny számú néptömeg gyűlt össze, kik nem annyira a kocsikban helyet foglaló városatyák és egyéb belső emberek, mint inkább a díszruhába bujtatott kocsisok és tekintélyes arcokat vágó konduktor urak iránt érdeklődtek, s kiknek az egész látványban a társaság valóban megnézésreméltó paripái látszottak leginkább tetszeni. A próbamenet ünnepélye szorosan hivatalos jellegű volt, hölgyek tehát nem vettek részt benne, őszinte sajnálatára sok fiatalabb meghívottnak, kik között jelentékeny számot tettek a hírlapírók. Néhány a leplezetlen szavakban kifejezést is adott e sajnálkozásnak, és Franciaországot emlegette, hol ilyesmi nem eshetnék meg hölgyek részvétele nélkül, azonban szava elhangzó szó lett az ostorpattogásban és konduktori sípok fütyülésében, mely hangok azt jelenték, hogy a próbamenet kezdődik, s a kocsik indulnak. S aztán neki iramodott az első fogat, gyorsan mint a villám. Utána csekély körökkel a többi négy, s csakhamar egymásután maradtak el mögöttünk a deáktéri zöld kápolna, a lipóttemplom, a Páris vendéglő, az angol gépgyárak telepei, s az osztrák államvaspálya indóháza. Itt a pálya merész fordulattal bekanyarodva elhalad az Új Világ előtt, s csakhamar kivezet a Margithídra néhány perc még s a Margitsziget előtt robogunk el, majd végét érjük a hídnak, s a dunaparton emelt töltések vágányain folytatva utunkat, rájutunk a Zugligetbe vezető régi vonalra. Eddig tart az új pálya. Megállnak a kocsik, a lovakat átfogják, s mint Ráth Károly úr megjegyzé: „az elsőkből utolsók lesznek,“ — értvén azon kocsit, melyen ő is ült, s mely jövet első lévén, visszatéréskor utolsónak maradt. Ismét fütyült a konduktor, a kocsis kibonta suhogóját (szerencsésen le is ütötte egy kocsiban ülő vendég cilinderét a csapójával), s kik előbb jöttünk, most menőben voltunk a Török utcán át vissza a Margithitra, és azontúl az Újvilág elé, mely most CarlosOrpheum nevet visel, s valaha igen hires helyiség volt. Itt a vaspályaigazgatóság villásreggelit rendelt vendégei számára, s a bevonulás és helyfoglalás azonnal meg is történt. Terítve a tágas és gyönyörűen parkírozott kertben volt, magas fák árnyában, mintegy 70 személyre. Ott láttuk köztük Ráth főpolgármestert, Gerlóczyt, Thaisz Eleket, Ország A. a közmunkatanácstól, a közlekedési minisztérium egy tanácsosát, a fővárosi hatóság több küldöttjét, s a társulat igazgatóját Jelinek Mórt, valamint több társhivatalnokot. Természetesen beszédeknek is kellett mondatniok : ezek sorát Ráth Károly kezdte meg, ürítvén poharát a társulat elnökségére, mire Jelínek Mór felett (fájdalom német nyelven) felköszöntvén a hatóságot. Szóltak még Gerlóczy, közkívánatra Ország, és Cséry Lajos, ki a sajtó férfiairól emlékezett meg. Utóbbi szavaira dr. Günther válaszolt, igen szellemes szavakkal emlékezvén, meg a derék igazgatóságról, mely lehetővé tette, hogy Ó-Buda, „a világ legmegközelíthetetlenebb pontja“ direkt összeköttetésbe jött a nemzetközi forgalommal. Ezután még egy 7 és fél láb magas kínai űr mutatta be magát a társaságnak, mire ezt jól megszemlélvén, ismét kocsira ültünk, és szétoszlottunk a városban, ki szép emlékkel, ki óriási bokrétával, melyekkel a társaság kedveskedett, de hogy mi célból, azt azok sem sejthették, akik szerencsések voltak valamelyiknek birtokába juthatni. Az ünnepély egy órakor ért véget. NAPI HÍREK. — (Személy hirek.) József főherceg ki a napokban tért vissza szemleútjából, megérkezése utáni napon. Nyári ezredes kíséretében Alcsuthra utazott és ott tölti az egész nyarat családjával együtt. — Graef altábornagy a Margitszigeten vett lakást és ott fog lakni egész nyáron.— Coburg hrg. és családja egy hónapot fognak Sz.-Antalon tölteni és azután a fővárosba térnek vissza. — Bonis Sámuel legfőbb itélőszéki tanácselnök, egészsége helyreállítása szempontjából három havi szabadsággal tegnap Karlsbadba utazott. — (Balos táv irat.) A népszínház tagjai által tegnap rendezett rákospalotai mulatság védnöknője tudvalevőleg Soldosné volt. A társaság kivonult az erdőbe, megkezde a társas játékokat. Vígan folyt az ünnepély, csak koronája Soldosné hiányzott még. Várták, fönntartották számára a díszhelyet, a neki kötött bokrétát. Elkövetkezett az est, az éj, a Soldosné nem jött. Küldöttek lakására s a posta azt a hirt hozta, hogy a kedves művésznő a vaspályán a nap folytában nem érkezett meg vidéki vendégszerepléséből. Ma reggel a népszínház gazdája s a mulatság egyik rendezője Nagy Vince úr Debreczenből táviratot kapott, melyben a művésznő nótáizva mentegeti magát a következőleg: „Nézzétek el, ha hibáztam. Tudom is én, mit csináltam. — Soldosné.is A népszínház tagjai közt kézről-kézre járt e távirat ma délelőtt s mindenki ezt gondolta magában: „Lehet is rád haragudni !‘‘ — (A nemzeti kaszinóból.) Nemrég egy orsz. képviselő s egy „foglalkozására nézve“ kaszinótag közt párbaj-eset adta elő magát. A párbaj akkor egy furcsa aggodalmon rekedt meg : az volt ugyanis a kérdés — írja a F. H. — várjon az érdeklett kaszinótag gentleman-e vagy sem ? E kérdést legközelebb a kaszinóban egy becsületbiróság fogja eldönteni . (Az új összekötő lóvonatú pályán) a viteldijak a következők: A Ludoviceumtól O-Budáig hidvámmal együtt 18 kr. A Károly kaszárnyától O-Budáig hidvámmal együtt (I.) 17, (II.) 15 kr. A Ludoviceumtól a Császárfürdőig hidvámmal együtt 14 kr. A Károlykaszzárnyától a császárfürdőig hidvámmal együtt 12 kr. A Károlyiaszárnyától a Zugligetbe hidvámmal együtt 27 kr. A Károlykaszárnyától az élelm,térig hidvámmal együtt 12 kr. A Károlykaszárnyától a fogask. vasútig hidvámmal együtt 18 kr. A fogask. vasúttól a Zugligetig hidvámmal együtt 15 kr. A pálya f. hó 21-én fog a közforgalomnak átadatni. — (Ritka hűség). Tegnap a Terézvárosban rendkívüli lakodalom volt. A vőlegény egy csonka Este baka, ki mind a két kezét ott hagyta Boszniában, s úgy került vissza szüleihez. A menyasszony egy csinos, jómódú polgárleány volt, ki a szerencsétlenül járt ifjút már Boszniába mente előtt is szerette és bucsuzáskor szivét és kezét kedvesének ígérte, s amit az ép déli legénynek megígért, megtartotta a csonka hőssel. Az egybekelésnél sokan voltak jelen, mély megindulás látszott minden arcon és nehéz lett volna elhatározni, várjon a béna harcfit, avagy ha menyasszonyát illetik-e a részvét könnyei. (Egy osztrák főur a szegedieknek.) Schwartzenberg herceg a vízkárosultak segélyezésére a palotájában rendezett ünnepély jövedelmét 12 ezer forintot leküldte Csekonics János gróf nejének, ki levéllel azonnal fölkereste Dani Ferenc főispánt, melyben kijelenti, hogy a segélyösszegből 8 ezer frtot Szegedre fog küldeni; a segélykiosztásra nézve a nemeslelkü grófnőnek az az óhajtása, hogy a küldendő 8 ezer frtnak fele 4 ezer frt, 80 oly iparos közt osztassák ki, kik az árvíz miatt teljesen tönkrejutottak. A második 4 ezer frtot pedig oly szegénysorsú háztulajdonosok közt óhajtaná kiosztani, kiknek házait a víz elpusztította. A főispán hivatalosan még a múlt héten megkereste már a segélykiosztás tárgyában az ipartársulat elnökét, s a segélyezendő iparosok névsorának összeállitása végett a társulat ma nagy gyűlést fog tartani. A szegényebb sorsú volt háztulajdonosok névsorának megállapítása is folyamatban van. (Kedves emlékül Szegedre.) Az Almásy Tasziló gróf által festett „vadászati jelenet“ című és a szegediek javára felajánlott festmény kisorsolása hatósági bizottság jelenlétében e hó 15 én történt meg. A 147-ik szám huzatott ki, s igy a nyertes Fiat Alice bárónő lett, kinek részére a kép már el is küldetett. (Egy altábornagy halála.) Bibra Vilmos báró altábornagy, osztályfőnök a közös hadügyminisztériumban, tegnap Szolnokra érkezett, az ebéd után azonban a guta ütötte meg, minek folytán azonnal meghalt.— (A Kincsem jubilaeuraán). Blaskovich Ernő hires lova, a világhírű Kincsem a napokban vívta ki magának a berlini gyepen az ötvenedik nagy dijat! Verseny után az ottani jockey club tagjai a jubilaeum örömére lakomát adtak — Blaskovich úr tiszteletére. Kincsem most öt éves: 1876-ban Sopronban futott s győzött először és nyert 4300 frtot. Ugyanez évben megnyerte Budapesten a kétévesek kancadiját, a bécsi Kladruberdijat s a kritériumot (13.050 frt.) 1877-ben tizenegyszer, 1878-ban tízszer futott s győzött; e három év alatt 54.722,5 30872 és 19.525 frtot nyert, mely összegből 122.370 frt a monarchia gyepjeire esik. Németországban Kincsem összesen 100.000 márkát nyert. Angliában kétszer nyerte meg a Derbyt s Parisban egyszer a grand prix-t. A Kincsem öszszes nyeresége tehát meghaladja a 200.000 frtot. — A N. Fr. Pr. ünnepli ez alkalommal az „osztrák“ ló diadalát. Nem adjuk oda a sógornak, a Kincsem már csak a mi kincsünk marad. — (Az összekötő lóvasút)amelynek ma történt megnyitásáról külön cikkben emlékezünk meg, 7 és a/10 kilométer, azaz majdnem egy mértföld hosza. Kiépítésében Lebenstein D. pályafenntartó, és Mitterdorfer mérnök szereztek kiváló érdemeket. Lebenstein a sínek fektetésénél eltért az eddigi rendszertől, s azok alá nem keresztben fekvő talpfákat, hanem nyúltirányú gerendákat alkalmazott, melyektől kiindulva harántvasak kötik össze az átellenes síntalpakat. Ez azon előnyt nyújtja, hogy a nyomtávolság nem szenvedhet változást, s így eleje vézetik annak, hogy hosszas használat után kisiklások történhessenek. A zugligetbe vezető régi vágányokat is ugyan ily szerkezetűvé fogják átalakítani, s ha e munkálat elkészül, a társaság a Margit-hídtól a zugligetig vezető vonalán nem ló, hanem gőzerőt fog alkalmazni a kocsik vontatására. — (Régi ágyú.) Gyika Szilárd Krassó megye alispánja a nemzeti múzeumot a megye nevében egy körülbelül nyolcvan kilogramm súlyú régi érc ágyával ajándékozta meg, melyet e hó 10-én Kis- Koszely község határán belül, a Temes folyó medrében találtak. (Horvát fészkelődések.) Említettük pár nap előtt, hogy a zágrábi egyetemi diákok mily skandalumot csináltak egy vendéglőben a német Sängerek ellen. Pár nap előtt a katonai zenekar a sétatéren hangversenyt adott , többek közt egy „csárdást“ is játszott. A zágrábi „Obzor“ másnap egy újdonságban közölte a műsort s a csárdás után ilyes jelt: „?!“ használt. Van még a délszláv mániában szenvedő zágrábiakban egy csepp józanság — „ ? !“ — (Az orosz cár ifjú korából). Ritka uralkodó, kinek gyermek vagy ifjúkorából adomák ne szállongnának a nép száján. A mostani muszka cárról többek között azt beszélik, hogy midőn fiatal korában utazott, azon udvar, melynél vendégül időzött, az ifjú főherceg kedvéért kirándulást rendezett egy nevezetes csatatérre. Jelen volt egy, a magas vendéggel egykorú fiatal főhercege is az illető udvarnak, és nagy áhítattal hallgatták a mérnöki tanár magyarázatát, ki szódrendben elmondotta, hol állottak Napóleon seregei, hol volt a lovasság, hol a tüzérség, hol kezdődött a csata, melyik szárnyon mikép harcoltak stb. Egyszer azonban a tudós előadás közben, nem messze fölugrik egy nyúl, s a két főherceg mintha összebeszéltek volna, ki a sikla anyui után. Beszélhetett aztán a tudós profeszor ur a tábornok uraknak, a két ifjú főherceg nagyobb kedvét lelte hirtelenében egy kis hevenyészett vadászatban, mint az 5 tudós előadásában. (Rémségek rovata.) Kapnyikbányán a 250 db szarvasmarhából álló csorda átbolygott a szurdokkápolnoki határra. Korpodeány Simon segédszolgabiró és Anka Sándor csendőrökkel körülfogták a csordát. Néhány kapnyiki lakos észrevette, hogy a vitéz urak és csendőrök behajtják a jámbor teheneket és ellenszegültek. Mire a fegyveres vitézek Gladics János kapnyiki családos bányászt meglőtték, más hármat meg szuronnyal megsebesítettek. A vizsgálat megindittatott. (Csodabogárkák.) Az lenne csak a kész csoda, ha olyan nagy tömegű kiállításban, milyen a székesfehérvári, az ilyen bogárka hiányzanék. De nem hiányzik ám ! Az élclapok már följegyezték három kislány kézimunkájának ilyes feliratát: „Eladó — Frey Mari.“ „Már eladatott — Jób Lujza“ „Le van foglalva — Szűcs Erzsi.“ — Pár nap előtt még egy ismerősünk jegyezte föl magának két kis iskolásgyermek következő betűrajzait. „Házadnak rendületlenül Légy hive ob. Weisz Mór“, — és „Szilágyi Erzsébet Levelét megírta Szerelmes könyvével Azt is tele sírta Groszmann Mari.“ Talán nem haragszik meg ránk az iparos-közvádló Ráth Károly, amiért e bogárkákat gombostűre szúrjuk s kitűzzük a napi hirek rovatába! PESTI HÍRLAP