Pesti Hírlap, 1879. július (1. évfolyam, 179-209. szám)
1879-07-10 / 188. szám
___Budapest, 1878. ISS. szám. Csütörtök Julius 10. Előfizetési árak: Hirdetések: __ ^.r ^ Ttt*t#k ftk Budapest, nádor utcia 7. is., «Inden közlemény' intézendő, hova a* előfizetések és a lap ^ Bérmentetlen levelek csak tsétkfdldésrére vonatkozó falazó- TT^TT^ A T TVT A "PTT A P ' J «ért kezektől fogadtatnak el. 1 atn ágok intézendők. -É--iJkXjL._L -1-^ J-jL-lT • \* Kéziratod vizez a nem adatnak. naptár? lATNiUAihtf é8 8ZombatoU a képtár; vasárnapokon —Qm. képzőművészeti társulat tárlata. (Su- megtekinthető. — 2özvaö01:id a sósoksári A A ‘ LAiNlVALUK. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját-ház.) — Magyar tudományos ut végén a vám mellett. — Városházak Csütörtök katholikus: Pius Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját-ház.) —A régi a városház-téren, a.Tuja Lipótprotestáns Plus Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár Iparmúzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) " „ , csütörtökön a természet- és néprajzi-tár, (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza.) — Sirályi vár és várkert az aldunasoron. — Állatkert a város__________görögorosz: Péter és Pál___________kedden és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra: vasáru., szerd. és pént. 1—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. A mai szám tartalma: Szegény földmiveseink. — Wenckheim Béla báró. — Politikai hirek. — Politikai szemle. — Augustulus. — Fővárosi ügyek. — Színház és művészet. — Az ős- Napoleon. — Minő Bosnyákország ? — Mikor a király vadászik. — Táviratok. — Napi hirek. — Balaton mellékéről. — Törvényszéki csarnok. — A kassai gépészeti felsőbb ipartanoda. —Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok. Szinlapok. — Vízállás. — Tárca. A párisi cselédekről. — Regény. Szemet — szemért. (Folyt.)— Vegyes. — A budap. értéktőzsde. — Hirdetések. Szegény földmiveseink. Ki valaha lóversenyt látott, tapasztalhatta hogy a pályabírák némely versenylók jockeyjának a zsebébe nyomtak valamit, amit úgy neveznek, hogy kiegyenlítési nyomtatók. Ennek magyarázata az, hogy az osztóigazság követelményének megfelelően a verseny esélyei kiegyenlítéssenek; az egy vagy több győzelem által fölényben lévő és koránál fogva erőteljesebb csontú, kitartóbb paripával szemben a fiatalabb ivadék is versenyképessé váljék. — Okos gazda — ha csak a szükség rá nem kényszeríti — nem úgy válogatja össze igavonóját, hogy gyengébb az erőssel egy szekér vagy eke elé kertüljön, mert tudja, hogy úgy a gyöngébbik elpusztulna. A hétköznapi életben egyszerű emberek bírnak annyi gyakorlati életbölcseséggel; az államéletben, a nagy államférfiak nem. Az erősebb idegennel versenyre bocsátják nemzetüket, melynek gyámjává feltolakodjanak, elcsigázzák, kiszivattyúzzák honfitársaikat, és lehuzogatják, ha panaszkodik, hogy az erőteljes idegennel versenyezni képtelen. Európaszerte felfajdul a földmivelés, rámutatva kiaszott testére védelemért eseng államférfihoz. Meggörnyed a terhek súlya alatt, melyeket a modern állam vállaira nyom; képtelen a kamatteher és adó fedezésére szükséges összegeket előteremteni, mert a magyar gazda nem képes immár versenyezni az amerikai földmives nyerstermékeivel, állattenyésztésével. Már tavaly összeálltak a porosz földmivelők, s meginditák az eleintén kigunyolt, csakhamar megizmosodott, s immár érvényesülő agrárius mozgalmat. Magyarország földmivelőinek körében is keletkezett mozgalom, hogy magyarosan, mint Afrika folyama Szahara homoktengerében, részén él észrevétlenül. Legközelebb pedig az angol parlament elé került ezen kérdés, és Chaplin képviselő indítványára ankett összehívása határoztatok el. Bismarck herceg meghallotta a porosz és német földmivelők panaszát; mint birtokos maga is érzi okadatolt voltát, mint valódi államférfi, tudja, hogy a földmivelés az állam piramisának talpa, mint erélyes férfiú azonnal a baj orvoslása után is látott. És az orvoslást a gabnanemüekre, lisztre és állatokra vetett magas védvámokban találta. De váljon helyese az orvos szer? Ezen kérdésre legbiztosabban úgy adhatjuk meg a feleletet, ha okát kutatjuk annak : miért hogy az európai földmivelés immár képtelen az éjszakamerikaival versenyre kelni ? Egyik oka az, hogy az európai földmivelés el van adósodva! Könnyelműségből keletkeztek ezen adósságok ? Könnyelműséggel vádoljuk-e az egész földmives osztályt ? Igazságtalanság volna. A földmives adósságai ugyanonnan származnak, ahonnan az európai államok adósságai. Szükségképens eredményei az államok roppant állandó hadseregei, költséges hadviselései által okozott kiadásoknak. Elsősorban a földmivelés az, melytől a katonásdi elvonja a szükséges munkaerőt, fogyasztja a lóállományának legerőteljesebb részét, és régen is, úgy mint ma az állam onnan szereti elmarkolni a szükséges pénzt, ahol legkönnyebben hozzájut, az pedig mindig a földmivelés volt. De a földmivelés adósságainak oka máig sem szűnt meg. Állandó baj az, mely az álló hadseregek mai roppant számában és költséges voltában jelentkezik. Sőt évről-évre súlyosbodó, mint egyátalában a chrónikus bajok; folytonos deficitek folytonosan emelik az államok adósságait, s az évi kamatterhet. Az egyik állam fokozottab erőkifejtése kényszeríti a többieket is tovatovább nagyobb tömegeket egyenruházatába szorítani, a munkától elvonni. — Évről-évre súlyosbodik a teher, melyet a földmivelés munkaerő, — és pénzadó fejében az államnak adni kénytelen. S hogy megtehesse , kiszivattyúzza a földet, csinál új adósságokat. Az amerikai földmivelést nem kényszeríti az állam földjének kimerítésére. Adót, katonai kötelezettséget úgyszólván csak híréből ismer. A népesség szaporodásával, anyagi képességének gyarapodásával új meg új, addig pihenő földterületet vesz mivelés alá. Hogyan versenyezhetne tehát az európai földmivel az amerikaival ? . . . Az elősoroltak lévén a baj okai : föltételezhetni-e józanon, hogy máskép, mint ezen okok megszüntetésével megszűnik az okozat ? Citromlé csillapíthatja a láz hevét, de elenyésztetni képtelen. Gabnavámok enyhíthetik pillanatra a földmives szenvedését, de nem szüntetik meg a bajt. — Szállítsák le nagy államférfiaink a sereg létszámát oly fokra, mint Észak- Amerika, szervezzék az államháztartást amerikai egyszerűségben , és meglesz földmiveseink versenyképessége, elnémul a panasz. A min HÍRLAP TÁRCÁJA. A párisi cselédekről. —A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Ki nem esett még életében kétségbe, mikor látogtóba menvén valami vidéki úri házhoz, a ház úrnője a „gondos és takarékos háziasszony“ elkezd a szobalányokról mesélni, megbírálja erkölcsi magaviseletüket, konstatálja, hogy minden ujjukra egy szeretőjük van, kijelenti, hogy legközelebb elcsapja őket, stb. mindezt per longum et latum, széles alapossággal. Ha valakinek Franciaországban jutna eszébe a szobalányokról kérdezősködni, az úrnő kijelentené, hogy oly rész cselédje senkinek sincs a világon, mint neki, hogy általában a francia cselédek az erkölcsiségnek igen alant eső színvonalán állanak. És igen sok joggal mondhatják ezt, de ezeknek is nagyrészt nem maguk a cselédek az okai. Politikailag 1789 óta a cselédek törvény szerint egyenlők uraságaikkal, 1830-ban viszonyuknak homályosabb részei tisztáztattak és 1851 óta a cseléd ép úgy választó polgár, mint ura, szabad és független. S ez öntudatban a lehető leghamarabb az esik meg, hogy egy szigorúbb vagy kárhoztató szóra a cseléd hirtelen felmond, összeszedi holmiját, kifizettetését kívánja és elmegy oly könnyen, mint ismét beszegődik. Akárhol és akármily háznál ez a legközönségesebb mi megtörténik, egy szidásra a szakácsné odadobja lábasát, a takarító a kefét a falhoz csapja, a szobalány megesküszik, hogy többet egy öltést sem tesz úrnőjéért s azzal megy. Ez az egyik ismertető jele a francia cselédeknek. A másik a fehér kötő, mely alatt férfiaknál bugyogó és fehér harizsnya, nőknél pedig csinos és olcsó kelméből varrt szoknya s fehér főkötő tűnik elő. Maguk viseletében nem különböznek egymástól a két nembeliek. Mindegyik ép oly bravourral kezeli éles nyelvét, mint egy jó prókátor és a legnagyobb tiszteletlenséggel nevet urasága szemébe. De azt sohasem teszi, hogy urát vagy úrnőjét Mena-nek szólítsa, címezésében mindig megadja a „Monsieur“-t vagy „Madame“-ot. E nagytisztességű címzés mellett pedig mindig ott látható mosolygásukban az egyenlőség tudata. Annyi számos egyén között mégis közös vonás azon könnyűség, melylyel magukat új helyzetükbe az új háznál egyszerre beletalálják. Egy pár nap alatt az uj cseléd egészen otthon van uj helyén, tudja a háznak minden csinjabinját, ismeri az úr és úrnő rendes szokásait, tudja hogy kell kedvükre tenni, hogy lehet boszantani őket. Az előbbi hely feledve s a mostani érvényes előtte teljesen. Ez áll különösen a párisi szobalányokra, kik e kis tanulmányunk főtárgyát képezték. Az egyik főkiváltságuk közé tartozik, hogy két életet élnek, nappal szolgálatuknak, éjjel saját maguknak. Ez főleg azon berendezésen alapul, melylyel a francia házak ellátvák. A házbeli összes cselédeknek a hatodik emelet áll rendelkezésére, ott vannak sorba ajtajaik csupán egy-egy szám által megkülönböztetve egymástól. Mikor a nap munkája megszűnik, kezdetét veszi az éj mulatsága. Ott aztán látogatásokat adnak és fogadnak el, kis lakomákat rendeznek, színházba, bálba készülnek s akár a szomszéd ház hatodik emeletére is átrándulnak. Szabadságuk e tekintetben korlátlan és korlátolhatlan. Ha uraságuk bármint is akarna felettük felügyeletet gyakorolni, nem képes, és a szobalány hamarább ott, hagyja helyét, mintsem joga korlátozását eltűrje. Idegenek semmin sem csodálkoznak annyira a párisi bérházak berendezésén, mint a padlásszobák hosszú során, melyek egy közös folyosóra nyílnak, s mint a szerzetesek cellái úgy következnek egymásután sorba. Fogháznak vélnék, pedig ép az ellenkező. Ott korlátlanul és magukra hagyva laknak egymás mellett kocsis és szakácsné, lovász és szobalány, s idegen látogatóik akár az egész évét ott tölthetik anélkül, hogy az ellen bárkinek is kifogása lenne és távozhatnak a hátsó lépcsőn, mely évente élénk, teljes tetszésük szerint. A megszokás folytán a párisiak már meg sem ütődnek ezen, legfeljebb váll- Mai számunk 9 oldalt tartalmaz:. .. m. mamm ■- ■ r —wmi ■ ■■ iwtt-n I Wenckheim Béla báró. A tetemeket a koporsóval ma reggel 6 órakor vitték át a hatvani utcai halottasházból a Ferenciek templomába, melyet egész éjjel diszítettek ez alkalomra a temetkezési társulat szolgái. A templom egészen be van vonva feketével. Az ajtókat s ablakokat fekete függönyük fedik. A szentélynél a tetőről aláomló függönyredőzet kétfelé válik a