Pesti Hírlap, 1879. augusztus (1. évfolyam, 210-240. szám)

1879-08-01 / 210. szám

Budapest, 1878. 210. szám. Péntek, au­gusztus l Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évi* 14 frt — kr. BSBk B B a Had&traUlba» réutnak M. Negyedévi* » „ 50 „ B IB KfEB 4III IS flIHak Ifi Jft Egy hóra . i „ ao , «jT Ksi ||| m gS J» IS 6pl igj|| Szerkesztési iroda: Egyes szám 4 kr. Wg IN B B P iRS B Jft| Budapesten, nádor-utoza 1. Kiadó l­r&tal: ffl BB W II 1 1 I ii Bndapaat, nádor-«tC*a 7. «laden kaalemény Intawnd«. Lóra aa elvünetőnek ca • lap _______ -eV ^ / RetrientatUn levelek caak­­•t­udtktUddafee vonatkoa« fele»*- Df)T .TTHT I'T A T TVT A UTT . A 1 -ír \'T'CL,«ért xnektfil fogadtatnak aL ).m’&snk intdiendBk * '-TU11 LIAA1 X V XXX lXJxlX • IfpKjy'jAlJ/ Kdairatok Tiaaaa nem adatnak. NAPÚ­K Péntek katholikus: Vas. sz. Pét. ,, protestáns Vas. sz. Pét. „ görögorosz’: ülés prof. LÁTNIVALÓK. Nemzeti museum. (Musseum-körut.) Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár; kedden és pénteken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Wwijkro • v­­­o­rn dtat/1 ' ‘ — Orsi, kopromuveszeti társulat tarlata. (Su­gárút, saját­ ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Ferenc-József-tér saját­ ház.) — Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza.) — Királyi Tár és vártért Budán, az udvar távollétében mindint megtekinthető. — KözvagyUld a soroksári ut végén a vám mellett. — Városhál a régi a városház-téren , am ui a Lipót­­utcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — Állatkert a város­ligetben. _______________ A mai szám tartalma: 'Köztársaság-e Franciaország ? — A csehek vezére. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — A szultán és nagyvezére. — Színház és művészet. — A királyi udvar Ischlben. — A trónörökös s a pávadaru. — Táviratok. — Legutó­bb. — Napi hírek. — A váci­ úti rablógyil­kossághoz. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hírek. — Közlekedés. — Nyilt tér. — Tárca : Balaton- Füred visszájáról. — Regény. Szemet — szemért. (Folyt.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Köztársaság-e Franciaország ? Két újabbkori Warwick szállt síkra Fran­ciaországban. Angol prototypsoknál önhittebb mind a kettő. Nem kicsinyes király-, de csá­szár- „csinálással“ foglalkoznak. Fegyverük nem Warwick súlyos kardpengéje, hanem a toll. Porondjuk a klerikális­­Figaro,a­melyben bőven ontják vér helyett a tintát. Az egyik Prax-Paris, francia képviselő, Jeromos herceg oldalán küzd. A dinasztia ezen új védszentjének kínálgatja feltétlenül a csá­szári trónt. A másik a hírhedt Cassagnac Pál. Rá­adná tán­csökönös fejét, hogy Prax-Paris vé­dencét elismerje, de csakis szigorúan konzer­vatív, monarchikus és katholikus biztosítékok mellett. Ma leginkább az volna ínyére, ha Viktor herceg fiatalos fejére nyomhatná a Na­póleonok koronáját. Pedig hát végig kutathatnék ma a re­publikánus Franciaországot széltében, hosszában, s aligha bukkannánk valamely zugában eladó császári trónra és koronára. Komolyan veszik-e ezen urak szerepeiket? Önmagukat, egymást, vagy a francia nemzetet akarják-e rászedni szőrszálhasogató okoskodá­saikkal, ámilgatni elcsépelt imperialisztikus ál­lamelméleteikkel, melyekben demokratikus ple­­biszcitum, érinthetlen dinasztiai örökösödési jog és monarchiai elv a legnyomorultabb és legzű­r­­zavarosabb ellentétben űzik egymást. Mindez hihetetlennek látszik. Franciaorszá­got évek óta feltétlenül köztársaságnak fogadtuk el, így szerepel gondolatainkban, ily alakban használja szó és írás, s alig képzelhetünk ez or­szág részére más kormányformát, mint a köz­­társaságit. Az oroszlán korántsem halt meg, az orosz­lán él. S mióta köztársasági mezébe vedlett, sohasem volt jobb kedvű, rugékonyabb és harc­­képesebb, mint épen e percben, midőn ez urak valódi kufárkodást ütnek bőre fölött. Az ünnepélyes chislehoursti gyászmenet, mely egymagában véve kicsinyes eseményt akart ál-dicsfényével elárasztani, nem volt léha csillogás. A főgyászolók egyike, Anglia hangosan nyilatkozott a világ előtt, hogy di­nasztiát kísér sírjába. Egész Európa egy és ugyanazon jelentő­séget látta az ifjú trónörökös tragikus halálá­ban. A Napóleonok feje tanácsosnak hitte, hogy nagyravágyását a fennálló köztársaság iránti lojalitásának kifejezésével leplezze. Egy vén bonapartista tábornok biztosította Grévy elnököt, hogy ezentúl csak Franciaországot is­meri. A kamara számos őszinte átpártolásnak volt tanúja az új kormányforma rendszeréhez. Sőt legközelebb a köztársaság hajléktalanokká tette ellenségeit a „conseil d’état“ban, végső menhelyekben. Annál nyomorultabbnak és ne­vetségesebbnek tűnik fel tehát ez apró állatok fontoskodó „csatolása“, s az a buzgalom, mely­­lyel az oroszlán nyomában sántikálnak. Prax-Paris meglehetősen mérsékelt hangon szól. Megkéri a dühösködő Cassagnacot és tár­sait, hogy a garanciák kérdését az országnak Jeromos kezeibe való átszolgáltatásáig halasz­­szák el és hangsúlyozza, hogy bonapartistának Jeromoson kívül más trónkövetelőt elismernie nem szabad. Cassagnac e határozatoknak konokul megtagadja az engedelmességet. Megadja ugyan, hogy megelégednék Jeromossal is, ha e „forra­dalmár materialista“ nyilvánosan adná jelét a konzervatív, katholikus és monarchikus Fran­ciaország dogmáihoz való megtérésének. Különben. . . nos különben —teszi hozzá utánozhatatlan dagályával — Viktor hercegnek vagy Lajos hercegnek, harsogtatja éljeneit, avvagy szép csöndesen zsebre dugja a császári diplomát és — szegény Franciaország! — fran­cia „hazafiénak csap fel. Ez urak azt hiszik, hogy manifesztumaik­­kal tetemesen járultak hazájuk történetéhez és észre nem veszik, hogy oly nyelven csacsognak, mely manap is már igen csekély visszhangra talál, a legközelebbi jövőben meg épen érthe­tetlenül hangzik el a pusztaságban. B. M. A FÜSTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Balaton-Füred visszájáról. (Egy mogorva ember naplójából.) — A Pesti Hírlap­ eredeti tárcája. — Az Anna-bál után. A vizépitészet bámulatos előrehaladottsá­gának köszönhetni, hogy Füredre a nélkül, hogy néhai Mózes an excamotage-ait igénybe vegye, szárazlábon juthat az ember,­­ ha van kalocsnija. A­ki azonban ennyire még nem vitte a fényűzésben, lakcipőivel kényelmesen belesétálhat a tavaly még sétánynak nevezett posványba, a­minek azon örvendetes eredmé­nyét élvezheti, hogy mire megkapja a lakásnak csúfolt vakondlyukat, azonnal ágyba fekhetik náthájánál fogva. Én ugyan nem élhettem a kényelem ezen kedvezményével, mert egyelőre csak az Isten szabad ege alatt üthettem föl sátorfámat, hanem mindent a savanyúvíz és Annabál üdvös hatására bízva, az ebédlőbe sétáltattam náthámat, miután meggyőződtem, hogy sokakat látok, a­kik nincsenek ott, a szo­­matikus élvezetek árjába sodortattam magamat. A pincérek kellemes meglepetést szín­lelő arcairól mindjárt le lehetett olvasni, hogy a fekete leves­e­sei csak fizetés közben öntik nya­kon a szegény halandót, s valóban senki sem panaszkodhatik megcsalatott remények fölött, mert egy syfon málnalével 60, azaz hatvan krajcár. Ezen bámulatos olcsóság csak azzal magyarázható meg, hogy a számla felét időben kell lefizetni, mert Füreden csak a fehér hollók ebédelhetnek meg egy óra alatt. A közönséges kaputban járó ember rá nem ismer a pin­cérre, kihez beadta ételfolyamodványát, midőn az visszajön a kegyadománynyal, mert az alatt másfél arasznyit nőtt s aztán nem is csuda, hogy lenézi az embert, mig egy hatossal meg nem Zichy Viktorozza őt. Ezért kapni ugyan egy „nagyságos urat,“ hanem azért a következő étellel megint csak megváratnak. A­ki azonban azt hiszi, hogy mindez puszta véletlen, az Hegel-lel még nem barátkozott meg eléggé. Ez csupa politika, é­s pedig csupán a fürdővendégek előnyére, mert­­ hogy is lehetne valakitől megkívánni, hogy a tegnapi ebédnek a vacsora által is megkímélt hagyatékát megegye, ha előbb jól ki nem éhez­­tették volna. Hogy a fürdővendégek el ne rettenjenek az első órákban szerzett szomorú tapasztalatoktól, meg van nekik engedve, hogy az u. n. födött sétányon ebéd után ingyen sétáljanak, és bá­mulják az utolsóban elkészült dísztermet, melyből azonban az idén „még nem eszünk“, egyelőre csak a fogunk fájhat utána. A sétány fedelét, egy boltíves árkád­ menetet, minden elfogulatlan magyar gazdaszem ököristállónak nézné, ha a­­ benne szóló zene nem emlékeztetné arra, hogy macskák között van. De ne hagyjunk ki semmit a programai­ból, s igyunk egy pohár savanyuvizet is az An­nák egészségére; ez sem az Annáknak, sem ne­künk meg nem árthat, mert az idén a füredi savanyuvíz olyan szelíd izű, mint az Üstökös él­­cei. A borús egek ostorai úgy eláztatták, hogy romlásnak indult a hajdan erős savanyuvíz, s ha ez esztendőre is így megy, megérjük még, hogy megteremnél- benne a „solo­s krebs“-ek ab duettet fognak úszni. Aztán nézzük meg a Kisfaludy-szobor tavaly elkészült második bővített kiadását, mely bujóskát játszik velünk, mert olyan szépen körül van nőve fákkal, hogy meg se tudnók, hogy az is van itt, hacsak a füredi „Bädecker“ föl nem vette volna egyéb világraszóló neveze­tességei közé. — A magyar athletikai klub még nem létezett Kisfaludy idejében, s ezt hazai művészünk tekintetbe is vette, mert olyan rö­vidre szabta szobrának piedesztáljait, hogy ha Kisfaludy elunja magát, bármikor leugorha­­tik a­nélkül, hogy tyúkszemét veszélyeztetné. Holmi jött-ment aesthetikus azt mondaná, hogy ez a rövid oszlop vétség a szépészet ellen, de — „que ne pardonne-t-on pas pour un pen de —“ philantropie . . . mert bizony az volt a költő szökését elősegíteni, kit úgy hiszem előbb-utóbb elűz innét az unalom ... a mi már más em­beren is megtörtént. Mire készen vagyunk elmélkedésünkkel, a cigányok tárt karokkal, illetőleg üres tá­nyérral várnak, melyet mi édes örömest töltünk meg, nehogy baljóslatú szemöldjeik hoszúállásra húzódjanak össze, és fülünkbe klarinétozzanak egy „nagy hallgató magyart.“ B.­Füred zeneszerető hely. A vendégek nem eléglik meg az itt időző Dankó-bandával, sem a vendégszerepeket adó békák kuruttyolá­­sával, ők tettleg is bebizonyítják, hogy nem­csak plátói érzelmeket táplálnak Euterpe irányá­ban. Reggeltől estig döngetik azt a rokkant fürdőzongorát, szegény a nagy elfogultságban már annyira elrekedt, hogy a fürdőorvos jótékony- Mai számunk 8 oldalt tartalmaz. A csehek vezére. A jelen politikai alakulatok közt, midőn Magyarország érdekeltsége a nagy hangot és felcsavart követeléseiket meglehetősen leszállító csehek iránt újra fölkelt, nem lesz érdektelen a csehek jelenlegi vezérét, Clam Martinitz grófot az elkeseredett elvharcban, a túloldal ellenséges szemüvegén át nézve, az Epoche című cseh lap nem igen hízelgő cikke nyomán is bemu­tatni. Az ellenséges cikk így hangzik : „Clam-Martinitz Henrik gróf azon nemzeti küzdelmeinkben való részvéte által tűnik ki kiválólag, melyek mindig káros eredményűek voltak a cseh nemzetre nézve. Ő nagyméltó-

Next