Pesti Hírlap, 1879. augusztus (1. évfolyam, 210-240. szám)
1879-08-24 / 233. szám
(10 írt 50 kr) is ezáltal Nagyságodnak szabadságában állván az 8 közvetítését egy egész éven át igénybe venni, ami úgymondja „sokkal olcsóbb, mert aligha többször mint négyszer az évben kellend cselédeivel változnia, míg egészen megfelelőket fog találhatni.“ Dacára ezen nem éppen kecsegtető kilátásnak mégis megpróbáljuk, lefizetjük az öt schillinget és miután a boltban magában mégse akarunk pertraktálni, kérjük az iktatót, hogy alkalmas egyéneket mielőbb házhoz küldjön. A két ezüstpénzdarab csakhamar eltűnik a kötény vagy inexpressible zsebében, mosolyogva és köszönettel ígéri meg az iktató a kívánság teljesítését. Ha most tanácsomat fogadja Nagysád, miután úgy is közel vagyunk a házunkhoz vezető vasútvonalhoz (és miután reményünk az „iktató“ sikere iránt nincsen, menjünk vasúttal haza és vegyünk egy pár olyan újságot, mely a helyt kereső cselédséget hirdetéseivel leginkább szokta patronizálni. Megveszszük a „Times“, „Daily Telegraph“, „Daily Chronicle“, na meg a saját „Bezirk“-beli „News,“ „Times,“ és „Gazette“ lapokat. Lesz elég olvasni valónk és az 60—60 hasábban csak akadunk olyan ajánlkozóra, ki valószínűleg alkalmas számunkra. Igen érdekes tanulmány ez nagyság, és eleve is alkalma nyílik a szokásos bérek és egyes más mellékes körülményekről tudomást szerezhetni. Itt van ma egy egész sereg „Cook“ (szakácsné) „Ladies Maid“ (az úrnő személye körüli miniszter — pardon! leánycseléd) „Parlour Maid“ (a társalgó termekkel foglalkozó és vendégeinkkel közlekedő szobaleány) „House Maid“ (az egész házban működni kívánó házi cseléd), „General Servant“ (az oly valami mit mi a németek után „Mädchen für Alles“ nevezzük), „Kitchen Maid“ (konyhacseléd). „Under House Maid“ (segédházileány). „Nurse, wet orsdry“ (szoptatós vagy száraz dajka) etc. etc , a többit mellőzzük. Hisz mi úgyse akarunk nagy uriházat vinni és vagy 30 —40 különféle cseléd és inas félével naponta találkozni. Kihagyjuk tehát a sorba a száz meg száz kocsis, inas, apród- ház felügyelő, kapus, udvarmester, fehérruhakezes stb. hirdetéseit és szerény polgári háztartásunkhoz mérten a fenebb elősorolt ajánlkozókat veszszük vizsgálat alá. Kezdjük a szakácsnőn, nagy a választék az igaz, a bér 16 fonttól 50 fontig egy évre. Nemzetiségre és vallásra nézve szintén elég nagy a variáció; valamennyinél ki van téve, hogy „all found“ (minden mellékkiadás megtéríttessék) némelyek „railway oribus fares“-t (vasút vagy omnibus vitelbért) mások megint „stamped envelope“ t (bélyeggel ellátott borítékot) akarnak, mindnyájan pedig kívánkoznak „in a gentlemans private residence“-ba (egy úriember magánlakába). Ki ezen hirdetésekre felelni akar és egyikmásikat az ajánlkozók közül látni kíván, hát a megjelölt címen ir az illetőknek, meghatározott órára a házhoz rendeli. A ház azonban pontosan, részletesen megjelölendő, mert a londoni cseléd kényes, s nem szeret sokáig keresni. Leírjuk neki házunkat, családunkat, a családtagok számát stb. Most tehát a szobaleányon a sor és hoszszas tanácskozás után, megállapodunk abban, hogy körülményeinknek a „house maid“féle kategória legjobban felelend meg. 14—35 fontig a szokásos évi bér, persze „all found.“ Fellélegzik most nagyság és azt hiszi, az „iktató“ meg az a két tucat levél majd csak megteszik a hatást, és noha odakün ritka szép az idő és London egyik legfőbb rálátását,verőfényes fzép napot“ élünk, melyen a Hide Park csak úgy hemzseg a meglepő látványoságtól, lovak, férfi és delnői lovasok, kocsik, toilettek és annyi sok más igéző látni valóval ■— mégsem mehet el hazulról, hátha az „iktató“ küldi ajánlottait vagy a levél útján meghittak közt egy pár eljön éppen akkor, hogy kegyedoda van. Nem is csalódott. Az „iktatói“ küldöttek már első pillanatra hasznavehetleneknek bizonyulnak; a többi szakácsné és házi leány közt csakis egy kettő lel kegyelmet, hanem megegyezni még sem lehet velünk. „Cook“ konyhaleány nélkül nem akar lenni, az éles kamara kulcsát ő akarja őrizni és ő akarja a megrendeléseket a „tradespeople“-nél (a szállítóknál) megtenni, no meg aztán azt akarja, hogy ne sörpénz adassék neki, hanem, hogy egy bizonyos sörfőződétől hozassunk hetenkint vagy félhavonkint annyit, hogy őneki naponta legalább egy nagy meszely, vagy egy itce kerülsz íriasííi. E'/pt feltételek önnek persze hogy nem tetszenek és „Cook“-ot elkergeti. Hanem hát „Housemaid“ sincs, mert az a két három lány, aki félig meddig kiállotta a vizsgát, keveselte a fizetést, théa és cukor „jussát“ (2—3 lat théa és Va font cukor hetenként), ruhát mosni egyáltaljában nem tud vagy nem akar, minden második vasárnapon és minden hétben egyszer estebéd után el akar sétálni, és az egyik pláne meg azt akarta, hogy „her young man might come to see her“ (fiatal embere jöhessen látogatásba hozzá). El is búcsúztatta őket nagyság és a holnapi naptól várja a jó eredményt. Leveleinkre egy pár tagadó válasz, „iktatónktól“ két újabb, még roszabb kliens érkezik! — Na hiszen szépen állunk! Vagy tiz schilling, annyi levél, háromnapi kellemetlenségek és cseléd nélkül! ! — Elmegyünk az „iktatóba“ panaszt emelni. „Hja „kérem „Mám“ (Madame) én a lehetőt megteszem, de ha ön nem akar többet fizetni, „hát ne is gondolja, hogy elsőrendű cseléd elmegy s olyan meszsze eső lakásba“ nagyság türelmetlen lesz, az iktató ajánlkozik, hogy nagyobb bér mellett rögtön szerez cselédet, de végre sokalja a sok beszédet és nagyságat — nehezen kielégíthetőnek vallja. Búcsúzzunk el tőle és valamennyi más „iktatótól“ soha viszont nem látásra. Hazamenet veszünk ismét egy csomó újságot, írunk ismét egy tucat vagy több levelet. Ismét két, várakozásban eltöltött nap , négy vagy öt strucollas kalappal, selyemruhában, mantille csipke és világos keztyűvel, princesse-uszályú „dámák“ jöttek házunkhoz és hála Isten, akad valahára körülök szakácsné is, házileány is, kinek valamennyi feltétel „tetszik“ és ki kész nekünk „character "-t adni, hogy tudakozódhassunk utána ! Nagysád bizonyítványokat akar látni, hol és hogyan szolgáltak a cselédek előbbi alkalmazásaikban. Nos, asszonyom, „írott bizonyítványok“ itt Angolországban nem léteznek, és cselédtől kezdve a legmagasabb állomásokhoz a a jelöltek „személyes charactert“ tartoznak kimutatni, mi annyit jelent, hogy utolsó főnökük, uruk vagy úrnőjük adressét adják át, és kegyed most ezekhez fordul tudakozódni aziránt, hogy „ hasznavehető, megbízható és jó erkölcsi magaviselt letne az ön által kiszemelt cseléd. A szakácsné nyolc hónapig volt nem messze mi tőlünk „in a gentlewomans house“ (egy nemes asszony házánál) és még ma oda megy megtudni, hogy „the Honourable Mrs. SoandSo“, mikor fogadhatja kegyedet és holnap reggel hoz választ. A housemaid egy évig szolgált ott a világ háta mögött „Wilderness“-ben (pusztában) „in a sollicitors family with eight children“ (egy ügyvéd családjánál nyolc gyerek mellett); igen jó aquisicóinak mutatkozik és mi még az este írunk „Mrs. Briefles“ asszonyságnak, kérve őt, mondja meg, mikor beszélhettünk vele „Jane“-ről. Másnap a „Cook“ meghozza a választ, levél is jön Wildernessből, szerencsésen a nemes asszony délelőtti egy órakor kész bennünket fogadni, míg az ügyvéd neje öt órakor délután szívesen látja Nagysádat házánál. Késő este, fáradtan a sok omnibustól és vasúttól haza érkezik Nagysád és panaszkodik. A „Honourable Mrs. So and So“ büszke pöfeszkedő egy nő, ki kegyedet elég udvariatlanul teljes pongyolában fogadta, kis kutyával játszott az egész idő alatt és mintegy szánalommal odavetette : „Mon Din (értsd: Mon dieu) én nem tudom, mit kérdezősködnek annyi sokan ezért a Mrs. Burntment után, hisz nem is az úri családnak főzött, ennek erre a „chef de cuisine“ van, csak a cselédeknek csinálta az ebédet és ezek annyit panaszkodtak, hogy el kelletett bocsátani; na meg aztán ivott, iszákos volt, és mindenkivel perpatvart kezdett; egyébiránt kisebb háznál, hol nem tartanak annyi igényt jó kosztra és sok cseléd nincs (azzal egy pillantást vetett Nagysád toilettjére) ott tán megjárja, és hiszem, hogy ön megpróbálhatja vele!“ — Meg is köszönte Nagysád a szives felvilágosítást és hátat fordított Mrs. So and Sónak és kutyájának. Még épületesebb dolgokat beszélt Mrs. Brifless, ki kegyedet arról is meg akarta győzödtetni, hogy nem csak a Park mentében, hanem künn a „suburban villában“ és dívik a legújabb párisi minta, kérdéseire szóözönnel meséli Nagysádnak családi örömeit és bajait, elmondja mióta lakja a házat, mily jó és egészséges a „lovely country here aromed“ és végre Janere áttérve, ellenállhatlanul ömlenek beszédének hullámai szájának zsilipjeiből. Nem mondhatom, hogy Jane rosz szolga lett volna, noha elég sokszor kellettett rendre utasítanom; a gyerekekkel jól tudott bánni és szerették őt, de azért mégis egyre nyakunkon volak, Jane nem tartotta mindig tisztán őket; a többi cseléddel van szakácsnőnk, kertészünk inasunk is ezekkel jól egyetértett, bár hallatlan lármát csinált néha velük a cseléd szobákban és többször változtattam szakácsnémat, mert Jane-val nem akart egy szobában megférni, becsületes is volt, nem mondhatom, hogy valamit értékest elsajátított volna, hisz ékszereimet magam őrzöm, az ezüstszerek esténként szobámba jönnek és megolvastatnak, de hát egyszer-másszor bea, cukor, finom borral szokott kacérkodni és ha jól emlékszem, egyszer igazi Honeyton-csipke garnitúrámat könnyelműségből próbálgatta és elment vele sétálni. — Nem is küldtem volna el, hisz meg voltam vele elégedve (most sokkal roszszabb cselédem van) de nagyon gyakran szeretett sétálgatni és minden jött ment férfival viszonyba lépett, ezt tán még elnéztem volna, de serdülő leányaim vannak és nekem kötelességem vigyázni, hogy ne történjék ismét az, miért Janet elküldtük.................stb.“ Nagyságod eleget hallott, hazasietett és fáradsága dacára még az este írta „Cook“ és „Housemaid“-nak, hogy nem hiszi „miszerint Mrs. Burnton stb. (Miss „Jane“) egészen alkalmas lenne kegyednek! Lám, lám, máris 10 napja, hogy fáradunk, boszankodunk, dolgozunk, pénzt adunk ki nyakra-főre és még sincs cselédünk. Próbáljuk meg kedves nagyság, forduljunk a nagy közönséghez, és hirdessük hatalmas riadóval, hogy: „Wanted immediately Cook and Housemaid in a geutlaman’s family. Wages £ 18.-aud 16.-all found. Good personal character. Apply Nil X. Y-street Zroad.“ Ezen hirdetményt legalább három újságban kell közzétenni, de nem egy nap, hanem felosztva egy hétre és így tehát 6 beigtatásért legkevesbbet 10—12 shillinget fizettünk. Halmozódnak a kiadások Nagysád és még azon kilátás, hogy újonnan egy hétig otthon kell maradni a cselédfogadásra. Másnap kezdődik aztán házunk felé egy bucsujárás féle valami, egy népvándorlás , a „pontdoor“ (főbejárat) csengetyűje folyvást szól és nagyság válogathat most a gyermekcipős lánytól egész az ötvenet túlhaladt matrónáig. Mind vagy tökéletesen gyakorlott „housemaid“ vagy igen kitűnő „cook“ ; miután a kitűzött bért tudják, e miatt nem kell többé szót veszítenünk; annál több idő telik azonban a munka leírásával, a családi körülmények és a házban uralgó szokások megbeszélésével. „Cook“ tudni akarja, mikor és egyszerre felváltva reggelizünk e ? délben mikor és hány számára találják a „lunch“-t (villásreggeli,) este miféle a dinner, sok-e házunknál a „dinnerparty“ (vendéglátás) ; ha eziránt tisztában van, jön az „all for and“ kérdés. — Itt meg kell jegyeznem nagyság, hogy kevés kivétellel az angol házakban az a szokás, hogy a cselédek eledele nem egy főzet az uraságéval és hogy ők akkor kapják a dinnert, mikor az urak odafenn még a lunchnál vannak és „suppert,amikor ezek dinnert vesznek. Tehát külön a beosztás és elrendezés. Azonkívül egy bizonyos adag béa és cukor jár hetenként a cselédnek, nemkülönben vagy egy bizonyos menynyiség sör vagy az ára naponta. Minthogy pedig a fehérruhát nem a háznál mossák, aziránt is úgy kell egyeznünk, hogy vagy mosási általányt, vagy egész mosó számlát fizetünk cselédünkért. A „Housemaid“ már kérdésekkel lép elő, tudakozódik a gyermekek száma után, kit és hogy kell felügyelet alá venni , hogyan és mi-kor kell a szobákat kitakarítani; a „lunch“ és „diner“ fent az étteremben vagy lent a reggeliző szobában tálaltatik-e; varrás s más közmunka gyakran fordul e elő, mert 8 bizony „not well up in needlework“ (nem tud jól bánni a varrótűvel) kell-e, mikor és hányszor a héten a kisebb gyerekekkel sétálni, stb. A feleletekre sikerült megelégedésére válaszolhatnunk és 8 is megmondja, hol tudakozódhatunk utána. Elvégre a tudakozódás is eredményes és a két új „seprő“ a házhoz jött. Most kezdődik csak a hadd-el-hadd! Cook és Housemaid előbb nem ismerték, most tanulmányozzák egymást ; gyakran hamar, de még gyakrabban sehogy sem értenek egyet. Folyton panaszkodik egyik a másikra; a szakácsné a konyha körüli teendőin kívül köteles a reggelizőszoba, az ebédlő, az előcsarnok és házbejáró tisztaságáról gondoskodni; a housemaid a drawingroom (salon) és a különféle hálószobákat