Pesti Hírlap, 1879. augusztus (1. évfolyam, 210-240. szám)

1879-08-24 / 233. szám

(10 írt 50 kr) is ezáltal Nagyságodnak szabad­ságában állván az 8 közvetítését egy egész éven át igénybe venni, a­mi úgymondja „sokkal ol­csóbb, mert aligha többször mint négyszer az évben kellend cselédeivel változnia, míg egészen megfelelőket fog találhatni.“ Dacára ezen nem éppen kecsegtető kilátásnak mégis megpróbáljuk, lefizetjük az öt schillinget és miután a boltban magában mégse akarunk pertraktálni, kérjük az iktatót, hogy alkalmas egyéneket mielőbb ház­hoz küldjön. A két ezüstpénzdarab csakhamar eltűnik a kötény vagy inexpressible zsebében, mosolyogva és köszönettel ígéri meg az iktató a kívánság teljesítését. Ha most tanácsomat fogadja Nagysád, miután úgy is közel vagyunk a házunkhoz ve­zető vasútvonalhoz (és miután reményünk az „iktató“ sikere iránt nincsen, menjünk vasúttal haza és vegyünk egy pár olyan újságot, mely a helyt kereső cselédséget hirdetéseivel leginkább szokta patronizálni. Megveszszük a „Times“, „Daily Telegraph“, „Daily Chronicle“, na meg a saját „Bezirk“-beli „News,“ „Times,“ és „Ga­zette“ lapokat. Lesz elég olvasni valónk és az 60—60 hasábban csak akadunk olyan ajánlko­zóra, ki valószínűleg alkalmas számunkra. Igen érdekes tanulmány ez nagyság, és eleve is al­kalma nyílik a szokásos bérek és egyes más mellékes körülményekről tudomást szerezhetni. Itt van m­a egy egész sereg „Cook“ (szakácsné) „Ladies Maid“ (az úrnő személye körüli mi­niszter — pardon! leánycseléd)­ „Parlour Maid“ (a társalgó termekkel foglalkozó és ven­dégeinkkel közlekedő szobaleány) „House Maid“ (az egész házban működni kívánó házi cseléd), „General Servant“ (az oly valami mit mi a németek után „Mädchen für Alles“ ne­vezzük), „Kitchen Maid“ (konyhacseléd). „Under House Maid“ (segédházileány). „Nurse, wet orsdry“ (szoptatós vagy száraz dajka) etc. etc , a többit mellőzzük. Hisz mi úgyse akarunk nagy uriházat vinni és vagy 30 —40 különféle cseléd és inas félével na­ponta találkozni. Kihagyjuk tehát a sorba a száz meg száz kocsis, inas, apród- ház felügyelő, kapus, udvarmester, fehérruhakezes stb. hirdetéseit és szerény polgári háztartásunk­hoz mérten a fenebb elősorolt ajánlkozókat vesz­­szük vizsgálat alá. Kezdjük a szakácsnőn, nagy a válasz­ték az igaz, a bér 16 fonttól 50 fontig egy évre. Nemzetiségre és vallásra nézve szintén elég nagy a variáció; valamennyinél ki van téve, hogy „all found“ (minden mellékkiadás megtéríttessék) némelyek „railway ori­bus fares“-t (vasút vagy omnibus vitelbért) mások megint „stamped en­velope“ t (bélyeggel ellátott borítékot) akarnak, mindnyájan pedig kívánkoznak „in a gentlemans private residence“-ba (egy úriember magánla­kába). Ki ezen hirdetésekre felelni akar és egyik­­másikat az ajánlkozók közül látni kíván, hát a megjelölt címen ir az illetőknek, meghatározott órára a házhoz rendeli. A ház azonban pontosan, részletesen megjelölendő, mert a londoni cseléd kényes, s nem szeret sokáig keresni. Leírjuk neki házunkat, családunkat, a csa­ládtagok számát stb. Most tehát a szobaleányon a sor és hosz­­szas tanácskozás után, megállapodunk abban, hogy körülményeinknek a „house maid“féle ka­­tegória legjobban felelend meg. 14—35 fontig a szokásos évi bér, persze „all found.“ Fellélegzik most nagyság és azt hiszi, az „iktató“ meg az a két tucat levél majd csak megteszik a hatást, és noha odakün ritka szép az idő és London egyik legfőbb rálátását­­,verőfényes f­zép napot“ élünk, melyen a Hide Park csak úgy hemzseg a meglepő látványoság­­tól, lovak, férfi és delnői lovasok, kocsik, toilet­­tek és annyi sok más igéző látni valóval ■— mégsem mehet el hazulról, hátha az „iktató“ küldi ajánlottait vagy a levél útján meghittak közt egy pár eljön éppen akkor, hogy kegyed­­oda van. Nem is csalódott. Az „iktatói“ kül­döttek már első pillanatra hasznavehetleneknek bizonyulnak; a többi szakácsné és házi leány közt csakis egy kettő lel kegyelmet, hanem megegyezni még sem lehet velünk. „Cook“ konyhaleány nélkül nem akar lenni, az éles ka­mara kulcsát­ ő akarja őrizni és ő akarja a meg­rendeléseket a „tradespeople“-nél (a szállítók­nál) megtenni, no meg aztán azt akarja, hogy ne sörpénz adassék neki, hanem, hogy egy bi­zonyos sörfőződétől hozassunk hetenkint vagy félhavonkint annyit, hogy őneki naponta leg­alább egy nagy meszely, vagy egy itce kerül­sz íri­­asííi. E'/pt­ feltételek önnek persze hogy nem tetszenek és „Cook“-ot elkergeti. Hanem hát „Housemaid“ sincs, mert az a két három lány, a­ki félig meddig kiállotta a vizs­gát, keveselte a fizetést, théa és cukor „jussát“ (2—3 lat théa és Va font cukor hetenként), ruhát mosni egyáltaljában nem tud vagy nem akar, minden második vasárnapon és minden hétben egyszer estebéd után el akar sétálni, és az egyik pláne meg azt akarta, hogy „her young man might come to see her“ (fiatal embere jöhessen látogatásba­­ hozzá). El is búcsúztatta őket nagyság és a holnapi naptól várja a jó eredményt. Leveleinkre egy pár tagadó válasz, „iktatónktól“ két újabb, még roszabb kliens érkezik! — Na hiszen szépen állunk! Vagy tiz schilling, annyi levél, háromnapi kellemetlen­ségek és cseléd nélkül! ! — Elmegyünk az „ik­tatóba“ panaszt emelni. „Hja „kérem „Mám“ (Madame) én a lehetőt megteszem, de ha ön nem akar többet fizetni, „hát ne is gondolja, hogy elsőrendű cseléd elmegy s olyan meszsze eső lakásba“ nagyság türelmetlen lesz, az ik­tató ajánlkozik, hogy nagyobb bér mellett rög­tön szerez cselédet, de végre sokalja a sok beszédet és nagyságat — nehezen kielégíthető­nek vallja. Búcsúzzunk el tőle és valamennyi más „iktatótól“ soha viszont nem látásra. Haza­­menet veszünk ismét egy csomó újságot, írunk ismét egy tucat vagy több levelet. Ismét két, várakozásban eltöltött nap , négy vagy öt struc­­­ollas kalappal, selyemruhában, mantille csipke és világos keztyűvel, princesse-uszályú „dámák“ jöttek házunkhoz és hála Isten, akad valahára körülök szakácsné is, házileány is, kinek vala­mennyi feltétel „tetszik“ és ki kész nekünk „character "-t adni, hogy tudakozódhassunk utána ! Nagysád bizonyítványokat akar látni, hol és hogyan szolgáltak a cselédek előbbi alkal­mazásaikban. Nos, asszonyom, „írott bizonyít­ványok“ itt Angolországban nem léteznek, és cselédtől kezdve a legmagasabb állomásokhoz a a jelöltek „személyes charactert“ tartoznak ki­mutatni, mi annyit jelent, hogy utolsó főnökük, uruk vagy úrnőjük adressét adják át, és kegyed most ezekhez fordul tudakozódni aziránt, hogy „ hasznavehető, megbízható és jó erkölcsi magavisel­t letn­e az ön által kiszemelt cseléd. A szakácsné­­ nyolc hónapig volt nem messze mi tőlünk „in a gentlewomans house“ (egy nemes asszony há­zánál) és még ma oda megy megtudni, hogy „the Honourable Mrs. SoandSo“, mikor fogad­hatja kegyedet és holnap reggel hoz választ. A housemaid egy évig szolgált ott a világ háta mögött „Wilderness“-ben (pusztában) „in a sol­­licitors family with eight children“ (egy ügyvéd családjánál nyolc gyerek mellett); igen jó aquisicóinak mutatkozik és mi még az este írunk „Mrs. Briefles“ asszonyságnak, kérve őt, mondja meg, mikor beszélhettünk vele „Jane“-ről. Másnap a „Cook“ meghozza a választ, levél is jön Wildernessből, szerencsésen a ne­mes asszony délelőtti egy órakor kész bennün­ket fogadni, míg az ügyvéd neje öt órakor dél­után szívesen látja Nagysádat házánál. Késő este, fáradtan a sok omnibustól és vasúttól haza érkezik Nagysád és­­ panaszkodik. A „Honourable Mrs. So and So“ büszke pöfeszkedő egy nő, ki kegyedet elég udvariatlanul teljes pongyolában fogadta, kis kutyával játszott az egész idő alatt és mintegy szánalommal oda­vetette : „Mon Din (értsd: Mon dieu) én nem tudom, mit kérdezősködnek annyi sokan ezért a Mrs. Burntment után, hisz nem is az úri csa­ládnak főzött, ennek erre a „chef de cuisine“ van, csak a cselédeknek csinálta az ebédet és ezek annyit panaszkodtak, hogy el kelletett bocsátani; na meg aztán ivott, iszákos volt, és mindenki­vel perpatvart kezdett; egyébiránt kisebb ház­nál, hol nem tartanak annyi igényt jó kosztra és sok cseléd nincs (azzal egy pillantást vetett Nagysád toilettjére) ott tán megjárja, és hiszem, hogy ön megpróbálhatja vele!“ —­ Meg is kö­szönte Nagysád a szives felvilágosítást és hátat fordított Mrs. So and Sónak és kutyájának. Még épületesebb dolgokat beszélt Mrs. Brifless, ki kegyedet arról is meg akarta győ­­zödtetni, hogy nem csak a Park mentében, ha­nem künn a „suburban villában“ és dívik a legújabb párisi minta, kérdéseire szóözönnel me­séli Nagysádnak családi örömeit és bajait, el­mondja mióta lakja a házat, mily jó és egész­séges a „lovely country here aromed“ és végre Janere áttérve, ellenállhatlanul ömlenek beszé­dének hullámai szájának zsilipjeiből. Nem mond­hatom, hogy Jane rosz szolga lett volna, noha elég sokszor kellettett rendre utasítanom; a gye­rekekkel jól tudott bánni és szerették őt, de azért mégis egyre nyakunkon volak, Jane nem tar­totta mindig tisztán őket; a többi cseléddel van sza­kácsnőnk, kertészünk inasunk is ezekkel jól egyetértett, bár hallatlan lármát csinált néha velük a cseléd szobákban és többször változ­tattam szakácsnémat, mert Jane-val nem akart egy szobában megférni, becsületes is volt, nem mondhatom, hogy valamit értékest elsajátított volna, hisz ékszereimet magam őrzöm, az ezüst­szerek esténként szobámba jönnek és megolvas­tatnak, de hát egyszer-másszor b­ea, cukor, finom borral szokott kacérkodni és ha jól em­lékszem, egyszer igazi Honeyton-csipke garni­túrámat könnyelműségből próbálgatta és elment vele sétálni. — Nem is küldtem volna el, hisz meg voltam vele elégedve (most sokkal rosz­­szabb cselédem van) de nagyon gyakran szere­tett sétálgatni és minden jött ment férfival vi­szonyba lépett, ezt tán még elnéztem volna, de serdülő leányaim vannak és nekem kötelességem vigyázni, hogy ne történjék ismét az, miért Janet elküldtük.................stb.“ Nagyságod eleget hallott, hazasietett és fáradsága dacára még az este írta „Cook“ és­­ „Housemaid“-nak, hogy nem hiszi „miszerint­­ Mrs. Burnton stb. (Miss „Jane“) egészen alkal­mas lenne kegyednek! Lám, lám, máris 10 napja, hogy fáradunk, boszankodunk, dolgozunk, pénzt adunk ki nyakra-főre és még sincs cselédünk. Próbáljuk meg kedves nagyság, forduljunk a nagy közönséghez, és hirdessük hatalmas riadóval, hogy: „Wanted immediately Cook and Housemaid in a geutlaman’s family. Wages £ 18.-aud 16.-all found. Good personal character. Apply Nil X. Y-street Zroad.“ Ezen hirdetményt legalább három újság­ban kell közzétenni, de nem egy nap, hanem felosztva egy hétre és így tehát 6 beigtatásért legkevesbbet 10—12 shillinget fizettünk. Hal­mozódnak a kiadások Nagysád és még azon kilátás, hogy újonnan egy hétig otthon kell maradni a cselédfogadásra. Másnap kezdődik az­tán házunk felé egy bucsujárás féle valami, egy népvándorlás , a „pontdoor“ (főbejárat) csen­­getyűje folyvást szól és nagyság válogathat most a gyermekcipős lánytól egész az ötvenet túlhaladt matrónáig. Mind vagy tökéletesen gyakorlott „housemaid“ vagy igen kitűnő „cook“ ; miután a kitűzött bért tudják, e miatt nem kell többé szót veszítenünk; annál több idő telik azonban a munka leírásával, a családi körül­mények és a házban uralgó szokások megbeszé­lésével. „Cook“ tudni akarja, mikor és egy­szerre felváltva reggelizünk e ? délben mikor és hány számára találják a „lunch“-t (villásreg­geli,) este miféle a dinner, sok-e házunknál a „dinnerparty“ (vendéglátás) ; ha eziránt tisztá­ban van, jön az „all for and“ kérdés. — Itt meg kell jegyeznem nagyság, hogy kevés kivétellel az angol házakban az a szokás, hogy a cselé­dek eledele nem egy főzet az uraságéval és hogy ők akkor kapják a dinnert, mikor az urak odafenn még a lunchnál vannak és „sup­­pert,a­mikor ezek dinnert vesznek. Tehát kü­lön a beosztás és elrendezés. Azonkívül egy bi­zonyos adag b­éa és cukor jár hetenként a cse­lédnek, nemkülönben vagy egy bizonyos meny­­nyiség sör vagy az ára naponta. Minthogy pe­dig a fehérruhát nem a háznál mossák, aziránt is úgy kell egyeznünk, hogy vagy mosási álta­lányt, vagy egész mosó számlát fizetünk cselé­dünkért. A „Housemaid“ már kérdésekkel lép elő, tudakozódik a gyermekek száma után, kit és hogy kell felügyelet alá venni , hogyan és mi-­­­kor kell a szobákat kitakarítani; a „lunch“ és „diner“ fent az étteremben vagy lent a regge­liző szobában tálaltatik-e; varrás s más köz­munka gyakran fordul e elő, mert 8 bizony „not well up in needlework“ (nem tud jól bánni a varrótűvel­­) kell-e, mikor és hányszor a héten a kisebb gyerekekkel sétálni, stb. A feleletekre sikerült megelégedésére válaszolhat­nunk és 8 is megmondja, hol tudakozódhatunk utána. Elvégre a tudakozódás is eredményes és a két új „seprő“ a házhoz jött. Most kezdődik csak a hadd-el-hadd! Cook és Housemaid előbb nem ismerték, most tanul­mányozzák egymást ; gyakran hamar, de még gyakrabban sehogy sem értenek egyet. Folyton panaszkodik egyik a másikra; a szakácsné a konyha körüli teendőin kívül köteles a reggeliző­szoba, az ebédlő, az előcsarnok és házbejáró tisztaságáról gondoskodni; a housemaid a dra­wingroom (salon) és a különféle hálószobákat

Next