Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-16 / 255. szám

t* Leborul pár jámbor lélek Isten előtt imád­kozni, hogy könnyítsen irgalomból „egy sze­gény ember“ szenvedésén, ki bűnös volt, sokat vétkezett Isten ellen, világ ellen, — de bevégzé földi útját s­zevezekli, a­mit vétett, túlvilágon. Az „embert“ lehet szánni, neki meg lehet bocsátani. A „cárnak“ soha. Mert lélekharangot, kuvik huhogását túl kiáltja a rabszolgák átka, túlzengi a rabok lánccsörgése s az orosz forradalom embereinek riadó kara. Mi piroslik ott északra Livádiától, a ca­­revich ablaka épen oda néz: tán az északi fény ? Nem, az a vjaszmai államfogház lángja. Szabadulni vágyó rabok, nihilisták gyújtották fel. Ez a jövő jeltüze Oroszországban. Nézzék e lángvörös fényt a haldokló s leendő cár, II. és III. Sándor a bucsutalálko­­záskor. Mózest ily lángoszlop vezette az ígéret földére. A cári hatalmat ez a lángoszlop fogja ki­üldözni öröklött honából! Andrássy Gyula gróf tegnap reggel király­i felsége kíséretében a stájer hegységbe utazott a nagy udvari vadászatokra. A gróf csütörtökön tér vissza Bécsbe s vasárnap fogadja — az ed­digi dispoziciók szerint — Bismarck herceg lá­togatását. Simferopolból távírják, hogy Livádiában a cári lak közelében rendkívüli m­zgalmat ész­leltek az utazók az utóbbi napokban, miből so­kan azt köveztették, hogy Sándor cár meghalt. Simferopolban az hírlik, hogy Sándor cár na­gyon beteg. A trónörökös s Giers államtanácsos Livádiába utaztak. Az ifjú csehek tegnap Prágában pártgyű­­lést tartottak, mely határozat elfogadásával vég­ződött. A határozatban a gyűlés felhívja a párt­hoz tartozó képviselőket, hogy egész erejükkel oda működjenek, hogy végre a tényleges nyelvi egyenjogúság keresztül vitessék, létére biztosít­tassák, az autonómia kiterjesztessék, s a cseh testvérek önkormányzata és együvé tartozandó­­sága megszilárdíttassék, hogy a választótörvény az általános szavazatjog értelmében javíttassák, az alkotmányos szabadságokat biztosító törvé­nyek, főleg a sajtó- egyleti és vallástörvények ki­bővíttessenek. A pártgyűlés megbízza továbbá a képviselőket, hogy minden reakcionárius és klerikális törekvéssel szembe szálljanak, hogy a szlávság szabad fejlődését Boszniában és Her­cegovinában ne gátolják, hogy az államháztar­tásban takarékosságra, az adók leszállítására s a közgazdasági helyzet javítására töreked­­ jenek.___________ ___ ________ ban heverő szobák, termek és tornácok! Nagy­szerűek a restaurált tornyok, lépcsők, erkélyek és folyosók! Hiszen minden, minden a régi dicső korra emlékeztet, midőn a m­agyar neve ünnepelt, ha­talma félelmes volt. S e bizalmas fülkék, a szembenálló két kőpaddal, e homályos korridorok, szűk csiga­lépcsők, titkozatos benyílók, mennyi kalandot, mennyi regényt láthattak ! Hány női szív epe­­dett reménytelenül e lapos toronytetőkön, várva híven szeretett lovagjának visszatértét. Hány női szív dobbant meg örömtelien, midőn a sötét kapu toronyban megszólalt az őr kürtje, hogy bebo­csátássa az érkező leventéket ! Mennyi könyet láthattak gyönyörű szemeken ülni, mennyi só­hajt hallhattak igéző női ajkakról ellebbenni, mennyi kétségbeesésnek, boldogtalanságnak le­hettek tanúi e merev, néma falak. Mily megdöbbentően beszélnek erről ama csontok, melyek az arany ház egyik tornyában vannak összegyűjtve. Egy szép, fiatal asszony, Tököly Borbála földi maradványai azok. Férje fejeztette le kegyetlenül itt, e vár udvarán. Váj­jon egyetlen ily rémregény zajlott-e le ezen fa­lak között? Ki tudná megmondani! S hol a csatazaj, hol a haldoklók kétség­­beeső halálhörgése, az élők vérszomjas riadala? Hol a tornák ünnepélyei, a ragyogó női sze­mek, fejedelmi fény s pompa, a tüzes lovak dobogása s a fényes fegyverek csattogása? Hol Kapisztrán, aki itt, e kápolnában, ezen romjai­ban még most is felismerhető egyszerű kőszó­széken annyiszor hirdette Isten igéjét? Hol a A belügyminiszter a következő körrendeletét bocsátotta ki a törvényhatóságokhoz . ..Egy felmerült konkrét eset alkalmából az 1972. évi VII. t. c. intézke­déseinek egy jelentékeny hézagjára hívom fel a tör­vényhatóságok figyelmét. Az említett t. c. 12. §-a sze­rint, ha valamely üzletteleppel oly építkezések vannak kapcsolatban, melyeknek létesítése szabályszerű építési engedélytől függ : az építészeti szempontból szükséges tárgyalás a telep engedélyezése iránti tárgyalással lehe­tőleg egy időben tartandó meg A törvény ezen helyes intézkedése azonban csak az ipartörvény 8. és követ­kező §-ai értelmében telepengedélyezési eljárás alá eső Hunyadiak, a Bethlenek, meg e vár többi ke­­vély urai, kik itt annyi hatalmas tervet szőttek? Hiában intézzük mind e kérdéseket a kü­lönböző helyiségekben — önmagunkhoz! Mindig csak az a felelet : ki tudná megmondani! Hiá­­­­ban tekintünk szét a tornyokról a Cserna vi­ruló völgyében, hiában kérdezzük az udvaro­kon, s a toronytetőkön talált virágokat — hallgatás a feleletük. Alig tudtam megválni a kastélytól, két­­s­szer mentem fel a „végső menedékhelynek“ ne­­­­vezett toronyba, pedig ez ugyancsak nem volt könnyű feladat. Százhúsz lépcsőn kétszer fel s le menni, az épen négyszáznyolcvan lépcsőt tesz ki. Azonban mindegy, gondoltam magamban, ha már egyszer itt vagyok, legalább kissé tá­jékozódni akarok. A végső menedék egészen külön áll, csak keskeny, hosszú folyosó köti a főépülethez, honnan könnyű fahídon lehet a kor­ridorba jutni. Ezen torony alsó része, keskeny lőréseivel, könnyen eltorlaszolható szűk bejárá­sával, idomtalanul vastag falaival a vár legré­gibb része, melynek eredete a történelem előtti korban vész el. A felső emeletek már újabbak ugyan, de azért még mindig a Hunyadyak előtt épültek. Nem lehet feladatom, hogy itt részlete­sen előadjam a vár kinézését ; csak annyit em­lítek fel, hogy kívülről majd az egész kastély helyre van állítva közel 360.000 főt költséggel, belül is sok történt, különösen meglepőek a többfelé újonnan berakott gerendatelepek díszes faragványaikkal, és érdekes színezéseikkel. A munkák befejezéséhez még 700.000 forint Itt van pl. mindjárt a zálogházak kamat­vételi ügye. A főváros már régóta belátja ezen ügy rendkívüli fontosságát. Belátja, hogy a szegényebb sorsú lakosok életérdekeiről van szó, midőn azt rendezik, h­gy a zá­­gintézetek mennyi kamatot szed­hetnek. S épen mivel tudja, hogy ezen ügy elinté­zése égetően sürgős, mivel tudja, hogy minden­napi késedelem családokat tehet tönkre, már ezen év elején erélyes szabályzatot dolgozott ki, amely megállapítja a maximális kamatokat és rendezi az intézetek működési szokásait. A szabályzat elkészült, de mi hasznam kellene. Már mindenki távozott midőn utoljára a dohos szagú, félelmes érzést keltő, sötét börtö­nökből kilépve én is megváltam ezen érdekes helytől, melyet oly régóta vágytam látni, s amely annyira megfelelt mindazon ködképek­nek, melyeket felőle alkottam! Isten veled Hu­nyad, Isten veled Cserna, ki tudja fogtok-e valaha viszontláthatni! A városi vendéglő kertjében kedélyes reg­gelire gyűltünk. Komolyan hozzá kellett látnunk az evéshez, mert alapos kilátásunk volt, hogy hat óráig nem ülhetünk terített asztalhoz . . . Ettünk és ittunk tehát, sans géné, amint éhes emberekhez illik. Fél tízkor hallatszott az indító parancs. Titkárunk, mint a vitéz hadsereg tisztjéhez illik, semmiféle késlekedést sem akart tűrni, és úgy kommandirozott, mintha százada élén állna. Szó sem lehetett rezonk­orá­ról, sietve és vér­ontás nélkül okkupáltuk szekereinket. S hajrá­­ robogtunk Déva felé, még egy búcsú pillantást vesve Hunyad regényes tornyaira. A bor által tüzelve a visszatérés természe­tesen nem folyhatott le oly nyugodtan mint a felvonulás. Én legalább nem akartam csendben meghúzódni reporteri Hamiltonomban, s ko­moly kocsiversenyre keltem, hol győzve, hol le­­győzetve. Ily férfias mulatság és küzdelem kö­zött értünk a dévai állomásra, honnan a moz­dony 11 ó.-kor Arad felé indított. Az idő ez­alatt alaposan elromlott, s a kellemetlen eső és a hűvös szél jogosan kimenthetnek azért, hogy Dévától Aradig majdnem folytonosan aludtam. _________________PESTI H­ÍRLAP ________________ A külföldi szakértők nyilatkozata a Tisza­­szabályozásnak Szeged városára vonatkozó in­tézkedéseit illetőleg a következőkben foglalható össze. A külföldi szakértők megegyeznek egy­mással aziránt, hogy a mai külső tiszai véd­vonalakat fenn kell tartani, s következéskép a petresi és egyéb szakadásokat ki kell igazí­tani. Ezenkívül ajánlanak egy külső körtöltést közvetlenül a város körül, és ezen belül egy boulevardot, melynek koronája 30, alapja 90 méter szélességgel bírna. E boulevard újabb belső védvonalat képezne, s egyszersmind a város szépítésére is szolgálna. A szegediek által kívánt töltések ellen nincs elvi kifogásuk, de nem is tartják őket okvetlenül szükségeseknek. Szintúgy egyetértenek a külföldi szakértők az iránt is, hogy a Tiszát, mely Szeged városánál most mintegy 80 öl széles, 375 ölre kell ki­szélesíteni. A kiszéles­ítés Új-Szeged felé tör­ténnék a nagy vasúti híd nyílásának megfele­lőig. Lényeges eltérés csak egy pontban mutat­kozik a külföldi szakértők között. És ez abban áll, hogy legnagyobb részük Szeged városát 30 lábra kívánja feltöltetni, míg ellenben az ősz Barilak­ a Maros levezetését ajánlja, mint leg­alkalmasabb eszközt a város megmentésére. A horvát büntető törvénykönyvet, mint az „Agramer Z.“ jelenti, dr. Derencin M. teljesen befejezte és a terjedelmes­en behatóan indokoló jelentéssel már legközelebb elhagyja a sajtót. A törvényjavaslat két részre oszlik : az általános és különös részre. Az általános rész kilenc feje­zetből áll, melyek 110 paragrafust tartalmaznak, a másik rész 36 fejezetből 312 paragrafussal az egész javaslat tehát 422 paragrafusból áll. A javaslathoz indokoló jelentés van csatolva, mely összehasonlító tanulmányt tartalmaz az európai büntető törvénykönyvek felett és beha­tóan foglalkozik az új magyar büntetőtörvény­nyel. A javaslat csak akkor kerül szentesítés alá, ha a szakbizottság azt letárgyalta. Mihelyt e bizottság befejezi tárgyalásait, meg fog jelenni a törvény egy magyar és német kiadása. Meg­említendő még, hogy a kihágások külön rendőri törvénykönyvben foglaltattak össze,­­ üzletekre vonatkozik, s következőleg oly üzletekre , melyek gőzerővel működnek s átalában építkezéssel­­ járnak ugyan, de az ipartörvény 8. §-ában nem érintet­­­­nek, ki nem terjed. A törvény ezen hiánya mellett le­­­­hetővé válik azután ama viszásság, hogy utóbb említett­­ üzletekre nézve az iparhatósági igazolvány kiszolgálta­tása és az építkezési engedély megadása egymástól függetlenül történik, sőt az építési engedély sok eset­ben az iparhatósági igazolvány kiszolgáltatása előtt adatik ki; minek ismét igen sok esetben az a követ­kezménye, hogy a bár jóhiszeműleg de az iparhatósági igazolvány kinyerése előtt foganatba vett építkezés, ha az iparhatósági igazolvány később törvényes alapon megtagadtatik, az abba fektetett tőkével együtt kárba vesz. Az iparos osztályt oly károsodásoktól megóvandó a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter úrral egyetértőleg felhívom tehát a törvényha­tóságot, hogy építészeti ügyek elintézésére hivatott kö­zegeit utasítsa, mikép azok oly üzletek felállításánál, melyekhez iparhatósági igazolványon kivül építési en­gedély is szükséges, az építési engedélyt lehetőleg az iparhatósági igazolványnyal egyidejűleg adják ki, de azt megelőzőleg semmi esetre ki ne szolgáltassák. 187­­8 s­eptember 16 A főváros és a kormány. Főváros ? Ehhez mindenütt valami magasabb fogal­mat kötnek. Tekintély, befolyás, és tisztelet a kormánynál, majdnem elválaszthatván ok a fővá­ros eszméjétől. S méltán ! Mert különben akárminő legyen a fővárosi hatóság és képviselet, azért mégis csak ez az ország szíve és feje, amely nem érdemli meg, és nem tűrheti el, hogy a kormány csak olyan tedd ide- tedd oda bánásmódban részesítse. A magyar kormány pedig határozottan semmibevevőleg lép fel Budapesttel szemben. * Utóvégre ez lehet pusztán olyan kanapéper­­féle házsártoskodás, s ez esetben nem igen érde­melné meg a sajtó felszólalását. Hanem a tényleges viszonyok között nem ezen eset forog fenn. A kormány nem veszi figyelembe a fővá­ros előterjesztéseit akkor sem, midőn a község­nek és lakóinak legvitálisabb érdekeiről van szó. Ez pedig határozottan helytelen és kárhoz­tatandó eljárás. * * *

Next