Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-19 / 258. szám

Budapest, 1979. 258. szám. Péntek, szeptember 19. . Előfizetési árak; Hirdetések: Sg’ész év/T# 14 k­t ki. B 9B * kiadfi hivatalben Tétrtaak o; HT|mbb Ili ■ m ont — Egy hó» . i » fgf m aS Jlj M fSt SijB fff Wsi fi Szerkesztési iroda; Egye, .zip . to. if IP­­­I 1 la! Ki n |i B-ta*«­,i Kiadi hivatal: ■ KB liP Hi 1 I HI 1 nád­or-utcsa 7. 8%*. . J «inden közlemény intésen**, áoha a» előfizetések­et » láp ___ ___ / J Bétmentetien torefck omJr. «létfetUdéstére vonatkozó jelszó- T^iXX XHPX X^T* A X 1\T A X-^XX A X^ 1 3 t\V/ “eirt fogadtatnak «L Inml&aok LntezoTidffk. iX-fi- X..1V X t -L 5—l_ix\.-17 • Kézira­tok( Tiltja nem adataink _ ■ és szombaton a képtár ; vasárnapodon — Cm. képzőművészeti társulat tárlata. leu- megtestatnou). — Zözvagonra a sorokná ! NAPTÁR LÁTNIVALÓ K. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját­ ház.) — Magyar tudományos ut végén a vám mól Rt. — Városház a Péntek f Katholikus: Julia I Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját­ ház.) — régi a városház-terén , am­­i a Lipót-Ternzpo­táns • Sidonia Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) * * ev csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (­Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza. — Királyi vár és várkert az aldunaso­ron. — Állatkert a város­it görögorosz. Szozon M.­­ kedden és pénteken az ásványtár, szerdán Nyitva: vasárn., szerd. és pént. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben.__________________________________ A mai szám tartalma: Orosz-porosz viszály. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — A beteljesült jóslat.­­- Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. — Vidéki élet Fraciaországban. — Az utolsó bástya ingadozása. — Táviratok. — Nyilatkozat. — Napi hírek. — Vidék. — Egy mérgezési pör. — Közg. hírek. — Színházak és mulatságok : Szinlapok. — Vízállás. — Tárca : Az európai művelődés két iránya. — Regény: A vörös jezsuita (Folyt.) — Vegyes. — Hirdetések. Orosz-porosz viszály. (b. p.) A porosz egyfejű sas és az orosz kétfejű nem szereti többé egymást. Ellenkező a röptűk iránya. Hiába tagadják Berlinben és Szent-Péter­­várt a létező feszültséget. Nem pillanatnyi diffe­renciák okozták ezt, mi tán idővel kiegyenlít­hető, vagy a legroszabb esetben letagadható,­­ de az érdekek nyilt ellentéte ékelé magát a két állam közé s ezt csak fegyverrel lehet onnan eltávolítani. Nem biztosítja az a békét, ha I. Vilmos és II. Sándor egymással csókolóznak. Nem az jelenti a háborút, ha Bismarck és Gorcsakov egymással durcáskodnak. Ez nem az uralkodók, de a két faj háborúja lesz. A népek tömörülni, izmosodni akarnak, hogy munkabíróbbakká váljanak, s könnyebben boldogulhassanak. A népek e törekvése termé­szetes, mert természeti törvényen alapszik, a fajegység törvényén. Földrajzi akadályok elvá­laszthatják ugyan a közös fajhoz tartozó nép­családokat egymástól, de nem veszik el tőlük a faji jelleget. Fejlődésre képes népet földrajzi okok nem gátolhatnak fejlődésében. A hegyen­­innen lakók ép úgy mivelhetik gyermekeiket az apák erkölcseivel s nyelvük szellemében, mint a hegyentuliak. S a népek versenyében egy művelt kis nemzet csakúgy kitüntetheti előnyeit, mint a hogy a műveletlen nagy nemzetnek ki­tűnnek hátrányai. A nemzetiségi kérdés igy fölfogva tisztán kulturális kérdés. Csakhogy a népek koronás uralkodói s ezek miniszterei nem igy fogták fel azt. Náluk a dinastikus szempont vala irányadó s a kor­mány formáért készek voltak feláldozni a kormányzott népeket. Uralkodni akartak, s hogy uralkodhassanak, egységet erőszakoltak ott is, hol az egységre semmi szükség nem volt. Ez persze egyes fajok elnyomásával történt. A po­rosz germanizált, az orosz russzifikált. Amaz egy erős Germaniát, emez erős Szláviát akart létrehozni, csakhogy amott porosz, emitt orosz hegemónia alatt. S ez a hegemónia hajtja aztán hadseregek fegyveresére az államok és né­pek sorsát. I. Vilmos uralkodni akart minden német fölött, s ezért saját poroszaival háborút viselt a többi németek ellen. II. Sándor uralkodni akart minden szláv fölött, s ezért saját oroszaival há­borúra készült a többi szlávok uralkodói ellen. Ausztria-Magyarországban több a szláv, mint a német, s ha a monarchia fölbomlik, az orosz hegemónia javára aránytalanul nagyobb osztalék jut, mint a porosznak. 1866-ben a cár szívesen nézte, mint veri meg a porosz ezt a monarchiát, hadd gyengüljön tőle, hadd siettesse a felbomlást, a többit majd könnyen elintézi ő. Szerencsére az alkotmányosság meggyó­­gyító, megerősíté a monarchiát s a cári kor­mány megcsalódott számításában. Saját erejét csekélynek tudta a mi megtámadásunkra, azért szövetséget kötött a poroszszal, hogy mindket­ten sakkban tartsanak bennünket. Így lett az ethnográfiai egység kérdésé­ből politikai egység kérdése, ebből pedig porosz hegemónia Németország, orosz hegemónia a szláv ajkú tartományok felett. A cár határainkon hadsereget vont össze, mikor a német a franciával harcolt, nehogy csupán csak német és francia. Az egyedül üd­­vözítés komédiája ismét színre került, csakhogy most az egyház szerepét nemzet, illetőleg nem­zeti mivelődés foglalja el. A latin törzsek arany­napjai lejártak, mondják a germánok, a gal­lusok meg azzal válaszolnak, hogy megláto­gatják nagy Germániát, s velük született sze­­retetreméltóságukkal elmondják : mennyi ferde­­séget, mennyi nyomorúságot láttak ott. Kígyót, békát kiáltanak,­­ de szeretetreméltósággal! E küzdelem minket is érdekel, mert mi mind a németektől, mind a franciáktól sokat tanulhatunk. De ha e két művelődés közül csak az egyik vezet az üdvösség egébe, ha a két nemzet közül csak az egyiknek van biztos jövője, a két nemzet közül melyik hát a kivá­lasztott? A praktikus japániak már tisztában vannak a dologgal. Eddig a francia nyelvet ta­nulták és a francia műveltségre esküdtek, most — 1870­ óta — a német nyelvet tanulják és a német műveltségre esküsznek. A franciák tehát két Szedánt szenvedtek: az egyiket francia föl­dön, a másikat — Japánban. Mi azonban, kik itt Európában tárgyiasak lehetünk és vagyunk, mi nem helyezhetünk a nyers erő egyszeri, tán esetleges győzelmébe minden felsőbbséget. Előttünk nyitva áll e két nemzet fejlődési és művelődési történetének ta­nulságos könyve s mi e könyvekből tudunk ol­vasni. Csak akarnunk kell, szövetségesét mi megtámadjuk s gyengítsük. A német császár pedig viszonzásul nálunk esz­közölt ki jóakaratú semlegességet, midőn a cár a Balkán-félszigeten harcolt Törökország ellen. A francia háború megszerezte I. Vilmos­nak az uralmat, mire törekedett, minden német fölött. A török háború megszerezte II. Sándor­nak, mire törekedett, a hegemóniát a Balkán-fél­sziget szlávjai fölött. Csak a berlini szerződés nyirbált e hegemónián egy keveset. Most részéről monarchiánk szlávjaira ke­rülne a sor. De az említett osztozási arányta­lanság pártfogónkká teszi a német császárt. Szí­vesen lemond a maga osztalékáról, semhogy a túlnyomólag nagyobb rész a cári hatalmat s orosz hegemóniát Németország veszélyére öreg­bítse. Azért Németország erős Ausztria-Magyar­­országot akar. A hegemóniára törekvő két szövetséges rajtunk vesz öszsze egymással. Oroszország már nem állhat meg útján, me­lyen Európa déli részei felé megindult. A Balkán félszigeten mi tartóztatjuk fel, de mert mögöt­tünk Németország áll, hogy velünk végezhessen, végeznie kell Németországgal. Ez az ellentét magyarázata, s ezt csak fegyverrel lehet eldönteni. Halasztani lehet az eldöntést, de elkerülni nem. I. Vilmos és II. Sándor szívesen halaszt­ják, örömest csókolgatják egymást. Amaz vén, emez beteg, — mindkettő a trón lépcsőiről csak a sírba jut le már. Kik negyedszázadon át szövetségesek voltak, s személyes jó bará­tokká váltak, a sír szélén nem szívesen válnak ellenségekké. De I. Vilmos után V. Frigyes Vilmos kö­vetkezik, II. Sándor után III. Sándor. Mind­kettő fiatal, dicsvágyó, s ha nem keresik is a harc alkalmát, megragadják, mikor kínálkozik. Hát mikor ki se kerülhető. A képzelőtehetség szárnyain rég elmúlt időkbe repülhetünk. Magunk előtt látjuk a népvándorlás szünetlen hullámzását; Caesar győzelmes légióit Gallia földén, majd a germánok harcát a kimnikekkel, kiket Sallustius gallusoknak nevez. E hullámzásnak határt akar vetni Charlemagne, ez a hatalmas román szellem germán testben, de úgy kellett, hogy a monarchia megszilárdulását megelőzze a feudalizmus. Charlemagne negyven évi küzdelem után sejteni kezdte ezt, s midőn élte alkonyán, egy őszi napon, a széles tenger hullámai nor­­mánokkal teli hajórajt szállítanak birodalma partjaihoz, az agg király szeméből könyek csor­­­dultak ki, s ő siránkozva mondja, hogy a kö­zelgők majdan romokba döntik mindazt, a­mit ő épített. Charlemagne épülete csakugyan ro­mokba dőlt. Az a nép, melyet e hajóraj szállí­tott, testvére volt annak, melyet Charlemagne leigázott, de a melynek nyelvéért a győzők cserébe adták a magukét. Ez volt a francia műveltség első győzelme a germán barbárság fölött. A gallusok pacsirtája, mely oly sokáig énekelt idegen nyelven, most az „oil“ (oui) nyelvén szólal meg s ez a nyelv csakhamar elterjed az egész vi­lágon. A római befolyás emelte, a germán be­folyás szabályozta a vállalkozó francia szellemet, mely egészséges józansága által hódított, a hol csak megjelent. A hol pedig megjelent, ott nyel­­vét is ajándékul hagyta s igy vált ez Világ- A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA, Az európai művelődés két iránya. — A „Pesti Hírlap'­ eredeti tárcája. — A francia epikai költészet tárházában van egy kincs, mely még ma is sokat érő s nem­csak irodalom-búvárok, de állambölcsek figyel­mére is érdemes. Ez a drágakő a „loherain“-ek regénye: „Román des Loheraines.“ Régi gyü­­lölségről, két harcias nép vad küzdelméről szól e régi dal. Az egyik népfaj lotharingiai, tehát germán; a másik francia. Hősiség, bátorság, nagylelkűség, igazság és minden egyéb fel­­sőbbség a teutonok részén van e góth Ili­ászban. És vájjon kialudt-e már a régi gyülölség s elhallgatott-e már a régi dal? Mindnyájan tudjuk, hogy nem. A regénynek folytatása van, folytatása még mindig. S most még inkább, mint eddig. Azóta, e nyolc század alatt, sok minden történt a világon: egy egész világtörténet! S e világtörténet keretében e két népfaj közt sza­kadatlan volt a küzdelem. Az élet meghazudtolta a költészetet és hősiség, bátorság, nagylelkűség, igazság és minden egyéb felsőbbség — úgy látszott — a másik részen, a gallusok részén van. Egyszerre csak fordult a kocka és azóta a régi gyűlölség még nagyobb, s a régi dal még sűrűbben hallható. Német és francia.­­ Mai számunk 5 oldalt tartalmaz.

Next