Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-21 / 260. szám

A mai szám tartalma: Olvasóinkhoz. — Bismarck Sch­önbrunnban. — Százados ünnepély — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Tud. és Írod. -- Szín.­­és műv. — Afghanisztán. (Térképpel.) — Egy amerikai lap Andrássy­­nál. — Blaháné és a trikó. — „Nagy“ fejek. — Távira­tok. — Legújabb — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. cikk: A Duna-egylet. — Közg. hírek. — Szinh. és mulat. : Színi. — Vizá­lás. — Tárca : Magyar irók és művészek pongyolában. — A budap. ért. — Hirdeté­sek. — A mellékleten : Hadzei Lója. — Hogy utazik a vár. — Benziáda Budapesten. — Regény : A vörös je­zsuita (Folyt.) - Vegyes. — Hirdetések. Olvasóinkhoz. Az új évnegyed, lapunk első évfolyamának negyedik negyede, alkalmat ad nekünk, hogy megköszönjük olvasóinknak a „Pesti Hírlap“ iránt tanúsított rendkívüli érdeklődést és támo­gatást, minőden magyar hírlapvállalat nem egé­szen egy évi pályafutás után még nem részesült soha. Legfőbb igyekezetünk, hogy a rokonszenvet, melylyel lapunk országszerte találkozott, jövőre is megérdemeljük. Újabb ígéreteket tenni nem akarunk; a „ Pesti Hírlap“ politikai és zsurnalisztás programmja nem változott s e programm fölöslegessé tesz minden újabb ígéretet Politikánk kezdettől fogva magyar, korszerűs és becsületes. Pártokhoz nem kötjük szavaza­tunkat soha, hogy véleményünk szabad kimon­dásához szükséges függetlenségünket minden irányban megőrizzük. A lap tartalmát ezentúl is élénken, válto­zatosan, érdekesen igyekezünk összeállítani. A nap eseményeit könynyed, elmés csevegésekben, rajzokban, levelekben, dolgozzák fel munkatársaink. A „Pesti Hírlap“ szakított az unalmas reported referádákkal s olvasóink bizonyára szívesebben veszik az élénken írt apró cikkeket, mint a száraz, végtelen hoszszúságú unalmas referá­­dákat. Törekedni fogunk ezentúl is, hogy lehető­leg mindennap akár a politikai, akár a társa­dalmi téren információk dolgában ugat, eredetit nyújtsunk. Nem kíméljük a költséget távirati rovatunk élénkítésére s tévézőink száma napról­­napra szaporodik. Bécsi, párisi, londoni, berlini s római levelezőinktől érdekes tárcákat s közle­ményeket hozunk a világvárosok tűi idényéről. Mellékletet de­­nkint többször adunk, vasár­napi és ünnepi mellékletünk a mulatságos és ismeretterjesztő közleményeket váltakozva tartal­mazza. Hangjegy és térképmellékleteink kellemes meglepetések voltak olvasóinknak eddig, s jövőre is rajta leszünk, hogy lapunk olvasását mennél kellemesebbé tegyük. Új előfizetőink a lapunkban megkezdett re­génynek, a rendkívül nagy feltűnést keltett „ Vörös jezsuitá“ nak eddig közlött részét külön lenyo­matban kapják meg. A , Pesti Hírlap“ előfizetési ára: egy évre.....................14 frt félévre ...................... 7 frt negyedévre ................ 3 frt 50 kr. egy hóra................... 1 frt 20 kr. Féléves előfizetőink a „Házi Naptár“ 1880-ks folyamát ingyen kapják. Bismark Schönbrunnban. Ferenc József palotája, a kapuja nyitva, tárva, megtérítve az asztala, arany edény csillog rajta. Kit vár vendégének király ő felsége? Ki­nek kedvéért hagyta el a hegyek közt királyi vendégeit s vadászatát ? Mi dolog lehet, mikor a fejedelem nem ér rá mulatni, hanem siet ta­nácsba? A világon nem történik különös sem­mi ; a boa constrictor Oroszország emészteni hever; Italia nem ostromolja már Tyrolnak bérceit szóval; mondják, a nevesinyei lázadás is el van nyomva; a török barátság, mint az őszi rózsa kivirított a nyár heve után; a láthatár derült s a nép fizet. Mégis az udvarnál történik valami, mint az Olympuson, melynek tetején az istenek tanyáznak, mindig ül felhő s a fellegben villám, mig lenn a völgyben a szántóvető ver­senyt fütyül a dallos pacsirtával, úgy a trón közelében a halhatatlan emberek nem ismernek békességes nyugalmat, mert a világ sorát intéz­niük kell, s rejtőzve szövik a nagy háborúkat, míg alattvalóik, a csöndes népek bámulva felte­­kintnek az érthetetlen magasba. A­kiért a király hazajött várlakába, hogy őt fogadja, vele magát kibeszélje, őt ünnepélye­sen megvendégelje: a szívesen látott idegen nem más, mint a Habsburgok egykoron legnagyobb s legveszedelmesebb ellensége, most jó barátja , Bismarck. Tizenhárom évvel ezelőtt Bécs kapuinál állott hadseregével. „Stoss ins Herz“ ez való politikájának jelszava akkor. Most ezen monar­chia szövetségét hirdeti elvü­l s mindenkit bizto­sit róla, hogy nincs esze ágában egy göröngyöt annektálni belőle. Ha akkor Napoleon közbe nem lép, kérdéses, vájjon a német hódítás, nem-e Ausztria annekcióján kezdi a német egységet, melyet aztán Ausztria teljes kizárásával vég­zett ? S e háború volt a mi szerencsénk: Ausztriát visszaadta önmagának és Magyaror­szágot felszabadítá. Ezóta Bismarck kétszer volt Bécsben : egyszer a kiállítás alkalmával, mikor a sok fe­jedelmi találkozás volt s mindenki az örök bé­két hirdette, s mostan másodszor. Előbbi láto­gatásának fontos politikai célja nem volt, a mostaninak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Szövetség Németországgal ez a jelszó. De hisz ez régen járja! Erre nem kell fejelés, mint a kopott csizmára. Azóta, hogy a németek meg­verték a franciákat, s azóta hogy Andrássy !­. I'K8TI HIJR LAP TAHI­A JA. Magyar írók és művészek pongyolában. m. Asbóth János. „Az árvák atyja, özvegyek felsegitője minden elnyomorodottak pártfogója, az igazság lelkes barátja s igaz hazafi.“ Szér­­cim ugy­e ? Már pedig Asbóth, mióta Zichy-Ferraris Viktort kiugratta a kényelmesen kipárnázott államtitkári székből, mind e címeket magáénak vallja Ellopták az alsó­szent­péteri bírónak egy liska tehenét, s a csendbiztos nem tudja előke­­ríteni, nosza fel Asbóthhoz. Ajánlott levél rö­píti a hírt Budapestre „Korrupc­ó, rettenetes korrupció. Akkora billog volt a risk­a tomporán, hogy felmért földről meglátszott, s az alamuszi csendbiztos még­sem tudja megfogni. Hát ezért fizetjük mi a tisztviselőt stb.“ Jön a másik. „Uram, engem megexequáltak. Három évi adóért. Mondtam az ekzekutornak, hogy csak addig várjon, míg egy kis pénzt szerzek. Most ültettem el hat szilvafát. Harminc év múlva úgy fo­gjk ontani a termést, hogy megvehetem rajta a fél országot. Akkor kifizetem. Legyen türelem­mel. Ő nem várt s megexequált. Hát mi ez ké­rem, ha nem a legrettenetesebb korrupció. Az ál­lam, mely csak milliókban beszél, nem várhatna az én rongyos 76 frt 55ya krajcáromra még egy pár esztendeig. Nem kétlem uram, hogy ö­­ ragyogó tollával stb. Geordiffy József de eadem.“ No. 3. „T. Honfitárs. A szomszédom rutzái fojton forrást átjárnak a kertem szakétliján A minap a nagyobbik fijam uttza utánnak iramo­­mod­­t, s az egyik gácsért egy kavicscsal egy vakszemen találta, hogy hegyét mentten égnek fordította. A szomszédom elment­ettes. Latzházy szolgabiróhoz ki engem ezen családom tagja ál­tal elkövetett dolog miatt mint családfőt 70 o. é. krajtzár kártérítésben elmarasztaltattatott. Hát nem égbe kiáltó igazságtalanság-e ez ? Re­­méltem­­. Honfitárs, hogy becses lapjában útját fogja vágni az ilveszeiknek stb.“ Roppant mulatságos korrespondencia egy hétig, de azontúl kivenne a sodrából s nyomta­tott blanquetteken felelne a t. honfitársaknak, hogy a korrupciót csak dilettánsként üldözi s nem professzióból. Asbóth ezt a világért sem cselekedné. El­olvassa mind, egyet köheni s ad acta teszi. Monok­iját szemére csippenti s megy a váci utcára udvarolni, eszméket cserélni vagy államférfiakkal meghányni-vetni a napi kérdése­ket stb. Szakállát most á la Páduai­ Szt.-Antal viseli. Viselte már á la Henri Quatre, á la Pal­merston, á la III. Napoleon s végre á la I-s. Napoleon, t. i. hogy éppen nem viselt, és ő még is csak Asbóth maradt. Az igaz hogy a szakáll­­viselés gyanús volt s talán a rendőrség fekete könyvében meg is találnánk egy ily cimű uta­sítást. „Tudakoltassék meg miért visel Asbóth minden hónapban más szakállt.“ A mi rendőr­ségünk ha valaki szakállt növeszt vagy nyit, mindjárt defraudatort sejt benne. Mint zsurnaliszta azok közé tartozik, kik a birlapb­ól állást csak stációnak tekintik a par­lament­­elé vezető úton. Bár némelyek azt mond­ják, hogy a képviselőházban nem örömmel üd­vözölték, hanem rét­egett kollegák a »nyomda­­festék szagnak azt hiszem hogy eljön az idő, mikor a zsurnaliszta­ képviselők agrója nagyon fog emelkedni. Mutatja ezt a francia kamara példája. Asbóth kiilönc mint a legspleenesebb an­gol. Most már nem annyira, de néhány év előtt is igen eredeti dolgokat követett el. Hónapokig sétált a váci­ utcán egy rózsa­szín kabátban, kék nyakkendőben, sárga wan­­kingnadrágban, s zöldes barna brünellcipőkben. Ez a brünellcipő hozta ki a sodrából Ál­­dor Imrét. Asbóth nem sokat teketóriázott, ha­nem kihívta s megverekedtek. A párbajnak ugyan egyéb oka is volt, de a brünellcipő volt a kanóc, mely az aknát fel­robbantotta. Máskor meg trainirozta magát. Rekkenő hő­ségben, mikor mások még a bőrüket is leszerették volna vetni, Asbóth rókamájas bundában sétált fel s alá s a­mint az idő fokonkint bűvösödött, azonképen foszlott le egyik ruha a másik után Asbóthról. Úgy, hogy mire a korcsolya-saison elérkezett, kurta kis pity­kés spencerben végezte el napi sétáját. Mai száluunk 12 oldalt tartalmaz. « Budapest, 1879. 260. ST,nm. Vasárnap, szeptember 21. Elötustítási znk: ffirdettek: ul. Bndtott, aid«-» tóin 7. av, «laden ka.U.mZn, ›«‡»» u elemetének 6» » lap _ llTflSl • J BítmonlMk» l.relik­omk te­ ■’“t“ “politikai napilap. és szombaton a képtár , vasárnapokon . —Qrsz. képzőművészeti támlái tárlata, (Su* | megtekinthető. — lozvagohid a Soroksár NAPTÁR LÁTNIVALÓK. d. e. 10—l-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját­ ház.) — Magyar tudományos f­ut végén a vám mel­ett. — Városház­a Vasárnap Katholikus: Máté Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját-ház.) —A régi a városház-teren , as ut a In­pót­protestála • Máté -nyitra: d. e. p—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 84. sz. a. — Városi vigadó (redouto) *' p ■ o- csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad- palotájában, társulat háza. — Királyi vár­oS várkert az aldunas roa. Állatkert a város­­i görögorosz Jó ik. Tedden ép pénteken az ásványtár, szerdán Nyitva vasárn., szerd. és pént. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig a ligetben.

Next