Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)
1879-09-01 / 241. szám
4_____ nek, hogy a csapat a kadarkmi szőllőhegyekig meg se álljon. Onnan fog aztán a dandár rettenthetlenül támadásra indulni Piripócs ellen, melyet viszont Donnerwetter fog elkeseredetten védeni. Egy óra múlva megjött a tábor felől ez utóbb említett dandár is s felállt harcvonalba a Dufla-erdő mentén. Középen az üteg ágyú, előtte egy ezred balra, jobbra az országúton egy zászlóalj vadász, balra szántóföldek felől két század huszár. Az ágyuk közelében állott Donnerwetter, kezében messzelátó csővel, térdén térképpel, s harsány hangon oszta ki parancsait. A csapatok pedig várták az ellent, előre tudva, hogy honnan jő, mekkora erővel, hol fog támadni, hova fejlődik s merre vonni vissza csak a „körülmények máskép ne alakuljanak.“ Én magamhoz invitáltam a körjegyzőéket, a szolgabirót, jegyzőt, végrehajtót s a város egyébb notabilitásait, felmentünk a gyümölcsös kertem filagóriájának felső traktusára, s onnan gyönyörködtünk a harcias látványban. Alig ütött nyolc órát a haranglábban, már a kadarkuti út felől magas porjelleg emelkedett föl. Mi lehet az ? Egyikünk lovasságnak, másikunk tüzérségnek nézte. Hogy a kérdést eldöntsem, futottam a távcsövem után. A messzelátó üveg aztán megmagyarázta, hogy azt a porfelleget a piripócsi tehéncsorda okozta. Nem tudom, hogy a General major üvege mást mutatott-e, de ungye ő a vadászzászlóaljat bakatartalékkal a porfelleg irányába küldő kémszemlére. Hogy jobban biztosítsa a hadművelet sikerét, húsz szál lovas füdezete alatt két ágyút is indított nyomukba. Azalatt a távcsövemen át észrevettem, hogy az ellenség Kadaikut felől mozogni kezd. Fénylettek a szuronyhegyek a reggeli napvilágnál. Utóbb a messze szántóföldek halomhulmai közt szintén megcsillant a fegyverfény, sőt mögöttük egy fekete vonalat is vettem észre, melynek közepéből egy szál piros zászló emelkedett ki, utána pedig füstgomoly szállt a magasba, követvén azt tompa mozranása egy elsütött Uchatius ágyának. Generalmajor Donnervetter erre megteszi a védelmi intézkedéseket. Négy táborkari tiszt vágtat repülő paripákon végig a csapatsoron, kezében tartva a parancsnok írásbeli rendeletét. Csakhamar mozgalom támad szerte mindenütt. Az ezred egy része az erdő mélyébe húzódik, más része pedig (mintegy 600 ember) neki tart egyenest az én gyümölcsös kertemnek. Vezeti pedig őket egy őrnagy, ki udvariasan fölkiált hozzám a filagóriába, engedném meg a gyümölcsös összegázolását, káromat a katonai magas kincstár úgyis meg fogja téríteni. — Tehát okvetlen szükséges a kertem összegázolása ? — kérdem én kedvetlen ábrázattal. — Meg kell szállanunk e fedett pontot — felel az őrnagy — mert az ellenség erre törekszik s ha innen szemközt fogadjuk puskatüzeléssel, azt fogja hinni, hogy az egész dandár itt van összpontosítva s ide vonja aztán összes erejét. A mieink erre két tűz közé fogják s kénytelen lesz legott letenni a fegyvert. — Hm, ez bizony szép lesz. Csak sok kárt ne tegyenek a vitéz urak a drága dingyéimben. Az őrnagy szalutált s egy percre rá 600 baka ugrott át a kertem kerítésén. Aztán lekuporodtak a szántóföldek irányában kettős harcvonalban, lövésre készen. Szegény dinnyéim! Az ellenség pedig folyvást közeledett, az előőrsök egyenruhája már szabad szemmel látható volt. Egyenest a kertnek tartottak, ahogy az őrnagy megjósoló. Itt ott el is durrant már a puska. A mieink duplán viszonozták. — Negyed óra alatt kifejlődik az egész ellenséges dandár — mond az őrnagy — azalatt oldalba támadják őket szárnycsapataink s a katasztrófa kimaradhattak. — No szegény Brix-Brax ezredes, te ugyan vesztedre törsz az én gyümölcsösöm felé ! Elmúlt a negyed óra, az ellenséges dandár ötven lépésnyire tőlünk rohamra gyűjte össze minden gyalogságát. Hallottuk is a parancsszót, mely a szurony felfűzését elrendelé. Az én őrnagyom elkezdett szűkölni, hogy hát a két szárnycsapat miért nem fejlődik már a rohammal fenyegető ellen oldalába. Jön a táborkar, élén Donnerwetter s rárivall az őrnagyra, hogy maradhat veszteg 600 emberével egész dandár ellen a gyümölcsös kertbe, s vonuljon vissza rögtön a káposztás kertbe s aztán egyesüljön az érkező jobbszárnynyal. Nézi a térképet, nézi az ellenséget, mely a viszszavonulás láttára pokoli sortüzet kezd, az ágyuüteg hátul bömbölve segít neki. — Szakkerment! — dünynyögi a Generalmajor — szerencse, hogy nem golyóval lőnek, mert itt ugyan egy ember se maradna életben. A 600 ember perc alatt kiugrált a káposztáskertbe s onnan igyekezett eljutni a Dufla-erdő széléig. Egyszer csak jobb felől uj porfelleg támad, veszett a kiabálás s hadi zaj, puskalövések kíséretében. Felderül az arca a Generalmajornak : „Ezek a mieink, ez az én jobbszárnyam. Legjobbkor érkeznek, rögtön balra nyomják az ellendandárt, s aztán akkor „Bajonet und Sturm.“ A porfelleg egyre közelebb ér, én távcsövemet arra fordítom, s a felmentő csapat helyén látom neki vadulva a káposztás kertek felé vágtatni a piripócsi tehéncsordát. Megriadtak az állatok az ágyulövésektől, s veszett bőgéssel rohantak hazafelé a legrövidebb útán. Csakhogy el is vágták vele a 600 ember visszavonulási útját a Dufla-erdő felé. Ezt látva az ellendandár, rohamot kezd rögtön s a Generalmajor Donnerwetter nem látva menekvést a csorda által neki vetett kellemetlen kelepcéből, oda lovagolt az ellenséghez, s hős elhatárzással átnyújta a kardját az első tisztnek, aki szemközt ért. A dandár erre fogolynak nyilvánítja az egész csapatot, mely a káposztás kertemben vett vala állást. Hire megy az eseménynek az egész terepen. Donnerwetter sehogy se akarja érteni, hogy érhetett ez a dolog ily csufságos véget, mikor ő oly szépen kifundálta magában a két szárny csapatnak oldaltámadását. Csakhamar kiviláglott minden. A balszárny ugyanis parancsot kapott volt, hogy a szántóföldről jobbra kanyarodjék s a tápi halomra siessen, — de ez a tápi halmot, mit tavaly a vármegye lehordott, sehol se találta s a keresésben utat tévesztett, előre haladt egy mértföldnyire s a szomszéd község határdombját nézve tápi halomnak, ott foglalt el állást. A jobbszárny pedig a legelő tehéncsordát egy nádason át ellenségnek nézte, azt rohanta volt meg s riasztó bőszülésig Piripócs városára. így történt ez ma az én filagóriám láthatárán szorul szóra. így köszöni Brigadier von Brix-Brax az ellenség kapitulációját a tápi halom lehordásának s a piripócsi gulya megvadulásának. Hogy a Feldzeigmeister minő szavakkal üdvözölte a hadgyakorlat végével Generalmajor von Donnerwettert, azt ha tudom is, nem illik kiírnom. Csitt, pihenő honatya Piripócsról. ____________P£STT HTRI.A?_____________ Magyar pénzek. Csak nemrég olvastuk, hogy a magyar szövegű papirospénz megszületésére még jó sokáig kell várnunk. A bank ugyan készséggel kibocsátaná az új jegyeket mihamarabb, sőt rég kibocsátotta volna, de a kormány nem határozott még véglegesen a címerkérdésben, s ezért, habár sok hamisítvány is forog közkézen a most használatos bankjegyek minden neméből, a publikum és a bank számára nem marad más hátra, mint türelmesen bevárni, míg a Tisza-kormány heraldikusai megállapodásra jutnak. Pedig nem mondhatják, hogy parlag téren botorkálnának. Magyarországnak ezredéves élete folyamán, ha jól emlékezünk, volt talán önálló pénzügye is, s magyar pénz is mindenkor volt forgalomban. A heraldikus uraknak tehát csak a múltba kellene visszapillantást vetniök, azaz a nemzeti múzeumba felsétálniok, ahol e pénzeket őrizik, s teremtő fantáziájuk azonnal bőséges anyagot találna. De mind hiába ajánljuk nekik, nem fogják megtenni. Ne kövessék azonban tisztelt olvasóink az ő rosz példájukat, s tegyék meg e visszapillantást a magyar pénzek történetére, mellyel foglalkozni a jelen alkalomból időszerűnek találjuk. A régi magyar pénzek természetesen ércből készíttettek, minthogy a papirosjegyek fogalmára nagyon későn ébredt a világ Az első pénzt Szt.István verette ezüstből ; igen kis alakúak voltak azok s dénároknak neveztettek. E dénárok soká maradtak forgalomban, sőt az Árpádház uralma alatt folyton verettek. A dénárból negyven volt egy bizánti arannyal egyenértékű, később verettek féldenárok is, melyeket oboloknak neveztek. Az egész dénár értéke a mai pénz szerint 71, kit tett. Rézpénzt az Árpádok alatt egyedül IV. Béla veretett a tatárok kitakarodása után. Aranypénzt legelőször Kálmán királyunk veretett , úgy első ezüst garasokat is. Oly jó minőségű arany képezte a Kálmán pénzes anyagát, hogy forgalmuk kiterjedt a világ jókora részére, minek folytán Hollandia, Velence és más államok mind alakra mind értékükre utánzatokat készíttettek róluk. Mind a pénznemeken azonban a művészetnek igen jelentéktelen nyomára találunk. Oly időkben készíttettek ezek, mikor alig voltak képesek emberhez hasonló alakot előállítani, s ez okból a legegyszerűbb körvonalú tárgyakat választák a pénzlap kitöltésére. A legszokásosabb diszítés volt az egyszerű kereszt, a keresztyénség fő jelképe. Már István pénzein látható, ki apósa, bajor Henrik pénzeit utánza. A többi pénzeken a kereszt minden alakban megjelenik , és szögletei rendesen ki vannak töltve háromszögekkel pontokkal, gyűrűkkel és félholdakkal. I. László és II. István pénzein három egymás mellett fölállított kereszt látható, mivel hihetőleg a kálvária keresztjeit akarták utánozni. A kettős vagyis patriarchiai kereszt először II. László és III. Béla pénzein jelenik meg; II. András és IV. Béla korában már a pecséteken is használatos lett. Zsigmond korában pedig kizárólagos alkalmazásra jutott. Később koronára helyezve jelenik meg, de bár Kun László pénzein is látható, csakis Mátyás király alatt válik ily megjelenésben rendessé s ettől kezdve a halmokkal és koronával mint a magyar címer baloldalának alkotó része szerepel. A négy fehér harántcsik vörös mezőben, — a címer 1906. szeptenber 1. jobb oldala — azonban nem honi eredetű. Külföldön réggeliben használatos volt, s bár II. András pénzein már megjelenik, egész az Anjou ház uralkodásáig nem találkozunk vele. Az ország 4 főfolyójának jelentése pedig még később ruháztatott rájuk. A korona mint a királyi méltóság jelképe főleg Ottótól kezdve tűnik föl a pénteken, azonban nem a kalapszerűleg zárt magyar korona, hanem a külföldi nyílt, melynek hegyei liliomokból, golyókból és háromszögekből állanak. Előjönnek ezeken kívül a tornyok és várak, a liliom (I. Károly) csillagok, nap és félhold, még az Árpádházi királyok pénzein is (II. és III. Endre.) Föltűnő, hogy a magyar pénzeken egész a XIV. századig csak egynemű tárgyak alakjai jelennek meg, holott élőknek élettelenekkel vegyítése már a XII. század óta divatba jött, így Salamon, László, Kálmán, II. Endre saját mellképeiket, mások álló vagy hadakozó egész alakjukat verették pénzeikre, s csak III. Béla, Vencel, II. Lajos és I. Ferdinand pénzein van az uralkodó alakja lóháton ábrázolva. Szent képek a pénzeken legelőször Kun László alatt jönnek elő. Máriát a gyermek Jézussal Hunyady Mátyás verette először pénzre, a későbbi pénzeken pedig szent Jánost és Sz. Lászlót is találjuk. Az angyal (rendesen lándzsával) IV. Béla, I. Károly és Lajos királyok alatt jelenik meg a pénzeken, s ezzel az emberi alakok ki volnának merítve a magyar pénzheraldikában. Találunk azonban állatokat is a magyar pénzeken, így a húsvéti bárányt, oroszlánt, farkast, szarvast, nyulat, menyétet, evezet ökröt, sárkányt, hárpiát, sphynxet, sast, struccot, hollót, pávát, sólymot és delphint. Szóval a magyar régi pénzeken, ha ércből valók, is, elég címertárgy látható, választani kényre kedvre lehet belőlük. A magyar bankjegyekben nem ilyen nagy ugyan a bőségünk, de azért nem vagyunk teljesen híjával. — ott pl. a forradalmi Kossuth bankó, melyből minden vidéki család rejtegetett a Bach korszakban ki többet ki kevesebbet. (Mióta nem tilos — szélnek eresztgetik.) . A másik fajta magyar bankót Kossuth bocsátotta, ki Északamerikában, Magyarország közjövedelmeire. Mindkettőből számos példányt bir múzeumunk, de anélkül is általánosan ismeretesek. Hosszasabb leírásukba tehát nem bocsátkozunk, mindössze azt jegyezzük meg, hogy a heraldikus urak, ha már épen olyan nagy fejtörésükbe kerül újat komponálni, másolják le e kettő valamelyikét, biztosítjuk őket, hogy népszerű bankókat fognak készíteni. TÁVIRATOK. A zalaegerszegi ünnepélyek. Zala-Egerszeg, aug. 31. (A „P. H.” külön tudósítójától.) Nemcsak a környékről és a szomszéd megyékből, de az ország távolabbi vidékeiről s Zágrábból és a fővárosból is számosan jöttek a mai és a holnapi ünnepélyekre. Az utcákon szokatlan élénkség uraló. Mindenütt idegen arcokkal találkozunk. A város egészen ünnepies szint öltött. A házak zászlókkal, szőnyegekkel és virág s lombfüzérekkel diszitvék. Az ünnepélyességeket ma a tűzoltók zászlószentelése nyitotta meg. Fényesen sikerült. Több egylet küldöttségileg van képviselve. A díszebéden az egész város intelligenciája jelen volt. Számost toast mondatott, melyek máris előre jelezték a holnapi nap jelentőségét Este a Bárány vendéglőben táncvigalom van, amely még most is vígan foly. A termek zsúfolásig tömvék. A bál is kitűnően sikerültnek mondható. Holnapra erősen készülnek. Mindenki érzi a nap politikai jelentőségét. Esetleg fontos dolgokról értesülhetünk. Bruck, aug. 31. (A „P. H.“ magántávirata.) Andrássy gróf előleges megállapodások szerint ideérkezett. A vonatból kiszállásakor a honvédtábornoki egyenruhát viselte. Ugyanabban ment király 8 felségéhez, aki azonnal fogadta a kancellárt. A gasteini találkozásról tesz jelentést. Linz, aug. 31. (A „P. H.“ magántávirata.) Az alkotmánypárt gyűlése ma általános megelégedésre végződött. A párt újra tömörülve és megszilárdulva távozik innen. A határozati javaslat, amely az alkotmány kulturális és szabadelvű vívmányai fentartásának szükségességét hangsúlyozza, egyhangúlag elfogadtatott. Linz, aug. 31. (A „P. H.“ eredeti távirata.)Azon hír volt elterjedve, hogy Taaffe gróf, mi