Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-11 / 250. szám

a­ s fejtörést minden politikusnak. S mégis erősí­tik, hogy rendén a széna, jó barátunk, jóaka­rónk mindegyik szomszédunk. Hárman voltak, kik nyíltan hirdették egy­más barátságát: Európa három császári állama. Kikiáltották, hogy minden ellenséget ők közös erővel fognak letiporni, s az ő szövetségük visszatart mindenkit a békezavarástól, hárman biztosítják a békét. Nyugton is maradt miattuk angol, olasz, francia. De a békeszövetségnek vége háború lett: az orosz akarta, s a másik kettő engedte. Az orosz San Stefanonál szerzett zsák­mányát a másik kettő Berlinben elvette. Ebből apprehenzió támadt, s felbomlott a három szö­vetsége. Alkudoznak, magyarázzák egymásnak az állapotot,­­ de azt biz csak nem bírják többé kimagyarázni, hogy ők ezentúl is igaz, jó ba­rátok. Ha bírnák, se találna hitelre. Öreg Vilmos császár egyik első generáli­sát küldi a cár üdvözletére Varsó alá, utóbb maga is elmegy régi jó barátját megölelni Alexandrovóba. De bár ölelkezzék a két koro­nás vén ember, a népek a hátuk mögött más­kép gondolkoznak. Az orosz gyűlöli a németet Európában, mint az argóit Ázsiában, mert ez a kettő az akadálya a pánszláv eszmének s az orosz hegemóniának. A muszka trónörökös a pánszláv propa­ganda feje és lelke; ha egyszer ő kerül az atyja székébe, atyja harci lovára, addig vissza nem dugja a hüvelyből kirántott kardot, míg le nem számolt a szláv népek élén nagy germániá­val hosszú időre. Az angollal hadd végezzen egyelőre Nikolajevich Sándor, a mostani cár az ázsiai vitában. Kezdik a „végezést“ Afghanistánban, ott terjeszti a muszka ármány vesztőhálóit, kelep­cét készítve az angol hadtesteknek s hadi utat nyitva a hegyszorosokon át a muszka invázió számára kincses India szívébe. Az angol-orosz háború Európát is mozga­lomba hozza. A Balkán félsziget lesz ismét a lőporos hordó, mely szétrobbantja a hazudott békét. A keleti háború megcsörtet minden kardot végig a száraz­földön egész az atlanti óceán francia partjáig. A nagy köztársaság akkor áll boszut Pa­ris ostromáért, az irredenta hazája ekkor uszítja Ez a menyherlek rendelkezése, a mi előtt meg kell hajolnunk. A főtisztelendő ur ezt nagy szabatossággal és megdönthetően határozottság­gal magyarázta meg. Gyanúját azt keltette fel, hogy hajadnál sötétebb szalagot hordasz; mind­járt kikérdezte komornádat, aki így szólt: Ma eltörtem a nagyságos asszony üvegcséjét, mire ő így kiáltott fel : Szerencsétlen, ha ma nem térnék vissza Párisba, úgy holnapra olyan szürke és csúnya lennék, mint a vén Margit. A plébános nagyon ügyes, mindent kikutat, sem­mit sem lehet eltitkolni előtte. Meg vagyok győződve róla kedves anyám, hogy neki igaza van. Ha nem fogadjuk el az ilyen csekély megpróbáltatásokat, úgy Isten könnyen nagyobbakat küldhet reánk, ezen gon­dolat igen nyugtalanít, s meg kell vallanom, hogy kilenc napi ájtatosságot kezdtem, hogy Isten megvilágítsa lelkedet és megszabadítson ezen vétkes szemfényvesztéstől. Csókollak kedves anyám, s mindenre kér­lek, hogy jól fontold meg amiket írtam. Tudod, hissé babonás vagyok és reszketek, hogy föl­lázadásod a gondviselés ellen bajt hoz rád, vagy gyermekeimre. Lucia. * (Válasz) Páris, márc. 29. Kedves gyermekem valóban sokkal helye­sebb lett volna egyszerűen megírnod, hogy szürke fővel kívánsz látni, mire való annyi ékesszólást pazarolni ily kicsinyes dologra. Né­hány nap múlva oly szürke leszek, amint az Is­A párisi „Soleil“ egyik munkatársa meg­tennék tetszik. Ez nem fog bántani, miután tu­dom, hogy tetszésedre teszek. Csókol anyád Alice. Mond meg a plébánosnak, hogy nem az ő meggyőződése miatt, hanem egyedül a te ked­vedért változtatom meg szokásomat. * Pont-Chartrain, a nagyböjt 4. Vasárnapján. Mennyire jó vagy, kis anyácskám. Egé­szen boldoggá tettél. Annyival inkább kínzott ezen szokásod, mivel láttam, hogy nem tartod azt véteknek, s így kétszeres veszedelem fenyegette lelkedet. Lelkem mélyéből köszönöm engedé­kenységedet. Akarnál e férjemnek nagy szolgálatot ten­ni, nekem épen nagy örömet okozni ? Fabius elhatározta, hogy meg fog házasodni; tudod, hogy rendetlen élete mennyire szomorító volt! Végre megtért, adjunk hálát érte Istennek. D’Arsac Mária épen jó lenne neki feleségül; jámbor, gazdag, előkelő származású és ami fő, nagyon szép ; ez meg fogja gátolni, hogy Fa­bius sajnálja azokat, kikre ezentúl gondolnia sem szabad. Beszélj a hercegnével, és igyekez­zél azonnal rendbe hozni az ügyet; rád bízzuk azt, végezd el jól. Mindnyájan ölelünk. Köszö­net, még egyszer köszönet. Lucia, * (Válasz.) Páris, 1878. ápr. 5. Kedves gyermekem, úgy látszik egészen megfeledkezel arról, hogy sógorod harmincki­ Ali­ce. * Pont-Chartrain, virágvasárnapon. Kedves anyám! Soha sem mertük volna ajánlani Fabiust, ha olyan állapotban lenne, amint te láttad őt. Azon tiz hét alatt, hogy velünk van, egészen átalakult, alig lehet fölismerni. Párisban a leg­jelesebb orvosok kezelték; még uj fogsort is kapott. Uj emberré lett. Egész nyugodtan szólhatsz a hercegnének; kezeskedem, hogy igen jól birja magát. Csókol leányod Lucia.* (Válasz.) Páris, 1878. ápr. 15. Ah, kedvesem, nekem megtiltod, hogy hajamat fessem, a mi pedig már senkit sem érdekel ; hanem azt helyesnek találod, hogy kitatarozott sógoroddal megcsalj egy fiatal leányt! Most rajtad a sor, kérdezd lelkiismere­­tedtől,­ hogy helyes elj­árás-e ez ? PESTI HÍRLAP ránk délszláv szövetséggel fegyveres erejét Lissa és Bosnia megboszulásáért. Segíti majd őket nagy Muszkaország is. Három ellen küzdünk élethalál harcot. S ha áttekin­tünk a negyedik szomszédságba, a mi jó „ba­rátunk“ ajtót zár előlünk. Ilyesmit, mutat a világ tükre, ebben a „békés“, boldog nyári holt idényben. Köszönjük meg szép Európának, s azok­nak, kik őt ily szépre kifestették. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter tegnap reggel Bécsből visszatért. Tegnapi bécsi távirati értesülésünkkel ellentétben, — írja a „B. C.“ — hivatott oldalról figyelmeztettünk arra, hogy az 1880-iki közös hadügyi költségvetésben eszköz­­lendő megtakarítások iránt ezúttal semmi­nemű megállapodások sem jöhettek létre, miután ez ügyben csak később, a jövő évi közös költség­­vetési előirányzat megállapításakor fognak döntő határozatok hozathatni. A m.-szigeti kincstári jószágigazgatóság Szlatina és Sziget között vasutat fog építtetni. Az építést a bocskói szódagyár tulajdonosai fog­ják eszközölni saját költségükön, úgy hogy a vasút tulajdonjoga 30 év múlva átmegy a kincs­tárra. E vasútnak azért van nagy fontossága, mert Szlatina lévén Máramarosnak egyik leg­gazdagabb sóbányája, a kiaknázott sót a szi­geti vasúthoz idáig szekereken kellett szállítani, a­mi egyrészt költséges (egy métermázsa szállí­tása 3 kr.) másrészt meg időrabló. A vasút ál­tal azonban e hátrányokon segítve lesz. Az egész építési költség mintegy 200,000 (?) fo­rintra terveztetik, beleértvén a Tiszán átvezető vashidat is. Szlatináról évenként átlag 100,000 mázsa só szállíttatik. A honvédelmi minisztériumban egy hét óta egy vegyes bizottság ülésez, mely azon megté­rítendő károk végleges megállapításával foglal­kozik, melyeket a tavai Boszniába lerendelt elő­­i­ratok tulajdonosai szenvedtek. E tanácskozá­sokban a hadügyminisztérium részéről Bolla őr­nagy és Móricz számtanácsos vesznek részt. Ezen munka legnagyobb része már be van fe­jezve s — miután a megyékben működött becslő bizottságok kitűnő előmunkálatokat szol­gáltattak, — különös nehézségeket sem okoztak. A somogymegyei becslőbizottság a leggyorsab­ban dolgozott, úgy hogy az általa megállapított kártérí­ési összeg, 4000 írtnál valamivel több, szétosztás végett a megyének már ki is utalvá­nyoztatok. 1878 szeptember II látogatta Badenben Gorcsakovot s a vele foly­tatott párbeszédet egy érdekes levélben közli. A herceg kijelenté, hogy ő minden alkalommal hangsúlyozta, hogy Franciaországnak hosszabb ideig tartó erőtlenítése, az európai tanácsban sajnálatra méltó hézagot fog képezni. „Kétség­kívül, ez általam soha el nem titkolt gondolko­zásmódnak köszönhetem az ellenséges indulatot, melylyel a német birodalmi kancellár engem megtisztel! A francia államférfiaknak, Thiersnek és Decazesnak mindig megmondottam: Legyetek erősek ! Saját biztonságtokra és Európa egyen­súlyára nézve ez elkerülhetetlen szükséges! Ezt és nagy óvatosságot bizonyos államokkal való érintkezésnél,­­ mindenkor fogom ajánlani a francia kormánynak!“ A Hechi- ügyben a fővárosi sajtó már nyi­latkozott. Egyhangúlag elítéli a hadbíróság jog­talan és erkölcstelen ítéletét, követeli egyhan­­gúlag, hogy az ítélet szószerinti teljes szövege közzé tétessék s a további eljárásra nézve csat­lakozik a lapunkban kifejezett nézethez. A „Ma­gyarország“ többek közt így ír: Mi itten a teendő ? A győriek jól fogják tenni, ha az ügyet ő felsé­gének legmagasabb színe elé viszik. De ezenkívül szükséges, hogy az ügy az egész ország színe előtt intéztessék el. Csak ez fog megnyug­vást adni. Az ügyet minden miniciásban, teljes authenticitás­­sal a képviselőház nyílt ülése elé kell hozni. Ezen a helyen, ezen az úton kísértessék meg az eljárás igazo­lása, a közhangulat megnyugtatása, ha a legmagasabb katonai hatóságok az eljárást igazoltatónak, fenntartha­tónak hiszik. Ha pedig hiba történt, adassák szembe­szökő, teljes orvoslás. Az uralkodó szempontnak pedig annak kell lenni, hogy itten ebben az esetben, igazság­nak, de kíméletlen, kérlelhetlen, könyörtelen igazságnak kell az ítéletet mondani, és ép oly kérlelhetlenül végre­hajtani. A vádolt tiszt lehet a legkitűnőbb tiszt, eddigi magatartása lehet a legpéldásabb, ő a hadsereg gyöngye lehet, de az ítéletnél nem szabad mérvadónak lenni sem­minek egyébnek, mint annak, a­mit tett, és hogyan tette ! Oly elsőrendű, oly fé-fő érdekek forognak fenn, hogy el kell némulni mindennek, és csak az igazság malasztásának szabad beszélni, ítélni, cselekedni. Hausner Otto lembergi birod. képviselő nyilt levelet intézett választóihoz, melyben kije­lenti, hogy fajrokonainak tett ígérete szerint a lembergi mandátumról lemond s a drohobitzi kerület megbízását fogadja el. Ez alkalomból ismétli politikai programmját, mely a következő pontozatokat foglalja magában: a lengyel kér­dés megoldása, kiegyezés a csehekkel, az ed­dig élvezett autonómia védelme, megtámadása minden olyféle külpolitikának, mely csak újabb terheket s bonyodalmakat idézhet kalandos vál­lalataival elő. A nyilt levél így végződik: „E pillanatban, midőn a novi-bazári megszállás ténnyé vált, kettős kötelességük a lembergi vá­lasztóknak a legközelebbi pótválasztás alkalmi­lenc éves, meglehetősen elnyomorodott. D’Arsac Mária pedig még csak tizennyolcadik évében van ; ezen aránytalan házasság a férjnek cse­kély biztosságot, feleségének pedig csak na­gyon korlátolt boldogságot nyújtana. Én semmi­esetre sem mozdítom azt elő. Számtalanszor üdvözöllek, most nem írha­tok többet, habár nem is vagyok annyira szent mint te, azért e napokban mégsem mulasztok el némely lelki gyakorlatokat, melyek igénybe veszik időmnek egy részét.

Next