Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-12 / 251. szám

A mai szám tartalma: A magyarországi kultur­harc. — Politikai hirek. — Az ágostai egyház konventje. — A debreceni országos konvent. — Politikai szemle. — Tudomány és irodalom. — Szinház és művészet — Zágrábi karcolatok. — Carey fölmentése. — Bécsből Parisig. — Az afghán lázadás 29 év előtt. — Táviratok. - Legújabb. — Napi hirek. — Vidék. — Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok. Szinlapok. — Vízállás. — Tárca: Rajner Pál. — Regény. Egy császárság története. (Folyt.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. A magyarországi kultúrharc. (K.) Németországban megszűnt, Francia­­országban maholnap véget éri, kezdjük meg mi. Nincs elég zavar a kül- és belpolitikában jelenleg, nem eléggé hiányos jelenlegi közokta­tásunk ; azon egy szilárd pontot, melyet az egész orzágban minden hátrányai mellett is tömören szervezve látunk, a protestáns feleke­­zet önkormányzatát és oktatás­ügyét is fel kell ráznunk. Ez a kor kulturkövetelménye! Való igaz s mi magunk is azt véljük, hogy az oktatásügynek végleg el kell vonatnia egykor a felekezetek kezeiből és tisztán álla­mivá tétetni. S azon időt sem tesszük nagyon messzire, midőn ennek be kell következnie. De nem ma, nem épen most. Feszült figyelemmel tekintünk két nap óta felváltva hol a Debrecenben zajló reformá­tus gyűlésre, hol a budapesti evangélikus kon­­vent előjátékára. Sokkal fontosabb ügy ez most, mint maga a novibazári okkupáció. Amott a merev felekezeti szellem már el­­lövöldözte első röppentyűit, határozottan tilta­kozva a kormány mindennemű beavatkozása el­­­­len, visszautasítva a kormányi pontozatok mind-­­ egyikét válogatás nélkül, sőt a bizalmatlanság­­ annyira megy, hogy bizottság választása is in­­­­dítványoztatott,a melynek_kizárólagos célja a­­ kormány ellenőrzése legyen. Az ingerültség an­­­­­nyira ment, hogy akadt egy hang, mely rep­­resszália gyanánt a papi javak elvételét kezdette pengetni. Emitt a dolog érdemébe még bele nem bocsátkoztak, de a főfelügyelő beszéde, s az egyetemes gyűlésnek a különböző részekre adott helyeslése eleve sejtetni engedik, hogy Buda­pesten ép oly hangulat uralkodik — a protes­tánsok körében, mint Debrecenben. Tekintsük higgadtan a dolgot. Ki kell mondanunk ez esetben, hogy a kormánytól elhibázott lépés volt a tíz pontozat előterjesztése s azok elfogadásának követelése jelenleg, midőn az ország zavart kül- és belvi­­szonyaitól eltekintve, az állami oktatás ügye nem áll oly mintaszerűen, hogy azt lehetne a felekezeti oktatással szemben mint elérendőt föltüntetni. Nem lett volna szabad e javaslatot most előterjeszteni, midőn államalkatunk folyvást a kísérletek és átalakulás korszakában hánykoló­dik, midőn annyi más viszonyok teljesen rende­zetlenül, részben egyik-másik fél határozott hátrányára csak úgy meg­vannak és jó szándé­kot sem látunk, mely azok rendezésére vonat­koznék. Elég ezek közül, az állam és egyház közötti viszonyokból a vegyes házasság s a polgári házasság kérdéseit felemlíteni, melyek rendezését minden oldalról és minden alkalom­mal égető szükség gyanánt jelezték. A kormány tapintatlansága ez ügyben el­tagadhatta, de a tény megtörtént, a javaslat vita alá vétetett, s eredménye egészben el­utasítás, s a leghevesebb tiltakozás lett. A protestánsok a kormányf ügyetlenségre saját maguk is hasonló fokú tapintatlanság jeleit adták. A tíz pontozatban három van, melyeket a protestánsoknak teljességgel és egyszerűen elutasítani nem lehet és nem szabad. A többi hét pontozat visszautasításához teljes joguk van, annak elfogadása kényüktől függ csupán. De azon három államjogi tartalmú ponto­­zatot, mely az oktatás feletti felügyelet köz­vetlen gyakorlását, az élőszó és tankönyvek ál­tal netán előidézett államellenes működések meg­akadályozását, s az oktatás céljainak elérésére okvetlen szükséges feltételek megállapítását tisz­tán maguknak tulajdonítani s abból az állam­­hatalmat kizárniok nem lehet. Méltán kérdhetik ugyan, hogy mivel érdemelték meg e bizalmat­lanságot és a protestánsok, kik mindenha a magyar nemzetiségnek és államiságnak rende­sen bajnokai voltak, de ha ők magukat tiszták­nak érezik (amint érezhetik is) nem igen lehet más kifogásuk e három pont elfogadása ellen, mint azon félelem, hogy jelenlegi kormányunk, számos példa által bebizonyított absolutisztikus hajlamaival s az összes kormányzatot egy kézbe­ centralizáló törekvéseivel a protestáns autonó­miának is veszélyére törekszik. S annyival jellemzőbb e törekvés most, midőn a kormány élén az egyik kerületi gond­nok, a kormány tagjai közt még két gondnok, belül a vallásügyi minisztériumban egész pro­testáns clique létezik, melynek tagjai pedig an­nak idejében egyenként és testületileg oly elke­seredetten harcoltak a Bach korszak alatt meg­pendített ilyszerű elvek ellen. S azt nem szabad felednie a jelenlegi kor­mánynak, hogy ha a protestánsoknak azon álta­lunk említett három pontot sem tetszenek elfo­gadni, a kormány nem kényszerítheti őket azok­ elismerésére. A minisztérium csinálhat törvény­­javaslatot, előterjesztheti azt a parlament elé. A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. ^^^^1 N­ED PO I Ma reggel egy gyászos hír érkezett Lontóról a fővárosba Rajner Pál a volt belügymi­niszter szeptember 9-én d. u. 3 órakor pisztol­lyal szívén lőtte magát. A megdöbbentő eset részletei még ismeretlenek, de úgy látszik, hogy hosszas, kínos és orvosolhatlan betegsége bírta az öngyilkosságra. Épen most tíz éve erősen foglalkoztatá a sajtót az első magyar miniszterváltozás. W­e­n­c­k­­heim belü­gyér beadta lemondását, a lemon­dás elfogadtatott, ezt már tudta mindenki, de azt még nem, hogy ki lesz utóda. Néhány na­pig nem is volt belügyérünk, majd lesz, mon­dották, és kiváncsian lestük a hivatalos közlést. Meg is jelent október 23-án a hivatalos lapban, hogy Ő felsége a király Gödöllőről október 21- ről keltezett legmagasb kéziratában Rajner Pált nevezte ki belügyminiszternek. Jól emlékszünk, hogy akkor a kinevezés nem szült semmi hatást sem egyik, sem a má­sik pártnál. A Deákpárt nem kiáltott hozsan­nát, az ellenzék nem indignálódott, mind­kettő azt mondta: lesz belügyminiszterünk. A kine­vezés senkit sem tesz azzá, a­mi. És Rajnerból lett is volna, ha fájdalmas idegbaja meg nem bénítja munkaképességét és szárnyát nem szegi reformt­erveinek. E gyógyíthatlan betegség azonban alig másféléves miniszterkedés után, visszavonulni kényszerité, s azóta teljesen sza­kított minden nyilvános szerepléssel. Most az új miniszter életrajzához kellene fognunk, miután azonban a mai gyakorlati kör nem igen kérdezi, hol születtél, hol jártad isko­láidat, eminens voltál e­­sat, hanem a tettekre­­ néz, melyek a jelenre és jövőre hatnak ki, mi is csak annyit mondunk: Rajner a bécsi Thereziánmnban végzett tanulmányai után a magyar kancelláriánál kezdette nyilvános pá­lyáját, hol az 1848-ik márciusi napok, mint udvari fogalmazót találták. 1848-ban a svechati ütközetig, mint ön­­kénytes vett részt a védelmi hadjáratban, de csakhamar visszavonult a magánéletbe s az 1849. évet Vácott tölté. 1850-ben­ Hont megyébe jött lakni s azóta állandóan ott lakott lontói jószágán. 1860. dec. 12-én megválasztatott Hont megye első alispánjának, mely hivatalt egészen­­ a Forgách féle provizóriumig viselte s mint ak­­­­kori alispán a határozati párthoz tartozott.­­ 1865. évi október elején a Majláth-Sennyey-­­­­ féle provizórium alatt Majthényi László báró­­ főispán Rajnert első alispánnak nevezte ki,­­ mely kinevezést — nem minden habozás nél­­­­kül — el is fogadá, de e hivatalt csak két hó­­­­napig viselte, mert nov. 10-kén az ipolysági választókerület országgyűlési képviselőjének választván, alispáni hivataláról lemondott.­­ Miniszteri kineveztetésekor Barsmegye fő-­­­ispánja s a felső ház aljegyzője volt. Politikai múltján, magán­életén nincs folt. Kik vele érint­keztek, úgy ismerték őt, mint nyílt főt és sok önállás és tetterővel bíró férfiút. Politikai hitvallására nézve az óhitsi Deákpárthoz tartozott, s az ország királyi biz­tosi minőségéről ismeri őt leginkább. Habár e viselt szerepe az ellenzék köreiben nem tette, és nem tehette őt népszerűvé, annyit mégis meg kelle engedni, hogy sem szerepkörén túl nem lépett, sem föllépésével magát gyűlöltté nem tette. Miniszterkorából beszélik róla a következő adomát mely egyeneslelkűségéről tesz bizony­ságot . Mint belügyminiszternél, midőn még Szlávy József volt az államtitkára, valamelyik munkásegy­let küldöttsége járt, s az általános szavazati jog be­hozatalára vonatkozó feliratokat nyújtotta át, kér­vén egyúttal a miniszter pártfogását. A küldöttség szónoka dr. Csillagh kifejtette az általános válasz­tási jog minden fényoldalát. A boldogult exbel­­ügyér hallgatja, hallgatja a tüzes szónokot, azonban egyszerre csak a szavába vág, s azt mondja : ,,Mind szép ez uraim ! igaz is ; de jobb lesz ha visszaveszik folyamodványukat, mert úgy sem lesz semmi eredménye, — minthogy Bécs­ből nem fogják engedélyezni.­ — Nem is maradt sokáig belügyminiszter ! Most már pihen ő is, mint miniszterelőde, s alussza azt a nyugodalmas álmot, melyből az ébredés nem e világba vezet. . . ! ...... Budapest, 1879.____________________________________ 25­­. szám. Péntek, szeptember 12. Előfizetési AT&t­. Hirdetések: * Égése évw U frt — kr. §|jg®a&., rtgl BB , Félévre . 7 „ — . jgS®%2j £?| g|j[ • rtetMk UL. politikai napilap. y­i p­v . , .* t n I v­A­i­h­k­éa azomoatou a Jseptur­­ va»aru»puiton —ota*. jcopzomüvdszdd­ társulat tárlata, iöu­ megtekinthető. — Kőzvágóhíd a aoroksA LAitfVALU*. d. e. ly—1-ig fölváltva a gyűjtemények j gárát, saját-ház.) — Magyar tudományos út végén a vám mel­ltt. — Városház Péntek Katholikus: Tóbiás Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden­­ akadémia. (Ferenc-József-tér saját-ház.) — régi a városház-téren , az új alcípőt­protestáns : Syrus Nyitra, d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár I Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 24. sz. a.— Városi vigadó (redoute) " ’ . , csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszter­hány-féle) az akad. palotájában, társulat háza. — Királyi vár és a várkert az aldunasotin. — Állatiért a város-M gorogoroc«, Marta öt. kedden és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra : vasárn., szerd. és pent. 9— l-ig. | Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. ' •'^—***——n^—— —----------------------:-------------------7 —----------^-------~~ * " *- 4................ 11 ■ ■ .............: - -------—- ■ Mai szállniuk S oldalt tartalmaz.

Next