Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-20 / 289. szám

Budapest, 1879. 289. szám. Hétfő, október 20 Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — T Negyedévre S „ 50 „ Egy hóra . 1 „ 20 „ Egyes szám 4 kr. Kiadó hivatal: Budapoot, nidor-ntoza 7. «z,, hova az előfizetések és a lap létküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendő POLITIKAI NAPILAP. U PTH. Hétfő katholikus: Felicián ,, protestáns : Vendel „ görögorosz: Pelágia LÁTNIVALÓK. Nemzeti sitizen»­ (Muzeum-körut.) . Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és­­ csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár;­­ kedden és pénteken az ásványtár; szerdán eg azompator; a képtár ; vasárnapokon­­ d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények­­ valamelyike; a könyvtár pedig minden­­ hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Nyitva : vasárn., szerd. öt­pont. 9—1-ig.­­ — Orsz. képzőművészeti társulat tárlata: hán­­gárut, saját-ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Fererte-tiőzaef-tés saját-ház.) — Iparmuseula. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza. — Királyi vár és várkert Budán, az udvar távoll­étében mindig? Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 7. I. em., 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak, mint.olimheto. — Közvagonia a Soroksár ut végén a vám mel­ett. — Városház a régi a városház-téren , az út a Lipót­­utcában 24. sz. a. — Tárcsi vigadó (redoute) az aldunasí­ron. — Állatkert a város­ligetben. _________________ A mai szám tartalma: Kossuth és Andrássy. — Politikai hirek. — A cár és Vilmos császár. — Politikai szemle. — Salisbury man­chesteri beszédjéből. — A VII. magyar jogászgyülés. — Tud. és írod. — Bemutat asszony emlékirataiból. — Párisi klubbok. — Karcolatok a magyar jogászgyülésről. — Zsidófalók ligája. — Interview Cialdini tábornokkal. — Táviratok. — Legújabb. — Lóverseny. — Napi hi­rek. — Közg. cikk. A mai közgyűlések. — Közg. hirek. — Szinh. és mulats.: Szinl. — Vízállás. — Nyilttér. — Tárca: Londoni tárcalevél. — Az időjárás szeszélyei. — Regény: A vörös jezsuita. — Vegyes. — Hirdetések. Kossuth és Andrássy. Melyik nagyobb? mindegyik azt hiszi magáról hogy ő, s valószinli, hogy Kossuth meg­veti Andrássyt, Andrássy pedig lenézi Kossuthot. Bizonyos, hogy a nemzet és a történetírás Kossuthot mondja nagyobbnak, mert ő nagyobb munkát vitt végbe, a nemzet felszabadítását, nagyobbat cselekedett, a forradalmat, és na­gyobbat szenvedett, a számkivetést. Andrássy többre vitte. Most mindkét államférfi Tuskulumába vo­nult vissza; Terebesre az egyik, Barraconéba a másik. A terebesi nagyur ünnepelt ember Euró­pában, Bécsben és a szabadelvű pártban, a bar­­raconei remete pedig vénségére tollal kénytelen keresni mindennapi kenyerét s ritkán lát házá­ban egy vándor madarat. Ilyen volt a párisi Soleil levelezője. Kossuth mindenkinek meg­mondja véleményét ; a franciának is elmondta, hogy mit tart az európai helyzetről s nem ha­bozott pálcát törni Andrássy és a magyar par­lament felett. Kossuth a német szövetségben Magyaror­szág vesztét látja közeledni. Andrássy a német szövetségben keresi Magyarország jövőjét. Me­lyiknek van igaza ? Ezer esztendő óta lebeg hazánk felett a német szövetség kérdése. Péter király kezdte, második Endre, Kun László folytatták, Otto, Zsigmond, Albert királyok németek voltak, első Ferdinánd óta németek viselik a magyar koro­nát, s ki ne tudná, hogy ezer esztendő óta a nemzeti szellem hányszor nem küzdött véresen, s hányszor protestált törvénynyel a németség­­ ellen. Mert ezen német szövetség Magyarországra sokszor politikai kényszerűség, de mindig nem­zeti szerencsétlenség. A német közel szomszé­dunk, nagy, gazdag, hatalmas népség, mely ol­talmazhat és segíthet bennünket, mikor rá­szo­rulunk s ezt néha meg is teszi, de soha nem ingyen ; mert a német, mióta ismerjük, mindig gyűlölte a magyart és el akarta foglalni föld­jét, ide akarta telepíteni a maga népét, el akarta kobozni szép nyelvünket s be akart kebelezni a birodalomba. Ez bizony most is úgy van. A szász Henrikek, a hohenstaufeni Frigyesek, a luxemburgi Zsigmond, a Habsburg Ferdinandok, a lottringeni Jósefek mind egyformán gondol­koztak és a Hohenzollerni Vilmosok sem gon­dolkoznak különben. Ezen német szövetség és szupremácia ellen küzdött a nemzet ezer év óta száz véres ütkö­zetben ; e harcban nevelte első hőseit; ezen ön­védelemben buktak el Rákóczy, Tököly s Kos­suth Lajos. Ezt a veszélyt érzi ismét közeledni a né­met-osztrák-magyar szövetségben Kossuth Lajos magyar nemzeti geniusa. Andrássy pedig büszke reá, hogy eme szö­vetség az ő műve. Kossuth úgy tekinti a német szövetséget, mint tekintette Deák és az egész ország, mikor 1866-ban nálunk mindenki annak örült, hogy valahára kidobták Ausztriát Németországból s mi megszabadultunk a nyomástól, mit a német kolosszus reánk gyakorolt, hiszen elég maradt belőle a nyakunkon az örökös tartományokban.­­ És Andrássy is igy gondolkozott 1870-ben, mi­dőn mint magyar miniszterelnök azért nem en­gedte Beustot, Kuhnt és az udvart Napóleonnal szövetségben Poroszországra törni, nehogy le- s győzvén a poroszt, Ausztria és a dynasztia ismét belépjenek Németországba. Később történt, hogy Andrássy lett a német szövetség leghűbb baj­noka s az maradt minisztersége utolsó órájáig. Andrássy inkább diplomata, mint állam­férfi, ő a situáció szerint ítéli meg a szö­vetség-kérdést s a momentán helyzet határo­zottan kedvez a német szövetségnek . Kossuth nem minis­ter, hanem állambölcselő, ő jobban látja a veszélyeket, melyek a német szövetség­ből a jelenben és jövőre Magyarország állami függetlenségét és a magyar nemzetiséget fenye­getik. Posen, Slezvig, Elszász sorsa lebeg szemei előtt s tudja mit állanak ki a csehek, mennyit állottunk ki magunk a németektől. De az hogy most Németország két felé van osztva: Ausztriára és Poroszországra, de épen a Bismarck-Andrássy tervezte állandó szövetség nem más, mint újkori kiadása a Metternich-féle német Bundnak. Magyarország e szövetségben csak lógós. Bizony nem jó dolog szegény embernek egy tál­tól cseresznyét enni a nagy urakkal. A német szövetségnek csak egy esetben van értelme magyar szempontból, ha Oroszor­szág ellen fordul éllel. Ha ez az eset most, ak­kor a szövetség most jó s a magyar nemzet, bár nem szereti, mégis szívesen látja. Mert ne­künk nemcsak a német jó barátunk, hanem a muszka is ellenségünk. Azelőtt két szék közt voltunk a pad alatt, német és török közt, most a német és a muszka közt kerülünk két szék közt pad alá. Andrássy a német padot választotta, arra az idegrázó darab egy gazdag örökséggel szerencséltetett lánykának viszontagságairól szól, melyeken keresztül kell mennie, hogy szerény­­sorsú szerelmesét elnyerhesse, kit vetélytársa, egy kalandor orosz nemesember folyton üldöz és el akar tenni a láb alól. Egy ízben a szín­pad egy vasúti őrházat ábrázol teljes felszere­léssel; az őr szorgalmasan dolgozik a vágány­változtató gépekkel, távíró jelzőkkel, jelző zász­lókkal és a nagy ablakokon át látni lehet a pályát egy fölvonható híddal. Ekkor jön a kalandor orosz és az őrt arra akarja bírni, hogy a gyorsvonat előtt (melyen szerencsés ve­télytársa jön) tartsa nyitva a mozgóhidat. Sike­rül is neki az őrt altatóval megkevert pálinká­val leitatni és kárörömében nevetve távozik. E percben megszólal a távjelző, hogy a vonat el­indult és a híd elzárassék. A szerető leány türelmetlenül várja jegyesét, feljön az őrházba, hogy távolról láthassa a vonatot, a szikla me­redeken lejebb jönni és eliszonyodik a nyitott híd és elaltatott őr láttára. Minden erejét megfeszíti, hogy a nehéz gépet kis kacsájával mozgásba hozhassa , de hiába nem bírja! A vonat mely kisebbített de tökéletes másolata egy igazi vonatnak, gőz­­mozdonynyal, vaggonokkal, vörös- és zöld lám­pákkal együtt mindinkább közeledik! Szeren­csére az őr két lánya épen hozza apjuk vacso­ráját, és most a három nő teljes erejével ka­paszkodik bele a gépbe, és a vágtató sebesség­gel lezökkenő vonat előtt a legeslegutolsó pilla­natban hajlik le a híd, és a közönség viharos A FESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. : Londoni Tárcalevél, október 12. (Őszi idény kezdete. — Színházi szemle. — Korcsmárosok kiállítása. -- Bekukkantás egy üzleti titokba. — Képvise­­lőjelölt programmja és reklám a bibliának.) Negyed napja hogy hivatalosan megkezdő-­­­dött az őszi idény és a legkedveltebb nyári tár­­sasjátéknak, az idén elég sokszor megázott „eri-­­ ket-croket- és lacontennis“ nek lapdáit hathavi­­ szünetre elpakolták. No a szenvedélyesebb rész persze elutazott Délafrikába, Ausztráliába és Canadába az ottani klubbokkal versenyjátéko­­kat rendezni és róluk majd mindennap érkez­nek táviratok. — A közönség kapva kap az ilyesmin is. Hja, a spleen öli s a sport élteti a szigetek lakóit, verseny az életfeladatuk és benne az oskolatermektől kezdve végig az életen egyre képezik, gyakorolják magukat. Csak a halál vet véget a trainirozásnak, a fogadásoknak és idegfeszítésnek. De már hogy is ne lenne ez a nyakra­­főre folytatott aktív és passzív sportkedvelés úgy elharapózva, mikor alig van nap, melyen két­­három ló-, csónak-, vívó-, velocipéde- és ki­tudná elszámlálni hányféle verseny nem tar­­tozik. Az újságárulók nagy lármával kínálgatják lapjaikat a verseny­eredmény leírásával. Ezen sportkedvelés, sőt mondhatni szenvedély, a tár­­sadalom minden rétegét ellepi és a mulatóhe­lyek tulajdonosainak, színházigazgatóknak ugyan­csak ki kell tenniök magukért, hogy a közön­ségnek izgalmast, újat és versenyképes dolgot nyújtsanak. Mai napság már a vadállatok, zulukaffe­­rek, céllövészek, bikaviadorok és repülő embe­rek felléptetésével szembeszállani és versenyezni kell a Miksáknak is. Innen a sok új diszítmény, pazar kiállítás, rendkívüli gépezett­ látványosság stb. így a „Prince of Wales“ színház Sardou „les bour­geois de Pont d’Arcy“ darabjához nemcsak az egész felszerelést megnyitotta, hanem a nézőtért is a színpad új díszítményeihez hasonlóan át­változtatta; a „Princess“ pedig Zola „L’Assom­­moir“ darabját oly realisztikus kiállítással adatja elő, hogy az első felvonásban csak úgy csurog a víz le a színpadról a zenekar nyakába, mivel az ismert mosónő jelenetben a színészek leöntik egymást. Az »Opera Comique«-ban a már másfél év óta nem adott „Her Majestys Ship“-et adják mely egy hadihajó fedélzetén játszik, hol való­ságos tengeri és hadihajókészülékek használ­tatnak. A tengerészek korához számos vihar­edzett énekest fogadtak, hogy az előforduló evolúciókat természethíven mutathassák be a né­zőknek. De nézetem szerint az , Adelphia aratta ez idén szenzációs cikk dolgában vala­mennyi közt a legnagyobb sikert, mert „Res­cued“ (Megmentve) című újdonságában egy olyan jelenetet hoz szinte, hogy a nők sor­ban ájuldoznak tőle. Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.

Next