Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-01 / 270. szám

4 * (Dr. Suess Ede) tanár ur visszatérve a Dana­ egylet szemleútjáról, erről felolvasásokat fog rendezni a jövő hóban.______________________________________ A SZÍNHÁZ és BŰVÉSZET] Wilt Mária asszony ötödik vendégjátéka. A nemzeti színházban ma este Lucrécia B­o­r­g­­­á­t adták Wilt Mária asszony ötödik ven­dégjátékául. Nagy baj az, mikor egy hírlap szini refe­rensei négy estén át kimerítik az egész szótár összes dicsérő epithetonait. Ilyenkor az ötödik estére nem ma­rad egyéb hátra, mint elölről kezdeni a dolgot. Ezt an­nál könnyebben tehetjük, mert Borgia Lucrécia szerepe némileg hasonlít Normáéhoz, a­mennyiben a drámai alaknak sehogy se felel meg az olvadékony, cukorédes zene, melyben kellem van, de erő absolute nincs. S ha Wilt asszony mégis drámai alakot tu­dott teremteni mindenható művészetével Donizetti halvány és színtelen Lucréciájából, ez csak azon állítá­sunk mellett bizonyít, hogy a nemzeti színház vendége a jelenkor legelső drámai énekművésznője. Mennyi ben­­sőség volt első felvonásbeli nagy áriájában és kettősé­ben, mennyi drámai erő második felvonási kettősében és mennyi kétségbeesett szenvedély az utolsó felvonás végjelenetében, midőn Gennaro előtt felfedezi, hogy ő az anyja! A közönség, mely a színházat a zsúfolásig meg­töltő, minden alkalmat megragadott hódolatát kifejezni e bámulatos művészet iránt. Wilt­assz. mellett a legnagyobb elismeréssel kell említenünk Odryt és Perottit. Az előbbi nemes mérséklettel énekelte a második felvonás banális áriáját s a nagy hármasban kitűnő ábrázolásával és szép énekével egyiránt méltó társa volt a nagy énekes­nőnek, valamint Perottinak, kit soha se hallottunk szebben énekelni mint ez este. Ily Gennáróra bármelyik színház büszke lehetne. A hálás közönség el is halmozta elismerésének zajos jeleivel. Saxlehner asszony főleg első felvonásbeli szép kavatináját ízléssel és dis­­krécióval énekelte. A mellék­szereplőkre vonjuk a ke­resztyéni szeretet és elnézés sűrű fátyolét. ♦(Iparmúzeumunkba), a­mint értesü­lünk, a kormány egy igen ügyes műrajzolót fog kor­mány­költségen az ottani érdekes és kiváló ipartárgyak lerajzolása végett küldeni. úgy hisszük az igen helyesen van ; a létesítendő ipartanodák ez által minden­nemű becses mintákkal fognak elláttatni. * (Az üvegfestészeti műterem) nem sokára el fog készülni. Most ismét 4 teremmel lesz több az épületben, mint azelőtt. Kratzmann Ede jeles üveg­­festészünk ez által nyerte meg csak azon tért, melyet az üvegfestészet igényel. Az építkezés, mint hall­juk, igen csekélybe került, úgy hogy kár volt azt előbb is fel nem építetni. •(Aggházy Károly és Huber Jenő) fiatal művészeink, f. hó 28-án Szentesen a színkörben hangversenyt adtak, melyet az ottani dalegylet rende­zett. A színkör zsúfolásig megtelt, s a jelenvolt közön­ség ovációkban részesíti a vendégművészeket. A Huber Károly-féle „Magyar nótákat“ háromszor kellett ismétel­niük. Hangverseny után díszlakomát rendeztek tisztele­tükre. V­I.­- Színházi csevegés. Boccaccio főpróbáján avagy egy névjegy kalandjai. Szokatlan légkörbe léptem be a főpróba ismert félsötét színházában. Nem az „élhetetlen“ „szembekö­­tősdi“ öngyilkos keringőinek szférájába, hanem Florenc enyhe szúrja alá, hol az ég közelebb van a földhöz és főpróba közben a zártszékekre leeresztett nagy csillárt tisztogatják. Prizmás az ügyetlen kéz alatt folyvást egy­máshoz ütődvén, taktust ütöttek hevesebben dobogó szíveinkhez. Florenc éghajlata, Boccaccio novellái, lán­goló szenvedély és izzó szerelem a legjámborabb gon­dolatok, mikkel beléptem, hallgattam Souppé kéjes ze­néjét, Boccaccio és Fiametta dalait, éreztem mint hévül körül a jég, mint kereng sebesebben a vér az erekben, láttam, mint bújnak ki lassacskán az őszi felöltőkből urak és hölgyek, mint hajolnak közelebb egymáshoz a rembrandti félhomályban a szomszédok és szomszédnők, mint találkoznak a kezek és váltatnak heves kézszorí­­tások. Floreneben az asszonyok csak egyféle hűséget ismernek: hűséget a hűtlenséghez. Lambertuccio szatócs már nem épen fiatal felesége ép oly csapodár, mint Skaldza borbélyé, vagy Lotteringi bodnáré, egyiknek sem volt kevesebb szeretője egy tucatnál. A szatócséknak van egy fogadott leánya, kiért egy ismeretlen hozza mindig a tartáspénzt. E lányt, Fiammettát látja meg a csintalan Boccaccio, kinek műveit lázasan kapkodják el az asszonyok s annál hevesebben rakják férjeikre a szarvakat. A férjek, csaknem valamennyi érdekelve Boccaccio iránt a felesége révén, több izben el akarják döngetni a csapodár regényírót, de helyette az inkognitóban érkezett Pietro palermói herceget verik el, kit a regény­író novellái és Florenc asszonyainak csapodársága csá­bított ide. Szerelmi kalandjaik újra kezdődnek, a her­ceg a fiatal csélcsapok közé szegődik s ő a szőke bognárnét szerencsélteti, a másik a szatócsnőt, Boccaccio pedig a kis­lányt, kivel számos kaland és hóbort alatt és után enyelgő, gyönyörű kettősöket énekel, miket Blaháné és a kis Komáromi Mariska tiszta szép hangja ellenállhatlanul hizelg be szivünkbe. S miután Solymosit, a boldog udvarló herceget egy hordóba bujtatják és csaknem befenekelik, Blaháné s utána Együ­d a szatócs is egy fára mászik, honnan a mint letekint, nem csekély bámulatára azt látja, hogy a legjámborabbak is mind csókolóznak, többek közt hű­séges felesége és fogadott leánya is; — végre eljönnek a fogadott leányért, és kisül, hogy Fiammetta hercegnő és voltaképen Pietro arája. Mindnyájan a palermói udvarba kerülnek, a jeles férjek mint udvari méltóságok, Boccaccio pedig töp­­röl­kedik, mint lehetne a herceget lebeszélni arról, hogy PESTI HÍRLAP, 1879. októ­ber 1. Fiamminát elvegye. Végre egy színdarabot adat elő, melynek élét megérti a herceg, a fiatal párt összeadja, ő maga pedig megmarad a szép bognárné hívének. A kedves operette zenéje valóban bájos, első felvonásban Fiametta dala, a harmadikban az olasz ária valódi gyöngyök. Pajkos és pikáns zenei részek válto­gatják egymást. Blaháné igazi kobold, egyszer mint vak koldus ólálkodik, máskor mint parasztsuhanc fara­­gatlankodik a kis­lány körül és gyöngyhangját dúsan szórja kis szájából ,mely képe közepén van.“ Mellette Komáromi Mariska fog dús tapsokat aratni csinos hangjával és ízléses, tiszta énekével. Jenei Anna azon áldozatot hozza meg, hogy vénasszonyt igyekszik ábrázolni, Csatay Zsófi pörgeti nyelvét. Szik­lai Emíliának csak azon feladat jut, hogy szép legyen, a­minek derekasan meg is felel. De hát a névjegy, kérdi Nagysád, hisz az a második cím. Mi lett azzal? Ah igaz, a névjegy. Az első felvonás után a kis Fiametta lejött a nézők közé. Csakhamar csinos társa­ság csoportosult köré s a hírlapokra kerülvén a szóbe­széd, Fiametta a „Pesti Hírlapot“ hathatós pártfogásába vette. Mi természetesebb, mint hogy kötelességemnek tartottam köszönetemet nyilvánítani neki lapunk védel­méért. Bemutatva nem lévén, egy névjegyre kapartam rá a sorokat és Tihanyi volt szíves magára vállalni a felirat átnyújtását. Boldog inkognitó, mindenfelé kalandozhattam, kihallgathattam azontúl a névjegyre vonatkozó minden párbeszédet anélkül, hogy bárki is sejthette volna. A zenekarhoz vezető ajtó előtt Dancz Nina iparkodott ki­­betűzni a névjegy iratát. Nem sikerült, s e­miatt azon gyanúját fejezte ki, hogy azon csókot küldött valaki a kis Fiamettának. -- Ohó, szólt a kis kolibri, azt személyesen is el­fogadjuk. (Ezt jó tudni !) A névjegyet azontúl keblére tűzte s végig ott hordo­ta. (Boldog névjegy ! sóhajtana Sipulusz.) Névjegyem igen sok kézben megfordult s a vé­letlen szerencse úgy hozta magával, hogy mindig ott voltam a beszélgetéseknél, egyszer egy pohár vizet szürcsölve, máskor sötét folyosón, hol nagy titokban szóltak felőle, majd megint a közvetlen következő zárt­széksorokon. A második felvonás alatt pláne a színház legcsinosabb hölgyei között találtam magamat egész véletlenül, sőt boldog kalapomnak szerencséje volt Kacsó kacsója által fölvétethetni a földről. A forró lég­f a körül lángoló szemek igen felhevítettek, eszembe jutott, hogy bájos szomszédnőm kegyes kacsójára bokkaccsói csókot nyomjak. Nem tettem meg, mert nagyon sok hirlapíró volt körül, s elárultak volna Nagysádnak. Egy szabadszemmel né­ző úr. -•-------- tV Két magyar­ király. Ily című eredeti drámát adnak holnap a kolosvári nemzeti színházban először. Szerzője H­o r­o v­i­t­z Li­­pót. A szerző szívességéből ez alkalommal a következő mutatványt közöljük : I. FELVONÁS. 10. jelenet. Béla király. Előbbiek. Midőn Béla bejő, az urak lenézőleg néznek végig raj­ta, kik mellett ő méltósággal halad el, egyenesen a trón elé. András király előtt mélyen meghajlik s neki kezet csókol. Béla: Bocsánat­od király, hogy bejövök S nem vártam erre engedelmet! Hisz nem csalódtam , (körültekint) e fogadtatás Eléggé mondja, hogy a társkirályt Fényes kiséret nélkül nem fogadják András királynál. . . . s most csak a fiú jött atyjához. András: Fiát András király örömmel fogadja mindig. Béla: Oh, hogy a hü fiút a társkirálytól Elválasztják fondorkodó kezek! . . . Azért jövök atyám, hogy megmutassam, Miként Andrásnak társkirálya s hü Fia csak egy személy. — Kíméld meg őket (az E bus leckétől s engedd a fiút [urakra) Csupán atyjával szólni most ! András: Távozzatok ! (urak el) Béla: (letérdel.) Igen atyám Csupán fiad térdel most itt előtted. Hazánk oly gyászos dicstelen s szegény .... De volna bár hires s gazdag, miként A satrapák s praefektusok hona, Nagy s boldog mégse volna. Hir, kenyér, Az egyes éltét boldogítja tán ; De országok életföltétele Csak a szabadság. Adj kenyért s gyönyört Szabadság nélkül a népnek s elfelejti Honát, királyát, őseit, erényit És bűntől részegen saját kezével Méri szivének a haláldöfést; De adj szabadságot s küld ellene A Xerxeseknek minden táborát Megvédi életét. — Csak a szabadság Ad nemzeteknek hosszú életet. Oh hidd, nem ábránd ez király, Örök végzése ez a világrend urának : Egyes várhat erény után jutalmat Egy más életben , oh a nemzeteknek Ezen kivül nincsen más életök ; Itt tart ítéletet népek fölött a Mindenható örök osztó igazság. És mondd király, hitvány rabszolganép Dőzsöljön bár szibarita élvezetben, Mondd érdemel-e hosszú életet ? Zsarnokság a nemzetbünök szülője . Csak a szabadság termi az erényt. András: (gúnnyal.) Szabadság ? ! — őrizkedjetek e szótól A törpe ember titángyermeke Ez eszme, mely ha felnő enszülőjét Felfalja. — Azt hiszed, Hogy annyi kínban megvénült szivemben Nem fordult tán meg egykor ilyen álom ? Anyád kiontott vére rázta fel E könnyelmű álmából szivemet. Béla: Igen, mert rész mester kezéből, Ha kinai önérzetére jut, A gyermek kicsavarja vesszejét S hóhérává vált mesterén mutatja Érett korának romboló hatalmát. Neveld a népet. S hol bűnmag eddig Csak könnyeket s erőszakot nevelt, A szabadság bölcs kezektől elvetett Szép magja tápláló arany kalászt S szélvésztől védő tölgyeket nevel, Hol minden fűszál, minden kis madár Szabadságról s boldogságról beszél S a legparányibb féreg is a béke Sngáriban melengeti magát. S jön ifjú, agg, jön koldus és nemes A tölgyek árnyékában a hazának Oltárain áldozni honfiszivvel, S jönnek a nép anyái gyermekek keblét az oltárok füzénél lángra gyujtni, S jönnek a honnak szüzei virággal. Koszorút tűzni a honfiverénynek Harcban kifáradt győztes homlokára, S kinek fejét legszebb füzér díszíti: " Az a népszabadság atyja, a király ! Minő Novi-Bazár? A Limvölgy sziklás partjait uraló defileek, vala­mint a Lottina körül égbe emelkedő mészkupok által képezett 3000 —4000’ magasságban elvonuló hegyszoro­sok néhány ágyúval s maroknyi emberrel megrakva könnyen végzetesekké válhatnak a rajtuk keresztül vo­nulni akaró csapatokra nézve. Megvédeni könnyű, de bevenni majdnem lehetetlen azokat. S épen ezért már magában az nagy sikernek mondható, hogy csapataink megmenekültek azon rendkívülien nehéz és kiszámíthat­­lan sok áldozatot kívánó feladattól, hogy fegyverrel kezökben nyissanak utat Novi-Bazárba. Nem lehetetlen, hogy az okkupációra vezényelt hadoszlopokból hír­mondó sem marad, ha ezen félelmes helyek valamelyi­kén váratlan támadás intéztetik ellenök. Az általunk megszállott terület, habár csak ti­zennyolc négyszeg mértföld is, úgy néz ki, mint a szand­­zsákság szívébe ütött tompacsúcsu­nk: ennek birtokunkba vétele által megbecsülhetlen stratégiai fontosságú pon­tokat nyertünk; számos, részben új, de kivétel nélkül nagy fontosságú út ágazik szét azokból a tartomány különböző vidékei felé, s e mellett Plexije és Prjepolje oly csomópontok, melyek esetleges újabb hadműveletek alkalmával nagyon célszerű kiindulási pontokul fognak szolgálhatni.­­ A terep­viszonyok mindezen felül még azt is lehetővé teszik, hogy legfeljebb egy nap alatt egyik állomásról bármely másikra át lehet vonni az illető helyőrséget. Igaz ugyan, hogy útközben nem egy pont találkozik, a­mely ügyesen védve komoly kellemetlenségeket okozhat elő­nyomuló embereinknek, de ezek megint majdnem kivé­tel nélkül olyan természetűek, hogy megkerülhetők s igy a harc könnyen befejezhető lenne. így például a bjelopoljei szűk völgykatlanba nem­csak két, a Lim partjain elvonuló ösvény vezet; ezeken kivül még három, Plevljeből, Prjepoljeből s Novibazár­­ból kiinduló hegyi utón el lehet oda jutni. Épen ily könyen hozzáférhetők a pasalik déli részének többi pont­jai is. A Szerbország ellenében mint szárnyfedezet s ezen kivül mint meghosszabbitott működési alapunk fontos pontja nagy jelentőséggel bíró Novi-Város szintén négy oldalról közelíthető meg. És pedig először a No­va folyó mentén, másodszor a Bajska Brda nyergén át, harmadszor a Brennovsky-erődből a Bistrica partjain haladva, és negyedszer a prjepoljei kitűnő állapotban lévő ösvényen. így vagyunk Sjenicával, Novi Bazárral s Mitrovicával is; mindenüvé négy-öt használható út vezet. A közlekedési eszközök nagy száma rendkívülien megnehezíti a védelmet, mert a fedező csapatokat szét kell forgácsolni, de annál könnyebbé válik­­a támadó

Next