Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)

1879-11-22 / 322. szám

2 nagybirtokos, ezek megváltoztatnák az alkotmány­törvényt cseh-szláv szellemben, foederalista ala­pon. S mi tartunk tőle, hogy egy foederalisztikus Ausztria, mely a „bevégzett tények“ embereivel kormányoz, nemcsak a reálunió alakját változ­tatná meg, melyben mi Ausztriához állunk, de kivihetetlenné tenné a kiegye­zés több pontját. Szóval ily állapot trializmusra vezetne s a dualiszti­kus kiegyezés kényszerű meg­változtatását vonná maga után. S ez állapotot a parlamentek háta mö­gött folytatott alku, törvénytelen elemek döntő akciója teremtené meg. Ez nem alkotmányos államba való kísérlet s bízunk­­ felségében, mint két állam alkotmá­nyos fejedelmében, hogy népeit törvénytelen ele­­ mek experimentumainak nem engedi kitétetni se Lajthán túl, se azon innen. A létező bajok súlyosak, s orvosolni kell, de ne a törvényesség, nem az alkotmány árán. Az alkotmány s ennek minden formája legyen szent és sérthetlen, mint a Felség személye, ki ezt szentesité. Arethusai forrásnak kellene lenni abban a pénzügyminisztériumban, hogy ki ne apadna a sok szomjúhozó ostroma miatt. — Már emli­­­­tettünk egy jó csomó ármentesítő társulatot, me­lyek mind pénzbeli segélyért vették ostrom alá azt az árva állampénztárt, a­melynek magának is jó adag segítségre van szüksége.­­ Mint ér­tesülünk, most ismét a beregmegyei ármentesítő társulat kér töltései védelmére 20.000 forint; a bökény­ mindszenti ármentesítő társulat 50,000 forint, a temes-bégavölgyi ármentesítő társulat 855,000 forint,­­ a hortobágy-vidéki belvíz levezető társulat pedig 500,000 forint állam elő­leget. A boszniai törvényjavaslat fölötti képvi­selőházi szavazásról a „Neue Freie Presse“ következőleg nyilatkozik: „Tisza ellen már több ízben keletkezet ily vihar, s Tisza 11—16 szavazattöbbséggel győzött. De ha ily dolgok többször ismétlődnek , a kormány állását s tekintélyét megsemmisítik. Feszültséggel tekinthetünk a magyarországi események további fejlődésére, mert oly makacs kormányférfi, mint Tisza, nem fogja könnyen kiereszteni a gyeplőt kezei közül. És a Tisza legben­sőbb híveit képező férfiak, kiket a „N. Fr. Pr-“ „dunkle Ehrenmänner“ kifejezéssel jellemez, kiknek életérdekei Tisza uralmához vannak fűződve, a kik nem tudják, miből tartsák föl életüket, ha Tisza megbukott, — ezek az emberek a létekért vívott kétségbeesett küzdelemben a leghihetetlenebb dolgokra is képesek, mielőtt a kata­sztrófa rajuk szakadna.E­leg méltányolták, tanúsítja az, hogy a büntető törvénykönyv javaslatának elkészítésével megbí­zott országos küldöttség tagjául választották az alig 28 éves ifjút, ki itt is lelkiismeretesen fog­ván fel hivatását, a küldöttség működésének megkezdése előtt, a legkiválóbb büntetőjogtudó­­sok munkáinak tanulmányozásán kívül elment Heidelbergbe s felkereste Mittermayert, a híres jogtanárt, kivel azután is a javaslat szerkesz­tése alatt sűrűt levelezést folytatott. Pulszky könyvének izleltetőjéül közöljük a könyv azon fejezetének egy részét, mely e kor­szakról szól: „Bécsben ez időben pénzválság ütött ki, melynek legfőbb áldozata a Geymü­ller nagy bankház lett, s ennek bukása következtében Eötvös Ignác, a tárnok. Ez mindig acquirált jó szagokat, nagy részben hitelbe , főleg pedig az ercsűi uradalmat, melyet ideiglenes jogcímmel birt, minden áron meg akarta örökíteni családjá­ban, de a­mint a pénzpiac állapota szorult s a hitel szűkült, mindaz, kinek birtoka adóssággal volt terhelve, nem tarthatta fönn magát. Eötvös fiaival s az öreg Ullmannal közölte zavarát; az ügyes bankár természetesen azt tanácsolta, hogy a törvény engedte minden furfang fölhasználásá­val s a birtokviszonyok összezavarásával oly ál­lapot állíttassák elé, mely időt engedjen az adósnak , mert ismervén a báró vagyonát, meg volt győződve, hogy nemcsak minden hitelező ki lesz elégítve, hanem a családnak is megment­hető talán némi szerényebb vagyon. Pepinek egyenes jelleme fölháborodott e terven, mit Ull­­mann észrevéve, e szavakkal fordult feléje: Az ifjú báró pirul ! az ifjú báró szégyenli magát! az ifjú bárónak nem lesz soha pénze! s ő csak­ugyan még ugyanaz napon lemondott minden várható örökségről, nem akart résztvenni a fur­fangos eljárásokban, elvitte könyveit s egy tám­lásszéket s elhagyta az atyai házat. Treforthoz költözött át, régi jó barátjához s ennél élt sze­rényen másfél évig.“ ..Nem sokára ezután azon hir lepett meg, hogy Kossuth megházasodott, s hogy politikai hirlapot fog kiadni. Landerernek, t. i. a pesti nyomdatulajdonosnak voltak összeköttetései a bécsi titkos rendőrséggel s elfogadhatóvá tudta tenni tervét egy nagyobb szabású politikai hír­lap alapítása iránt, mely Kossuth vezetése alatt állana, ebből a kormány az ellenzék minden né­zetét s tervét sokkal jobban megtudhatná, mint ágensei által s a cenzúra még is meggátolhatná azt, ami valósággal veszélyes. Landerer e tervét pártolta a fiatal kormánypárt s az engedély csakugyan megadatott a P­e­s­t­i H­i­r­l­a­p­nak. Heckenast pénzével lépett Landererrel társaságba s Kossuth szívesen elvállalta a szerkesztést, mint harmadik társ. Voltak, kik nem sejtve a hírlap roppant hatását, gáncsolták Kossuth elha­tározását, fölhozták, hogy ez által Ő is elismeri T, szerkesztő úr! Szavamra mondom, ez éjjel lőporos hor­dókról és füstről álmodtam. Csatázott körülöt­tem minden s egy bombarobbanás ébresztett fel. Mikor ijedten körültekintek alvó szobámban, hogy mi is okozta a dörejt, hát akkor láttam, hogy az 1868 évi Országgyűlési napló egy vas­kos kötete esett le zuhanva az éji asztalkámról. A 11 év előtti vitákat olvastam benne az estre, többek közt Tisza úr balvezéri beszédét a védtörvény dolgában. Hja, akkor más idők voltak. Akkor Tisza Kálmán szörnyű rosznak a cenzúrát s elveivel ellentétbe jő, szerintök igaz hazafinak nem szabad tranzigálni, politikai könyvet csak külföldön nyomasson, mint Wes­selényi tette, hiszen útját mégis megtalálja a hazába.“ „A kormány egyébiránt Majláth gróf kan­cellársága idejében csakugyan fölhagyott azon buta konzervativizmussal, mely Lipót király ha­lála óta csaknem félszázadig nehezedett az or­szágra. A cenzúra kivétetett azon otromba ke­zekből, melyekre eddig bízták, könyvvizsgáló kollégium állíttatott föl, mely felsőbb utasítások szerint az írók kisszerű boszszantását nem tar­totta föladatának, inkább az irányra figyelt, mint a szavakra. Czech, a volt győrvárosi kö­vet különben akadémiai tag s Engel, a híres történetíró fia, voltak e kollégium főtagjai s Kossuthnak nem csináltak rendkívül sok alkal­matlanságot. Időről-időre megmondták neki, hogy bizonyos tárgyról nem engedik meg a vezércik­ket, de e „ne nyúlj hozzám“ ügyeken kívül ír­hatott csaknem kényekedve szerint. Természetes, hogy a Jelenkor, Helmeczy szerkesztése és Szé­chenyi pártfogása mellett, szintén részesült e szabadabb mozgásban, de már annyira meg volt kövesülve, hogy a Pesti Hírlap­ot se utól nem érhette, se ellen nem súlyozhatta.“ „Szeptemberben Pestre mentem föl az aka­démia nagygyűlésére, hogy székfoglaló értekezé­semet olvassam föl, tárgyul választottam: az PESTI HÍRLAP. A kisbirtokosok országos földhitelegylete megválasztott elnökének és alelnökének királyi megerősítése — mint biztos forrásból értesü­lünk — már leérkezett. A füllentésen rajta kapott „Peyramont“­­nak a Kossuth levelére megjelent infamis nyilatkozata alkalmából több bécsi zuglap, kedveskedni akarva fel­­felfelé, szemtelenül ír Kossuthról. Kossuth nem szo­rul rá, — igy ir az „E—s“ — hogy „Peyramont úr“ ellenében védelmezzük, s igy felmentve érezzük magun­kat attól is, hogy e znglipok pimaszságaira válaszol­junk, annál is inkább, mert az elfogulatlanul gondolkozó bécsi nép is megvetéssel sújtja a Kossuth ellen intézett piszkolódásokat. A mai postával Bécsből levelet kaptunk „Mehrere Ungarnfreunde und Verehrer Kossuths“ aláírás­sal, melyben fel van hozva, hogy az „Extrablatt* „Herr Kossuth wird blamirt“ feliratú cikkében szemtelen nyelvvel azzal vádolja Kossuthot, hogy Peyramontot cáfoló levelében nem mondott valót. „Mi természetesen nem tehetünk egyebet — így szól a többi közt a levél,­­ mint e revolverlap szerkesztőségének arcába vágni­­ legmélyebb megvetésünket, de a nemes öreg egynémely bécsi tisztelőjének nagy elégtételül szolgálna az, ha becses lapjának hangját ez alávaló gyanúsítás ellen fel­emelné, s azon mihaszna népségnek egész nyomorultsá­­gukat arcukba vágná. Bocsásson meg szerkesztő úr,­­ hogy e sorokkal alkalmatlankodunk, de minden derék­­ embernek szivét jogos felháborodással és utálattal tölti­­ el az, ha az ily embernek, mint az önök Kossuthjának,­­ jelleme egy megvásárolható népségnek piszkos rágal­­­­mazása ellen nem biztos. Mi is jó osztrákok vagyunk s I tán még jobbak, mint azon utálatos tollrágó népség, de­­ mi tudjuk méltányolni a férfi-erényt s nem igyekszünk volt ellenségünkről a rágalmazás mosdatlan ajkával szólni. Kiváló tisztelettel több magyarbarát és Kossuth­­­ tisztelő.“ A hazai iparpártoló kongresszus által ki­küldött választmányt, az „E—r* érdekelt kö­rökből vett felszólalás alapján figyelmezteti, hogy ideje lenne már komolyan is hozzáfogni a do­loghoz s megkezdeni a kongresszus által a vá­lasztmányra bízott teendők megoldását. Az újvidéki „Zásztava“ szerint Ivacsko­­vice szerb patriarcha budapesti utazása „határozott felhívásra“ történt. A boszniai egyház rendezésével van összefüggésben. Az ingatlanokra vezetett adóvégrehajtások óriási mérvben szaporodnak. Pénzügyminiszteri körökből értesül az „ENs“, hogy különösen Horvátországban, Sáros, Temes és Torontál me­gyékben százakra megy azon ingatlan­birtokok száma, melyekre már a másodfokú végrehajtás teljesítetett, s melyeket közvetlenül fenyeget az árverezés. És minő árverezés ! Horvát képvi­selők beszélik, hogy 8—10 forintjával potom áron adatnak el olyan földek, melyeket holdan­ként 100—150 írtjával vettek csak egy két év előtt, így van ez a magyarországi megyékben is. Állítólag maga a pénzügyminisztérium is szükségesnek látta már egyik-másik adófelügye­lőjének hivatalos túlbuzgalmát mérsékelni. A fe­lelet az volt, hogy másként adót behajtani lehe­tetlen. A rettenetes romlás felderítésére, melyet a kormány pénzügyi politikája előidéz, újra és újra hangsúlyozzuk, a­mit már oly sokszor eredménytelenül tettünk, hogy a pénzügyminisz­ 1879. november 22. tér az adóvégrehajtások számáról s a végrehaj­tás utján sürgetett, illetőleg behajtott adók ösz­­szegéről negyedévenként terjesszen a képviselő­ház elé kimutatást. Hadd lássa az ország, minő erőkkel és hatalmakkal dolgozik a pénzügyi kezelés. A magyar polgári törvénykönyv egyes részeinek kidolgozásával megbízott szakszerkesztők teg­nap az igazságügyminiszter elnöklete alatt tanácskozást tartottak a modus procedendi iránt, mely követendő lesz, hogy az egyes részek terminológiája összhangzat­­ban legyen, s eleje vézessék annak, hogy a szakférfiak által külön kidolgozott egyes részek közt elvi különb­ségek vagy hiányok merüljenek föl. A P. Lloyd szerint ez ügyben a szakszerkesztők legközelebb érdemben fog­nak tanácskozni. E tanácskozásaik alapjául a dologbeli jogok, az örök jog s a kötelmi jognak az egyes szer­kesztők által már elkészített általános részei fognak szolgálni. A zágrábi „Narodne Novine“ „Az értekez­letek eredményei“ című cikkében mindenekelőtt sajnála­­tát fejezi ki a fölött, hogy a horvát regnikoláris bizott­ságban véleménykülönbség merült fel, a határozatok tehát nem hozathattak meg egyhangúlag, ami minden esetre — az ily fontos dologban — az ügy hátrányára szolgál, annál is inkább, mivel a magyarok negációját egyhangú eljárással kellett volna parírozni. A közös költségek kulcsának megállapításánál elvárta volna a bizottságtól, hogy azt óvástétel mellett fogadja el olykép, miszerint magyar részről egyoldalúlag semmi­féle konze­­kvenciák ne vonassanak le abból. A határőrvidéki jö­vedékről s egyebekről más alkalommal fog szólani. A közgazdasági bizottság ma d.­r. Fálk Miksa elnöklete alatt a képviselőház által hozzá utasított kérvények tárgyalási módozata iránt tanácskozott. Be­ható eszmecsere után megállapíttatott, hogy előbb a ma­gyar gazdák II. országos értekezlete által kiküldött vég­rehajtó bizottság emlékirata —s azután a II. or­szágos iparos gyűlés központi bizottságának kérvénye tárgyaltassék. Továbbá tekintve mindkettőnek kiváló fontosságát, megállapíttatott, hogy a tanácskozások gyors­írói feljegyzések mellett tartassanak, s mikor az ügy érdeke kívánja, szakközegek és szakértők is hivassa­nak meg. A képviselőház közlekedési bizottsága ma d. u. 6 órakor folytatta az utakról szóló törvényja­vaslat tárgyalását. Napirenden volt a törvényjavaslat 30-ik­­­a, mely így szól: „A közmunka és közlekedési miniszter felhatalmaztatik, hogy az államköltségen fenn­tartott hidakon és államutakon az általa meghatározandó pontokon az államkincstár javára vámokat szedhessen.“ A bizottság többsége a 30-ik §. kihagyása mellett sza­vazott a 81-ik §, elfogadtatván, az ülés véget ért. A tisztelt házból. — Levelek egy képviselőtől. — LXVII.

Next