Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)
1879-11-22 / 322. szám
2 nagybirtokos, ezek megváltoztatnák az alkotmánytörvényt cseh-szláv szellemben, foederalista alapon. S mi tartunk tőle, hogy egy foederalisztikus Ausztria, mely a „bevégzett tények“ embereivel kormányoz, nemcsak a reálunió alakját változtatná meg, melyben mi Ausztriához állunk, de kivihetetlenné tenné a kiegyezés több pontját. Szóval ily állapot trializmusra vezetne s a dualisztikus kiegyezés kényszerű megváltoztatását vonná maga után. S ez állapotot a parlamentek háta mögött folytatott alku, törvénytelen elemek döntő akciója teremtené meg. Ez nem alkotmányos államba való kísérlet s bízunk felségében, mint két állam alkotmányos fejedelmében, hogy népeit törvénytelen ele mek experimentumainak nem engedi kitétetni se Lajthán túl, se azon innen. A létező bajok súlyosak, s orvosolni kell, de ne a törvényesség, nem az alkotmány árán. Az alkotmány s ennek minden formája legyen szent és sérthetlen, mint a Felség személye, ki ezt szentesité. Arethusai forrásnak kellene lenni abban a pénzügyminisztériumban, hogy ki ne apadna a sok szomjúhozó ostroma miatt. — Már emlitettünk egy jó csomó ármentesítő társulatot, melyek mind pénzbeli segélyért vették ostrom alá azt az árva állampénztárt, amelynek magának is jó adag segítségre van szüksége. Mint értesülünk, most ismét a beregmegyei ármentesítő társulat kér töltései védelmére 20.000 forint; a bökény mindszenti ármentesítő társulat 50,000 forint, a temes-bégavölgyi ármentesítő társulat 855,000 forint, a hortobágy-vidéki belvíz levezető társulat pedig 500,000 forint állam előleget. A boszniai törvényjavaslat fölötti képviselőházi szavazásról a „Neue Freie Presse“ következőleg nyilatkozik: „Tisza ellen már több ízben keletkezet ily vihar, s Tisza 11—16 szavazattöbbséggel győzött. De ha ily dolgok többször ismétlődnek , a kormány állását s tekintélyét megsemmisítik. Feszültséggel tekinthetünk a magyarországi események további fejlődésére, mert oly makacs kormányférfi, mint Tisza, nem fogja könnyen kiereszteni a gyeplőt kezei közül. És a Tisza legbensőbb híveit képező férfiak, kiket a „N. Fr. Pr-“ „dunkle Ehrenmänner“ kifejezéssel jellemez, kiknek életérdekei Tisza uralmához vannak fűződve, a kik nem tudják, miből tartsák föl életüket, ha Tisza megbukott, — ezek az emberek a létekért vívott kétségbeesett küzdelemben a leghihetetlenebb dolgokra is képesek, mielőtt a katasztrófa rajuk szakadna.Eleg méltányolták, tanúsítja az, hogy a büntető törvénykönyv javaslatának elkészítésével megbízott országos küldöttség tagjául választották az alig 28 éves ifjút, ki itt is lelkiismeretesen fogván fel hivatását, a küldöttség működésének megkezdése előtt, a legkiválóbb büntetőjogtudósok munkáinak tanulmányozásán kívül elment Heidelbergbe s felkereste Mittermayert, a híres jogtanárt, kivel azután is a javaslat szerkesztése alatt sűrűt levelezést folytatott. Pulszky könyvének izleltetőjéül közöljük a könyv azon fejezetének egy részét, mely e korszakról szól: „Bécsben ez időben pénzválság ütött ki, melynek legfőbb áldozata a Geymüller nagy bankház lett, s ennek bukása következtében Eötvös Ignác, a tárnok. Ez mindig acquirált jó szagokat, nagy részben hitelbe , főleg pedig az ercsűi uradalmat, melyet ideiglenes jogcímmel birt, minden áron meg akarta örökíteni családjában, de amint a pénzpiac állapota szorult s a hitel szűkült, mindaz, kinek birtoka adóssággal volt terhelve, nem tarthatta fönn magát. Eötvös fiaival s az öreg Ullmannal közölte zavarát; az ügyes bankár természetesen azt tanácsolta, hogy a törvény engedte minden furfang fölhasználásával s a birtokviszonyok összezavarásával oly állapot állíttassák elé, mely időt engedjen az adósnak , mert ismervén a báró vagyonát, meg volt győződve, hogy nemcsak minden hitelező ki lesz elégítve, hanem a családnak is megmenthető talán némi szerényebb vagyon. Pepinek egyenes jelleme fölháborodott e terven, mit Ullmann észrevéve, e szavakkal fordult feléje: Az ifjú báró pirul ! az ifjú báró szégyenli magát! az ifjú bárónak nem lesz soha pénze! s ő csakugyan még ugyanaz napon lemondott minden várható örökségről, nem akart résztvenni a furfangos eljárásokban, elvitte könyveit s egy támlásszéket s elhagyta az atyai házat. Treforthoz költözött át, régi jó barátjához s ennél élt szerényen másfél évig.“ ..Nem sokára ezután azon hir lepett meg, hogy Kossuth megházasodott, s hogy politikai hirlapot fog kiadni. Landerernek, t. i. a pesti nyomdatulajdonosnak voltak összeköttetései a bécsi titkos rendőrséggel s elfogadhatóvá tudta tenni tervét egy nagyobb szabású politikai hírlap alapítása iránt, mely Kossuth vezetése alatt állana, ebből a kormány az ellenzék minden nézetét s tervét sokkal jobban megtudhatná, mint ágensei által s a cenzúra még is meggátolhatná azt, ami valósággal veszélyes. Landerer e tervét pártolta a fiatal kormánypárt s az engedély csakugyan megadatott a Pesti Hirlapnak. Heckenast pénzével lépett Landererrel társaságba s Kossuth szívesen elvállalta a szerkesztést, mint harmadik társ. Voltak, kik nem sejtve a hírlap roppant hatását, gáncsolták Kossuth elhatározását, fölhozták, hogy ez által Ő is elismeri T, szerkesztő úr! Szavamra mondom, ez éjjel lőporos hordókról és füstről álmodtam. Csatázott körülöttem minden s egy bombarobbanás ébresztett fel. Mikor ijedten körültekintek alvó szobámban, hogy mi is okozta a dörejt, hát akkor láttam, hogy az 1868 évi Országgyűlési napló egy vaskos kötete esett le zuhanva az éji asztalkámról. A 11 év előtti vitákat olvastam benne az estre, többek közt Tisza úr balvezéri beszédét a védtörvény dolgában. Hja, akkor más idők voltak. Akkor Tisza Kálmán szörnyű rosznak a cenzúrát s elveivel ellentétbe jő, szerintök igaz hazafinak nem szabad tranzigálni, politikai könyvet csak külföldön nyomasson, mint Wesselényi tette, hiszen útját mégis megtalálja a hazába.“ „A kormány egyébiránt Majláth gróf kancellársága idejében csakugyan fölhagyott azon buta konzervativizmussal, mely Lipót király halála óta csaknem félszázadig nehezedett az országra. A cenzúra kivétetett azon otromba kezekből, melyekre eddig bízták, könyvvizsgáló kollégium állíttatott föl, mely felsőbb utasítások szerint az írók kisszerű boszszantását nem tartotta föladatának, inkább az irányra figyelt, mint a szavakra. Czech, a volt győrvárosi követ különben akadémiai tag s Engel, a híres történetíró fia, voltak e kollégium főtagjai s Kossuthnak nem csináltak rendkívül sok alkalmatlanságot. Időről-időre megmondták neki, hogy bizonyos tárgyról nem engedik meg a vezércikket, de e „ne nyúlj hozzám“ ügyeken kívül írhatott csaknem kényekedve szerint. Természetes, hogy a Jelenkor, Helmeczy szerkesztése és Széchenyi pártfogása mellett, szintén részesült e szabadabb mozgásban, de már annyira meg volt kövesülve, hogy a Pesti Hírlapot se utól nem érhette, se ellen nem súlyozhatta.“ „Szeptemberben Pestre mentem föl az akadémia nagygyűlésére, hogy székfoglaló értekezésemet olvassam föl, tárgyul választottam: az PESTI HÍRLAP. A kisbirtokosok országos földhitelegylete megválasztott elnökének és alelnökének királyi megerősítése — mint biztos forrásból értesülünk — már leérkezett. A füllentésen rajta kapott „Peyramont“nak a Kossuth levelére megjelent infamis nyilatkozata alkalmából több bécsi zuglap, kedveskedni akarva felfelfelé, szemtelenül ír Kossuthról. Kossuth nem szorul rá, — igy ir az „E—s“ — hogy „Peyramont úr“ ellenében védelmezzük, s igy felmentve érezzük magunkat attól is, hogy e znglipok pimaszságaira válaszoljunk, annál is inkább, mert az elfogulatlanul gondolkozó bécsi nép is megvetéssel sújtja a Kossuth ellen intézett piszkolódásokat. A mai postával Bécsből levelet kaptunk „Mehrere Ungarnfreunde und Verehrer Kossuths“ aláírással, melyben fel van hozva, hogy az „Extrablatt* „Herr Kossuth wird blamirt“ feliratú cikkében szemtelen nyelvvel azzal vádolja Kossuthot, hogy Peyramontot cáfoló levelében nem mondott valót. „Mi természetesen nem tehetünk egyebet — így szól a többi közt a levél, mint e revolverlap szerkesztőségének arcába vágni legmélyebb megvetésünket, de a nemes öreg egynémely bécsi tisztelőjének nagy elégtételül szolgálna az, ha becses lapjának hangját ez alávaló gyanúsítás ellen felemelné, s azon mihaszna népségnek egész nyomorultságukat arcukba vágná. Bocsásson meg szerkesztő úr, hogy e sorokkal alkalmatlankodunk, de minden derék embernek szivét jogos felháborodással és utálattal tölti el az, ha az ily embernek, mint az önök Kossuthjának, jelleme egy megvásárolható népségnek piszkos rágalmazása ellen nem biztos. Mi is jó osztrákok vagyunk s I tán még jobbak, mint azon utálatos tollrágó népség, de mi tudjuk méltányolni a férfi-erényt s nem igyekszünk volt ellenségünkről a rágalmazás mosdatlan ajkával szólni. Kiváló tisztelettel több magyarbarát és Kossuth tisztelő.“ A hazai iparpártoló kongresszus által kiküldött választmányt, az „E—r* érdekelt körökből vett felszólalás alapján figyelmezteti, hogy ideje lenne már komolyan is hozzáfogni a dologhoz s megkezdeni a kongresszus által a választmányra bízott teendők megoldását. Az újvidéki „Zásztava“ szerint Ivacskovice szerb patriarcha budapesti utazása „határozott felhívásra“ történt. A boszniai egyház rendezésével van összefüggésben. Az ingatlanokra vezetett adóvégrehajtások óriási mérvben szaporodnak. Pénzügyminiszteri körökből értesül az „ENs“, hogy különösen Horvátországban, Sáros, Temes és Torontál megyékben százakra megy azon ingatlanbirtokok száma, melyekre már a másodfokú végrehajtás teljesítetett, s melyeket közvetlenül fenyeget az árverezés. És minő árverezés ! Horvát képviselők beszélik, hogy 8—10 forintjával potom áron adatnak el olyan földek, melyeket holdanként 100—150 írtjával vettek csak egy két év előtt, így van ez a magyarországi megyékben is. Állítólag maga a pénzügyminisztérium is szükségesnek látta már egyik-másik adófelügyelőjének hivatalos túlbuzgalmát mérsékelni. A felelet az volt, hogy másként adót behajtani lehetetlen. A rettenetes romlás felderítésére, melyet a kormány pénzügyi politikája előidéz, újra és újra hangsúlyozzuk, amit már oly sokszor eredménytelenül tettünk, hogy a pénzügyminisz 1879. november 22. tér az adóvégrehajtások számáról s a végrehajtás utján sürgetett, illetőleg behajtott adók öszszegéről negyedévenként terjesszen a képviselőház elé kimutatást. Hadd lássa az ország, minő erőkkel és hatalmakkal dolgozik a pénzügyi kezelés. A magyar polgári törvénykönyv egyes részeinek kidolgozásával megbízott szakszerkesztők tegnap az igazságügyminiszter elnöklete alatt tanácskozást tartottak a modus procedendi iránt, mely követendő lesz, hogy az egyes részek terminológiája összhangzatban legyen, s eleje vézessék annak, hogy a szakférfiak által külön kidolgozott egyes részek közt elvi különbségek vagy hiányok merüljenek föl. A P. Lloyd szerint ez ügyben a szakszerkesztők legközelebb érdemben fognak tanácskozni. E tanácskozásaik alapjául a dologbeli jogok, az örök jog s a kötelmi jognak az egyes szerkesztők által már elkészített általános részei fognak szolgálni. A zágrábi „Narodne Novine“ „Az értekezletek eredményei“ című cikkében mindenekelőtt sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy a horvát regnikoláris bizottságban véleménykülönbség merült fel, a határozatok tehát nem hozathattak meg egyhangúlag, ami minden esetre — az ily fontos dologban — az ügy hátrányára szolgál, annál is inkább, mivel a magyarok negációját egyhangú eljárással kellett volna parírozni. A közös költségek kulcsának megállapításánál elvárta volna a bizottságtól, hogy azt óvástétel mellett fogadja el olykép, miszerint magyar részről egyoldalúlag semmiféle konzekvenciák ne vonassanak le abból. A határőrvidéki jövedékről s egyebekről más alkalommal fog szólani. A közgazdasági bizottság ma d.r. Fálk Miksa elnöklete alatt a képviselőház által hozzá utasított kérvények tárgyalási módozata iránt tanácskozott. Beható eszmecsere után megállapíttatott, hogy előbb a magyar gazdák II. országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottság emlékirata —s azután a II. országos iparos gyűlés központi bizottságának kérvénye tárgyaltassék. Továbbá tekintve mindkettőnek kiváló fontosságát, megállapíttatott, hogy a tanácskozások gyorsírói feljegyzések mellett tartassanak, s mikor az ügy érdeke kívánja, szakközegek és szakértők is hivassanak meg. A képviselőház közlekedési bizottsága ma d. u. 6 órakor folytatta az utakról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Napirenden volt a törvényjavaslat 30-ika, mely így szól: „A közmunka és közlekedési miniszter felhatalmaztatik, hogy az államköltségen fenntartott hidakon és államutakon az általa meghatározandó pontokon az államkincstár javára vámokat szedhessen.“ A bizottság többsége a 30-ik §. kihagyása mellett szavazott a 81-ik §, elfogadtatván, az ülés véget ért. A tisztelt házból. — Levelek egy képviselőtől. — LXVII.