Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)

1879-12-01 / 331. szám

a­ lamely választásra befolyást akar gyakorolni, a főispán hatáskörén kívül álló ügynökökkel is rendelkezik. Nálunk máskép áll a dolog, s ha a profeik attribútumait nem módosítandják, annál gyakrabban fog­nak változni a minisztériumok. * * * Míg gyakorlati politikusaink szenvedélyesen vi­tatkoznak a napi kérdések felett, eddig két nagy el­mélkedő : Littre senator, ki különben ritkán szokott a vitákba elegyedni és V­acherot, egykori párisi képviselő figyelemreméltó tanulmányokat bocsátottak közre a köztársaságról. V­acherot az essayje, mely a „Revue des deux Mondes“-ben látott napvilágot, éles és hosszas megtá­madásokban részesült. Szerzőjét nem nevezték kleriká­lisnak, mert Vacherot ur pater Gratry-val vívott tellharca óta nem áll a klerikálizmus gyanújában, de azzal vádolták, hogy orleanista, mert egy nagyon is balközépi színezetű kormány programmját körvonalazta. Hasonlókép Littré is „a köztársaság tartóssá­gáról”* megjelent nagybecsű tanulmányában csakis a túl­ságos óvatosság ellen lehetne kifogást tenni. * Littré és Vacherot urak közös hibája az, hogy nem vetnék a számot a szenvedélyekkel. Mindket­­ten meghaladták már a hatvan évet és nem kell a becs­vágy szavára hallgatniok. Ha őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy minden szavuk arany és Fran­ciaország nagyon boldog lenne, ha politikai álmuk va­laha megvalósulna. H. P­á­r i­s, nov. 27. este. A két kamra első ülése, noha nem volt épen rendkívül érdekes, mégis azon események közé tartozik, melyeket nem lehet hallgatással mellőzni. Főleg ma, midőn 1870 óta először ülésezik Párisban a törvény­hozó testület, Európa joggal kérdezheti, milyen volt a párisi lakosság magatartása. Mint reggeli levelemben megírtam, gyönyörű idő volt. A Concorde téren, a hídon, s a Palais Bourbon előtti Szajnaparton nem volt két órakor ezer embernél több, s ezek is inkább az ismeretlen arcokat akarták látni, mintsem tüntetni. A szokásos módon ment véghez minden és Gambetta ép oly szabatos mint rövid beszéde visz­­szatükrözte az uj ülésszak valódi jellemét s a rövidséget és tárgyilagosságot. Nem tudom vájjon a táviró szükségesnek tartja-e Haentjens bonapartista képviselő interpellációját közölni azon rendszabályok tárgyában, melyeket a kor­mány foganatba szándékozik venni a tél elején, szemben a nem kielégítő aratási eredményekkel. Midőn a szeren­csétlen Haentjenst felszólították, hogy indokolja és fejtse ki interpellációját, épen azt követelte a kormány­tól a­mit az már előre bejelentett — az adó leszál­lítását. A képviselőházi folyosókon hallott beszélgetésből azon meggyőződést merítettem, hogy voltaképen a hiva­talnoki kar epurációja a napi kérdés. Nincs egyetlen kép­­viselő a többség soraiban, ki zsebében ne hordozná az elmozdítandó magasabb és kisebb hivatalnokok egész névsorát. A senatus is egybegyűlt a Luxembourg palotában, még pedig nagy zajjal. Hanem a zajt csak a jó urak náthája okozta. Félóráig köhögtek, s ezzel az ülés el­oszlott. _______Lafond J. * * Érem-kiosztási ünnepély Ma délelőtt ment végbe a székesfehérvári kiállítá­son nyert érmek és oklevelek kiosztása oly élénk rész­vét mellett, a­mely hazai iparunk fejlődését kisérő álta­lános országos érdek nagyságára vall. A vigadó nagy terme a szó teljes értelmében szorongásig megtelt a leg­előkelőbb közönséggel, míg a terem karzatain díszes hölgyközönség nézte az ünnepély lefolyását. A terem közepén fölállított asztaloknál R­á­t­h­y Károly főpolgármester, Zichy Jenő gróf, Kamer­­m­a­y­e­r polgármester s­a­jury tagjai ültek, míg ezek­kel szemben külön asztalnál dr. S­z­a­b­ó­k­y Adolf foglalt helyet. Ott voltak Tisza Kálmán miniszter­­elnök, Paule­r, Trefort, Kemény dr., Orczy dr., P­é­c­h­y miniszterek , P­a­u­e­r János székesfehérvári püspök, Karácsonyi Guidó gr., Dessewffy Aurél gr., stb. stb., az irodalom, mű­vészet és tudomány jelesei köréből: az iparososztály elsőrendű képviselői, s a jutalmazandók, kiállítók és kép­viselőik. Először is dr. S­z­a­b­ó­k­y Adolf tartott rövid, de igen szép beszédet, a főpolgármesterhez intézve. Az éljenzéssel kisért beszédre R­á­t­h Károly főpolgármes­ter válaszolt, s a kiállítóknak, a kiállítás lelkes rende­zőinek Zichy Jenő grófnak, a jury tagjainak köszö­netet mond. Ezután R­á­t­h Károly orsz. képviselő egészíti ki az üdvözleteket a budapesti kereskedelmi kamara és az orsz. nagy iparegyesület nevében. x-jcjOj.1 nm ij dr. Zichy Jenő gr. meleg szavakban köszöni meg az elismerést, de ezúttal nem mulaszthatja el köszönetét mondani különösen a fővárosi kiállítóknak, az iparkama­rának és az orsz. gazdasági egyesületnek. Dr. S­z­a­b­ó­k­y rövid befejező beszéde után a dalkör a „Szózatot“ énekli el, mire kezdőt vette az érmek kiosztása. 47 díszokmány, 107 arany,­­ 159 ezüst és 114 bronz érem várt kiosztásra. Szabóky­n olvasta a kitüntetettek neveit, kiknek egyenként adta át R­á­t­h K. polgármester a tárgyakat, kézadása kíséreté­ben. A kiosztás — a nagyszámú kitüntetések folytán — hoszúra nyúlt. Egy rövid beszéd után az ünnepély véget ért. Az új spanyol királynő lakosztálya. A „N. W. Tagli­“ egyik tudósítóját L. W. urat a múlt héten Sexto hg. főudvarmester és Morphy gróf, a király magántitkára szívességéből az a szerencse érte, hogy megtekinthető a Palacio Realban Mária Krisz­tina királyné újonnan berendezett és diszkett lakosz­tályát. E fényes terem- és szobasorról a tudósító kö­vetkező vázlatot küldött lapjának : A nagy márványlépcsőkön, melyekért I. Napóleon hajdan öcscsét, József királyt — mint egy ízben kife­jezte — „megirigylé“, — felér az ember az első eme­leti salettába (előcsarnok), melynek bejárata előtt mar­­cialis kinézésű alabárdos őrök állanak s az érkezőt marcial­isan üdvözlik, ráütve az alabárd boldogabb végével a márvány és mozaik kövezetre, hogy csakúgy morajlik tőle a lépcsőház. A saletta a palota közepén van s egyik oldalajtaja a királyi, másika a királyasszonyi lakosztályba vezet. Falait veres selyemkárpitok takarják, a boltozat freskóit Bayen festette. Mellette van az antecamera vagyis a grandok terme, ezen túl a camera, hol a szolgálattevő főurak, a király hadsegédei stb. várják a felség paran­csát. E termek kárpitja s bútorzata valencei kék selyem de ezt közelebb lyoni selyemszövetekkel cserélik fel. Egy kisebb csarnokon át jobb kéz felől a király, balra a királyné lakosztálya következik. A tudósító per­sze ez utóbbit nézte meg. Az első terem mindjárt kápráztató látványt nyújt. A falakat pompás Bauvais-szőnyegek borítják ; a feje­delmi értékű tárgyak közt két stylszerű bureau vonja magára a figyelmet; mindkettő sévresi porcellánból ké­szült, s értékük 400,000 frank. Van e teremben vagy 8 velencei tükör is 100,000 írt értékben. Következik a sárga terem, a cuarto imperio, mely az első császárság korabeli módon van berendezve.­­ Érdekes benne egy kis márványszobor, mely XII. Alfon­­zót hat éves korában lóháton ülve ábrázolja. Azután jön a sala de muzica, hol a királyné zongorája áll kristálybillentyűkkel; e terem bútorzata piros selyem. A királynő dolgozó szobája egészen antik stylű, a XV. Lajos korabeli bútorokkal. A falakon csupa mesterművek láthatók. A tetőzet díszítése faragott fából s bronzból készült. Innen egy ajtó a palota te­­raszára vezet, mely nyáron át egész kis parkká van át­alakítva, s róla pompás kilátás nyílik a Mansanaresre, a casa de Campora, a Pardora s a környékre, melynek hátterét a Quadarrama-hegyek képezik. A királyné alvó­ kabinete ! Egy szentély ez, bár templomnak is beillik, mert tágas s nagy arányú. Köze­pén áll a Párisban készült menyezetes ágy a XVI.Lajos korabeli stylban. Két plasztikus nőalak az ágy fejénél aranybronc koronát tart az alvó fölé. A hátfalon aranybe­­tűkkel ragyog a királyné monogramja. A terem egyik olda­­át egy koloszális és művészi kivitelű szekrény foglalja el. Másik oldalon apró parcellán asztalkák állanak. Az éji szekrény oly stylü, mint az ágy. A boltozaton fres­kók vannak, közepéről nagy értékű kristály lámpa csüng alá. A falakat égszínkék kárpitok takarják s értékük 40000 frank. E kabinet mellett van a pazarfényü és fejedelmi kényelmü fürdő­szoba, ezen túl még a királyné öltözőszobája következik. Az öltöző szobába a felséges asszony ruhatára nyilik s ebből lépcső vezet a királyné komornájának lakásához. A szobák beosztása igen célszerű s szándékosan úgy rendeztetett be a lakosztály, hogy a királyi pár bármikor együtt lehet, a nélkül, hogy erről bárki vala­mit tudna : a királyné öltözőszobájából ugyanis egy fülke ajtó a király alvó, fürdő és öltözőszobáiba vezet. Csak aztán boldog is legyen a fiatal házaspár e pompás hajlékban ! Bolond apróságok. Tisza Kálmán egy hét óta új fekete szalon ka­bátban jár. Ezen fontos eseményről hasábokat imak az újságok. Egyik napi­lapunk pláne vezércikkben emléke­zett meg róla. Mi lehet az oka, hogy miniszterelnökünk egyszerre annyira kicsípte magát ? Leánynézőbe jár az egyes pártokhoz. Tegnap mint halljuk a bájos Wahrmann Mór kisasszony kezét kérte meg, azonban kosarat kapott.* * * Egyébiránt az, hogy Tisza Kálmán szalon­kabát­ban sétál, nem akar más lenni, mint argumentum, hogy az adóemelési törvényjavaslatok megszavaztassanak. Ha én, mint miniszter — így okoskodik ő, ebben a hideg­ben, egy vékony szalon kabátban járhatok, akkor az adófizetők, bátran járhatnak r ingben. A hideg nem fog nekik ártani, ergo a törvényjavaslatok megszavazandók. * * * Péchy Manó grófot megkínálták a belügyminiszteri tárcával. Mint hírlik a gróf úr csak oly feltétel alatt hajlandó tárcát vállalni, ha kinevezik mellé államtitká­rul — Weiner Julia kisasszonyt, a ballett többi sze­mélyeit pedig megteszik osztálytanácsos titkároknak és fogalmazóknak. * ** Mikor az első miniszterkrízis volt Chinában, a fő­­ loit­­ubchiuuci i. mandarin igy kiáltott fel: egy királyságot — egy lóért És nemsokára ezután Tamást neveztette ki közlekedés­­ügyminiszternek. A főmandarin most ismét meg van­ szorulva és más lovat keres. Ennélfogva Blaskovits félve a merénylettől, Kincsemjével­­ külföldre futott. * * • Ha a miniszter­jelöltekre rendezett razzia célhoz, nem vezetne, akkor megteszik Móricz Pált és Karácsonyi Guidó grófot miniszternek. Mindegyik honatya terjedel­mes testalkatánál fogva, nem egy, hanem két és fél mi­niszteri széket tölthet be, s miután Tisza Kálmán úgyis visel két tárcát, tehát ismét teljes lesz a kabinet. —gó­­ tTvibator — A spanyol király menyegzője. Madrid, nov. 29. (Saját külön tudósítónk­tól.) Az idegenek már napokkal előbb nagy számmal érkeztek Madridba, úgy a külföldről, mint vidékről. Ma a menyegző napján az egész város már a kora hajnali órákban szokatlan mozgalmas képet nyújtott; ünnepi díszbe öltö­zött festői csoportok járták be a fölékitett lo­­bogós utcákat. A királyi ara és édes­anyja megérkezése 10 órára volt előirányozva, s valóban ez idő­pontban érkezett meg velük a négy fehér mén, által vont fogat. A tengerészügyminisztérium épületében megszálván, néhány perc múlva ud­vari kocsiba ültek, s ezer és ezer főnyi üdv­kiáltó néptömeg kíséretében a menet megindult. A templomok összes harangjai zúgtak, az ab­lakok alatt merre az elvonulás történt, minde­nütt díszes és tarkapompáju szőnyegek é­rték a falakat. Legpompásabban volt a Calle Arénái it földiszitve, hol a legelőkelőbbek, s a legtöbb fő­nemes palotái valódi tü­ndéries látványt nyúj­tottak. A menet elhaladt a San Quier templom előtt, a Puerta de Solon, a belügyminisztérium palotája előtt; innen a Calle Alcalan át a San Fernando Akadémia, a San Antonio del Prado és San Jose templom, valamint Sexto hg, és a hadügyminisztérium pa­jtái előtt elvonulva a Pradoba jutott. A király fogata ledinaceli hg palotája előtt találkozott a főhercegnőével. Innen mindkét menet a mintegy 10 perc­nyi távolban fekvő Atocha templomba indult. Alabárdosok álltak a templomajtó előtt. Maga a tér, melyen ez épület fekszik a legpompásabb látványt nyújtó, a pompás udvari és államko­csik, a rendkívüli idegen követek fogatai, a spa­nyol és külföldi fényes egyenruhák nagyszáma gyűlt össze a tágas fasorba, mely a templom előtt elterül. Az atochai bazilika építésre nem mond­ható nagyszerűnek; nevét az atochai szent szűz­ képről nyerte, mely benne őriztetik. E kép előtt a spanyol királyok hosszabb útról hazatértükben rendesen imádkozni szoktak. A templom két tribünje, melyek királyi kápolnának is nevez­tetnek — a királyi család számára rendeltették. Tagjai minden szombat estén idejönnek, hogy ünnepélyes áldásban részesüljenek. A bazilika mindkét oldalán előbbi hadjáratok alkalmával zsákmányolt zászlók csüngenek. Egy mellék­kápolnában van a meggyilkolt Prim tábornok aranyzott vasmauzóleuma. Ma a templom vörös damaszttal volt be­húzva, szép gobelinek é­iték, de ezek pompáját a hivatalos személyiségek egyenruháinak fénye túlragyogta. Külön tribünön a palotafőnök, a spanyol grandok, a külföldi követek, a parla­mentküldöttek és a zsurnaliszták ültek. A kar­zat előtt 4 herold állott. A nők majdnem mind­nyájan fehér köpenyekben jelentek meg. (man­tillas.) Végre megérkezik a lakodalmi menet. Előbb belép a király, oldalán Rainer főherceg­gel, utána Izabella királyné az infánsnőkkel, jobbján Mária Krisztinával, az arával. Az ara anyja, Erzsébet főhercegné és Rainer főherceg igen megindultnak látszik. Midőn a mennyasszony az oltár lépcsőin, fölhaladt, hangosan zokogott, s könynyei egybe­vegyültek anyjáéval. Rainer főherceg balról foglalt helyet, jobbról Izabella királyné, középen a ki­rály ült arájával. A királyi pár beszentelésének szertartását Benavidez bibornok indiai patriarcha mint a Palacio Real prokaplan majorja és a király fő­­alamizsnása végezte — a pápai nuncius, a ren­des alamizsnások, a tiszteletbeli káplánok, a toledói érsek, a havanai és aviliai püspökök s több főpap segédletével.

Next