Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1880-01-14 / 14. szám

2 _________________________ verekedésből mesterséget űző embereket, s ez által tökéletesen lehetetlenné tennék minden lovagias elég­­tételverés módját. Hogy pedig személyes sértésért csak a megsértett személy követelhet elégtételt, ez a lova­gi­ass­ág szabályaiból következik, ha csak a megsértett fel nem nő, vagy védképtelen. 11. §. A bíráló bizottság határoz azon személyi kér­désben, hogy a felelős szerkesztő által megnevezett cikk­író bír-e az elégtételadás képességével ? a szerkesztő nem állíthat az elégtételt keresővel szemben szolgai vi­szonyban álló egyént, sem kétséges jelleműt, sem nyomo­rékot, sem olyat, a ki jogosan követelt elégtétellel adós, sem professionatus bérvivőt, s ez esetek bármelyikében maga köteles helytt állani, ellenben az írói hírnév na­gyobb vagy kisebb volta kérdést nem képez. 12. §. Akár a sértett, akár a sértő fél szólítja fel a bíráló bizottságot a sérelmes ügyben, a bizottság tarto­zik huszonnégy óra alatt az ügyet megvizsgálni és hatá­rozatot hozni benne. A vizsgálatot a következő szempontok irá­nyozzák. a) mevltalában a magánbecsület és reputáció személyes megsértését tartalmazza-e a neheztelt cikk, vagy pedig oly adatokat hoz nyilvánosságra, melyek az ország anyagi és szellemi érdekeit, a közönség jóllétét, a közerkölcsiséget s a nemzeti becsületet közelről érin­tik ? az utóbbi esetben ismét: nem alaptalan ráfogások-e a közlemények? vagy ellenben kétségtelen hitelességű adatokkal bebizonyíthatók ? b) Illetékes személy-e az elégtételt követelő a fenforgó kérdésben, vagy nem az ? Ha akár alaptalan magán becsületsértést, akár be nem bizonyított ráfogásokat konstatál a bíráló bizottság az eléje adott közleményben, legelső sorban felszólítja a sértést elkövetőt, hogy lapjának legközelebbi számában a sértést teljes igazság szerint megorvosolja.­­ Ha pe­dig ez a legközelebbi számban meg nem történnék saját határozatát a bíráló bizottság minden hírlapnak megkül­di közzététel végett, s azonkívül a sértettjeinek fenn­­hagyja, hogy a sértőn bármely más után megtorlást ve­gyen s a „Kör“ ez utóbbival ily esetben solidaritást nem vállal, s tagjai sorából kitörli, s azt hírlapok utján közzé teszi, s az ekként kitörölt szó a kör tagjai közé többé föl nem vehető. Ellenben — ha azt konstatálja a bíráló bizott­ság, hogy vagy nem volt sértő szándék és kifejezés a cikkben, vagy nem volt a tárgy olyan, mely személyes becsületsértés alapját képezné, vagy sértők ugyan a vádak, de alapos bizonyít­ványokkal támogatják s a közügyet érdeklők, vagy, hogy az, a­ki az elégtételt kéri, a sé­relem által személyesen érintve nincs;­­ vagy nem az által van érintve, a­ki elégtételadásra fölhivatott: ezen esetben kimondja a bíráló bizottság, hogy ez ügyben személyes elégtétel adásnak, a kihívott ré­széről helye nincs, s ez azt a lovagiasságán ejtett csor­ba nélkül visszautasíthatja. Ha e visszautasítás következtében a visszautasítót bárminemű személyes megsértés éri,­­ a bíráló bizott­ság, elnöke által, 24 óra alatt kiadja e kérdés fölötti határozatát, mely határozatot minden tagtárs lapszer­kesztő tartozik a saját lapjában közzétenni, s ha a ha­tározatban kimondatik az, hogy a kérdéses esetben il­domtalan zaklatás, kötekedés, megfélemlítés forog fenn, — ez által a megtámadott hírlapíró felszabadittatik sé­relmének orvoslatát és védelmét a törvényes utón ke­reshetni, lovagias reputációjának minden megcsorbítása nélkül, s azért és ennek minden következményeiért az egész magyar hírlapírói kör in solidum szavatosságot vállal. 13. §. Ezeken kívül joga és feladata a bíráló bi­zottságnak ellenőrködni a fölött, hogy az irodalmi viták, még ha politikai kérdések fölött folynak is, az irodalmi illem és társadalmi tisztesség korlátain túl ne csapong­­janak; az ezeket áthágók ellen kezdeményezési joggal bír, még azon esetben is, ha tiszteletet érdemlő egyéni­ségek megsértése esetében magánpanasz nem emeltet­nék, s ily esetekben netaláni rászólását nyilvánosan kifejezi. 14. §. A tagok jogai és kötelességei. Minden lapszerkesztő tagnak kötelessége a kör közgyűlésének s a bíráló bizottságnak határozatait lapja rendes szerkesztői rovataiban, változtatás nélkül közzé­tenni. Kötelessége minden ezen határozatokkal ellenkező nyilatkozatoknak lapja minden rovatát, a hirdetményit is ideértve, elzárni. Tartozik minden lapszerkesztőtag lapjának egy pél­dányát a kör könyvtára számára beküldeni. Tartozik minden rendes tag, a maga szerkesztő­­ségileg el nem intézhető személyes ügyét, mielőtt ma­gának magánúton elégtételadást keresne, előbb a biráló bizottság elé hozni s annak a határozatát bevárni. Mind a lapszerkesztő s mind a munkatárs tagok­nak kötelességük a b. bizottság, s a közgyűlési több­ség határozataiban megnyugodni. Ellenben joguk van a tagoknak minden hétfőn délután az irói kör helyiségében összegyűlni, indítvá­nyaikat, panaszaikat előadni s azokat barátságos uton elintéztetni, helytelen zaklatás esetében az egész kör védelmére hivatkozni. 15. §. Dij. Az irói körnek helyisége hetenkint egyszeri használatáért minden hírlapírói kör tag az aláíráskor öt forintot fizet egész évre. 16. §. Időtartam. Az aláírás egy évig tart s azt minden évben megújítja, a ki a kör tagja óhajt lenni. 17. §. Tagság megszűnése. A ki következő évben alá nem ír, kilépettnek tekintetik, épen úgy, a­ki a kör határozatának magát alá nem rendeli, s ezek irányában a kör kötelezettsége is megszűnik. Azonban elveszítheti tagságát az által is valaki, ha időközben a 3. §ban foglalt jellembeli minő­sítést csorbítaná. Ily esetben tizenkét tagnak indokolt indítványára a kör rendkívüli közgyűlése, a vádlott védelmének meghallgatása után, minden vita nélkül kétharmadrész szótöbbséggel dönt a kizáratás fölött. 18. §. Megszűnés. A magyar hírlapírói kör megszűnik,­­ mihelyt nem lesz rá szükség. ___________PESTI HÍRLAP.__________ Összehívás. A hírlapírók által megválasztott s a hir­­lapirodalmi viszonyok rendezésére alkotandó módszer előterjesztésével megbízott kilenczes bizottság nevében, felkérem a hazai lapszer­kesztőket és hirlapírókat, hogy a közös érdekli ügyben határozathozatal és esetleges testületi megalakulás végett folyó hó 15-én, csütörtö­kön déli 12 órakor az irói kör helyiségeiben (újvilág utca 1. szám) megjelenni szíveskedje­nek. A tárgy sürgős elintézést kíván. Budapest, 1880. jan. 13. Jókai Mór, a hírlapíró gyűlés által kiküldött 9-es bizottság elnöke. Ki ellen készül Oroszország? Akárhogy is hányjuk-vetjük, akárhogy is cáfolgatják, az eltagad­atlan tény, hogy az északi kolosszus nagy erőfeszítéseket fejt ki és fegyverkezik tetőtől talpig. Naponként érkez­nek a sürgönyök Berlinből és Bécsből, hova Posenból és Krakóból távírják, hogy Oroszor­szág a határszéleken rendkívüli fegyveres erőt csoportosít össze. Rögtön utánuk megjönnek a cáfolatok is. Ha ma azt mondják a sürgönyök, hogy az osztrák-magyar s a német határszélen nagy csa­­patösszpontosítások történnek, jön holnap egy jelentés, mely békemenetekről szól. Ha ma a roppant mérvű lóvásárlásokat említik a tudósí­tások, holnap azt felelik rá, hogy hiszen nagy háborúk után mindig ki szokás egészíteni a lóállo­mányt. Ha ma azt beszélik a sürgönyök, hogy a fegyvergyárak a leglázasabb erővel dolgoznak , a csapatoknál minden fegyvert átvizsgálnak, a cáfolatok azt felelik rá, hogy hiszen csak az orosz-török háború alatt nem használt, s azóta is a raktárakban heverő fegyvereket akarják a jelen igények szerint kijavítani. Ma harci ké­szülődések híre által lármáztatik föl Európa minden tőzsdéje, holnap ismét a béke napja mo­solyog az egész földrész felett, így ingadozik a hivés és nem hivés közt jelenleg mindenki. Annyi bizonyos mégis, hogy Oroszország háborúra készül, csakhogy senki sem tudja bizonyosan, ki ellen fordul készületei­nek éle. Nézzünk tehát szemébe bátran a rémnek s vizsgáljuk, ki ellen fordulhat ? Kid­hatalom, melylyel Oroszország az utóbbi időben élénkebb jegyzékváltásba lépett s kivel általában oka lehetne kikezdeni, csak Angol-, Németország és az osztrák-magyar monarchia lehet. Hogy csapatait épen a német s az osztr.­­magyar határon összpontosítja, az ellenünk irány­zandó csapást sejtet. Egyik tekintélyesebb berlini lap ma érke­zett száma bebizonyítja, hogy Németország ellen nem irányulhat a készülődések éle. Felhozza ott azt a köztudomású rokonszenvet is, melylyel a cár Németország és a német császár iránt vi­seltetik. Hisz annyira megy a németek iránti bámulata, hogy egész a cár családjáig hat el az elégedetlenség Pétervárott e politika miatt. S a rokonsági összeköttetéseknek is van annyi befolyása, hogyha az ingerült feszültség tar­tana is a két ország között, mely pedig a két ország sajtójának jelenlegi gyűlölködő hangjá­ból ítélve még mindig fennáll, az uralkodók nem fognak erőszakos eszközökhöz nyúlni. Hisz abban a két országban minden a két uralkodótól függ,­­ ebben a tekintetben. Nos tehát, talán ellenünk jön ? Külügyi jegyzékváltásunk hangjában nem érezhető még azon éles hang, mely a vélemények oly kü­­­lönbségét jelentené, hogy abban az esetleges fegyveres elintézés szükséges fog mutatkozni.­­ Tehát Angolország a jelölt ? Meglehet. Jóslatot nem akarunk mondani, de a valószínű­ség e mellett szól. Ázsiában mindkét nagyhata­lom csöndesen terjeszkedik egymás felé, már összeértek, egy kis összekoccanás történt is itt-ott, de a dolog oly akut jellemmel nem bír még. Évek eltarthatnak, míg addig jut, hogy Angolország kénytelen lesz kardját az oroszéval összemérni. A­meddig az orosz politika iránya a jelenlegi marad, addig ez elkerülhetlenül mu­tatkozik a jövőben, de nem oly sürgetőleg, hogy ezt most kellene épen lebonyolítani. Annyi azonban bizonyos, s ennek kiderí­téséhez nem kell nagy tudomány, hogy Orosz­ország jelenlegi belviszonyai oly kórosak s oly megromlottak, hogy a legelső nagyobb szabású háború esetén a jelenlegi cári uralom teljesség­gel összeomlanék, hogy egy 1793-as véres rém­uralom foglalja el helyét. És most olvassuk egy tudósításban, hogy a központtól távol eső tarto­mányokban (Poltava kormányzóság) egész kedé­lyesen osztogatják ki a parasztok maguk közt a községek és nagybirtokosok tulajdonát képező földeket, kijelentvén egész elszántan, hogy in­kább elvesznek a katonaság golyói által, mint­sem a földbirtokosoknak visszaadják eddigi tulajdonát. A katonaság a zsarnokok támasza autok­ratikus országokban s a népség réme. Amíg az a nép nyakán ül, addig félnek tőle. Oroszország­ban már akkor sem. Lehet ott katonaság, a cár szent személyének tekintélye, a forrongáso­kon az mit sem változtat. Hogy az orosz kor­mány szervezi seregét és háborura készül, az­által a bűnösökhöz lesz hasonlóvá, kik a be­lül dörömbölő lelkiismeretet zajjal, lármával akarják elfojtani. S a cáréknál már nagyon, de nagyon dörömböl az országban a bűnös lel­kiismeret. A katonaság a cár egyedüli támasza. Ha ezt külföldi bábomra vonja el, uralma össze­omlik. Hisz a gyönge Törökország elleni háború által nőtt a nihilizmus ily erőssé, ha most a cár külföldi háborút indít, uralma menthetlenül elveszett, s összeomló trónja maga alá temeti az egész Romanov-dynasztiát! A magyar delegáció külügyi bizottsága ma d. e. 11 órakor megkezdette a rendkívüli szükséglet tárgyalását. A külügyi bizottság jelentését va­lószínűleg holnapután olvassák föl a bizottságban A delegáció plénuma e hó 18-ika körül kezdi meg a tárgyalást, és így a delegátusok legko­rábban e hó 21-én fognak Budapestre utazni. Még nem lehet megmondani, hogy mikor ül össze az osztrák delegáció plénuma. A magyar delegáció tagjai legfölebb csak február eleje körül tárgyalhatják az osztrák delegáció üzene­teit. Holnap a tengerészeti és a hadügyi, a zár­számadási és a külügyi bizottságok tartanak ülést. A monori választók egy része, mint a „P. N.“ hallja , Schwarz Gyulát szándékozik föl­léptetni képviselőjelölt gyanánt. Festetics Pál®gróftól a mai esti lapok a következő nyilatkozatot közük: Nyilatkozat. E hó 10-én a „Függetlenségiben megjelent reám vonatkozó közleményekre szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a közlött két első levél valódi- 1180. január 14.

Next