Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)
1880-02-01 / 32. szám
Rendre. Takarékosságra. Becsületességre. Munkára. Képzett emberekre, a különböző ressortok élén. Jó fináncminiszterre. Magyarország financiáit nem adóemelésekkel, hanem financier műveletekkel lehet rendezni. Ahoz értő ember kell a gátra, nem pedig pénzügyi bizottság. Ez a legjobb esetben is csak tanácsokat osztogat, a miniszter cselekszik. Magyarországot az menti meg, ki az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítja. A Ráday-ügy. A péceli kastély fényes úrilak. Híres főúri nevet visel a Ráday-család. A Ráday családtól nyerte Pécel fényét és a hírneves birtok vesztével hanyatlásnak indult az egyre oly hatalmas Ráday-család. Hazafias múlt, politikai érdem, országos közbecsülés, uralkodói kegy, költői név és széles tudomány, a külső tekintély és benső nagyság mind e tényezői emelték hírre az irodalom történetében is megörökített Ráday Gedeont, ki családjának bárói, majd grófi koronát szerzett, kastélyát a múzsák templomává avatta, mely ma József császárt fogadta vendégéül, népek fejedelmét, másnap Kazinczyt és társait, az irodalom és tudomány fejedelmit. Ma idegen kézen gyászol az ősi kastély, kitűnő fényes magyar családok szomorú pusztulását hirdető tanúság. S nem messze tőle, a hajdani főura egy tiszti lakában múlt ki kevéssel ezelőtt a fényes nevű nagyatya egyik unokája, öngyilkos méreg által és foltot hagyva örökölte büszke nevén. Szomorú halálát az együtt ülő megyei közgyűlésnek egy lakonikus távirat hozta meg, de így is sokat mondó azoknak, kik tudták, hogy hónapok óta számadásra szorította az elkezelt közpénzekről az alispáni erély, és az alispán helyett leszámolt az élettel, dicstelen vég elől halálba menekült. A megye eltemette, rangjához illőn. Egykét újdonságban megemlékeztek felőle a lapok. És azóta hallgattak a lapok, mert hallgatott a megye 36,964 frtnyi elsikkasztott közpénzt nem kell, nem tanácsos piszkálni mert úgy is büdös. Élő úgy sem számolhat le holttal. Leszámol vele az örök bíró, ki előtt nem ülend egyedül a vádlottak padján. A váci tanácsos, ki a dézsmaváltság összegét elsikkasztotta, a rátóthi jegyző, a hirneves Rákóczy, ékes pennája a megyének, a pilisi szolgabiró, a solti szolgabiró, érdemes kollégák, Nóczár Ferenc, meg Ráday Lászó gróf egy ágról szakadt testvér, a közelmúltból sorakoznak mellé magából Pest megyéből. Mire való is volna bolygatni a dolgot és tán még megszellőztetni a nyilvánosság előtt, hogy tudomására jusson az ily szépséges gazdálkodásnak minden kiváncsi újságíró és dobra üsse az adózó közönségnek, mily után megy el keserves adója, mit közmunkára fizet, hová mentek el az összegek, miket jegyzők özvegyeinak és árváinak nyugdíjalapjára fizet nehéz keresményéből, a közadókra ráadásul Ma azonban a belügyminiszter mégis megbolygatta a dolgot, és kiváncsiak vagyunk mi eredménye leend azon rendeletnek, melyet Tisza Kálmán Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye községéhez intézett, s mely ekként hangzik: A megye főispánjának f. évi január 7-én 6. szám alatt tett jelentéséből megütközéssel értesültem a felől, hogy a néhai gróf Ráday Pál váczi alsójárási volt szolgabiró kezelése alatt állott közpénzekre vonatkozólag foganosított leszámolás befejezése után a közmunkaalapból 27,314 frt 70 krnyi, a betegápolási alapból 8,178 frt 55 fj kr., a kőnyomdai alapból 409 forint, a jegyzői nyugdíjalapból 1,066 frt 87 kr., összesen 36,964 frt 12 1/2 krnyi hiány jön megállapítva. A főispáni jelentésből egyszersmint arról is értesültem, hogy a megye alispánja a felmerült hiányok biztosítása iránti szükséges intézkedéseket a néhai gróf Rádai Pál ingóinak lefoglaltatásával s a tiszti ügyésznek a megállapított irány erejéig, a rendes kereset megindítása, a a megye követelésének behajtása iránti lépések megtételére való utasításával megtette ugyan, de a lefoglalt ingóságok a hiányra nézve még megközelithetőleg sem nyújtanak fedezetet Miután az 1870. évi 42. t. c. 6. fejezete értelmében a tisztviselők mulasztása miatt sem az állam, sem a közalapok sem egyesek nem károsodhatnak, s azon esetben ha az okozott károk a közpénzt kezelő tisztviselő vagyonából meg nem térülnének a fedezetlen hiányokért a vagyoni felelősség és a kártérítési kötelezettség első vonalban a kellő ellenőrzést elmulasztott megyei központi közegeket, másodvonalban pedig a törvényhatósági bizottságot terheli, felhívom a megye közönségét, hogy a kimutatott nagy mennyiségű hiány biztosítása iránt elrendelt lépéseket a legnagyobb szigorral foganatosíttassa , s amennyiben a hiányzó összegek a sikkasztó vagyonból megtéríthetők nem lennének, — a megyei központi tisztviselőket ez ügyben az ellenőrzésnek elmulasztása miatt terhelni látszó felelősség, valamint a kártérítési kötelezettség megállapítása iránt beható nyomozódás után határozatot hozzon és az erre vonatkozó tüzetes jelentést hozzám a tárgyalási iratokkal, és az elsikkasztott összegek minden egyes tételét, s az egyes tételek alatti pénzösszegek bevételeinek időpontját s azok rendeltetési célját kitüntető rovatos kimutatással mielőbb terjeszsze be. A képviselőház mai ülésén a kérvények legutolsó sorjegyzéke tárgyaltatott minden említésre méltó incidens nélkül. Ülés végén Szápáry gróf pénzügyér megnyugtatóig felelt Degré interpellációjára, hogy a kincstárnak adós vác járási szegény gazdák ellen a végrehajtási eljárást övő aratásig felfüggesztett. Végül a következő interpellációk terjesztettek elő: 1. Ozsegovics Lajos báróé: „Mi által indokolja a miniszter a mostani zágrábi pénzügyi igazgatónak kinevezését, ki az 1868. évi kiegyezési törvénynek 45. §-a ellenére a horvát-szlavon országos kormány előleges közbenjárása nélkül, és ugyanezen törvénynek 46. §-a ellenére, mely azt határozza, hogy a hol csak lehetséges, Horvát és Szlavonországban a közös ügyek elintézésére fennálló hivatalok ezen országok fiai által töltessenek be, ki lett ne ezve? Mikor szándékozik a miniszter a jelenleg alkalmazásban áló zágrábi pénzügyi igazgatót állomásától eltávolitani és ezen állomásra az 1868. évi kiegyezési törvénynek 45. és 46. §§. értelmében, egy másikat legfelsőbb helyre javaslatba hozni kiadatik a pénzügyminiszternek. 2. Madarász Józsefé: Van-e tudomása az igazságügyérnek, s ha nincs, szándékozik-e tudomást szerezni a felől, hogy múlt év december 31-én Székesfehérváron a „Székesfehérvár és vidéke“ lap szerkesztőjének lakásába, a budapesti sajtóbíróság rendelete folytán, behatoltak, összes iratait erőhatalommal átkutatták az illető tiltakozásának ellenére; azért, mert a szerkesztő elvállalván a felelősséget, nem nevezte meg azon egyént, aki az említett lapba a múlt évben az adóvégrehajtás könyörtelensége és az adófelügyelő hivatal fosztogatási eljárása ellen felszólalt. Az 1848: XVIII. t. sz. vagyis a sajtótörvény melyik szakasza engedi meg az ily intézkedést ? és ha meg nem engedi, szándékozik-e az egyéni sajtószabadság ellenében elkövetett e törvénytelen eljárást megtorolni ?‘ Ezzel az ülés véget ért, ezek valósággal kényszerítették az öreget, hogy annyi jót tegyen azokkal, kik semmit sem érdemeltek, hogy sokszor semmi jó sem maradt a valóban érdemesek számára. Midőn a fiatal Dumas kikerült az iskolából, apja épen a nagylelkűség és a nagyszivüség fázisában volt; regényeinek egyik hősét látta megtestesülve saját magában s Harmenthal lovag gyanánt játszott fiával egy jelenetet. „Íme itt látod házadat, — így szólott fiához, — mert szükséges, hogy minden fiatal embernek meg legyen a saját otthona. Őrizd meg neved becsületét, én semmit sem fogok megtagadni tőled. Ha egy asszony megszeret, úgy adj meg neki mindent, amit csak kíván ; nem akarom, hogy fiamat hitelbe szeressék.“ Ezen beszéd elbájolta a fiatal ember füleit és korának hevességével gondoskodott róla, hogy az apai ígéretek bőven beváltassanak. Huszonegy éves korában 50,000 frc. adóssága volt. Midőn atyjához fordult, hogy fizesse ki adósságait, ettől a következő lakonikus választ nyerte : — ötvenezer frc adósságod van ? Az enyém hatszázezer fróra rúg. Még elég időd van, hogy méltó versenytársammá vált. A fiatal Dumas ezen furcsa felelet miatt tőbe akarta lőni magát. De utóvégre is becsüleletes ember módjára meggondolta a dolgot ; dolgozni kezdett, nehogy tönkre tegye hitelezőit. Ezen napon új élet nyílt meg számára ; célul tűzte ki, hogy kifizeti adósságait, és nem is kölcsönöz többé soha. Kibérelt egy 400 fokos kis lakást, és megírta első beszélyét. Soronkint négy krajcárjával fizették. Azután belépett a „Liberté“ szerkesztőségébe, mint az országgyűlési rovat vezetője. Néhanapján 15 fokot szerzett, ezek ünnepek voltak ! Rendesen öt-hat fokot jövedelmezett munkája, épen amennyit egy üveges keres naponkint. Mindenesetre érdekes volna a fiatal Dumas azon időbeli politikai nézeteit olvasni. 1848— 49 ben éltek. De mindez eltűnt az akkori lapok végtelen tömkelegében. A „Kaméliás hölgyet“ 1851 felé néhány nap alatt irta, Duplessis Mariska, ezen szerencsétlen leány halála után, kit bukása dacára is annyian megsirattak. Senki sem akart játszani e darabban ; halhatlannak nyilvánították, de egyszersmind kijelentették, hogy színdarabnak nem válik be. Ezen jó igazgatók mindig egyformák maradnak. Az ő érdemekből soha, egyetlen tehetség sem jött napfényre. Mindig valami különös esemény kényszerítő őket azok elismerésére. Ezen irányadó kéz ez alkalommal Moray úré volt, aki fel tudta ismerni az embereket, és a „Kaméliás hölgy“ császári parancs folytán került repertorióra. Mindenki tudja, hogy mily sikert aratott, s még színházi forradalmat idézett elő ezen darab. Az „igaz“ iskolája született , a fiatalember ezen darabjából. Csakhogy ezt nem szabad összetévesztenünk a naturalizmus iskolájával. Ezeknek semmi közük egymáshoz. — Dumas tanulmányai mindig közvetlenek voltak, de azért mégis soha sem akarta a köznapi élet gyalázatos jeleneit megörökíteni. A galambokat gyakran borzasztó férgek kínozzák, melyek elrondítják tollaik fehérségét. — Igazi művészek nem szoktak ily jeleneteket lefesteni. Elég ha tudjuk, hogy a kukacok léteznek, nem akarja senki látni is azokat. Nem szándékom tanulmányt írni Dumas munkáiról. Ez nagyon messzire vezetne. A „Dame aux Perles“ színpadon „Diane de Lys“, egy előkelő párisi hölgy arcképe, kinek szeretetreméltó gyengeségeit, fényűzését és szellemét egész Franciaország csodálta azon időben. Dumas fils egy alsóbbrendű kis szállodában ismerkedett meg R. asszonynyal, kit d’Ange bárónénak nevezett el. Gyakran jött oda , hogy leányának egykori dajkájával találkozzék. D’Ange báróné rendkívülien szép asszony volt , barna nő, arcán a fekete szemekhez oly kitűnően álló aranyozott halványsággal. Egész kinézése valóban bárói volt. Múltjának zavarossága és jelenének kétségessége dacára tudott találni módokat, hogy özvegy gyanánt szerepelhessen, tisztességes emberek társaságába bejuthasson és általában, hogy becsületes asszonynak fogadtassák el. Valóban született arra, hogy társadalmi darab hősnőjévé váljék. S csakugyan mestermű keletkezésére adott alkalmat. Az öreg ur apai szivének becsületére meg PESTI HÍRLAP, 1880. február 1. A tizenöt millió aranyjáradék kibocsátására nézve azt sürgönyzik fővárosunkból a „Presse“nek, hogy Szapáry gróf necsak a hitelintézeti esoportozattal fog tárgyalásokat kezdeni, hanem mint biztos forrásból hírlik, három más csoport is fel fog szólitatni esetleges ajánlattételre. Ezenkívül az is hírlik, hogy a pénzügyminiszter a már évek óta tárcájában fekvő vasúti befektetési kölcsön részvényeket, tekintettel a pénzpiac kedvező helyzetére, most fogja eladni. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. az országos ülés után tartott ülésében, a pézügyminiszter költségvetésének tárgyalását kezdte meg. Az egyes címek tárgyalása megkezdettén, megszavaztattak: 1. Központi igazgatás személyes kiadásaira 574.349 forint és dologi kiadásaira 172.799 forint. 2. Központi pénztár kiadásaira 60.626 frt. Pénzügyi igazgatóságok és számvevő osztályok kiadásaira 856.589 frt. 4. Zágrábi állami pénztár kiadásaira 13.984 frt. 5. Adófelügyelők és azok segédszemélyzete kiadásaira 713.510 frt. Adóhivatalok címén kiadásokra 1.094.030 frt, bevételre 8.112 frt. Pénzügyi illetőleg vám és adó illeték cimén kiadásokra 2.150.000 frt, bevételekre 42 590 frt. Az egyenes adók bevételeinek tárgyalásánál Szápáry gróf miniszter hivatkozva a sok elemi csapásra és az ezáltal szükséges adóleirásokra, — a bevételek rovatában irt összegből 2 milliót törülni kér. A tárgyalás holnap d. e. 11 órakor fog folytattatni. A szerzői tulajdonjog biztosítása tárgyában összehívott enquete a bitorlás folytán kiszabandó büntetés kérdésében a következő megállapodásokra jutott, aki szándékosan vagy vétkes gondatlanságból bitorol oly czéllal, hogy a többszörözést akár belföldön akár külföldön terjessze, vétséget követ el, és köteles a szerzőt vagy annak jogutódát kártalanítani, azonfölül pedig 1000 írtig terjedhető pénzbírságra büntettetik. Magyarország néptanítóinak hálaünnepe. Ma febr. 2-dikán, Eötvös József b. halálának 9-ik évfordulóján ismét kegyeletes ünnepet ülnek Magyarország néptanítói, amennyiben e napon hirdetik ki az Eötvös-alap pályázatait.