Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)
1880-02-12 / 42. szám
ISO. február 12. hez utasított Ezután több aláírással következő indítványt olvastak föl: „Mondja ki a közgyűlés, hogy azon esetre, ha a magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek segély- és nyugdíj-egyesülete valamely pénzintézettel összeköttetésbe lép, az alapszabálynak a választmány tagjai megválaszthatóságára vonatkozó szakaszának megszorító értelmében változtathatásához jogát •eleve fentartja. Elnök felszólalására ez indítvány egyszerűen tudomásul vétetik, amennyiben a tagoknak joga a már most megállapított alapszabályok szerint fennáll. Fölolvastatott továbbá Jankó Mihály (Tata) indítványa, melyben javasolja, hogy valamely szilárd alapon álló bizt. társasággal szerződés köttessék a befizetésekre nézve. Azután tervet tartalmaz a nyugdíj keresztülvitelére, harmadik része belszervezetre vonatkozik. Miután a közgyűlés e pontokra nézve már intézkedett, az indítvány tárgyalásába bocsátkozott. A tanácskozások ezzel teljesen véget értek, csak a választmányra történt szavazás eredményének kihirdetése maradt hátra. Ennek a tanácskozást befejezettnek nyilvánítván, köszönetet mond az országos gazdasági egyesületnek a helyiség átengedéséért, s indítványozza, hogy az országos egyesület ez ügy pártfogására keressék föl. Bujanovics Sándor s Fábián Ferenc meleg szavakkal köszönetet mondanak az elnöknek buzgó fáradozásaiért, mire harsány éljenzés hangzott föl. Elnök viszont köszönetét fejezi ki a kitüntetésért, s azután teljes sikert kíván e két nap nagyfontosságú eredményeinek, a tanácskozást teljesen befejezettnek jelenti ki. (Hosszas éljenzés.) Délután három órája ismét megtelt a Köztelek nagy terme a gazdatisztek és erdészekkel a választás eredményének kihirdetésére. Lónyay Menyhért gróf tudatta a közgyűléssel, hogy a szavazatok beszedetvén, következő eredmény éretett el: Beérkezett összesen 67szavazat, ezekből elnök: Bujanovich Sándorra esett 67, ugyanannyi alelnöki Lócyay Béla grófra. Budapesti választmányi tagokat megválasztottak Bossányi László, Galgóczy Károly, Mórocz István, Veszter Imre, Wagner László, Karpelesz Albert, Kodolányi Albert, Mannlicher Róbert, Walter Géza és Niki Mihály. — Vidéki választmányi tagokká: Práff Ferenc, Rowland Vilmos, Mányay Károly, Krieger Pál, Lits Sándor Barabás János, Kovácsy Miklós, Jászay Antal, Krocsák Ot. Emil, Kaprinay Gábor, Becsey Hugó, Boda Imre, Fábián Ferenc (Szabolcsból), Dáni József, Zsulyavszky Endre, Ziegler Lajos, Szepessy Mihály, Takács Mihály, Székács István, Kurzweil Henrik, Fuló Sándor, Vajda Ödön, Jankó Mihály, Zdeborszky József és Felbercht Béla választatott meg. A választás eredményének kihirdetése után az újonnan választott elnök Bujánovich megköszöni a benne helyezett bizalmat és kéri a választmányt őt feladatában támogatni, reményét fejezi ki, hogy ily módon az egyesület fel foghat virágzani. Ezzel a közgyűlés, éljenzés, közt szétoszlott. " Freycinet felszólal és hangsúlyozni fogja Franciaország békepolitikáját kifelé s konzervatív magatartását minden sociális kérdésben. Az „Agence Russe“ jelenti, hogy a cár jubilaeumán semmiféle idegen fejedelem nem lesz jelen. Ezzel elesik az a sok kommentár, melylyel a lapok nagy része, köztük magunk is a Balkán-fejedelmek tervezett szt. pétervári útját, Albrecht félig, odaküldetését stb. kisérték. A Balkán-fejedelmek közül csak I. Sándor ment az orosz fővárosba, ez is csak azért, hogy ott atyjával találkozzék. Albrecht főherceg pedig nem északra, de hosszabb időre Dél-Tyrolba utazott, úgy monarchiánk, mint Németország az ünnepélyen mindössze külön meghatalmazott által képviseltetik magukat — ennek kiléte azonban még nem ismeretes.______________ POLITIKAI SZEMLE. Az osztrák válság ügye még mindig vajúdóban van, — ezt félhivatalos lapok is beismerik. A kabinet kiegészítése a parlament mai pártviszonyai közt egy igen nehezen megoldható kérdés s Taaffe gróf, ki a koalició gondolatához ragaszkodik, a helyzet amúgy is súlyos voltát a kabinet kérdésével nem akarja még jobban elbonyolítani. Egyelőre tehát miniszterváltozásra irányadó helyen nem gondolnak. Megoldás e dologban az ülésszak első heteiben aligha remélhető. A Kriegsau-féle kombináció mindössze azt bizonyítja, hogy Taaffe a cseheknek s a „jog“-pártnak a közoktatási tárca betöltése iránt ígéreteket ten, s hogy e pártok ezek beváltását követelték. Berlinben elhatározták, hogy a porosz képviselőház uttó ülésszakot tart. Félhivatalos lapok sietnek egyúttal kijelenteni, hogy e határozatnak az egyházpolitikai ügyek megoldásához semmi köze sincs. Célja mindössze az, hogy a kormány felhasználja a kedvező pártviszonyokat a napirenden levő közigazgatási javaslatok elfogadtatására, melyhez a porosz belügyér a szakbizottsági tárgyalások alatt kedvező hangulatot tapasztalt. Egy Rómából érkezett sürgöny jelenti hogy a Vatikánban mit se tudnak a német trónörökös oda utazásáról s hogy a neki tulajdonított egyházpolitikai missióból egy kukk se igaz. Párisi lapok közük Perer Kázmér jelentését szó szerint Louis Blanc amnestiaindítványa felől. E jelentés szerint a parlament s a végrehajtó hatalom az amnestiában a deportált kommunistákat elég bőven részesíték. Most már csak 805 egyénre szorítkozik a hadi törvényszék ítélete, közülök 262-re in contumadam. A jelentés szerint ez egyének a forradalom vezetői voltak s megkegyelmeztésük veszélyes fegyver volna a köztársaság ellenei kezében. „Az ápril 18-ai forradalom — végzi a jelentés — merénylet volt a nemzetgyűlés ellen, melynek hatalma a legtörvényesebb alapon feküdt, a kommune zendülés volt a nemzet souverainitása ellen, mely a legkeményebb módon megtartandó. Ha megkegyelmezünk a zendülés támasztóinak, akkor a nemzet szemében amnestiát adtunk a communenek is.“ Hírszerint az indítvány tárgyalásakor _____________PESTI HÍRLAP.__________ FŐVÁROSI ÜGYEK. FŐVÁROSI ORVOSOK. — A fővárosi kandidáló bizottság a késő esti órákban ülést tartott, s az orvosi állomásokra a következő urakat jelölte : I. Loeblin, Magyarevics, Rózsahegyi, Steffek, Kovács, Szénássy. — II. Kocsis, Paldt. — III. Tatay, Csákherky. — IV. From, Farkas, Ladányi. — V. Kresz Tóthfalusy, Glück, Osváth, Dévay. — VI. (belső.) Varga Raitsits, Boleman, Szombathy. — VII. (belső.) Schmidt Brodách, Grossmann. — VII. (külső.) Apaticzky Sándor Hlatky. - VIII. (belső.) Keles, Spuller. - VIII. (külső.) Bunay, Pohl, Steiner. — IX. Báthory, Petz. — X. Apaticzky Kálmán, Bereczky. — Ney Ferenc IV. kerületi községi reáltanodai igazgató a főváros tanácsához kérelmet intézett, hogy dr. Szabóky Adolf reáliskolai tanár betegsége folytán ott egy helyettes tanár alkalmaztassák. A tanács megbízta Ney Ferenc igazgatót, hogy a szokásos helyettesítési dijak mellett ott egy tanárt alkalmazzon s annak nevét a tanácshoz nyújtsa be. — Visszaélések a szénházalással, még valami. Az elöljáróságok célul tűzték ki maguknak, hogy a jogtalan házalásokat különösen a szénneli házalást, miután ezzel igen sok csalás szokott elkövettetni, meggátolják. Ma végre a negyedik kerületi elöljáróság elcsípett egy egyént, aki jogtalanul házalt szénnel. Ezt 25 frtnyi bírságra ítélte. A kerületi elöljáróság egyik tagja ezután a Kálvin-térre ment, hogy az illető egyén személyazonosságáról meggyőződjék, és ott lát egy szenes kocsit. Rögtön felszólítja az ott dacogó 19-ik számú rendőrt, hogy segítsen neki, s tartóztassák le a szenes kocsit. A rendőr meg sem mozdult. Az illető közeg beszalad a kerülethez, s mire még egy hatósági közeggel a helyszínére szaladt, a szenes kocsinak is, a rendőrnek is hűlt helye volt. Egy más rendőr volt ugyan ott, de az egész büszkén mondta, hogy neki az ilyesmihez semmi köze, így nyújtanak rendőreink segédkezet a hatóságnak. »TUDOMÁNY és IRODÁMUL REMULAT ASSZONY EMLÉKIRATAI III-ik, még eddig meg nem jelent részéből hoz a „Revue des deux Mondes" ma érkezett füzete néhány fejezetet. Egyes részlet annyira érdekes ebből, mint jellemző s fölemlitésük bizonyára olvasóink tetszésével fog találkozni. Egyik fejezet a tilsiti béke után a Fontainebleauban lefolyt ünnepélyekkel foglalkozik, 1807 szept. 21-től nov. 15-éig. A benső elégedetlenséget, mely a nagy imperatort gyötörte, kitűnően festi Remusat asszony. Unatkozott környezetében mindenki, legjobban ő unta maga magát. Mindenki ellen panaszkodott e kényszerült hallgatás miatt, s koronként elmondotta, hogy annyi vendéget hivott meg s mindent elkövet, hogy jól mulassanak s mégis mind csupa unatkozó arcot lát maga körül. Talleyrand arra azt szokta mondani, hogy „a gyönyör nem szokott úgy járni, mint a dobos a sereg háta mögött. A császár azt parancsolja: Uraim és hölgyeim, mulassanak önök. Előre, marsch!“ Napoleon nem vette rész néven Talleyrandtól e mondást, s igen kellemes órákat töltöttek el együtt. A császár hetenként kétszer szini előadásokat akart látni és pedig folyvást újat. A „comédie Frangaise“ színészeinek néhány olasz énekessel egyetemben minden tőlük telhetőt el kellett követniök. Tragédiákat gyakran játszottak Racinetől és Corneilletől, Voltairetől ritkábban, ezt nem szerette a császár. Az előadások sora meg volt állapítva, de a császár szeszélye gyakran megronta a műsort. Soha meg nem hallgatta az ellenvetéseket, s csak azt mondotta, hogy ő akarja, s egy kis fáradsággal mindent meg lehet tenni. Az „én akarom11 villámként röpült végig az egész palotán, Ducrot adta Savarynak, az Remusat főkamarásnak, futárok nyargaltak Párisba s a „comédie francaise“ tagjainak azon áldozatot meg kellett a legnagyobb erőlködéssel is a parancs értelmében hozni. •(Grévy a francia köztársaság elnöke) megengedte Duhamel kiadónak, hogy munkáit összegyűjtve sajtó alá adja. Ezek régebbi folyóiratokból és kiadványokból szedetnek össze. A kiállítás a szerző jelenlegi állásának megfelelő fényű lesz. * (A székelyekről) legközelebb érdekes tanulmány fog megjelenni Hunfalvy Pál tollából. A trit ethnográfiai szempontból tárgyalja a székelyeköldjét.____________________________________________________ a színház és bűvészet.7 A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZRÓL. Azon tíz hónap alatt — írja kolozsvári levelezőnk — míg Molnár György mint művezető működött itt, teljesen megváltozott a tespedésnek és bukásnak indult kolozsvári színház. A közönség már évek óta oly Crémieux. A republikánus kis szenátor ma éjjel meghalt. Nem volt már mai ember, hisz gyermekkorában a nagy Napóleon előtt nyerte meg első perét egy nagy tábornagy ellen. A híres száz nap alatt történt ez. Az első császárság alatt — írja Neményi Ambrus, legújabban megjelent vonzó „Kortörténelmi rajzai“-ban — a francia gymnasiumok ifjúsága katonásan volt szervezkedve, voltak fegyverei, egyenruhái, szabályzatai, és dobosai. Amint a legitimitás bevonult Párisba, nyomban odalett az egész collegiumi dicsőség Micsoda tehát, ha azután senki jobban nem ujongott a császár visszajöttének és a száz napnak, mint a kis diákok ! Alig volt az elbai fogoly ismét a Tuileriákban, midőn már az összes collegiumokban egy a „secundaris11 Adolphe Crémieux által szerkesztett fölirat töménytelen aláírásokkal telt meg, a császártól a „szervezet“ helyreállítását kérelmezni. De ezzel még nem elégedtek meg. A császárhoz azonnal el kellett juttatni a föliratot, s a deputáció, a kis Crémieux vezetése alatt, csakugyan fölment a Tuileriákba, hevesen megostromolva valamennyi előszobát, míg végre Bertrand tábornagy elébe áll a menetnek és — szörnyűség! — a kis nagy Crémieuxnak ajtót mutat. Ebben a válságos pillanatban megjelenik azonban a császár is, ki azonnal azt kívánja, hogy bocsássák hozzá a „kisdedeket.11 A győzelem teljes volt. A császár nyomban elrendelte a „szervezet helyreállítását, mely őt a jövőben annyi lelkesült ágyútöltelékkel kecsegtető, s azóta még — akárhány volt is —i s közönyös volt a színház iránt, hogy csak a legnagyobb áldozatokkal bírta Korbuly intendáns a színházat fenntartani, műsora gyönge volt, színészei drágák és jórészt hanyagok. Molnárnak sikerült közönséget, jó műsort és jeles erőket teremtenie. A kolozsvári színház nem kénytelen , csupán a budapesti nemzeti színház termékeiből élni, oly eredeti színműveket termelt, melyek az itteni közönség ízlését teljesen kielégítik. Elég e tekintetben Szász Károly „Mátyás királykára, Horovitz „Sophonisbe“-jére, Kemény Endre b. „A törvénytelen“ című tragédiájára hivatkoznunk. E hó 7-én Bánffy György báró lépett a síkra mint zeneszerző, Szigeti „Nagyralátó“-jához zenét írván. A zamatos magyar népdalokat, melyeket a zenekarban zongorán maga a szerző vezetett, rendkívüli tetszésben részesültek. Az előadásokat ilyenkor rendkívül nagy számmal látogatja a közönség, így a „Nagyralátó“-t egy hét alatt négyszer kellett előadatni. Látható ebből, hogy az ügyes vezetés érdeklődő közönséget is teremtett, de teremtett még az először annyira korholt , jelentéktelen, fiatal erőkből számot tevő jeles drámai személyzetet is. Kéler Ilona, Farkas Irma, Gyenes, Ramazetter Jolán, Gabányi ma már névvel biró jelesek a magyar drámai művészet világában. S midőn ennyit épített Molnár, akkor a meg nem szűnő áskálódások által eltávolittatik azon intézettől, mely neki fölvirágzását köszönheti. „A mór megtette kötelességét, a mór mehet.“ — Ha azon tudat biztatna, hogy az általa épített alapon biztos épület fog emelkedni és helyes irányban fog a kezdet folytattatni, nyugodtan hagynák, hogy kezébe vegye újra a vándorbotot, de félő, hogy az eddigi helyeset is el fogják rontani az utódok. Itt általánosan fájlalják Molnár távozását, kinek érdemeit a színház iránt csupán irigyei tagadhatják el, távoztával az ország második műintézetére szomorú napokat jósolnak. * (Lohengrin Angolországban) először e hó 7-én adatott elő a Her Majesty’s Theatreben Londonban Rosa Károly társulata álta. — A dalmű határozott tetszést aratott a kitűnő ensemble, jeles karok, finom árnyalatú zenekar és a fényes kiállítás folytán. Schott hannoveri tenorista énekelte a címszerepet, Elzát pedig Gaylord Julia, amerikai primadonna. * (A berlini kongresszust) ábrázoló nagy történelmi kép, melyet Werner, a berlini akadémia igazgatója festett s mely falfestménynek volt szánva, még ez évben elkészül, de nem mint freskó, hanem mint valóságos történelmi kép. Ez aztán a berlini városháza dísztermében fog fölállittatni. * (A népszínházban) holnap, csütörtökön tartják a főpróbát Lukácsy Sándor legújabb népszínművéből „Szomszéd uram kakasáéból, melyhez zenét Herczenberger István a népszínház hegedűse írt. Az első előadás pénteken (13-án) lesz, melyre a jegyek már holnap, csütörtökön d. e. 10—12 óráig adatnak ki a népszínház nappali pénztáránál a rendes áron. * (A nemzeti színház) jövő heti műsorára kitüzettek előkészületül . Kedd 17. Borgia Lucrecia, Wilt Mária asszony vend.játéka. 18. A proletárok. 19. A király mondta. 20. A diplomata. Házasság hajdan. 21. Sába királynéja, Wilt Mária asszony vendég játéka. Rendkívüli előadás. 22. II. Rákóczy Ferenc fogsága. Újabbakból kilátásba helyeztettek: Névtelen hősök. Eredeti opera. A korona gyémántjai. Opera. Figaro házassága. Cymbeline. Rita. Donizetti dalműve. A régiekből : febr. 27. A fösvény. Márc. 8. Mátyás fia. A szerelem bolondjai. Macbeth. IV. László: A bűvös vadász. Teli Vilmos. * (Henneginnek) egy új farsangi bohózatát adták a Palais Royal színházban Párisban nemrég. A bohózat címe: La corbeille du noces (A nászkosár.) 8 egyike a legsikamlósabb termékeknek, miket a frivol francia szerző valaha produkált. A mese egy bolondos végrendeleten alapul, melynek értelmében, Fortuna Vicomte 21 éves koráig a legszigorúbb ártatlanságban neveltetik s ekkor meg kell nősülnie. Azonban midőn Juliettet már el akarja venni, fedezik fel a végrendeletnek egy záradékát, mely szerint a vőlegénynek előbb még Paris összes csábjait meg kell ismernie és győzelmesen szembeszállani velük. Az atyja és a vicomte nevelője tehát Párisba viszik Fortunet, kísértetbe viszik és egyúttal mindketten egy-egy szerelemgyermek után kutatnak, kinek mindegyikök atyja vél lenni. Fortunehoz titkárul egy dalmát herceg csatlakozik, kivel aztán egyik sikamlós helyzetből a másikba jutnak. A közönség bár igen sokat kacagott, az újdonságot nem valami kiváló tetszéssel fogadta.______________________________________