Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)

1880-02-12 / 42. szám

I­SO. február 12. hez utasított Ezután több aláírással következő indít­ványt olvastak föl: „Mondja ki a közgyűlés, hogy azon esetre, ha a magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és er­dészek segély- és nyugdíj-egyesülete valamely pénzin­tézettel összeköttetésbe lép, az alapszabálynak a vá­lasztmány tagjai megválaszthatóságára vonatkozó szaka­szának megszorító értelmében változtathatásához jogát •eleve fentartja. Elnök felszólalására ez indítvány egyszerűen tudo­másul vétetik, a­mennyiben a tagoknak joga a már most megállapított alapszabályok szerint fennáll. Fölolvastatott továbbá Jankó Mihály (Tata) in­dítványa, melyben javasolja, hogy valamely szilárd ala­pon álló bizt. társasággal szerződés köttessék a befize­tésekre nézve. Azután tervet tartalmaz a nyugdíj ke­resztülvitelére, harmadik része belszervezetre vonatkozik. Miután a közgyűlés e pontokra nézve már intézkedett, az indítvány tárgyalásába bocsátkozott. A tanácskozások ezzel teljesen véget értek, csak a választmányra történt szavazás eredményének kihirdetése maradt hátra. Ennek a tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítván, köszönetet mond az országos gazdasági egye­sületnek a helyiség átengedéséért, s indítványozza, hogy az országos egyesület ez ügy pártfogására keres­sék föl. Bujanovics Sándor s Fábián Fe­renc meleg szavakkal köszönetet mondanak az elnöknek buzgó fáradozásaiért, mire harsány éljenzés hangzott föl. Elnök viszont köszönetét fejezi ki a kitüntetésért, s azután teljes sikert kíván e két nap nagyfontosságú eredményeinek, a tanácskozást teljesen befejezettnek jelenti ki. (Hosszas éljenzés.) Délután három órája ismét megtelt a Köztelek nagy terme a gazdatisztek és erdészekkel a választás eredményének kihirdetésére. L­ón­yay Menyhért gróf tudatta a közgyűléssel, hogy a szavazatok beszedetvén, következő eredmény éretett el: Beérkezett összesen 67­­szavazat, ezekből elnök: Bujanovich Sándorra esett 67, ugyanannyi alelnöki Lócyay Béla grófra. Buda­pesti választmányi tagokat megválasztottak Bossányi László, Galgóczy Károly, Mórocz István, Veszter Imre, Wagner László, Karpelesz Albert, Kodolányi Albert, Mannlicher Róbert, Walter Géza és Niki Mihály. — Vidéki választmányi tagokká: Práff Ferenc, Rowland Vilmos, Mányay Károly, Krieger Pál, Lits Sándor Barabás János, Kovácsy Miklós, Jászay Antal, Krocsák Ot. Emil, Kaprinay Gábor, Becsey Hugó, Boda Imre, Fábián Ferenc (Szabolcsból), Dáni József, Zsulyavszky Endre, Ziegler Lajos, Szepessy Mihály, Takács Mihály, Székács István, Kurzweil Henrik, Fu­ló Sándor, Vajda Ödön, Jankó Mihály, Zdeborszky József és Felbercht Béla választatott meg.­­ A választás eredményének ki­hirdetése után az újonnan választott elnök Bujánovich megköszöni a benne helyezett bizalmat és kéri a választ­mányt őt feladatában támogatni, reményét fejezi ki, hogy ily módon az egyesület fel foghat virágzani. Ezzel a közgyűlés, éljenzés, közt szétoszlott. " Freycinet felszólal és hangsúlyozni fogja Fran­ciaország békepolitikáját kifelé s konzervatív magatartását minden sociális kérdésben. Az „Agence Russe“ jelenti, hogy a c­á­r jubilaeumán semmiféle idegen fejedelem nem lesz jelen. Ezzel elesik az a sok kommen­tár, melylyel a lapok nagy része, köztük magunk is a Balkán-fejedelmek tervezett szt. pétervári útját, Albrecht félig, odaküldetését stb. kisér­ték. A Balkán-fejedelmek közül csak I. Sándor ment az orosz fővárosba, ez is csak azért, hogy ott atyjával találkozzék. Albrecht főherceg pe­dig nem északra, de hosszabb időre Dél-Tyrolba utazott, úgy monarchiánk, mint Németország az ünnepélyen mindössze külön meghatalmazott által képviseltetik magukat — ennek kiléte azonban még nem ismeretes.______________ POLITIKAI SZEMLE. Az osztrák válság ügye még min­­­dig vajúdóban van, — ezt félhivatalos lapok is beismerik. A kabinet kiegészítése a parla­ment mai pártviszonyai közt egy igen nehezen megoldható kérdés s Taaffe gróf, ki a koalició gondolatához ragaszkodik, a helyzet amúgy is súlyos voltát a kabinet kérdésével nem akarja még jobban elbonyolítani. Egyelőre tehát minisz­terváltozásra irányadó helyen nem gondolnak. Megoldás e dologban az ülésszak első heteiben aligha remélhető. A Kriegsau-féle kombináció mindössze azt bizonyítja, hogy Taaffe a csehek­nek s a „jog“-pártnak a közoktatási tárca be­töltése iránt ígéreteket ten, s hogy e pártok ezek beváltását követelték. Berlinben elhatározták, hogy a po­­rosz képviselőház uttó ülésszakot tart. Félhivatalos lapok sietnek egyúttal kijelenteni, hogy e határozatnak az egyházpolitikai ügyek megoldásához semmi köze sincs. Célja mindös­­­­sze az, hogy a kormány felhasználja a kedvező pártviszonyokat a napirenden levő közigazgatási javaslatok elfogadtatására, melyhez a porosz belügyér a szakbizottsági tárgyalások alatt ked­vező hangulatot tapasztalt. Egy Rómából érkezett sürgöny jelenti hogy a Vatikánban mit se tudnak a német trón­örökös oda utazásáról s hogy a neki tulajdoní­tott egyházpolitikai missióból egy kukk se igaz. Párisi lapok közük P­e­r­­­e­r Kázmér jelentését szó szerint Louis Blanc a­m­n­e­s­t­i­a­­indítványa felől. E jelentés szerint a parlament s a végrehajtó hatalom az amnestiá­­ban a deportált kommunistákat elég bőven ré­­szesíték. Most már csak 805 egyénre szorítko­zik a hadi törvényszék ítélete, közülök 262-re in contumad­am. A jelentés szerint ez egyének a forradalom vezetői voltak s megkegyel­­meztésük veszélyes fegyver volna a köz­társaság ellenei kezében. „Az ápril 18-ai forradalom — végzi a jelentés — merénylet volt a nemzetgyűlés ellen, melynek hatalma a legtörvényesebb alapon feküdt, a kommune zen­dülés volt a nemzet souverainitása ellen, mely a legkeményebb módon megtartandó. Ha megke­gyelmezünk a zendülés támasztóinak, akkor a nemzet szemében amnestiát adtunk a commune­­nek is.“ Hírszerint az indítvány tárgyalásakor _____________PESTI HÍRLAP.__________ FŐVÁROSI ÜGYEK. FŐVÁROSI ORVOSOK. — A fővárosi kandidáló bizottság a késő esti órákban ülést tartott, s az orvosi állomásokra a következő urakat jelölte : I. Loeblin, Magyarevics, Rózsahegyi, Steffek, Ko­vács, Szénássy. — II. Kocsis, Paldt. — III. Tatay, Csákherky. — IV. From, Farkas, Ladányi. — V. Kresz Tóthfalusy, Glück, Osváth, Dévay. — VI. (belső.) Varga Raitsits, Boleman, Szombathy. — VII. (belső.) Schmidt Brodách, Grossmann. — VII. (külső.) Apaticzky Sándor Hlatky. - VIII. (belső.) Keles, Spuller. - VIII. (külső.) Bunay, Pohl, Steiner. — IX. Báthory, Petz. — X. Apa­ticzky Kálmán, Bereczky. — Ney Ferenc IV. kerületi községi reáltano­dai igazgató a főváros tanácsához kérelmet intézett, hogy dr. S­z­a­b­ó­k­y Adolf reáliskolai tanár betegsége folytán ott egy helyettes tanár alkalmaztassák. A tanács megbízta Ney Ferenc igazgatót, hogy a szokásos helyet­tesítési dijak mellett ott egy tanárt alkalmazzon s annak nevét a tanácshoz nyújtsa be. — Visszaélések a szénháza­lással,­­ még valami. Az elöljáróságok célul tűzték ki maguknak, hogy a jogtalan házalásokat különösen a szénneli házalást, miután ezzel igen sok csalás szokott elkövettetni,­­ meggátolják. Ma végre a negyedik kerületi elöljáróság elcsípett egy egyént, a­ki jogtalanul házalt szénnel. Ezt 25 frtnyi bírságra ítélte. A kerületi elöljáróság egyik tagja ezután a Kálvin-térre ment, hogy az illető egyén személyazonosságáról meg­győződjék, é­s ott lát egy szenes kocsit. Rögtön fel­szólítja az ott dacogó 19-ik számú rendőrt, hogy segít­sen neki, s tartóztassák le a szenes kocsit. A rendőr meg sem mozdult. Az illető közeg beszalad a kerület­hez, s mire még egy hatósági közeggel a hely­színére szaladt,­­ a szenes kocsinak is, a rendőrnek is hűlt helye volt. Egy más rendőr volt ugyan ott, de az egész büszkén mondta, hogy neki az ilyesmihez semmi köze, így nyújtanak rendőreink segédkezet a hatóságnak. »TUDOMÁNY és IRODÁMUL REMULAT ASSZONY EMLÉKIRATAI III-ik, még eddig meg nem jelent részéből hoz a „Revue des deux Mondes"­ ma érkezett füzete néhány fejezetet. Egyes részlet annyira érdekes ebből, mint jellemző s fölemlitésük bizonyára olvasóink tetszésével fog talál­kozni. Egyik fejezet a tilsiti béke után a Fontainebleau­­ban lefolyt ünnepélyekkel foglalkozik, 1807 szept. 21-től nov. 15-éig. A benső elégedetlenséget, mely a nagy imperatort gyötörte, kitűnően festi Remusat asszony. Unatkozott környezetében mindenki, legjobban ő unta maga­ magát. Mindenki ellen panaszkodott e kényszerült hallgatás miatt, s koronként elmondotta, hogy annyi vendéget hivott meg s mindent elkövet, hogy jól mulassanak s mégis mind csupa unatkozó arcot lát maga körül. Talleyrand arra azt szokta mondani, hogy „a gyönyör nem szokott úgy járni, mint a dobos a sereg háta mögött. A császár azt parancsolja: Uraim és hölgyeim, mulassa­nak önök. Előre, marsch!“ Napoleon nem vette rész néven Talleyrandtól e mondást, s igen kellemes órákat töltöttek el együtt. A császár hetenként kétszer szini előadásokat akart látni és pedig folyvást újat. A „comédie Fran­­gaise“ színészeinek néhány olasz énekessel egyetemben minden tőlük telhetőt el kellett követniök. Tragédiákat gyakran játszottak Racinetől és Corneilletől, Voltairetől ritkábban, ezt nem szerette a császár. Az előadások sora meg volt állapítva, de a császár szeszélye gyakran megronta a műsort. Soha meg nem hallgatta az ellen­vetéseket, s csak azt mondotta, hogy ő akarja, s egy kis fáradsággal mindent meg lehet tenni. Az „én akarom11 villámként röpült végig az egész palotán, Ducrot adta Savarynak, az Remusat fők­amarás­­nak, futárok nyargaltak Párisba s a „comédie francaise“ tagjainak azon áldozatot meg kellett a legnagyobb eről­ködéssel is a parancs értelmében hozni. •(Grévy a francia köztársaság el­nöke) megengedte Duhamel kiadónak, hogy mun­káit összegyűjtve sajtó alá adja. Ezek régebbi folyó­iratokból és kiadványokból szedetnek össze. A kiállí­tás a szerző jelenlegi állásának megfelelő fényű lesz. * (A székelyekről) legközelebb érdekes tanulmány fog megjelenn­i H­u­n­f­a­l­v­y Pál tollából. A trit ethnográfiai szempontból tárgyalja a székelyek­öldjét.____________________________________________________ a színház és bűvészet.7 A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZRÓL. Azon tíz hónap alatt — írja kolozsvári levele­zőnk — míg Molnár György mint művezető működött itt, teljesen megváltozott a tespedésnek és bukásnak indult kolozsvári színház. A közönség már évek óta oly Crémieux. A republikánus kis szenátor ma éjjel meghalt. Nem volt már mai ember, hisz gyermekkorában a nagy Napóleon előtt nyerte meg első perét egy nagy tábor­nagy ellen. A híres száz nap alatt történt ez. Az első császárság alatt — írja Neményi Ambrus, legújabban megjelent vonzó „Kortörténelmi rajzai“-ban — a francia gymnasiumok ifjúsága katonásan volt szervez­kedve, voltak fegyverei, egyenruhái, szabályzatai, és­­ dobosai. Amint a legitimitás bevonult Párisba, nyomban odalett az egész collegiumi dicsőség Mi­csoda tehát, ha azután senki jobban nem ujongott a császár vissza­­jöttének és a száz napnak, mint a kis diákok ! Alig volt az elbai fogoly ismét a Tuileriákban, midőn már az összes collegiumokban egy a „secundaris11 Adolphe Crémieux által szerkesztett fölirat töménytelen aláírásokkal telt meg, a császártól a „szervezet“ helyre­állítását kérelmezni. De ezzel még nem elégedtek meg. A császárhoz azonnal el kellett juttatni a föliratot, s a deputáció, a kis Crémieux vezetése alatt, csakugyan fölment a Tuileriákba, hevesen megostromolva vala­mennyi előszobát, míg végre Bertrand tábornagy elébe áll a menetnek és — szörnyűség! — a kis nagy Crémieuxnak ajtót mutat. Ebben a válságos pillanatban megjelenik azonban a császár is, ki azonnal azt kívánja, hogy bocsássák hozzá a „kisdedeket.11 A győzelem teljes volt. A császár nyomban elrendelte a „szervezet helyre­állítását, mely őt a jövőben annyi lelkesült ágyútölte­­lékkel kecsegtető, s azóta még — akár­hány volt is —i­ s közönyös volt a színház iránt, hogy csak a legnagyobb áldozatokkal bírta Korbuly intendáns a színházat fenn­tartani, műsora gyönge volt, színészei drágák és jórészt hanyagok. Molnárnak sikerült közönséget, jó műsort és jeles erőket teremtenie. A kolozsvári színház nem kénytelen , csupán a budapesti nemzeti színház termékeiből élni, oly eredeti színműveket termelt, melyek az itteni közön­ség ízlését teljesen kielégítik. Elég e tekintetben Szász Károly „Mátyás királykára, Horovitz „Sophonisbe“-jére, Kemény Endre b. „A törvénytelen“ című tragédiájára hivatkoznunk. E hó 7-én Bánffy György báró lépett a síkra mint zeneszerző, Szigeti „Nagyralátó“-jához zenét írván. A zamatos magyar népdalokat, melyeket a zenekarban zongorán maga a szerző vezetett, rendkívüli tetszésben­­ részesültek. Az előadásokat ilyenkor rendkívül nagy­­ számmal látogatja a közönség, így a „Nagyralátó“-t­­ egy hét alatt négyszer kellett előadatni. Látható ebből, hogy az ügyes vezetés érdeklődő­­ közönséget is teremtett, de teremtett még az először annyira korholt , jelentéktelen, fiatal erőkből számot tevő jeles drámai személyzetet is. Kéler Ilona, Farkas Irma, Gyenes, Ramazetter Jolán, Gabányi ma már névvel biró jelesek a magyar drámai művészet világában. S midőn ennyit épített Molnár, akkor a meg nem szűnő áskálódások által eltávolittatik azon intézettől, mely neki fölvirágzását köszönheti. „A mór megtette kötelességét, a mór mehet.“ — Ha azon tudat biztat­na, hogy az általa épített alapon biztos épület fog emelkedni és helyes irányban fog a kezdet folytattatni, nyugodtan hagynák, hogy kezébe vegye újra a vándorbotot, de félő, hogy az eddigi helyeset is el fogják rontani az utódok. Itt általánosan fájlalják Molnár távozását, kinek érdemeit a színház iránt csupán irigyei tagadhatják el,­­ távoztával az ország második műintézetére szomorú napo­kat jósolnak. * (Lohengrin Angolország­ban) először e hó 7-én adatott elő a Her Majesty’s Theatreben Londonban Rosa Károly társulata álta. —­ A dalmű határozott tetszést aratott a kitűnő ensemble, jeles karok, finom árnyalatú zenekar és a fényes kiállítás folytán. Schott hannoveri tenorista énekelte a címszere­pet, Elzát pedig Gaylord Julia, amerikai primadonna. * (A berlini kongresszust) ábrázoló nagy történelmi kép, melyet Werner, a ber­lini akadémia igazgatója festett s mely falfestménynek volt szánva, még ez évben elkészül, de nem mint freskó, hanem mint valóságos történelmi kép. Ez aztán a ber­lini városháza dísztermében fog fölállittatni. * (A népszínházban) holnap, csütörtökön tartják a főpróbát L­u­k­á­c­s­y Sándor legújabb nép­színművéből „Szomszéd uram kakasáéból, melyhez zenét Herczenberger István a népszínház hege­dűse írt. Az első előadás pénteken (13-án) lesz, melyre a jegyek már holnap, csütörtökön d. e. 10—12 óráig adatnak ki a népszínház nappali pénztáránál a ren­des áron. * (A nemzeti színház) jövő heti műso­rára kitüzettek előkészületül . Kedd 17. Borgia Lucre­­cia, Wilt Mária asszony vend.­játéka. 18. A proletárok. 19. A király mondta. 20. A diplomata. Házasság hajdan. 21. Sába királynéja, Wilt Mária asszony vendég játéka. Rendkívüli előadás. 22. II. Rákóczy Ferenc fogsága. Újabbakból kilátásba helyeztettek: Névtelen hősök. Eredeti opera. A korona gyémántjai. Opera. Figaro házassága. Cymbeline. Rita. Donizetti dalműve. A ré­giekből : febr. 27. A fösvény. Márc. 8. Mátyás fia. A szerelem bolondjai. Macbeth. IV. László: A bűvös vadász. Teli Vilmos. * (Henneginne­k) egy új farsangi bohózatát adták a Palais Royal színházban Párisban nemrég. A bohózat címe: La corbeille du noces (A nászkosár.) 8 egyike a legsikamlósabb termékeknek, miket a frivol francia szerző valaha produkált. A mese egy bolondos végrendeleten alapul, melynek értelmében, Fortuna Vi­comte 21 éves koráig a legszigorúbb ártatlanságban ne­veltetik s ekkor meg kell nősülnie. Azonban midőn Ju­­liettet már el akarja venni, fedezik fel a végrendeletnek egy záradékát, mely szerint a vőlegénynek előbb még Paris összes csábjait meg kell ismernie és győzelmesen szembeszállani velük. Az atyja és a vicomte nevelője tehát Párisba viszik Fortunet, kísértetbe viszik és egy­úttal mindketten egy-egy szerelemgyermek után kutat­nak, kinek mindegyikök atyja vél lenni. Fortunehoz tit­kárul egy dalmát herceg csatlakozik, kivel aztán egyik sikamlós helyzetből a másikba jutnak. A közönség bár igen sokat kacagott, az újdonságot nem valami kiváló tetszéssel fogadta.______________________________________

Next