Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)

1880-04-01 / 90. szám

Budapest, 1880. II. évf. 90 szám. (400.) Csütörtök, április 1. Előfizetési árak: _ Kiadó hivatal: fTrrAq? AvrA 14 frt __ kr H Budapest, nádor-utca 7. n., e­gesz evre k­i Kr. _____ ____ OS fii __ __ hova az elofizetések és a lap «két-Félévre 7 — gBWMjj MM­H küldésére A képes H B B B A BH&l ABiB B Budapesten, nádor­ utca 7. 1!Z.m. : ::: : %? POTJU­KAT NAPTPAP negyedévre , . . . • 1 „ JL I­­­I -A. XixXl 1. 11 xXL X. X ilXX • minden közlemény intézendő. Egyes ezim­era 8 kr. , , , V . . TM ■‘-“T . J Bérmentetlen levelek csak U­Előfizetések utál szítai és nem SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLEKLETTELN^1^7 «iratok vissza nem adatnak térni. __________________________________________________________________________ ________________________________ N­APTÁR. LÁTNIVALÓK. képtár ; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva szett társulat tárlata. [Sugár-út, saját dig megtekinthető. - Hői vágóhid­ai O­^ A __ ru . * . . a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományos aka­roksári­nt végén a vám meneti. - Váró«­'Csütörtök katholikus : Hugó püspök Nemzeti múzeum. [Múzeum-körnt.] minden hétköznapon 9-1-ig. — Országos démia. [Ferenc - József - tér saját­ ház.] - hál a régi a városház-teren, al­ul a Lipót-Thendóra Nyitva: d. e. 9­1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- Iparmúzeum. [Sugár-ut, a képzőmüve- utcában 34. sz. a.­­ Váróul vigadd a protect ana xneonora a természet- és népraj­zi-tár; kedden és pente­­tájában. Nyitva: vasárnap, szerdán, éa pente­­szeti társulat háza.] - Királyi vár és fredoute] az aldunasoron. - Állatkert • görögorOB* : Szabás VI. keB am ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9­1-ig. - Országos képzőmérvé- várisert Budán, az udvar távollétében mint városligetben. A mai szám tartalma : Áprilisba. — Pol. hirek. — Pol. szemle. — Főv. ügyek­­— Tud. és irod. — Színház és művészet. — A cár sze­relme. — Táviratok. — Napi hirek. — Neumann gyil­kosa elfogva. — Közg. hirek. — Szinlapok. — Tárca: Egy április bolondja. — Regény: A kisértet. (Folyt.) — Kié lesz a kis­lány? - A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Áprilisba! A költözés ösztöne ily­enkor gerjed fel a vándor madarak szivében. Ilyenkor küldi őket a vágy vissza a múlt ősszel elhagyott szép ha­zába. Megérzik a légáramlatból, nap sugarából, felhők járásából, hogy ott a hó már elolvadt, a fák kilombosodtak, hegyen-rónán friss tenyészet járja s a derült ég mosolyát ezüst vizek tükrö­zik vissza. A költözés e vándor­ösztöne — úgy látszik — az egyesült ellenzéket is megszállta, mert nagyon cihelődik mostani szállásán s réz­­tollú­ fülemiléi szörnyen fü­työrészik az elhagyott fészek után epedés szomorú nótáját. Politikában a vándor­madarak, kinek nincs állandó hazája, de költözik az időváltozással s ott rak fészket, hol legjobb mód vár rá, ubi scene, ibi patria, — „jó madárénak hívják. Ilyennek akar beválni az egyesült ellenzék ? Múltja csupa költözésből áll. Kiszakadt a szabadelvű pártból, szakított Tisza Kálmánnal, mikor a közgazdasági kiegyezésért a felelőssé­get nem akarta vele közösen viselni. Egyesült a konzervatívokkel, mikor a bosnyák politika ■elleni akcióra magát gyengének érezte. Szövet­kezett a párton­kivüliekkel, midőn kormány­ostromlásainak sikertelenségét minden név sze­rinti szavazás alkalmával tapasztalhatta. Most aztán, hogy a megbukott bizalmatlansági sza­vazat után elveszte kedvét a további akcióktól, — felbontja a szövetséget, széttépi az egyezsé­get s visszavándorol, honnan kiszakadt, a sza­badelvű pártba ? ! Hallottuk tegnap a fülemile dalt, mely nyiltan bevallja, hogy a párt álláspontja tart­­hatlan s a fúzióra, jobban mondva konfuzira mellőzhetlenül szükség van. Megszólalt egy kakukmadár is, mely el­lenzéki létére kormány­fészekből kakukol, hogy a szabadelvű pártot ellenzéki elemekkel rekon­struálni kell, e célból béküljenek ki jobboldal és balközép, az ellentétek szövetkezzenek s a párt, mely három éven át képtelennek nyilvá­­nító Tisza Kálmánt a kormányzásra, most is­merje el róla, hogy ő Magyarország legtehetsé­gesebb fia s a politikában nélkülözhetetlen. Hát lesz ezek igen furcsa dolgok. S a legfurcsább, hogy e kakukmadarat, mely rendszerint lopva szokta tojását a gimpli­­fészekbe rakni, most maga a gimpli invitálja a tojáscsempészetre, ki is költi s el­dicsekszik vele. Hívják az ellenzéket a szabadelvűek s az hallgat a hivásra. Eldobja zászlaját, lerakja fegyvereit, bocsánatot kér Tisza Kálmántól, az eddigi harcot félreértésnek nyilvánítja s aztán beolvad a kormánypártba.______________________ Minek is vált ki onnan, ha ez volt csak a célja ? Minek dobálta be az ablakokat, me­lyek alatt csupán Fenster promenádeot akart csi­­­­nálni ? Hisz az okok, mik a kormány­párttól el­­választák, ma se tűntek el! Az ország pénz­ügyeinek rendezése, a közgazdasági regeneráció, az államerő fokozatos fejlesztése, közigazgatás, kultusz és igazságszolgáltatás dolgában a kor­mány ma is csak oly tehetetlen, feladata felől csak oly tájékozatlan, a végrehajtás körül csak oly kapkodó, mint volt évek előtt. Ezt a kor­mányt megy az ellenzék támogatni? Igaz, hogy ígérnek neki konceszsziókat, ajánlanak fel neki tárcákat, befolyást, kezdemé­nyezést. De kik ígérik? A kormány? Nem. A szabadelvű párt ? Nem. ígéri egy t­ör­ed­é­k, mely személy válto­zást óhajtana bizonyos szakminisztériumok élén s erre alkalmas embert a mamelukok közt nem talál már, ezért hívja az ellenzéket segítségül. Ez a töredék azonban minden körülmé­nyek közt ragaszkodik Tisza Kál­mánhoz. Várjon egy rekonstruált kormány, élén Tisza Kálmánnal létesítni fogja-e mindazt, miért az ellenzék eddig küzdött ? Hol a garancia ? Két eset lehetséges: vagy kötelezi magát a kormánypárt, hogy a kormánynyal az ellen­zék programmját végrehajtatja, vagy nem köte­lezi magát. Az első esetben az ellenzék a győz­tes, ő a hivatott a kormányzásra s a többség .A „PESTIHÍRLAP» TÁRCÁJA. Egy április bolondja. (A „London Society“ után. Valamint Helena oka volt Trója elpusztu­lásának, úgy Somerset kisasszony is sok szív­­beli aggodalmat és bajt okozott a mi falunkban. A mi falunk egészen előkelő hely, valódi kül­városon kívüli paradicsomkert, díszes falusi lak­­házakkal, a­melyek előtt szép vaspántos keríté­seket, mögöttük pedig őszi fákkal szegélyzett tá­gas gyeptereket lehet látni. Csaknem minden lakóház mellett van kocsiszín és istálló is, és nem egynek a kapujából robog ki a nagy csa­ládi üveges hintó, bakján hajporos kocsissal és a hátulsó bakon két hajporos inassal, és általá­ban egészen arisztokrata közönség vagyunk, s remélem, ebben önök is egyet fognak érteni velem, ha megmondom, hogy nemesi levelünk eme nagy hódító a „kereskedőktől“ származik. A­mint mondtam, Somerset kisasszony sok szívbeli bajnak volt az oka falunkban, mert szép volt mint Helena. És ezt nagyon lehet csodálni, mert atyja rut, közönséges és félszeg kinézésű ember volt, a­kiről azt lehetett volna hinni, hogy eredetileg árkok ásásával, sertések leölésével és sörkiméréssel foglalatoskodott. — Különben ez nem tartozik a dologra, elég az az hozzá, hogy Sommerset Péter és a­ falunk királya, leánya Julia, pedig ugyanennek ünne­pelt szépsége volt. A fiúk már akkor kezdtek utána futni, midőn még csak tizenhat éves volt, és nem csoda. Már akkor is olyan volt, mint ,egy sylphid. Bájosabb alakot nem lehetett látni sehol. Termete korához képest magas, de egész alakja kifejlődött volt.­­ Karcsúbb derekat, keskenyebb lábat és finomabb pici kezet az övé­nél lehetetlen képzelni. Arcát se kellett mutat­ni­a, hogy mindenki meg legyen győződve szép­ségéről. Ha csak távolról látták is végig lebegni az utcán csinos, egyszerű ruhájában, minden nőtlen ember szíve mozgásba jött, mint az óra­ingák az órásboltban. Arca oly bájos volt, hogy valahányszor az ember látt­a, mindig felmerült lelkében azon kérdés, ha csakugyan lehetséges-e, hogy az öreg sir Péter e gyönyörű gyermek atyja. Körülbelül úgy hasonlítottak egymáshoz, mint a galamb az oroszlányhoz, ámbár az iga­zat megvallva, sir Péterben több volt a pávián­ból, mint az oroszlányból ? Julia arcszíne a le­hető legszebb volt, és mihelyt egy kissé felhe­­vült, rózsaszín pir­boritá el,orra egyenes finom met­szésű , nagy kék szemeiben majd a kedély szik­rázott, majd a nyájasság tükröződött, szája ha­sonlított Cupido ifjához s mindkét végén kis gödröcske volt látható. Ajkai hasonlítottak a klárishoz, fogai a gyöngyökhöz és hajfürtjei a nap arany suga­raiban hullámzó érett gabona kalászaihoz. Bach ! elég­ ép oly kevéssé vagyok képes őt leraj­zolni, mint repülni. Van fogalmuk önöknek fe­lőle ? Van fogalmuk önöknek egy vidor ke­délyű, tréfálni hajlandó Ophéliáról, a­ki kész egy csinos rózsaszínű selyem napernyővel meg­veregetni Hamlet vállát és kacsintgatni Hora­­tioval, vagy Rosenkrantzal, vagy Guildensternnel vagy bárki mással csupán azért, hogy szépsége tüzérségét gyakorolja ? Midőn Sommerset kisasz­­szony tizenhétéves volt, falunk egész fiatalsága lábai előtt térdelt, vagyis folytonosan környezte és ostromlotta őt, bár­hova ment. Minden séta kocsizása oly ünnepélyes volt, mint egy-egy par­lament megnyitás, a fiatal emberek sorakoztak az utca hosszában, hogy őt láthassák, és lee­melték kalapjaikat, mintha csak a királyné ment volna el előttök. Minden összejövetel vagy táncvigalom alkalmával összecsoportosultak kö­rül, és forma szerint küzdöttek, hogy ki lehes­sen azon boldog, a­ki őt bevezetheti az étte­rembe. Ott mindenki mellette akart ülni, de mi­után ezen sorsban csak két egyén részesülhe­tett, a többiek kénytelenek voltak megelégedni azzal, hogy távolról bámulhatták őt és az asz­talon keresztül beszélhettek vele. Csodálkoznak önök, hogy ez épen nem tetszett a falubeli mat­rónáknak és leányoknak ? Somerset kisasszony monopolizálta valamennyi választó­képes fiatal embert, d­e szó szoros értelmében valamennyit. A leányok szívek mélyéig voltak megse­bezve. Sok éjszakán keresztül áztatták párnái­kat keserű könyükkel a könnyelmű kenderhajtó baba miatt. Az anyák egész egyszerűen dühöng­tek, Somerseték eljárása valóban botrányos volt. Somerset kisasszony nem akart férjhez menni és engedte, hogy mások férjhez menjenek. Ez volt a valódi sérelem. Senki sem irigyelt volna tőle egy férjet; épen nem, hadd válaszszon ki egyet s aztán engedje, hogy mások is szabadon választhassanak.“ De Somerset kisasszony ezzel épen nem sietett. Nagyon részlethajlatlan volt mosolyainak és pillantásainak kiosztásában, a­miből az következett, hogy a fiatal emberek is kitartók maradtak, mert mindegyik azt remélte, hogy végre is ő lesz a győztes. Így tartott a dolog két évig, s ezen idő alatt egy nevezetesebb házasság sem történt a faluban, nagy bosszankodására nem csupán a­­ matrónáknak és leányoknak, hanem a lelkész­­­­nek, az egyházkerületi írnoknak és Jobbinsnak,­­ a pástétom-sütőnek is. Végre azonban azon hir terjedt el, hogy Somerset kisasszony jegyben­­ jár. Eleinte kétkedtek a hit alaposságában,­­ mintha sokkal jobb volna, hogy sem való le­­­­hetne, de Jobbins véget vetett a dolognak, azon kijelentéssel, hogy nála már megrendelések tör­téntek a lakodalmi ebédre. Most már a fiatal­embereken volt a sor megbotránkozni. Somerset kisasszony egynek se nyújta kezét azok közül, a­kik oly soká forgolódtak körülé és udvaroltak Alai számunk 8 oldalt tartalmaz.

Next