Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)

1880-04-20 / 109. szám

II. évf. 109. szám. C109.~) Budapest, 1880. Kreda, április 20. Előfizetési Arab a képes heti melléklettel együtt: Egéé« évre.........le­írt — kr. Félév«................. 7 „ - „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy hő«............1 „ 20 „ —0— Egyes száma heti melléklet nél­kül helyben 4 kp. Vidéken 6 kr. A képes melléklet kücsön : egész évre ........................4 frt félévre...................................2 „ negyedévre . . . . • 1 „ Egyes szám ára 8 kr. Százajét­zen adatik.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTÉl£l^y/ KAPTÁK. Kedd katholikus : Sulpicius , protestáns Rezső • görögoron: Herodion LÁTNIVALÓK. Nemzeti mmerm. [Múzeum­ körút.] Nyitva: d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár; kedden és pénte­ken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9— 1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénte­ken 9-1-ig. - Országos képzőművé­ füzeU társulat tárlata. [Sugárzút, saját ház.] - Magyar tudományos aka­démia. [Ferenc-József-tér saját­ ház.] - Ipar museum. [Sugár-ut, a képzőművé­szeti társulat háza.] - JKirályi vár és várkert Budán, az udvar távollétében min­Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. I. em., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Kiadó hivatal: Budapest, nádor­ utca 7. 82., bora az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszóla­lások intézendők. Hirdetések: a kia­dóhivatalban vételnek fon­dig megtekinthető. — Közvágóhíd ai o­­roksári­nt végén a vám mellett. — Város, hál a régi a városház-téren, az uj a Lipót­­utcában 34. sz. a. — Útíl’Osi vigadó [redoute] az aldunasoron - Állatkert a városligetben. A mai szám tartalma: Szóbeliséget és több királyi táblát! — Pol. hírek. — A kik bennlünket úgy szeretnek. — A tisztelt házból. — Főv. ügyek. — Tudom, és írod. — Szinh, és müv. — Színházi csevegés. — Barangolás Velencében. — A ,,Vindobona“ magyarjai. — Táviratok. — Tűz az omnibusz-telepen. — Napi hírek. — Közgazd. hírek. — Szinl. — Tárca : Régi szegény-legények. — Regény : Az amerikai. (Folyt.) — Vegyes. — Hirdetések. Szóbeliséget és több királyi táblát! (p. k.) Mint minden év budgetvitáiban a vallásügyi tárcánál rendszeresen fölemelkedett Irányi Dániel és a polgári házasság behozata­lát évről-évre indítványozta, úgy emelkedtek évenként a sajtóban rendszeresen az igazság­ügyi tárcánál a szóbeliséget , a királyi tábla szétosztását sürgető erélyes hangok. A kor szellemével együtt jár az, hogy a nyügző írásbeliség bilincseiből kibontakozva, a szabadabb szóbeliségnek adassék hely, s ma már európaszerte elismertetett, hogy a helyes igazságszolgáltatás alapelve a szóbeliség és köz­vetlenség, a nyilvánosság által ellenőrizve. Az eddig uralkodó írásbeliség, nehézkessé­génél fogva s az uralma alatt könnyen lábra­­kapó visszaélések folytán egyaránt meghaladott álláspont a tudomány szemeiben, annyival is inkább, mert könnyen biablonszerű formaliz­mussá válhatván, az anyagi jog felett az alaki­nak ad előnyt. És ellenkezőleg a szóbeli eljárás, melynél a peres félnek lehetővé tétetik a helyes felfo­gásra legalkalmasabb módon közvetlenül a biró színe előtt hatni ügye eldöntésére, az arra szol­gáló jogi mozzanatok elsorolásával, a tudakozó bírónak minden pontban való felvilágosításával, megkönnyítvén egyúttal a bíró feladatát is a hiányos anyagi törvények mellett. Dacára annak, hogy hazánkban e meg­győződés uralkodik, igazságügyi kormányzatunk mégis teljesen mellőzi az ország jogászköreinek kívánságát, a jogászgyűléseknek több ízben nyomósan kifejezett óhaját a szóbeliség behoza­talára s teljesen feledésbe borította a Horvát Boldizsár minisztersége alatt oly nagy hévvel megindított mozgalmat, melynek az 1867-iki perrendtartási javaslat köszönhető. Bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy az igazságügymi­ni­sztérium kebelében a jelenlegi és ideiglenes minőségben törvénynyé emelt perrendtartás he­lyett egy újabb javaslat készült, melyben a szóbeliség és közvetlenség elvei teljesen mellőz­­vék, összesen csak némi közvetlenségi és szó­beliségi cafrangok toldoztattak hozzá, melyek az ügymenetet csak tetemesen hátráltatni fogják. Nem vagyunk azonban hajlandók azt el­hinni, hogy a törvényhozás az igazságügyi kor­mányzat e hibáját magáévá tegye, amint olvas­tuk is, hogy a holnap megkezdődő igazságügyi budget-tárgyalások folyama alatt Vesztei­ Imre képviselő a ház asztalára a szóbeliség és köz­vetlenség elveire fektetett törvényjavaslatot fog letenni, melyben a királyi tábla decentralizációja is javasoltatik. Elvártuk volna igazságügyi kormányza­tunktól, hogy ily fontos ügyben a kezdeményi joggal él és saját szakemberei által kidolgozott javaslattal lép elő, de örömmel üdvözöljük az említett képviselő javaslatát, remélvén, hogy a sajtó útján nyilatkozó közvéleménynek lesz any­a­nyi hatása a nép­képviseletre, miszerint elfoga­dását halogatni nem fogja, vagy legalább elv­ben kimondja. Mindkét elv, mely állítólag Veszter javas­latában foglaltatik, hazánkban elválaszthatatlan egymástól. Horvát Boldizsár javaslatában már ki volt mondva a királyi tábla decentralizációja és nyolc kerületi táblává alakítása. Az, akkor takarékossági szempontból vettetett el s ugyan­azon szempontot szokás most is emlegetni, midőn a királyi tábla újjászervezéséről és dislokációjáról van szó. Pedig erre nemcsak a saját körében vitt ügykezelés hathatósab ellenőrzése végett van szük­ség s az oly sokszor emlegetett költségszaporodás is elenyésznék a kerületi táblák székhelyévé teendő városok költségviselési ajánlata folytán, hanem nemzetiségi szempontból is csak előnyös lenne, ha esetleg idegen anyanyelvű városra esik a kerületi tábla székhelye s ott a felsőbb fokú magyar bíróság és előkelő állású bíróinak je­lenléte csak a magyar szellemet emelné. Mert azt alig mérnék hivni, hogy a magyar állam­ban a bíróságok mások lehetnének, mint ma­gyarok, ha esetleg a vidék nyelve nem is az. Az imént megcáfolt két ok az, melyre a királyi tábla decentralizációját sürgető javasla­tok ellenében szokás hivatkozni, de amint ezek nem szolgálhatnak indokul az óhajtott intézke­dés meggátlására, úgy azok a szóbeliség beho­zatalára sem folyhatnak be gátlólag. A szóbeliség behozatala nem von maga után költségtöbbletet, sőt a könnyebb ügymenet mellett nagyobb szellemi megtakarítás eszközöl­­tetik úgy munkaerőben, mint a drága időben. A A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Régi szegény legények.*) HAJDANI KÉP. I. Sürü erdő neveli a betyárt, — mondja a népdal, s részben igaza van; azonban a sürü erdőn innen többnyire egyéb is volt, a mi miatt a legényből szegény legény szokott válni. A tár­sadalomnak mindig volt s örökké lesz baja; or­vosait, betegeit egyiránt maga neveli, — orvo­sai is megkapják s tovább hurcolják és terjesz­tik a nyavalyát az egészséges vidékeken. Azok a betegségek is igen tudnak alkalmazkodni; elfo­gadható színben, köntösben jelennek meg, kitar­tók, behízelgő s „ellenállhatatlan“ modoruk van. A terjeszkedés első fokán is mutatnak már némi szelidülést s hovatovább annál simábbak és ke­­vésbbé visszatetszők. A szegény beteg (legény) még lopott, rabolt, talán ölt, gyilkolt is, a bor­­bély-komisszárus már csak orgazdálkodott, a kirurgus-prokurátor, a doktor stb. már csak fe­liből, harmadából vett részt a hajban. Amaz még jó paripáért engedte el a „bajt“, más helyen csak úgy álltak szóba, ha sárga csikók csen­gője szólt. Hát a törvény mire való volt elejétől kezdve? Törvényeinkre, kivált szigorúság szem­ * 5 *) Mutatvány a „Szegedi Árvizköny­v“­­ből, kiadta a Kisfaludy-társaság, írták a társaság tagjai. Szerkesztette Szász Károly, fűzve 4 frt, diszkötésben 5 frt. pontjából, semmi panasz sem lehet Szabad em­ber már szent István idejében szolgaságra vet­tetett, ha lopást, rablást követett el s bünevált­­ságát le nem tudta fizetni. Ha szolga volt, or­rát, fülét válthatta meg, de harmadizben halál­lal lakott. Szt. László már a váltságot eltörölte, s a tetten kapott szabad vagy egyházi embert tíz dénár érőért akasztófa várta, a szolgát csak ha másodszor is azt tette, első ízben pedig orra nélkül maradt. Irgalmas vagy megvesztegethető biró szolgaként adatott el stb. Atalában virágzott az akasztófa. A túlságos szigorúság s kegyetlenség min­dig szaporítja a büntettek számát. Igaz, hogy a ki­csiny lopás nagyra viszen,de az sem tagadható,hogy az elrémítő büntetésnek is van bűnre kényszerítő ereje. A megugrott kis bűnösből nevelt az erdő és puszta nagy bűnöst. A kiállott méltatlanság sajnálkozó részvétre talált, a bujdosó élet szo­morú gyönyörűségei és erőszakos vége igen sokszor inkább csalogató, mint elriasztó hatással voltak a rendkivüliség iránt fogékony durva­ságra s fejletlen értelemre. — Ma sincs kü­lönben. Hazánkban ezen emberi gyarlóságon kívül még sok oly esemény járult a szegény legény­ség, lovas betyárság fentartásához, melyhez ha­sonlók másutt, kisebb mértékben sem fordul­tak elő. Az örökös belviszályok, hatalmaskodások, folytonos harcok és háborúk. A keresztyénség és pogányság küzdelme mindjárt kezdetben erdei bujkálásra kényszerítette a régi vallás híveit. Salamon háborgása, a kunok, tatárok pusztító barangolásai, a keresztes hadak jövése-menése, Nagy Lajos és Mátyás hadjáratai, a főurak ci­­vódásai, a pórlázadás, mohácsi vész, török ura­lom, német gazdálkodás, kuruc­ mozgalmak, a sokszor több kárt, mint hasznot tevő admi­­nisztráns bölcseség s ennek oktondi szolgái, kisebb vagy nagyobb mértékben mind hozzájá­rultak annak a szabad életnek megörökítéséhez, melynek senki sem örült. A bujdosó szegény legényekről soha sem hallgatott el az ének, a nép dalai többnyire ma­gokkal mondatták el bánatos történeteiket. Kí­méletre volt szükségük s a mit mentségökre mondani lehetett, magokkal mondatta el a mú­zsa egész a töredelmes megbánásig s jóra intő búcsúszóig. Majd a vásári ponyva fogta föl az énekeket s adta tovább, mig újabbak nem felejtették el a régieket. A szomorú dicsőségre minden idő termett újabb alakokat s a puszták pünkösdi királysága csaknem egész máig leér. A vasúti síneket fölszaggató betyár még lehetett ilyen, de a vasúton járó szegény legény már csak zsebmetsző tolvaj. De hagyjuk ezeket! Amazok legújabb nemzedéke sem önszántából és csak gyalog je­lent már meg, — pedig „nem is betyár, ki gyalog jár“ — azon várban, melynek maholnap helye sem ismerszik meg többé, noha egykor Szulimán császár — Tinódi szerint: Azt felrakattatá Szeged városában ; Csuda bölcsen rakták minden állatjában, Kinek mássa nincsen — mondják — ez országban ! Az a vidék, melyről nehány évvel ezelőtt annyira megtelt ez a vár, 500 évvel ezelőtt sem volt szűkében a szegény legényeknek. Még ak- MLui számunk 8 oldalt tartalmaz.

Next