Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)
1880-04-08 / 97. szám
2 gyát Cserháti tanár jelentése képezte a Keszthelyen eszközölt irtásról. Keszthelyről két szőlőt jelentettek phylloxerlepettnek, ezek egyikében, a Kollernak meszesgyöröki szőlőjében a márcziusban eszközölt vizsgálatnál találtatott is phyllloxera, de a philloxerás tőkék száma csak 55 volt. Ennek folytán a hozzávett biztonsági övvel együtt összesen 240 négyszög méter szőlő irtatott ki és mérgeztetek be, felhasználtatott 51 klg. szénkéneg. A mérgezés után 9 nappal eszközölt vizsgálatnál csak eldöglött állatok találtattak. A másik szőlőben, hova szintén Kassáról hozatott ezőlővessző, philloxera nem találtatott s ezért a mérgezés elmaradt. — Cserháti indítványa folytán a többi inficiált területeken az irtás csak április hó második felében fog eszközöltetni. — A gyűlés további folyamában Kerntler jelentést tesz a beszerzett amerikai szőlővesszőkről. E vesszők kísérlettétel végett Pancsovára küldetnek. Végül az albizottság megbizatott, hogy a Pancsován felállítandó kísérleti állomásról mielőbb egy részletes tervezetet terjesszen be. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésében a vallás- és közoktatásügyi miniszternek pótszükségletéről szóló javaslatot tárgyalta. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében folytatta a magyar csődtörvényjavaslat részletes tárgyalását. Az egyesült ellenzék mai d. u. tartott értekezletén a földmivelés ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetése tárgyaltatott. A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) XXXVIII. sabb értelmében vett törvényalkotásokra pedig majd csak azután pünkösd körül, nyári hőségben, álmos hangulattal kerül a sor. Akkor tárgyaljuk le a kormányelnök ma benyújtott négy rendbeli törvényjavaslatát Szeged város rekonstrukciója dolgában. E javaslatokat nem szükség külön ismertetnem. Ön már tanulmányozhatta tartalmukat azon emlékiratból, melyet a szegedi királyi biztos pár hét előtt Szeged városához s a kormányhoz intézett. A javaslatok az emlékirat pontozatain alapulnak. Szeged városa hozzájárult a feltételekhez, most már csak a ház szavazata szükséges, hogy az új Szeged építéséhez egészben és nagyban hozzá foghassanak. Napirenden a közlekedési tárca folytatólagos tárgyalása állt. Az államvasutak gépgyárának címénél Madarász József szólalt fel. Ismételte az említett gépgyár germanizáló főtisztviselőiről ismert dolgokat, melyeket annak idején a Pesti Hírlap eléggé szellőztetett. Előadta a magyar mérnök és építész-egylet ez ügyben kimondott véleményét, mely szerint a dolog elég fontos arra, hogy a miniszter hivatalos vizsgálatot rendeljen el. A vizsgálat elrendeltetett s eredményéről a miniszer jelentést tett a háznak, de a jelentés adatai nem megbízhatók. Madarász elismerésre méltó buzgalommal tanulmányozta a gépgyár ethnographicus viszonyait, két ízben személyesen kigyalogolt a gyárba és arról győződött meg, hogy ott a kezelési nyelv csak egyes osztályokban a magyar. A többiben német. A gyár igazgatója panaszkodott akkor neki, hogy szakszerű terminológiával a magyar nyelv nem bir s ez állítást a jelen volt államtitkár hallgatólag kétségbe vonta (zajos derültség), illetőleg hallgatólag helyeselte. „Már most — jegyzé meg Madarász — feltéve, de meg nem engedve, hogy magyar műszavaink e szakmára nincsenek, kérdem én, miért nem használják a gépgyár tisztviselői a magyar nyelvet idegen terminus technikusokkal?“ (Élénk helyeslés balról). Végül határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint a ház küldene ki egy bizottságot annak megvizsgálására, vájjon a gépgyár fenntartása szükséges-e államvasutaink érdekében, behozza-e a gyár üzeme a belé fektetett kiadásokat, helyes e a gyár mostani vezetése, elég méltányos bánásmódban részesülnek-e a magyar tisztviselők s nem szoríttatnak-e egyenlő qualifikáció esetén is a német tisztviselők mögé? E beszéd ellen Szathmáry Miklós vette védelmébe a gyárat. Elmondá, hogy annak fenntartása már csak azért is szükséges, mert 600 embernek ad kenyeret s olyan gépek kerülnek ki belőle, miket különben a külföldről kéne magunknak hozatnunk. (Helyeslés jobbról.) Hogy a gyár tisztviselői hasznavehető munkaerők, azt bizonyít a munkájuk eredménye s a gyár jó hírneve. Ha — úgymond szóló — a Madarász határozati javaslata elfogadtatnék, akkor a gyár igazgatója előtt két alternatíva állana: vagy kénytelen volna a gyárban kizárólag magyarokat alkalmazni, vagy kénytelen malom, háromszázötven iskola és 144 ezer lakott ház volt benne. Épen e virágzása folytán irányultak Heratra Timur és Csingis kán rabló hadjáratai. Ezek azonban Herat jelentőségét nem csökkenték, összesen egy időre alaposan kifosztották, mi aztán a kereskedelem által újra kárpótoltatott. Hanyatlása Hussein Mirza szultán 1506- ban történt halálával kezdődik. Az ezbekek kiűzték utódait Heratból s Khorasszan jön a harctér, melyen azokkal a perzsák a hatalomért megmérkőztek. A végeredmény a persák győzelme lett, ami a városra új korszakot hozott. A sahok törekvése az volt, hogy egy új fővárost alapítsanak s e célra Mashadot szemelvén ki, száznyolcvan évi uralmuk alatt folyvást arra törekedtek, hogy a herati kereskedelmi vonalat Mashadra helyezzék át. Fáradságuk hiábavaló volt. Mashadnak egyenes összeköttetése volt Chinával, de egész Ázsia kereskedői a régi „király utat“ el nem hagyták. Más oldalról is sokat kellett azonban szenvednie. Nemcsak megszűnt főváros lenni, de a kormányzó székhelyét is eltette onnan. A tudósok is, kiket nem pártoltak tudományszerető fejedelmek, elvonultak onnan, a paloták összeomlottak, a híres kertek elpusztultak, de azért kereskedelme megmaradt. A leggyászosabb idő csak ezután következett. 1717-ben az afghánok foglalták el s barbár kezekkel ■) pusztíták el a virágzó várost. Másfél század óta nyög a szerencsétlen lakosság , volna lemondani. A kényszerítés magyarok alkalmazására egyértelmű a hivatalos fegyelem meglazításával. Mindkét eset az állam érdekei ellen szolgál s azért szóló elveti Madarász határozati javaslatát. Orbán Balázs főleg azt törekedett bizonyítani, hogy a miniszterben a magyarosítás ügye iránt a jó akarat meg van, de hiányzik belőle a határozottság, hallgat a rosz tanácsadókra, leengedi beszéltetni magát az erélyes cselekvéstől s ettől kapnak vérszemet a germanizáló tisztviselők. Elfogadja Madarász határozati javaslatát. Ezután a vita kizárólag a gépgyár ügyére szorítkozott. Zimmermann igazgató beérheti a szomorú dicsőséggel, hogy a magyar törvényhozók fél napot az ő személyének szenteltek. Hyeronimi Károly államtitkár védelmébe fogadta Zimmermant. Hogy felszólalását delikátabbá tegye, azt bocsátá előre, hogy ő a magyarországi ipart szintén magyar kezekbe óhajtja összpontosítani. De! ... s itt következett sok, de. Polemizált Madarászszal, s védelmezte a gépgyár megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésében foglalt adatok helyességét. A személyzetről általán azt jegyzé meg, hogy annyi benne a magyar szakerő, amennyit 1870. óta, mikor az akkori belga gyárat az állam megvette, alkalmazni lehetett. A tisztviselők túlnyomó része akkor német volt, kiknek egyszerű elbocsáttatása nem állt az állam s a gyári üzem érdekében. Ha üresedés volt, a miniszter mindig magyar embert alkalmazott. Rendeleti után elég intézkedés történt, hogy a német tisztviselők eltanulják a magyar nyelvet, — volt is eredménye, mert az ügykezelés ma magyarul foly s az igazgató tud is, ért is nyelvünkön. Az aligazgató tősgyökeres magyar ember. Fordulnak elő egyes német nyelven írt számlák, mert a magyar kereskedelmi törvény nem tiltja ilyenek kiállítását, akadnak német levelek, német megrendelőktől, kiknek senki se tilthatja, hogy megrendeléseiket saját nyelvükön tegyék meg. A gyár a mostani személyzettel tekintélyes helyet foglal el a kezdő magyar gép iparban és jó hírnévvel bír a külföldön is, mint iparvállalat kifizeti magát, a magyar közlekedésügynek jó szolgálatokat tesz. Ezért pedig se az igazgatót, se a személyzetet nem illetheti szemrehányás. Nem fogadja el Madarász javaslatát. Ráth Károly azon kezdi, hogy Madarász Józsefet elnevezte Jánosnak (tudvalevőleg a Martonfalvy felakasztott gyilkosának neve), mely nyelvbotlásra a ház viharos derültségben tört ki. Azután szóló „szakszerűleg“ foglalkozott a gépgyárral, ő nem a nyelvkérdésre helyezi a fősúlyt. Iparos szempontból is elég kifogása van a gépgyár ellen. Nagy bajnak tartja, hogy a gépiparnál kevés alkalma van a magyar ifjúnak a gyakorlatra, mert gépgyáraink fejletlenek s a magyar erőket az üzem érdekében csak elvétve alkalmazzák. Másik bajnak azt tartja, hogy az állam gépgyár nem foglalkozik egy munkaággal, de üzemkörébe vesz többfélét, így persze soha se versenyezhet egy ágban se a külföldi javílatlan vad csordák uralma alatt, melyeket a pusztítás, kegyetlenkedés, gyújtogatás és orgyilkos műveiben még eddig nép fölül nem múlt. A kereskedelmet is teljesen elriasztották onnan,mesés magasságú vámokat vetve a cikkekre, a karavánokat kifosztogatták, a munkásokat kivándorolni és Mashadba áttelepedni kénytelenítvén. Következménye az lett, hogy a nagy bazár, Ázsia egykori büszkesége romba dőlt, az egykori palotáknak nyoma se volt, a nép elszegényedett, a gyönyörű völgy rablófészekké lett és kipusztult. A helyzet azóta kevéssé megjavult, de Herat azért még most is csak az egykori nagyság romja. Vámbéry, ki 1863-ban Heratban járt, megragadó vonásokkal írja le az afghánok kegyetlenségét, féktelenségét és rablási dühét, valamint a heratiak nyomorát is. Az angoloknak emberbaráti kötelessége az, hogy Heratot, Khorasszan gyöngyét kivegyék az afghánok gyenge kezeiből addig, míg Oroszország ki nem csavarja úgy is, saját javára. Mért is fektetne oly nagy súlyt Oroszország a csupa romokból álló Mervre, ha nem volna az a legegyenesebb út Herathoz, mely India kulcsa. Ha Angolországot az emberbaráti érzelem nem is vezeti Herat elfoglalására, saját haszna és érdeke úgy is arra bírják, s akkor Khorasszánnak, és Heratnak egykori fénye bizonyosan vissza fog szállani s közép-Ázsia lakói büszkén nevezhetik Heratot újra Khorasszan gyöngyének. —yaza, T. szerkesztő ur! Valahogy mégis csak átcsúszunk tán e hóban a részletes budgetvitán. Az ötödik miniszteri tárcával ma szerencsésen végeztünk volna. Hátra van még négy s ezek valamennyiénél lesz ám tüzetes szakszerű vita. A kereskedelmi tárca felidézi a ház valamennyi gazdájának, iparosának, vámpolitikusának képét s egy rakás indítványt zudit a ház asztalára. A vallás- és közoktatási tárca két tengeri kígyót támaszt fel óceánbeli hullámsírjából: a polgári házasság s a vallásalapok kérdését. (Ma osztotta ki a miniszter a folyosón a ház tagjai közt az alapok megvizsgálására kiküldött 9 tagú bizottság jelentését. Alkalmilag visszatérek reá.) Az igazságügyi tárcánál ezúttal se fognak elmaradni a mi speciális jogászaink, ellenzéki miniszterjelölteink és univerzal-zseniink. A honvédelmi tárcánál részünk lesz ismét különféle thalikálmánkodásokra, orbánbalázskodásokra, sőt — ha a sors nagyon mosolygó kedvében lesz — még ürményi miksaságokra is. Egészben véve merem kockáztatni a jóslatot, hogy a részletes vita ápril végével eléri végét s a jövő hó első felét igénybe veendi az apropriacionális nagy vita, a bizalmi kérdés második, bővített és javított kiadása. A szó maga Persia vegye kezébe, melynek részéről veszély nem fenyegeti őt India hóbontatlan birtokában, s hozzá még valódi ék gyanánt hatol közé és folyvást terjeszkedő félelmes ellensége a Merv felől polypként nyújtózó Oroszország közé. Herat sok ideig keleti Khorasszan fővárosa volt s jelenleg is olybá tekinthető. Rendkívül termékeny völgyben fekszik s hires levegőjének tisztaságáról, éghajlatának egészséges voltáról, vizének bősége és üyeségéről. Ázsiának legdicsőbb városa volt folyvást s a térkép tanúsága első pillanatra mutatja, hogy Herat azon központ, melybe egyrészt Kabul, Kasmír és India, másrészt Bokhara, Persia és Arábia s az ázsiai Törökország összehatolnak. Herat völgye, melyen a Heridud omlik végig, a legtermékenyebb egész Ázsiában. Shragdhannál szül, majd Herattól 50 angol mértföldnyire kezd kiszélesedni, nyolc, majd tíz s aztán tizenöt mértföldnyi dús lapályt alkotva, melyet számtalan csatorna szel át. Termékenysége folytán Közép-Ázsia kertjének és gabonájának neveztetett általában. Emiatt f fut is itt e pontban össze a föntebb említettországok kereskedése teljesen, azok legértékesebb árui Herat bazárjaiba bordattak. Emiatt fordíthatott Herat uralkodója a város szépítésére nagy összegeket, pompás bazárokat és karavánfogadókat építvén. A városból par excellence kereskedőhely lett. A XII. században a nagy nyilvános vásáron kívül tizenkétezer bolt hatezer nyilvános fürdő, karavállszálló és viz PESTI HÍRLAP, 1880. április 8.