Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)

1880-04-08 / 97. szám

2­ gyát Cserháti t­a­n­á­r jelentése képezte a Keszthelyen eszközölt irtásról. Keszthelyről két szőlőt jelentettek phylloxerlepettnek, ezek egyikében, a Kol­­lernak meszesgyöröki szőlőjében a márcziusban eszközölt vizsgálatnál találtatott is phyllloxera, de a philloxerás tőkék száma csak 55 volt. Ennek folytán a hozzávett biztonsági övvel együtt összesen 240 négyszög méter szőlő irtatott ki és mérgeztetek be, felhasználtatott 51 klg. szénkéneg. A mérgezés után 9 nappal eszközölt vizsgálatnál csak eldöglött állatok találtattak. A másik szőlőben, hova szintén Kassáról hozatott ezőlővessző, philloxera nem találtatott s ezért a mérgezés elmaradt. — Cserháti indítványa folytán a többi inficiált területeken az irtás csak április hó második felében fog eszközöl­­tetni. — A gyűlés további folyamában Kerntler jelentést tesz a beszerzett amerikai szőlővesszőkről. E vesszők kísérlettétel végett Pancsovára küldetnek. Végül az al­bizottság megbizatott, hogy a Pancsován felállítandó kí­sérleti állomásról mielőbb egy részletes tervezetet ter­jesszen be. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésében a vallás- és közoktatásügyi miniszternek pót­szükségletéről szóló javaslatot tárgyalta. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében folytatta a magyar csődtörvényjavaslat részletes tárgyalását. Az egyesült ellenzék mai d. u. tartott érte­kezletén a földmivelés ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetése tárgyaltatott. A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) XXXVIII. sabb értelmében vett törvényalkotásokra pedig majd csak azután pünkösd körül, nyári hőség­ben, álmos hangulattal kerül a sor. Akkor tárgyaljuk le a kormányelnök ma benyújtott négy rendbeli törvényjavaslatát Sze­ged város rekonstrukciója dolgában. E javasla­tokat nem szükség külön ismertetnem. Ön már tanulmányozhatta tartalmukat azon emlékiratból, melyet a szegedi királyi biztos pár hét előtt Szeged városához s a kormányhoz intézett. A javaslatok az emlékirat pontozatain alapulnak. Szeged városa hozzájárult a feltételekhez, most már csak a ház szavazata szükséges, hogy az új Szeged építéséhez egészben és nagyban hozzá foghassanak. Napirenden a közlekedési tárca folytató­lagos tárgyalása állt. Az államvasutak gépgyárának címénél Madarász József szólalt fel. Ismételte az említett gépgyár germanizáló főtisztviselőiről ismert dolgokat, melyeket annak idején a Pesti Hírlap eléggé szellőztetett. Előadta a magyar mérnök és építész-egylet ez ügyben kimondott véleményét, mely szerint a dolog elég fontos arra, hogy a miniszter hivatalos vizsgálatot ren­deljen el. A vizsgálat elrendeltetett s eredmé­nyéről a miniszer jelentést tett a háznak, de a jelentés adatai nem megbízhatók. Madarász el­ismerésre méltó buzgalommal tanulmányozta a gépgyár ethnographicus viszonyait, két ízben személyesen kigyalogolt a gyárba és arról győ­ződött meg, hogy ott a kezelési nyelv csak egyes osztályokban a magyar. A többiben né­met. A gyár igazgatója panaszkodott akkor neki, hogy szakszerű terminológiával a magyar nyelv nem bir s ez állítást a jelen volt államtit­kár hallgatólag kétségbe vonta (zajos derültség), illetőleg hallgatólag helyeselte. „Már most — jegyzé meg Madarász — fel­téve, de meg nem engedve, hogy magyar mű­szavaink e szakmára nincsenek, kérdem én, miért nem használják a gépgyár tisztviselői a magyar nyelvet idegen terminus technikusokkal?“ (Élénk helyeslés balról). Végül ha­tározati javaslatot terjesztett elő, mely szerint a ház küldene ki egy bizottságot an­nak megvizsgálására, vájjon a gépgyár fenntartása szük­séges-e államvasutaink érdekében, behozza-e a gyár üze­me a belé fektetett kiadásokat, helyes e a gyár mosta­ni vezetése, elég méltányos bánás­módban részesülnek-e a magyar tisztviselők s nem szoríttatnak-e egyenlő qua­­lifikáció esetén is a német tisztviselők mögé? E beszéd ellen Szathmáry Miklós vette védelmébe a gyárat. Elmondá, hogy annak fenn­tartása már csak azért is szükséges, mert 600 embernek ad kenyeret s olyan gépek kerülnek ki belőle, miket különben a külföldről kéne ma­gunknak hozatnunk. (Helyeslés jobbról.)­­ Hogy a gyár tisztviselői hasznavehető munkaerők, azt bizonyít a munkájuk eredménye s a gyár jó hírneve. Ha — úgymond szóló — a Madarász határozati javaslata elfogadtatnék, akkor a gyár igazgatója előtt két alternatíva állana: vagy kénytelen volna a gyárban kizá­rólag magyarokat alkalmazni, vagy kénytelen malom, háromszázötven iskola és 144 ezer la­kott ház volt benne. Épen e virágzása folytán irányultak Heratra Timur és Csingis kán rabló hadjáratai. Ezek azonban Herat jelentőségét nem csökkenték, összesen egy időre alaposan kifosztották, mi aztán a kereskedelem által újra kárpótoltatott. Hanyatlása Hussein Mirza szultán 1506- ban történt halálával kezdődik. Az ezbekek ki­űzték utódait Heratból s Khorasszan jön a harc­tér, melyen azokkal a perzsák a hatalomért megmérkőztek. A végeredmény a persák győzel­me lett, a­mi a városra új korszakot hozott. A sahok törekvése az volt, hogy egy új fővá­rost alapítsanak s e célra Mashadot szemelvén ki, száznyolc­van évi uralmuk alatt folyvást arra törekedtek, hogy a herati kereskedelmi vonalat Mashadra helyezzék át. Fáradságuk hiá­bavaló volt. Mashadnak egyenes összeköttetése volt Chinával, de egész Ázsia kereskedői a régi „király utat“ el nem hagyták. Más oldalról is sokat kellett azonban szen­vednie. Nemcsak megszűnt főváros lenni, de a kormányzó székhelyét is eltette onnan. A tudósok is, kiket nem pártoltak tudománysze­rető fejedelmek, elvonultak onnan, a paloták összeomlottak, a híres kertek elpusztultak, de azért kereskedelme megmaradt. A leggyászosabb idő csak ezután követke­zett. 1717-ben az afghánok foglalták el s barbár kezekkel ■) pusztíták el a virágzó várost. Más­fél század óta nyög a szerencsétlen lakosság , volna lemondani. A kényszerítés magyarok al­kalmazására egyértelmű a hivatalos fegyelem meglazításával. Mindkét eset az állam érdekei ellen szolgál s azért szóló elveti Madarász hatá­rozati javaslatát. Orbán Balázs főleg azt törekedett bizonyítani, hogy a miniszterben a magyarosítás ügye iránt a jó akarat meg van, de hiányzik belőle a határozottság, hallgat a rosz tanácsadókra, le­engedi beszéltetni magát az erélyes cselekvéstől s ettől kapnak vérszemet a ger­manizáló tisztviselők. Elfogadja Madarász határozati ja­­vaslatát. Ezután a vita kizárólag a gépgyár ügyére szorítkozott. Zimmermann igazgató beérheti a szomorú dicsőséggel, hogy a magyar törvény­hozók fél napot az ő személyének szenteltek. Hyeronimi Károly államtitkár védelmébe fogadta Zimmermant. Hogy felszólalását deliká­­tabbá tegye, azt bocsátá előre, hogy ő a ma­gyarországi ipart szintén magyar kezekbe óhajtja összpontosítani. De! ... s itt következett sok, de. Polemizált Madarászszal, s védelmezte a gépgyár megvizsgálására kiküldött bizottság je­lentésében foglalt adatok helyességét. A sze­mélyzetről általán azt jegyzé meg, hogy annyi benne a magyar szakerő, amennyit 1870. óta, mikor az akkori belga gyárat az állam meg­vette, alkalmazni lehetett. A tisztvise­lők túlnyomó része akkor német volt, kiknek egy­szerű elbocsáttatása nem állt az állam s a gyári üzem érdekében. Ha üresedés volt, a miniszter mindig ma­­gyar embert alkalmazott. Rendeleti után elég intézkedés történt, hogy a német tisztviselők el­tanulják a magyar nyelvet, — volt is ered­ménye, mert az ügykezelés ma magyarul foly s az igazgató tud is, ért is nyelvünkön. Az al­igazgató tősgyökeres magyar ember. Fordulnak elő egyes német nyelven írt számlák, mert a magyar kereskedelmi törvény nem tiltja ilyenek kiállítását,­­ akadnak német levelek, német megrendelőktől, kiknek senki se tilthatja, hogy megrendeléseiket saját nyelvükön tegyék meg. A gyár a mostani személyzettel tekintélyes he­lyet foglal el a kezdő magyar gép iparban és jó hírnévvel bír a külföldön is, mint iparválla­lat kifizeti magát, a magyar közlekedésügynek jó szolgálatokat tesz. Ezért pedig se az igaz­gatót, se a személyzetet nem illetheti szemre­hányás. Nem fogadja el Madarász javaslatát. Ráth Károly azon kezdi, hogy Madarász Józsefet elnevezte J­á­n­o­s­nak (tudvalevőleg a Martonfalvy felakasztott gyilkosának neve), mely nyelvbotlásra a ház viharos derültségben tört ki. Azután szóló „szakszerű­leg“ foglalkozott a gépgyárral, ő nem a nyelvkérdésre helyezi a fősúlyt. Iparos szempontból is elég kifogása van a gépgyár ellen. Nagy bajnak tartja, hogy a gépiparnál kevés alkalma van a magyar ifjúnak a gyakorlatra, mert gépgyáraink fejletlenek s a magyar erőket az ü­zem érdekében csak elvétve alkalmazzák. Másik bajnak azt tartja, hogy az állam gépgyár nem foglalkozik egy munkaág­gal, de üzemkörébe vesz többfélét, így persze soha se versenyezhet egy ágban se a külföldi javí­latlan vad csordák uralma alatt, melyeket a pusztítás, kegyetlenkedés, gyújtogatás és or­gyilkos műveiben még eddig nép fölül nem múlt. A kereskedelmet is teljesen elriasztották onnan,mesés magasságú vámokat vetve a cikkekre, a kara­vánokat kifosztogatták, a munkásokat kiván­dorolni és Mashadba áttelepedni kényte­­lenítvén. Következménye az lett, hogy a nagy bazár, Ázsia egykori büszkesége romba dőlt, az egykori palotáknak nyoma se volt, a nép elsze­gényedett, a gyönyörű völgy rablófészekké lett és kipusztult. A helyzet azóta kevéssé megja­vult, de Herat azért még most is csak az egy­kori nagyság romja. Vámbéry, ki 1863-ban He­­ratban járt, megragadó vonásokkal írja le az afghánok kegyetlenségét, féktelenségét és rab­­lási dühét, valamint a heratiak nyomorát is. Az angoloknak emberbaráti kötelessége az, hogy Heratot, Khorasszan gyöngyét kivegyék az afghánok gyenge kezeiből addig, míg Orosz­ország ki nem csavarja úgy is, saját javára. Mért is fektetne oly nagy súlyt Oroszország a csupa romokból álló Mervre, ha nem volna az a legegyenesebb út Herathoz, mely India kul­csa. Ha Angolországot az emberbaráti érzelem nem is vezeti Herat elfoglalására, saját haszna és érdeke úgy is arra bírják, s akkor Kho­­rasszánnak, és Heratnak egykori fénye biz­onyo­­san vissza fog szállani s közép-Ázsia lakói büsz­kén nevezhetik Heratot újra Khorasszan gyön­gyének. —yaza, T. szerkesztő ur! Valahogy mégis csak átcsúszunk tán e hóban a részletes budgetvitán. Az ötödik mi­niszteri tárcával ma szerencsésen végeztünk vol­na. Hátra van még négy s ezek valamennyiénél lesz ám tüzetes szakszerű vita. A kereskedelmi tárca felidézi a ház valamennyi gazdájának, ipa­rosának, vámpolitikusának képét s egy rakás indítványt zudit a ház asztalára. A vallás- és közoktatási tárca két tengeri kígyót támaszt fel óceánbeli hullámsírjából: a polgári házasság s a vallásalapok kérdését. (Ma osztotta ki a minisz­ter a folyosón a ház tagjai közt az alapok meg­vizsgálására kiküldött 9 tagú bizottság jelenté­sét. Alkalmilag visszatérek reá.) Az igazságügyi tárcánál ezúttal se fognak elmaradni a mi spe­ciális jogászaink, ellenzéki miniszterjelölteink és univerzal-zseniink. A honvédelmi tárcánál részünk lesz ismét különféle thalikálmánkodásokra, or­­bánbalázskodásokra, sőt — ha a sors nagyon mosolygó kedvében lesz — még ürményi miksasá­­gokra is. Egészben véve merem­ kockáztatni a jós­latot, hogy a részletes vita ápril végével eléri végét s a jövő hó első felét igénybe veendi az apropriacionális nagy vita, a bizalmi kérdés má­sodik, bővített és javított kiadása. A szó maga­ Persia vegye kezébe, m­elynek részéről veszély nem fenyegeti őt India hó­bontatlan birtokában, s hozzá még valódi ék gyanánt hatol közé és folyvást terjeszkedő félelmes ellensége a Merv felől polypként nyújtózó Oroszország közé. Herat sok ideig keleti Khorasszan fővárosa volt s jelenleg is olybá tekinthető. Rendkívül termékeny völgyben fekszik s hires levegőjének tisztaságáról, éghajlatának egészséges voltáról, vizének bősége és üyeségéről. Ázsiának legdi­csőbb városa volt folyvást s a térkép tanúsága első pillanatra mutatja, hogy Herat azon köz­pont, melybe egyrészt Kabul, Kasmír és India, másrészt Bokhara, Persia és Arábia s az ázsiai Törökország összehatolnak. Herat völgye, melyen a Heridud omlik végig, a legterméke­nyebb egész Ázsiában. Shragdhannál szül­, majd Herattól 50 angol mértföldnyire kezd kiszéle­sedni, nyolc, majd tíz s aztán tizenöt mértföld­­nyi dús lapályt alkotva, melyet számtalan csa­torna szel át. Termékenysége folytán Közép-Ázsia kert­jének és gabonájának neveztetett általában.­­ Emiatt f fut is itt e pontban össze a föntebb említett­­országok kereskedése teljesen, azok legértékesebb árui Herat bazárjaiba bordattak. Emiatt fordíthatott Herat uralkodója a város szépítésére nagy összegeket, pompás bazárokat és karavánfogadókat építvén. A városból par excellence kereskedőhely lett. A XII. században a nagy nyilvános vásáron kívül tizenkétezer bolt hatezer nyilvános fürdő, karavállszálló és viz­ PESTI HÍRLAP, 1880. április 8.

Next