Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)
1880-05-01 / 120. szám
Budapest, 1880. Előfizetési árak a képes heti melléklettel együtt: Egész évre...........14 frt — kr. Félévre....................7 „ — „ Negyedévre.... 3 „ 60 ,, Egy hóra........... 1 „ 20 „ ——— Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. A képes melléklet külön: egész évre ..............................4 frt félévre........................................2 „ negyedévre . . . . • 1 „ Egyes szám ára 8 kr. Százalék nem adatik. II. évf. 120. szám. (480.1 Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. . . , P* ifirter^J SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLEKLETTEL^vorrÁ^y Szombat május 1. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. s. em., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illatóminden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólaalások intézendők. Hirdetések: a ki a lóhivatalban vétetnek fe? «JAFT.ÍK. LÁTNIVALÓK. képtár: veeknapokon d. a. tO-l-li felváltva »Ml láranlnt lArlata. [Bejár-m, ...lát I dig megtekintheti!. Ki.kvng lihl.lai o. -Pitix« Ga T.v ........... ............. , a gyűjteményen valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományon uk.t rokeákat Tágén a vári melett. - Vírok. Szombat katholikus . Fülöp éa Jak. Nemzeti múzeum. M azeum-körnt.] minden hétköznapon 91-ig. - Urungoadémia. [Ferenc - József- tár Koját-ház.Ilirik a régi a városház-taren. az uj a Lipót„ protestáns Fillöp és Jak. nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön hipter [Eszterházy-féle az akadémia palo- ipariunként». [Sugár-ut, a képzőmévé- utcában 14. sz. a. - Városi vigadd » termettet- el nepi-eszi-tar , kedden es pentetájában. -Vyttya , vaaarnap, ekordán, és penteszeti társulat háza.] - Királyi vár ,■* [redouto] az aldunasoron - Állatkerti , görögorosi ; János Pat.ké* “ ásványtár, szerdán es szombaton a kenál-ig. - Or.iáglIS képzőmllr«- várkert Budin, az udvar távollétében min- városligetben. A mai szám tartalma: Iparosok szövetsége. — Pol. hírek. — Olasz miniszterválság. — A tisztelt házból. — Tud. és irodalom. — Szinh. és művészet. — A nemzeti színház udvarán. — Egy amerikai Európáról. — Petőfi István. — Táviratok. — Legújabb. Lápi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazd. hirek. — Tárca . Mozgalom a tót irodalom terét. — Regény. Az amerikai. (Folyt.) — Szvnt. — Hirdetések. Iparosok szövetsége. Egész országban mindenütt élénken érzik szükségét annak, hogy egy erős, életképes, jómódú középosztályunk legyen, mely a lakosság zömét, az államtest izmait teszi. Nemzetgazdaságilag s politikailag azon állam számít legtöbbet versenytársai közt, annak szava és befolyása dönt a nemzetközi kérdésekben, katonailag is háborúkban az a leghatalmasabb, melynek ily középosztálya van. S ez áll túlnyomólag földbirtokosokból, iparosokból s kereskedőkből. Ez osztályokra vár most a restitució, a szerves fejlődés nagy feladata. S hogy e feladatnak megfelelhessenek, ismerniök kell működésük közös céljait, közös érdekeiket s a megoldásnál a közös segélyforrásokat. Szóval egységes szervezetre, józan munkafelosztásra, az intézmények alkotásánál rendszerre van szükségük. Az a szempont, hogy az állam a gazdasági élet e három munkaágai egyikét a más kettő fölé emelje, kedvezményekben részesítse s a más kettő rovására egyoldalulag fejlesztve, önmagából földmivelő vagy iparos államot alkosson s a kereskedelmet a nyers vagy ipartermények üzletére egyoldalulag terelje, — ez a szempont elveszíté minden értékét ma már. A munkaágak annyira kiegészítik egymást hogy az iparos államok, hol a földmivelés elhanyagoltatott, mint Németország, most nyakrafőre igyekszenek földművelésüket fejleszteni. A földmivelő államok pedig, hol az ipar kisded pályákban élt csak, mint hazánk is, nyakra-főre teremtenek maguknak ipart. Az orsz. gazdasági és iparos kongresszusok nálunk egyszerre indíták meg országszerte a restitucionális mozgalmat, egyszerre adták ki a jelszót a cselekvésre, egyszerre igyekezték szervezni nagy munkaképes gépezetbe az ország szakerőit s egyszerre fordultak a törvényhozáshoz támogatásért, segélyért. A kezdeményezés tehát elég nagyszabású volt s az ügyre kihívta az egész ország figyelmét. A bizalom visszatért a szívekbe, a munkakedv, ügybuzgalom meglátszott az országos testületek végrehajtó bizottmányainak törekvésén. A kormány és pártja a kongresszusi kérvényekkel ugyan szörnyű fukaras bánt el, de erre az ügy vezetői el lehettek készülve. A „tanulmányozások“ kormányától ily kérdésekben erélyt, a szükségletek gyors felismerését, kezdeményezést várni nem lehet. Az a középosztály, mely a múltban elég tévesen mindent az államtól s a jó termésektől várt, most már beláthatja, hogy önmagára van utalva s csak annak veheti biztos hasznát, amit önerejéből magának megteremt. Összetartás, vállvetett munka, szövetség az, mi a sikert számára biztosítja. De sikerre nem is gondolhat, ha ellentéteket állít fel intézmények helyett, az erők szétforgácsolásával alkotási erejét elfecsérli, összpontosítás és az ügy érdekének előmozdítása helyett a szervezkedésnél természetszerűleg felmerülő vitákat a személyes rokon- vagy ellenszenvek terére viszik át. Ily sajnos, a testületet dekomponálló, a a szervezetet megbénító s a sikert kockáztató tünetet tapasztalunk most az iparosoknál. E testületnek a fővárosban, a kormány székhelyén s az ország gazdasági és iparéletének központján egy főszervre van szüksége, mely az egész szervezetet azonos irányban mozgatni, belé életforrást önteni volna hivatva. Ily központi szerv volt eddig az orsz. m. iparegyesület, mely lassan, nehézkesen, több jóakarattal, mint szerencsével, vezette eddig az ország iparosait. Összes működése évenkint pár száz felolvasásra, néhány kérvényre, egy emlékiratra, néhány pályázat hirdetésre s két orsz. kiállítás szervezésére vonatkozott. E szervvel a testület nem volt megelégedve s az elégületlenek két pártra szakadtak: egyik a régit reformálni, másik helyébe egy egészen újat alkotni akart. Múltak hetek, hónapok, egyszerre az ország arra a meglepetésre ébredt, hogy a testületnek két központi szerve van, mely egymást túlszárnyalni akarja kapacitásokban, tervekben, intézkedésekben és eredményekben. Hiszen szép az a verseny, szabad is minden munkaágban, de mikor országos alkotásokról van szó, akkor már csakugyan nincs szükség aféle versenyre, hogy melyik tud „országosabb“ dolgokat teremteni a közös testület és közös cél számára. Furcsa volna, ha ez a „verseny“ átültetnék egyéb térre is és alakulnának „Konkurrenz-parlamentek“, „Konkurrenzakadémiák.“ Pedig az iparosok ilyesmit visznek mostanában végbe. Alakult egy „ált. m. iparegyesület“, tehát Hal számunk 8 oldalt tartalmaz. A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA, Mozgalom a tót irodalom terén. Míg a felett tanakodunk, mint lehetne hazai regényirodalmunkat fölvirágoztatni, vajon egyleti vagy magánvállalkozó vegye-e kezébe az ügyet s kolportázs útján terjesszék-e, vagy csak úgy mint most, addig a hazai tótság megmutatja nekünk, mint lehet hazafisági szalmatűz nélkül, kitartó munkássággal a nemzeti irodalom pangását megszüntetni s helyén új életet hozni létre. A „Matica“ működésének megszüntetése után egészen a lefolyt év végéig siri csend uralkodott a tót irodalom terén, az összes szépirodalom egyetlen havi folyóiratban („Orol“) volt összpontosítva, a tudomány ágai közül csak a történet, archaeologia, topográfia, ethnologia műveltetett (Sasinek-féle „Slovensky Letopis“) négy év lefolyása alatt alig jelent meg egy-két különálló mű (Hyros és Paulingtól jelent meg három kötet) , s most egyszerre azt látjuk, hogy két könyvkiadó vállalat is indíttatott meg. Mintha a föld alól bújtak volna elő, semmi nesze nem volt eddig hosszabb szervezkedésüknek. A semmiségből egyszerre két könyvkiadó vállalat , az ember hajlandó volna nem bízni sikerükben, de csalódnék. Aki ismeri az úgynevezett lelkes tótokat, tudja, mily mérmértékben van náluk az áldozatkészség kifejlődve. Éhezni, szomjazni fognak, ha arra kerül a sor, de a nemzeti vállalatokat nem engedik megbukni. Ezen kipróbált áldozatkészsége a lelkes tótoknak kezeskedik arról, hogy az említett, alább megismertetendő két vállalat föntartja magát. A „Matica“ működésének megszüntetése után beállt tétlenségnek nem az olvasó közönség az oka. Az vette volna a könyveket, ha az írók írtak volna, illetőleg ha kiadtak volna ilyeneket. A tétlenség oka azon csapásban keresendő, mely a tót írókat az egyetlen tót irodalmi intézet működésének beszüntetésével érte. Általános zavar állt be. A helyzet alkalmas volt arra, hogy a tótokat minden reménytől megfossza, s a reménytelenségnek mindig tétlenség a következménye. Azt hisszük különben, hogy a szünetelést és irodalmi pangást egy kissé a balkánfélszigeti háború is előmozdította, mert az a tótokat épen úgy, mint a többi szlávokat nagy feszültségben tartotta, mely miatt a figyelem a lelket izgatottságban tartó egyetlen tárgyon kívül semmi másra ki nem terjedhet. Elég az hozzá, hogy a legközelebbi félévben a tót irodalom terén nagy változás állt be. A turóc szent-mártoni nyomdarészvénytársaság, mely nem épen a leggazdagabb s igy nem fektethet a könyvek kiadásába nagy tőkét, különös módot talált ki a tót könyvkiadás előmozdítására. Ő ugyanis felszólította a tótokat, hogy jelentkezzenek nála, mint állandó könyvvevők bizonyos összeg erejéig és a nyomda igazgatósága évenként bizonyos mennyiségű könyvet fog kiadni. Ez eszme nem uj. Csehországban már régóta virágzanak „Az állandó könyvvevők egyletei“ (Stálecké Spolky.) Ezek mintájára félévvel ezett a bécsi egyetemi tót hallgatók között is alakult egy ilyen egylet, s nem csekély eredményt mutathat föl a tót irodalom anyagi támogatása körül, de a hazai tótoknál ezen eszme átültetését nem kísérlették meg. Valószínűleg azért nem tették ezt, mert a hazai viszonyok közt ezen eszme nagy nehezen jöhetne csak létre. Nincs róla tudomásom, hogy a turócszentmártoni nyomda igazgatóságánál hány állandó könyvvevő jelentkezett, hogy azonban a terv megtestesítése biztosítva van, az már tettleg be van bizonyítva. A vállalat három irányban fog működni. Az egyik irány a tudományos és más közhasznú könyvek kiadását tűzte ki célul, a másik irány a színirodalmat karolja föl, a harmadik pedig a tót dalok encyclopediális kiadására céloz. Az első sorozatból eddig elé két könyv jelent meg. Dobsinsky Pál tót meséinek folytatása és ugyancsak ezen írónak „Tót szokások, babonák és játékok“ című műve. A másik sorozat eddigelé még semmi életjelt nem adott. A színi könytár kiadása úgy látszik nem lesz egyéb, mint a már régebben megkezdett Dívádém y C ch o t-