Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)

1880-05-14 / 133. szám

Az utcák, merre a menet haladt, gazdagon fel­­voltak ékitve zászlókkal a szőnyegekkel. Az ifjú­ságra ez úgy látszik igen jó hatást gyakorolt, mert minden szebben feldíszített épületet harsogó éljennel üd­vözölt. Szép látványt nyújtott a Haas palota gazdag szőnyegeivel s a Magyar Király szálló, melyen néhány száz apró nemzeti szinü zászlót lengetett a friss májusi szellő. Az ablakok mindenütt tele fejekkel. A Kristóf téren szívélyesen megéljenezték Csiky Gergelyt, ki másodemeleti lakásának ablakában csiba­­kozott. Az ifjúság a „Szó­zat" éneklése közben haladt az utcákon végig. Végre az akadémiához ért a menet. Egy első emeleti ablakból József főherceg Koburg her­ceggel, egy másikból a prímás nézték azt. Az ifjúság megpillantván a népszerű főherceget, abbahagyta a Szó­zatot, s a zászlókat meghajtva előtte, viharos éljenzésbe tört ki. József főherceg többszörös meghajlással kö­szönte meg az üdvözletét. Az volt a harc, ami a kapu körül kitört. Csak jegygyel lehetett bejutni, de az ifjúság mind jelen akart lenni az alma mater jubileumán, s nem hallgatva a ren­dezők előterjesztéseire, megostromolta a kaput, szétverte a rendőröket, s felrohant a lépcsőkön. A tolongás köz­ben egy harmadéves jogásznak a karját úgy oda szorí­tották a márványoszlophoz, hogy az kettétört. m. ■ AZ AKADÉMIÁBAN. Tizenegy óra előtt rendkívül díszes hölgyközön­ség gyűlt az Akadémia nagy termébe, melyhez a bejá­ratot rendőrök és a rendező ifjúság tarta elzárva. A hölgyek soraiban Wiede hercegnőt, Lónyay Menyhértné, Andrássy Aladárné és Zichy grófnőket, Tisza Kálmán­nét, Szász Károlynét, Arany Jánosnét, Arany Lászlónét, Tanárky Gedeonnét, Szász, Tanárky, Trefort, Széli stb. kisasszonyokat láttak. A terem elkülönített része szőnyegekkel volt be­vonva, bársony karszék-sorral ellátva a főméltóságok számára. Külön aranyszélű bársonytakaróval leterített asztalka és aranyos karszék volt József főherceg szá­mára fentartva. A korlát mellett az egyik asztalon a korona és országlás jelvényei nyugodtak bíborpárnák, a többi asztalon pedig ott feküdtek Rudolf főherceg és többi tudortársainak oklevelei, a zágrábi egyetem s a rabbi szeminárium üdvözlő albuma, a kolozsvári, bécsi, és számos külföldi egyetem függő pecséttel ellátott üdvözlő díszátirata. A menet közeledtével a termek is mind jobban teltek. A mellékteremben egymásután gyülekeztek Ko­burg herceg, Pauler Tivadar, Lónyay szbiek, kik aztán az érkező József főherceget, Simor prímást fogadták. A teremben azalatt a földszint egészen megtelt a legdíszesebb közönséggel, s a karzat három sorában ülők azon jó véleményben voltak, hogy úgy egész kényelmesen fogják az ünnepélyt végigélvezni. Mily csalódás érte őket a menet megérkezésével. A karzatra egyszerre beözönlött valamennyi ajtón át az egyetem ifjúsága, rettenetes dörömbözés, dulakodás fejlett ki, a megszorítottak kiabáltak, az alant ülők aggódtak, hogy a karzat reájuk szakad, mert a zsúfolásig teletömött helyiségbe még mind­ többen és többen tolakodtak be, a karzat széleihez szorítottak nagy ki­ójára. Tíz percig tartott az éktelen lárma, melytől a rendező ifjúság megkímélhette volna a közönséget. Csakis akkor kezdett csillapodni, midőn hirtelen fölnyíltak a szárnyas ajtók, s József főherceg sugár alakja ra­gyogó egyenruhában jelent meg, mire háromszoros har­sány éljenzés rázkódtatta meg a terem falait. Utána jöt­tek Simor bíbornok, Koburg herceg, Tisza Kál­mán, kiket megjelenésükkor hangosabb, vagy halkabb éljenzés üdvözölt. Az egyetem tiszti és tanári kara, élén Margó rektorral teljes számmal jelent meg, a tanárok közt Brassay Sámuel és Jeney Viktor kolozsvári taná­rok, a műegyetem küldöttsége, élén Stocek rektorral, a főváros képviselete Ráth Károly és Gerlóczy polgármes­terek vezetése alatt, a főpapi kar több tagja, mint Ipolyi, Schlauch, Rómer stb. A képviselőházat Péchy Tamás, a kormányt Ti­sza, Szapáry, Trefort, Orczy, Bedekovich, Szende, az Akadémiát Lónyay, Pulszky, Tóth Lőrinc, Keleti Károly képviselték, mind diszmagyarban. Az egyetemi tanárok is többnyire diszmagyarban jelentek meg, föltünést köz­tük különösen Vécsey Tamás keltett párduckacagányá­­val, Lenhossék sok érdemjelével stb. Az ünnepély kezdetét Margó Tivadar rektor megnyitó beszéde képezte, mely két óra hosszant tartó terjedelmes tanulmány az egyetem százados múltjáról. E megnyitó beszéd diszes füzetben kiadva a jelenlevők közt szétosztatott. Utána Kálmán Károly HL éves hittudományi növendék lépett elő, hogy Ányos Pálnak a századév előtti ünnepélyre szerzett ódáját elmondja. Azt hisszük, hogy az egyetem jobb szavailót is választhatott volna ez alkalomra. Szász Károlyt, ki református papi ornátusában jelent meg, zajos éljenzés fogadta. Ismert kitűnő szaval­­lata gyujtólag hatott minden kiválóbb pontnál, melylyel a tárcánkban olvasható ódáját előadta. Távoztakor is zajos éljenzés kisérte. A tiszteletbeli tudorok kihirdetését G­r­e­g­u­s­s Ágost, bölcsészetkori dékán teljesité. Első­sorban emlité Rudolf trónörököst, kinek nevére élénk éljenzés volt hallható. A főherceget a bölcsészeti kar vallotta magáé­nak, úgyszintén a következő érdemes tudósokat és író­kat is: Arany János (háromszoros, viharos éljenzés), Hunfalvy Pál, Keleti Károly, Pulszky Ferenc, Szabó Károly, Szász Károly, Szily Kálmán, Sztoczek József. A hittudományi kar tudorrá iktatta: Schlauch Lőrinc, Pauer János, Kruesz Krizosztom, Knausz Nándor, Tár­­kányi Béla főpapokat. A jogtudományi kar Majláth György, Zsoldos Ignác, Vajkay Károly, Horvát Boldizsár kiváló jogá­szainkat kreálta jogtudorokká, míg államtudományi tu­­dorsággal Trefort, Lónyay és Csengery urakat tüntette ki. Az orvosi kar jubiláris tudori okleveleket osztoga­tott Bantner Ferenc, Meskó János, Peitschits Szilárd, Vojnitz Mór, félszázad év előtt promoveált orvostudo­roknak, államtudományi jubiláris tudorrá pedig Ür­­ményi József neveztetett ki. Greguss bemutatta egyúttal Pauler Tivadar az egyetem történetét tárgyaló művének első füzetét is, s felolvassa az idei pályázaton koszorúzott egyetemi polgárok neveit is, kik jutalmaikat a rektor kezéből vették át. Ezután Bodoky Lajos jogász mondott köszönetet a tanári karnak, s mialatt a hittudományi tanulók da­lárdája a hymnust énekelte, József főherceg és a vendé­gek harsány éljenzés által kisérve, hagyták el a dísz­termet. IV. A BANKETT. A tanári bankett d. u. 4 órakor kezdődött a Hungária szállóban. A csinosan földiszített udvar és számos mellékterem zsúfolásig megtelt válogatott kö­zönséggel. Ott voltak József főherceg, a magyar főpa­pok, a főrendiház számos tagja, a miniszterek, a buda­pesti és kolozsvári egyetem tanárai. A menü igen válogatott ételekből állott s szá­mos kitűnő magyar boron kívül pompás pezsgő is volt. A toasztok sorát Margó T. rektor nyitotta meg, éltetvén a királyt és királynét. Ezután Greguss bölcsé­­szetkori dékán köszöntötte föl Rudolf főherceget, mint leendő királyt, tudóst és családfőt. Majd Lenhossek prorektor József főhercegre, mint magyar szellemű tudo­mány­kedvelő férfiúra, mint legdicsőbb magyar katonára emelte poharát, kívánva, hogy őt az isten minél tovább éltesse. Rupp orvoskari dékán a miniszterekre, Bereznay hittankari dékán pedig a képviselőház tagjaira mondott üdvözlő szavakat, Apáthy jogtanár a hercegprímást és a magyar főpapságot köszöntötte fel, Vécsey pedig Bu­dapest fővárosát tisztelte meg üdvözlő szavaival, mint a­mely különösen egyetemét illetőleg mindent elkövet, hogy a világ műveit városaival egy színvonalra jusson. Sághy jogtanár a tiszteletbeli tudorokat, Télfy bölcsészettani tanár (latin toasztjában) pedig a távol­levő tudósokat éltették. A hittankari prodékán a ko­lozsvári, Molnár Imre orvostanhallgató a budapesti egyetemi tanárokat köszöntötték föl. — Hoff­mann jogtanár éltette a nemzet reményét, az egyetemi ifjúságot. Mondottak még toasztokat Rákossy bölcsészetkari tanár (franciául), Szász Károly, a buda­pesti tudományegyetem jelene­ és jövőjéről, s végül Szász Béla kolozsvári bölcsészetkari tanár üdvözölte hu­moros toaszttal Pauler Tivadart. Fél 7 órakor kezdett csak oszlani a diszes közön­ség. József főherceg óriási taps és éljenzés közt távo­zott s utána nem sokára a Rector és lassanként az egész társaság. V. A BÁL. A fényesen megvilágított vigadón már messziről meglátszott, hogy termeiben nagy dolgok készülnek. Az épület előtt beláthatlan sora állott a különféle fogatok­nak. A terembe lépve szemkápráztató látvány terült el szemeink előtt, még sohasem láttuk a vigadó termeit ily pazarul s még­is ízléssel díszítve. A cukrázda előtt van a háziasszonyok emelvénye elhelyezve, körülötte virág kert, fölötte az egyetem címere zászlókkal környezve. Az emelvényen Andrássy Aladár grófnő, Zichy Sándor grófnő és Blaskovichné a bálanyák foglalnak helyet innen tekintve végig a táncolók hosszú során. Az egész terem élő fenyő fákkal van díszítve, melyek rendkívül emelik az ünnepi díszt és hangulatot. A fiatalság, értem a frakkos fiatalságot, csak úgy hem­zseg a fenyő­fák között, mert van köztük sok olyan, kik nem akadnak párjukra. A hölgyek aránylag a fér­fiakhoz csekély számban vannak, de mégis elégséges számban, hogy a bált nagyszabásúvá minősítsék. Az­ első négyest körülbelül nyolcvan pár táncolta, a soro­kon végig menve a következő neveket sikerült papi­rosra juttatnunk: Andrássy Aladár grófnő, Zichy grófnő, Blaskovichné Apáthy Istvánná, Zichy Margit grófnő, Apáthy Jolán, Lumnitzer nővérek, Batizfalvy urhölgyek, Hamza Stefánia, Károlyi Mariska, Kovács Margit, Réceyné, Bányai Károlyné, Halmay Mariska, Luka Anna k. a., Inkey bárónő, Tasy Mariska, Kenek urhölgyek, Gyulai Margit, Kordin Mariska Plosz kolozsvári egyetemi tanár neje húgával. Trefort Anna, Szalay Imréné, Erchtlinger Kálmánna, Cseber Irma, Értoldalagi Eliz, Emmerling Irma, Pettykó Berta, stb. Tíz óra után egy pár perccel lépett be a terembe József főherceg és Koburg herceg nejeikkel, a rendezőség által kisértetve az emelvényhez siettek, hol a hercegnők a bálanyák által fogadtatva azok között helyet foglaltak. József főherceg azonnal az emelvény előtt álló férfivilág közé lépett , élénk beszélgetést kezdett, hosszabb ideig társalgott Türr tábornokkal és az egye­temi tanárokkal, különösen Szabó ásványtani tanár­ral érdeklődését nagy mértékben lekötött társalgást látszott folytatni. Az egyetem tanárai majdnem teljes számban jelen voltak. Láttuk Türr tábornokot, Bogisich pestvidéki kir. tszéki elnököt, Suhay kir. táblai bírót, Fehérvári állam­titkárt, Pauler igazságügyminisztert, ifj. Purjesz Zsig­­mond Kolozsvárról, Balogh Kálmán tanár stb. A mulat­ság csak hajnalban ért véget. A hercegi párok éjfél után hagyták el a fényes bált PESTI HÍRLAP, 1880. május 14. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. ♦(Bartolucci Victoria k. a.) ma este „Aidá“-ban mutatta be magát, mint Amneris. Alig is kell mondanunk, hogy a szerepben elődjét minden te­kintetben túlszárnyalta s drámai színezetű szép hangját teljesen érvényesítette. Aligha csalódunk, ha a kisasz­­szonyból egykor kitűnő drámai énekesnőt jósolunk, csak­­ a tremolótól óvja magát. Játéka is emelkedik, nem elég szenvedélyes, de legalább nem túlzott. Az előadás egyike volt a legközépszerűbbeknek, miket valaha hallottunk. Perotti berekedvén, szerepét Gassi vette át, ki tán még rekedtebb volt, mint Perotti lehe­tett. A címszerepet Balázsné énekelte, csekély hatással. Közönség szép számmal volt jelen. * (Az orsz. képzőművészeti társul­­­a­t) választmányának mai ülésén megválasztatott a titkár a pénztár­nok, mindkettő szavazattöbbséggel. Titkár lett K­e­s­z­­­e­r József, ismert aesthetikai író, kitől la­punkban is több szakközlemény jelent meg, pénztárnok K­o­tt­e­r­f­f­y Mihály, az orsz. statisztikai hivatal derék tagja. A gazdasági bizottság tagjai közül Nemes Nándor gróf s Szentgyörgyi Ottó lemondván, helyökre Kaas Ivor báró s Takács Lajos választattak meg. »(Magyar festők a párisi „Salon“­­b­a­n) nagyobb számmal vannak képviselve, mint a­hogy némely lapok jelentették. Ugyanis vannak festmények kiállítva A­g­g­h­á­z­y Gyulától (a kényszer koncert),­ É­b­n­e­r­t­ő­l (chemin de la cuisine, une folre en Hon­­grie), F­i­e­s­c­h­t­ő­l (Mandite chanterelle , marchande de Poissons) s végül Bruck Lajostól. * („T­i­t­i­l­l­a hadnagy“) közelebb érdekes új szereposztással kerül színre a népszínházban. Az eddig Blaháné asszony által énekelt címszerepet most E­r­d­ö­s­s­y Eugenia k. a. tanulja és tán a jövő hét végén lép fel benne. *(Planquette új o­pe­r­e­tt­j­é­b­ő­l) a „32- dik ezred lövészeiből“ a próbák erősen folyt­nak. A darab szövegét Go­ud­inet és Duval írták, s mint a Kor­ne­vik­i harangok szerzői, népies elemet hoztak bele. A darab e század elején, Napóleon konzulsága idejében játszik, s főszereplői egy Flavinyol nevű márki (Victor), egy lövész hadnagy (Tihanyi),, egy kecskepásztor (Blaháné), egy városbiró (Hor­váth V.), egy parasztlegény (Solymosi) és egy el­hervadt rózsakirályné (C­s­a­t­a­i Zs.) Petőfi ereklyék. Kuczkay János szarvasi ügyvéd, mint Petőfi Ist­ván hagyatéki tömegének zárgondnoka, a következő nagyérdekű levelet intézte hozzánk : „A nemzet halhatatlan költője Petőfi Sándor kéz­iratai iránt általános érdeklődésnek szolgálatot vélek­ tehetni, midőn a Geiszt Gáspár örökösei tulajdonához tartozó Puszta-Csákón 1880. évi ápril­is 30-án elhunyt Petőfi István hagyatékáról biróilag fölvett leltár vonat­­kozó részének kiiratát ./• alatt ide mellékelve, szeren­csém van im itt azon megjegyzéssel beküldhetni, hogy Petőfi Sándor kéz- s egyéb iratai egy a Geiszt-család által a nagy költő iránti kegyeletből készíttetett értékes fekete bőrtartályban elzárva találtattak, mely tartálynak , tetejére kívülről alkalmazott acéllemezen e szavak vés­­ték: „Petőfi Sándor kéziratai.“ Petőfi István elhunyta után ugyanis Geiszt Gyula és Gáspár testvér urak, Szénási Károly budapesti ügy­véd úrral, a család jogi tanácsosával egyetértve intéz­kedtek, hogy Petőfi Sándor kéz- s egyéb iratai s nagy­becsű emléktárgyai a hagyatéki bíróság intézkedéséig is minden sérelemtől megóva legyenek. Az illetékes szar­vasi kir. járásbíróság részéről azután Kontur József kir. járásbiró ur 1100/880. sz. alatt hozott végzésében előlegesen e szavakkal: „minthogy pedig a végrendeletek szerint örökhagyó bátyjának Petőfi Sándornak, a nemzet

Next