Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)
1880-05-15 / 134. szám
nek következtében a dunazajlás minden közlekedést lehetetlenné tett. Férjemnek sietni kellett a várba, hogy a Kossuth Lajostól vett utasítás értelmében feladatát teljesítse. Én magam pedig vállalkoztam Pestre átjönni, a kérdés azon megoldására, mily módon lehetne fentnevezett körülmények között a szent koronát veszélyeztetés nélkül átszállítani. Átjöttem Pestre. Kossuth épen tanácskozást tartott, bejelentetvén magamat, szobájában fogadva röviden azt válaszolta : „Tétessék a koronát fel saját kocsijokra, déli tizenkét óráig be lesz temetve a gödör és így át lehet hozni a hídon.“ A tóduló hadsereg ellenében életveszély között siettem a válaszszal Budára, a várba, hol férjem épen akkor eskette föl azon 24 gránátost, akik a korona Debrecenbe leendő kisérésére voltak kiküldve. A szt. koronát tartalmazó láda kocsikra lévén helyezve, nagy vigyázattal hozatott le a várból, két oldalt gránátosok tartva óvták a feldüléstől, a súly nagysága miatt. A kocsis és inas még élő emberek, az egyik Kis József, most Heves megyében gazdatiszt, az inas Nagy István, jelenleg péceli lakos. A férjem gyalog kisérte a kocsit Pestig, honnét vonattal tovább szállíttatott. Midőn a Szolnokra vezető indóházhoz eljutottak, férjem egy tiszttel együtt azon coupéban foglalt helyet, ahol a koronát tartalmazó láda elhelyezve volt, mig a gránátosok a szomszéd coupékba helyeztettek el. A midőn a vonat indulófélen volt, a nagy sürgésforgás közepette egy úriember férjemnek azt súgta : „Uram, innét kétfelé vezet az út, egy Vácra, a másik Szolnokra, ha az úr reá áll, Vácon szép százezereket nyerhetne.“ (Akkor épen az osztrák hadsereg volt Vácon.) Erre férjem zsebéből egy pisztolyt húzván elő, azt mondá, ha a vonat nem Szolnok felé indul , a golyó biztosan találni,fog. Uram, csak tréfa volt! Férjem felelete volt . Én is tréfából gránátosokat rendelek az úr mellé, akik az indulást szemmel tartják. És igy esküjéhez hű lévén, mint mindég, a koronát Debrecenbe szállítván, azt Kossuthnak a városházánál átaladta, és ő másnap Nyíregyházra indult, mint szabolcsmegyei kormánybiztos. Többé a koronát nem látta és a később történtekről tudomása nem volt. A lánchídon a szt. korona volt az első, ami kocsin átjött és azon kocsit a Kölber kocsigyártó raktárában egy Budáról jövő bomba zúzta szét. Özv. Bónis Sámuelné, született Darvas Erzsébet. TUDOMÁNY és IRODALMI * (A Széchenyi szobor) melyet talapzatára tegnapelőtt reggel emeltek föl, 17 láb magas bronzalak, súlya 120 vámmázsa. A vörös márvány talapzat magassága 28 láb, s így az egészé 45 láb, ami egy kétemeletes ház magasságával fölér. A talapzat négy sarkára ülő allegóriás alakok jönnek szintén bronzból öntve, mindegyik 9 láb magas. Ezek: Neptun (hajózás és lóidomítás), Vulkán (vasipar), Ceres (földművelés), Minerva (művészetek.) A talapzat vörös bajor márvány, s Weber Antal terve szerint készült. A szobor s mellékalakjai tudvalevőleg Engel József szobrász művei. A talapzat bajor márványa 28.000 írtba került. (Magyarországnak nincs elég márványa!) a hozzávezető mauthauseni márvány lépcsők anyaga 1326 frtba. Bobula építész a talapzat fölállításáért 11,000 frtot kapott, az egész emlék összes költségei 120,000 írtra rúgnak. Mily szobrot kaptunk e pénzért, azt május 23-a után mondhatjuk meg. * (Petőfi chinai nyelven.) A kolozsvári „Összehasonlító irodalomtörténelmi lapok“ legutóbbi számában dr. Schott Vilmos, a híres berlini tanár s akadémiánk kültagja, Petőfi „Reszket a bokor . . . “ című versét chinai fordításban közli. * (Új lap) indul meg Pozsonyban, s illetőleg a megszűnt „Pozsonyvidéki Lapok“ fognak föltámadni hetilap alakjában. Szerkesztője — mint levelezőnk írja — Ardényi Dezső, a „Lehel-kürt“ eddigi szerkesztője lesz. * (A Természettudományi Közlöny 129. füzete megjelent s beküldetett. Tartalma: A szivacsok világa a magyar tengerben dr. Dezső Bélától. A kerepesi temetőről (I.) dr. Rózsahegyi Aladártól. Miért esett annyit 1879-ben. A milói Venus szobra. Apróbb közlemények. Társulati ügyek Levélszekrény. — E füzetből adjuk mutatványképen Flammarion Kamill cikkét az idei sok esőzés okairól. * (A „Figyelő“) májusi füzete a következő érdekes tartalommal jelent meg : Dr. Bayer Ferenc ,,Irodalomtörténetünk legújabb kora honnan számítandó“ című cikke. E fejtegetést követi Agáczy Norbert széptani fejtegetése a ,,Délibábok hőséről.“ Endrődi Sándor tüzetesen foglalkozik Dugonics Etelkájával. Dr. Jancsó Benedek pedig folytatja Bercsényi Pál nyelvtudományáról szóló értekezését. Csaplár Benedek ír Révai irodalmi zsengéiről. Végül Abafi Lajos újabb adatokkal és új szempontból világítja meg Kármán József életét és Markovicsnéval folytatott szerelmi viszonyát. A füzetet bezárja id. Szinnyei József repertóriuma, valamint a „Figyelő“ VH. és Vin. kötetéhez tartozó névmutató. SZIIHÁZ és MŰVÉSZET; * (A népszínházban) holnap, szombaton Győri Vilmos Nótás Kata népszínműve kerül színre a címszerepben Abonyinéval. Julcsa szerepét Rákosi Szidi helyett H. Dancz Nina fogja eljátszani. Vasárnap Borzáné Marcsája, hétfőn Bokkacscso megy, mindkettő Blahánéval. * (A népszínház igazgatósága) a következő darabokat nem fogadta el előadásra: A va PESTI HÍRLAP, 1880. május 15. dócz, A nővér arcképe, Két szék közt a pad alatt, Puszta fia, A szegény legények élete, Barna Pista, A híres sarkantyú, Se vőlegény, se menyasszony, Magyarország nem volt, hanem lesz, Somosheőy, A gyilkos kedvese, A tiszai halászok és Dianna. * (A székesfehérvári színtársulat) mint nekünk írják — odahagyja a pozsonyi színházat, melyben jó részt üres házak előtt játszott. Igen sokat szoktunk menydörögni a „braxelhuberek“ ellen, pedig azok az „övék nacionalitat“-hoz híven pártolják saját német színházukat, míg a nagypipájú kevés dohánya hazafiak nagy hazafisága csak addig tart, amíg pénzbe nem kerül. Mihelyt azonban egy kis áldozatról van szó, akkor bukhatik minden ügy, oda a hazafiság. A társulat jó volt, tőle kitelhetőleg mindent megtett, érdekes vendégjátékokban sem volt hiány, de a társulat ott mégis megbukott. * (A kolozsvári társulat) holnap fogja először bemutatni a „piros bugyeltáris“-t Bécsben. A királyi pár a jövő hétre ígérte meg látogatását a társulatnak. * (A tárlatban) jelenleg látható azon négy szép karton, melyeket Than Mór és Lotz Károly a ferencvárosi templom részére készítettek. Egyik szent Ferencet ábrázolja a pápa előtt, a másik sz. Ferenc a mint prédikál, a harmadik szent Ferenc halála, a negyedik Kapisztrán János a keresztes hadat hirdeti a népnek a török ellen. * (Sarah Bernhardt) mégis csak Párisban marad. Elfeledi, hogy a párisi kritikusok túl szigorúsága keserítette el, s szerződött a párisi Vaudevillehez. .A Comédie Frangaiset ugyan csak kár volt elhagynia a Vaudevilleért. A párisiak persze nagyon örülnek, hogy nem vesztik el az excentrikus, de páratlan művésznőt. Petőfi ereklyék, Szarvas, 1880. május 13. T. szerkesztő ur! Bizonyára érdekelni fogja önt és becses lapjának olvasóit egy kis szemelvény a Petőfi István hagyatéki leltárának azon részéből, mely a nagynevű bátyjától reá maradt becses emlékeket sorolja elő. Petőfi István hagyatéki tömegét a szarvasi kir. járásbíróság f. hó 8-án és 9-én a legnagyobb gonddal leltározta. A leltárba minden legkisebb tárgy, mely a nagy költőtől eredt, fel van véve s pontosan leírva. Ez emlékek között minden esetre legbecsesebbek Petőfi Sándor kéziratai, melyeknek legnagyobb részét a kisebb költemények teszik, ezekből mintegy 180 van felsorolva a leltárban. Ott van továbbá a „Coriolanus“ fordításának teljes kézirata s „Romeo és Julia“ fordításából 8 lapnyi töredék. Ezenkivül két francia levele Bem tábornokhoz „Monsieur le Generale“ megszólítással Igen érdekes emléket képez a Bem arcképe, melyet Petőfi Sándor természet után rajzolt le s aláírással is ellátott; ugyancsak saját rajzában ott van a Zoltán fiáról, egy napos korában felvett rajza, szintén sajátkezű aláírással s 1848. dec. 16-iki keltezéssel. Egyéb apróbb tárgyak között ott van egy Petőfi Sándortól hátra maradt vörös carneol kövü gyűrű , s egy bronz érem e felirattal : „Petőfi Sándornak 200 aranynyal a M. T. Akadémia 1858.“ a túlsó oldalán : „Bomba derű.“ Végre ott van még nehány nevezetes embernek Petőfi Sándorhoz intézett levele, melyekből az Arany Jánosé mintegy 22 darabra megy — s ezek közt egy,John Stieblin aláirású angol levél „Lord Arthur Krumplichoz címezve; vannak ott levelek még : Jókai Mórtól, Garay Jánostól, Kemény Zs.-tól, Szemere Páltól, Kuthy Lajostól, Egressy Gábortól s Bernáth Gazsitól is. Ezenkivül ott van még Arany Jánosnak önmaga által rajzolt arcképe, 4 sornyi verssel, mely igy hangzik : „Arcom vonásait ez ábrázolatban, Szemed hiszem, hogy híven felleli : De úgy, ha a mit a festő hibázott, A költő azt utána képzeli: Arany János. A leltárba felvett s Petőfi Sándortól eredő összes tárgyak jelenleg a szarvasi kir. járásbíróságnál őriztetnek, egy díszes fekete bőrdobozba helyezve melyet e célra még régebben készíttetett a Geiszt család. S. S. A mi a jubilaeumról elmaradt. Megtörtént az apotheosis, elmondatott mily nagyszerű dolgokat művelt Magyarország ICO éves egyeteme ; lássuk most az ünnepi zaj elmúlta, az örömmámor elpárolgása után a kevésbé örvendetes tényeket is. Sajnáljuk, hogy az ünnepélynek örömpoharába, melyet az ország és a minden nemzeti törekvést az egész világ sajtójánál melegebben pártoló hazafias napi irodalom nemzeti ünnepélylyé avatott, a keserű igazságnak másutt is keserű, nálunk pedig éppen emészthetetlen cseppjeit kell töltenünk. Nem gáncsoskodási vágy, nem személyes kérdés vezet bennünket, hanem a fájdalomérzet, hogy a természettudományok lelkes művelőit, egy magyar természeti orvostudományi szakirodalom zászlóvivő munkásait, hazánk természeti viszonyainak felderítése iránt buzgón, odaadással érdeklődő hazafiakat mentül kevesebbet találunk az egyetemi tanári karban. Lehetetlent mi nem kívánunk. Nem követeljük mi, hogy az egyetem 100 év alatt annyit termelt legyen, mint több század óta fennálló elsőrendű egyetemek, vagy p. o. a bécsi, vagy berlini hasonló idő alatt. De az csak mégis megszégyenítő, hogy Németország legparányibb egyetemei, egy picike, egy Eszkimó-egyetem, mint p. o. a greifswaldi, irodalmilag többet produkál, mint a százszor akkora tananyaggal rendelkező budapesti egyetem. Pedig méltóztassanak összehasonlítani az egyetemek e Borsszem Jankójának évi irodalmi termelvényeit, akár mennyiség-, akár minőségre nézve, nem mutat-e fel anynyit, mint a budapesti egyetem orvosi kara? 1880-at írunk, 100 év óta áll fenn az orvosi egyetem. Megírták-e a tanár urak szakmájuknak csak legelemibb kézi könyveit is tanítványaik számára ? A bonctan tanára a bonctanét, — az élettané az élettanét, — a szemészeté a szemészetét, — a kórbonctané a kórbonctanét, — a törvényszéki orvostané a törvényszéki orvostanét, stb., a szülészeté a szülészetét, (mert azt amit bábáknak írt, csak nem nevezhetjük tankönyvnek orvosok számára.) Régebben, mikor a kötelességérzet még erősebben ki volt fejlődve, a tanár kötelességének tartotta szakmája kézikönyvét megírni. Néhai Gebhard, Bene, terjedelmes tankönyveket írtak ; az egy Balogh Kálmán az, ki szakmája terjedelmes és jeles tankönyvét adta ki a jelen tanárok között. Az a kérdés már most: miből tanuljon az a szegény tanuló, kinek vezérfonala nincs ? Tűrhető állapot-e az a 19-ik században, hogy a tanítás csak szájról szájra járjon, mint a népmesék vagy hagyományok? Miből készüljön a tanuló p. o. az élettanra, mely ma már egész birodalom, melynek egyik kézikönyv egy, másik más részét dolgozza ki bővebben, s egyik tanár egy, másik más részre fektet súlyt? Megvegyen 5—6 szerzőt 40—50 írtért? Miből tanuljon az a horvát, szerb, sokác, román, ruthén, tót, aki magyarul azért tanult meg, hogy a magasabb műveltséget, melyet anyanyelvén elsajátítani nem tudna, magyar nyelven szerezze meg? Szép dolog az a magyarosodás, de nagy kötelességet ró ránk. Jó hazafiakat tételez fel, kik szakmájuknak a patriotizmus szempontjából is megfelelnek. Egy fontos körülmény említendő itt: gimnáziumaink (kivált a felekezetiek) tudvalevőleg nagyon mostohán bánnak a természettudományokkal, a tanuló, ki pedig ezekben kitűnő érettségi bizonyítványt kapott, a növényállat-vegytanból stb. a legelemibb alapfogalmakkal sincs tisztában, németül, franciául vagy angolul nem tud anynyit, hogy tankönyveket megértsen, miképpen boldoguljon ez oly egyetemen, melynek kézikönyvei nincsenek ? De ne gondolja senki, hogy csak az orvosi kar nem gondolkodott az egyetemi elemi oktatás legprimitívebb kellékeiről , a bölcsészeti kar természettudományi osztálya se nagyon serénykedik. Akit nem illet, ne vegye magára. Egy Szabónak, egy Hunfalvynak a magyar tanügy minden igazi barátja hálával tartozik, hogy számos kitűnő önnálló dolgozataik mellett s időt rabló kirándulásaikon kívül, ráért mégis előbbi az ásványtan, utóbbi Magyarország földrajza terjedelmes kézikönyvének megírására. De mit szóljon ahhoz az olvasó, hogy ma a chemia korszakában 1880 ban nincs egyetlen egy, a modern kívánalmakat kielégítő részletes magyar vegytanunk, még fordításban sem?Egyetlen egy egyetemi oktatásra alkalmas növénytanunk, összehasonlító állatanunk. (Ebből a kötet mintegy 10 évvel ezelőtt megszületett, a többi még most is készül.) Az egyetem — tisztelet a kivételeknek — a hon természeti viszonyai iránt meglehetősen közömbös, hol vannak a Kitaibelek, Rochelek, Togniók, Kemerek, (utóbbi pedig idegen) kik az országot összejárva természeti kinevezéseinek ismertetésén fáradoztak. Honnan e közöny saját szakmájuk, a magyar tanügy, magyarosodás terjesztésének szent ügye iránt? Boldogult Eötvös szerint kétféle tudós van, egyik lelkesedésből dolgozik, másik kenyérért. „Est deus in nobis, agitante calescimus ille“ Ez a deus, ez hiányzik itt. A budapesti egyetem tanára kinek évenkint 2—3—400 új hallgatója van, nem mentheti magát azzal, hogy tudományos munkáknak nálunk nincs közönsége. Neki obligáit vevői , hallgatói. A jogi egyetemen csaknem minden tanár megírta szakmája kézikönyvét, ezenkívül Pauler, Wenzel számos tudományos értekezést, ön-