Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)

1880-05-22 / 140. szám

1830. május 22. PESTI HIRUP 5 nem engedheti meg, hogy az ő oltalma alatt 12 év óta megtelepedett lakosságot a chinaiak le­mészárolják. London, május 21. Felsőház. Napirenden van a válaszfelirati vita. Beaconsfield lord ha­sonló értelemben birálgatja a trónbeszédet, mint Northcote és rosszalja az irhoni kivételes tör­vények eltörlését. Lord Granville emel szót­e hasonló értelemben nyilatkozik, mint Gladstone az akóházban, kiemelvén, hogy az irhoni kér­dést érett megfontolás alá vették. Afghanisztánra Vonatkozólag szóló még nem bír elég tájékozott­sággal, azt hiszi azonban, hogy az előbbi kor­mánynak az ez iránti kérdések gyors megoldá­sára nézve táplált vérmes reményei, mi­nt tál sincsenek igazolva. A külügyi kérdéseket elmez­vén, Granville lord nagyfontosságú kérdések létét nem tagadja melyek megoldása a hatal­mak együttes akcióját, szilárdságot és nagy mérséklést igényel. A kormány Göschen küldetése által Kon­­stantinápolyba, a berlini szerződés nem telj­e­­sített határozatainak keresztülvitelét akarja el­­­érni. Különös fontossággal bír a görög monte­negrói határkérdés elintézése, az Örményország­ban behozandó reformok foganatba vétele és a szervezési alapszabályok kidolgozása a török­­tartományok számára. Montenegrót illetőleg a területi átadást az albán felkelés követte s bárminő utasításokat is küldött a porta, az bizonyos, hogy helyi ha­tóságok okozták a bonyodalmakat. Az állapot Örményországban szívszaggató ! A berlini szer­ződés foganatba vétele biztosítására a hatalmak erélyes közös fellépését látja szükségesnek s e célból köriratot intézett a hatalmakhoz, melyben azt javasolta, hogy azonos jegyzéket intézzenek a portához. Mihelyt ez megtörténik, az iratok előter­jesztését fogják eszközölni. A hatalmak szívélyes s felbátorító hangon válaszoltak s Granville Ford azt hiszi, hogy szemben az európai nyo­mással a porta ellenállása b­zonyára gyöngébb fog lenni. Végül a válaszfelirati javaslat elfo­gadtatott. London, május 21. Az alsóházban a fel­irati vita alkalmával Northcote helyesli a trón­beszédnek a külügyi politikára vonatkozó részét és fölvilágosítást kér Göschen fölhatalmazásai­ról, továbbá az Afghanisztánban behozandó in­tézményekről s reményű, hogy az irhoni fékező­­törvények eltörlésének eredménye, az általa el­vállalt felelősségnek meg fog felelni. Az ellenzék támogatni fogja a kormány politikáját ott, hol azt lelkiismeretesen támogathatja. Oconor és Po­wer módosítást indítványoznak, melyben az momtatik, hogy Irhon földmiveléssel foglalkozó lakosságának helyzete haladék nélküli komoly megfontolást igényel, hogy munkájának törvé­nyes gyümölcse biztosíttassék. Zágráb, május 21. Pejacsevich gróf horvát bán, a kiegyezés véglegesítése céljából, ma Bu­dapestre utazott. Brüsszel, május 21. A bécsi férfi halár-egy­­let ma tarta meg a laekeni kastélyban a Ste­­fánie hercegnő tiszteletére rendezett reggeli hangversenyt. A király, a királyné, Rudolf fő­herceg, karján Stefánie hercegnővel és a királyi család többi tagja volt jelen.­­ A meghívott vendégek közt volt Chotek gróf osztrák-magyar követ és neje, a kamara elnöke, az összes mi­niszterek s több főrangú tisztviselő. Rudolf fő­herceg szives szavakban fejezte ki köszönetét a haláregyletnek. Stefánie hercegnő szintén igen szives szavakban mondott köszönetet. London, május 21. A „Daily News“ jelen­tése : Gladstone második körjegyzéke azt java­solja, hogy a görög kérdés megoldása céljából Berlinben nemzetközi bizottság lépjen össze. NAPI HÍREK. — (Heti mellékletünk) ma a kö­vetkező tartalommal jelent meg : A S­z­é­c­h­e­­nyi-szobor és alkotója 1. Széchenyi István (arckép); 2. Engel József; 3. A Széche­­nyi-szobor. — Szegény Csana bá! nép­románc Rákosi V.-tól. — Diófának teteje termette . . . rajz Iritz Dávidtól. — Töre­dékek egy rokkant naplójából (uj adatok a magyar emigráció történetéhez). — V. — Az uj asszony, rajz. — A gőz ház, Jules Verne regénye (két képpel.) — (A bécs­i férfidalegyesület Brüs­­s­e­l­b­e­n.) Tegnap este volt a szerenád a brüsseli ki­rályi udvar előtt. Fél 9-kor jelentek meg a dalnokok a várban, ahol a miniszterek a hadsereg képviselői és a diplom­aták mind együtt voltak. A bécsi bárdok egy­szerű fekete ruhában jelentek meg A roppant nagy ter­met 12 kristálycsillár világította meg. Kilenckor jelent meg a király, vele jöttek Rudolf főherceg tengerész-egyen­­ruhában, s az ara rózsa-zinó faille ruhában, keblén rózsabim­­bóval.A trónörökös és Stefánia sokat foglalkozott a dalegy­let tagjaival, míg a király a diplomatákkal mulatott. A sze­renád után még a trónörökös külön kivonatára a „Blaue Donau“-t, és Schiller „A keztyű“ című költeményének paródiáját is elénekelték. Az előbbi viharos tetszést szült, az utóbit azonban furcsán fogadták. Tán mert egy a szigorú formalitások közé szorított udvar nem alkalmas ezen pajkosan csapongó, él­es paródia megemésztésére, vagy a diplomaták a szerepet, me­lyet a király ezen paródiában játszik, nem talál­ták elég „királyfiúnak, elég az hozzá, hogy e dal nem a kívánt hatást tette. — Ezt a dalegylet komikusa, Udel, annyira szivére vette, hogy e szavakkal fordult a trónörököshöz: „Fenséged maga kívánta e dal előadását !“ „Valóban ! — szólt Rudolf félig. — s most hallom itt susogni, hogy a dolog nem ide való. Ez azonban a legkevésbbé sem zseníroz engem. Hisz lát­hatta, hogy a hercegnő mily jóizűen nevetett rajta.“ Credence után a dalegylet elhagyta a várat.­­ (Egy tanárjelölt öngyil­kossága.) Az egyetemi ifjúságot tegnap óta egy megdöbbentő öngyilkosság tartja izga­tottságban. Zsigó Endre tanárjelölt a rá­kos­palotai erdőben agyonlőtte magát. A sze­gény sorsú fiatal­ember egyedül állt a világban nagy nyomorban, de nem csak ez vitte a ha­lálba. A középtanodai tanárvizsgáló bizottság egyik skrupulosos tagja, aki is egyetemi tanár, Cherven Floris megbuktatta a tanári vizsgálaton akkor, mikor főtárgyából az iroda­lomból kitüntetéssel (!) letette a vizsgát, s Ke­rékgyártó is ugyanabból a tárgyból, amiből Cherven megbuktatta, átbocsátotta. A szerencsét­­len tehetséges ifjú temetési költségeire az egye­temen már megindultak az adakozások; az ifjúság közt épp oly nagy a sajnálkozás az eset felett, mint az elkeseredettség a nevezett professor eljárása miatt. — (Thompson) név alatt egy német kötéltán­cos mutogatja magát néhány napja a régi lövőházban, hirdetve, hogy ő Blondin legyőzője, s vetélykedésre is felhívta a Niagara hősét, amit azonban ez utóbbi nem vett figyelembe. Tegnap szerencsétlenség történt vele. Midőn ugyanis az egyensúlyozó rúd nélkül, kosárral és esernyővel kezeiben kellett volna átmennie a kötélen, egyszerre ingadozni kezdett, a következő pillanatban leette a kosarat s az esernyőt s ő is leesett, de egyik kezével még megkaphatta a kötelet, azon felhúzta ma­gát s újra megindult. A fiatal­ember azonban merészen játszott életével . Alig tett néhány lépést, midőn hirtelen elsiklott, s a magasból bukfencezve az alatta levő men­tőhálóba bukott alá. A háló azonban túlságosan ki volt feszítve, s a szerencsétlent fölvette a magasba, de úgy, hogy a földre esett s ott is maradt élettelenül. Szájából, orrából azonnal vér folyt, s a hozzá sietett orvosok hiába igyekeztek életre hozni őt , félholtan szállították a Rókus-kórházba. Az orvosok a rókusban konstatálták, hogy semmiféle nagyobb zúzódást nem szenvedett. Thompson, vagyis igaz nevén Coal Ernő jelenleg 22 éves, brandenburgi születésű porosz. A maihoz hasonló bukás már egyszer történt vele. Ezelőtt 6 évvel ugyanis Königsbergben szintén lezuhant a kötélről és pedig egy másik kötéltáncossal együtt, a­kinek akkor a hátán ült. Lebukását annak tulajdoníthatja, hogy a produkciók alatt csaknem teljesen részeg volt, öltöző szobájában több üveg bort és pálinkát találtak, melyekből úgy az előadás előtt, mint az egyes mutatványok közti szüne­tekben nagy mennyiséget magához vett. A kötéltáncos különben ma már minden veszélyen kívül van, s 8—10 nap alatt teljesen kiheveri baját. Iszik és pipál, s kedé­lyesen beszélget látogatóival, sűrűen mondogatván, hogy a „nagy szél“ döntötte őt le a kötélről. — (Egy szerecsen fejedelmi sarj öngyilkossága Párisban.) A Grenelle híd mellett a napokban egy szerecsen holttestét húzták ki a Szajnából. Zsebében egy légmentesen elzárt pléhládikát találtak, mely sajátságos jegyzeteket tartalmazott. Ez a szere­csen az abyssziniai fejedelem ellen fellázadt főnökök egyikének fia volt Apját megölték, ő és öcscse fogságba estek. Egy asszonyszemély szökésre segítette őket. Nappal erdők sűrű­jében és barlangokban rejtőztek , éjjel folytatták szökésüket. Öcscse a kék folyam mocsaraiban el­veszett, egy óriási boa elnyelte. Két hónapi ván­dorlás után az egyptomi határőrökhöz érkezett. Itt kipihente magát, s aztán Kairóba ment, ahol a khedive némi segélypénzt adott neki, amivel Párisba utazott. „Azt hittem — így végződik a napló — hogy Párisban megélhetek , de, ahogy általában mindenütt, úgy itt is használhatóvá kell az embernek magát tennie, s én nem ta­nultam semmit, amivel ezt elérhetném. Az éhség kínainál többre becsültem az erőszakos halált.“­­ (Hitbizományosok kerestetnek.) A besztercebányai kir. törvényszék‘fölhivja mindazokat, kik Bécsben 1753-ban elhalálozott dr. Andrássy Ádám Júdos József cs. kir. tábornok nővérétől Kratsán Mária Annától, illetőleg annak leányától Zsitkai Zsuzsanna, később férjezett Waudra és Vokács Máriától származ­nak, miszerint az esetben, ha a hitbizományi tőke utáni jövedelemre igényt tartanak, családi összeköttetést iga­zoló okmányaikat 45 nap alatt a törvényszékhez ter­­jeszszék be, a­kit vaskanállal ütöttek agyon.) A Gömör megye Balogfalva községé­hez tartozó erdőben e hó 16-kán délután 6 óra­kor — mint levelezőnk írja — Czelder András szénégető, társát, Czelder Jakabot egy négy font nehéz vaskanállal úgy ütötte fejbe, hogy az holtan rogyott össze. A gyilkos ezután feje alá tette a holttestet, s e helyzetben az egész következő éjjel jóizűen aludt, s arra menő pandúrok ébresztették fel, a kik rögtön el is fogták.­­ (Nekrolog élő ló felett.) Kincsem lelé­­pésének hírére az angol Field a következőket írja: „Páratlan carriere-je után végre a nemes Kincsem nyu­galomba lépni kényszerült; egyik istállótársa által megru­­gatván, trainirozása lehetetlenné vált. Ötvennégyszer fu­tott és soha meg nem veretett; körülbelül 22,000 fontot szerzett tulajdonosának. Csak egy ízben — miután Ang­liában a Goodwood Cup-et elnyerte s Deauvilleben Fon­­tainebleaut legyőzte volna — s a midőn nem tökéletes állapotban küldetett Baden-Badenbe, hogy megmérkőzzék Giles the Firsttel, kellett Kincsemnek magát megeről­tetni, hogy Henckel lovát leverje. A verseny a jelenle­vők bámulatára, holtnak nyilváníttatott a bírák által, holott mindenki azt hitte, hogy Kincsem félhoszszal győzött. A másodszori versenynél Kincsem minden két­séget kizárólag nyert ,­s nem is győzetett le soha. Egész bátran jósolhatjuk, hogy a gyepen többé soha nem fog egy ily ló futni, mint ez a magyar „darling.“ — (Havazás.) A Pilsen melletti Schüt­­tenhofenből nagy havazást jelentenek. Egy láb magasságú hóréteg borítja nemcsak a környék hegyeit, hanem a várost is. — Budweis városá­ból és környékéről szintén erős havazást jelen­tenek.­­ (Tömeges betörések.) Pest megye pesti alsó járásában, Haraszti községben egy betörő bűnbanda ütötte fel sátorát. Vakmerő betöréseik izgatottságban tartják a haraszti svábokat. A banda legutóbb tegnap viradóra sorba járta a község azon lakházait, a me­lyekbe a betöréseket előre tervezte s elég vakmerően mindenütt bekopogtatott. Onnan, hol zörejükre a lakók felébredtek, nyugodtan mentek tovább, mig üresen álló házat vagy szobát kipuhatolniuk nem sikerült. Az ilyen háznak először is az ablakát törték be s midőn még ezen zörejre sem találtak ellenállást, kihordtak onnan a szó szoros értelmében minden bútorzatot s kocsin elszállították. Jóllehet a betörő banda több ház lakóit felzörgette, sőt egyik házban, hol az ablakot betörte, segély után is kiabáltak, a gazemberek még csak üldö­zőbe sem vetettek, s igy természetesen egész kénye­lemmel vonultak egyik háztól a másikhoz, mig az éjjeli sötétség leple alatt dolgozniuk lehetett. Különösen azon nyári lakásokat fenyegetik. Ugy látszik a banda tagjai régi betyárok s ugyanazok lehetnek, kik már évek óta tervszerűen vezetik a betöréseket a nyári lakások ellen, múlt évben a haraszti jegyző lakásába is betörtek s onnan nagymennyiségű holmit elloptak.­­— (Mozgalmak az egyetemen.) A bölcsész-segély-egylet elnökségére eddig a kö­vetkezők jelöltettek ki: Palmer Kálmán, Sam­bach Gyula, Mészáros István és Patrubány Lukács tanárjelöltek. Legtöbb d­anceszal bírnak Palmer és Sambach. Az orvostanhallgatók se­gélyegyletének jelöltje Hajniss Imre ; a jogász­­segélyegyleté Ghillány Imre báró; az egyetemi olvasókör elnökjelöltje Houchard Ferenc. — (A magyar postahivatalnokok­nak) május hó 19-én tartott évi közgyűlésén megvá­lasztottak . Elnökül: Gervay Mihály orsz. főpostaigaz­­gató. Alelnökü­l: Luger Károly miniszt. osztálytanácsos. Titkárul : Müller János posta-aligazgató. Pénztárnokul : Czóbel Lajos postatiszt. Könyvelőül : Kratzer Nándor számtiszt. Ezenkívül megválasztatott választmányi tagul 12 helybeli és 18 vidéki postahivatalnok. — (Botrány a zsinagógában.) Tar­­calon az izr. zsinagóga, mint levelezőnk irja — e hó 16-án épületes jelenetnek volt színhelye. Zaphier Emánuel már évek óta gondnoka a tarcali szr.­ hitközségnek. E hó 16-ára gyűlés volt hirdetve, s e napon kellett volna neki a számadást előterjeszteni, s egyszersmint hivatalá­ról leköszönni. A hitközség vagyonát azonban Zaphier rendetlenül kezelte, s a számadás meg­vizsgálása visszaéléseket derített volna fel. Ezt tudván Zaphier, a számadás beterjesztését el akarta halasztatni. Kire óriási lárma, veszeke­dés keletkezett, minek dulakodás lett a vége. A t. gondnok úr 60 éves kora dacára oly hatal­mast mért egy békés izraelita fejére, hogy az vérbeborulva, ájultan rogyott össze. A pandúrok vetettek véget a botrányos jelenetnek. Az eset illetékes helyen már feljelentetett.

Next