Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)

1880-05-01 / 120. szám

jutott Lydyában és úgy bájos megjelenése, mint éneke a legkedvezőbb hatást keltő. A férfiak közül legelső sorban Bakonyit kell megemlítenem, ki a háremőrt jóizű komikummal és a túlzást kerülve játszotta és minden szavával és mozdulatával nagy derültséget keltett. S o ly m os s különösen a harmadik felvonásban érezte magát otthonosan Kancsuk off uniformisában. Azt hiszem, hogy a további előadások meghozzák szokott biztosságát és jó kedvét, amit Kápolnainak is kívánok mert ma még igen készületlenül találta őt az első előadás. E gy ü d (s z z e d) kuplé it zajosan tapsolták meg, különösen az egyiknél minden szem a város atyáinak páholyán függött és azok zavarukban b orraikat vakarták. A négy háremhölgy közül kivált Sió Irma tűnt fel kellemes hangjával és fesztelen játékával mit azért hangsúlyozok különösen, mivel a kisasszony ma lépett először a színpadra. Társai: Tornyai, Csatár és Vámos sik. a. nagyban elősegítették az est sikerét. Az első felvonás téli díszlete becsületére válik Lehmannak, de a hárem berendezése nem vall nagy ízlésre. A háttéri üvegfal német lovagvárra s nem egy pasa rezidenciájára emlékeztet, és keleti fényűzés helyett csak néhány ócska vánkost láttunk. A jelmezek díszesek és a zenekar derekasan viselte magát. Az előadást a Koburg hercegi pár is végig nézte. E. 1. u. * (Szathmáry Árpád úr) vidéki színész ma este tett kísérletet a nemzeti színpadon Miller szerepében, az „Ármány és szerelem“ ben. Szathmáry úr ismert nevű, routinirt színész, kit vidéken kedvelnek. Szép érces hangja s jó alakja van, s tán e két előnye csábította rá arra, hogy Miller szerepéből kenetteljes lutheránus papot csináljon, kimért pontos szavallattal, taglejtéssel. Tudja, hogy kell lerogyni a székre, letenni kezét az asztalra, megrezegtetni hangját bizonyos szavaknál, az álpáthosz minden hibája föltalálható a vendégben. Annyival feltűnőbb volt ez, mert épen Szigeti remek Millerje után kellett egy ily szalmával kitömött alakot látnunk. További fölléptetését feleslegesnek tartjuk. * (Bartoluczi Viktoria kisasszony) tegnap délután aláírta szerződését a nemzeti színházzal. A kisasszony, mint halljuk, három évre szerződött, évenként négy hónapi szabadságidővel. Örvendünk rajta, hogy a széphangú ifjú énekesnőt szerződtették színházunkhoz, mely női erőkben úgy is megfogyatkozott. A kisasszony holnap fog mint szerződött tag először föllépni, s ez alkalommal a királynő alt-szerepét a III. felvonás kivételével magyarul fogja énekelni. * (A Bécsbe készülő) népszínmű társulatot nagyon leszidja a mai ,,M. P.“ az első próbaelőadás után. Tiltakozik az ellen, hogy „azon urak“ a magyar kultúrát akarják ott bemutatni, s a magyar zenét és táncot tönkre teszik, paródiáját mutatva be a valódi helyeit, „komisz Volkssengereiokba való“ komédiát művészet címen. — Sajnáljuk, hogy a vállalat ily módon akarja kompromittálni e fontos ügyet, de tetszett volna az emlitett lapnak annak idejében a gyönge erőkből szervezett vállalat tarthatlanságát elfogulatlan bírálattal kimutatni s a dolgon akkor még segíteni lehetett volna. Ismervén a főerőket, egyszer bátorkodtunk némi ellenvetést tenni s akkor a M. P. úgy összeszidott bennünket, hogy szinte megijedtünk. Most a „tizenkettedik órában“ látja be, hogy igaza volt az ellenvetéseknek, de most már szitkozódása mit sem segít, csak nekünk ad szomorú elégtételt, a mire sohasem vágytunk. * (A D e á k-m a u z o l e u m) Viktória-szobrára tudvalevőleg pályázat hirdettetett. Alkalmunk volt több szobrászunk műtermében megtekinthetni az agyagból mintázott pályaműveket s aszokból a pályázatnak igen szép eredményt jósolunk. Pályáznak Szász Gyula, Engel József, Kiss György, Donáthot a közbejött családi gyász gátolta meg munkájában. * (Delibes magyar balletet ir.) A „Sylvia“ és „Coppelia“ genialis szerzője, Delibes Leo, Vörösmarty bájos színművét „Csongor és Tünde“-t balletszövegül használja föl s legközelebb megkezdi a zeneírását. Delibes törekedni fog lehetőleg magyarosan és jellemző nemzeti zenénk ritmusában írni meg ballettjét. * (Blaháné arcképét) adta ki Kádas Józsefnél Vertán Anna asszony. A nagy tvlap képet Vastagh György ismert nevű festőnk rajzolta s Brendamour, a legkitűnőbb német fametszők egyike metszette. A kép, mely a művésznőt a „piros bugyelláris“ jelmezében ábrázolja, ára 2 frt 50 kr. * Matejkónak) úgy látszik ezer keze van, hogy mindegyre újabb képeket fejez be. Most megint egy új történelmi festményt készített, melynek tárgyát „a fehér Leszek halála“ képezi. * (Lucca Paulinát) a berlini diadalok után szerencsétlenség érte. Torka megfajult, nem énekelhet. A diva különben Ausztráliából meghívást kapott egy évi szereplésre egy millió frank ígérete mellett. Ezt azonban visszautasítá. * (Offenbach) a termékeny operett zeneszerző jelenleg Brüsszelben időzik. Új vígoperáját „Belle Lurette“ cím alatt a párisi Renaissance színház fogja először színrehozni. * (Wilbrandt Adolftól), kinek több művét adták nemzeti színházunkban is, tegnap került először színre a bécsi Burg színházban egy új dráma „die Tochter des Fabricius“ címen. A drámán érzik a „Morte civile“ Giacometti színművének hatása, hősnője egy leány, ki egy fegyenm lánya, kire atyja bűnének súlya esik. Rendkívüli sok könyhullatás közt szerencsésen eltemették a megbukott ódivatú színművet is, melyben Sonnenthal tündökölt Fabricius szerepében. * (Beethoven emlékszobrát) holnap A nemzeti szinház udvarán. — CSEVEGÉS. — A kerepesi uton volt dolgom ma délelőtt. Azt hiszik önök, hogy elintézhettem ? . . . Dehogy ! A nemzeti szinház előtt elhaladva, éktelen kutyaugatás itte meg fülemet. Kiváncsi vagyok, nem tagadom . . . Bementem a színház udvarába, megtudni, hogy kinek telik kedve az állatkínzásban. Minden állatvédegyleti tag megnyugtatására sietek kijelenteni, hogy tévedtem. Nem kínozták a vonitó ebecskét . . . hanem énekeltették. — Ugyan ! ? . . . Igen ! . . . Énekeltették. Murszkalima kis kutyája olyan zeneértő kis állat, hogy a vezénylő karmester pálcája után 2/4, 6/4 vagy 6/8 ütemben vonit keserves szépen. Elég régóta élvezi úrnője koloratúráját, elsajátíthatta tőle. A ballet fürgelábú patkányai (Bocsánat!.. beismerem, hogy roszul hangzik, de szerkesztőm legott kitörülné a francia „rat“-t, vagy a német „Ratte“-t . . .) azt hívén, hogy a legújabb felfedezések szerint a kutyák mind bírnak zenei tehetséggel, odapiruetteztek Prierle Kornélia Negrojához azon tévhitben, hogy ez is majd elkezd a Rigolettóból dalolni. A derék ustödi azonban sokkal komolyabb, ő megvet mindent és mindenkit a világon, csak az ő jóságos úrnőjéhez ragaszkodik kutyaszíve egész hűségével. Igazad van jó Negro ... de ha azt hiszed, hogy egyedül állsz rokonszenveddel, úgy nagy tévedésben vagy, mert Kornéliának hivei megszámlálhatlanok . . . A kitűnő művésznő szerepet tartott kezében. — Miből? kérdem szokott tolakodásommal. — Pailleron egy kis egyfelvonásos vígjátékát tanuljuk ... igen csinos, mint minden amit Pailleron irt !. .. Címe „Másokból“... és megtanít arra, hogy miért szoktak önök udvarolni... — Oh Berényi ! Miért vagy oly szomorú, talán beteg valakid ? . . . — Hadd el ! Feleségem Nagy-Szombatba ment vendégszerepelni... szalmaözvegy vagyok ... — Meddig marad ? — Négyszer játszik Völgyi társulatánál : „Proletárokéban, „Legszebb“-en, a „47. cikk“-ben és „Stuart Máriá“-ban. Megpillantom Felekit, ki bámuló arcomat látva hozzám jött. — Hát ön már megjött vendégútjából ? — Hiszen el se mentem! ... A jól értesült lapok utaztattak meg csak . . . Még ma is azt írja egyik fővárosiap, hogy Temesvárra utaztam és ugyanazon számban a szinlapból maga a szerkesztő elolvashatta volna, hogy itt, Budapesten játszom . . . Mhm! . . . Szigethy Imre néhány olasz úrral beszélgetett az udvaron. — Vájjon miféle nyelven beszélhetnek ? kérdé valaki. — Olaszul, mondom jó értesültségemet fitogtatva. — Hát tud Imre taljánul ? — Hogyne . . . hiszen most is olasz darabot fordít, melyet csak azért nem fognak előadni, mert célzást látnak benne a mi politikai viszonyainkra. — Akkor hát kár a fordítással vesződni. — Hátha megváltozik a politikánk ? — Csak azt lessük . . . Már rég nem voltak ennyien az udvaron. Egyik próba a másikat érte és persze jól esik most már a szabad levegő. A „Nábob“, a „Másokból“ és „Hamlet“ opera szereplői kellemes tarkaságot képeztek a kis négyszögben . . . Egyszerre tolorgás támadt az udvaron és mindenki a kapu felé sietett. — Megjött!. . . — Ki? — Halmi! Volt lárma, öröm, kézszoritás, ölelgetés, kérdés... Szegény Halmi, akár újra elmenjen Peglibe, úgy kifárasztotta a fogadtatás. Annyi bizonyos, hogy pompás színben van és kedélye . . . ragyogó. Egy lélegzetvételre felelt a sok kérdésre: Már semmi baja, pompásan érze magát Itália kék ege alatt.... ah Velence, ah Pegli, ah Milano! . . . Milanóban beszélt Hóman Elzával, már nagyon jól beszél olaszul, nagyon dicsérik, szeretik.... beszélt Hajós Zsigmonddal, Madridba kellett volna szerződnie, de elkésett!.... Kossuth? Oh az aztán az ember, tiszteletet keltő ifjú agg, ősz hajjal, fiatal szívvel, — a magyar színészetről nem igen volt tájékozva, de Halmi felvilágosított a magyar színészet viszonyairól és nagyobb örömet szerzett neki, mintha politikáról beszélt volna, mert e téren csak hátramenés észlelhető . . . Vasárnap már játszik a Proletárokban.... addig pihen, azaz hogy cseveg, ... folytonosan cseveg élményeiről és fogadja a sok szívélyes üdvözletét. — Már az igaz, hogy könyekre ragad ez a megható fogadtatás — mondá elérzékenyülve — de azért egyik sem éri fel a tegnapit . . . — Nos, halljuk, mikor, hol, hogy volt. — Családolajvárt s az én kis Margitkám előre betanulta mindazt, a mit megérkezésemkor mondani fog de a vonat későn érkezik. Margitka elálmosodott, elaludt és csak forró,csókjaim ébreszték fel.Álmos szemeivel rám bámult, aztán átölelt pici karjaival, aztán elkezdett kacagni, egyre kacagni, mialatt örömkönyei potyogtak és a nélkül, hogy egy szót szólna . . . Végre kibontakozik és ujjával a padlásról csak a napokban lekerült bölcsőre mutatva suttogó : „Guszti! ‘ . . . — Hát Gusztinak hivják ? kérdé a kórus . . . — Mit tegyek ! Az a bohó gyermek úgy akarja! Egy látcsöves úr. ____ PESTI HÍRLAP. május 1 én d. e. 10 órakor leplezik le Bécsben. Ez alkalomból az operaházban „Fidelio“ kerül színre. 1880 május 1* Egy amerikai Európáról. Az amerikaiak Európával körülbelül úgy vannak, mint a nyugat-európaiak Magyarországgal. A távol meseszerv homályában tűnik fel előttük minden, ami az óceánon innen történik, s épen ezért igen furcsa benyomást tesz reánk, valahányszor amerikaiak az európai viszonyokról akarnak nagy képpel s a nagy tájékozottság látszatával írni. Wright úr, egykor az „Éjszak-Amerikai Egyesült Államok“ berlini követe hosszas gondolkozás után elhitette magával, hogy ő rettenetesen be van avatva az európai diplomácia titkaiba, és szörnyen járatos a diplomáciai kuliszszák mögött. Ennek tudatában nekiáll, meg ir egy unalmas, öt felvonásos színdarabot, és elmond benne tíz év óta minden újságolvasó előtt ismeretes „titkokat“ és előadja Jókainak . Jövő század regénye mintájára, de megdöbbentő szárazsággal azt ami szerinte, a jövő évtizedben fog történni. Ez azon könyv, amely állítólag nagy feltűnést okozva :„The politcal comedy in Europa“ by David Johnson cím alatt épen most jelent meg Londonban.* A könyv célja különben, legalább részben igen dicséretes , elsősorban a borzasztó mérveket öltő militarizmus ellen kel ki, végig haladva a dán, osztrák és francia hadjáratokon, melyek mindegyikében Porosz- s illetőleg Németország játszott főszerepet, és a családi s társadalmi élet egyes jeleneteit tárva elénk, gyenge kézzel, kevés tehetséggel ecseteli a töméntelen háború szomorú következményeit. Az első felvonásokban két szerető szív tragikus sorsát állítja előtérbe. Egy porosz hadnagy francia leányba szerelmes, a leány viszonozza a gyengéd érzelmet, már-már az eljegyzésig jutottak : ekkor kitör a német francia háború, a viszony megszakad, a hadnagy katonai kötelességből tőbe löveti ideálja bátyját, a leány efeletti bujában kétségbeesik és zárdába megy. Hadnagyunk eközben tábornokká lépett elő. A békekötés után tudja meg, hogy menyasszonyát elveszítette. Természetesen ő is kétségbeesik, és sociáldemokratává lesz. Mindenesetre egészen új ötlet. A kétségbeesett szerelmesek, legalább Európában, eddig csak öngyilkosságra szánták magukat. Ezen kis történet képezi a darab keretét az öt felvonáson keresztül. A befejező jelenetek a kétségbeesett szerelmes által vezetett német szociáldemokrácia győzelmét és az ,,Európai Egyesült Államok“ megalakulását adja elő a számtalan hírlapi cikkekben körvonalazott konjekturál politika törvényei szerint. Németország el akarja nyerni egész Európát, leveri Oroszországot és Ausztria Magyarországot, elfoglalja a szomszédos kis államokat , és borzasztó zsarnoksággal terrorizálja egész Európát. Épen Angolország ellen folytat diadalmas háborút, mikor fellázadnak a németek, leverik a kormány csapatait, Vilmost elcsapják, Bismarckot börtönre vetik, s proklamálják a köztársaságot. Nem lehet tagadni, Wright barátunk képzelőtehetség dolgában nem áll rossz lábon. * Az egész darabon át Bismarck viszi a Démon, az intrikus szerepét. Minden ami rossz, az ő érdeme. Vilmos császár, s az összes többi európai fejedelem és államférfiu fabábu, kiket a nagy cselszövő és Wright az egészen tetszések szerint rángatnak ide s tova. Mindnyájan, csak azért léteznek, hogy Bismarck terveit előmozdítsák. Az egyes részletek mutatják különben leginkább Wright tájékozatlanságát európai dolgokban. Bismarckról például egész komolyan mondja, hogy 10 000 fokkal meg lehet vesztegetni. Tér szűke miatt nem hozhatunk fel több ilyen együgyűséget, de talán ez egy is elég a többi jellemzésére. Ilyen David Johnson könyve , elolvasása után legfeljebb azt kívánhatjuk, hogy amerikaiak ne amerikai szemüvegeken át nézzék az európai viszonyokat.