Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)

1880-06-01 / 150. szám

2­ lene emelt vádak megcáfolása helyett f­el­ejtette, lemondatta, bukni hagyta. Az ellenzéki sajtó tehát mindössze figyel­meztetett ; mikor önök kényszerítették a bizo­nyításra, akkor inquiziciót tartott; mikor cáfo­lat helyett vádakat kapott önöktől, akkor ösz­­szeszövetkezett ezek ellen tiltakozni. De a vád­lott elől nem zárt el egy ajtót se, védhette ma­gát a nyílt lelkiismeret érveivel, mégis tette h­é­t hó múlva. De önök azt nem várták be, önvé­delmét nem sürgették, tán meg se kérdezték tőle, hanem mikor az ügy kezdett alkalmatlanná válni önöknek, akkor igenis önök nyitottak előtte egy ajtót, egy sülyesztőt, amelyen lebuktatták. S most önök jajgatnak méltatlanság, poli­tikai pártharcjáték miatt ? Önök, kik máig sem kérdezték meg a bécsi állam­ügyésztől a „még magasabb állású úr“ nevét? És akad még „Antonius“ önök közül, ki már megsiratja az elbuktatottat és „halálra ül­dözött becsületes hazafinak“ hirdeti azt, kit sa­ját pártpolitikája az ellenkező miatt feláldozott ? „Minden eszköz jó“ —ez a jezsuita-rendszabály! — mondá „Antonius.“ „Minden köny jó!“ — ez a­ pharizeus-rendszabály ! —­ felelhetnek mi. De nem feleljük: „Antonius“ nem phari­­zeus, inkább szentimentális lélek, mely jó regé­nyeket ír, rész politikát csinál, ott elragadtatja olvasóit, itt elragadtatja önmagát s ilyen­kor nem tud igazságosan ítélni. Ránk fogja, hogy mi vádoltunk is, ítéltünk is. Hát ő mit tesz most ? nem-e vádot s ítél ? Zichy Viktor sorsa szomorú : nem mi tet­tük azzá. Halála igazságtalan: nem mi szabtuk ki rá. Ha méltán érték őt a vádak, akkor önök most gonosz játékot űznek a politi­kai morálból, sőt a közmorálból is. Ha méltatlanul érték, akkor a méltatlanság ránk fogott bűnéből legnagyobb részük önöknek van. Miért ejtették el ? A közvélemény akkor ejte fel Zichyt, mi­kor Tisza Kálmán elejtette. A „Judás pénzért“ mi nem adtuk el őt neki, de elárulta a Judás csókkal Tisza Kálmán. „Antonius“ tehát elferdíté a tényeket, mi­dőn halotti beszédében az ellenzéki sajtót vádolta s tette felelőssé a szerencsétlen gróf bal­sorsáért. De ferdített akkor is, midőn a most nyilat­kozó közrészvét okait fejtegeté. A halálos kimenetelű párbaj megrázta a kedélyeket s az emberi igazságérzet felháboro­dott az ily megoldás ellen. Ezért nyilatkozott a részvét általánosan, minden oldalról, még azok részéről is, kik Zichyt egy év előtt vádolták. Amiért az ellenzéki sajtó őt vádolta, s a­miért Tisza Kálmán példájára a közvélemény elejte , azért nem volt szükség életét feláldozni se a jog, se az erkölcs szempontjából. A kaszinóban más szempontok az irány­adók :ott a becsületet az elszánt­ság­­szerint mérik s mert Zichy nem vereke­dett élet­halálra, ott azért ejtették el. Ezzel kényszerítették, hogy élethalálra ve­rekedjék. Ő volt a kihívó, ő volt az áldozat. Ez sorsának tragikuma. El­veszté az életet s vele az alkalmat, hogy tévedéseit jóvá­tehesse. De kockáztatta az ellen­kezőt is, hogy ellenfelét lelőj­je és tévedéseit gyilkolással tetézze. Vájjon mily beszédet mondott volna „Anto­nius“ Károlyi felett ? A képviselőház közgazdasági bizottsága mai ülésén tárgyalás alá vette az erdélyi gazdasági egyesület kérvényét az elmaradt úrbéri és más ilynemű kárpótlások kifizetésének eszközöltetése iránt, a­mely Baross Giábor előadó javaslatára a kormánynak meg­vizsgálás és jelentéstétel végett kiadatni határoztatott. Ezután tárgyalás alá vétetett Marosvásárhely város kérvénye, melylyel az uzsora korlátozása iránt törvényt alkotni kér. Baross Gábor szerint az igazságügyminiszter kijelentette, hogy a jövő ülé­szak folyama alatt az erre vonatkozó­­javaslatot elő fogja terjeszteni. Minthogy e kérdés nagyon fontos és Marosvásárhely város kérvé­nyét eddigelé már mintegy 20 törvényhatóság támogatta, szóló indítványozza, emeltessék ki a jelentésben az, hogy a bizottság a kormány nyilatkozatát leírja az iránt, hogy e tárgggyal komolyan foglalkozik, hogy a tör­vényjavaslat az előkészítés stádiumában és annak elő­terjesztése a kormány szándékában van , és ennélfogva a kérvény kiadandó volna a minisztériumnak azon re­ményben, hogy az ez irányban a jövő ülésszak alatt előterjesztést fog tenni. A bizottság az indítványt elfo­gadta.­­ Tárgyalás alá vétetett ezután az országos népszámlálásról szóló törvényjavaslat. A képviselőhöz közlekedési bizottsága mai ülésén tárgyalta a Budapestről Zimonyig , illetőleg az ország határáig építendő vasútról szóló törvényja­vaslatot. A tárgyalás folyamából kiemeljük Lichtenstein József beszédét, ki az általános felfogással ellenkező álláspontra helyezkedik; ő,­­bár évek óta figyelemmel kiséri a kérdést, még­sem bírt magának kellő meggyő­ződést szerezni e vasút azonnal való kiépítésének szük­sége iránt és azt hiszi, hogy lehet módot találni, amely mellett a Belgráddal való összeköttetést az állam kisebb megterheltetésével és mégis az országos érdekek figye­lembe vételével létesíteni lehet. Kétségbe vonja azt is, hogy a jelenlegi versenyző utak mellett minek a trieszt­­levantei, a déli vasútnak Bosnián keresztül létesítendő összeköttetése az alsó dunai viziut, a budapest-báziási, továbbá a budapest-orsova-krajovai, s onnan Bulgária hhenyi nagyságának emlékét bennünk megújítja fendobogó kebellel üdvözöl a magyar. A nem­zetnek e napokban lezajlott ünnepét, ime követi naplójának közzé­tétele, mely ismét közelebb hozand teljesebb megismeréséhez, de talán még­sem tár­ja fel belvilágát úgy, mint az a nevétől elválhatlan tisztelet és kegyeletes hálaérzet kí­vánná. Lehet, hogy e kívánalom is kielégítést nyerene, mert alkalmunk volt meggyőződni ar­ról, hogy a szerénység fátyola alá rejtődző ha­zafias áldozatkészség megmenté azon felette ér­dekes és történeti becsű anyagot, mely egy­­aránt hivatva van kellő fénynyel tárni fel Szé­chenyi belső életét, s világitó szövetnekül szol­gálni hazánk alig múlt történetére, melyben Széchenyi Isván lánglelke­s nagy alkotásai vezér­csillagként tündököltek e hén egén. A ki tudja a benső viszonyt, mely Szé­chenyi István és Tasner Antal között létezett, fel­fogja nagy fontosságát ama levelezésnek, mely közöttük több mint harminc éven át folyt. Eme levelek, — melyeket alkalmunk volt látni — 3831-ik évtől bezárólag 1858-ik évig 585 da­rabra rúgnak, s Tasner Antal halála után is a család birtokában maradtak; de melyek már két ízben piaczra kerülvén, alig egy év előtt a­­külföldre vándorlás veszélyének valának kitéve. Tetemes áldozat árán váltotta magához egy oly egyéniség, ki átérzeni tudja a fontos szol­gál­atot, mit a nemzetnek, a történet­­é­s irodalomnak tett; s vajmi kívánatos, hogy az akadé­mia kiadásában megjelenendő napi és jegyzőkönyvek mellett ezek is napvilágot látnának, mert azok ezek nélkül töredé­kek maradnak, s ezek képe­sek világot árasztani a nagy szellem magán­életére, eszméi­nek bontakozására, tervei kelet­kezésére, melyek a nemzet újjá­születésével, Széchenyi István ne­vével elválaszthatatlanul össze­forrt­ak. Most pedig tízszeresen fokozza ezen levelek érdekét Wirkner, Metternich, Kossuth iratainak megjelenése, mert a gondolat­menet, az esemé­nyek felfogása, a történendők jóslatszerű előér­­zete, más szempontból indulva, más irányban haladott oly világot tár fel a történetíró előtt, ki ha majd egykoron ítéletet mond a történtek vezér férfiai felett, ítéletének helyes alapját csak ezen levelek ismerete által találhatja fel. Felölelik ezek a Duna, a Ba­­latonhajózás, a csatornázás, a lánchíd, az Akadémia, a lót­e­n­yész­­tés, a versenyfutás eszméjének keletkezését, s folytatólagosa­n ezen eszméiért küzdő nagy szel­lem alkotó gondolatainak ba­­rá­ti szavait benső meghittjéhez, olvastuk futólag ama rövid oda­vetett sorokat, melyekkel a kor szellemét, a törvényhozást, az országgyűlést, a gyár és föld­­ipart oly szépen, oly találóan jellemzi, s kortársainak ki­válóbbjait: Deákot, Eötvöst, Dessőffyt, Batthyányi Lajost, Andrássy Gyulát, Kossuth La­jost, Metternichet, József ná­dort és saját magát bírálj­a. Ott találjuk az eseményekkkel meg­­haso­nlott kedélyének fájdal­mas hangulatát, döblingi ma­gányából, mely olykor-olykor a benső baráthoz intézett sza­­vakban vigaszt, vagy talán csak enyhet keresett a haza sorsán v­érzett szívének. Széchenyi István iránt a nemzet kegyelete kívánatossá teszi, hogy ezen levelek is az Akadémia birtokába jussanak, s a diskrécio határain belől avatott kezek által napvilágot lássanak. Egyelőre azonban van reményünk hozzá, hogy eme nagy értékű és fontos levelezés egy­­egy ciklusát a közönséggel megismertethetjük. ANDORLAKY. PESTI HÍRLAP. 1880. junius 1 . felé folytatható itt, a budapest-brassó-predeáli és a s­lemberg-cernovic-itzkány-lassii vonalak mellett megvolna­­ a budapest-zimonyi darab résznek azon a nemzetközi fontos­­s­­ága, mely annak tulajdoníttatik. Szerinte e pálya is, a mint jobbára minden vasút — habár internacionális­­ természetűnek tartatik is — tisztán saját területének­­ forgalmából kell, hogy főjövedelmét merítse és így tisz­­t­­ában lehetünk az iránt, hogy a zimonyi egyenes vasút­­­­nál is első­sorban az a kérdés vethető föl, váljon maga a vidék, a­melyen keresztül vonul az, tudja-e fedezni az óriás kiadásokat ? A törvényjavaslat úgy általánossága­i­ban mint részleteiben változatlanul elfogadtatván, az a pénzügyi bizottsághoz tétetik át, mely azt holnap fogja tárgyalni. Előadó Perczel László. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyének a jövő héten kedden kezdődő közgyűlésének második napjára hat­féle választás van kitűzve. Betöltetik egy árvaszéki ülnöki állomás, a pesti felső járási segédszolgabirói ál­lomás, egy árvaszéki jegyzői állomás továbbá egy árva­pénztári könyvvezetői állás, a pilisi alsó és felső járási számvevői állomás és a pesti alsójárási szolgabirói ál­lomás.­­ A kép­vise­lőház pénzügyi bizottsága mai ülésén a cukoradóról szóló törvény (1878. XXIII. t. sz.) módosítását tárgyazó törvényjavaslattal foglalkozott, s hosszabb eszmecsere után abban állapo­dik meg, hogy holnap tartandó ülésében három kérdést fog szövegezni, melyek a szakértők elé terjesztetnek. Ezzel az ülés véget ért. A magyar-horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött országos bizottság ma este ülést tartott. Fálk Miksa előadó előterjeszti a bizott­ság eddigi megállapodásainak nyomán az általa szer­kesztett törvényjavaslatot, melyet Pejacsevich László gr. horvát bán azon kijelentése után, hogy ahoz hozzájárul, a bizottság változtatás nélkül elfogadott. Az elfogadott törvényjavaslat előadó fordításában át fog tétetni a horvát országos bizottsághoz. Holnap d. u. fél 6 órakor a két országos bizottság együttes ülést fog tartani, melyben a törvényjavaslat elfogadás végett elő fog terjesztetni. A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) LXXXVI. T. szerkesztő úr! A mai ülésnek rövid tárgysorozata volt. El is intéztük déli 12 órára. Mindenekelőtt Gyurgyik Gyula mentelmi jo­gát függesztettük fel, miután a felfüggesztést kérő büntető törvényszék kérelmében zaklatás esete fenn nem forog. Ezután rövidke vita után elfogadtuk a nyitra­­tapolcsányi másodrendű vasút engedély okmá­nyának becikkelyezéséről szóló javaslatot. A napirend legfontosabb tárgyai a mára be­jelentett interpellációk voltak. Az elsőt Kármán Lajos nyújta be, m­inden valószínűség szerint a pénzügyminiszter inspirálására, a bélyeg- és illetékszabásról szóló törvény módosítása tárgyában. Az interpelláció száraz, bureaucratikus tárgyra vonatkozik, szá­razon is van stylizálva, jele, hogy nem Kármán készité. Biztosítja ezt a fantasztikus indokoló beszéd, melylyel a tárgyat bevezette s mely a bélyeg- és illetékszabással semmi összefüggésben sincs. Tekintve, hogy a bélyeg és illeték szabályokra vonatkozó 1873: IX. t. c. 12. §-a, az ingatlanok tulajdon­jogának átruházása után járó illeték kiszabásánál, tekintet

Next