Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)
1880-06-01 / 150. szám
2 lene emelt vádak megcáfolása helyett felejtette, lemondatta, bukni hagyta. Az ellenzéki sajtó tehát mindössze figyelmeztetett ; mikor önök kényszerítették a bizonyításra, akkor inquiziciót tartott; mikor cáfolat helyett vádakat kapott önöktől, akkor öszszeszövetkezett ezek ellen tiltakozni. De a vádlott elől nem zárt el egy ajtót se, védhette magát a nyílt lelkiismeret érveivel, mégis tette hét hó múlva. De önök azt nem várták be, önvédelmét nem sürgették, tán meg se kérdezték tőle, hanem mikor az ügy kezdett alkalmatlanná válni önöknek, akkor igenis önök nyitottak előtte egy ajtót, egy sülyesztőt, amelyen lebuktatták. S most önök jajgatnak méltatlanság, politikai pártharcjáték miatt ? Önök, kik máig sem kérdezték meg a bécsi államügyésztől a „még magasabb állású úr“ nevét? És akad még „Antonius“ önök közül, ki már megsiratja az elbuktatottat és „halálra üldözött becsületes hazafinak“ hirdeti azt, kit saját pártpolitikája az ellenkező miatt feláldozott ? „Minden eszköz jó“ —ez a jezsuita-rendszabály! — mondá „Antonius.“ „Minden köny jó!“ — ez a pharizeus-rendszabály ! — felelhetnek mi. De nem feleljük: „Antonius“ nem pharizeus, inkább szentimentális lélek, mely jó regényeket ír, rész politikát csinál, ott elragadtatja olvasóit, itt elragadtatja önmagát s ilyenkor nem tud igazságosan ítélni. Ránk fogja, hogy mi vádoltunk is, ítéltünk is. Hát ő mit tesz most ? nem-e vádot s ítél ? Zichy Viktor sorsa szomorú : nem mi tettük azzá. Halála igazságtalan: nem mi szabtuk ki rá. Ha méltán érték őt a vádak, akkor önök most gonosz játékot űznek a politikai morálból, sőt a közmorálból is. Ha méltatlanul érték, akkor a méltatlanság ránk fogott bűnéből legnagyobb részük önöknek van. Miért ejtették el ? A közvélemény akkor ejte fel Zichyt, mikor Tisza Kálmán elejtette. A „Judás pénzért“ mi nem adtuk el őt neki, de elárulta a Judás csókkal Tisza Kálmán. „Antonius“ tehát elferdíté a tényeket, midőn halotti beszédében az ellenzéki sajtót vádolta s tette felelőssé a szerencsétlen gróf balsorsáért. De ferdített akkor is, midőn a most nyilatkozó közrészvét okait fejtegeté. A halálos kimenetelű párbaj megrázta a kedélyeket s az emberi igazságérzet felháborodott az ily megoldás ellen. Ezért nyilatkozott a részvét általánosan, minden oldalról, még azok részéről is, kik Zichyt egy év előtt vádolták. Amiért az ellenzéki sajtó őt vádolta, s amiért Tisza Kálmán példájára a közvélemény elejte , azért nem volt szükség életét feláldozni se a jog, se az erkölcs szempontjából. A kaszinóban más szempontok az irányadók :ott a becsületet az elszántságszerint mérik s mert Zichy nem verekedett élethalálra, ott azért ejtették el. Ezzel kényszerítették, hogy élethalálra verekedjék. Ő volt a kihívó, ő volt az áldozat. Ez sorsának tragikuma. Elveszté az életet s vele az alkalmat, hogy tévedéseit jóvátehesse. De kockáztatta az ellenkezőt is, hogy ellenfelét lelőjje és tévedéseit gyilkolással tetézze. Vájjon mily beszédet mondott volna „Antonius“ Károlyi felett ? A képviselőház közgazdasági bizottsága mai ülésén tárgyalás alá vette az erdélyi gazdasági egyesület kérvényét az elmaradt úrbéri és más ilynemű kárpótlások kifizetésének eszközöltetése iránt, amely Baross Giábor előadó javaslatára a kormánynak megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatni határoztatott. Ezután tárgyalás alá vétetett Marosvásárhely város kérvénye, melylyel az uzsora korlátozása iránt törvényt alkotni kér. Baross Gábor szerint az igazságügyminiszter kijelentette, hogy a jövő ülészak folyama alatt az erre vonatkozójavaslatot elő fogja terjeszteni. Minthogy e kérdés nagyon fontos és Marosvásárhely város kérvényét eddigelé már mintegy 20 törvényhatóság támogatta, szóló indítványozza, emeltessék ki a jelentésben az, hogy a bizottság a kormány nyilatkozatát leírja az iránt, hogy e tárgggyal komolyan foglalkozik, hogy a törvényjavaslat az előkészítés stádiumában és annak előterjesztése a kormány szándékában van , és ennélfogva a kérvény kiadandó volna a minisztériumnak azon reményben, hogy az ez irányban a jövő ülésszak alatt előterjesztést fog tenni. A bizottság az indítványt elfogadta. Tárgyalás alá vétetett ezután az országos népszámlálásról szóló törvényjavaslat. A képviselőhöz közlekedési bizottsága mai ülésén tárgyalta a Budapestről Zimonyig , illetőleg az ország határáig építendő vasútról szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás folyamából kiemeljük Lichtenstein József beszédét, ki az általános felfogással ellenkező álláspontra helyezkedik; ő,bár évek óta figyelemmel kiséri a kérdést, mégsem bírt magának kellő meggyőződést szerezni e vasút azonnal való kiépítésének szüksége iránt és azt hiszi, hogy lehet módot találni, amely mellett a Belgráddal való összeköttetést az állam kisebb megterheltetésével és mégis az országos érdekek figyelembe vételével létesíteni lehet. Kétségbe vonja azt is, hogy a jelenlegi versenyző utak mellett minek a triesztlevantei, a déli vasútnak Bosnián keresztül létesítendő összeköttetése az alsó dunai viziut, a budapest-báziási, továbbá a budapest-orsova-krajovai, s onnan Bulgária hhenyi nagyságának emlékét bennünk megújítja fendobogó kebellel üdvözöl a magyar. A nemzetnek e napokban lezajlott ünnepét, ime követi naplójának közzététele, mely ismét közelebb hozand teljesebb megismeréséhez, de talán mégsem tárja fel belvilágát úgy, mint az a nevétől elválhatlan tisztelet és kegyeletes hálaérzet kívánná. Lehet, hogy e kívánalom is kielégítést nyerene, mert alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a szerénység fátyola alá rejtődző hazafias áldozatkészség megmenté azon felette érdekes és történeti becsű anyagot, mely egyaránt hivatva van kellő fénynyel tárni fel Széchenyi belső életét, s világitó szövetnekül szolgálni hazánk alig múlt történetére, melyben Széchenyi Isván lánglelkes nagy alkotásai vezércsillagként tündököltek e hén egén. A ki tudja a benső viszonyt, mely Széchenyi István és Tasner Antal között létezett, felfogja nagy fontosságát ama levelezésnek, mely közöttük több mint harminc éven át folyt. Eme levelek, — melyeket alkalmunk volt látni — 3831-ik évtől bezárólag 1858-ik évig 585 darabra rúgnak, s Tasner Antal halála után is a család birtokában maradtak; de melyek már két ízben piaczra kerülvén, alig egy év előtt akülföldre vándorlás veszélyének valának kitéve. Tetemes áldozat árán váltotta magához egy oly egyéniség, ki átérzeni tudja a fontos szolgálatot, mit a nemzetnek, a történetés irodalomnak tett; s vajmi kívánatos, hogy az akadémia kiadásában megjelenendő napi és jegyzőkönyvek mellett ezek is napvilágot látnának, mert azok ezek nélkül töredékek maradnak, s ezek képesek világot árasztani a nagy szellem magánéletére, eszméinek bontakozására, tervei keletkezésére, melyek a nemzet újjászületésével, Széchenyi István nevével elválaszthatatlanul összeforrtak. Most pedig tízszeresen fokozza ezen levelek érdekét Wirkner, Metternich, Kossuth iratainak megjelenése, mert a gondolatmenet, az események felfogása, a történendők jóslatszerű előérzete, más szempontból indulva, más irányban haladott oly világot tár fel a történetíró előtt, ki ha majd egykoron ítéletet mond a történtek vezér férfiai felett, ítéletének helyes alapját csak ezen levelek ismerete által találhatja fel. Felölelik ezek a Duna, a Balatonhajózás, a csatornázás, a lánchíd, az Akadémia, a lótenyésztés, a versenyfutás eszméjének keletkezését, s folytatólagosan ezen eszméiért küzdő nagy szellem alkotó gondolatainak baráti szavait benső meghittjéhez, olvastuk futólag ama rövid odavetett sorokat, melyekkel a kor szellemét, a törvényhozást, az országgyűlést, a gyár és földipart oly szépen, oly találóan jellemzi, s kortársainak kiválóbbjait: Deákot, Eötvöst, Dessőffyt, Batthyányi Lajost, Andrássy Gyulát, Kossuth Lajost, Metternichet, József nádort és saját magát bírálja. Ott találjuk az eseményekkkel meghasonlott kedélyének fájdalmas hangulatát, döblingi magányából, mely olykor-olykor a benső baráthoz intézett szavakban vigaszt, vagy talán csak enyhet keresett a haza sorsán vérzett szívének. Széchenyi István iránt a nemzet kegyelete kívánatossá teszi, hogy ezen levelek is az Akadémia birtokába jussanak, s a diskrécio határain belől avatott kezek által napvilágot lássanak. Egyelőre azonban van reményünk hozzá, hogy eme nagy értékű és fontos levelezés egyegy ciklusát a közönséggel megismertethetjük. ANDORLAKY. PESTI HÍRLAP. 1880. junius 1 . felé folytatható itt, a budapest-brassó-predeáli és a slemberg-cernovic-itzkány-lassii vonalak mellett megvolna a budapest-zimonyi darab résznek azon a nemzetközi fontossága, mely annak tulajdoníttatik. Szerinte e pálya is, a mint jobbára minden vasút — habár internacionális természetűnek tartatik is — tisztán saját területének forgalmából kell, hogy főjövedelmét merítse és így tisztában lehetünk az iránt, hogy a zimonyi egyenes vasútnál is elsősorban az a kérdés vethető föl, váljon maga a vidék, amelyen keresztül vonul az, tudja-e fedezni az óriás kiadásokat ? A törvényjavaslat úgy általánosságaiban mint részleteiben változatlanul elfogadtatván, az a pénzügyi bizottsághoz tétetik át, mely azt holnap fogja tárgyalni. Előadó Perczel László. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyének a jövő héten kedden kezdődő közgyűlésének második napjára hatféle választás van kitűzve. Betöltetik egy árvaszéki ülnöki állomás, a pesti felső járási segédszolgabirói állomás, egy árvaszéki jegyzői állomás továbbá egy árvapénztári könyvvezetői állás, a pilisi alsó és felső járási számvevői állomás és a pesti alsójárási szolgabirói állomás. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésén a cukoradóról szóló törvény (1878. XXIII. t. sz.) módosítását tárgyazó törvényjavaslattal foglalkozott, s hosszabb eszmecsere után abban állapodik meg, hogy holnap tartandó ülésében három kérdést fog szövegezni, melyek a szakértők elé terjesztetnek. Ezzel az ülés véget ért. A magyar-horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött országos bizottság ma este ülést tartott. Fálk Miksa előadó előterjeszti a bizottság eddigi megállapodásainak nyomán az általa szerkesztett törvényjavaslatot, melyet Pejacsevich László gr. horvát bán azon kijelentése után, hogy ahoz hozzájárul, a bizottság változtatás nélkül elfogadott. Az elfogadott törvényjavaslat előadó fordításában át fog tétetni a horvát országos bizottsághoz. Holnap d. u. fél 6 órakor a két országos bizottság együttes ülést fog tartani, melyben a törvényjavaslat elfogadás végett elő fog terjesztetni. A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) LXXXVI. T. szerkesztő úr! A mai ülésnek rövid tárgysorozata volt. El is intéztük déli 12 órára. Mindenekelőtt Gyurgyik Gyula mentelmi jogát függesztettük fel, miután a felfüggesztést kérő büntető törvényszék kérelmében zaklatás esete fenn nem forog. Ezután rövidke vita után elfogadtuk a nyitratapolcsányi másodrendű vasút engedély okmányának becikkelyezéséről szóló javaslatot. A napirend legfontosabb tárgyai a mára bejelentett interpellációk voltak. Az elsőt Kármán Lajos nyújta be, minden valószínűség szerint a pénzügyminiszter inspirálására, a bélyeg- és illetékszabásról szóló törvény módosítása tárgyában. Az interpelláció száraz, bureaucratikus tárgyra vonatkozik, szárazon is van stylizálva, jele, hogy nem Kármán készité. Biztosítja ezt a fantasztikus indokoló beszéd, melylyel a tárgyat bevezette s mely a bélyeg- és illetékszabással semmi összefüggésben sincs. Tekintve, hogy a bélyeg és illeték szabályokra vonatkozó 1873: IX. t. c. 12. §-a, az ingatlanok tulajdonjogának átruházása után járó illeték kiszabásánál, tekintet