Pesti Hírlap, 1880. július (2. évfolyam, 180-210. szám)

1880-07-01 / 180. szám

1880. plius ta lalkozónak fognak átadatni, hogy a kotrásokhoz mielőbb hozzáfogni lehessen. — A fővárosi tanács mai ülésén Gerlóczy Károly alpolgármester felemlité, hogy mennyire botrányos Magyarország fővárosára, miszerint itt a katonai épületeken csakis német feliratok vannak. Ennek megszüntetése céljából indítványozza, hogy a honvédelmi miniszterhez felirat intéztessék oly célból, miszerint tekintve, hogy a katonai épületekben számos, csupán magyarul beszélő egyénnek is van dolga, kik mégis megkövetelhetik, hogy a magyar fővárosban a középületeken levő feliratok az állam hivatalos nyelvén is meglegyenek, keressék fel a miniszter arra, hogy a katonai épületeken levő német feliratok mellé, ha tisztán magyarok nem alkalmazhatók, legelébb a magyar feliratok felvételét is kieszközölni szíveskedjék. A tanács ezen indítványt egyhangúlag elfogadta . Az országgyűlési képviselő választók kiigazított ideiglenes névjegyzékei Budapest főváros központi választmánya által elkészíttetvén, azok folyó 1880. évi julius 5-től f. é. július hó 25-éig bezárólag a kér. elöljáróságoknál közszemlére fognak kitétetni. Kitől kapta Petőfi az első aranyat. Várady Antal, Petőfi Sándor benső barátja igen érdekes cikket közöl e címmel a mai „Mag“-ban, melyből közöljük a következőket: Mióta a magyar nemzet és a világirodalom Petőfit érdeme nagysága szerint méltányolja, azóta két diolog nagyon feltűnő: egyik az, hogy nagyon sok közlemény és epizód jelenik meg a lapokban Petőfiről, melyekben nagyon kevés az, ami igaz, másik az, hogy Petőfi benső barátainak száma egy idő óta szerfelett kezd szaporodni, pedig kortársai nagyon jól emlékezhetnek arra, hogy Petőfinek életében benső barátja volt legkevesebb, irigye, ellensége volt legtöbb. A most mondottakat igazolja azon fontossággal nem bíró kérdés is : kitől kapta Petőfi az első aranyat ? mert e kérdésre nézve a lapokban rövid nyolc nap alatt két ellenkező állítás jelent meg; egyik szerint Frankenburgtól, másik szerint Bajzától. Én pedig anélkül, hogy bárkit sérteni, vagy bárkivel vitatkozni akarnék, legjobb és legközvetlenebb tudomásom alapján, azt állítom határozottan, hogy egyiktől sem, hanem kapta a „Honderű“ szerkesztőjétől, Petrichevich Horváth Lázártól, nem emlékszem jól, de úgy tudom az ,,Alföld“ vagy a „Puszta“ című verséért. Én ez aranyat láttam. Petőfi a legnagyobb exaltatióval mutatta, és elmondta kitől kapta, azt tevén hozzá „ez az első arany és legnagyobb honorárium, melyet egy versemért adtak.“ Frankenburg Adolfnak a magyar irodalommal szemben roppant négy érdemeit nálam senki jobban nem méltányolja, lovagias tiszta jellemét ismerve bátran merek reá hivatkozni, hogy alábbi állításaim igazak. Jelesül, hogy a 40-es évek elején a szerkesztők csak rendkívül kitűnő dolgozatokat honoráltak, még pedig nagyon vékonyan, több eset volt arra, hogy az író kedveskedett ajándékkal a szerkesztőnek, hogy dolgozatát a lapban kiadja. Erre nézve elég az „Életképek”ből egy szerkesztői mondanivalót idézni Er. Adolftól, mely igy hangzik : „N. N. urnák : A két üveg pezsgő jó volt, a,',t megittuk ; — a vers rossz volt, azt a kosárba dobtuk.“______________________________ Fr. Petőfit 1843. évben látta először, midőn Budán, gondolom a Lyka házban lakván, P. hozzá Pákho Albertnek Debrecenből egy ékes szinházi tudósítását vitte kiadás végett. Fr. ezért 3 pengő irtot adott P.-nek melyet P. nekem nevetve mutatott és elköltött. Pákhnak eszébe se jutott a 3 forint követelése , mert boldog volt, hogy a cikkét nyomtatva látta. Fr. Petőfinek eleinte egy versért 3 p. írtnál többet nem fizetett, mi azon időben nagy jutalom volt, hanem később midőn P. dicsősége fénypontjához közeledett, és a Honderű aranyokkal kezdte Petőfit elhódítani az Életképektől, Fr. egy aranynál is többel dijjazta Petőfi verseit; de az első aranyat neki nem ő adta, az bizonyos, és ez Fr. nagy érdemeiből semmit le nem von. A másik állításra, hogy az első aranyat Bajza adta Petőfinek a „Disznótorban“ verséért, a legjobb tudomásom szerint ezek előadására szorítkozom. A „Disznótorban“ vers az Athenaeumban, vagy 1841. vagy 1842. évben jelent meg, még pedig nem Petőfi Sándor, hanem Pönögei Kiss Pál név alatt, ennek utána nézhet mindenki. Továbbá azon időben, mikor a vers megjelent Petőfi nem lakott Pesten, úgy tudom Kecskeméten volt , egy vándor színtársulatnál, talán cédula hordó és csak egy vagy két év múlva jött Pestre. Bajza nem honorált senkit, mert azon roppant nagy fontosságú lapnak alig volt 300 előfizetője. Boldog volt azon író, kinek műve akkor az Athenaeumban megjelent ; nem kért az dijjat, de nem is kapott. Petőfi egyébiránt, nagyon jól emlékszem rá, midőn Frankenburgtól három kis verséért az első 3 frtot haza hozta, azt mondta, „ez az első pénz, mit versemért kaptam.“ Ez pedig a „Disznótorban“ megjelenése után egy vagy két évvel történt Végre én jól emlékszem reá, hogy P. Kerényi gyöngéd verseit nagyon szerette, de magát Kerényit nem ismerte, csak midőn Tompával 1846. évben Eperjesre utazott épen Kerényihez, akkor látták egymást először, akkor mentek hárman a felvidékben gyönyörködni, akkor keltek dalversenyre egy erdő kies völgyében s mindhárom vers megjelent az „Életképek“-ben. Ez útját nekem többször elbeszélte, de le is irta . Jókainak talán meg van, ha tévednék, mit nem hiszek, megczáfolhat, miért nem fogok neheztelni, mert célom az, Petőfiről csak igazat írni és mondani, elég nagy volt ő, nem szükség még jobban nagyobbítani halála után azt, kit életében minden törpe kicsinyíteni igyekezett. Dr. Bellaugh arra nézve az állíttatik, hogy P.-nek benső barátai közé tartozott. Nem állíthatok ellenkezőt, csak Jókai barátom emlékező tehetségére hivatkozom, talán visszagondolva elismeri, hogy míg P.-vel együtt laktunk s folytonos összeköttetésben voltunk, majd mindennap láttuk egymást : kérdem J. barátomat, hallotta-e valaha a tisztelt doktor ur nevét Petőfitől ? vagy látta-e valaha a tisztelt doktor urat köztünk, vagy Petőfivel bárhol ? én részemről, ki Petőfitől 1849. julius 1-én búcsúztam el ! sem nem hallottam, sem nem láttam. én számba vehető nagyobb kikötő, melyet nagyobb hajók is igénybe vehetnek, ide két napi járásra Szalonikiben van. A tartomány déli részén a viszonyok jóval kedvezőbbek. A volpi tengeröböl — mint mondók — itt mélyen a partba nyúlik s közel van Lariszszához. Itt van a theszszáliai kereskedelem és forgalom kiindulási pontja. Az a határvonal, mit a berlini konferencián Görög és Törökország közt húztak a diplomaták, valamivel szerencsésebb annál, melyet a berlini kongreszszuson megvonni akartak. A kongreszszusi vonal ketté szakította volna Theszszáliát, amit a lakosság tűrhető existenciája érdekében a tartománynak tagjaiban egymást kiegészítő alkatnál fogva tenni nem szabad, nehogy a termékeny fennsík elveszítse a tengeri s szárazföldi utakat, az utak pedig a szárazföldi hátvédet. E konferencia egész Theszszáliát Görögországnak adta. A megoldás által Törökország sokat veszít, Görögország pedig sokat nyer, de tán jobb igy, mintha mindkettő veszítene s egyik se nyerne. A földrajzi szempontoknál azonban sokkal nehezebb kérdéseket vett felszínre a néprazi szempont, miután az átengedett területet különféle ajka népek lakják. A hteszszaliai hegyvidék lakói túlnyomólag görögök, kik részben vad pásztor és vadásznépek, részben pedig műveltségre törekvő s tehetséges emberek. Ehhez például felhozhatjuk, hogy a Tempe völgyben fekvő Ampelakia község lakói ez elszigetelt helyen saját költségükön gymnáziumot állítottak fel. A hóditó törökök inkább a délvidéken telepedtek meg s ott a görögökkel vegyest élnek. A számarányt köztük bajos volna meghatározni. Tán a görög van túlsúlyban, mert ez szaporább a töröknél. Az ország közgazdasági életére befolyással lesznek a kapcsolt új terület természeti kincsei. Ásványokban Theszszália szegény. Földjében megterem a márvány, melyet a klaszszikus kor népei eléggé kihasználtak, s a palakő. Fémek a föld mélyén aligha akadnak. Annál nagyobb értéket képviselnek az Ossa, Olymp és Pelion őserdői, melyek közel esnek a tengerhez s igy a fa szállítása a kikötőkig nem is emészt sok időt és sok pénzt. Ha a görög kormány észszerűen bírja az erdőket kezelni, sok pénz kerülhet belőlük. Csak azon igyekezzék, hogy a barbár módra űzött erdőpusztítást meggátolja, mely által az őserdők regényes vadonja köves sivatag siralmas vadonjává lesz. Ily eset már fordult elő néhány s az Olymp oldalában vagy a Dyonisius kolostor körül Letodhorihoz közel elég ijesztő például szolgálhat az elnyomordott kietlen táj. Epirusból a felerész jutott a görögök kezébe. Itt a görög faj az albánokkal vegyest lakik, képes lesz-e Görögország az albánokat pacifikálni ? — majd megmutatja a jövő. PESTI HÍRLAP, TUDOMÁNY és IRODALOM KISFALUDY TÁRSASÁG. A társaság ma délután Gyulay Pál elnöklete alatt tartó utolsó ülését. Első tárgyát Baksay Sándor a rendes taó elbeszélésének felolvasása képezte, melynek címe „Jobb kezem.“ Meséje a szabadságharcból van merítve, melyben Barnabás Dán Elek jobb karját elveszti,a minek következtében félrevonul a világtól, de szerelmese hű maradt hozzá, s a megirt jobb kéz helyett Dán Eiek által elküldött jobb kéz csontvázra adja a jegygyűrűt, s ő maga lesz a derék szabadsághős valóságos jobb keze. Ezután Gyulay Pál olvasta fel „Falun“ című hangulat teljes szép költeményét, majd Győry Vilmos r. t. Virgin Axel Gusztáv svéd költő „Szőnyi“ címü költői beszélyét ismerteti, mely „Éljen a haza“ jeligét viseli, 41 szakaszból áll. Hazánk lelkes barátja a költő, e beszélyének magyar történelmi hátteret adott, tárgya pedig az, hogy a szabadságharcunk leveretése után Szényi várának ura és családja a várban tervezett újabb felkelés miatt a szolgálatában állott orosz kém árulása folytán, gyászosvéget ér. Győri egyes szép nyelvezetű és erőteljes fordítási mutatványokat is olvasott fel zajos tetszés között. Végre Heinrich Gusztáv vendég „Kármán Fannyjának keletkezéséhez“ című munkája olvastatott föl. Zárt ülésben kisebb jelentőségű ügyek nyertek elintézést, a többi közt elhatároztatott, hogy Kisfaludy Károly életrajzának megírására egy társasági tag fog felkéretni, miután a kiírt pályázatra senki sem jelentkezett, s mivel ez évben Kisfaludy Károly halálozásának bekövetkező 50-ik évfordulója alkalmiból megtartandó ünnepélyig a munkának el kell készülnie. * (Az akadémiai elnökök.) A keddi hir.lap közli: Vallás és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, gróf Lónyay Menyhértnek a magyar tudományos akadémia elnökévé és Csengery Antalnak ezen akadémia másodelnökévé lett megválasztását jóváhagyom. Kelt Schönbrunnban, 1880.évi junius hó 2- án. Ferenc József, s. k. Trefort Agonon, s. k. * (Közhasznú könyv) Dr. Szokolay István és Mártonffy Frigyes urak szerkesztése alatt ily civil vállalat indult meg: „általános nemzeti önügyvéd“ jogi és nem peres magánügyekben, körülbelül 500 mintával, mindennemű fogalmazványhoz. Bensinger Zsigmond könyvkereskedő kiadásában e vállalatból eddig öt füzet jelent meg, mely teljesen megfelel a kitűzött programnak. Ami két részből áll: egyik a jogi ügyeket a másik a családi magándolgokat, tárgyazza. Az első részt írja Dr. Szokolay István, a másodikat, mely a magán és kereskedelmi levelezést, folyamodásokat, könyvvitelt, posta és távirda szabályokat stb. tartalmazza Mártonffy Frigyes szerkeszti. A vállalat 25 füzetre van tervezve melyek ára egyenként 25 kr. Megrendelhető a könyv minden könyvkereskedésben vagy a kiadó cégnél. Bencinger Zsigmond Bécs I. Maximilianstrasse 3. szám. * (A magyar tudományos akadémia) legújabb jutalomtételei. Az akadémia legújabban következő pályatételeket tűzött ki: 1. Adassák elő az adóügy fejlődése a XVIII. század kezdetétől a jelenkorig és annak alakulása Európa jelentékenyebb államaiban, utalással nemzetgazdasági és pénzügytani hatására, s vonassák le azon tanulság, mily adórendszer életbeléptetése lenne Magyarország érdekében kívánatos, különös tekintettel hazánk kereskedelmiipar- és mezőgazdászati viszonyaira. Jutalma a Fáy András nevére tett alapítványból, a hazai első takarékpénztár részéről 3000 eszt. ért. forint. Határnap 1882. december 31 ike. A jutalmazásra már kijelölt munka, a szerző által legalább 500 példányban kinyomat,andó, különben a jutalom nem adatik ki. A munka a szerző tulajdona marad, ki abból három példányt a takarékpénztárnak átadni köteles. 2. Tekintettel a monarchia kereskedelmi viszonyaira, a jelenleg fennálló forintrendszer megtartása, avagy a frank- vagy márkarendszerre való áttérés mutatkozik-e célszerűnek? Jutalma a magyar kereskedelmi csarnok Széchenyi adományából egyezer frank aranyban. Határnap 1881. december 31-ke. A jutalmazott munka a szerző tulajdona marad, a ki köteles egy év lefolyása alatt közrebocsátani és a kereskedelmi csarnoknak egy példányt beküldeni; a mennyiben a munkát ezen idő alatt ki nem adná, az az Akadémia tulajdonába megy át. 3. Mily befolyással volt közgazdaságunkra az agro fennállása 1848-tól napjainkig. Jutalma az Ullmann Károly alapítványból 360 forint aranyban. Határnap 1881. december 31-ke. A jutalmazott munka szerző tulajdona marad, a ki köteles egy év alatt közrebocsátani; a mennyiben ezen kötelezettségnek meg nem felel, jó munka az Akadémia tulajdonába megy át. Szült és MŰVÉSZEI: * (A „Grand prix de Rome,“) Franciaország legjelentősebb zeneakadémiai kitüntetése 16-án adaott ki. Hatan pályáztak, mindegyikök egy-egy kantátát irt. A nagy díjat Lucien Hillemacher, a második díjat Georges Marty nyerte el. Bruneau dicsérőleg emlittetett fel. Mindhárman Massenet tanítványai. * (..A becsület szegénye“) új ember által irt uj darab a népszínházban, s hozzá a színház körében reményeket kötnek. Makróczy darabja tudvalevőleg a pályázaton tünt fel, de akkori rendkívüli terjedelménél fogva, melyet három színházi estén át is alig lehetett volna eljátszhatni, mint jutalmazandó szóba nem jöhetett. A darab pénteken, természetesen alapot fut kidolgozásban, kerül színre. Szerzője Makróczy János akkoriban, mikor műve a díjért versenyzett, az aradi színháznál volt kardalnok, utóbb saját kívánságára vétetett fel a népszínház énekkarába, ahol most is szorgalmasan teljesíti kötelességeit. Darabjából, melyhez a zenét Tisza Aladár írta, holnap, csütörtökön lesz a főpróba. Az első előadás jegyeit szintén holnap d. e. adják ki.