Pesti Hírlap, 1880. augusztus (2. évfolyam, 211-241. szám)
1880-08-04 / 214. szám
Előfizetési árak Budapest, 1880. II. évf. 214. szám. (5 fi4. Szerda augusztus 4. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7 I. em., ajtó, a képes heti melléklettel együtt: Egész évre...........14 frt — kr. Félévre.................. 7 ff — „ Negyedévre.... 3 ., 60 „ Egy hóra............ 1 „ 20 „ —o— Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön egész évre ............................4 frt félévre........................................o negyedévre . . . . • 1 „ Egyen számára $ kr. Százalék nem adatik- Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL------^ hova a lap szellemül részét illeti minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, is Kéziratok vissza nem adata Kiadó hivatal Budapest, nádor utca . en., hova az előfizetések és a lap e*el küldésére vonatkozó felszólamlásod intézendők. Hirdetések : a ki a főhivatalban vétőknek fél. S A I* X * KITNIVALÓK képtár : vasárnapokon d. e. 10 —1-ig fölváltva szeli társulat tárlata. [Sugár-út, saját dig megtekinthető. — Kősvágóhid a 3 i gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig ház.] — Magyar tudományos abarokaárint végén a vám mellett. — Járo. Szerda kétbolikaa Domokos - jNemzeti minedi. [Múzeum-körut.] vinden hétköznapon el-ig. — Országos démia. [Ferenc - József -tér saját ház.] - ház a régi a városház-téren, az ut a Lcpót . In Nyitva: d. o. 1 óráig, hétfőn és csütörtökön lt£g»ii£ir [Eszterhizy-féle] az akadémia paro- iparuvnzeum. [Bugár-ut, a kapa Sinövó- utcában 84. sz. a. — Sarosi vigadd • pTOS 35 tans . uom. a természet- és néprajzi-tár; kedden és pénte- tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, én pénzeszeti társulat háza.] - Királyi Társa [redoute] az aldunasoron — Állatkert « görögorosz Phocas ken »» ásványtár, szerdán és szombaton a ken 91-ig. - Országos képzőmérvé- Máriáért Budán, az udvar távollétiben mint városligetben. A mai szám tartalma: Míg Ausztria fennáll. — Pol. hir. — A tengeri kígyó. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — A magyar antisemita liga feje. — Megint Bécsben. — Rochefort külügyi politikája. — Táviratok. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hírek. — Szinlapok. — Tárca: Berlioz szerelme. — — A budapesti értéktőzsde. — A mellékleten: Regénycsarnok. — Vegyes. — Ügyvédi értesítő. — Hirdetések. „Míg Ausztria fennáll.“ Gorcsakov hercegnek egy 1864. évből kelt emlékirata került a hírlapokba, mely az akkori európai helyzetet tárgyalja, de ma is közérdeket kelt, mivel nagyon sok találó és ellenző mondás van benne, mely a jelenre is illik, s világosságot vet az orosz politikára. Ez okmány sorba veszi az államokat, kritikát mond fölök s az orosz érdekek szempontjából a velük szemben követendő magatartást megjelöli. Kitűnő államférfii felfogás, erős ítélet, szabatos kifejezés, a személyek és állapotok alapos ismerete jellemzik ez iratot, mely lehet apokrif, hogy nem az orosz kancellár irta, de minden valószínűség szerint az orosz diplomáciától származik s azon korból való, melyből datálva van. Hogy maga Gorcsakov herceg szerkesztette, amellett Bismarkról mondott ítélete szól, kit kivalitásba helyez III. Napóleonnal s előre megjósolja a szerepet, melyet később eljátszott; már akkor Gorcsakov gunynyal és lenézéssel viseltetett Bismark iránt. De minket legjobban érdekel, hogy mit mond rólunk ? Gorcsakov e szavakkal kezdi beszédét: „míg Ausztria fenn ál.“ Elég, ezzel minden meg van mondva, tudjuk immár, hogy Oroszország külügyminisztere monarchiánkat a halálnak szánta. És Bécsben mégis, magánál az udvarnál, meleg hívei vannak az orosz szövetségnek._____ Az orosz emlékirat részletesen leírja a monarchiánkkal szemben követendő politikát. „Ausztria egy keveréke az egymáshoz nem tartozó nemzetiségeknek, — úgymond — Európa minden oldaláról ellenséges indulatokkal találkozva, ez állam könnyen megbontható s csak sajátságos egyensúlyával tartja fenn magát. Ezzel szemben Oroszország egy hatalmas komoly nemzet. Ez ellentét szembeszökő : ez ellentéte egy bukás felé indult népnek, melynek fenmaradása csodálatra gerjeszt, mert bukása elkerülhetlen s egy hatalmas, ereje teljében levő nemzetnek, melyre óriási jövő vár. — Nem lesz nehéz feladat a legelső alkalommal uraivá lennünk,h igy végzi. Ez hát az orosz politika felfogása és ez a célja. Ránk nézve nincs ebben semmi meglepő, mi magyarok azt tudjuk 1848 óta. Mindig csak azon bámultunk, hogy az osztrákok nem tudták, és hogy a Habsburg ház diplomatái észre nem vették. Mi magyarok a török háború alatt is kezdettől fogva mondottuk, hogy Törökország után ránk kerül a sor, hogy ne hagyjuk az oroszt győzni, ne hagyjuk elveszni Törökországot , de Bécsben nem hallgattak ránk, s a bécsi befolyás alatt álló magyar miniszterek, Andrássy és Tisza megkötötték Oroszországgal a szerződést Reichstadtban, s összefont karokkal nézték végig a török háborút, sőt erkölcsi segítségben részesítették Oroszországot. Ha bukik Ausztria, úgy Plevnánál veszett el , mint Napóleon Sadowánál. De még mi nem adjuk fel a monarchiát, nem hisszük, hogy oly könnyen uraivá legyenek az oroszok, mint ők gondolják. Itt vagyunk mi is, mi magyarok. Ausztria is verekedni fog elébb mielőtt felbomlik, mert az osztrák császár senki kedvéért le nem mond országairól. Lengyelek is vannak még a világon. És mi fő, Németország sem akarhatja, hogy Oroszország annektálja az egész osztrák monarchiát, Csehországgal együtt, épen mert az emlékirat szavaival élve „szláv fajrokonaink majdnem Németország közepéig nyúlnak.“ Ha Ausztria bukni fog, Németországba fog bukni, mert ez több igényt tart Ausztriára, mint Oroszország, s mi magyarok pedig Németország oltalma alatt leszünk független állam, de nem orosz kormányzóság. Tessék előbb legyőzni monarchiánkat és leigázni bennünket, azután így beszélni rólunk, hogy az oroszok „urainkká lesznek.“ Elismerjük mi, hogy abban, mit Gorcsabov állít, sok igazság rejlik, hiszen magyar szempontból ugyanezt mondottuk, valahányszor a monarchiánkat Oroszország felől fenyegető veszélyre figyelmeztettünk, persze hiába, mert a mi kormányköreink siketek és vakok. Most a keleti válság és Gorcsakov emlékirata megnyithatná szemeiket. S miért oly elfogultak az osztrák államférfiak és a mieink, hogy lábaik előtt nem látják az Oroszország által ásott vermet ? Azért, mert a muszka abszolutizmus kedves nekik s az orosz politika konzervativizmusa őket meg csalja. Oroszország nem siet Ausztriát felfaln , hisz ráér. „Ausztria szlávjai maradjanak nyugton, mig nem szerzik meg maguknak a képességet az osztrák államtest szétrobbantására.“ Addig Oroszország szinteg jó viszonyt akar tartani Ausztriával, de nem segíti többé, sem Olaszországgal, sem esetleg Magyarországgal szemben, csupán egy lengyel mozgalom, vagy valamely republikánus forradalom találná Oroszországot ismét Ausztria oldala mellett, de e szövetség csak ad hoc tartana s állandó nem lenne soha. S mégis Andrássy felült Dorcsakovnak s megköttette a hármas szövetséget. A „pestihirlap“ tárcája Berlioz szerelme. Az Adam asszony által szerkesztett „Nouvelle Revue“ legújabb kötetében Berlioznak, a hangszerelés nagy mesterének kiadatlan levelei jelentek meg, melyek elé Gounod Károly írt érdekes előszót. E levelek számos új életrajzi adatot tartalmaznak Berlioz fiatal korára, főleg szívviszonyaira vonatkozólag. A magyar közönség bizonyára érdeklődik e lángeszű zeneköltő életének e regényes mozzanatai iránt, hisz ő is érdeklődött irántunk, szerette nemzetünket s harci indulónkat, a Rákócyt ő írta át először nagy zenekar számára. Részünkről kedves kötelességünknek tartjuk olvasóink érdeklődését kielégíteni és Berlioz szerelmi regényéből egy epizódot közölni . Még csaknem teljesen ismeretlen ifjú szerelmes lett egy angol színésznőbe, ki a párisiakkal az Odeon-színházban Shakespearet ismertette meg. Ez a szerelem a szenvedély valódi tombolása, vulkanikus kitörése volt nála. Ofelia azonban a szenvedélyes szerelmest közönynyel fogadta, érzelmét nem viszonozta. Csakhamar visszautazott Londonba. De Berlioz őt többé nem feledheté. ..Ő még mindig Londonban van — írja egyik levelében, — de nekem azért úgy tetszik, mintha szüntelen körülöttem élne. Összes rá vonatkozó emlékeim felújulnak és egyesülnek bennem, hogy szivemet szakgassák . . . Teszem minden izma reszket a fájdalomtól . . . Hasztalan !. . . Borzasztó! Ha csak egy pillanatra is fel bírná fogni az ily szerelem költészetét s végtelen mélységét, akkor bizonyára repülne karjaim közé s meghalni akarna csókjaim között.“ De időközben borzasztó hírek érkeznek Albion felől, melyek szerint a szőke Ofélia, ki Berliozzal oly kegyetlenül bánt el, mások irányában bezzeg bőkezű. Ekkor kitör a vulkán, tűzláng árad ki kráteréből, hogy aztán nyugalom következzék a zeneköltő lelkében. A lenézett szerelmet össze kellett törni s aztán boszut kellett állnia, irtózatos boszut — hangjegyekkel, Des Molt-ból, szóval egy zenei vendettát. „Utolsó levelem óta iszonyú viharokat éltem át, hajóm minden izében recsegett, de aztán ismét teljes erővel haladt tovább útján.............. Nyomorult, aljas hirek lelepleződése, melyek valósága iránt nem lehet kétség, gyógyitá meg lelkemet..............Egy uj mű, melylyel teljesen meg vagyok elégedve, adta elhatározásomhoz az utolsó kenetet“. Ez az uj mű a nagy Symphonie fantastique volt, melyben a költő a maga szerelme és csalódása regényét zenei nyelvre lefordítá. Barátainak használatára e műhöz következő magyarázó szöveget írt: „Miss Smithson egy vidám főtételben szerepel, mely változatos alakban ismételten visszatér, hogy végül minden fenségéből s szelleméből kivetkezve, mint orgiális tivornyadal hangozzék fel. Itt ő nem több egy kéjhölgynél, ki a maga elaljasult társaságához egészen méltó.“ A zeneköltő tehát e műben úgy hegedül és furulyázik, hogy belőle az egész világ megérti a hangbeszéd értelmét s az a nyomorult teremtmény is magára ismerhessen a zenei képből, ki a portrét-dallam tárgyául választatott. Berlioz reményé, hogy e nő el fog majd látogatni a hangversenybe és olvasni fogja a műsorozatban a részletes magyarázatot: ez Berlioz boszuja. De magához a boszuhoz nem ragaszkodott, mert mikor a mű elkészült és a lelkében dúló szenvedélytől általa megkönnyebbült, ő a miss iránt már csak megvetést érez. „M J egy közönséges asszonyszemély, bir egy beléoltott adománnyal, az emberi lélek koldusrongyával, de képtelen felfogni egy oly nemes és mérhetlen érzelmet, minővel én őt megtisztelem.“ A hangverseny Párisban nem jött létre, mikorra azt Berlioz tervezi: a théatre des nouveautés szűk helyiségében nem fért el a 130 tagból álló Berlioz-féle zenekar és a zeneköltő kénytelen volt lemondani arról, hogy a megutált, elítélt nőt zenekarával nyilvánosan kivégezze. Pár hét múlva már új szerelmi viszony rózsaláncai közt találjuk Berliozt, ki memoirjaiban életének itt következő regényét csak mellesleg érinté s azt írta róla, hogy az csak fiai számunk 10 oldalt tartalmaz.