Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)
1880-09-01 / 242. szám
Budapest, 1880. 11. évf. 242. szám. (592) Szerda, szeptember 1 —a —■ Előfizetési árak a képes heti melléklettel együtt: Egész évre.......14 frt — kr. Félévre............7 „ ~ „ Negyedévre .... 3 „ 50 ,» Egy hóra......... 1 „ 20 „ Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön: egész évre....................4 frt félévre..................... . • 2 „ negyedévre................... 1 , Egyes számára 6 kr. Százalék Bím adatik. NAPTÁR szerda katholikus: Egyed ,, protestáns : Egyed ,, görög-orosz: Samu Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. flw SZÉPIRODALMI KÉPES HETI MELLÉKLETTEL.''' LÁTNIVALÓK. Nemzeti múzeum. (Múzeum-körut.) Nyitva : d. e. 9—1 óráig, hétfőn én csütörtökön a természet- és néprajzi tár ; kedden és pénteken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár; vasárnapokon d. e. 10 —1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palotáái.van. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénteken 9—1-ig. - Országos képzőművészeti társulat tárlata. (Sugár-ut., saját ház) - Magyar tudományos akadémia. (Ferenc József-tér saját ház.) — Ipari Muzeumi. (Sugár-ut, a képzőművészeti társulat háza.) - Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében min-Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7., I. em., 4 ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Budapest, nádor utca 7. sz., hova az előfizetések és a lap eztküldésére vonatkozó felszólamlás intézet álk. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek feddig megtekinthető. -- Közvágóhíd a am roksári-ut végén a vám mellett. — Városi ház a régi a városház-téren, az uj a Idpósi utcában 24. sz. a. - Városi vigíidé (redoute) az aldunasoron. — Álsikert a városligetben. A mai szám tartalma: A fllotti-demonstráció. — Pol. hírek. — A büntetőtörvény életbeléptetéshez. — Főv. ügyek. — Egyl. és int. — Tud. és írod. — Szinház és müv. — Pestmegye évnegyedes közgyűlése. — Pol. Szemle. — Dulcigno és az albán liga. — A felsült diplomata. — Az irridenta magyar áldozata. — A király utazása. — Táviratok. — — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — Tárca: A csókos lábú lazzaroni. — A budapesti. — Hirdetések. — A mellékleten: Regénycsarnok. — Vegyes. — Törv. értesítő. A flotta-demonstráció. Addig addig fenyegetőztek a hatalmak Törökország ellen, hogy utóvégre a közös diplomáciai jegyzékeket egy közös hajóraj követi. A portr, mely a papiros fenyegetésekre nem hajtott, a hadihajók látogatására sem fog hajtani, hiszen ki van adva a parancs, hogy lőni nem szabad. Hajókkal nem lehet elfoglalni a szárazföldet. Az albánok földeiket és hegyeiket nem fogják átadni Montenegrónak azért, mert hadihajók cirkálnak a parton. A görög határon gyalog seregek verekedhetnek, tengeri háborút Epirusban nem folytatnak. És az albánok hazájuk védelmére el vannak szánva s a flotta-parádéra el vannak készülve. Azt a célt tehát, mely miatt az egyesült flotta az Adriába küldetik, a hatalmak elérni nem fogják, hogy t. i. békés módon kényszerítsék a portát a berlini határozatok keresztülvitelére : a porta kijelentette, hogy Janinát és Larissát nem adja s komoly hadi készületeket tesz e területek megvédésére, ami pedig Montenegrót illeti, a szultán hiába ígér akármit is, minthogy Albániában a liga parancsol és nem a váli. Régi dolog, hogy az egyetértő hatalmasságok nem értenek egyet s ezt a porta igen jól tudja. Némelyik hatalom szeretné hadi akcióvá változtatni a flotta-„demonstrációt“, de mások erről hallani sem akarnak és a töltött ágyút semmi szín alatt elsütni nem akarják. Ily körülmények közt az egyesült flotta sokkal jámborabb, mint volna bármely külön hajóhad, s a tizenkét hajó, mely hatféle lobogó alatt Raguza szép kikötőjében találkozni fog, inkább nemzetközi látvány és tengeri kéjutazás lesz, sem mint harc és háború. És mégis felettébb veszélyesnek tartjuk e játékot a töltött fegyverrel. Nem azon értelemben, hogy nemzetközi bonyodalom válhatik belőle, hanem hogy jeladás lesz az a keleten mindazoknak, kik különben is háborúra készültek, hogy immár szabad a verekedés. Görögök, albánok, bolgárok, rácok, törökök mind úgy fel vannak izgatva, úgy neki vannak készülve, hogy egymást irtsák, hogy egy kis bátorítás valahol és az egész kelet lángba borul. A görögök kezdik, — királyuk ezért siet haza — a bolgárok folytatják és az oroszok elvégzik. Május óta, hogy Gladstone vette át a kormányt és Anglia törökbarátból oroszbarát jön, a helyzet keleten rettenetesen megromlott. Pár évi békére volt kilátásunk, ha Beaconsfield marad, de hogy Gladstone jőve, nincs nyugtunk egy percig. Bonyodalom bonyodalmat ér s a háború készül. Igen rosz politika volt tőlünk, hogy a berlini konferenciát elfogadtuk, s hogy a tout prix európai koncertet játszunk, sőt még európai flottademonstrációkban is részt veszünk. Nekünk nem volt szalad Gladstone uszályát hordanunk, ha bolondot csinál, csinálja maga. Hiszen az európai egyetértés a keleti kérdésben hazugság, melylyel magukat csalják meg mindazok, kik a közös akciókban részt vesznek. A dolgok aligha fejlődtek volna ennyire, ha Gladstone kénytelen a saját felelősségére cselekedni. És most mi lesz akkor, ha a porta a flotta demostrációra sem enged mert nem engedhet. Saját népei, a mohamedánok nem tűrik, hogy engedjen. Lám Riza pasát, ki csak Dulcigno városkát akarta átadni a montenegróiaknak, az albánok majd megölték, mint Mehemed Alit s a török katonák mindenütt a liga csapataival cimborálnak, Konstantinápolyban pedig trónvesztéssel fenyegetik Hamid szultánt, ha ellen nem szegül az idegeneknek. Tehát ha a porta a flotta-demonstrációra sem hallgat, mit tevő legyen az egyetemes Europa ? Visszavonuljon szégyen szemre? Ezt nem teheti s a bujtogató államok nem is akarják tenni. Tehát a haszontalan demonstrációra nem következhetik egyéb a fegyveres beavatkozásnál. Valaki megint kap európai mandátumot, de ezen valaki nem mi fogunk lenni. Bizony rövidlátó politika ez a miénk s a vége nem jó lesz. Választási mozgalmak. A sárvári kerületben már két jelöltről beszélnek. A kormánypárt fogott magának egy nagy urat, Fesztetich Endre grófot, azzal akar győzelmet bztositani lobogójának. Az ellenzék Bezerédj Dezső szolgabirót lépteti föl. A szélsőbaloldal Somogy megyében is nekilát a szervezkedésnek. Legújabban Bátén tartottak politikai színezetű népgyűlést az eddig egyesült ellenzéki szili választókerület elhódítása végett. Gál Dénes somogymegyei pártelnök, és Miklós István s Verhovay Gyula „szólottak a néphez.“ A bosnyákországi egyházügyek rendezésével semmiféle külügyminiszériumi bizottság sem foglakozik. Az erről szóló híreket félhivatalosan megcáfolják. Annál roszabb ; e kérdés napról-napra égetőbbé válik, s nagy kellemetlenségeket okozhat, ha még sokáig rendezetlenül hagyják. Pedig Bosnyákországban anélkül is elég baj van. Zepcsében ismét nagymennyiségű elrejtett lőszert találtak a kutató katonai hatóságok. Jól értesültek szerint ott is valami lázadásfélét akartak megpróbálni. A borsod miskolci külcsönös kiházasító egylet felszámoló bizottsága hosszas hallgatás után végre életjelt ad magáról ; elrendelte ugyanis az egylet rendelkezése alatt álló pénzeknek előleges kiosztását s ennek folytán most felhívja az egylet minden A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A csókos lábú lazzaroni. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Pietro lazzaroni volt. Ezt a mesterséget apjától örökölte. Anyjától nem örökölt semmit. Sohasem ismerte ezt a derék asszonyságot. Apjáról is rég megfeledkezett. Ha néha-néha a családi visszaemlékezések zsongani kezdtek lelkében, felmerült előtte egy izmos bozontos ember s egy hosszú szőlőkaró, melynek támogatása mellett egykor lacrima Christit termelő tőke szökkent magasra. Ez a bozontos ember volt az ő apja, s ez a karó eszébe juttatta ama lacrimákat, melyeket a fájdalom facsart ki szemeiből, amikor a kérdéses apa fiának nyakcsigolyáihoz mérte a nemesebb célra szánt karót. Ezt az egyetlen mozzanatot jegyezte meg Pietro barátunk valamennyi érintkezés közül, ami közte és apja közt lefolyt. Külömben alaposan elfelejtkezett az öregről. Szegény anya! ha te is megérted volna azt a kort, melyben fiad eldöngethető állapotba lépett, tán te sem volnál egészen elfelejtve, s Pietro még egy viaszgyertyát lopna évenként, hogy valami keresztfa alatt szent áhítattal elégesse, amint azt most apja lelki üdvösségéért teszi. Pietro lazzaroni volt. Harminc éves koráig nem tett egyebet, mint Itália klasszikus egét bámulta, hol hanyatt fekve maga fölött, hol hason, a nápolyi öböl ringó tükrében. Negyvenedik évét is ily bölcsészeti szemlélődésekbe merülten akarta megélni, de ebben megakadályozta egybersaglieri, aki elég ostoba volt Pietro barátunk hosszú késébe szaladni. A bersaglierit eltemették örökre, sőt öti esztendőre harminc garádics és két vasajtó mélyen. A börtönben megtanult patkányokat idomítani. A nápolyi királyság fogházaiban gondoskodva volt arról, hogy a foglyok ne unják magukat. Skorpiók és patkányok Dapos vendégei voltak a raboknak. Pietro eleinte agyonütögette őket, azután látván, hogy dacára az öldöklésnek, a férgek egyre szaporodnak, szalmaszálakból erős hurkot font, s foglyul ejté a patkányokat. Hatot-hetet sorba kötözött a nagy vaskarikához, melyhez ő maga is láncolva volt, s tetszett neki nagyon, hogy ő aki szintén rab, börtönőre legyen másoknak, s ártatlan patkányokat megfosszon szabadságuktól. A patkányok azonban rabságuk második éjszakáján — két elbágyadtnak kivételével — elvágták a szalmaköteléket, s megszöktek. Lefőzték Pietrot, aki dühösen csörgette láncait, melyeket nem tudott elrágni. Pietro rögtönítélő „bíróságot hívott össze", s halálra ítélte és szalmahurokra felakasztotta a két megmaradt patkányt; de két óra leforgása után azok még mindig nyitott szemmel bámultak a „bíróság"-ra s a hóhérra. Pietro megsajnálta őket, levette az akasztófáról s szájukba rágott kenyérrel megetetvén őket, lefeküdt. Mikor felébredt, ott látta a két patkányt, amint egymásra dőlve aludt. Ezentúl a két patkány nem hagyta el őt. Idomitá-ükhöz fogott. Negyven évnek, s két kitanult és jól meghízott patkánynak terhével vállán hagyta el a börtönt. Beállott savoyardnak, csakhogy mókus helyett patkányokat cipelt. Ott hagyta Nápolyi, kék egét, ringó öblét, lazzaromjait. Eltlint. * Sir Hughe Rose a Beaumarchais Figarója által annyira persziflált „goddam"-mel fordult hátra. Majdnem a Tibetbe lökték, melynek kék hullámait bámulta. A box azonban benne maradt az öklében, úgy lebilincselte figyelmét az eléje táruló látvány. Tizenöt-húsz faliján gamin (ez a faj mindenütt burjánzik) hosszú kötélnél fogva apró kocsit húzott- Ezen feküdt egy ember. Jobb mezűt-lába magasra fel volt támasztva, s erről egy tábla fógyott le, amely hirdeté: „Ezt a lábat a pápa őszentsége kétszer megcsókolta.“ Nagy-Péntek volt. Előtte való napon —zöldcsütörtökön — történt a Vatikánban a hagyományos lábmosás. Azt a kocsin heverő bandita képű vén fickót az a szerencse érte, hogy ő is a kiválasztott tizenkét apostol között volt, kiknek lábait Pio uono megmosta, s megcsókolta. Mai ításnunk 19 oldalt tartalmaz.