Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)

1880-09-11 / 252. szám

á­ saival, ízlésével, életmódjával, és tanulmányoz­zuk mindazon iparcikkeket, melyeket s amine­ket azok előszeretettel vesznek s használnak, így azután tájékozva volna a magyar iparos, hogy mit kell csinálnia, s miképen kell gyárt­mányainak kinézniük, ha erős fogyasztásra akar számítani természetes piacainkon. Egy budapesti keleti iparkiállítás, ha az ipar terén gyakorlati hasznot akar elérni, csak ezt a célt tűzheti maga elé : felvilágosítani ipa­rosainkat a balkánfélszigeti szükségletek iránt. S épen azért, mert a létező kiállítás célja min­den más lehet, csak ez nem, a vállalkozást gazdasági szempontból elhibázottnak tartjuk, és pedig annyival inkább, mert műiparunk nincs, melyet megnemesíthetne. Mondjanak le az iparmozgalom vezérei a külföld majmolásáról, vessenek számot a gya­korlati élet tényleges szükségeivel, s el nem kedvetlen­edve az e téren tett első lépés elhibá­­zottsága által, igyekezzenek minél előbb egy balkánfélszigeti kiállítást létrehozni. Közös minisztert­anács fog e hó 20-án a király elnöklete alatt Budapesten tartatni. A közös mi­niszterek és valószínüleg Taaffe gróf osztrák miniszter­­elnök is 17-én érkeznek ide ; ugyanekkorra várják haza Ostendéből Tiszát. 18 és 19-én közös miniszteri értekezletek lesznek, melyeknek tárgyát a delegációk elé terjesztendő 1881. évi közös költségvetés fogja képezni. E költségvetés azután a 20-án tartandó közös minisztertanácsban fog véglegesen megállapíttatni. Az október közepére egybehívandó delegációk elé igen ér­dekes vöröskönyv is fog terjesztetni. Az osztrák birodalmi tanács hír szerint okt. 20-án fog megnyittatni. A horvát belügyi reform. A horvát pénz­ügyi bizottságnak e hó 6­ikán tartott üléséről, melyben­­Zsivkovics belügyi osztályfőnök a horvát belkor­­m­ányzat reformjának programmját terjeszti elő, s mely­ről röviden mi is megemlékeztünk, a Nav. Nov. bizal­mas kézből a következő tudósítást közli. M i h a 1 o- V i­­ s bizottsági tag kijelente, hogy ő, mint ez iránt egy izben már nyilatkozott, nem fogadhatja el a budgetet, ha a kormány nem foganatosít oly reformo­kat melyek tetemesebb megtakarításokat tesznek le­hetségessé beruházási célokra, és ha nem terjeszt elő az úthálózatot és az annak kiépítésére szükséges eszközö­ket, illetőleg kész terveket. Ennek folytán ismételve azon kérdést intézte a kormányhoz, mely reformokat szándékozik végrehajtani és mennyire haladt az út­hálózat ügye? Z s i t k o v i­c­s erre előterjesztő a kormány programmját. A kormány mindenekelőtt fel akarja menteni a községeket a rájuk ruházott te­­endők óriási terhe alól és azért el akarják tőlük venni az adóügyek kezelését. Ezt vagy egyetértőleg a magyar kormánynyal a törvény megváltoztatása útján szándé­kozik elérni, mely törvény a községekre ruházza az adóügyek kezelését, vagy akképen, hogy a községek­nél külön közegeket alkalmaz, melyek a községek segélyével az adóügyet kezelni lesznek hivatva. Ha a közegek jelenlegi túl nagy hatásköret m­eg­tette. Ez „Faust“, s ennek megirása volt Gou­nod aranykora. „Philemon és Baucis“ közvetlenül „Faust“­­ után következett s mégis alig ismerünk rá, hogy egy szerzőtől van. Dallamaiból a jellem­­zetesség és a bevégzettség hiányzik, hangsze­relése is pongyola, — látszik az egészen, hogy egy rövid év munkája. — Ennyi idő alatt készítő Gounod e kis operát, a „Faust“ sike­rei által föllelkesített Carvalho , a théatre Lyrique igazgatója fölszólítására. A hatvanas évek elején nagy tetszés közt adatott először Párisban, mi jórészt még „Faust“ utóhatásának köszönhető. E tetszés ösztönözte Gounod-t új munkásságra, melynek szüleménye volt „Mi­­reille“, „Romeo és Julia“ s „Cinq Mars“, melyek több- kevesebb sikert arattak. Gounod mint zeneszerző nem kiváló ba­rátja a stylszerűségnek, önálló irányt nem tu­dott magának teremteni. A francia és olasz iskola kedves behízelgő dallamossága nála az alap, mely mellé a többi zeneszerzők előnyeiből sok szerencsével vegyít és kapcsol még egyet­­mást. Másik előnye finom könnyed hangszere­lése, mely azonban sokszor csábítja őt pongyola­ságra, mint épen „Philemon és Baucis“-ban is. A közjátékbeli bacchans kar, melytől mesteri hangszerelést, szenvedélyes ritmussi szökellé­seket vártunk, igen megcsalt várakozásunkban. Hogy e dalművét nem a legnagyobb sze­retettel dolgozta, mutatja azon sok üres rész és zenei közhely, melyekkel a rövid dalmű bővel­kedik. „Faust“ szerzője azonban ebben sem ta­gadta meg magát, szép és nemes részleteket is hallunk e dalmű­ben, melynek fő jellemvonása a mélység nélküli könnyed irály, kellemes szorittatik, és természetes rendeltetésüknek vissszaadat­­nak, akkor nem is kell oly nagy területtel birarok és könnyen kikerekithetők. Ennek következtében termé­szetesen nagyobb hatáskör hárul a politikai hatósá­gokra, melyek épen azért nem is tarthatók fenn jelen­legi állapotukban s azért a kormány az első fokú poli­tikai hatóságokat szaporítani kivánja, hogy a nép által könnyebben hozzáférhetők legyenek, ahhoz közelebb is essenek. Az alispánságok, vagyis a politikai kerületek felett ott állanának a megyék, melyek a központi kor­mányzattól vállalnának át némely teendőt. Ezen után, a kormány nézete szerint, el lesz érhető a decentralizáció és a közigazgatás közvetlenebb és olcsóbb lehet. A megyék száma takarékossági szempontból lehetőleg ki­­csiny lesz, úgy hogy ugyanannyi törvényszék fogna felállíttatni, a­hány megyei hatóság lesz, melyek termé­szetesen ugyanegy székhelylyel bírnának. Hasonlóképen összpontosíttatnának egy helyen a kerületi a hivatalok, noha a törvénykezési és közigazgatási ügyek ezentúl is különválasztva kezeltetnének. A kormány számítása szerint ezen reformok által tetemes megtakarítás lesz, főleg a községek javára, elérhető. Hogy a kormány a reformok foganatosítását eddig még nem kezdette meg, annak egyedüli oka azon körülményben rejlik, mert a kormány mindenekelőtt a határőrvidék bekebelezését akarja foganatosítani és csak azután akarja az ekként egyesített egész országot a jelzett módon reorganizálni. A bizottság a belügyi osztályfőnök e nyilatkozatait élénk megelégedéssel vette tudomásul. A lőcsei kerület Marjássy Sándor helyébe, ki pénzügyi tanácsosnak lett kinevezve, Gogelmeyer József lőcsei törvényszéki bírót szándékozik országgyű­lési képviselőnek megválasztani. A maros­vásárhelyi választó­kerületben a kormánypárt jelöltje Kemény Domokos báró, a pár­­tonkívülieké Filep Albert tanfelügyelő ; az utóbbi győ­zelme valószínű. A hivatalos lap mai száma hozza a Ludovika Akadémia új hadapródj­ainak kinevezését. A kormány a jövő ülésszak elején — mint félhivatalosan jelentik, — az államrendőrség szervezése iránt törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjesz­teni. E törvényjavaslat értelmében az erdélyi és horvát­országi csendőrség mintájára egész Magyarországon egy, szolgálati tekintetben a honvédelmi miniszternek alá­rendelt rendőr­testület fog felállíttatni, melynek feladata lesz országszerte a közbiztonsági szolgálatot végezni. Miután a magyarországi összes csendőrség számára megkívántató iskolázott személyzet nincs meg, e csend­­őrség fokozatosan fog egyik kerületből a másikba átter­jesztetni olyformán, hogy az egyes csendőrségi terüle­tek a jelenlegi honvédségi kerületek területeinek meg­felelően fognak kikerekíttetni. Az 1. kerületet a parancs­nokság Kolozsvártt, — Erdély, a II. kerületet, parancs­noksági székhely Szeged, Bács, Temes,Torontál, Krassó, Szörény, Csanád és Csongrád­ megyék fogják képezni. Az utóbbi (II.) kerületben az államrendőrség, illetve a csendőrség már 1881. január 1-én életbe fog lépni.­­ Hogy a csendőrség számára elegendő anyag nyeressék, a képviselőház elé egy törvényjavaslat fog terjesztetni, mely meghatározza azokat a módozatokat, melyek mel­lett a sorköteles legénység a honvédhadsereg helyett a csendőrségi testületbe fog besoroztatni; e törvényjavas­lat értelmében a csendőrségnél töltött szolgálatidő a hadköteleseknek kétszeresen fog beszámíttatni. A magyarországi öt egy­ház­kerület kon­­ventje e hó 13-án fog összeülni Budapesten, báró Vay Miklós , legidősb főgondnok úr elnöklete alatt. A tervezett zsinat, mint az egyházi törvényhozás egye­hangzású dallamokkal. Jellemző zenére nem törekszik, Jupiter áriáit ép úgy elénekelhetné Mercutio, mint Baucis koloratúrfutamait egy párisi szobaesens. Zeneileg szerencsésen egyedül Vulkán alakja van festve, bár ez is nélkülözi azon kedves humort, mely pl. Mozartnál elönti Papageno vagy Leporello alakjait. Egyszóval kiváló sikert nem lehet várni e kis dalműtől, de azt hisszük, hogy közönségünknek mégis fog tetszeni, miután kedvenc zeneszerzőjének egyes hibáit szívesen elnézi előnyei mellett. Az operához hozzá csatolt kis ballet „R o c o c o“ címet visel­i öt zeneszerző műve, kik között Lisztet most üdvözölhetjük először színpadi zeneszerző gyanánt. Hogy nem jutott volna elég előkelő társaságba, nem lehetne mon­dani, XIII. Lajos király „Gavotte“-ja, Weber rend­kívül kedves „Felhívás keringőre“ című mun­kája, Delibes a tánc­zene legújabb és legsze­rencsésebb művelőjének egy rövide­bb kis dolgo­zata, Boccherini finom zenéjű menüetteje képe­zik azon egyveleget, melyre a mese nélküli ballet készült. Teljes ellentéte e ballet mindazon kiáll­­hatatlan cirkusi lármának, melyet jóformán minden operában elég szerencsétlenek vagyunk hallhatni, s azon akrobata mutatványoknak, melyeket férfi és női táncosok szoktak újabban bemutatni. Csupa kecs és finomság, szép cso­­portozatok, plasztikus és elmés táncok képezik alkatrészeit, vegyítve némi szolid erőmutatvá­nyokkal, melyek azonban újabban elkerülhetle­­nek minden hallétben. De legalább ezeket a színészet kívánalmai korlátozzák kellőleg. Hisz­­szü­k, hogy e kis ballett nagy tetszésre fog ta­lálni úgy zenéjét, mint táncát illetőleg. HEGEDŰS. R .’x ' . PESTI HÍRLAP 1880. szeptember II. dali orgánuma előkészítésének tárgyában ez már a harmadik konvent, melynek képviselő tagjai, az előbbi 3 év leteltével, most már újabb választás által nyerték megbízatásukat. Fontos teendők várnak a megoldásra s a konventgyűlés igen érdekesnek ígérkezik. A bizott­ságok ma vagy holnap kezdik meg munkálkodásukat, így ama bizottság, mely a zsinati előmunkálatok egy­házi szervezetére vonatkozó s utólagosan beterjesztett egyházkerületi észrevételek összeállítása s a különböze­tek kitüntetésére lett még Debrecenben meghiva, Beöthy Zsigmond elnöklete alatt, mint halljuk, ma már meg­kezdő működését. A hadgyakorlatok áldozatai. A galíciai hadgyakorlatok meggyőzhették a királyt, hogy katonáink jó hadvezetés mellett helyt fognak állani bármely hatalom támadója ellen, mert a hadmozdulatokat serényen, ügye­sen hajtják végre, a fáradalmakat nagyrészt ed­zett testtel, erős lélekkel, kitartóan tűrik s lel­kükben ott lakik a legszebb katonai erény, az önérzet és lelkesülés. De meggyőződhetett a király arról is, hogy az egészségügyi szol­gálat hadseregünknél nem a legjobb lábon áll. Az orvosok nem válogatják össze a hadkötelezett újoncok kö­zül elég lelkiismeretesen a hadi szolgálatra al­kalmasokat, s nem ellenőrzik elég gonddal a rájuk bízott csapatok egészségi állapotát, — nem figyelnek a legénység életmódjára, — nem vizsgálják meg az élelmezést. Így történik az­tán, hogy a csapatokban folyvást sok a ma­ródi, egyszerű fegyvergyakorlat sok legénynek kimeríti erejét, a menetgyakorlatból sok kidúl s nagyobb hadgyakorlat esetén megdöbbentő a harcképtelenek száma. Galíciában, a levelezők tudósítása sze­rint, a működő zászlóaljak egy­harmada ápo­lásra szorult, a szegények ájultan roskadtak össze, néhányan a napszúrástól meghaltak. Borzasztó ennyi áldozat, ha nem ellenség okozza. Nem vagyunk előítéletesek s nem okoljuk az összpontosított hadtest parancsnokát e vesz­teségekért. Lehet, hogy az ő dispoziciói meg­feleltek a legénység átlagos erejének s az általa kitűzött feladat ily erőkkel nem volt kivihetet­lennek mondható. Háború idején a hadvezér a sereg létszámához méri terveit, de feltételezi, hogy a létező erőkre bizton számíthat, külön­ben terve mit se ér. Ahogy azonban a legénységgel ma bán­nak a hadseregnél, ahogy erejét ma táplálják, teste épségéről ma gondoskodnak — háború idején az erők egy része számba se jöhet. Erőtetett meneteket hosszabb időn át, erősb időszaki és éghajlati behatásokat, testi fáradalmat, melylyel a harcolás jár, csapataink ily viszonyok közt alig bírnak ki. Ami Galí­ciában egyszerű játékcsaták alatt megtörtént, az komoly harcok alatt nagyobb mérvben is megtörténhet. Láttuk Boszniában, hol a brood­­szerajevói előnyomulás alatt a legénység erő­veszteségét nem az ellenfél, de a testi kimerü­lés okozta. Ily tapasztalatok után aggódva nézünk a legközelebbi hadjárat elé, mert tudjuk, hogy a rosz conditióban tartott sereg, ha szellemére csupa hősökből áll is, sokra nem képes és ön­magát győzi le még nálánál gyengébb létszámú ellenséggel szemben is. A hadsereg taktikai reformjáért az adózó nép a lehető legnagyobb áldozatokat hozta. El­láttuk a gyalogságot új lőfegyverekkel, a lo­vasságot új ruházattal, új escadronokkal, a tü­zérséget új ágyúkkal. De ezt a sok új és drága csataszerszámot embererőnek kell mozgatni, használni, gazdálkodjanak hát jól, jobban mint eddig, az embererővel. Kívánjuk, hogy reformálják mielőbb az egészségügyi szolgálatot. Nem elég, ha katonai kórházainkat tartják jó karban s a betegeket látják el a gyógy­tu­­domány áldásaival. Terjeszszék ki ezt a gondos­kodást az egészségekre is. Válogassák meg jobban a hadseregbe fel­veendőket, ellenőrizzék a legénységet gondosab­ban úgy a helyőrségi, mint a tábori szolgálat alatt egészség dolgában, legyen gondjuk erőtel­jes jó táplálékra, bánjanak a legénységgel hu­mánusabban, egyeztessék meg a szigort és fe­gyelmet az észszerűséggel és méltányossággal. Az ember, ha egyenruhát ölt is magára s katona lesz, ezért még nem szűnik meg em­ber lenni. Ahogy ma áll a dolog, a katona nálunk csak akkor megy ismét emberszámba, mikor­­ maródivá lett.

Next